Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 23. szám

1958. JANUÁR 28. KEDD UECrEf zfCirlao Az országgyűlés ülése (Folytatás a második oldalról) nem becsülik a köztulajdont. A kormánynak, a hatóságok­nak, a dolgozóknak, az egész tisztességes lakosságnak együt­tesen kézbe kell vennie ezt az ügyet és azokat, akik szeretik a nép tulajdonát pazarolni, el­sikkasztani és lopkodni, meg kell tanítani arra, hogy ezt nem szabad. Helyre fogjuk itt is állítani a normális rendet. Gazdaságpolitikánk helyes és reális Tisztelt országgyűlés! Az 1958-as tervben célul tűz­tük ki, hogy a nem túl nagy beruházásokat ne szanaszét, hanem a légiontos abbakra köz­pontosítva használjuk fel és 'ezzel népgazdaságunk szerkeze­tét kezdjük megjavítani oly irányban, hogy annak szerkezete hazai adottsá­gunknak jobban megfelel­jen. A kisebb anyag- és nagyobb munkaigényes, nemzetközileg is versenyképes iparágakat kell jobban fejleszteni. Például gép­gyártásunknak 6,7 százalékkal kell növekednie, De ezen belül az erősáramú berendezéseik gyártása 11,6 százalékkal, a gyengeáramú felszerelések és berendezések gyártása 16,2 százalékkal, a 600 lóerős diesel villanymozdony gyártása* két­szeresére, a 400 lóerős diesel- hidraulikus mozdony gyártása háromszorosára kell hogy nö­vekedjék. Célunk az is. hogy az ország népgazdasága mindinkább áll­jon meg önállóan a saját lá­bán. Legfőbb törevésünk a fi­zetési mérleg egyensúlyának megteremtése és véleményünk ez, hogy külföldi kölcsönöket éppen csak az elkerülhetetle­nül szükséges mértékig szabad igénybe vennünk. A kölcsönök­nek ugyanis az a velejárója, hogy azokat egyszer vissza is kell fizetni. A barátoknak is, mert velük szemben bennün­ket a szerződéseken kívül a becsületérzés és a tisztesség is kötelez, a tőkéseknek is, mert mi velük szemben is korrekt kereskedelmi felek akarunk lenni, ezenkívül ők nem na­gyon érzelgősek és ha mód nyílik számukra egy adóssal szemben, ők bizony a megteté­zett kamatos kamatot is beva­salják rajta. Tisztelt országgyűlés! Állítom, hogy a kormány és a gazdasági szervek irányító munkája, gazdaságpolitikánk fő iránya helyes és reális volt. Meg kell azonban mondanom azt i%, hogy helyes gazdaság- politikánkat — különösen a tavalyi év elején — nem vit­tük keresztül elég következe­tesen. Sok állami, gazdasági funkcionáriusunkból — és ve­lük együtt sok szakszervezeti funkcionáriusból — hiányzott kezdetben a kellő bátorság és határozottság. Egyesek közü­lük nem tárták fel elég bátran és nyíltan a nehézségeket a dolgozók előtt, nem támasz­kodtak eléggé az öntudatos dolgozók segítő készségére, nem utasították vissza kellő határozottsággal a kevésbé ön­tudatos dolgozóknak az ellen­forradalmi zavarkeltés hatása­ként jelentkező jogtalan igé­nyeit. Az 1957-es év folyamán a helyzet e tekintetben nagyon sokat javult, de még mindig vannak maradványai ennek, amit gyorsan le kell küzde- nünk. Népgazdaságunkról a maga egészében állíthatom, hogy egészséges irányban fejlődik. Ha a kormány, a felelős gazdasági funkcionáriusok s maguk a dolgozó töme­gek ugyanolyan eltökélt céltudatossággal és egy­ségben fognak hozzá a meglévő gazdasági kér­dések megoldásához, mint ahogy . a ránktörő ellen­séggel szemben a politikai csatákban küzdöttek, nép- köztársaságunk ezen a té­ren is teljes győzelmet arat. Az 1958-as terv jó, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializ­mus építésének megfelelő cé­lokat ad és ha a magyar bá­nyászok, ipari munkások, pa­rasztok, alkalmazottak, értél­miségiek támogatják megvaló­sítását ----a magam • részéről e bben bizonyos vagyok — nem kétséges, hogy megvalósítjuk és jó irányban túl is fogjuk teljesíteni. A kulturális élet sokoldalú és eleven Tisztelt országgyűlés! Rosszindulatú bírálóink, ami­kor látták kormányunk és né­pünk munkájának és harcá­nak letagadhatatlan politikai és gazdasági eredményeit, az­zal vigasztalgatták és csalták önmagukat és azokat, akik még hittek nekik, hogy igen, de a közérdeklődés és a kultúra pang Magyarországon. Nézzük csak meg, hogyan alakult a helyzet e téren tavaly? Megjelent nálunk 24 budapesti és vidéki na­pilap 1 millió 500 ezer példányban. 16 politikai jellegű hetilap 2 millió példányban, 15 kul­turális hetilap 500 ezer példányban, 128 szaklap 600 ezer példányban. Színházaink 1957-ben mint­egy 10 700 előadást tartottak 1 millió 900 ezer néző előtt. A mozilátogatók száma 116 mil­lió volt 1957-ben. Könyvkiadá­sunk 1957-ben 686 szépirodal­mi, 114 ifjúsági és gyermek­könyvet, 776 tankönyvet, 1680 tudományos és szakművet adott ki, összesen 32 millió pél­dányszámban. Zenei életünk élénk, művészeink alkotnak. Ennek egyik és igen örvende­tes mutatója, hogy a moszk­vai Világifjúsági Találkozón fiatal művészeink 40 zenei dí­jat, közöttük 7 első díjat nyer­tek el. Érdemes megemlékezni ar­ról is, hogy sportéletünk is visszatért rendes medrébe. A magyar sportolók 1957-ben 500 nemzetközi találkozón vettek részt és 34 ország sportolóival mérték össze tudásukat. A vi­lág- és Európa-bajnokságokon 9 első, 14 második, 14 harma­dik díjat nyertek. A nagymúl­tú magyar munkás sportegye­sület, a Vasas labdarúgó-csapa- ta 1957-ben másodízben nyerte meg a Középeurópai Kupát. Tisztelt országgyűlés! A kulturális életünk tehát soikoldatú, széles kiterjedésű és eleven. A közművelődés, a kul­túra és a sport területén is eredménnyel vívják harcukat azok az alapvető és feltétlen többségben levő haladó erők, amelyek a szocialista művelt ség, kultúra győzelméért küz­denek. A művelődést, a kultú­rát szélesítenünk és mélyíte­nünk kell. Ami a szélesítést il­leti, annak anyagi akadályai is i’arunak. Ilyen például az okta­tási helyiségek aránylag kis száma. Bér lehetőségeink kor­látozottak, s a tantermek szá­mának növelése igen komoly erőfeszítést kíván tőlünk, még­is a tervben 3500 új általános iskolai tanterem építését irá­nyoztuk elő. A kultúra szélesí­tésében másik ilyen anyagi akadály az újság-, folyóirat- és könyvkiadást korlátozó, je­lenleg fennálló papírhiány. Most ugyanis számos kiad­vánnyal az a helyzet, hogy ezek zömét Budapesten vásá­rolják meg, egy másik részét a vidéki nagyvárosokban, és az ország egész területén jelent­kező nagyfokú igényt most nem tudjuk kielégíteni. A kor­mány erőfeszítéseket tesz, hogy ezen a téren is jobban kielégíthesse a néptömegek kulturális igényeit. Szeretnék itt felvetni egy­két olyan kérdést is, amely közművelődésünk és kultú­ránk tartalmi munkájának megjavításával függ össze. Különleges és fokozott figyel­met kell szentelni az összes közületeknek a pedagógusok kérdésére. Az a mintegy 60— 70 ezer pedagógus, aki az or­szág különböző tanintézetei­ben végzi munkáját, jelentősé­gében alig felbecsülhető szere­pet tölt be társadalmunk éle­tében, különösképpen azért, mert ők nevelik a szocialista Magyarország jövőjét, az ifjú­ságot. De éppen azért, mivel nekik szocialista szellemben kell nevelniök az ifjúságot, s biztosítani kell az ifjúság szo­cialista nevelését, bővíteniök kell saját ismereteiket is. A kormány ehhez, a lehetősé­gekhez mérten segítséget nyújt a pedagógusoknak. Ma­ga az a látogatás, amelynek keretében a közelmúltban 300 pedagógusunk járt a Szovjet­unióban, jelentősen hozzájá­rult ahhoz, hogy az utazásban részt vett pedagógusaink látó­köre bővüljön. A pedagógusok ilyen irányú fejlődését a kor­mány a jövőben is elősegíti. De még ennél is fontosabb, hogy maguk a pedagógusok törekedjenek behatóbban, job­ban megismerkedni a szocia­lista testvémépek életével, munkájával, harcával és ta­pasztalataival.­Különösen fontos, hogy egész értelmiségünk, azon be­lül is a neveléssel foglalkozó pedagógusok az eddiginél el­mélyültebben, behatóbban is­merkedjenek meg korunk leg­haladóbb társadalomtudomá­nyával, a marxizmus—leniniz- mussal. Eddig is minden erővel igyekeztünk megkönnyíteni és előmozdítani az értelmiségi dolgozók eszmei és politikai fejlődését. Ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a kormány a leghatározottabban szem- beszállt az olyan egyolda­lú és káros nézetekkel, amelyek az ellenforradal­mi felkelés után az egész értelmiséget, vagy az ér­telmiségen belül egész ka­tegóriákat reakciósnak vagy revizionistáknak akartak bélyegezni. Mi nem az emberek ellen, még kevésbé az értelmiség el­len akarunk harcolni, de kö­vetkezetesen harcolni akarunk és fogunk is az egyes cso­portjaikban fellelhető reak­ciós nézetek ellen. Ami az irodalmat illeti, már világosan kifejtettük, hogy ml nem akarunk parancsszóval vagy kormányrendelettel el­dönteni stílusvitákat. De el- lene vagyunk annak, (hogy egyes írói csoportok és törek­vések harcában, vagy annak ürügyén, a szocializmus tő- r?kvészit Igghivebben . kifeje­ző, a haladás és a nép ügyét leginkább szolgáló szocialista­realista alkotói módszert tá­madják; sőt világnézetünkhöz híven, eszmei eszközökkel har­colni fogunk a szocialista realizmus győzelméért. Elle­ne vagyunk az irodalom vagy a kultúra más területén a reakciót vagy a politikai ma- radiságot képviselő politikai csoportosulásoknak. Mi — példának okáért — nem iro­dalmi stílusirányzatnak, ha­nem politikai csoportosulás­nak, mégpedig a haladással ilyen vagy olyan formában szembenálló politikai csopor­tosulásnak tartjuk az úgyne­vezett „népies” írói csoporto­sulást. Ennek a csoportnak ugyanis az elvi kiinduló pont­ja — kimondva, vagy ki nem mondva — szemben áll a munkásosztály vezető sze­repével a társadalom életében s ez semmiképpen nincs össz­hangban a szocialista társa­dalom építésével, amelynek vezetője a munkásosztály. Az ilyen kérdések eszmei tisztázása nélkül, az eszmei harc nélkül nem vethetünk véget a kulturális élet egy sor területén ma még fennál­ló hiányoságoknak és visszásságoknak, például az irodalomban, a filmgyártásban jelenleg is fennálló bizonyos megtorpa­násnak, vagy a színházaink életében, sőt a szakszervezetek kulturális tevékenységében még bőven található bur­zsoá giccsnek és szemét­nek. Meggyőződésünlk, hogy az eszmei harcnak és vitának végső eredménye a szocia­lista kultúra teljes győzel­me lesz. Meggyőződésünk az is, hogy ennek a harcnak, az eszmék tisztázásának feltétle­nül meglesz az az eredménye is, hogy a kultúra munkásai közül azok is előbb-utóbb a párttal, a néppel együtt fog­nak haladni a szocializmus út­ján, akik ma még zavarodott­ságukban a burzsoá reakció eszméinek ködében , él;nek, vagy megtorpanva, az út szé­lén állnak. Tovább építjük a szocialista társadalom alapjait Tisztelt országgyűlés! Népi demokratikus államunk szocialista állam, a proletár- diktatúra államtípusának egyi­ke, amelyben kizsákmányolás­tól mentes szocialista, osztály- nélküli társadalom épül. Ha­zánk ipara — néhány százalék kivételével — szocialista. A mezőgazdaságban azonban még a kisárutermelő egyéni gazda­ság a döntő. Nem kétséges te­hát, hogy a szocialista társada­lom építésének központi kér­dése jelenleg a mezőgazdaság szocialista átalakítása. A forradalmi munkás-paraszt kormány mezőgazdasági politi­kája arra irányult és irányul, hogy fejlessze az egész mezőgaz­daságot a népgazdaság ál­talános érdekeinek meg­felelően, tehát fejlessze mind az állami gazdaságo­kat, mind a termelőszövet­kezeteket, mind az egyéni parasztgazdaságokat. Politikánkkal a munkás-pa­raszt szövetséget erősítettük, mégpedig az egész dolgozó Pa­rasztsággal, tehát a termelő- szövetkezetekben tömörült és az egyénileg dolgozó paraszt­sággal is. Ez helyes is, a népi demokratikus állam e politika következtében jelentékenyen megerősödött. Hogyan alakult azonban a szocializmus alap­jainak építése falun az elmúlt másfél esztendőben? Az ellenforradalmi hullám, a burzsoá reakció, a népi hata­lom átmeneti gyengesége idő­szakában sok termelőszövetke­zetet erőszakkal feloszlatott, ennél lényegesen kisebb szá­mú pedig — a régi hibák kö­vetkeztében .— a tagság aka­ratából feloszlott. Az ellenfor­radalmi puccskísérlet leverése után az ilyen, vagy olyan mó­don felbomlott termelőszövet­kezeteknek több mint a fele ismét újjáalakult. Mint látha­tó, sok tekintetben kedvezőbb, egyes vonatkozásaiban hátrá­nyosabb helyzetben folytatjuk a mezőgazdaság szocialista át- | alakítására irányuló munkán­kat. Most. az átmeneti megtor- I panás után megindulhatunk és meg is kell indulnunk a fejlő­dés útján előre. Meg vagyunk győződve ró­la, hogy okos szóval, megfontolt jó­zan intézkedésekkel falun is győzelemre visszük a szocializmust. Ezt a meggyőződésünket töb­bek között az is alátámasztja, hogy termelőszövetkezeteink fele — olyan körülmények kö­zött, amikor sem a párt, sem az állam nem tudta nyújtani szá­mukra az őket megillető támo­gatást — úgyszólván a saját erejére támaszkodva helytállt és megedzödött az ellenforra­dalmi támadás viharában. Ez bizonyítja, hogy a szocializmus eszméje a magyar falvakban gyökeret vert és a szocializmus falusi őrsei és úttörői, a ter­melőszövetkezetek legszilár­dabb tagjai rendíthetetlenül kitartottak a szocializmus zász­laja alatt. Az 1957-es év a ter­melőszövetkezetek stabilizáló­dásának éve is volt. Ezt mutat­ják a számok is. 1956. decem­ber 31-én 2089 termelőszövet­kezet és szövetkezeti csoport volt az országban 119 ezer tag­gal. 1957. december 31-én pe­dig 3465 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport volt 164 ezer taggal. Az egyé­nileg dolgozó parasztgazdasá­gok tavaly megerősödtek, még­pedig nem a véletlen következ­tében, hanem a forradalmi munkás-paraszt kormány át­gondolt parasztpolitikájának eredményeképpen. Most felve­tődik a kérdés, hogy előre kell mennünk a falu szocialista át­építése útján, de hogyan? Ab­ból indulunk ki, hogy a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány parasztpolitikája, amely egyaránt támogatta a termelő- szövetkezeteket és az egyéni­leg dolgozó parasztságot, he­lyes politika. E politikának nagy eredmé­nye, hogy amikor az ellenfor­radalmi támadás időszakában különösen kiéleződött nálunk az osztályharc, akkor kiderült, hogy Magyarországon az osz­tályharcban a parasztság többé nem a burzsoázia, hanem a munkásosztály szövetségese és tartaléka. A régi burzsoá föl­desúri rendszer visszaállításá­nak kísérletével szemben mind a termelőszövetkezeti paraszt­ság, mind az egyénileg dol­gozó parasztság a népi hato­lom oldalán sorakozott fel. a munkás-paraszt szövetség meg­erősödött. Mi azt gondoljuk, hogy parasztpolitikánkban semmi szín alatt nem szabad megismételnünk a korábban előadódott fő hibát, a jobbra- bailra kanyargást. Úgy véljük, hogy a falu szocialista átalakí­tásán mindennap munkálkodni kell. Ehhez igénybe kell venni a termelőszövetkezetek mun­kájának fejlesztését és példa­mutató erejét, a felvilágosító szót és azt a bizalmat is, amely egyénileg dolgozó parasztsá­gunk nagy tömegeiben él a párt és a kormány politikája iránt. Ugyanakkor kitartunk amellett a meggyőződésünk mellett, hogy a szocializmus legjobb és a valóságban a leggyor­sabb útja is a meggyőzé­sen alapuló türelmes veze­tés. Abban a vitában, amely a Népszabadság és Veres Péter között folyt e kérdésben, mi a Népszabadság cikkírójának ál­láspontját helyeseljük. A mi politikánk lényege az, úgy kell dolgoznunk, hogy az egyénileg dolgozó paraszt boldoguljon, a termelőszövetkezeti paraszt pe­dig még jobban boldoguljon és ez vigye az egyénileg dol­gozó parasztét--a termelőszö­vetkezet felé. Mi bízunk ab­ban, hogy az egyénileg dolgo­zó parasztok látóköre mind­jobban szélesedik, többségük láthatára mielőbb a saját ud­varának határain túl is széle­sedik az ország, a haza hori­zontjáig. Sok kérdés van, amely sür­geti. a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodás — szo­cialista államunk viszonyai kö­zött — a termelőszövetkezeti gazdálkodás térhódítását Ve­gyünk például egy kérdést. Ha a magyar népgazdaságot telje­sen szilárdan a maga lábára akarjuk állítani, növelni kell az ország kivitelét. A kivitel azonban nem állhat örökké csak ipari termékeikből. 1938- ban például a mezőgazdasági kivitel számai azt mutatják, hogy Magyarország 430 ezer tonna búzát exportált. Ezzel szemben tavaly búzát hoztunk be az országba. 1938-ban 64 ezer tonna rozsot szállított ki Magyarország a 1 világpiacra, tavaly ugyan rozsot nem hoz­tunk be. de nem is szállítot­tunk ki egy kilót sem. 1938- ban 11 ezer tonna árpát vitt ki az ország, tavaly viszont be­hoztunk árpát. Népköztársa­ságunk ellenségei arról fecseg­nek, hogy lám, mennyire tönkrement a magyar mező- gazdaság. A valóság ebben a kérdésben is egészen más. Me­zőgazdasági termelésünk, bár viszonylag elmaradott, de azért az 1938-asnak felette áll. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy a holddrukénti termésát­lag az 1931—38-as évék átla­gához viszonyítva, az 1950— 57-es évek átlagában búzából 0,7 mázsával, őszi árpából 2,8 mázsával, tavaszi árpából 1.8 mázsával, kukoricából 2,3 má­zsával magasabb volt. A múlt viszonylag magas mezőgazda­sági exportja a népi demokrá­cia viszonyai között elsősorban azért hiányzik, mert a lakos4 ság a lakosságon belül pedig a falusi lakosság fogyasztása lényegesen nagyobb mértékben növekedett, mint az egy holdra eső terméshozam. Szerintünk önmagában a fogyasztás növe­kedése helyes is, jó is. Gyalá­zatos rendszer volt az a föl­desúri-kapitalista rendszer, amelyben nemcsak a munká­sok tömegei éheztek, hanem még az a földmunkás és pa­raszt ember sem éhetett ren­desen. aki az ennivalót ter­melte. Növelni kell az ország me­zőgazdasági exportját is, de nem olyan úton, hogy a ma­gyar dolgozók, munkások és parasztok egyenek kevesebbet, hanem olyan úton haladjunk gyorsabban, mint a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fel­építése és termeljünk a mező­gazdaságban is mode m eszkö­zökkel többet, jobban és ol­csóbban. Például a Német De­mokratikus Köztársaság, a Csehszlovák Köztársaság ha­ladottabb mezőgazdasági kul­túrája eredményeképpen a holdankénti átlagos hozam az összes fő terményekben mint­egy 50 százalékkal magasabb, mint nálunk. Ez a fejlődés út­ja, amelyhez pártunk és kor­mányunk az egyéni paraszt­sággal egyetértésben, kéz a kézben el akar jutni. A dolgozó kispolgárságot is meg kell nyernünk a szocialista építés ügyének Tisztelt országgyűlés! A forradalmi munkás-pa­raszt kormány az egyénileg dolgozó parasztság segítése mellett különböző intézkedé­sekkel segítette a városi kis­polgárság, a kisiparosok és kis­kereskedők tevékenységét is, és a korábbi évekhez viszo­nyítva nagyobb működési le­hetőséget biztosított számukra,' A kormány politikája he­lyesnek bizonyult, mert az ország és a gazdasági’hely­zet konszolidálásában a városi kispolgárság is hasznos szerepet töltött be. A városi kispolgárság sorai­ban elég sok ember előtt nem világos, hol is a helye a szocia­lista társadalom felépítése me­netében? Mi a városi kispol­gársággal kapcsolatban is azt valljuk, hogy hiba volna szél­sőségekbe Ikalandozó politikát folytatni. Igaz, hogy 1957-ben — a városi kispolgárság álta­lában hasznos szerepén belül — a közre nézve káros jelen­ségek is fokozódtak Ezek ellen az egészségtelen jelenségek el­len a kormánynak feltétlenül fel kellett lépnie és éppen az elmúlt hetekben intézkedtünk több vonalon a visszaélések le­törésére. A kisiparban és a kiskeres­kedelemben jelentkező egész­ségtelen irányzata^, ellen, mint például orgazdaság, árdrágítás, adócsalás, úgy akarunk har­colni, hogy sújtsuk a vissza­élőket, de nem bántjuk a nagy többségükben becsületes kis­iparosokat és kiskereskedőket. A szocialista ipar és kereske­delem fejlesztése mellett még jelentős ideig hasznos, a nép javát, a szocializmus építésé­nek javát szolgálhatja a ma­gyar kisipar és a kiskereske­delem is olyan területen, ahol a lakosság valóban fennálló igényeit elégíti ki. Mi Lenin tanításait igyekszünk alkal­mazni a mi viszonyaink között az egyéni parasztság és a vá­rosi kispolgárság irányában is. Lenin azt tanította: a proleta­riátus feladata a szocialista társadalom építésének idősza­kában is, hogy a kispolgársá­got megnyerje és vezesse a szocializmus építésének út­jára. Hazánk külpolitikai helyzete Tisztelt országgyűlés! A belpolitikai kérdések után, beszámolok a kormány külpolitikai téren végzett munkájáról, és országunk kül­politikai helyzetének alakulá­sáról is. Magyar párt- és kormány- küldöttség járt Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójá­nak ünnepségén. Testvéri szívvel mentünk oda és test­véri fogadtatásban részesül­tünk. Nagyszerű érzés volt lát­ni a szovjet nép eredmé­nyeit, hatalmas alkotá­sait, és együtt örülni ve­lük annak, hogy az első és második mesterséges , hold kilövésével, a Szov­jetunió a tudományos ku­tatásban és alkotásban világviszonylatban az első helyre lépett. Tavaly szeptemberben kor­mányküldöttségünk örömmel tett látogatást a Kínai Nép- köztársaságban és szives fo­gadtatásban részesült mind e nagyszerű nép vezetői, mind tömegei részéről. A Kí­nai Népköztársaság a ml szocialista táborunkon belül, de Ázsia minden népe szemé­ben is tiszteletreméltó és pél­(Folytatás az ötödik oldalon) í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom