Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-08 / 189. szám

ASSZONYOK 1957. DECEMBER 8. VASÄRNAP AZ ÖZEMBEN "'WCirlap ________________________________ _______________ ..........................iiiiiniiiiiiiiHimmiHimuimimMMii»uiitiniiininiiuiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiminmiuiiJUUiiuuiu^ I Peterdi Andor verse: OLYAN EZ AZ ÜZEM, mint egy szanatórium: mo­dem, nagyablakos épületek, kavicsos utak, ápolt virág­ágyak. Sehol egy füstöt pi­páló gyárkémény, máig kevés­bé rozsdás vaslratoás. Tisztaság, rend mindenütt.' A főépület falán öles neon-felirat hirdeti, hogy a Ganz Árammérőben vagyunk. Itt készülnek a híres .G amz-vil 1 any órák, ezek a tá­voli Indiától a forró Afrikáig keresetit magyar export-cik­kek. Az üzem dolgozóinak 40—45 százaléka nő. Az ő helyzetüket, az üzemiben és a műszaki ve­zetésben betöltött szerepüket, gondjaikat vizsgáltuk meg a napokban. * MINDEN ÜT Rómába vezet •— tartották a büszke rómaiak. A Ganz-gyárban ez úgy mó­dosul, hogy minden út Simko- vitsnélhoz vezet, ha valaki az üzemben dolgozó asszonyok életéről, problémáiról érdeklő­dik. Ö a munkaügyi előadó, no meg a nőtanács elnöke. Irodá­jában egymásnak adják a ki­lincset az emberek. Ebéd jegye­kért, bölcsőde-ügyben, terme­lési, munkaügyi problémákkal vagy személyes kérelemmel keresik fel lépten-nyomon. És Sinkovitsné kiutal, elintéz, te­lefonál, válaszai, vagy — 'ha kell — megnyugtat. Tizenhat éve dolgozik az üzemben, nem csoda, ha jól ismer mindenkit. De őt is ismerik — és szeretik — a dolgozók. Amikor az asszonyok prob­lémáiról kérdezem, így kezdi: «— Van belőlük elég! Mi, a nőtanács tagjai két csoportba soroljuk: az egyik, amelyet jó­akarattal, segítséggel mi is meg tudunk oldani. Ezek az üzemben, vagy a csalódban felmerülő kisebb-nagyobb gon­dok. A másik, amely minden dolgozó asszonyt érint, s amelynek megoldása . megha­ladja a mi erőnket, hatáskö­rünket. Kettőt ezekből tolmá­csoltam az országos nőkomfe- rencián és a vasas kongresz- szuson is: Ilyen- például az asszonyoknak az a kérése, hogy — amint gazdasági helyze­tünk megengedi — ismét vé­nek nekik). Másutt részes mű­velésire adják ki. Vajon ártott-e a községek­nek, hogy nem használják fel a tanítót apróbb-nagyobb munkákra? Azt hiszem, hogy itt megfordíthatjuk a közmon­dást, mert amit elvesztettek a vámon, megnyerik a réven. Sok pedagógus vállal szabad­idejében az egész községnek, városnak hasznos' társadalmi munkát. És még csak nem is morognak miatta, hiszen ön­ként, érdeklődési körűiknek megfelelően vállalták. It* megintjjigg kell állnunk egy percre. Vajon nem érvé­nyesül-e itt is ilyen vagy olyan kényszer, nyomás az önkéntes­ség megsértésére? Általános érvényű választ nem adhatok, csupán arról tudok írni,1 hogy ilyen jelenséggel nem találkoz­tam. Arra lehet következtet­ni, hogy általában önként vál­lalják, abból a tényből is, hegy a pedagógusok jelentős része — okkal vagy ok nélkül — nem végez semmi társadalmi munkát. Pedig -a megyei ta­nácsnál jobb szeretnék, hogy­ha az iskolán kívüli munka egyenletesebben oszolna el és nem a vállalkozó szelleműeket terhelnék mindennel. Ezt per­sze csak úgy lehet elérni, hogyha meggyőzik az ok nél­kül tartózkodókat és kedvük­re való társadalmi munkát találnak nekik. A megyében több helyen pedagógus a községi párttit­kár. És sokan viselnek párt és szakszervezeti funkciót. Ez azt is mutatja, hogy a múlt év novembere után sok helyen eluralkodott pedagógusellenes- ség felett sikerült úrrá lenni. Sóik pedagógus tagja a taná­csoknak, sőt országgyűlési képviselő is kerül ki közülük. A népf ront lelike legtöbb^ he­lyen nevelő. A ceglédi járási és városi népfront elnökség felét pedagógusok teszik ki, ők adják mindkettőnek az el­nökét is. A fejlődő Kőröstetét- len jól működő népfromt- gzervezetét pedagógus vezeti. Talán éppen ez az oka, hogy •eriiett a népfront az iskolai zessék be a részlet-vásárlási akciót. Azt hiszem, mondanom sem kell, milyen fontos segít­séget jelentene ez; különösen a fiatal házasok, sokgyerme­kes családok számára bútor, mosógép, rádió stb. vásárlásá­nál. Egy másik» égető problé­ma az üzletek nyitvatartási ideje. Ez komoly gondot okoz Pesten is, nálunk is. Gödöllőn például egyetlen olyan Nép­bolt van, amelyben minden­fajta élelmiszer, csemege áru egy helyen kaptató. Ez a bolt azonban — ‘csakúgy mint a többi — pontosan abban az időben van nyitva, amikor az asszonyok dolgoznak. Munka­idő után semmit sem tudunk vásárolni, különösen szomba­ton! Ha valamire sürgősen szükségünk van, az üzemből kell elikérezkednünk, hogy meigvehessük. Ez nekünk is, az üzemnek is kárt jelent. An­nál is inkább bosszant ez ben­nünket, mert vannak viszont olyan üzletek, ameyek szinte korlátlan ideig nyitva vannak: az italboltok! Pedig mi, asszo­nyok, nem bánnánk, ha inkább ezek zárnának be korán :;; — Addig is, amíg ezek meg­oldódnák, megpróbálunk a ki­sebb gondokon bajokon segí­teni. Tizenkét vezetőségi tagja van a nőtanácsnak; minden műhelybe jut belőlük egy-ket­tő.' Annak ellenére, hogy nem­régen alakultunk, úgy érzem, a rendezvényeink sikerén és anyagi hasznán túl elértük azt, ami a legfontosabb: mind több és több asszony keres fel ben­nünket bizalommal, ha segít­ségre, tanácsra van szüksége. Hangsúlyozni szeretném, hogy munkánkat nagymértékben megkönnyíti az a támogatás, amelyet az üzem igazgatóságé­tól, a pártszervezettől és az ÜB-től kapunk. Erre bizonyí­tékul csak néhány példát sze- •netnék felsorolni: — AMIKOR a bérezési kér­déséket tárgyalta az üzem ve­zetősége, meghallgatták és megfogadták a mi vélemé­nyünket, javaslatainkat is. Közbenjárásunkra nemrégiben hatálytalanították az egyik munikásnő jogtalan áthelyezé­sét. A nyár folyamán, nem vízhiányt megoldani. De szé­pen dolgoznak Kocséren is, ahol az elnökhelyettes az is­kolaigazgató. A legtöbb kultúrotthon igazgató pedagógus. De azok a szakkör, énnekkar, tánc- és színjátszócscport vezetők is. Pedagógusok adják a ceglédi városi énekkar többségét Is. Tanárok munkáját dicsérték a nagykőrösi Arany-napok. A november 7-i ünnepélyek szó- ncfeai a legtöbb helyen peda­gógusok voltaik. .Sokain szerve­ződ vagy előadói a Természet és Társadalomtudományi Is­meretterjesztő Társulatnak. Pedagógus a megyei, a szent­endrei, a ceglédi szervező. A ceglédi járási osztály három előadássorozatából a nevelés-, ről és a zenéről szólónak mind a 16 előadását, az agrártudo­mányinak négy előadását pe­dagógusok tartják. De rendez­nek irodalmi esteket, szervez­nek olvasóköröket, Szabad Föld téli estéket is a nevelők. Sorolhatnám még, de már eb­ből is kitűnik, hogy a kultúr- forradalomnak milyen hatal­mas erejét jelentik a tanároík, tanítók. Sokan foglalkoznak közülük értékes tudományos munká­val. Jakus Lajos Pencen régészked ik, ásatásainak ér­dékes leleteiből az iskolában archeológiái múzeumot ren­dezett be. A ceglédi Pataki Ferenc éremgyűjteménye ne­vezetes. Kovács László Kos- suth-díjas túrái pedagógus ré­gi táncokat, népszokásokat, népviseletet gyűjt, s a talált anyag új életre kel tánccso­portjában. Hídvégi Lajosnak, Cegléden a történelmi múlt emléken őrző gyermekmon­dókákból van érdekes gyűj­teménye. Néprajzi kutatás­sal foglalkozik Korcsmáros László is Márianosztrán. Ko­vács Lajos Szentendréről az új ének-tankönyv írásában desz részt. Cseke László, aki a visegrádi ásatásoknál se­gédkezik, útikalauzt, Mives Ottó a Dunakanyarról ismer­sokkal a megalakulás után a nőtanács Anna-bált akart ren­dezni, hogy valami bevételre tegyen szert. A pártszervezet és az igazgatóság az első szóra támogatta a tervünket, helyi­séget is biztosított nekünk. Ennek a bálnak egyébként 5200 fortat volt a tiszta bevé­tele. Ebből az összegből 14 sokgyermekes dolgozót ajándé­koztunk meg egy-egy gyermek tréningruhával, s az óvodá­sainknak vettünk 55 kötény­két. Szeptemberben — éppen az igazgató, Dunajszkd elvtárs javaslatára — jól sikerült di­vatbemutatót rendeztünk. Ez 2000 forintot „hozott a kony­hára”. Ezt a pénzt eltettük ka­rácsonyra. December 14-én disznótoros vacsorát csinálunk, amelynek a bevételét — meg az említett 2000 forintot — a fenyőünnepélyre, s a nagycsa­ládos dolgozók megajándéko­zására akarjuk fordítani. Sze­retném "hozzátenni, hogy a disznótorhoz a disznót az igaz­gatóságtól kapjuk! Méghozzá kettőt, abból a 14-ből, amit az üzemi konyhán megmaradt ételből hizlaltat az üzem. Van aztán ölyan tervünk is, hogy januárban hathetes " szabó- varró tan-folyamot indítunk az asszonyoknak. Eddig 120-an jelentkeztek a tanfolyamra! A varrógépet ugyancsak az igazgatóság biztosítja ré­szünkre .;. A többit már az asszonyok­tól hallottam. Többek között azt, hogy a nőtanács tagjai fel­osztották maguk között a tennivalókat. A szociális ügyek „előadója” például Czip János- né, ázaz, hogy Czip néni. Nos, Czip néni ugyan nem „ad elő” semmit, de nincs olyan panasz, amit el ne intézne. Az ő köz­benjárására vették fel az üzem egyik fiatal dolgozóját a múlt héten tüdőszanatóriumba, Bar-, tón Ágostonnét a. Korányi kór­házba, Polgár Magdát kliniká­ra, özv. Kovács Istvánné kis­gyermekét a gyógypedagógiai intézetbe, Wéberné két kicsijét pedig az állami gyermekott­honba. És Czip néninek öröm­mel újságolja Kovácsné, hogy gyermeke — akit nyolc hónap­tetőt írt. Mericslke Rezső Bu­dakalász történetét dolgozza fel S ha marad még idö a pedagógus is ember, neki is szüksége van szórakozásra. Bár nála sokszor nehéz elvá­lasztani a szórakozást a mun­kától. Ha például színház­ba, moziba megy, művelődik is, tehát a kellemes szórako­zás hasznos is. mert munká­ját jobbá teszi. A több mozi, a vidéikre járó színházak se­gítik mindezt. A pénzzel azon­ban baj van. Köztudomású, hogy nálunk sokkal olcsóbbak a színházjegyek, mint például 3 tőkés országokban. A nem valami fényes pedagógus fi­zetést azonban még így is pró­bára teszik. A ceglédi kul- túrházban például ha színi­előadás van, 14 forintos a leg­olcsóbb jegy, . márpedig a pedagógus tekintélyének nem használ, ha az utolsó sorban szorong. Nem lehetne — te­kintettel arra, hogy a nevelő­nek ez szinte munkájához tartozik — kedvezményes bér­letet kibocsátani számúkra, vagy olcsó iskolai előadásokat rendezni? Sokan tagjai a filmklubok­nak. Ez az egészséges kezde­ményezés általában bevált. Kár csak az, hogy nem min­denütt veszik figyelembe a tagok kívánságait és sok köz­kedvelt filmet nem kappak meg. A fiatalok szeretnek tán­colni. Itt azonban kétféle ve­szedelem, két véglet is fenye­get. Az egyik az. hogy a mu- ' látóhelyek egy részén borzal­mas erkölcsi állapotok ural­kodnak, mindennaposak a botrányok. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyre tisztességes pe­dagógus nem mehet el. De ha nincs más szórakozási lehető­ség. mit csináljon? Erélyesen kellene fellépni az iíyen je­lenségek ellen még akkor is, ha ez a vendéglátóipar jöve­delmét átmenetileg csökken­tené, pal ezelőtt bénultan vittek be a gyógypedagógiai intézetbe —, már jár, mozog, és rövidesen hazajön. * SZÉP ÉS HASZNOS munkát végez a Ganz-gyár nőtanécsa. Dicséret illeti érte ezeket a csupaszív, áldozatkész asszo­nyokat. Sinkovitsnét, Czip né­nit, Antalnét, Némethnét, De- vecserinét és a többieüet, térik­nek a nevét nem tudom. De dicséret illeti érte — a férfia­kat is! Az igazgatóság, a párt- szervezet és a szakszervezet dolgozóit. Dicséret illeti első­sorban azért, mert támogatják a nőtanács minden kezdemé­nyezését. És dicséret illeti azért, mert olyan megbecsülés­sel veszik körül az asszonyo­kat, amilyet nem sok üzemben tapasztalhatunk. Mert a meg­becsülés nemcsak abból áll, hegy a nemzetközi nőnapon, anyák napján virággal ajándé­kozzuk meg a dolgozó nőket, hanem abból is, milyen arány­ban vonjuk be őket a műszaki vezetésbe! A Ganz Árammérő­ben ezen a ponton is megtört a jég; női művezető áll a gyár­tás-előkészítő üzemrész, az ónozóműhely, a személyzeti osztály, és a készreszerelő- műhely élén. Van három cso- portivezetőno is az üzemben, Csiszárné, Tasnádiné és Ko­vácsné. De még több is lesz — mondja az igazgató —, ha az asszonyok tanulnak, és meg­felelő műszaki képzettséget szereznek. Természetesen, vannak még bajok, termelési és gazdasági problémák a Ganz-gyárban is. Az emberek munkáját meg­könnyítő gépek beállítása, a hóvégi hajrá megszüntetése, a túlórák számának csökkentése, az egyenletesebb termelés, a munkafegyelem megszilárdí­tása még sok munkát,' ötletet, energiát követel. De ennek a gyárnak a példája azt mutatja, hogy jó úton indultak el: a pártszervezet, az igazgatóság, az ÜB és a nőtanács összefogá­sának, együttműködésének út­ján. Nyíri Éva A másik véglet, hogy 53 | után egyes túlbuzgó bálren- | dezők újra kötelezőnek hir- 1 dették az estélyi ruhát. Ezek | a bálok aztán nem is nagyon 1 sikerültek, mert az emberek, s | köztük a pedagógusok' többse- 1 gének nincs annyi pénze, hogy | ilyen alkalmakra külön ruhát | csináltasson. | . Pedagógusok szórakozva to- | vábbképzésének új színfoltjai I a tanulmányi utak.' November | elején kétnapos autóbuszki- | rándulást rendeztek a Dunán- | túl legszebb részeire, Eszter- | gomtól Győrön és a Bakony cm í keresztül Tihanyiig. 62 föld- | rajzszakos a Dunakanyart 1 járta végig autóbusszal — in- | gyen. 157 forintért a budai 1 járás nevelői négynapos túrán | vettek részt Pécs, Kaposvár, | zalai olajmezők, Balaton útvo- | halon. A múlt • nyáron a I szentendrei és váci járásból | ötnapos kirándulásra mentek | pedagógusok a Tátrába, s az 1 egész nem került 600 forint- | nál többe személyenként. Többen ' voltak jutalomüdül- | tetésen Lengyelországban, | Bulgáriában és az NDK-ban. 1 Akik egyszer belekóstoltak az | utazásba, nem akarják abba- I hagyni. | Persze, jutalomképpen csak | kevesen üdülhetnek külföldön, | az IBUSZ meg nagyon drága. 1 Jó volna, ha a Pedagógus | Szakszervezet csere alapon | szervezne külföldi utazásokat. § Vannak, 3,^;^ a nyári szü-1 netben családostól fölkereked- | nek és elmennek néhány hét- \ re a Balatonhoz. Aki egyszer | megpróbálta, aztán már min- 1 den évben megy valahová. Fő- 1 leg a városiak és inkább a fia-1 talok. Falun ott a föld, meg | ott úgyis jó a levegő — mond- 1 ják. 1 Van, akinek a fényképezés a | mindene. Más horgászik és 1 a ráckevei híd alatt tölti min- | den szabadidejét. Az igények | ’■ változatosaik, s az ember any- § nyi mindent szeret csinálni, | hogyha hagyják, ha van rá 1 ideje, Bor István Nem révülök a távolba... /Vem révülök a távolba, túl e határokon új hont keresni, van nekem hazám, úgy serdültem, nőttem a felföldi homokon, mint a tölgy, az akác vagy a csalán. A gyökerem oly mély itt, hogy ki nem téphet: se vihar, se tűz, víz, se földindulás s ha vadvirágos réten el-elheverészek illata hódít, mint a bor és oly csudás 3 játékosok a felhők... és a nyári ég Délibábot tükröz, s úgy száll fölöttem el s az akiok, gulyák szállónak, lebeg a vidék s a szellő is pásztormeséket lehel, , I A távolban még parasztleányok kaszálnak lucernát s egy kis tanya körül galambok keringőzve szállnak s a nádas fölött riadt fogoly-csapat röpül. Mégis oly mély a csend az egész vidéken: a nyájak legelnek, a sűrű vetés sárgul, s ha az esti csillag földereng az égen dalolva vonulnak a lányok a határiul S mindez fogva tart: a föld, a szó, az ének, a nyiresek, a lankák, a szilvafás tanyák, hol a nóták teremnek és a mesék érnek, míg a komondor és a hold őrzik az éjszakát..; 1 (1954) A szerző „Üzenet” című, most | megjelent verskönyvéböl. ...l,lll"mi|"i'"N""MiiiiiniiiiiiiinHiimiiiiiMiiiiiiitiiiiiii&iiiiinimiim....... C 7#£ e/jiú ./Jfiki i fás-est az új alsógödi óvodában A Pest megyei Hírlap nemrégiben szóvá tette, hogy Alsó* gödön a meglevő egy óvoda kevés és sok szülő vállalhatna munkát, ha gyermekét el tudná helyezni. A Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség engedte át az épületet, a községfejlesztési alapból 6000 forintot adott a ta­nács és a megyei tanács is hozzájárult 10 000 forinttal az alsó- gödi 11. számú óvoda megnyitásához. Erre az esztendőre rend­kívüli fedezetet biztosítottak a személyzet fizetésére, januártól már tervezett költségvetéssel dolgozik az új óvoda. Első Télapó-ünnepélyükön a szépen rendbehozott épület­ben 50 csillogó szemű apróság várta a Mikulás bácsit és körül a nyugodt, boldog szülők, akiknek nagy gondját szüntette meg a különböző szervek támogatásával gyorsan életrehívott óvoda. A megszeppent lányka kis társai nevében köszönti a most érkezett Télapót De sok finom ajándékot kaptunk! Az új óvoda kis lakói, és a lelkes, kedves óvónénik (Ealudi — Foto: Viktor Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom