Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-29 / 24. szám

4 1958. JANUAR «9. SZERDA ""i^Cirlap (Folytatás a harmadik oldalról) ügyi miniszteri tisztsége alól felmentette és államminiszter' ré megválasztotta; BenTce Valériát művelődés­ügyi miniszterré megválasz­totta. Az országgyűlés ezután ebédszünetet tartott. Az ebédszünet után dr. Mün­nich Ferenc elvtárs, a Minisz­tertanács elnöke szólalt fel. harcoltam a kommunizmus eszméiért és azt hiszem, ez eléggé megedzett, hogy a hát­ralevő 50—60 esztendőben ne térjek el erről az útról. Ismé­telten köszönöm a bizalmat. Igyekszem, rászolgálni és úgy dolgozni, hogy szocializmust építő hazánk nagyobb lépé­sekkel haladjon azon az úton, amelyet a történelmi dicsősé­get és érdemet jelentő Kádár­kormány idején megkezdtünk. Ezután az országgyűlés át­tért a második napirendi pont­ra: az 1958. évi népgazdasági terv tárgyalására. A népgazda­sági tervet Kiss Árpád, az Or­szágos Tervhivatal elnöke is­mertette. — A Szovjetunió által nyúj­tott segítség felhasználásával — mondotta — dolgozó né­pünk erőfeszítéseivel az elmúlt év végére olyan gazdasági helyzetet teremtettünk, amely kedvező alapot ad a népgazda­ság további fejlődéséhez. Ma már elmondhatjuk, hogy túlju­tottunk az ellenforradalom okozta gazdasági hullámvöl­gyön és ráléphettünk a népgaz­daság fejlesztésének normális útjára* A. szent éltjcsere nem jelcin t semmiféle pditikai változást Dr. Münnich Ferenc elvfársnak, az új miniszterelnöknek felszólalása A gazdasági konszoli dáeió üteme a tervezettnél jóval gyorsabb volt Tisztelt országgyűlés, tisz­telt elvtársak! Azt hiszem, új dolog, hogy az újonnan megválasztott mi­niszterelnök felszólal az or­szággyűlésben. A mi gyakor­latunkban eddig még ez nem fordult elő. A helyzet azonban megkívánja, hogy néhány szót mondjak, ne csak arról, hogy tekintem én ezt a változást, hanem arról is, hogyan gondo­lom a további munkát. Kötelessé gszerűen előkészí­tettem egy felszólalást, de közben az események hatásá­ra lemondtam róla és irattár­ba helyeztem. Nem azt aka­rom elmondani, amit az em­ber kigondol és kiagyal, ha­nem azt, amit az események hatása alatt gondol és tesz. Ez a személycsere a kor­mány vezetésében nem je­lent semmiféle politikai változást. Nem titdk, hogy Kádár elvtárs és én ugyanahhoz a politikai párthoz tartozunk, amelynek tudományos elmélete a mar­xizmus—leninizmus. Tehát közvetlen egyezik ideológiai ál­lásfoglalásunk, gondolkodás- módunk, eddig is együtt alkal­maztuk ezt a tudományos el­méletet az ország életére, s fel­tehető, joggal és indokoltan feltehető, hogy ez a jövőben is így lesz. Az én felszólalásom nerri is annyira befelé szól, ha­nem inkább kifelé azoknak, akik idegen pénzért, hivatás­szerűen gyakorolják a haza­árulást. vagy azoknak, akik nem tartoznak hozzánk, nem a magyar állam állampolgárai, hanem idegen állampolgárok, de egy ellenséges reakciós pro­pagandának a szószólói. Bizo­nyos. hogy ezt a kérdést érde­mén felül fogiák felfújni. Mi ezt belső kérdésnek tekintjük. Kádár elvtárs is, és mindamy- myian nem látunk ebben nagy dolgot mert hiszen ez egy belső erőátcsoportosítás az új helyzetben, amikor elértük a konszolidáció bizonyos fokát és mértékét és amikor maga a helyzet, a párt a kormány, a dolgozó néptömegek érdékei megkívánják, hogy differen­ciáltabban dolgozzunk, mé­lyebben hatoljunk a dolgok lé­nyegébe, és lássuk: azt, amit fenn elhatározunk, az népi de­mokráciánk legalsóbb sejtjében is ugyanolyan módon, ugyan­olyan szellemben és ugyan­olyan minőségben valósul-e meg, mint ahogy azt elhatároz­tuk. Ezért van szükség erre az erőátcsoportosításra. A továbbiakban arról be­szélt dr. Münnich. Ferenc, hogy az ellenséges reakciós propaganda ezt az erőátcso­portosítást kombinációkra, találgatásokra használja fel. Ez azonban nem új dolog, hi­szen nincs olyan hét, hogy „át ne csoportosítanák” a párt és a kormány vezetőit Rájuk méltán alkalmazhatjuk azt a jó közmondást, hogy a kutya ugat, a karaván pedig halad. Mégis, jó, ha ismétel­ten leszögezzük a magunk ál­láspontját *— Kijelenthetem — folytat­ta —, hogy Kádár elvtárshoz nemcsak elvtársi kötelékek fűznek, hanem a személyes megbecsülés és tisztelet is, egy olyan ember iránt, aki erejét nem kímélve dolgozott, hogy felemelkedjünk az ellenfor­radalom által Okozott sza­kadékból. Ebben a munká­jában mindannyian áldozato­séin, egyetértéssel támogat­tuk és az elmúlt 15 hónap alatt a marxizmus—leninizmus alapján olyan szilárd egy­ség alakult ki ebben a pártban és a kormányzás­ban, amelyet a felszaba­dulás óta nem ismertünk. Éppen ezért így marad' az ellenség két nem lehet letéríitend a md útiunkról! Hogy mégis beszélek mind­erről, annak egyrészt az is az oka, hogy gyakran találkozom külföldi újságírókkal és elké­pedve állapítom meg, közülük sokan mennyire tudatlanok és tájékozatlanok, sok esetben — rosszindulatuktól eltekintve — mennyire naivak. Aki ellen­ség, azt inkább megbecsülöm, mert tudja, hogy mit akar. De az a tudatlan, aki az ellenség befolyása alá kerüi, szánalom­ra méltó. Előfordult például, hogy valaki azt kérdezte az egyik delegáció tagjától: lá­tott-e már vasfüggönyt? Hát — azt mondja —, voltam Bul­gáriában, Romániában, most itt vagyok. Eddig még nem lát­tam ... De még megyünk Cseh­szlovákiába ... V Szóval nem mondott le a reményről, hogy a vasfüggönyt azért mégis meglátja. Ilyen emberekkel van sokszor dolgunk és ezt kellő módon kell értékelni; Nem akarok miniszterelnöki programbeszédet tartani — folytatta —, nincs rá szükség, mert 100 százalékig egyetértek azzal, amit Kádár elvtárs mon­dott a múltról és azzal is, amit a jövőre vonatkozólag mon­dott. Mégis van egy kérdés, amelyről Kádár elvtárs is be­szélt válaszában és én is szük­ségesnek tartom, hogy erről megemlékezzem: viszonyunk a Szovjetunióhoz. Ez nemzeti lé­tünknek, függetlenségünknek, fejlődésünknek alfája és óme­gája. Irodalomszerető ember vaskók, a történelmet: megle­hetősein ismerem. Tudom, hogy a kis népek nehéz helyze­tekben mindig mindenféle erő­höz, sokszor elképzelt erőkhöz fordulnak segítségért fohász­kodnak, hogy kikerüljenek a nehézségből. Emlékszem, hogy a költők, a nagy költők, az iga­zi költők — nem azok, akik öt­hat évenként változtatják né­zeteiket, s akik — mondjuk — hat évvel ezelőtt himnuszokat zengtek valakiről, hat év múl­va pedig sárral dobálják be, hanem a nagy költők, akik a nemzet érzéseit fejezik ki, akik előre tudnak látni, van törté­nelmi szemléletük — mindig, minden időben tudták, hogy kiktől kell segítséget kérni. Most a szocializmus századá­ban vagyunk, ahol a materia­lista világnézet egyre jobban terjed, győz és mind nagyobb embertömegeket befolyásol. Százhúsz esztendővel ezelőtt Petőfi, a nagy magyar költő, aki nagy volt, magyar volt és költő volt, aki nem alapokból élt, és alkotó házakban alko­tott, hanem az országúton gya­logolt mezítláb is és úgy is tud­ta szeretni hazáját és népét, egy nagyon szép verset irt. Az a címe: A magyarok istene. Ezt a verset gyermekkoromban tanultam meg, és ma, amikor a felszabadulás óta érzem a Szovjetunió segítő, támogató kezét, természetesen más vo­natkozásban és más tartalom­mal, gyakran jut eszembe en­nek a zseniális nagy költőnek, hazafinak, a világforradalom lantosának, a proletár interna­cionalizmus előfutárjának ez a verse, amelyben azt mondja: Jlz idők, a népek éktelen vi­harja elfújt volna minket, mint egy porszemet, de ő szent palástja szárnyát ránk takarta és tombolt a vihar, de csak fejünk felett." Ez ma a Szov­jetunió, elvtánsak. Köszönöm az ország legma­gasabb törvényhozó testületé­nek irányomban megnyilvá­nult bizalmát, a párt, a kor­mány, az Elnöki Tanács bizal­mát. Igyekszem ennek a biza­lomnak megfelelni. Politikánk töretlensceére garancia a mi ideológiai egységünk, de garancia az is: abban a történelmi szerencsében ré­fgy 1958-ban a népgazdaság egyensúlyát lényegében saját erőinkre alapozva biztosítjuk. Az elmúlt év végén — a ko­rábbi évekhez viszonyítva — általában nagyobbak voltak az anyagkészletek, a belkereske­delem készletei meghaladták az ellenforradalom előtti szin­tet és a tervezettnél kedvezőb­ben alakult az ország nemzet­kört fizetési mérlege. Amikor az elért gazdasági sikerekről beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy ezek politikai sikerek is. Az eredményeket tükröző szá­mok egyben dolgozó népünk szilárd állásfoglalását doku­mentálják pártunk és kormá­nyunk helyes politikája mel­lett. Beszélt arról is, hogy ered­ményeink — noha igen jelen­tősek — elmaradnak a lehető­ségektől, mert bizonyos mér­tékben meglazult az állami és a tervfegyelem. A párt és a kormány cél ja, hogy az idei tervévben . fenntartsuk az elmúlt év­ben felemelt életszínvo­nalat és biztosítsuk annak anyagi megalapozottsá­gát, továbbá az ország külkereskedelmének egyen­súlyát és a népgazdaság jövő fejlődésének előfel­tételeit. Mindezt á népgazdaság erőfor­rásainak igénybevételével és helyes felosztásával döntően saját erőinkre támaszkodva. Az életszínvonal anyagi megalapozását az ipar és a mezőgazdaság termelésének tervezett emelkedése biztosít­ja, a külkereskedelmi egyen­súly megteremtése érdekében a terv a kivitel nagyarányú fo­kozását irányozza elő, a nép­gazdaság jövő fejlődésének előfeltételeit pedig úgy bizto­sítja, hogy a szűkösen rendel­kezésre álló beruházási . esz­közöket elsősorban a bővített újratermelés megvalósításá­hoz és a kivitel fokozásához leginkább szükséges ágazatok fejlesztésére koncentrálja, A nemzeti jövedelem 4,3 százalékkal lesz több, mint az elmúlt évben A terv szerint a nemzeti jöve­delemnek kereken 90 százalé­kát fordítjuk fogyasztásra és 10 százalékát felhasználásra. A legfontosabb ipari termé­kek közül igen számottevően emelkedik a termelés szénből, kőolajból, hengerelt acélból, huta-alumíniumból, cement­ből, műtrágyából stb. Televí­ziós készülékből például 37 000 darabbal, mosógépből 54 000 darabbal, gyapjúszövetből 1,3 millió négyzetméterrel, bőrci­pőből 2 millió párral többet gyártunk, mint tavaly. Az ipari termelés belső arányainak ilyen alakulása ja­vítja az alapanyagipar és a feldolgozó ipar egymáshoz való arányát és elindulást je­lent azon az úton, amely ipa­runk szerkezetét a jelenlegi­nél előnyösebbé, népgazdasá­gi adottságainknak megfele­lőbbé teszi. Ez a szerkezeti át­alakulás a Szovjetunió által nyújtott beruházási hitel fel- használásával a hároméves terv további éveiben meg­gyorsul. Az ipart termelési terv megalapozott. A zavar­talan és ütemes termelés fel­tételeihez az anyagellátás biz­tosított Gazdasági irányító szerveinken múlik, hogy az anyagellátást valóban zökke­nőmentessé tegyék. Fegyelmezett, jó munkára, nagyfokú takarékosságra van szükség Meg kell akadályozni az olyan tervtúlteljesítéseket, amelyek a tervben meghatározott fel­adatoktól vonnak el eszközö­ket kevésbé fontos célokra. Csak olyan termékekben kí­vánatos a terv túlteljesítése, amelyekre a népgazdaságnak valóban szüksége van. Min­den anyaggal takarékoskodni Kell. de különösen az import­anyagokkal. A tervszerűség megsérté­se, lazaságok, a pazar­lás komoly zavarokat okozhat az ipar egyes ágainak összehangolt mű­ködésében, a lakosság el­látásában, a kivitel folya­matos teljesítésében, te­hát az egész népgazdaság­ban. Nagyobb erőfeszítésre van szükség az ipari termelé­kenység emelése érdekében. Tovább kell tehát szilárdíta­ni a munkafegyelmet, fel kell tárni a haladóbb, jobb mun­kamódszerekben rejlő tartalé­kokat. Igen sok a tennivaló a termelékenység és az ön­költség területén is. Számot­tevő erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy elérjük a terv­ben előirányzott termelékeny­ségi és önköltség-színvonalat, amely a további fejlődés szi­lárd alapját képezi. Arra kell törekedni, hogy a termelé­kenység jobban emelkedjék* a termelési költségeket pedig az előirányzottnál nagyobb mértékben csökkentsük. A mezőgazdasági tervet is­mertette ezután. A mezőgazda- sági termelés 4,6 százalékos nö­velését irányozzuk elő. A nö­vénytermelés színvonala körül­belül az elmúlt évinek felel meg, az állattenyésztésé vi­szont 11,4 százalékkal emelke­dik. A mezőgazdasági termelés előirányzott emelkedését különösen reálissá teszi az, hogy az állattenyésztés sze- mestakarmánybázisa az el­múlt évi jó termésből már rendelkezésre áll. A növénytermelés anyagi meg­alapozását elősegíti, hogy a műtrágyafelhasználást 25 szá­zalékkal kívánjuk növelni. A vetésterület szerkezete nagyjá­ból azonos a múlt évivel. A lakosság mezőgazdasági termékekkel való ellátásá­nak alapja továbbra is az állami felvásárlás és a szerződéses termeltetés ma­rad. ■— A mezőgazdaság tervének kidolgozásánál — folytatta —, tekintettel voltunk arra, hogv a mezőgazdasag í ovábbf ej lődésének alapja: a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság, a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlődése. A kormány a termelőszövetkezeteket támo­gatja és fejlődésüket elősegíti. Ez a fejlődés azonban csak az önkéntesség alapján történhet, erőszakolásra, adminisztratív eszközök alkalmazására a jö­vőben sem kerülhet sor. A ter­melőszövetkezeti mozgalom ön­kéntességén alapuló fejlődés­nek feltétele, hogy a termelő­szövetkezetek jobb eredménye­ket érjenek el, mint az egyéni­leg dolgozó parasztok, tagjai­nak jobb életet biztosítsanak. A termelőszövetkezetek fejlő­ez továbbra is Csak dolgozzék fantáziája, min­szesültem, hogy 41 esztendő alatt négy polgárháborúban dését a terv jelentős anyagi eszközökkel is biztosítja: a ta­valyinak több mint kétszeresét irányozták elő a termelőszö­vetkezeteknek nyújtandó hosz- szúlejáratú beruházási hitelre. Lehetőségeinkhez mérten növeljük a tartós fogyasztási javak forgalmát is. A lakosság emelkedő életszínvonalának megfelelően ezek iránt ugrás­szerűen megnövekedett a ke­reslet az elmúlt évben. Az idén 50 százalékkal több mosógép lesz az üzle­tekben, mint az elmúlt év­ben. A televíziós vevőké­szülékek iránti kereslet ki­elégítésére négyszer annyi készüléket lehet vásárolni, mint tavaly. Mopedből a tavalyi 2500 helyett 10 000, Csepel Panni robogóból 500 helyett az idén 4500 kerül forgalomba. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy minden cikkből za­vartalanul ki tudjuk elégíteni a lakosság igényeit. Az ellátás lényegesen javul, de egyes cikkekből időnként nehezen tudjuk kielégíteni a lakosság szükségleteit. így például a bú­torforgalom 6,6 százalékos emelkedése ellenére sem tud­juk kielégíteni a megnöveke­dett keresletet. A kereskede­lem vezetőinek fontos felada­ta, hogy a rendelkezésre álló árualapot úgy osszák el, hogy minimálisra csökkentsék a hiánycikkek számát. Az ipar­nak pedig az a feladata, hogy olyan cikkeket gyártson, ame­lyekre a kereskedelemnek szüksége van a lakosság igé­nyeinek kielégítésére. Az állami beruházásokról beszélt ezután. A beruházások központjában a lakás- és az iskolaépitési program áll. Az idén 12 000 lakás építése feje­ződik be állami erőből és to­vábbi 10 000 lakás építése kez­dődik meg. Az OTP hitelakció­ja útján. mintegy 500 millió forint­tal támogatjuk a dolgozók lakásépítéseit és ezen az úton 20 000 lakás felépítése várható. Mindez annyit jelent, hogy ha •kis lépésekkel is, de tovább haladunk előre a lakásigények r kielégítésében. A kormány je­lentős, az eddigieket jóvá meghaladó összegeket fordít a iskolahálózat, elsősorban az ál­talános iskolák fejlesztésér« Tudvalevő, hogy a követkéz években sokkal magasabb les az iskoláskorba lépő gyerme kék száma. Az idei beruházás terv 770 általános iskolai tan terem befejezését teszi lehető vé, ezenfelül további 350 tan terem építését kezdjük meg. A kórházi ágyak száma is tovább emelkedik. A beruházások hatékonysá­gát nagymértékben fokozhat­juk azzal, ha az előirányzott összegeket a legfontosabb lé­tesítményekre koncentráljuk, azokat gyorsan befejezzük, te­hát csökkentjük a befejezetlen beruházások állományát. Az idei terv az előző érinél bő­vebben, de még mindig sze­rény keretek között irányozza elő népgazdaságunk fejlődését. A következő években nép­gazdaságunk helyzetének további javulása és a Szovjetuniótól kapott hi­tel nagyobb beruházási lehetőségeket fog biztosíta­ni és így nagyobb léptek­kel haladhatunk előre a fejlődés útján* Ha az ipar megteszi a szüksé­ges erőfeszítéseket, a kiviteli terv túlteljesítése is lehetséges A mezőgazdaság is nagy mér­tékben járul hozzá a kivitel fokozásához és emellett a bel­földi szükségletek kielégítése is biztosítva van. Mindezek alapján meggyőződésem — mondotta—, hogy újabb tarta­lékok révén a tervben elő­irányzott mértéken túl is le­hetséges lesz fizetési mérle­günk megjavítása; A feladatok megoldása ér­dekében erősíteni kell a fe­gyelmet a gazdálkodásban. Alapvető érdek fűződik az importanyagokkal való foko­zott takarékossághoz és ahhoz, hogy a nagy devizakiadásokat igénylő Importnyersanyagokat egyre inkább hazai források segítségével pótoljuk. Takarékosságra van szükség nemesalt az anyagfelhasználásban, hanem az elet minden területén Kerülni kell minden felesle­ges, vagy luxusjellegű kiadást, de nem szabad a takarékossá­got hamisan értelmezni, nem szabad rontani a termékek minőségét, vagy korlátozni az elemi szükségletek kielégíté­sét. Ugyanakkor keményen és határozottan fel kell lépnünk a nép vagyonának felelőtlen kezelőivel, herdálóival szem­ben. Szükséges a gazdasági irányító munka további javí­tása is. — Az idei terv céljainak megvalósítása — mondotta vé­gül — nagy erőfeszítéseket, fokozott felelősségérzetet, jó politikai és gazdasági munkát követel. A tavalyi példa meg­mutatta, hogy a párt vezetésé­vel a legnehezebb helyzeten is úrrá tudunk lenni és ez a zá­loga további sikereinknek; Az országgyűlés ma folytatja munkáját; Dr. Münnich Ferencnek, a Minisztertanács elnökének életrajza D r. Münnich Ferenc 1886- ban született a Fejér me­gyei Seregélyesen, állatorvos fiaként. Tanulmányait 1910- ben fejezte be, amikor a ko­lozsvári egyetemen jogi diplo­mát szerzett. Ezekben az években irodal­mi tevékenységet folytatott, ateista verseivel, cikkeivel is szembekerült a fennálló társa­dalmi renddel. Az első világ­háború során, 1915-ben hadi­fogságba került az orosz fron­ton. Szibériában került kap­csolatba az oda száműzött bolsevikokkal és általuk ju­tott el a marxizmus megisme­réséhez. 1916-ban már a tomszki hadifogoly-táborban Kun Bélával és másokkal for­radalmi propagandát folyta­tott, 1917 őszén pedig szerve­zője volt a vörös gárdista egy­ségeknek, amelyek részt vet­tek a szovjetek védelmében. 1918-ban parancsnoki beosz­tásban harcolt az uráli fron­ton a fehérgárdisták és az in- tervencionisták ellen. 1918 novemberében tért vissza Magyarországra, egyik alapító tagja volt a Kommu­nisták Magyarországi Pártjá­nak. Tevékeny részt vett a Tanácsköztársaság munkájá­ban és harcaiban, mint a vö­rös hadsereg és a vörös őrség szervezője. Az észak-magyar­országi hadjáratban a hatodik vör:' i hadosztály politikai biz­tosaként vett részt. 1919 júliu­sában a vörös hadsereg politi­kai megbízottjává nevezték ki, A Tanácsköztársaság buká­sa után emigrációba kénysze­rült, s több országban vett részt a munkásmozgalomban. 1922-ben berlini letartóztatá­sából a Szovjetunió szabadí­totta ki, s a Szovjetunióban vezető gazdasági posztokat töltött be. Két és fél évig vett részt a spanyol nép szabadságharcá­ban, mint a 15. spanyol had­osztály vezérkari főnöke, majd a XI. nemzetközi dan­dár parancsnoka. A polgárhá­ború leverését követően két évet töltött francia internáló táborokban, ahonnan ugyan­csak a Szovjetunió segítségé­vel szabadult ki. A második világháború kitörése után a szovjet hadseregben teljesített szolgálatot, többek között 1942-ben a sztálingrádi had­sereg vezérkaránál. 1945-ben tért vissza Ma­gyarországra. Pécsi főispán, majd 1946-tól 1949-ig buda­pesti rendőrfőkapitány volt, 1950-től diplomáciai szolgála­tot teljesített, mint helsinki, moszkvai és belgrádi követ, illetve nagykövet. Dr. Münnich Ferenc 1956. november 4-től a fegyveres erők minisztereként tagja volt a forradalmi munkás-paraszt kormánynak. 1957-ben a kor­mány első elnökhelyettesévé választották meg, tagja a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom