Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-13 / 193. szám

«ff M£ c&£írlap 1957. DECEMBER 13. PÉNTEK Példátlan rendőrbravúr Cf ilni, Színház, 3miLalonv 1954. JANUÁR 5-ÉT írták, este 8 óra volt. Hideg és sötét is volt, úgyhogy ebben az időpontban nem sokan járkál­tak az érdi utcákon. Hárman ballagtak a Tárnok felé elfor- dulof úton, mikor a rádióállo­másnál egyikük az árok mel­lett egy ember körvonalait lát­ta kerékpárjára rogyva. Volt náluk zseblámpa, egyik fel- kattantotta. és ennek fényében szörnyű látvány tárult szemük elé: a kerékpárjára rogyott férfi halott volt, kit bestiális kegyetlenséggel öltek meg. A gyilkos az áldozat fejét szinte a félismerhetetlenségig össze­roncsolta. 1 Egyikük értesítette az érdi rendőrőrsöt, ők kihozták a Pest megyei Főkapitányság bűnüldözési csoportjának nyo­mozóit, akik rövid időn belül a helyszínre érkeztek, és meg­kezdték a nyomozást; ' MEGÁLLAPÍTOTTÁK, hogy a meggyilkolt férfit Bognár Józsefnek hívják. Érden, a Pintyőke út 18. szám alatt la­kik családjával 1941 óta, fog­lalkozása pedig textilipari szövőmester. Bognár 1947-ig hadifogságban volt, ez idő alatt felesége napszámosként dolgozott egyik szomszédjuk­nál a Pintyőke utca 28. szám alatti Hajcsik Vilmoséknál. Az 1954-ben lefolytatott nyo­mozás során számtalan tanút hallgattak ki, akik arról val­lottak. hogy Bognámé Haj­csik barátnője volt. Mindket­tőjüket gyanúsítottként kezel­ték, azonban mindketten alibit Három évi nyomozás után derítették ki az érdi gyilkosság tetteseit váratlanul tudtak bizonyítani Ügy né- t álljon szerelmünk egyik nyomozó megkérdezte: — Miért ölte meg Bognárt? Hajcsik pár pillanatig hall­gatott. majd ezt válaszolta: — Tudom, hogy három éve figvelnek, mosx kérdés nélkül elmondok mindent. Az ügy 1946-ban kezdődött. Ekkor jött hozzánk dolgozni Bognárné, kinek az ura ekkoriban ha­difogságban volt. Az asszony a szeretőm lett és a viszony ak­kor sem maradt abba. mikor Bognár hazatért a hadifogság­ból. — NAGY SZENVEDÉLY kergetett az asszonyhoz és ő is szeretett engem. Mindig átjártam hozzá. A jel beme- nésre az volt, hogy megrug­dostam Bognárék verandájá­nak falát, mire az asszony — ha férje nem volt otthon — j beengedett. — Közben — hangzott to- i vább Hajcsik vallomása — ] Bognárné mindinkább szítöt- í ta bennem a gyűlöletet Bog­nár ellen. Mondotta, hogy durván bánik vele, féltékeny­ség! jeleneteket rendez, sőt I tettlegesen bántalmazza is. i Bognárné oly nagy indulatba tudott hozni, hogy 1953 őszén ki akartam emelni az ágyból Bognárt és meg akartam foj­tani. Bognár velem is hangos jeleneteket rendezett, és ben­nem már akkor megérlelődött a gondolat: megölöm, hogy ne útjába. kos kezével eltakarta a szemét és úgy kiáltott fel: — Nem akarom látni! Felolvasták előtte az orvos­szakértői véleményt, mely megállapítja, hogy Bognár fejét 40 ütés érte. eközül 20 egyenként is halálos lett vol­na. HAJCSIK cigarettaszüne­tet kért, melyet meg is ka­pott. Már nem kellett kérdez­ni. Halotti csendben koppan- tafc a szavai. — Visszamentem Bognár- néhoz — folytatta akadozva —, ahol kihívtam a szerető­met, kértem, engedjen be, kettesben akarok vele lenni. Bognárné azt válaszolta, nem lehet, mert fél, hogy megjön a férje. Erre ezt feleltem: — Nem jön többé haza, mert megöltem. — Én hazamentem, ahol megmostam a véres kesztyűt 1 VÁLOGATOTT VERSEK Magvető Kiadó és baltát. A kalapácsot más- § nap a ttágyalé levezetőcsa- l Apollinaire • tornába dugtam. | ” — Kérem — mondta tovább | — én úgy szerettem ezt az | asszonyt, hogy újabb gyilkos- | Ságot is elkövettem volna ér- § te. Most már mindent tudnak. | jt jinden új korszakot indító csak glóriával volt elfogadha- ez a színtiszta igazság. | lYl íköltő, kora művészetének tó. Verseit legtöbbször egy EZUTÁN kihallgatták özv. ^tagadásával kezdte pályáját. ténnyel vagy élethelyzettel in- Bágnálnét is, aki eleinte ca- = jgy tört be Apollinaire is a dítja el, egy sejtelmesen fi- gadni igyekezett, de Hajcsik- ófrancia irodalomba, felrúgva a nőm hangulat pontos megfő- kai való szembesítése után be- | régit és szenv>edélyesen keres- galmazásával. vallotta, hogy ő volt a felbuj- | ve> tapogatva az újat. Ez a nagy újító a legnagyobb °' _ , . , | Rimbaud féktelen zsenije hagyománytisztelők közé tar­. ® főkapitány- |{jjrí e\őször utat a századvég tozott. Mindig megihlette a sagon befejeztek a nyomozást i boudojr.iirájába. szakítva a múlt, szeretett „a fehér fed­ez ügyben es az iratokat ­a századvég . s---------------------, szakítva a • „ , .ív . " I költői arisztokratizmussal ele­Kuldtek a Pest megye, Ügyész- íjanlcsonttorony attitűddel- és segre, ahol mar elkészítettek a = gj költői magatartásra, szem- vadiratot. ítéletre adott példát. £ szerint Hajcsik Vilmost | Ez a forradalom kapcsolja gyilkossággal, özv. Bognár | őket egybe. De még ezen túl Józsefnél ped; g gyilkosság- = ,s rokonit ja a két költőt a ban való bűnsegéd! bűnre- = gondolat, a tárgy pontosan szesseggel vádolták meg. | körvonalazott láttatása A Pest megyei Bíróság a 1mindkettőre oly közeljövőben tárgyalja a rend- ^„tárgyilagos vízió”, kívül érdekes bűnügyet. Kalmár Pál ELŐFORDUL. zett ki. hogy Bognár gyilko­sát nem sikerül megtalálni — noha a bűnüldözési csoport a munkát nem hagyta abba. Hajcsik személye és a ró­la megtudott adatok évek fo­lyamán mind gyanúsabbá tet­ték személyét és ez év tava­szán a nyomozás döntő fordu­latot veit. Hajcsik egyre rosz- szabb viszonyba került család­jával és egy napra át is költö- zött özvegy BugnárnéhpX; HAJCSIK június 30-árr- mú­latni ment és zenészekkel kí­sértette végig magát az ut­cán. Megállt a házuk előtt, itt énekelt, majd tovább- menve. Bognárné ablaka alatt húzatta. Viselkedése oly botrányos volt. hogy fia. Haj­csík János, abba akarta vele hagyatni a muzsikálást, Haj­csik ekkor rátámadt a fiára, először hasbarúgta, majd kést kapott elő, hogy hasbaszúrja A fiú azonban elkapta apja kezét, úgyhogy a szúrás a kar­ján érte. Csak a szomszédok tudták a további verekedést megakadályozni. Ekkor került másodszor Hajcsik Vilnrós a Pest megyei Főkapitányságra, ahol rendkí­vül zavartan viselkedett. , Az — A gyilkosság napján, 1954. január 5-én Bognárné megint panaszkodott nekem és így könyörgött: „Drága jó istenem, szabadíts meg tőle". — ESTE HÉT körül bemen­tem Bognárokhoz, hogy meg­tudjam, otthon van-e a férj. Bognárné nem engedett be, mert rokonok voltak náluk. Én azt hittem, hogy Bognár lee-a síHétbftn -és -ezért ..Bog> írómétól védőeszközt kértem, ki egy kalapácsot adott nekem, amit zsebre vágtam. — A balatoni műúton men­tem. miikor Bognár kerék­párjával utolért. — Pár szót beszéltünk, majd Bognál- előre karikázott. A Tárnok felőli úton a rádióál­lomásnál utolértem. Láttam, hogy kerékpárjára támaszkod­va cigarettázik. Ekkor elő­vettem a zsebemből a kalapá­csot és Bognár fejére sújtot­tam, ki az ütéstől elesett. A földön fekvő embert tovább j A Tibeti fennsík hatalmas ütöttem a kalapáccsal. Hogy j hegyláncai között terül el Kí- mennyit vágtam rá, azt nem j na kincsesbányája: aTsaidam­Mit néz? Csak elfelejtettem a cikkemet szignálni! Feltárás alatt a kínai Baku es a jellemző ami vízió íugyan, de a valóság elemei al- | kotják. | A modern költészet igazi út- § törő je, Apollinaire igazi elődje fazonban mégsem Rimbaud, | hanem Walt Withmann, az |amerikai költészet préri járó | óriása. A modem életről, el- ! lentéteiről, dinamizmusáról, | emberéről ő alkot elsőnek köl- §tői világképet, szétrúgva avers lunott kötöttségeit, új formát is ialkot ehhez. A költő magatar- | táji a í$ példa Apollinaire szá- ! mára: demokratizmusa, az in- fdividum számára szenvedélye­ssen követelt teljes szabadság. |sarkalatos pontok a francia | költő világnézetében is. | Apollinaire 21 éves korában fúj utat mutat a művészetnek, §az ..esprit nouveaii'-val és a Iszülető új nevében megtagad | minden régit, elavultat« | Életformája is a tagadás § eszköze: ez a kövér, harsogó | nevetésü, nagyétkű költő a Vil- ! Ionok. Colas Breugnonok mo- Idern utóda, szenvedélyesen tö- %ri a borsot „Bergeret profesz- ! szór úrék” Orra‘alá. A Mont- Imartre. a szajnaparti kocsmák- ! nak ' állandó törzsvendége, fövök megbotráníkoztaió, akit fakasztófára kíván a kispolgári | tisztesség. Egyelőre még já- fték számára az élet és sze- ! rencséje, hogy a játékait is ko- | molyán veszik. Szerencséje, imert így kötelezi sorsa, hogy i végigjárja az utat, melyen el- I indult. | Megoldja azt a súlyos prób­áié mát, aminek terhét hosszú vön” üldögélni. Amit a kapita­lizmus nem tudott megadni neki, a csodálatost, a nagysze­rűt, mindezt a múlt adta meg néki. Gyermekkori emlékei is táplálták ezt az érzést: Can- nes-ban, Nizzában. Monacóban élt, ahol a külvárosok, zeg­zugos utcák még élőén lehelik a múlt hangulatát. Az ellenté­tet és párhuzamot is kínálta ez neki: múlt és modernség, sanzon és jazz, Caesar emléke és Napoleon varázsa élénken élnek egymás mellett. Talán ez is indokolja, hogy költésze­tében olyan erővel támadnak fel a nemzeti líra nagy hagyo­mányai, A trubadúr-lírától a kocsmában énekelt, sanzonig, a panda Ura széles skálája ját­szik bele Apollinaire muzsiká­jába. A trubadur-líra és a san­zon a költészet által régen el­felejtett dal nagy emlékei. Kezdő költő korában Verlaine- től és Heinétől kezdte tanulni de később az igazi forráshoz, a néphez nyúlt vissza. Apolli­naire a legbonyolultabb lelki tartalmakat a dal ősi naiv egy­szerűségével tudja elmondani. •A „Kikericsek”, a „Búcsúzás”, a ,,Madárdal'1, a „Mirabeau- híd” hetekig él, zenél az olva­só lelkében, hangulataik egész orcheszterét. ébresztve fel, me­sél és muzsikál. A hagyományok, a dal, tklasz- szikussá érlelik Apollinaire költészetét és ebben az élet tragikusan síét segítségére. Ki­tör a háború, elsők között je­lentkezik katonának. Szenve­délyes hazaszeretet él benne és az a vágy, hogy a háborút is, ezt az izgalmas kalandot, nagy gyermekként végigjátsz- sza. De keservesen tanulja meg. a játék és valóság kö­nyörtelen kettősségét: fejlö­vést kap. súlyos koponyamű­tétet hajtanak végre rajta. Idegei megsínylík ezt a kálvá­riát, halálvíziók uralkodnak el rajta és most kezdi írni a tudom. A nyomozók | Idő óta érezte a líra, hogy ér- Az fzés és gondolat, vágy és való- legnagyobb verseit. Művéneik méltó medence. A 700 kilométer elővették a j hosszú és 300 kilométer szé- helyszíni felvételeket és meg- j les medence 1954-ig űgyszól- mutaxtáik Hajcsiknak. A gyil- 1 ván feltáratlan volt, ma vi­LA 1< O D A LOM a tanyán. L aci és Erzsiké el­határozták, hogy megesküsznek. Némi aggodalommal állt Laci szülei elé, hogy megmondja: meg­nősülök! Laci édesanyja szí­vét fájdalom szorí­totta össze, mikor így szólt a fiához: — Korán vállalod f iam a férfi sorsot:. Húsz éves vagy — a kato­naidődet sem szol­gáltad le. Erzsiké 17 éves, oly fiatalok vagytok még. Nézd fiam — szólt az apja csendesen — megnő­sülhetsz, legyetek boldogok, de várd meg, míg a földről betakarítjuk a ter­mést és kiforr a bor. Ügy is lett. No­vember 30-ra ki­tűzték az esküvőt. Laci egyetlen gyer­meke volt a monori Pete-családnak. Az apa 50 éves. A maga keze munkájával keresett három hold földet, van két te­hene, lova, kocsija, a fiát ipari tanúidnak adta, már géplakatos, nem cselédember lesz, mint ő volt 20 esztendőn keresztül. Közelgett az eskü­vő napja — az idő gyors lábon jár, kez­dődött a készülődés a családi ünnepre. 170 kilós disznó meg egy nagy bárány várta a böllér kését, 60 da­rab baromfi nyaká­ból hullott a piros vér. Negyven darab tortát készítettek. Nyolcvan vendég volt hivatalos. Na, hogy bor mennyi fo­gyott, nem számol­ták a litereket, Jó termés, jó szüret volt mondta a gazda. Nagy sátor volt az udvaron felállítva és a lakodalom éjsza­káján hatszor terítet­ték meg az asztalo­kat. Mikor a vacsora megkezdődött, sür- gött-forgott, kavar­gón a sok vendég, vidám, kacagás be­széd, fecsegés, csak a gazda arca komor kissé, mert emlé­kezik! A húszévi cse­lédsors, a tűrés, a megaláztatás évei vo­nulnak el szemei előtt. Az asztalon hurka, kolbász, pe­csenyerakások, pi­rosra sült tyúkok, libák illata, tészták halmaza közül ke­mény !kézzel kiemel a gazda egy boros- kancsót, teli tölti poharát a benne vi­harzó, kavargó érzé­sek hatása alatt hirtelen magasra emelve poharát, így kiált fel: — Egyetlen gyer­mekem lakodalmán az első pohár bo­rommal a Kádár­kormányt éltetem — pillanatig tartó csend — utána harsány él­jenzéssel a vendégek is fenékig ürítik ki poharukat. A 81 éves Pete nagymama, ki 12 gyermeket nevelt fel, harsány derült­örököse, Aragon mondja róla: „Mai versünk mintegy továbbfej­lesztése azoknak a művészi eszközöknek, amelyeket egye­nes elődünk, Apollinaire al­kalmazott a francia versben. Itllllllltf llllll IIIHHllltlItMtlIllltlI IMIIM tlilltlIHIKIHItHHMMHIiHtltl.' iiiiimMiimmiuitiiiiiiiiMiiHMiiHmMMmiMMMimMiii D* FILMCSILLAG szont Kínában már „kínai Bakut" ismerik. utóbbi három esztendőben aís^^' ma és holnap szintézist medence területén 2700 méter- = alkossanak a költészetben. Az re] a tengerszint felett olajra | élet nem ismeri ezeket elkülö- bukkantak. Azóta száz helyen |nülten, egyediségben. Apolli- találtak gazdag olajforrást,| naire ezt a szintézist a hét­melyek mérhetetlenül gazdag | köznap egyszerű szürke való- olajtartalékra engednek máris óságának talaján hozza létre; ő következtetni. %fedezh- fel újra a hétköznapo- Éppen ezért ő a legjelentősebb Ezen felül — ez a valami-1 kát, amiket eddig a költészet- költő a század elején, mert kor kiszáradt belső tenger —|ben ünnepléssé merevített a állandóan összekapcsolta' az 26 ezer millió (26 milliárd) | megszokás, vágy talán az, hogy újítást a hagyományokkal.” tonna sót is rejt. |a kispolgári gyomor számára S. Cs. ség közt kiáltotta „repeta”. evés-ív ás köz- \ ben nem feled- | keztek meg a/ ven- s dégek Demeter Já- f nosnéról, mindenki 1 Ki ne emlékeznék a. „Szibé- Manci nénijéről sem, | rial rapszódia”, a ,,Szabad a szaikácsművészet e | szél" kedves dallamaira, aki kitűnő irányítójáról, | csak egyszer is hallotta eze mert érdemei elisme-1 két az operetteket. Nos, most réséül jól megtán-1 a két ismert zeneszerző: Du- coltatták. 1 najevszkij és Miljutyin új Ezen a hideg, no- I operettjével ismerkedhet meg vemberi éjszakán | a Pest megyei Iközönség. A még az égi csillagok 1 Déryné Színház néhány nap is mosolyogtak és | múlva megkezdi előadássora- fényesebben ragyog-1 zatát a megyében. tok. Hát még, mikor | Miről is szól a Filmcsillag? taf1 0dmenye“kévei i Egv ^ósnőröt? egy híres Gáspár Erzsikével aViz.lkusról {il™ késfL A ^tal. szülők elé. úgy éyiszíneszno, Vera játssza majd fél Után és megigér-ía fllmen Sikítanak, a tudos- ték: Édesanyám! s nőnek szerepét. A két nő tö­Edesapám! Bízzatok I kéletesen hasonlít egymásra, bennünk, megfogad- \ olyannyira, hogy könnyű ősz- juk, nem fogtok csa- zszetévészté ni őket. így is tör­lődni, mert soha nem z: tértik az operett majd minden nek felejtjük el a ti ál-; jelenetében. A tudósnőt szí- dozatos munkátokat. | néS2nőnek nézik> kifestik és künk adttík és adta- I leJllmezi>k, a színésznőt tudós Minden a feje tetején áll, sen- ^k, !tarsasagba viszik, ahol atom­Vadász Józsefné I fizikai előadást várnak tőle. Monori-erdö 1 Ráadásul szerelmesek is lesz­egymás helyett. A film- nyesülése érdekében így össze­rendező szerelmet vall a tu- kavar mindent és mindenkit, dósnőnek, a tudósnő vőlegé- A sikeres operett kettős nye pedig a színésznőnek, szerepét Kassai Ilona játssza. A többi szerepeket: Lénárd ki nem tud semmit, csak egy Béla, Kondor Ili, Szántó Mar- öreg csupaszív színész, Lonja git. Fülöp Sándor és Vajda De- bácsi, aki a kis Vera érvé- zső.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom