Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-08 / 189. szám

%

1957. DECEMBER 8. VASÄRNAP

7”<cfCirlap

3

Mire vezet a személyi ellentét ?

Meg az ősz elején, riportot ! írtunk egy érdek«, alakuló- J félben levő szentendrei társu- j lásról. Az ottani mezőgazdasá- 1 gi osztályvezető, Gáspár László , elvtárs dolgozó kis- és középparasztok egy csoportjával megbeszélte a nyár végén, hogy új termelőszövetkezetet hoznak létre. A riportban megemlítettük, hogy ez valószínűleg nem fog tetszeni mindenkinek, mivel igen érzé- ; kényén érintette volna az ot- • tani Április 4 Termelőszövet- j kezetet.

Amit akkor még csak sej- j tettünk, illetőleg a mezőgaz- j d.asági felüg5relő és. az Április j 4 elnökének egy mérges be- j Bzélgetésé'ből következtettünk, j az ma már bizonyos: az ellen- ; tétek hallatlanul kiéleződtek. : De egyáltalán nem cikkünk j kapcsán, hiszen sóikkal régeb- j bi keletű a dolog. Tulajdon- j koppén senkit sem érdekelne, ' hogy Kis Pál tsz-elnök és 1 Gáspár László mezőgazdasági 1 osztályvezető hogyan beszél j egymással a magánéletben, hiszen két felnőtt emberről van sző, jogukban áll eldönteniük, i hogy szeretik-e, vagy nem sze- S rétik egymást. Hanem ez a j kis ügy nagy üggyé, valóságos I közüggyé válik mindjárt, ha I Ezámba vesszük azt a unérhe- ) tétlen társadalmi kgrt, amit : a két ember nem megfelelő vi- szonya Okoz.

• A cikk megjelenése után nem sokkal levelet kaptunk j Kis Pál elvtárstól, amelynek j elején azt állítja, hogy ők so- ! basem szoktak veszekedni I Gáspár Lászlóval, ezután pe- j dig az egész levél szinte hemzseg a Gáspár elleni kitételektől. Ilyen kétértelmű és sejtelmes mondatokat találunk benne:

„Gáspár László a tavasszal került ide Szentendrére Páty- ról. Hogy miért jött el onnan, erre leginkább a pátyiak tudnának választ adni,;, baráti alapon került ide ..Majd a továbbiakban: „Gáspár László javaslatot terjesztett , a felsőbb szervek elé, bogy oszlassák fél termelőszövetkezetünket. Nem rajta múlt, hogy ez nem így történt.;„Ez nem igaz” — olvasunk ugyanabban a levélben egy tintával írt rövid bejegyzést, immár Szabó Ele- % mér elvtársnak, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének kezeírásával. Mert később neki jutott • az a hálátlan szerep, hogy kivizsgálja a valódi tényállást.

Eleinte ugyanis azt hittük, amikor megkaptuk Kis Pál elvtársnak cikkünkkel vita tkozó* és Gáspárt támadó levelét, hogy valami komoly félreértés folytán mi szítottuk fel az ellentétet a két vezető ember között. Ügy gondoltuk, leghelyesebb ' esz elküldeni a tilta- f kozd* levelet és a szóbanforgó I cikket Tibel Ferencnek, a i szentendrei tanács megbízott j elnökének, vizsgálja ki ő az ügyet pártatlanul, tárgyilagosan, s mondja meg, hol követtük el a hibát, ha csakugyan mi okoztuk az ellentéteket. Tibel elvtáns azonban egy igazi diplomats, ügyességével kikerülte áz áldatlan feladatot. Ezt írta vissza:

„Kis Pál elvtárs hozzászólását elolvastam, melyben nem ismeri el a felvetett hibákat és jelentős mértékben Gáspár Lászlót vádolta. Tekintettel, hogy igen sok mezőgazdasági szakkérdést vet fel, javaslom, hogy a vitát Szabó Elemér elvtárs zárja le. aki személyesen ismeri Kis Pál működését a termelőszövetkezetben. Kis elvtárssal Szabó Elemérnek is igen sok vitája volt már. Én az előzményeket sem is- merem úgy, mint Szabó Elemér elvtárs, ezért őt kellene felkérni a vita eldöntésére ...” így került hát oda Szabó , elvtárs imént említett, meg- j jegyzése sok más jegyzettel és számadattal együtt a Kis Páltól származó hozzászólásra. De küldött emellett egy igen kimerítő írásos tájékoztatót is vizsgálata eredményéről. Szinte részvétet éreztünk Szabó elvtárs iránt, ahogy foogoz- gattuk hosszú, két-háromszáz soros jelentését, Dehát mégiscsak ő a mezőgazdasági osztály vezetője, s legalább most a saját szemével látta, milyen „apró” dolgokon múlik néha egy-egy tsz léte, vagy nemléte. Láthatta, miért nem jött létre a múltkori riportunkban említett „érdekes társulás”, s bizonyára sokat tanult az ügyből. így hát nem is sajnáljuk, hogy fárasztottuk, s jelentésének egyes részletei ezek után. csakugyan a nyilvánosság elé kívánkoznak;

„Mielőtt rátérnék a levél érdembeli értékelésére — kezdi Szabó elvtáss'j— szerelném megállapítani, hogy amikor a leírt tényeket Tibel és Kis elv- társsal végigmézegettük, kiderült, hogy Kis elvtárs megállapításai elhamarkodottak, nem tárgyilagosak és sole esetben nem is a valóságnak megfelelőek. Beszélgetésünk során én egyenesen és félreérthetetlenül felvetettem ezeket, közöltem vele, hogy felelős ember, részéről helytelen, ha összehord hetet-havat anélkül, hogy annak valódiságáról és helyességéről meggyőződne. Kis elvtárs cinbírálatot gyakorolt, mint mondta, felzaklatott idegállapotában helytelenül nyilatkozott.”

Szabó elvtárs megfejtette a rejtélyt, hogy miért lesz olyan könnyen ideges Kis elvtárs,

ha Gáspár Lászlóról van szó. j A dolog lényege, hogy a múlt { év végén az Április 4 tsz tag- I ságának több mint a fele kilépett a szövetkezetből, de panasszal élt a tsz vezetősége, elsősorban kis Pál elvtárs ellen. A városi tanácshoz beérkezett panasz hosszú ideig feküdt egy fiók mélyén, egészen addig, amíg oda nem került a tanácshoz Gáspár elvtárs, Ő találta meg ezt az iratot és juttatta el az illetékeseknek. Ebből kifolyólag komoly kifogásai vannak Gáspár elvtársnak Kissel szemben és fordítva, amit annakidején egymással közöltek is. Kis Pál nem riad vissza Gáspár rágalmazásától és ami legalább ennyire sajnálatos, a | mezőgazdasági osztályvezető j sem tudja minden esetben j megőrizni tárgyilagosságát, ha j a tsz-elnökről és munkájáról ! esik szó. Idézünk megint Szabó Elemér elvtárs átiratából:

„A keltőjük személyi kapcsolatának javulását rontja még az is, hogy a végrehajtó bizottságnak adott jelentéseiben Gáspár elvtárs indokolatlanul és nem is egészen tárgyilagosan az Április 4 Tsz-t rossz színiben tünteti fel és ugyanaltkor a város másik termelőszövetkezetét, az Űj Életet állandóan dicséri, holott őneki mind a két tsz gazdálkodását egyforma mérleggel kellene mérnie. Nem vezetőemberhez illő és elítélendő az is. hogv amikor a tsz anyagi problémáinak orvoslására prolongálást kérelemmel élt hiteltörlesztéseinek enyhítésére, Gáspár elvtárs hozzájárulási jogánál fogva ezt a kérelmet nem támogatta. Mindenesetre, ha államunk és törvényeink ilyen lehetőséget biztosítanak a szövetkezetnek, és csak mákszemnyi remény van arra, hogy ez segít a tsz- en, azt a vezetőiknek támogatni kell, nem pedig akadályozni.” Szabó Elemér elvtárs megállapításaival mi is egyetértünk. Hogv az Április 4 Tsz mennyire életképes és menynyire nem, azt majd az idő eldönti. Fejlődését, s az alakuló, de még mind ez ideig létre nem jött új szövetkezet megszületését is jobban elősegíthetnék a szentendrei vezetőik, ha első és legfontosabb Cél adatuknak tartanák a személyi torzsalkodás megszüntetését. Ezt a kérésünket ezúton tolmácsoljuk Tibel elvtársinak is, mert az volt az érzésünk, hogy maga sem szívesen nyúl bele a „darázsfészekbe”, ezért nem vállalta a fentebb körvonalazott vita határozott. s a tsz-fejlesztés ügyét előre vivő eldöntését.

Holka Vilmos

Népfront-ok asókört minden

közönséges, szén-fa tüzelésű tűzhely két főzőlapos gáztűzhellyel kombinálva. A gázrészen már alkalmazták az új magyar szabadalmat, a hófogót és hőirányítót, amellyel a j gáztűzhelyeknél 50 százalékos ; hőmegtakarítás érhető el.

MMIKHIIIMHMMIIIIHIIIIMIIItHIIMHIHIIlMIIOIimiHMIMHIIHIi

Szellemek találkozója

Nemrégiben az NBC nevű nagy amerikai rádióiár- saság a következő apróhirdetést adta fel: „Jómodorú szellemeket keresünk, akik képesek meghívásra megjelenni és feleletet adni komoly kérdésekre. Asztalkopogtató és asztaltáncoltató szellemek nem érdekelnek bennünket'’ A hirdetésre 236 szellem ajánlotta fel személyes szolgálatait a rádiótársaságnak.

A jelentkezők közül kiválasztották a megfelelő jelölteket, hogy azok a közeljövőben egy igen különleges rádióközvetítésen vegyenek részt.

Távirat a Marsba

Londonban egy hölgy táviratot adott fel a Marsba „Omaruru“ címére. A feladó azt állítja, hogy címzettel egy spiritiszta szeánszon ismerkedett meg.

MiiiiiimmmiHHMHfmhHiiHMiiMiriHimiiumiitMHiMHiiHui

Van, akire illik?

— Tényleg leszoktál a dohányzásról?

— Igen.

— És mióta nem szívsz, mit csinálsz itt a hivatalban?

A magyar falvakban gazdag hagyománya van az olvasóköri mozgalomnak. Már a múlt század végén sorra alakultak olvasókörök, azzal a céllal, hogy összefogják a íő- urakkal szembenálló, a nemzeti függetlenségért harcoló, a jobb sors után vágyódó parasztságot. A Kossutli-körök. „48-as“-körök. földmunkás- egyletek hozzájárultak a falusi ember művelődéséhez és szerei ezettségéhez.

A Horthy-időben e harcos ellenzéki körök ellensúlyozására úri kaszinókat, „gazdaköröket” hozlak létre, amelyekben a módos gazdák és a Horthy-világ dzsentri elemei tömörültek. A szegényparaszti „48-as” körök és munkás- egyletek egyre inkább a szo- ciaBizanusra áhítozó és törekvő parasztok százezreit fogták össze. A felszabaduláskor, | 1945-ben a baloldali pártok, el- j fősorban a kommunista párt derékhadát éppen az olvasókö- ! rök tagjai alkották. Ök voltak azok, különösen az Alföldön, akik a pár! hívó szavára demokratizálták a közéletet, osztották a földet és megkezdték hazánkban a szocializmus építését.

Később. 1950 után. amikor közéletünkbe számos, a társadalmi életet zavaró hiba csúszott be. az olvasókörök, gazdakörök is elsorvadtak.

, 1953-at követő időkben, ami- I kor a párt felélesztette a Hazafias Népfrontot, a népfronton belül itt-ott létrejöttek a gazdakörök, amelyek a dolgozó parasztok nevelését, művelődését igyekeztek elősegíteni. Ez a fejlődés azonban nem volt egyenes, mert a párton belüli viszályok, s az a törekvés, hogy a párttal és a kormánnyal szemben ellenzéki csoportosulást hozzanak létre, újra gátolta az olvasóköri mozgalmat.

M

ost, amikor megújhodott a Hazafias Népfront és a párt vezetésével á kormány mögé tömöríti a szocializmus építéséért dolgozni akaró emberek millióit, akkor új értelmet nyert az olvasóköri mozgalom is.

Mi meg vagyunk róla győződve, hogy az olvasóköri mozgalom a leghaladóbb hagyományokat ápolja, és a régi 48-as körök és munkás- egyletek tradícióit folytatja. Népfront-olvasókör! Ez

nemcsak nevében, hanem tartalmában is meghatározza az olvasóköri mozgalmat. Azt jelenti, hogy ezek a körök a népfront égisze alatt működnek. Nincs, nem lesz szervezeti formájuk, vagy alapszabályuk. A népfront céljáért dolgoznak. A körök nem politikai klubok

faluba!

lesznek, hanem a falusi dolgozók művelődésének, nevelésének otthonai. Az olvasókörben levő rádiók, újságok, folyóiratok. könyvek az emberek nevelését szolgálják. A körökön belül lehet és kell is szakelőadásokat tartani, olyan rendezvényeket szervezni, amelyek hozzájárulnak a dolgozó parasztok világszemléletének. általános műveltségének kialakításához.

Néhány helyen gazdakör alakult. Nem is a név fontos, hanem a tartalom, az, hogy milyen a szellem a mozgalmon belül. Ez attól is függ, hogy a kommunisták mennyiben vesznek részt ebben a mozgalomban. A kommunistát az jellemzi, hogy mindig élenjár, kezdeményez és küzd a társadalmi problémák megoldásáért, az emberek boldogulásáért. Ezért a kommunisták legyenek azok, akik kezdeményezik a népfront-olvasókörök megalakítását. részt vesznek a vezetésben, és harcolnak a párt politikájának érvényesüléséért.

t mikor mi szót emelünk - *■ azért, hogy minden faluban legyen népfront-olvasókör, akkor azt is leszögezzük, hogy az olvasókörökbe csak azok mehetnek be. akik egyetértenek a szocializmus építésének fő vonalával. A nép ellenségei, nek nines helyük a népfrontmozgalomban. tehát az olvasó- körökben sem. A nép ellenségeinek semmilyen fórumot nem biztosíthatunk! Ezért, amikor az olvasóköröket szervezik a falu dolgozó parasztjai. gondoljanak arra. hogy csak akkor lehet eredményes olvasóköri mozgalmuk, ha kirekesztik maguk közül a nép ellenségeit.

Az olvasóköröknek legyenek helyiségei, s ehhez segítse a mozgalmat a tanács és a földművesszövetkezet. A helyiségeket okosan használják fel a dolgozó parasztok művelődésére. szórakozására, de’ne engedjék, hogy azok a han- goskodóknak. a demagógoknak a csoportosulásaivá váljanak. Az olvasókörökből száműzni kell minden szeszesitalt, nem lehet bort kimérni, mert ez kocsmai szintre süllyesztené az olvasóköri mozgalmat és nem szolgálná a parasztok szakmai és kulturális nevelését.

A népfront-olvasókörök le- < gyenek a művelődés, ti szakmai képzés, a társadalmi élet fellegvárai és sajátos feladatuknál fogva segítsék elő, hogy minél több ember váljék szocialistává, nép- köztársaságunk hű állampolgárává.

Gáli Sándor

....................................................................................................................................................... ............................................... unmuimimmiimiimimmmmnimunmMmiH

S

lVlt, jajgat a szét, égnek kunkoradó villamosvezetékek közt rohan előre. Október utolsó napja van. Száz sebből vérezve tápászkódik a város, szétszaggatott falú házak bámulnak a semmibe, s az utca kövén üvegcserepek mutogatják tört hasukat az olykorolykor kibukkanó napnak.

Sűrű, fekete folyamként hömpölyög az emberár. A villa- mossinek elhagyottan nyújtóznak a törmelék alatt.

A Fiúméi úton is örvénylik az emberfolyam, s csak ben- tebb, a temetőkapun túl lelni némi csendet és nyugalmat.

Öreg, hajlotthátú anyóka #- peg befelé a kapun. Ócska, kopott télikabátja egyik könyökén folt éktelenkedik, s elnyűtt, talp után síró cipő fedi lábait. A fekete kendő szinte elfedi arcát, csak orra ugrüi ki a fekete keretből Alig hagyja el a kaput, tétován megáll. Nem tudja, merre tartson. Kétszer is odafordul egy-egy mellette elmenőhöz, de mire szóra nyitná reszkető, öreges ajkát, már nincs kihez beszélnie. Végül mégis átkerül elfognia egy hivatalbeli embert, amit a. fejé* levő városi sipka tanúsít.

—■ Édes lelkem — fordul hozzá az anyóka —, hol lelhetném meg az onökámat?

— Az unokáját, mama? Hát mi van az unokájával?

— Meghalt a lelkem, meg szegény. Utána ment az anyjának meg az apjának. Pedig mennyire szerettem, mennyire óvtam., a

— Mostanában halt meg az unoka?

— Most hát lelkem, ebbe a forradalomba halt meg.

— Hát mama, akikor menjen ezen az úton, jobbfelé, ■majd meglátja őket, ott vannak koporsóba rakva. Adná isten, hogy ne lelné ott, ha- nem élne a gyerek.

Nagy-nagy melegség szánja meg az anyó szívét a ked- vesszavú ember iránt, tápeget párat előre, aztán mégiscsak hátrafordul:

— Áldja meg az Isten magát, a szíves szóért. Keveset kap ilyet a magamfajta öregasszony. Az előbb szóba se álltak itt velem.. #

— Na ja, hát ne idegentől, hanem * idevalósitól kérdezze — mondja a férfi, s továbbrója az utat a kapu körül.

Tipeg-tipeg az anyóka előre, útközben, a biztonság Seeddezi, hogy jó irányban halad-e, de megnyugtatják: menjen csak előre, odaér. Jó ideje tipeg már, mire észreveszi a sorbarakott koporsókat, amelyek úgy feketéllenék, mint az őszi szántásra, a frissen hasított földre lehulló varjúsereg.

Megáll tétován a koporsó- had végében s nem tudja, hogy ebben az összevisszaságban hol is kezdje.

Nyitottak a koporsók, van olyan, amelyikre még egy darab vászon sem jutott szem- fedőnek. Üres, üveges szemekkel bámulnak az égen rohanó felhőkre, s itt-ott kinyúlik a koporsó szegélye mögül egy- egy megmerevedett kar, mintha csak intene valakinek, valahová,

Jópáran járnak koporsóról koporsóra, keresik, kutatják szeretteiket, barátaikat.

Az anyóka 0ja merészkedik egy f iatalabb asszony mellé, men rossz a szeme, meg a könny is fátyolozza látásit, nem tudja hát, hol keresse halottját.

— Édes lányom, merre vannak az ávós halottak?t

— Mit akar maga az áfásokkal, néni?

— Jaj, lányom, az onokám keresem. Két éve vonult be a lelkem, még tíz hónapja volt vissza, hogy leszereljen. Pedig de várta a lelkem, de várta. Én neveltem, ötéves se volt, hogy anyja, apja meghalt, s most oda a lelkem .

— Jó, jó néni, de hát honnan veszi, hogy meghalt az unokája?

— Hát a Karcsi mondta. A barátja. Nagyon rendes gyerek az is, akárcsak az onokám volt. Mintha: csak testvérek lettek volna. Mondogattam is a Karcsinak: de kár, te fiú, hogy nem lány vagy, elfogadnálak menyemnek.. ■.

— Na és mit mondott ez a Karcsi?

— Hát, azt, lányom, hogy látta a rádiónál, még félre is húzta a fal mellé, hogy ne tapossanak rajta, elhozni nem bírta, mert pufogtattak még akkor is, if

— Hát akikor lehet, hogy idehozták néni, de én, sajnos, nem tudom, hol lehet.

Továbbtipeg az inyóka, nézegeti a halottakat, s motyog, suttog maga elé:

— Milyen fiatal szegényke.- Aztán ez is itt van már..t jaj, hogy néz ki a drágámnak a feje!. -.. Mit tettek vele? ...

Minduntalan az unokája képe tolakszik agyába. Az is így feküdhet valahol, üres szemekkel, csapzott, véres, összecsomósodott hajjal, élettelenül, némán. Továbbhalad, s hirtelen megáll az egyik koporsó előtt. Magakorabeli asz- szany fekszik benne, fekete fejkendőjével takarták le az arcát, de a szél lefújta róla. Az anyóka odalép, s miközben visszahúzza a kendőt, csendesen odasúgja a halottnak:

— Látod, neked már jó. Nem kell már sírnod, nem kell iltmaradnod egyedül, az egyetlen onoka nélkül, nem kell már úgy élned, hogy ninAZ ONOKÁM KERESEM...

véért még kétszer is megkérésen senkid az isteradta világon ...

S elered a könnye, hullik, lepereg a kopott télikabátra, arcának ráncpatakjaiban foly- dogál lefelé,

Nézi-nézi a meredt, kihűlt teteméket, könnyes, homályos szemével kutatja az arcokat, reszkető kezével félrehúzza az arcokat takaró vásznat, de nem leli, nem leli az unatkát.

Három-négy siheder álldogál a koporsók végénél, géppisztoly lóg a vállukon, s kézigránátok meredeznek a lódenkabátra felcsatolt, bőrövbe tűzve.

Az anyóka odaér, s könnyes szemmel, remegő ajakkal fordul hozzájuk:

— Fiacskáim, az onokám keresem. Ávós volt, a Karcsi mondta, hogy meghalt a lelkem ;.. S szavai zokogásba, érthetetlen, kínzó, szívet szakító seppegésbe fúlnak.

— Ávós volt? — húzza fel az egyik siheder a szemöldökét. Akkor menjen, muter, a Tisza Kálmán térre, ott égetik azokat a dögöket..:

Még mondanák valamit, de az anyóka már nem is érti, annyira elönti a kín és a keserűség. Elindul tétován, zokogva, kifelé az úton.

Mészáros Ottó

M