Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

1968. JANUAR 5. VASÁRNAP '"xfCirlap 5 A rövidesen bemutatásra kerülő 3 film 3 szerelmes­I ÉVA I NAPLÓJÁBÓL I Á 1203-as I INTÉZET Moór Mariann és Bárdy György a Tettes ismeretlen című új magyar filmben Színes francia—spanyol fitan A makrancos feleség. Fő­szereplői: Carmen Sevilla és Alberto Closas A Nem volt hiába című jugoszláv film szerelmesei: Zláta Perlics és Borisz Buzancsics párjával ismertetjük meg ez alkalommal az olvasókat. | A szerelem olyan fest. § | meny, ami annál szebb, mi- | | nél messzebbről nézzük. 1 I | Szeretni első látásra csak I | a férfi tud. A nő erre soha- | | sem képes. Mert a férfi a 1 I szemén keresztül válik sze- | | relmessé. A nő ellenben a 1 | fülén keresztül. A férfinál 1 ! az a fontos, amit lát, a nő- 1 | nél az, amit hall, A fülén i | keresztül egy nőt brilliáns 1 i fülbevalóval lehet a lep- I | könnyebben meghódítani. I 1 ☆ I | A pénz a szerelem koz- I | metikája. 1 ☆ | Egy megrögzött aggle- \ | gény mondta nekem egy- i | szar: nő nélkül boldog lehet I | az ember. De nővel soha! \ 1 ☆ I | Házasság és szerelem kö- I ! zött a különbség csak any- | | nyi, hogy amíg a házassáa- f | nak sohasem árt a szere- | | lem, addig a szerelemnek § | legtöbbször árt a házasság. | I it 1 | Várni — ez a nő. | Rögtön, azonnal — ez a | I férfi. ☆ I | A nő néha csak azért ha- 1 ! zudik, mert ha az igazat § 1 mondaná, nem tudna olyan | | őszinte lenni. it | i A férfi megszerzi a pénzt, | | hogy megnyerje a nőt. A nő | 1 megnyeri a férfit, hogy 1 | megszerezze a pénzt. ☆ 1 | A férfi szerelme a vágy- | ! ból fakad. A nő vágya a | I szerelemből. Hát nem is I | csoda, ha nem értik meg | 1 egymást. | (Iványi) § TlffMIHNtMIHHtlMMtHtlIIMHMIilIMHIIIllír"'1:' FILMBEMUTATÓ 3000 MÉTER MAGASSÁGBAV Először történt, (hogy egy fiira ősbemutatóját 3000 mé­ter magasságban, repülőgépen tartották meg. Egy Super DC—7 típusú gépen, amely Párizs és Auckland. (Uj Zé- tand) közt közlekedik, bemu­tatták Christian Jacques és Martine Cairels legújabb, Nathalie című filmjét. Ezen a 22 000 km hosszú vonalon — a világ leghosszabb légifor­galmi vonalán — ezentúl rendszeresen vetítenek a sze­mélyszállító gépeken filme­ket. A VÁROS központjában szép ikis sarokház. Sem az épü­let jellege,, se táblája nem mutatja, hogy iskola, legfel­jebb időnként a gyerekzsivaj. Nem is annak épült, 48 előtt lakóház volt, csak akkor szer­veződött itt a 203-as számú Ceglédi Bem József Iparita- nuló-intézei. Három százihetvenhat gye­rek készül itt arra, hogy szak­májának mestere legyen. Többségük helyiipari, de van köztük vasipari és kereskedel­mi tanuló is. A gyerekek heti két (har­madévesek egy) napot töltenek • itt, heti 15 tanórájuk van. Egyébként a Közlekedésépítő Vállalatnál, a gépállomáson valamelyik ceglédi vagy Cegléd környéki üzletben, ktsz-ben vagy kisiparosnál ta­nulják a szakmát. Az iskolá­ban a szakmai ismereteket, számtant és szakrajztudásc, • valamint némi általános mű­veltséget szereznek. Az igaz­gatón kívül három tanár (rajzszakos, gépészmérnök, aki számtant és anyagismere­tet tanít, testnevelő) és 30 óra­adó oktat itt. A fő- és ■ mel­lékfoglalkozásúnk aránya nem valami jó, de nem kap­nak több állandó tanárt, töb­bek között azért sem, mert nem tudnak lakást adni. A TANULMÁNYI színvo­nallal nincsenek megelégedve a pedagógusok. Az első ne­gyedév végén 148 gyerek ka­pott intőt vagy rovót. Sajnos, még sokan nem értik meg, hogy a technika fejlődésének mai fokán nem lehet jó szak­ember az, aki elméletileg kép­zetlen, nem jól számol vagy rajzol és sehol sem áll’hatja meg a' helyét, 'aki nem ír he­lyesen, vagy nem tudja, mi- | kor volt az első világháború. Szomorú, hogy a mesterek í között is van. aki. azt mondja, | hogy~ő sem tanult, mégis jó í szakember lett. Akad kis- | iparos, aki tanítási napon is berendeli a gyerekét és nem engedi iskoláiba, vagy annyira túlterheli, hogy nem jut ideje a tanulásra. Rontják a tanulmányi ered­ményt azok is, akiket úgy vet­tek fel, hagy nem végezték el . az általános iskolát. A most megjelent rendelet azonban változtat ezen a helyzeten: a jövőben ilyet csak az iskola hozzájárulásával lehet majd felvenni. Általában az iskola szeretné, hogy: ha a felvétel­nél kikérnék a véleményét és «mmmfiiitiitHmtiinMimntmnwMiHHUHiiiHMiiHnfiiMfiniimniiiHmiimimiMHiMmiiiimiHHimtiimMtmiMitMHiMmmiiHiHiMMiiMHMmmiiitniMtiiiiiiiimmHiitiMiiiiiiinMtMiNiimmiiiiiniNiiiiiiinifiiiiiiMiiiiiiiiiifiiiiiHMiiNiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiMirfiiimiiiit' öreget. Csendes beszélgetésük rövid ideig tartott, utána pe­dig a lámpagyújtogató leült -a kocsiútra, nyögve lehúzta cipőit és lábujjhegyen hazafe­lé indult, ü A másik esetet, ameiy a kikötőben játszódott le, sókáig tárgyalták utána az egész par­ton. A „Tenger munkása" nevű hajó vasrakományával köze­ledett a városhoz. Tíz kilomé­terre a parttól rádiógrammot kapott a hajó a kikötő pa- rancsnolcától, aki közölte, hogy a rendkívüli körülményekre való tekintettel a vas kirakó- dósa a kikötőben bizonyos ideig tilos. Két kilométernyire a kikö­tőtől egy másik rádiógrammot kapott a hajó, amely előírta, hogy a kikötésnél szigorúan tartózkodjék a síp használatá­tól. A „Tenger munkásé’’-nak legénysége, amely mint a ten­gerészék általában, hajlamos volt a szájaskodásra, minden­féle feltevéseken törte a fe­jét. De indám hangulatük elle­nére az emberek nyugtalan­kodtak, a két parancs közötti kideríthetetlen kapcsolat fon­tos eseményeket sejtetett ve­lük, amelyeknek a kikötővá­rosban kellett történniük. Mikor a „Tenger munkása” a kikötőben horgonyt vetett, egy motorcsónak siklott mellé­je. A '.kikötő parancsnoka fel­kapaszkodott a fedélzetre és a kapitány fülkéje felé tartott. Amikor a kapitány a ka- jütből kijött, a matrózok egy titokzatos mondat foszlányát hallották: — ... kórházunk egészen a tengerparton fekszik... A „Tenger munkásá”-nak kapitánya a parancsnoki hid­ra ment és sorakozát vezé­nyelt. Semmi szájaskodás! Ki­rakodás nem lesz. A legénység zúgolódott. Er­re a kapitány felolvasta az újságok közleményeit a kis­fiúról. — Értsétek meg — mondta a kapitány —, hogy a városban nem szabad lármázni. A ra­kományunkhoz most nem- nyúlhatunk. De a „Tenger munkásá’’- naik ez a várakozása nem ha­sonlított a megszökött, una­lommal tele, tétlen állomáso­zásra. Seriki sem ismerte a kisfiút, de mindenki megha­tó gyengédséggel beszélt róla. Ez a várakozás tele volt naiv és szomorú elbeszélésekkel és töprengésekkel. Egymás kezé­ből tépték ki a partról kapott újságot. Az ismeretlen fiúcska sorsán érzett titkos aggodalom ellenére, azon aggodalom elle­nére, melyet húsz évvel ez­előtt még teljesen érthetetlen­nek tartottak volna a matró­zok, mindenkiben határtalan büszkeség parázslóit. A kisfiú betegségének har­madik napján a város újabb megpróbáltatásokat élt át. A kikötői árbocra viharlobogó szökött fel. A tenger felől vi­har közeledett, amely úgy dii- börgött, mint száz és száz borzasztó gyorsvonat, borzasz­tó vihar, amely mindig fel­hőtlen égből tör ki, és mint a vihar előhírnöke, az ég már tűrhetetlen, jeges ragyogással kéklett. A városi tanács egy másik, rendkívüli felhívással fordult a lakossághoz, amelyben arról volt szó, hogy intézkedéseket foganatosítottak az emberi akarattól független lárma, a, természet lármájának a kilkü szöbölésére. A feltaláló Ernst irányítása mellett a kórház­ban befejeződik annak a ké­szüléknek a felállítása, amely teljesen felfogja a külső zajo­kat. A vihart éjfélkor várják és erre az időre kell bekapcsolni a készüléket, amelyet „csend- ernyő”-nek kereszteltek el. A kórházban gyorsan és ügyesen dolgoztak a’ szerelők, Az idő múlt. A szél már ma­gas és áttetsző felhőfoszlányo­kat kergetett a város fölött. A vihar közeledett, A kisfiúnál éjjel várták a krízist és éjjel kitört a vihar. Gigászi csapással zúdult a partokra — a habok relcedt mennydörgésével és a megré­mült sirályok rikoltozásával. A föld megrengett és a hajó­kémények füstje elnyújtott füttyel sepert végig az utcá­kon. Néhány perccel a vihar első megdördülése előtt Ernst bekapcsolta a „csend-ernyő"-t. A dühöngő vihartól megst- ketülve Ernst lassan ment felfelé a lépcsőn. A csend annyira tökéletes volt. hogy Ernst világosan hallotta a levegő susogását saját tv- 1 dejében. Ernst belépett a f kórterembe, a tompa lámpák I fényében fürdő némaságba. A = vihart csak a padlók rezgésé- I bői lehetett sejteni, melyek 1 remegtek a közeli hullámtér- 1 réstől. A fiúcska félig nyitott száj- 1 jal feküdt és mosolygott ál. 1 mában, Ernst hallotta sza-1 bályos, Ikönnyű lélegzését I Egy asszony ült a kisfiú ágyá- | nál. Felállt és Ernst felé in- | dúlt. I — Milyen hálás vagyok ön 1 nek — mondta az asszony. ; — Nincs miért hálálkodnia-1 nekem — válaszolta Ernst — | a boldogságot építeni — a | legmagasztosabb munka. : Félóra múlva a város meg- f tudta, hogy a fiúcska meg- § gyógyult, A rádió, a viharral dula- | kodva, kiröpítette ezt a hírt | az éjszakába, az óceánokba. 1 az ország minden zugába. | A csendrendeletet visszavon- § ták. Az elhaló vihar zúgásába 1 belehasítottak a hajók üdvsíp- % fai, az autószirénák bugása, a § házakra feltűzött lobogók | csapkodása, a zongoráik hang- | jai. 1 * = A kisfiú abbahagyta a szí- § nes ceruzákkal való rajzolást. | Arcán felszáradtak a könnyek 1 és csak a szempillái voltak | még nedvesek. Elnevette ma- | gát és megkérdezte: — És kinek a fiúcskája volt? | Közös ? — Persze, hogy közös — fe- | leltem. Ez a kérdés váratlanul I ért. =' jobban tekintetbe vennék a ta­nulmányi eredményt. Míg azelőtt közepesnél rosszabb tanuló csak kivételesen lehe­tett MTH-s, most — különösen a kisiparosok — nem nézik, hagy tanult a gyerek. A városi tanács ipari osztályvezetője szerint azért, mert nem jelent­keztek többen, mint amennyi hely volt, mindenkit fel tud­tak venni. Persze, nem min­denütt ez a helyzet. A Közle-’ ked'ésépítő Gépjavító Válla­latnál, vagy a Vasipari Ktsz-ben felvételi vizsgát kellett tenni. Az üzemben a vizsgabizottságnak iskolai tanárok is tagjai voltak s a szövetkezet sem vett fel né­gyesnél rosszabb tanulót. Per­sze ők könnyebben válogat­hattak, hiszen a fiúk lehető­leg műszaki vasipari pályára mentek, oda, ahol kapcsolat­ban lehetnek a motorral, rá­dióval. Kelmefestő, vegytisz­tító, vagy más érdekes, hasz­nos és jövedelmező, de a gye­rekek fantáziáját kevésbé iz­gató szakmában azonban örül­nek, hogyha jelentkezik vala­ki. AZ ÁLLAMI vállalatoknál!, ahol több tanuló van, külön oktató foglalkozik velük. Kü­lönösen nagy gondot fordíta­nak a jövő szakmunkásainak képzésére a Ceglédi Gépállo­máson. Itt az igazgató szív­ügyének tekinti a kérdést s a gyerekek maguk is megtesz­nek mindent, hogy javítsák a helyzetet. így külön tanmű­helyt rendeztek be, ahol csak ők dolgoznak, s nem függ a szakmunkások munkájától, hangulatától, hogy miikor -jut­hatnak géphez. A kapott fel­szerelést (szerszámokat, szek­rényt, polcot) maguk hozták és tartják rendben. A Közle­kedésépítő Gépjavitó Vállalat­nál tanuló esztergályosoknak sajnos nincs külön gépük, azonban itt is egyre javul helyzetük, mind több gondot fordítanak képzésükre. A Vas­ipari Ktsz elégedett kilenc tanulójával, szófogadók, ér­deklődőik. Kérték, hagy mun­kaidő után is bentmaradhas- sanak, motortefcercseléslt, rá­diószerelést tanulni. Gondol­nak a gyerekek elméleti kép­zésére is, megbeszélik velük a szakkönyveket, a munkával kapcsolatos számításokat vé­geztetnek • velük. A tanulók jelentős része magánkisiparosnál dolgozik. A kisipari konjunktúra, adó- és anyagkedvezmény, valamint az az intézkedés, hogy a mes- _ tér felszámíthatja a tanuló [ által végzett munkát, érde- I messé tette a tanulótartást. \ Ez különösen azokban az ipar- I ágakban jelentős, ahol az ál- = lám nem tud megfelelő számú ! tanulót kiképezni és a kisebb : falvakban, ahol nincs állami ; vállalat. Az iparosok többsége I becsületbeli kötelességének ! tartja, hogy jó szakember ke- | rüiljön ki a keze alól, már csak i azérlt is, nehogy szégyent hoz- í zon a nevére. Éppen ezért ke- I menyein fogják a gyerekeket. : Ázooban vannak olyanok is, i akik anyagi haszon reményé- ! ben csak egy-egry részmunkát ! végeztetnek vele és nem ta- ; nítják meg a szakma egészére. ! Az ilyentől aztán természete- í sen elveszik a tanulót. Saj- í nos, az ellenőrzés gyenge lá- : bon áll. A GYEREKEK első évben i havi 100 forint ösztöndíjat ! kapnák, ez később a tanul- i mányi eredménynek megfele- j lően emelkedik. Utolsó félév- i ben a jelesrendű 420 forintot i keres. De a legjobbak a har- i madi'k évben már teljesít­ménybérben is dolgozhatnak. I A kisiparosnál dolgozók óradí- [ jat kapnak, kb. ugyanilyen i összegben. A ruhát erősen | igénybevevő szakmákban i munkaruha is jár. Olcsón ebé- : delnek: a Vasipari Ktsz-ben i dolgozók például 50 fillérért | a Béke-étteremben. (Vajon ; gondolhatott-e régen a tanonc ; arra. hogy a város egyik leg- ! előkelőbb éttermében ebédel- i jen?) A minőséggel nincsenek : mindig megelégedve, de nem ! szólnak, pedig szólhatnának I nyugodtan. Munkaidejük állami válla­latnál papi 7, másutt 8 óra. Is­kolai napokon nem kell dol­gozni. Nyáron 24, télen 6 mun­kanap szabadság jár nekik. Sajnos, van sok kisiparos, aki idő.n túl is dolgoztatja, sőt né­ha még iskolába sem engedi a gyereket. Arra is van példa, hogy nyáron csak 18 nap sza­badságot adnak, s a maradék napokat csak később, nagy- nehezen adják ki. AZ ISKOLÁBAN élénk KISZ-élet folyik. Az 55 tagú szervezet , hetenként rendez tánccal egybekötött gyűlést, a kultúrház legszebb termében; Itt aztán szakmai, politikai, vagy más közérdeklődésre szá- , mottartó kérdésről hallanak ^ előadást. A reakció — régi re­ceptre — azt terjeszti, hogy a KISZ-ben ilyen-olyan erkölcs­telen az élet. Az efféle rágal­mak ellen úgy védekeznek, hogy szülőket is meghívnak az összejövetelre. Meg akarják, szüntetni az ipari tanulók és a gimnazisták közötti feszültsé­get. Leónyszaklkört is szervezd nek. Élénk a sportélet; futball­csapatuk, az országos ipari tanuló bajnokságon utoljára 4:l-re verte meg a Debrecent is legyőző tiszavasván csapatot. Az iskola legnagyobb gondja a helyiséghiány. Tizenöt osz­tály, illetőleg 17 szakmai cso­port négy tanteremben és há­rom kisebb helyiségben tanul; A szűk tornaterem és egyik tanterem a pincében van: ned­ves, sötét, hullik a vakolat, nem szellőztethető megfelelően; A szakmai csoportok huzatos, kifűthetetlen átjáróban, tanári szobában, egy ping-pong asz­talt körülülve, tábla nélkül kénytelenek dolgozni. Olyan nap is van, amikor reggel 7-től este fél nyolcig egyfolytában taní­tanak. Ilyenkor sokan, akik­nek korábban indul a vonat­juk, kénytelenek elmenni az utolsó óráról, ami azt jelenti, hogy abból a tárgyból egyetlen órán sem, vagy csak az órák felén vesznek részt. Mások messziről járnak be kerék­páron. A helyhiány oka. hogy 1954- ben, amikor átmenetileg mind­össze 76 növendékük volt, a helyiségek egy részéből két la­kást csináltak. Az egyiket egy tanárnő kapta szolgálati lakás­nak, (azóta már szolgálati vi­szonya megszűnt), a másikat nem egészen világos körülmé­nyek között utalták ki. Ha leg­_ a lább az egyik lakást vissza­kapnák, a helyiséghiány meg­szűnne. Ehhez azonban az kell, hogy a városi tanács csere­lakást adjon. A Munkaügyi Minisztérium ezt javasolta leg­utóbbi levelében, a tanács azonban úgy látszik, erre nem lát módot Lencsés Gábor vb- titkár úgy gondolja megoldani a kérdést, hogy a közeli, általá­nos iskolák adjanak át dél­utánra tantermet. Ez nem ten­né lehetővé azt, hogy korábban vágezznek, azonban nagyon megnehezítené a munkát. (Dél­után ötperces szünetek vannak, ezalatt kellene átszaladgálni a szomszéd iskolába.) A MEGOLDÁS évek óta vá­rat magára. Pedig sem a laká­sok visszavétele, sem a köl­csönterem nem jelenthetnének végleges megoldást, mert az al­kalmatlan pincehelyiségeket továbbra is használná kellene; Eigy olyan város, mint Cegléd, megérdemelne egy megfelelő iparitanuló-iskolát. hiszen az egész környék szakmunkás- és iparos utánpótlásáról is itt gondoskodnak. Márkus János elvtárs szerint, . aki a tanács ipari osztályán dolgozik, de az iskolában is ad órát, a város, az érdekelt üzemek és iparosok támogatásával, fel tudna épí­teni társadalmi erőből egy iskolaépületet. Maguk a tanu­lók is meg tudnának csinálni sok mindent. A munkát ol­csóbbá tenné, ha kapcsolódna a hároméves terv más — is­kola, üzletház, vagy egyéb —■ építkezéséhez. Babinszky párt­titkár, Lencsés vb-titkár. Mé­száros népfront-elnök elvtársak szerint a feladat megoldható; Hídvégi elvtárs a Munkaügyi Minisztériumban úgy gondolja, hogy ők is tudnák támogatni a kezdeményezést. Ez a meg­oldás volna természetesen a legjobb, de addig is, amíg ez megvalósulhat, meg kell talál­ni a módját, hogy az iskola normális körülmények között dolgozhasson. Bor István i

Next

/
Oldalképek
Tartalom