Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-13 / 193. szám

1957. DECEMBER 13. PÉNTEK

ff.fT

MEGYEI

WCirlap

Hogyan lehet nyereséges

RÉGENTE, ha az agrárpolitika valóban meglevő hibáit valaki még eltúlozni akarta, rámutatott egyik vagy másik állami gazdaságra, s azt mondta: az uradalmak idején hasonló mezőgazdasági

üzem ennyi és ennyi árut vitc a piacra és tulajdonosa akár az állam volt, akár az egyház, a báró vagy a gróf, hasznot látott belőle. Most pedig tessék megnézni a több száz állami gazdaság év végi mérlegét, jó, ha egy-kettő nyereségesen zárja az évec az egész országban.“

Hangsúlyozzuk, az ilyenféle megállapításokhoz elfogultság és rosszindulat kell, mert nem számolt például azzal, hogy a hárommillió koldus országának mezőgazdaságában a kizsákmányolás foka szinte tetszés szerinti volt, az éhesek és- rongyosok hada el- , lepce a mezőgazdasági nagyüzemeket, s éhibérért elsőrendű munkát sajtolhatott ki belőle az ispánvilág. Ezzel szemben a földosztás Magyar- országában, egy erős iparfejlesztési időszakban a mezőgazdasági bérmunkások száma valóban a minimálisra csökkent, úgy annyira, hogy sok- sok állami gazdaságunk a legsürgősebb munkák idején egyszerűen nem kapott embert, a gépesítés pedig még nem volt kielégítő.

Másrészről a közvetlen ráfizetés mutatószámai az esetek többségében közvetve komoly nemzetgazdasági nyereségeket takartak. Szocialista úton fejlődő mezőgazdaságunk számára nem volt-e hatalmas nyereség, hogy állami gazdaságaink az elsőrendű vetőmagvak tengerét, kitűnő törzs- állatállományokat adtaik, a nagyüzemi gazdálkodáshoz elengedhetetlen kísérletek egész Sorát folytatták, s adták át a fiatal termelőszövetkezeteknek. Elég itt talán csak a ridegmarhatartásra, az itatásos .borjúnevelésre..és. a különböző trágyázás! kísérletekre utal- nunik.

MÉGIS, mindezek ellenére komoly tehertételt jelentett az államháztartásnak évről évre fedezni az állami gazdaságok deficitjét. S mint később kiderült, helyesebb gazdaság- politikával és igazságos ármegállapítással ez elkerülhető lett volna. Egyszóval reális az a párt- és kormányhatározat, amelynek értelmében három esztendő alatt nyereségessé válhat minden állami gazdaság. S nyereségessé Is fog válni.

De vajon hogyan kell elindulni a felfelé vivő úton? Erről beszélgetünk Mondok Pál elvtárssal, a Vecsési Állami Gazdaság igazgatójával.' Ez a gazdaság fennállása óta először lesz nyereséges az idén. Nem sok, pár százezer forint a nyereség csupán, de az előző évekhez képest ez is‘ ha- talrrias előrehaladás. 1954-ben tízmillió forintos veszteséggel zárta az évet a gazdaság, 1955-ben (ahogy a gépesítés foka nőtt) már csak 7 millió, l!)56-ban pedig 6 millió volt a veszteség.

— Ügy hallottuk, ennek a veszteségnek tekintélyes részét az ellenforradalom okozta.

— Sajnos, igen tekintélyes részét, 1,2 millió forintot, de a nagyobb rész, közel 5 millió mégiscsak a gazdálkodás rovására írható.

— És most, az idei évben hogyan alakul a jövedelmezőség?

— Körülbelül 2 250 000 forint veszteséget terveztünk. Ezzel szemben 300—400 ezer forint nyereséggel számolhatunk.

— S ez nem az új ármegállapítások eredménye csupán?

— EGYÁLTALÁN nem. Egészen más, sokkal jelentősebb tényezők játszottak itt közre.' Az új ármegállapítás minket tulajdonképpen csak a tejáraknál és a gyapjúnál érintett, ami természetesen jelentős, mégsem ez a döntő. Nálunk — gazdaságunk speciális fekvésénél fogva — első és legfontosabb a nyereségesség elérésében a gazdaság nagymérvű önállósága. Itt,

egy állami gazdaság'?

Budapest alatt a munkaerő probléma sakkal nagyobb volt, mint az ország bármelyik gazdaságában az elmúlt esztendőkben. Ha csúnyán ránézett az ember egy dolgozóra, már meg is emelte a kalapot, s azt mondta: megyek valamelyik pesti, lőrinci vagy kispesti üzembe, akár segédmunkásnak, vagy kishaszonibérleti földet veszek ki és önállóan kertészkedem.

— És az idén sikerült konszolidálni az állandó dolgozók létszámát?

— Elmondhatjuk, hogy egy üzemegységünk kivételével igen. Az időszaki dolgozók sem fél napra vagy egy napra jöttek hozzánk, hanem 2—3 hétre egyfolytában. A fizetések havonta 200—250 forinttal magasabbak, a tavalyi átlagkereseteknél. Az üzemegység vezetők már jóelőre gondoskodtak mind Rákoshegyen, mind pedig a halmi üzemegységünkben, hogy rákoshegyi, illetőleg vecsési időszaki munkások két-három hétig egyfolytában is szívesen dolgozzanak nálunk, s jól érezzék magukat. Ehhez hozzájárult, hogy különböző kampánymunkákra célprémiumokát szabtunk, s nem időbérben, hanem átalányban végeztettük a kukoricakapálástól egészen a cukorrépa szedésig a legfontosabb növénv- ápolási és betakarítási munkákat.

A BESZÉLGETÉS során szóba kerül, hogy a fiatal igazgató kezdettől fogva igen nagy gondot fordított arra, hogy a dolgozók valóban jól érezzék magukat, s minden panaszukra orvoslást találjanak. Eleinte — mint kezdő vezető ember — maga próbált elintézni mindent, s így a hét több napján valóságos panasznapokat kellett tartania. Később ■ azonban szervezettebbé és nagyvonalúbbá vált a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézése. Az üzemegység vezetők fokozatosan átvették az igazgatótól a panaszok meghallgatásával és orvoslásával járó feladatokat. A bérkalkuláció például az ide» évben már igen ritkán tévedett, a könyvelés is feladata magaslatán áll, s ha valamelyik dolgozónak a munkabér. vagy prémium kifize tésére panasza volt, azonnal intézkedtek. Jellemző apróság: az előző években, amíg súlyos milliókkal deficites volt a gazdaság, a minisztériumba, a rádióhoz, újságokhoz sok-sok panaszos lévé* érkezett a Vecsési Állami Gazdaság munkásaitól. Ezzel szemben az idén mindössze két ilyen panasz ment a felsőbb szervekhez, s ezeket is azonnal orvosolták, mihelyt a gazdaság vezetőinek tudomására jutott.

SZÁMOS jó példát lehet erre felhozni, amely egyben magyarázata annak is, hogyan lett nyereséges idén először a vecsési gazdaság. Év elején készített tervükben például 180 tehéntől darabonként 2700 literes tejhozamot vártak. Ezzel szemben az évi hozam tehenenként 3500 liter... Ez a szám önmagáért beszél. Ugyanígy felemlíthetnénk például a juhok szaporulatát és gyapjúhozamát, vagy a borjúnevelés költségeit. Az elmúlt esztendőkben legfeljebb 18 kilogrammot tudtak ránevelni havonta egy-egy borjúra, mintegy 26 forintos kilónkénti önköltséggel. Erre fel idén 22 forintos kilónkénti önköltséget terveztek, s 24 kilogrammos havi ránevelést. Ezzel szemben a ránevelés 25.40 kiló lett, az önköltség pedig — írd és mondd — 14 forint kilogrammonként.

Persze az, hogy a dolgozók nagyobb kedvvel, s jobb bérért végzik munkájukat, talán a legdöntőbb feltétele a nyereségességnek. Mégis, a sokat emlegetett önállóság nem jelentéktelen tényezője, hogy a vezetők a premizálást és bérezést leszámítva is jelentős önállósággal rendelkeznek. Ez az önállóság megmutatkozott például a termelési struktúra megváltoztatásában. Vecsés határában például igen kedvező feltételei vannak a lucernamag fogásnak, s ezt a felülről jövő kötöttségek megszűntével ki is használják. Az idén már 60 holdon termesztettek lucernamagot, igen szép eredménnyel. A 60 hold 75 mázsa kiváló vetőmagot adott. Jövőre a lucemamag termő Területet 200 holdra emelik. Hasonlóan felemelik a cukorrépa- és a káiposztaültetványek területét is.

KI TUDJA, ha soká beszélgetnénk, hány ilyen apró ösz- szetevőjére bukkannánk még a nyereséges gazdálkodásnak. Csupán egyet említ még meg befejezésül Mondok Pál, nevezetesen a fokozott gépesítés előnyét. Ev elején még 60 pár lova volt a gazdaságnak, s ezt a tavasszal 30 párra csökkentették. Ha számításba vesz- szük, hogy egy pár ló napi tartási költsége meghaladja a 100 foriintoT, ez önmagában naponta több mint 3 ezer forinttal csökkentette a gazdaság kiadásait. Persze, a munkát azért el kellett végezni és el is végezték Zetorokkal és GS traktorokkal. De a gépkopás, az üzemanyag költség együttesen sem érte el a felét annak, amit. a csökkentett emberi munka alkalmazása és az abrakmegtakarítás, valamint az időmegtakarítás^ eredményezett

Kora délután ültünk össze és most már lámpát kell gyújtani, hogy Monok elvtárs eligazodjon iratai között, s hogy jegyezgetni tudjuk tanulságos szavait. Vajon, ha éjfélbe nyúlna a beszélgetés, mondhatnánk-e többet? Részletekbe menően nyilván, de az általános elveket illetően aligha. Ezek az általános elvek pedig: törődni a dolgozó emberrel, aki minden gazdálkodás legfőbb tényezője, s ügyesen élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a szabadabb tervezés, a kötetlen gazdaságvezetés ma már lehetővé tesz. Ezek beszélgetésünk legfőbb tanulságai, s bizonyosra vesszük, hogy ezeket a tanulságokat más állami gazdaságok is már a jövő esztendőben a népgazdaság érdekeinek megfelelően kamatoztatják.

(h. v.)

•IHMIMIIIHHIilMIHIIIMIIIIilllllllUIIIIIIIIIMmilUMIIHiUniU»

{ JÁRVÁNY? I

| Mostanában nem, igen le- | | hét tőlem olvasni. Nem be- | 11egedtem meg, nem voltam 1 1 influenzás, még csak nem is 1 | „ázsiaiba" estem. Nem. 1

1 Hangsúlyozom, még a leg- | | nehezebb járvány napokban 1 | sem voltam beteg, még egy | | félórára sem. Ettől nagyobb § | és súlyosabb járványba es- | | tem — értekezletekre járok. f | Ez a „járvány” újra elter-1 | jedt, s szedi áldozatait. En-f | gém is elkapott ez a „láz”. | I Szükség van a jó érte-1 1 kezletre, anélkül nem lehet | I dolgozni.

| Az értekezletesdi azonban § | káros és időt rabol, beteggé | 1 teszi az embert, nem tud i | dolgozni. |

í Kis számítást végeztem | | és a múlt héten 36 órát ér-'i | tekeztem. Ez a hetem sem | | lesz jobb, ahogyan a naptár- | | ban az előjegyzést nézem, f 1 Nem tudom, hogy önök | ! hogy vannaik vele, maguk- | I nál is ennyire elharapódzott | | ez a kezdeti betegség, amely | | a múlt években nagyon tar- | 1 tóssá vált, s amelyből már- | I már sikerült kilábalnunk. | 1 A „betegség” még csak | | kezdeti, s ha felfigyelünk az f I okokra, meg lehet szüntetni. | I Jobb volna kevesebb érte- | | kéziét, és több cselekvés, | | előrelendítő munka, amely. | |az ember egészségét meg- | 1 óvja és az embert nemesíti. | <g—s) |

ÍHiiiiiiiiimimiiimiiiiHiiiiuimiiiumiiHiHiiHniimnumj*

Az országgyűlés államigazgatási bizottsága

december 16-án, hétfőn 10 órakor az Országház gobelin- termében ülést tart, amelynek napirendjén a népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat tárgyalása szerepel.

A csepeli „Panni“

robogó kétféle kivitelben is készül: az R 50-es, egyszemélyes és az R 75-ös, kétszemélyes megoldásban. Szép, köny- nyed forma és könnyű kezelhetőség jellemzi az 50 és 75 köbcentiméteres motorral felszerelt gépeket

Az új kivitelű

125 köbcentiméteres Danuvia motorkerékpár egészen „nagymotornak“ tűnik megnövelt méretű üzemanyagtartályával, tokozott lánchajtásával és Jawa-szerű lemez- borításával. Hűtőbordával ellátott fékdobok, kényelmes ülés teszik biztonságossá vezetését

A tanyavilág és a kultúra

Tanyavilág. Apró. szétszórt települések. Kicsiny, bogárhátú házak egymástól néhány kődobásnyira. Minden ház mellett aprócska fészer, istálló. Megannyi tanya — megannyi külön kis élet, amelyet elsősorban a föld, s a közös kultúra köt össze gyenge, vagy erős, eltéphetetlen szálakkal. Hol mennyire emberségesek, egyforma gondolkodásúak az emberek.

Hómokrészi tanyavilág. Néhány kilométerre esi^ Albert- irsától. Mint azt a neve is mutatja, jó szőlőtermő alföldi homokra épült. Van is minden

iiiiiuniiiiiiiiiiiimiHiiiimiMiiimiiiiiitiiiiiiiiimiiiimfimiuiiimmtiiiimimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiimiiiimm

Jól sikerült vásár

Az Örkény és Vidéke Földművesszövetkezet játék-, cukorka- és könyvvásárt rendez az ünnepek alkalmából. A vásárlók a legbőségesebb választékot találják az üzletben. A nagyszabású vásár december 21-ig tart. Két képünk a választék egy-egy részletét mutatja be

háznál egy-két hórdócska jófajta bor. Különösen így szüret után, s ünnep előtt.

Egyszerű, józan gondolkodású emberek lakják. Legtöbbjé nek a föld mellett állása is van. Elsősorban a vasútnál. Gyakran utazó, sokat látott, sokat tapasztalt emberek. Ezért az igényeik is magasabbak mint a fővárostól, s a városoktól távolabb eső tanyasi em bereknek. Nemcsak az öltözködésben, evésben, de a kultúra igénylésében is. Nem jut könnyű feladat' tehát annak, aki magára vállalja a homokrészi tanyavilág kultúrájának irányítását, vezetését.

Mégis akad ilyen ember. Szántó József, a tanyasi iskoia vezető tanítója, s egyúttal a helyi Béketábor Termelőiszövetkezet könyvelője. Komoly, megfontolt ember, fiatal kora ellenére is. Hatodik esztendeje él itt a tanyavilágban, s jól ismeri az embereket. Tudja, kinek mi fáj, mi a kívánsága, panasza, óhaja. S mert ismeri a tanyasi embereket, ért is a nyelvükön.

Milyen is hát a kultúrélet itt, a homokrészi tanyavilágban? Sajnos szegényes, igen szegényes. Az iskola az egyetlen olyan hely ebben a hatkilométeres körzetben, ahol ösz- szejöhetnek az emberek, s ez az iskola is igen kicsiny. Mindössze egyetlen tanteremből áll, amelyben három csoportban., tanul több, mint száz gyerek. A tanterem nagysága hatszor tíz méter. Ha színielőadást tartanak, ebből a kicsiny helyiségből is egy két és félméteres részt foglal el a színpaddá kinevezett dobogó. Marad tehát mindössze hét és félszer hat méter, s ezen a csöppnyi helyen legutóbb, amikor az- iskola huszonöt tagú színjátszó csoportja Huszka Jenő: Gül baba című operettjét adta elő, kétszáznyolcvan néző zsúfolódott össze!

S jöttek volna talán még többen is a mintegy hétszáz lelket számláló tanyavilágból. ha egyeseket nem riasztott volna vissza ez a kicsiny helyiség. De hasonló volt a helyzet akkor is, amikor november közepén első ízben rendeztek itt mozielőadást, a tanyai iskolában. A homokrészi embereit tehát szívesen vesznek, vág? még inkább vennének részt a legkülönbözőbb rendezvényeken, ha azokat gyakrabban, s megfelelőbb helyen tudnák megrendezni. Erre azonban sajnos, jelen körülmények között sem mód, sem lehetőség nincsen.

ígéretet ugyan kaptak már arra, hogy a jövő esztendőben új tanteremmel bővítik majd az iskolát. Ha ez a terv megvalósul, akkor valóban komoly előrelépés történik a tanyasiak kultűrigényeinek kielégítésére, amellett, hogy a három pedagógus munkája is jelentősen megkönnyebbül.

A homokrészi .emberek megérdemlik ezt »»gondoskodást. Számos példa bizonyítja ezt. Amikor például az iskolások a Gül baba előadására készültek, Szántó József tanító lakásának kilincsét szinte egymás kezébe adták az emberek.

— Mire van szükségük, tanító úr?

— Miben segíthetnénk?

— A gyerek említette otthon, hogy ruhákat kellene varrni a szereplőknek. Szívesen vállalnám . . :

És így tovább. S a tanyasi emberek szava nem csupán ígéret maradt. Dávid Józsefné és Virágh Istvánné tizenhat ruhácskát varrt ingyen a szereplőknek. Harmati László MÁV segédtiszt maszkmesternek csapott fel. Vargha Miklós rendezőnek. Amikor pedig a szomszédos Mikebuda községbe készült a színjátszócsoport, az öreg Szlama István bácsi felajánlotta lovait, s kocsiját, Pfund Antal pedig elfuvarozta őket.

Hosszan sorolhatnánk még a homokrészi emberek áldozatkészségét, segítő szándékát, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak igénylik, de tesznek is valamit a kultúra érdekében. Ki-ki, amennyire az erejéből, tudásából, tehetségéből futja.- Ha szegényes is a tanyavilág kültúrélete, mégsem üres. Az emberek nagy akarata, lelkesedése, s vágya gazdag tartalommal tölti meg. Most az illetékeseken a sor, hogy letegyék a voksot a tanyavilág életének fellendítése mellett.

♦ Prukner Pál