Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

r» PE S t litt GIT I c/Cirtan 1958. JANUAR 5. VASÁRNAP GAZBA A szemcsés trágya házi cláállíiása A szuperfoszfátról már ré­gebben kiderítette a tudomány, hogy sóikkal nagyobb a hatá­sa, ha nem poralaikban, ha nem szemcsézve juttatjuk a talajba. Ennek az a magyará­zata, hogy a szemcse a föld­ben nem oszlik el, így a mű­trágya tápanyaga hosszabb ideig oldható állapotban ma­rad. A szemcséket a növények gyökérzete körülhálózza, s így az oldhatóan maradt táplálé­kot felveszi. A tavaszi vetések alá már most elkészíthető a szemcsé- zett trágya. Ehhez nem is kell külön berendezés, csupán egy dróthálóból készült feltá­masztható rostaüap, egy ten gelyen forgatható hordó és kö­zönséges szuperfoszfát, ame­lyet istállótrágyával, baromfi­vagy juhtrágyával, esetleg kölespelyvával keverünk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a leghelyesebb keverési arány 30 százalék szuperfoszfát és 70 százalék szerve» anyag. Az elkészítés módja sem boszorkányság. Először egy centis nyílásé rostán átszi­táljuk a szervestrágyát. A ros­tált trágyát három ujjnyi vas­tagon elterítjük, s rászitáljuk a szuperfoszfátot, majd az egészet gereblyfevel alaposan összekeverjük. Keverés köz. ben az . anyagot vízzel, vagy trágyalével addig öntözzük míg a massza kezünkben ösz- szenyomva gombóccá összeáll, s a nedvesség rajta előszivá­rog, de cseppek nem képződ­nek. A massza elkészítése után a tengelyen forgatható hordót negyedrésziig megtöltjük a ke­verékkel s ezt percenknét 40— 60-as fordulatszámmal forgat- 1uk. Ha a nedvességtartalmat eltaláltuk, a hordóban tízper­ces forgatás után kialakulnak a 2—4 mm átmérőjű szem­csék, amelyek legalkalmasab­bak a trágyázáshoz. A kész szemcsét hűvös időben sza­bad ég alatt ujjnyi vastagon kiterítjük és gereblyével ke­verjük. Ha kiszáradt, öt mini­maleres szitán áteresztjük. A szemcsék méreteit lehe­tőleg úgy alakítsuk ki, hogy azok a vetőmag méreteihez al­kalmazkodjanak. Tehát árpa aló négy, kukorica alá hat, aprómagvak alá pedig két mil­liméteres szemcsét készítsünk A szemcsézett trágya termés- .fokozó hatása háromszorta nagyobb a szuperfoszfáténál. Kéregtisztítással is védjük a fákat A legtöbben a gyümölcsfák rovarkártevőinek pusztítását vegyszeres védekezéssel pró­bálják megoldani és elfelejtik, hogy a védekezés alapja a fák téli tisztítása. A kéregkaparás­sal és keféléssel a kártevők ez­reitől — így a pajzstetűtől is — megszabadíthatjuk gyü­mölcsfáinkat. A pajzstetű ugyanis csak addig életképes, amiig a helyéről el nem távo- Htjuk, azaz amíg a fa kérgébe fúrt szívók áját a kéregtisz- títással el nem szakítjuk. Végezzük el tehát a gyü­mölcsfák téli tisztítását mi­előbb, minél nagyobb gond­dal. Hogyan etessük a silótakarmányt? i\ gondosjaxjjeßilß^olt. tütor- Tfnányokkal nemcsak a szér.a- • féléket T&t öthatjuk, áe Bizo­nyos mértékig az abrakot is. ■Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy egy má­zsa siló egy kevés olajpogá­csával kiegészítve 60 liter tej termeléséhez elegendő. A siló felbontásánál ügyeljünk arra, •hogy föld ne keveredjen a ta­karmányba, mert a földesen etetett siló hasmenést okoz. A silötakarmányt az egész megkezdett gödörfelületen I egyenletesen, naponta Az etetésre kerülő silót akar­ni ányt lehetőleg egy nappal élőbb készítsük be a takar­mánykamrába, illetve az is­tállóba és helyes, ha csak egy napra való adagot hordunk be a silózóból. Mert ha huza­mosabb ideig a takarmányt kamrában, illetve istállóban tároljuk, elveszti kellemes, savanyikás ízét és az állatok nem fogyasztják olyain szíve, sen. (h. v.) Hogyan járt pórul az árulkodó sakál? Hát azt hallot­tátok-e gyerekek, milyen csúfos vé­ge lett az árulko­dó sakálnak? Mindjárt elmesé­lem, csak jól fi­gyeljetek. Furfangos és bátor kis bará­tunk, Nyúl öcsi, egy nap vidáman hintázott az erdő­ben. Repült a hinta, élvezte is nagyon a nyuszi. Ám a sakál meg­irigyelte a mulat­ságot és odakiál­tott neki: Szállj csak le gyorsan, én akarok hintáz­ni! A nyuszi sze­líden kérte a sa­kált, legyen egy kis türelemmel, nemsokára átadja. A rosszindulatú sakál felfortyant, úgy tett, mintha elmenne, aztán odasettenkedett a fához, ahová a hinta volt felköt­ve, s el se hinné­tek, milyen csú­nyát tett. Hegyes fogaival elharap­ta a hinta kötelét és a mit sem sejtő nyuszi akkorát pottyant hintástul, hogy csak úgy nyekkent. Alig tudott feltápász- kodni és ráadásul a kárörvendős sa­kál még ki is csúfolta őt. Éppen arra járt az erdei tanító, az öreg Mackó és alaposan elporol­ta ezért a sakál bundáját. Az visí­tott, fenyegető­zött, hogy beárul­ja a medvét is, meg Nyúl öcsit is a gonosz farkas­nak és jaj lesz nekik. Nyúl Öcsi persze nem ijedt meg és kereken megmondta: Nem félünk a farkas­tól és ha bántani mer, hát kirázzuk a bundájából ve­led együtt. Több se kellett a sakálnak, el­ment a farkashoz, hizelgett neki és árulkodott a nyu­szira. A gonosz farkas sohase ve­tette meg a nyu­szipecsenyét, ha­mar ráállt, hogy elcsípi és fölfalja Öcsit. De hogyan? A sakál erre is tudott tanácsot adni. Amikor heg­gel vízért megy a nyúl, akkor ugor­jon rá és fogja el. Felkelt a farkas jó korán és les­ben állt a forrás­nál. Egy kisma­dár repült oda inni, de az ordas türelmetlenül el­zavarta a víztől. A szomjas kis ma­dár továbbrepült és meglátta Nyúl öcsit, amint a korsóval elindul a forráshoz, csak még a maradék vízzel meglocsol­ja a káposztáját. „Adj egy kis vi­zet Öcsi, a forrás­tól elzavart a far­kas.” A jószívű nyuszi mindjárt adott neki inni. De okos kis tap­sifüles lévén, mindjárt kitalálta, hogy a farlcas rosszban sántikál. Talán éppen rá leselkedik. Szólt a Mackónak, jó vastag botot ra­gadtak és óvato­san elindultak, hogy meglepjék a farkast. Közben a go­nosz vadállat egy­re türelmetlenebb és éhesebb lett. Olyan éhes lett, mint a farkas. Ilyenkor pedig se lát, se hall, csak azon van, hogy zsákmányára ugorhasson. Mi­kor pedig az árul­kodó sakál vesz­tére odasündör- gött, hogy lássa, Nyúl öcsi odake- rütt-e már a far­kas körmei közé, az éhes ordas — bár nem szerette a sakálhúst — rá­ugrott, széttépte és felfalta az árul­kodó sakált. Ép­pen készen volt a maradékkal is, amikor megérkez­tek a jó .csípős botokkal Mackó és a Nyúl öcsi. Volt is csihipuhi, majd leverték a farkas derekát, Alig tudta elvinni az irháját. Úgy kell neki, mondta dörmögve Mackó bácsi, ami­kor visszafelé bal­lagtak. Ugye, ti se sajnáljátok őket? Szántó Miklós Felfrissítik a. Bükk vadállományát A Bükk-hegység nagyvadas területein a következetes vad- gazdálkodás eredményeként annyira elszaporodtak az őzek, a szarvasok és az 1930-as években megtelepített muflo­nok, hogy a hazai vadászokon kívül mind több külföldi is értékes zsákmány reményé­ben vadászhat, A Bükk vadállományának további növelésére a szomszé­dos dél-borsodi erdőgazda­ságból, valamint a zempléni hegyekből és a Tisza mentén levő harmincezer holdas re­zervátumból most új tenyész- anyaggal frissítik fel a Bükk vadállományát. Fiatal szarvas­bikákat, őzbakökat és néhány muflonkost hoztak a bükki er­dőségbe. (VrfioTtiy-fejtörő SHAKESPEARE - A RÉSZVÉTRŐL A világ legnagyobb drámaírója mondotta, hogy a részvét a legmagasztosabb női érzelmek egyike, az egyetlen, amelyet éreztetni óhajt. És még valami, de ezt az alábbi rejtvény hosz- szú soraiban (vízsz. 1. és függ. 13.). ■ 1 2 3 5 5 e $. ■ 1 í 9 W 11 n 13 1 ‘ ■ r 16 ■ 17 ■ « 2 0 ■ * U "­■ 15— ■ * 27 ■ 9 7s— * ■ 31 ■ 1 m u 35 3b----V­* ü 38 ■ 39 50 b m T V 52 53 T ■ 53 ■ 46 M 4/ ■ * H ‘i3 1 ■ ■ 1 53 ■ 54 55 5b ■ *_ 58 ■ 59 ■ “ ■ 61 “ ■ 1 6b ■ 66 67 68 ■ ■ 71 72 75 75 ■ 6 ■ 4 VÍZSZINTES: 7. Tömött. 13. Ki­készítés, az iparcikk csinosítása. 15. Japánban, Kínában fontos nép­táplálék. 16. Ilyen hamar? 17. El­avult házfedél. 19. Felelőssé tesz. 20. Ereket rajzol. 22. A mai nappal szintén. 24. Kati, aki elveszd a fe­jét? 25. A látás mássalhangzói. 26. Naptár féle. 28. Vajon a fejére? 30.. Nagy folyó a Szovjetunióban. 31. Nyakon belül? 32. A fejével helye­sel. 34. Papi illeték. 36. E. I. A. 38. Visszaír? 39. Német névelő. 41. Férfi név. 45. Veszteség. 46. Ékte­len kártyalap. 47. Hozzám. 48. Cérnatartó. 50. A vendéglőben so­sem éles. 52. Teréz becézve? 54. Súlyokkal dolgozik. 55. Almás Ká­roly. 57. Bírói kellék, de nem a bíróságon. 59. A föld istennője (GEA). 60. A seb gyógyulását jelzi. 61. Kiskunlacháza egyik része. 63. Véd az eső. vagy a nap ellen. 65. Tízezer görögül (MIRIA). 67. Ci­gány megszólítás. 69. Nincs vége az éneknek? 76. Hangszer, kettős­nyelvű fafúvó. 71. Szerencsétlenség a famíliában. 74. Télén- primőrnek számít. 7$. ujságiközlemény. > ,, FÜGGŐLEGES: .1. Ókori város lakói, az ifjúságot egyszerűségre és testi ügyességre nevelték. 2. Gyümölcsös kertfajta. 3. Dara. 4. Angol helyeslés. 5. Szent — Idegen rövidítése. 6. Izzé-porrá tör. 8. A. S. 9. Mondanivaló. 10. Hízás jelel az arcon'. 11. Rosszra csábítják (3 szó). 12. Zűr-zavar. 14. Padua magán­hangzói. 10. Szép színeződés az arcon. 21. Mohamedán főpap. 23. Vízi növény. 26. Buzog. 27. Keve­sebb, mint fél liter? 29. Attila-ne­vének magyaros alakja.. 33. Félig tikfcad. 35. A modell belseje? 37. Növények, névelővel. 40. Erkölcs­tan. 42. Biológiai folyamat. 43. Van — németül. 44. Komoly tárgyú köl­temény. 49. Ünnepi tészta. 51. önök németek! 53. Zavaros erő. 54. Be­tegállományban van. 56. Egybesiil- ve a legjobb. 58. Szabad zsákmány, 60. Az utazó tréfás neve. 62. Tisz­tátalanul kártyázik. 64. N. N. I. 65. A virágos növények szaporodó szerve 66. Felfordult Kata? 68. Be­lül kilát. 70. Kettévágott fantom, 72. Csak keresztül, kasul nem! 7*. Rózsa Eszter. ■&' Beküldendő a keresztrejtvény megfejtése 1958. január 15-ig, A rejtvény helyes megfejtői között könyvjutalmakat sorsolunk ki. December 8-i számunkban közölt rejtvényeink helyes megfejtése: Sacha Guitry: A nők Igen sokat gondolkoznak, s mégis ők a meg­gondolatlanok. Hol nyaraljunk a télen? Zebegény. Hévíz. Párád, Mecsek. Könyvet nyertek: Hébel Rozália Triárcs;‘Pést—Szblnoft' megyei AUa- rni Pincegazdaság Pincészete. —i Gyarmati Károly Hernád, Posta- hivatal. — Csapó Katalin tanítónő Pécel, Isászegi úti iskola. — Vajta János Vác, siketnéma Intézet. — Kalász Józsefné Kartal, Ady u. 41. — Győri László Túra, Tabán u. 40, — Balogh János Szigethalom. —, Szekeres Józsefné Cegiédbercel— Cserő. — Selmeczi Vilmos Biator- bágy, Petőfi u. 42, — Pálinkás Pál Tápiősáp. Kossuth Lajos u. 696. A nyereményeket postán küldjük el. alább 10—15 centi mélységben I használjuk féL Védeni kell | a silót a fagyok ellen is. Ép-1 pen ezért a megkezdett gödrök I tetejét takarjuk be száraz 1 'szalmaréteggel. Az állatokat | fokozatosan kell hozaászok-1 tatai a sílótakatrmány fogyasz- | tásához. Először legjobb pely- i ’vával, szálastakarmánnyal, § vagy szénaliszttel keverten I ’etetni és csak kétheti szokta- 1 'tás után térjünk rá a teljes | adagok, etetésére. 1 . Silótakarmányból tehenen- f ként és ökrökként napi két- 1 szeri etetésre 30 kilogramm, | növendékmairhánál 10—12 ki- I logrammot, juhoknál 3—4 ki- 1 logrammot, süldőknél 2—4 ki- § logrammot etessünk. Silóta- | karmányok" etetésénél nagyon | fontos a só és a szénsavas ta- | karmánymész etetése is. = llllPinHIIIIIIHIIIinMHHIIIIIIIIIIIHHHtflItHHtMIHIIIHIIIIIIIIIMninrtllllMHflMIIWtlIIIMIMlllinillllOTtllllHIIIIrtlIllltMIIIIIHtlHJIIHHninilllllIflintlIHMflUrtHH ( MÉSZÁROS OTTO: } Zsóka 03 A FAÉRT VÁLLALAT Bpest, V., Petőfi Sándor u. 5. KERES felvételre férfi SEGÉDMUNKÁSOKAT ' Nagy-Budapesten levő építőanyag telepeire. Munkásszállás van A hatalmas neonréklámok a recehártyát hasogatva válto­gatták színeiket a felhőkarco­lók oldalán, tetején. Innen egy bájait mutogató hölgy tekin­tett le a legújabb fehérnemű­ket népszerűsítve, onnan ha­talmas autó áramvonalai kí­nálták magukat potom tízezer dollárért, amonnan a Coca-co- la lángbetwi lövelltek. New York. Az álmák váro­sa. A hatalmas autósztrádák szédítő forgalma, az utcasar­kokon a járókelőkre vigyor- gó papírmassé rock and roll- király oly talmi már. Üres és hideg ez a város. S oly hideg volt a kis Zsóka szívében is. Hiába ölelte át a meleg ka­bát, érezte, hogy ott belül, ott mélyen didereg, reszket a szíve, s oly messze, oly na­gyon messze van a melegség, az a melegség, amely véget- vetne ennek a szörnyű dider­gésnek. Azóta didereg, amióta a kö­dös, hideg októberi éjjelen otthagyott mindent. A mamit, apát, s a kis öcsit, aki mindig lerugdalta a takarót, az isko­lát, ahol az érettségire készül­tek nagy-nagy izgalommal. Szökött. Majd ő megmutat­ja. Nem kell apjának tintás ujjakkal könyvelni, mamának a pult mellett állni. Oly so­kan lettek már egyik napról a másikra híres színésznők! Neki ne sikerülne? Hiszen érettségi után úgyis a szín- művészetire akart menni. S ment, szökött. Bécsben megijedt. De hisz egyedül van! Hol van mami, akinek a fülébe lehet sugdosni, ha va­lami baj van, hol van öcsi, a kócos buksijával, hol az isko­la, hol van, hol van minden? Jaj, de fájt. Talán bele is zavarodik, ha soká ott kell maradnia. De két hét múlva már az óceán felett suhant ve­le a gépmadár. Amerika. Majd ott. Ott minden más. Ott az igazi élet! Amiért jött. Ott vár reá a si­ker, csak ki kell nyújtani a kezét. S a gép illemhelyére kiszökve a picinyke tükör előtt próbálgatta, hogyan bólintson a köréje sereglő fajosoknak riportereknek. El A láger undorító volt. Pisz­kos és hideg. S az állandó ma­rakodás. A hősködők, akik napról napra több és több orosz tankot pusztítottak el képzeletükben, hátha így job­ban kellenek valakinek. De így sem kellettek még a ku­tyának sem. Zsóka sem kel­lett. Azaz... A közös szálláson egyik éj­szaka mellé mászott az a pattanásos képű kamasz, aki azzal hősködött, hogy Maié­ter futárja volt. Ó ellökte az ágyról, mire az képenvág- ta s olyan jelzőket zúdított feléje, hogy szégyenében sír- vafakadt. Amikor másnap elpanaseotta Wolfnénak az ügyet, az csak legyintett: — Ugyan lányom, ez lenn« a legnagyobb baj. Pedig Wolf né volt egyedül az, aki űgy-ahogy bizalmat élvezett Zsókdnál. De ettől kezdve már ő sem. Sírt és to- porzékolt Zsóka. Akkor még azt hitte, ezzel elérhet vala­mit. De ugyanolyan napok jöttek a lágerben, a pattaná­sos képűtől még egy pofont kapott, s Wolfné elment, sze­rencséje jw>lt, valahová fel­vették do%ozni. Zsóka szép volt és fiatal. An­golul is jól beszélt, mindig könnyes lett a szeme, amikor arra gondolt, hogy a mami mennyit kuporgottat azért, hogy ö külön angolra járhas­son. Egyik nap rámosolygott a szerencse: behívatták az iro­dába. ahol egy szivaros, kö­vér úr mustrálgatta végig', nem szólt egy szót sem, csak bólintott. Az irodista közölte vele, hogy ez az úr elviszi, ■nagyon jó helye lesz, szépen fog keresni. Ott volt torkán az izgalom­tól remegő kérdés, de nem merte kimondani. Jobb is. Film — ezt akarta kérdezni, ß cselédlány lett a kövér úrnál, meg annak a kövér feleségé­nél. A hatalmas, kövérségtől fuldokló asszony több mint egy órahosszat prédikált neki a kommunizmusról, és Zsóka kénytelen volt végighallgatni a sok ostobaságot. A rideg, ha­talmas szobák, a villához tar­tozó kert harsányul ordító íz­léstelensége az utolsó csöpp kedvét is elvették. De telte, amit mondtak, igyekezett mindent a legjob­ban csinálni. Csak a lágerbe ne kelljen visszamenni. Köny- nyes szemmel, remegő kezek­kel megírta haza az első le­velet: örökbefogadták, autón jár, gyönyörű villában lakik. S takarított, mosogatott to­vább. El Mr. Abot bankigazgató volt. Benn New York-ban volt la­kása, legtöbbször oda ment, a villában csak Mrs. Abot tartózkodott. Egyik este Mrs. Abot becsengette magához — morgott is magában, hogy mit akar az a vén hájas ilyen ké­sőn — és leültette maga mel­lé az ágyra. Furcsállotta Zsó­ka, hogy a kövér asszony ilyen parázsló szemekkel néz rá. de a szavai még furcsábbak vol­tak. Arról beszélt, hogy ha Zsóka okos, akkor nagyon jó lesz neki, meglesz mindene, a kis kocsi is az övé lesz és dolgoznia sem kell, mert ak­ikor hoznak ide mást. Zavart volt, nem értette, hogy mi az akkor, de szívében ott röp- dösött az öröm is: kocsi, pénz, nem kell dolgozni... Mrs. Abot szava rettentette fel az ábrándozásból: » — Vetkőzz le Riadtan, értetlenül meredt az asszony piros, torzmosolyú arcára, aki ismét azt suttogta: — No..., no .. , vetkőzz.,: — Én... én.,. — de ennél nem jutott tovább Zsóka. Sír- vafakadt. Mrs. Abot megcirógatta, s egy ügyes mozdulattól lehullt róla a szoknya. Iszonyodva érezte, hogy a kövér asszony kezei a combján szántanak vé­gig. Akkor rohant ki a szobá­ból, amikor Mrs. Abot magá­ról húzkodta lefelé az inget. Zokogva bújt a vackába s a rémülettől szinte megtébolyod- va hajtogatta: mami... ma­mi... csak most segíts! Reggel Mrs. Abot durván rá­támadt, a fenébe küldte, s elé­je lökött egy százdollárost. De aztán ne jártássá a száját, os­toba — fűzte a pénzhez. Fél óra múlva az utcán volt. Száz dollár, s pár kilométerre New Yoék. Elindult. El A lányságát húsz dollárért adta oda. Mert a száz dol­lár hamar elfogyott. S élni kell. akárhogyan, csak a lá­gerbe ne kelljen visszamen­ni. De a húsz dollár sem tar­tott soká. S nem mindig akad részeg, aki húsz dollárt fizet. Akadt olyan, aki fintorogva fordult ki a szegényes szállo­dai szobából, és akkor ismét az utca, mert valaki kell, min­í

Next

/
Oldalképek
Tartalom