Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-05 / 4. szám
»Eeiri hírlap 1958. JANUAR 5. VASÄRNAP ALKOTÓMŰHELY Beszélgetés az írókkal Felkai Ferenc .)Nero”-ját a felszabadulás előtt akkor mutatták be, amikor egyik-másik színpadon már gyújtogatni kezdték az ellenállási mozgalom irodalmi frontjának első jelzőtüzeit. A felszabadulás után két évvel Felkainak „Pilátus” című drámája is színpadra került a vígszínházi együttes előadásában. Azóta hallgatott Felkai. Mi lehetett az oka? Felkai szerint: „Ez az ok nem politikai, hanem irodalompolitikai természetű volt.” — Voítairenak adok igazat — magyarázza —, aki azt állította, hogy „az író addig él, amíg írhat”. Sokáig úgy éreztem magam, mint akit élve eltemettek, tetszhalott vagyok idegösszeomlással és szívtrombózissal. Amióta újra írhatok, meggyógyultam. 1958-ban két darabom készül el. Elsőnek a ^Kanárik és verebek”, melynek cselekménye az októberi események előtt és után játszódik, tehát szigorúan mai téma, szerepeiben: írók, színészek, festők és grafikusok. Talán szokatlan, amikor a klasszikus témákkal foglalkozó író egyszerre a jclon problémáihoz nyúl. Azonban szamomra a múlt is mindig csa.< akkor jelenthetett témát, ha időszerű vonatkozásai _ voltak. De bármilyen aktualitása is lehetett a múltbeli téma feldolgozásának, színpadravitelé- nek. a hangsúly mégis csak a múlton volt. Tehát a múlt nem valamiféle sztaniolpapiros volt, amibe bele kellett csomagolni a jelenbeli problémákat, hogy azok* ilymódon el- mondhatókká váljanak. Természetesen ez is előfordult, a múlt bemutatása ezt a célt is szolgálta, de nem elsődlegesen. Adódhatnak olyan jelenbeli problémák* Is, amikor teljesen elhibázott volna a történelemhez folyamodni. Valljon az író becsületesen, köntörfalazás nélkül a ma kérdéseiről a kortársak előtt. Olyan jelenbeli problémákról van szó. melyek megvitatásánál kerülni kell minden olyan írói fogást, ami ködösít, félreértésekre módot, ad. Bizonyos vagyok benne, hogy a mai írónak, bármilyen kedvelt témaköre legyen is -a múlt, kötelessége állást foglalnia nemzete sorskérdései- ben és amíg ezt le nem tárgyalta a kortársakkal, addig nem indulhat tovább. Ha túl leszek a „Kanárik és verebek” bemutatóján, akkor sor kerül másik drámám, az „Erasmus” befejezésére is. A renaissance úttörőjét kétségtelenül azért választottam háromfelvonáso- som tárgyául, mert a kor, amiben ő élt, sok vonatkozásban hasonlatos volt a miénkkel. Erasmus korában, az új földrajzi felfedezések idején megmutatkozik az emberi boldogság kialakulásának távlata s ugyanakkor a háború réme is. Erasmus azt gondolja, hogy lehetséges volna megmenteni a békét, ha sikerülne Európa uralkodóit a tárgyaló- asztalhoz kényszeríteni. 335 évvel ezelőtt „A béke panaszai” címen megírja a világ első békeharcos könyvét. Egy- időben Lutherrel együtt harcol a dogmatizmus és az inkvizíció ellen, de sokan értetlenül állnak vele szemben és végül a nagy vallási reformátorral is ellentétbe kerül. Tragédiája, hogy nem a nép nyelvén, hanem latinul írt és csak a művelt intelligencia vékony rétegéből akadhattak olvasói. Vele egyivású, hasonló lelkialkatú és gondolkozású szellemiség abban az időben csak egy van: Michelangelo. Ezért határoztam el, hogy az ő alakját is a színpadra viszem. Szívesen beszél további terveiről: — Leonardo da Vinci életéről az ifjúság számára, a franciaországi magyarok világháború alatti életéről pedig a felnőtt közönségnek írok regényt. Szó van arról is, hogy Farkasvér című szatirikus regényemet, mely a két világháború közötti korszakot tárgyalja, újra kiadják. A felszabadulás előtt ez a regényem csak erősen megcenzurázva kerülhetett ki a sajtó alól. Most először kapná kézbe az olvasó a teljes művet. Murányi Kovács Endre befejezte „Szenvedélyes évek” című nágy regényét, de most azt hiszi, hogy szépírói tevékenységét egy ideig szüneteltetnie kell. — Kevéssel ezelőtt ugyanis megbíztak a rövidesen megjelenő „Műterem” című új képzőművészeti lap felelős szerkesztésével — mondja. — Minden erőmet leköti a lap munkatársi gárdájának javarészt fiatal erőkből való megszervezése. A lap főszerkesztője egyébként Farkas Zoltán. Január végén az első szám már az utcán lesz. Albumainkra terveztük, többszín nyomatú képekkel. Remélhető, hogy néhány hónap alatt túljutunk a kezdeti nehézségeken s folytathatom szépirodalmi tevékenységemet. Lányi Sarolta hosszan tartó betegeskedés után már lábadozik. — Tudom, hogy nem lehet sokáig pihenni a babérokon — kezdi a beszélgetést. Arra céloz, hogy a „Magve- tő”-nél „Őszi kert“ címen megjelent verseskötete, amely 50 évi költői munkásságát foglalta egybe az utolsó példányig elfogyott. Klaus Mann „Mephisto”-ja is nemrég jelent meg a Zrínyi Kiadónál. — Dolgozgatom a Corvina kétnyelvű könyvtárának. Ebben a pillanatban éppen Puskint fordítom. Egy szovjet kisregény fordításával is elkészültem, a -rádió is foglalkoztat. Tervem kevés van. Egy nagy Csehov-sorozat jelenik majd meg magyar nyelven s ennek keretén belül az én fordításomban fognak napvilágot látni a nagy orosz elbeszélő eddig nálunk ismeretlen novellái. Kiderül, hogy közben Tyi- | honovot is fordítja, de mégis | elégedetlen. — Amióta nem vagyok lapnál, mintha kizökkentem volna a kerékvágásból. A napi- | sajtó vagy a folyóirat az írótól állandó készenlétet követel Ráadásul a betegségem is visszavetett. Legjobban szeretnék verseket írni. Dehát ez nemcsak elhatározás kérdése, legalább is nálam nem az. A fordítás meg azt jelenti, hogy mindig más tervez, sohasem én. Ha van fordítani való, illetve kapok fordítani valót, akkor dolgozom, ha nem kapok fordítanivalót. akkor nem mondhatom, hogy „úgyis jó, akkor majd verseket írok”. Lehetséges azonban, hogyha teljesen felgyógyultam, akkor majd könnyebbnek fogom látni a költő és műfordító feladatát. Mesterházi Lajos nemrégen kapott meghívást az Élet és Irodalom felelős szerkesztői székébe. — Ez olyan elfoglaltságot ad, hogy úgyszólván minden egyéb irodalmi tevékenységemet szegre kellett akasztani — meséli. — Pedig regényszerző- désem és film-megállapodásom is van, tehát írói feladatom lenne bőven. Egyelőre mégsem gondolhatok másra, mint arra. hogy mindaddig, amíg bizonyos halaszthatatlan szerkesztői teendőkön túl nem leszek, addig tető alá hozzam mindazt, amit mostanáig,, pjár csaknem teljesen megírtam. Ezért valószínű, hogy a „Pesti emberek” című rádiójátékomból film lesz és 1958 elején a Móránál megjelenik új ifjúsági regényem. Másfél éve írom. Munkásmozgalmi történet a 20-as évekből. A címét még nem tudom. Ezenkívül befejezés előtt áll egy tíz íves politikai tanulmányom, mély az októberi események előzményeinek kérdésével foglalkozik. A „Kossuth” fogja kiadni. Kalotai Gábor VAN GOGH KIÁLLÍTÁSRA. KÉSZÜLNEK PÁRIZSBAN 84 000 látogatója volt az essem Van Gogh kiállításnak, amely december 16-án zárta be kapuit. A Németországban példátlan sikerű kiállítás anyagát előbb Hollandiába viszik, majd Párizsban állítják ki a Francia Akadémia rendezésében. ! Zsoltár H Kétezeréves gályaroncsot találtak A Földközi-tenger francia partja mentén egy búvár egy gálya roncsára bukkant, amelynek korát*2000 esztendőre becsülik. A roncs mindössze hét méterre fekszik a tenger felszíne alatt és belsejében kib. 100 tonna ólom- oxidot találtak, amellyel görög fazekasok egykor áruikat mázzal vonták be. fiWitfi /» ön ifrrfkltín* ügy látszik, Amerikában sem minden új könyv bestseller és a kiadóknak is minduntalan újabb ötletekkel kell fellhívniok új könyvükre az olvasóközönség figyelmét. Azt, hogy ebben az ötletkeresésben olykor meddig mennek a könyvkiadók, mutatja a „Hogyan legyek energikus?“ cí-. mű új könyv reklámja. A bostoni könyvkiadó vállalat ugyanis ilyen hirdetést tét* közzé új könyvéről: „A fenti könyv minden vásárlójának életét öt évre biztosítottuk. Ezenkívül a vállalat kártérítést fizet minden olyan pénzbírságért, amelyet a könyv áttanulmányozása után tanúsított erélyes magatartása miatt elsőfokú bíróság a könyv tulajdonosára róna Amennyiben a könyv tulajdonosa erélyes fellépésével súlyos testi sértést követne el. a kiadóvállalat díjmentesen rendelkezésére bocsátja legjobb védőügyvédjét." Ki tud jobbat ? Egy New York-i tkisautó- kereskedő kirakatának külső üvegére a következő szövegű cédulát ragasztotta: Cserélje be Cadillacját egy kiskocsira, s akkor be tudja íratni fiát a kollégiumba. Egy tréfás járókelő hozzábiggyesztette: „Járjon gyalog, s akkor a Lar- ward-egy etemre küldheti.“ iába ásott árkot közénk huszonegy évem, ím újra visszatértél, Erős. Én nem mehettem. Utcák ünnepi, álmos arca tódul szemembe, elhagyott falaid közt kopogtat szívverésem. Még csak ízedet érzem, a kép halvány, homályos; fiad megtérni készül: fogadj öledbe, Város! Idegenkedve, félön kutatom nyolc kis évem eldobált tükreit, hogy régi-igaznak lássam szeplőtlen asszony-arcod, amint a zúgó árban erős szigetként állva óvsz a növő veszélyben. Legyél, mint voltál egykor, jó pásztora szívemnek, vezess kis társaimhoz: szeretnék hinni benned! Lásd, az idő kicsépelt, surrogok trak kalászként, bő termő humuszodba hullanom mit sem érne .,. Erdemetlenül kérem: végy múltamért cserébe, akit eltékozoltam, legyél kegyes ajándék. Nagy, közös titkainkat szeretném elmesélni... A gyermek szól s szorongó szívvel figyel a férfi. Cintróleumi bástyák, legendák szép világa, szakaszd ki az időből őreid csöpp csapatját, ne tűrd: hülő szívükből hitüket veszni hagyják, hogy te vagy büszke kincsük, álmaik koronája! A József-napi búcsún illatos lepkeszámyak szálltak szőke öledre: füzéres drága sátrak. Cézár nevű ebünk volt. Jó, bernáthegyi fajta, az apám után első személy, vad isten-állat gyermek szememben. Arcán igátlan pusztaságok félelme izzott némán, ha fogait, mutatta. Mondták: még csak kölyök volt, amikor megszülettem, 1 de óvott, kis-gazdáját, bízón és rendületlen, E Barátaim közül, hadd idézzem őt először, nevét se mondva. Lassan áramoljon szívemhez ködből kisejlő képe, a leányos-arcú, kedves, akivel sorsom egy volt az idők kezdetétől, akivel egy volt sorsom. 'Ki tudja, hovh lett rég, a fontos, céltalan, de égből sugallt szövetség? ömlő-arany nyár zsongott. A Principális-gátnál néztük a lustán lépő vizet, két bronz-fiucska. Gáspár — ő volt a társam — szemét félig lecsukva széttárta sovány karját, mint hívő, ki csodát vár: f Ez itt a múltam — így szólt — « jövöm meg az égbolt.,. I Nem értettem. Tán ő sem. De igaz volt, mert szép volt. 1 Dezsq^JbLhály s ti többi felnőtté törpült gyermek, I hü.és telt szivetekben vari-e még fürge ének I és tiszta szándék? — Engem, tört zsoldost hajcsár évek 1 tőletek és magamtól mind távolabb terelnek. Messze és menthetetlen: homály és rokkanás vár s talán közönyös tanúm sem lesz a pusztulásnál... Kis városom, erődet növeld szívemben nagyra, lásd, érkeztedre újból virágban áll az oltár, hívő gyermeked ajkán, halld, felcsendül a zsoltár: Két-tornyú, drága fészek, add áldásod fiadra, hogy bírjak ellenállni rontásnak és viharnak, hogy hozzád hű maradni halálomig akarjakI | András Endre Konsztantin Pausztovszkij: [fsr TÉVEDÉS Jesszus! Hát nem maga az orvos? — Egy emelettel feljebb, asszonyom. A kisfiú színes ceruzákkal ; hajót rajzolt. Nagyon gond- : terhes volt és feszülten töp- \ rengett valamin. Aztán felve- \ tette fejét, rám nézett és vá- ! ratlanül könnyek buggyantak \ ki szeméből. Végigperegtek \ arcán, rácsöpögtek ceruza- l maszatos ujjaira, és a köny- \ nyéktől nehéz lett a kisfiú I lélegzete. I — Pa — kérdezte suttogva l —, miért nem találnak ki az 1 emberek valami orvosságot. | hogy ne haljanak meg? | Akkor mondtam el neki ezt | a történetet, I * | Sebalin pilóta eltévedt a l ködben. | A tengerészeti meteorológiai 1 állomások jelentették, hogy | a trópusi levegő hatalmas tö- ! megékben közeledik Európa | felé. \ Az angol Taylor és a német | Georgi, a tengeri ködök és | füstfátylak szakértői pontos l meghatározást adtak erről a | ködről. „A meleg, trópusi le- | vegő, ha télen betör Európá- | ba, előbb kékes fátyollá vál- ! toziík, amely száz kilométerek- : re 1körülburkolja a kontinenst 1 azután vedig szitáló esők képződnek ebből a fátyolból. Ez -- a köd nagyon tartós.’’ Sebalin pilóta ezt tudta. Lent Karadag szakadékai és csúcsai feküdtek, melyeket befödött a moha és az évezredek rozsdája. A csúcsokat köd takarta. Nagy lendülettel csapódott a gránit hegyoldalnak s aztán gigászi fehér folyóként szökkent az ég felé. A ködoszlop, mint egyetlen tájékozódási lehetőség körül, csökönyösen, széles körökben keringett gépével Sebalin. A. aeroplán kabinjában lázban feküdt egy kisfiú. Mellette az anyja ült, és valahányszor Sebalin hátrafordult, mély, majdnem férfias redöket látott az ajkai körül. A kisfiú haldokolt. Sebalin a szteppére repült a fiúcskáért és most a tengerparti város kórházába igyekezett vele. Három órával ezelőtt, amikor a kisfiút behozták a kabinba, felhőtlen volt a száraz ég és a levegőben ökörnyál úszott — semmi sem jósolt ködöt. Sebalin tudta, hogy ha két- három óra múlva sikerül is földet érnie, késő lesz: a fiúcska már menthetetlen. SeJjplin hirtelen egy végtelen távoli, bánatos hangot hallott. amely alig megpendíteti húr bugásam hasonlított. A pilóta élesen lefelé tartott. — Meghallottak bennünket, Elénk repülnek! Sebalin bólintott. A szembejövő gép ezüst árnyéka szárnyként csapongóit. Sebalin megismerte Sztavridi gépét. J Sztavridi jött a ködben és széles sugarakban szórta maga mögött az elektromos port. A por összehúzta a köd részecskéit, a por kövér esővé változtatta a ködöt. Az első esőcseppék már ferdén verdestek a kabin üvegeit, A köd leülepedett a mély szakadékokba, a napfényben már ragyogtak Karadag nedves bordái és Sebalin megpillantotta lent az esőmosta földet, amely szivárványosan csillogott és vakította a szemet. Sebalin biztosan szállt le. A repülőtérről a kisfiút kórházba szállították. Sebalin lassan mászott ki a gépből. Nem csodálkozott azon, hogy a repülőtér tele van pilótákkal, nem csodálkozott azon, hogy Sztavridi elébe repült. Tudta, hogy a köd szétoszlatása bonyolult és drága dolog, de ezen sem csodálkozott — a kisfiú élete még drágább volt. Este az újságok kmön ki. adásban számoltak be arról, hogy Sebalin pilóta egy hétéves fiúcskát szállított be ag hártyagyulladással a vúrosb Az orvosok majdnem remén\ telennék tartották a kisfiú á lapotát, de hozzátették, hot a betegség szerencsés kim netele kizárólag a telj• csendtől és nyugalomtól füg Egy órával az újságok me jelenése után az utcálton k ragasztották a városi tanú határozatát, amely a vár minden polgárának a le. mélyebb csendet kötötte le kére. A járdákat és a koci utakat vastag szalmarétegg hintették be. De ezek az intézkedésék f löslegesek voltak. A vár, minden parancs nélkül vissz fojtotta lélegzetét. Az automobilok lopakodx mentek a külvárosokon át. sofőrök, akik hozzá voltt szokva a hangos berregésh és tülköléshez, sötétben ülU helyükön. Rikkancsok nem kiáltozta A hangszórókat kikapcsolta A pionírok, hogy a csend felügyeljenek, osztagokat sze veztek, de ezeknek az oszt goknak nem akadt munkájú Csendbontásaik nem fordv tak elő, ha eltekintünk ej lámpanyúj• ogató jelentékteU esetétől, aki öreg és ' vigk délyü ember volt. A pionírok megállították t
