Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-28 / 23. szám
2 1958. JANUAR 28. KEDD «ST NE hírlap (Folytatás az 1. oldalról) . Ezek az emberek csak akkor — de akkor egy csapásra — át- vedlettek nagy humanistává, amikor az ellenforradalmi felkelést levertük és elkövetkezett a számadás időszaka a gyilkosok számára. Az ilyen emberek álláspontja számunkra világos: saját embereiket akarják megóvni. De sajnálatosnak tartjuk, hogy ezeknek az imperialista köröknek sikerült nem egy valóban humánus és tisztességes embert is rútul becsapva arra mozgósítani, hogy a bűnös ellenforradalmároknak adandó kegyelemért felemeljék szavukat. Azoknak a személyeknek az állásfoglalásával kapcsolatban, akik nem ismerve a tényeket — jóhiszeműen — súlyos bűncselekménnyel terhelt ellenforra- dalmárok számára kegyelmet kértek a magyar kormánytól, három dologról szeretnék szólni. Először gondoljanak az ilyen jóhiszemű emberek arra, hogy mielőtt olyan magyar ellenforradalmárok számára kérnek kegyelmet, akik a barbárságban a Hitler-fa- sisztákat is túlszárnyalva, lábuknál fogva akasztottak fel esküjükhöz, népülthöz hű, haladó embereket — az emberiesség nevében előbb az algériai, ciprusi, omani, kenyai és még sokfelé található igaz hazafiak érdekében kellene fellépniük, akiket azért kínoznak és gyilkolnak ma is tömegesen, mert hazájuk függetlenségéért küzdenek az imperializmus ellen. Másodszor: megkérdezem ezeket a jóhiszemű humanistákat, tudtak volna-e amnesztiát javasolni a tavalyi év tavaszán a magyar országgyűlés épületének kupolacsarnokában akkor, amikor az Elnöki Tanács elnöke átadta -népi hazájukat halálukig védő, meggyilkolt' emberek hozzátartozóinak a kitüntetéseket. Mit tudtak volna mondani az emberiesség nevében a gyilkosoknak és felbujtóiknak adandó bűnbocsánatról és kegyelemről az ott megjelent, mintegy' 280 zokogó munkás és paraszt édesanyának, apának, özvegynek és az árván maradt gyermekeknek? Azt gondolom, hogy ott, és akkor ők se tudtak volna megbocsátást kérni a Maléter-félék, de még a Déry Tibor-félék számára sem. A harmadik kérdés, amelyről az amnesztia kapcsán szólnom kell, már nem a múlt, hanem a jövő kérdése. Mi valóban az emberiesség álláspontján vagyunk, de annak értelme szerintünk másban van. Nekünk és a mindenkori magyar kormánynak legfőbb kötelessége őrködni a nép, a több mint kilenc és félmillió magyar állampolgár békéje és nyugalma fölött, kötelességünk az ő életüket és vérüket védelmezni, amely számunkra milliószor drágább, mint a gyilkos ellenforradalmároké, vagy mint egy Nyugatról Ígért vállveregetés és helyeslés, amit kilátásba helyeztek nekünk arra az esetre, ha mi közkegyelmet adunk az ellenforradalmi felkelésben főbenjáró bűncselekményt elkövetett bűnösöknek. Nagyon jól tudjuk, hogy nyugati országokban élnek nem kis számban olyan emberek, akiket gondolkodásban és cselekvésben valóban mély emberiesség vezet, de amikor a közkegyelem kérdéséről van szó, gondolni keil arra is, hogy mellettük léteznek még a magyarországi ellenforradalmi felkelés embertelen külföldi ösztönzői is, nem kis hatalommal a kezükben, és még ma sem mondtak le arról, hogy Magyarország vagy más népi demokratikus ország ellen újból valami hasonló gaztettet kezdeményezzenek. Idézni fogok egy cikkből, amelyet külön figyelmébe ajánlok Illyés Gyulának, Németh Lászlónak és a nyugati országokban élő egyes olyan As arssiítjg tjűiés ülése értelmiségieknek, akik a humanizmust félreértik, vagy nem jó alkalommal emlegetik. Az Észak-Atlanti Szövetség legfőbb katonai vezetőinek védnöksége alatt megjelenik egy folyóirat, amelynek védnökei között szerepel Speidel tábornok, az ismert Hitler-fa- siszta, a magyár nép elleni bűncselekmények egyik eszmei kiagyalója és végrehajtója. Ez a folyóirat az Általános Katonai Szemle címét viseli, és 1957. október 8-i számában D. J. Gcodspeed nevű százados cikkében kellő nyíltsággal elárulja a nála hatalmasabbak titkos elveit és terveit. E cikkben a szerző többek között a következő épületes dolgokat írja. Idézem: „Minthogy a hagyományos háború egyre költségesebbé és bizonytalanabbá válik ... egy kormányváltozás elérésének leghatásosabb és leggazdaságosabb módszere az államcsíny.” Majd az államcsínyt is szakaszokra osztja, katonai és politikai manővereket ajánl a következő módon: „Az előkészítés időszaka a fennálló rendszer elleni össze- esküvési kísérlettel kezdődik és a fő akcióban leadott első lövéssel ér véget.” „Valószínűleg nyugodtan mondhatjuk, bogy a felkelés vezetőinek elsősorban meg kell kísérelniök elérni, bogy a közvéleményt az államcsíny előtt felingereljék a kormány ellen. Gondosan megválasztott akciókat kell lebonyolítani, amelyek hivatalos reakciót hívnak k>, és ezt a reakciót a nyilvánosság számára a lehetőség szerint rossz megvilágításban kell bemutatni.” Azok pedig, akik esetleg még mindig hisznek az imperialisták olyan meséinek, hogy nekik semmi közük nem volt a magyarországi ellenforradalmi felkelés kirobbantásához és az egy .senki által nem szervezett „spontán“ esemény lett volna, gondolkozzanak el a szóban forgó cikik következő megállapításain: ,.Normális körülmények között egy emigráns főhadiszállás viszonylag biztonságban dolgozhat ... a különböző nemzetközi kapcsolatokat könnyebben lehet fenntartani és lényegesen csökken az összeesküvés felfedezésének veszélye.” Az említett és hasonló cikkekben és megnyilatkozásokban felbukkanó barbár elméletek csak megerősítik azt a meggyőződésünket, 'hogy a magyar nép életbevágó érdekeinek védelme, békéje és nyugalma, az igazság egyaránt megköveteli, hogy az ellenforradalmi felkelésben főbenjáró bűnt elkövetett személyek azt kapják, ami nekik a magyar törvények szerint jár. lavult az államigazgatási szervek munkája Az elmúlt nyolc hónap alatt sokat javult az államigazgatási szervek, minisztériumok és főhatóságok. a tanácsapparátus és az állami gazdasági szervek munkája is. E kérdésnél említést érdemel, hogy ezek a szervek ma a korábbinál lényegesen kisebb létszámmal végzik munkájukat. Az 1957-es évben csaknem 66 ezer fővel csökken- tették a termelésben közvetlenül részt nem vevő dolgozók számát. Ezen belül az állam- igazgatási szervek létszáma mintegy 16 ezer fővel csökkent. A létszámcsökkentés eredményeként számottevően javult a termelőmunkában közvetlenül részt nem vevők aránya a termelőmunkát végző dolgozókhoz viszonyítva. Tisztelt országgyűlés! Az ország életének fejlődésén belül az elmúlt nyolc hónap alatt a népgazdaság is jelentős mértékben erősödött. Rendelkezésre állnak mér az 1957-es év egész gazdasági munkájára vonatkozó előzetes adatok. összehasonlítva 1955 — az utolsó, gazdaságilag teljes év adataival — 1957-ben az állami ipar termelése az első negyedévben 84 százaléka, a másodikban 101 százaléka, harmadikban 106 százaléka, a negyedik negyedévben 117 százaléka volt ennek. Az állami ipar egész évi termelése 1957-ben 2 százalékkal volt magasabb az 1955-ös évi termelési színvonalnál. Ennél valamivel nagyobb mértékben növekedett a szövetkeSzólni kívánok a kormány törvénykezdeményező és jogszabályalkotó munkájáról is. A Tudományos és Felsőoktatási Tanács létrehozására kiadott kormányrendelet, illetve az új tanács hivatott biztosítani a különböző helyen folyó tudományos kutatás és képzés egységes irányítását. Kormányrendelettel létrehoztuk az Országos Gyermek- és Ifjúság- védelmi Tanácsot, amely az e célt szolgáló állami és társadalmi intézkedéseket hangolja össze, továbbá egy különösen fájó kérdést, az elhagyott gyermekek kérdését igyekszik megoldani. Állami rendünk további megszilárdítását és a gazdasági visszaélések leküzdésének előmozdítását szolgálja a népi ellenőrzésről szóló törvény, és a fontos és bizalmas állások betöltését szabályozó törvény- erejű rendelet. A népi ellenőrzésről szóló törvényt az országgyűlés egy hónapja tárgyalta, ezért csupán annyit kívánok megjegyezni róla, hogy jó működése esetén, a kormány és a tömegek összefogott munkája eredményeképpen, nemcsak hatásos él- lenőrzést valósít meg, hanem rendszerünk é,s társadalmunk politikai erejét is megnövelt A fontos és bizalmas munkakörök betöltésével kapcsolatban elrendeltük, hogy erkölcsi bizonyítványhoz kötjük ezek betöltését. Ügy véljük, a népi államnak joga és egyben kötelessége is gondoskodni arról, hogy nálunk fontos és bizalmas munkakörökben csak feddhetetlen állampolgárok lehessenek; tartsuk távol innen a nepellenes elemeket is, a gazdasági és más bűncselekményt elkövetett személyeket is. Nagy jelentőségű az üzemi tanácsokról kiadott törvényerejű rendelet. A munkástanácsokkal szerzett rossz tapasztalatok következményeképpen e kérdésben különböző nehézségekkel kellett eddig is, és bizonyos mértékben kell majd még ezután is megküzdeni. Nincs igazuk azoknak a társadalmi és gazdasági funkcióban dolgozó elvtársaknak, akik még ma is idegenkednek mindenféle, a munkástanácsokra valamelyest emlékeztető új szerv létrehozásától. Az üzemi tanács, amely szervezetileg és közvetlenül a szakszervezet, ideológiailag és politikailag a párt- szervezet irányítása alatt fog tevékenyedni, az üzemi élet demokratizmusát fejleszti tovább, de alkalmas arra is, hogy a szakszervezeti munkát helyes irányban fejlessze, végül, de nem utolsósorban, növeli az üzem dolgozóinak társadalmi aktivitását. Végül a jogszabályalkotások sorában megemlítem a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező nyugdíjbiztosítását bevezető törvényerejű rendeletet. 'Ügy gondoljuk: e kérdés rendezése emberi kötelességünk volt a mezőgazdasági munkában munkaképtelenné volt, elaggott, öreg parasztemberekkel szemben, ugifanakkor hasznos a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése szempontjából is. zeti ipar és a magánkisipar termelése. Az egész ipar termelése 1957-ben 6 százalékkal magasabb, mint 1955-ben volt. Az 1957-es év különleges nehézségeit figyelembe véve,, az ipari termelés adatai komoly eredményekről tanúskodnak. Számba kell vennünk azt is, hogy az ellenforradalom által felidézett súlyos, sokszor leküzd- hetetlennek látszó nehézségeket — különösen a nyersanyagellátás és az energia biztosítása térért — csak a baráti, szocialista országoktól kapott gyors és nagyarányú segítséggel tudtuk leküzdeni, örüljünk az 1957-es év valójában jelentős eredményeinek, de semmi okunk nincs — az egyébként mindig káros — elbizakodottságra, mert még sok leküzdendő és leküzdhető nehézség és hiba van az ipar terén-is, mind a gazdasági vezetésben, mind az egész gazdasági életben. A mezőgazdasági termelésben — mint ez ismeretes — 1957-re nem írtak elő kenyér- gabonára kötelező vetésterületet. Ennek következtében a kenyérgabona vetésterülete 10 százalékkal csökkent és ugyanannyival növekedett a takarmány-növények vetésterülete. Ez az eltolódás nem egészségtelen, mert elősegíti az állat- tenyésztés fejlődését és a belterjes gazdálkodást. 1957-ben a kenyérgabona, a 10 százalékkal kisebb vetésterületen 5 százalékkal nagyobb termést adott az előző évinél. Az egy holdra eső átlageredmény az összes fő terményekben, mint búza, rozs, őszi árpa, kukorica, burgonya, cukorrépa, kü- lön-külön is magasabb volt az előző évi termésátlagnál. Az 1957-es év mezőgazdasági terméseredménye a felszabadulás utáni legjobb év, az 1955-ös év eredményeit is meghaladta valamivel. A fő gabonaterményekben a legjobb eredményt az állami gazdaságok érték el, amelyek holdanként búzában 3,9 métermázsával, rozsban 2,5, őszi árpában 1,9 mázsával jobb átlageredményt értek el, mint az egyéni paraszt- gazdaságok. Az állami gazdaságok után a termelőszövetkezetek érték el a legjobb termésátlagokat, amelyek holdanként búzából 2,1, rozsból 1,8, őszi árpából 0,9, zabból 1 métermázsával magasabbak, mint az egyéni parasztgazdaságoké. Tisztelt országgyűlés! Külön kell szólnom a mezőgazdasági felvásárlás eredményeiről. Nyíltan megmondom, igen 'komoly kérdésként merült fel előttünk az ország kenyér- ellátásának gondja egy évvel ezelőtt, amikor arról kellett dönteni, hogy áttérjünk a begyűjtési rendszerről a szabad- felvásárlás rendszerére. Mi — bízva, parasztságunkban — a szabadfelvásárlási rendszer mellett döntöttünk. Most arról számolhatok be, hogy a szabadfelvásárlási rendszer bevált. Az 1957-es évben ugyan a tojás- és baromfifelvásárlás akadozott, de ettől eltekintve, a naptári évre előirányzott felvásárlás: tervet egyetlen, úgynevezett adminisztratív intéz, kedés nélkül túlteljesítettük. A kormány felvásárolt 855 ezer tonna búzát, 200 ezer tonna rozst, 176 ezer tonna kukoricát, 111 ezer tonna árpát, 297 ezer tonna vágómarhát és 208 ezer tonna vágósertést. A felvásárlás egyes terményekből még tart. de az 1957-es naptári évet tekintve, a felvásárolt mennyiség 10 százalékkal alatta van ugyan az 1955-ös év rekordbegyűjtési eredményének, viszont a falusiak igénye is csökkent a központi készletekkel szemben, s az összlakosságé is csökkent mintegy 10 százalékkal. így a felvásárolt gabona- mennyiség — minden újabb behozatal nélkül — biztosítja az új termés betakarításáig a lakosság normális ellátását. Az 1957-es év pénzgazdálkodása is kedvező képet mutat. Az adófizetési készség javult, 'az adóbevétel 7 százalékkal meghaladta az előirányzatot, mégpedig úgy, hogy közben a foglalások és végrehajtások száma a régebbinek egytizedé- re csökkent. A takarékbetétek összege 1957 kezdetén feleakkora volt csak, mint az ellenforradalmi felkelés előtt, most, 1958 elején pedig már nemcsak elérte, hanem 35 százalékkal meg is haladta a régi szintet. A költségvetési év mérlege még nem készült el, az eddigi adatok arra mutatnak, hogy jelentős bevételi többlettel fog zárulni. A bankjegyforgalom az ellenforradalmi felkelés idején és az ezt közvetlenül követő időben növekedett, egészen 1957 februárjáig, azóta csökkent és a normális szinten stabilizálódott. Tisztelt országgyűlés! A kormány politikájának és ■iaságpolitikajának eredmé- j nyeképpen a volt és részben még fennálló jelentős gazdasáÁz 1957-es év gazdasági eredményei gi nehézségek ellenére, 1957- ben sikerült a dolgozók élet- színvonalát jelentős mértékben emelni. 1957-ben a munkások és alkalmazottak reálbére átlagban 14—16 százalékkal növekedett. Ezen belül egyes kategóriáké, mint például a bányászoké, még nagyobb mértékben növekedett. A parasztság reáljövedelme 8—10 százalékkal volt magasabb, mint 1956-ban. A termelőszövetkezetek által kiosztott munkaegység országos átlaga az 1956-os 33 forintról 41 forintra növekedett. Az ország lakossága tavaly 7 százalékkal több élelmiszert, 6 százalékkal több ruhaneműt vásárolt, mint az előző évbem Bár a lakáskérdés kielégítő megoldása még sok év munkája lesz, jelentős eredmény, hogy 1957-ben lényegesen több lakás épült, mint az előző évek átlagában. A kormány nemcsak megígérte, hanem fel is épült a 10 000 új bányászlakás. Tavaly állami erőből és állami támogatással 25 700, magánerőből 23 200, összesen csaknem ötvenezer új lakás épült. Fordítsuk figyelmünket a gazdasági építésre Mint látható, a tavalyi gazdasági eredmények sok jót mutatnak. Ugyanakkor tudni kell, hogy gazdasági helyze- tünk ez idő szerint még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A gazdasági élet hiányosságait csak úgy küzd- hetjük le, ha a kormány, a gazdasági szervek és maguk a dolgozó néptömegek figyelmük és erőfeszítésük mind nagyobb részét fordítják a gazdasági építésre, mint állami és társadalmi rendünk további megerősítésének egyik legfőbb kérdésére. Tavalyi eredményeink jó kiinduló pontot adnak e feladat megoldásához és a kormány ezekre építette a hároméves tervet bevezető 1958-as év nép- gazdasági tervét. A terv szerény, teljesítése jobb munkát kíván, de megvalósítható és megvalósítása népgazdaságunk további megszilárdítását, alapjainak erősítését eredményezi. A terv a nemzeti jövedelem Növelését 4,3 százalékban irányozza elő. A szocialista ipar termelési színvonalát 7,3 százalékkal, ezen belül a szén- termelést több mint 14, az olajtermelést több mint 18 százalékkal kell emelni. A mezőgazdasági termelés színvonalának emelését a terv 4.6 százalékban irányozza elő. Számottevően meg kell javítani az orseég külkereskedelmi mérlegét Ennék megfelelően a tavalyi évhez képest a behozatal 15 százalékos csökkenését, a kivitel 22 százalékos növelését leéli elérni. Ezek magas számok, de ne felejtsük el, hogy a tavalyi év külkereskedelmi forgalma nem egy normális esztendő forgalma volt. A behozatal szokatlanul magas volt an- rutk a rendkívüli segítségnek beáramlása következtében, amelyet népünk a szocialista országok, különösképpen a Szovjetunió testvéri népétől •kapott. A kivitel pedig rendellenesen alacsony volt, hiszen az első negyedévben a termelés is 84 százalékos színvonalon mozgott, kiviteli szállításainknak pedig csak az év derekától. második felében tudtunk lassacskán eleget tenni. 1958-ban el kell érnünk, hogy a minisztériumi iparban a termelékenység 6,4 százalékkal növekedjék, az önköltség pedig 3 százalékkal csökkenjen. A beruházásokat, ha szerény mértékben is, de növelni kell a tavalyihoz képest. Az élet- színvonalat illetően — ezt világosan meg kell mondanom — az 1958-as terv célja, hogy az 1957 decemberére elért színvonalat szilárdítsa meg, általános emelésére most lehetőség nincs. A reálbér 4,6 százalékkal nagyobb lesz, mint tavaly volt és ennek megfelelően fog növekedni a fogyasztás is. A reálbér e növekedése azonban főleg az idén először kifizetésre kerülő nyereségrészesedésnek és annak következménye lesz, hogy széles munlcás és alkalmazotti rétegek az 1957-ben évközben elrendelt emeléseket az idén már egész évben élvezik. Ami az egyes dolgozókat illeti, arra kell törekedni, hogy teljes mértékben érvényesüljön az igazság: akik nem teljesítenek többet, nem juthatnak magasabb keresethez, magasabb keresethez csak a valóban többet és jobban dolgozok juthatnak. Kormányunk vallja és aszerint is dolgozik, hogy a szocializmus építésének folyamata együtt járjon a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Minden egyes dolgozónak ugyanakkor tudnia kell és aszerint is kell dolgoznia, hogy az életszínvonal és a termelés összefügg, többet elosztani, többet kapni és fogyasztani csak akkor és ott lehet, ahol és amikor a munka eredményeként több termék jelentkezik. A tavalyi gazdasági munka fő gyengesége az volt, hogy ugrásszerűen növekedett a fogyasztás ég ehhez képest hátul kullogott a termelés növekedése, ennek következtében nagyon alacsony volt a termelést fejlesztő beruházás. A gazdasági élet törvénye, hogy nem lehet még a termelés tényleges növekedéséből eredő ösz- szes többletet sem a fogyasztásra fordítani, hanem annak egy részét a termelés fejlesztésére és a társadalom egyéb szükségleteire, például közoktatás, honvédelem és hasonlóak kielégítésére kell fordítani. Most olyan helyzetben. vagyunk, hogy az életszínvonalat, a fogyasztást biztonságosan csak akkor lehet tovább növelni, ha az eddig elért színvonalat a termelés oldalán megszilárdítjuk és a termelés fejlesztésével megteremtjük az újabb növelés feltételeit. Nagyobb takarékosság, a közvagyon jobb megóvása Tisztelt országgyűlés! A kormány és egész társadalmunk közös feladata, hogy az ország 1958-ban határozott lépést tegyen előre a takarékosságra és a közvagyon jobb megóvására. Az egész magyar dolgozó nép helyeselte, amikor népi államunk a bányákat, a bankokat és nagykereskedelmi vállalatokat, a három nagyipari trösztöt, majd — éppen ez év tavaszán lesz tiz éve — az egész gyáripart államosította, az egyes kizsákmányoló tőkések tulajdonából köztulajdonná tette. A becsületes dolgozók — és természetesen belőlük áll a nép nagy többsége — kezdettől fogva értették, mit jelent az, hogy ami korábban az egyes kapitalistáké volt, az most a köz tulajdonává lett. De az emberek gondolkodásának fejlődése nem mindenkinél egyforma gyorsasággal megy végbe. Voltak — és még ma is vannak — elmaradt dolgozók is, nem is kevesen, akik úgy látszik, csak a dolog első felét értették meg. Azt értették, hogy a gyár, a jószág már nem az Eszterházi grófé, nem a Weisz báróé, nem az Angol- Magyar Banké. De azt már nem értették meg, hogy ez a népé, hanem azt gondolták és egyesek gondolják még ma is, hogy az most már senkié. És eszerint is bánnak vele. Különös előszeretettel pazarolják és dézsmálják a közvagyont a volt kiváltságos osztályok tagjai közül sokan, akik ugyan számon tartják, hogy ez most a közé, mer+ korábban éppen- hogy az övék volt, de talán azért, mert még nem szokták meg, hogy mások kizsákmányolása helyett saját munkájukból 1-e’i e’+arttniok önmagukat —* (Folytatás a 3-ik oldalon.)
