Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-08 / 189. szám
WS» »teeret 1957. DECEMBER 8. VASÁRNAP SZENTENDRE I Füst Milán most lesz 70 éves. Születésnapján írói működésének ötvenedik; évfordulóját ünnepli. Egyik könyvkiadónk vállalta, hogy ez alkalomból sajtó alá rendezi az író valamennyi művét. A tervezett tizennégy kötetből az első, a „Feleségem története” most jelent meg. A külföld érdeklődése is hirtelen megnövekedett Füst könyvei iránt. Már fordítják németre, franciára és finnre. — Kár, hogy későn történt mindez — jegyzi meg szomorúan- az író. — Dicsőség, gazdagság ma már nem boldogíthat .... És elmondja, - hogy hat éve ideggyulladás támadta meg a szervezetét, megbénultak a lábai s azóta tolókocsin jár. Három héttel ezelőtt pedig látási zavarai keletkeztek. .................I " ........—.. A Szamárhegy látképe a Duna felől ALKOTO MŰHELY Beszélgetés az írókkal FIATALOKRÓL Beszélgetés a Szellemidézés három fiatal művészével ^rurinthy Ferenc drámájáig- ban, a Szellemidézésben, estéről estére három fiatal művész játékára figyel fel \a közönség. A színlapon így olvashatjuk. nevüket: Donáti Dezső — Garas Dezső, Donáti öcsi — Fonyó József, Rika — Soós Edit. Előadás után az Apostolokban beszélgetünk. A levegőben még ott vibrál a játék feszültsége, izgalma, újra és újra tárgyalják, vitatják az előadást, újabb játékokat, ötleteket beszélnek meg. S ebben a forró hangulatban, a lassan kiürülő eszpresszóban könnyen ered meg a szó, könnyen megy a visszaemlékezés — hogyan jutottak idáig. Soós Edit már két éve színész. Két éve, hogy a nagysikerű vizsgaelőadás után a miskolci színházhoz szerződött. Mint főiskolásnak is voltak már sikerei. Az Egy nyáron át táncolt halk szavú, szerelmes Serstinjének varázsos hangját, a Dulszka asszony kedves csitrijét már szívébe zárta a közönség. S a miskolci szerepek — emlékezik vissza — Anna az Ezerévben, Ju- lika a Liliomban, mind egy- egy emlékezetes, jelentős állomása a fiatal színésznő pályájának. Ebben az évadban, már második szerepét játssza a Nemzetiben. A Tisztújítás, haszontalan, bájos, évödő Nel- lije után — Rika. Nagyon sok problémát okozott nqkem ez a szerep — mondja. Üjat akartam csinálni és Major Tamás, a rendező is erre ösztönzött. Féltem és izgultam, gyakran úgy éreztem, nem sikerül — és itt most átforrósodik a hangja — ma úgy érzem minden előadáson jobban él, szeret, küzd, vágyódik ez a fiatal kislány. A tervek? — kérdezem. — Tervek, mint minden fiatalé — mondja, és meleg, barna szeme mintha a jövő alakításainak ígéretétől tüzesedne át. Júliát szeretnék játszani, úgy, ahogy képzelem ezt a veronai szerelmes, fiatal leányt, és Puckot és sok mindent, amiről még csak álmodom. S addig is tanulok, sokat, sokfélét, mert még nagyon keveset tudok és ezt pótolni kell. Most már Fonyó József is szívesen beszél. A Színművészeti Főiskola végzős hallgatója és bár most a Nemzeti színpadán játssza a kedves, kamaszos Öcsit, legszívesebben a főiskolai munkájáról mesél. — Régi vágyam volt, hogy színész legyek. Dunakeszin laktam és % főiskoláról még álmodni sem mertem. S végül még ma sem értem hogyan, bátorságot vettem és jelentkeztem. Felvettek, pedig csak a pótjelvételire mertem jelentkezni — teszi hozzá mosolyogva. Az annyira megszeretett szerepek után, amit a főiskolán játszott, Krisztyán Tódor, a francia király,.és Lucifer után váratlanul, meglepetésszerűen osztották rá Öcsit. — Gátlásaim voltak, féltem és drukkoltam — vallja be most utólag —, de mindenki annyira segítségemre volt, hogy lassan feloldódtam. De most az újabb feladat, Bródy: Dada című darabjában, Ábel, a részeg rendőr szerepe izgatja már jobban. Szívesebben beszél a következő feladatról. — Távol áll tőlem ez a figura, éppen ezért sokat kínlódom vele. Esténként gyakran járok kocsmákba, ahol figyelem az embereket, igyekszem ismerkedni a részeg ember gondolatmenetével. Sok még a munkám, de azt akarom, hogy jól sikerüljön. S a munka, a tanulás, az újabb szerep mellett mikor jut idő arra, hogy magánember legyen? Bizony nagyon ritkán — komolyodik el nevetős gyerekarca —, de nagyon várom a Szilvesztert, gyermekkorom óta ez a legkedvesebb ünnepem. rionjában és a három másik egyfelvonásosban, komoly művészi teljesítményt adott és méltán megérdemelt sikere volt. Neki is első szerepe a Nemzetiben Donáti Dezső. Ha a szakmában már régóta ismerik is és számítanak rá. most a közönség is megláthatta — Garas, igazi művész. A délelőtti próbák, esti játékok után, szívesebben beszél az álmokról, tervekről, Moscáról, Merkutióról, drámáról, líráról és versekről. De sajnos, nem sok idő van már a beszélgetésre. Záróra. Lassan megindulunk az elnéptelenedő Rákóczi úton, hazafelé. A Nemzeti sötét ablakai alatt búcsúzunk egymástól és a szitáló esőben alakjuk hamarosan beleveszik a sötétbe. Tehetségesek, fiatalok, várakozók — művészek, akik alkotnak és alkotni akarnak. Úgy mint most a Szellemidézésben sikerült, közösen, komoly munkával, — egyre job- i bat. Bán Zsuzsa TANI TAS UTÁN S zilveszter — erre már fel- \ figyel Garas Dezső is, \ aki eddig úgy ült köztünk, \ mint. aki gondolatban messze \ jár. Bocsánatot is kér, de j meg is lehet érteni. Minden \ gondolata, töprengése most l Ligurió, Machiavelli: Mand- \ ragóra című vígjátékában ját- \ szik legközelebb és nagyon \ komoly, nehéz feladat ez. Ga-\ ras Dezső most került ki a \ főiskoláról. A Mirandolina já- \ tékos, komédiázó inasa után i két komoly siker áll mögötte. I A tavalyi két vizsgaelőadá- f son, Sosias, Kleist Amphit'-'l ; Egy időben gyakori volt ; a panasz, hogy a tanítót, kü- ! lönösen falun, afféle küld ki, | hajtsd be, község szolgájának í tekintették, akit békekölcsön j jegyeztetéstől tojásbegyűjtésig : és adóhátralék összegezésig í mindennel meg lehetett bízni. ! Városon sem volt jobb a hely- : zet: egymást érték a végtelen i értekezletek, a munkát a hoz- i zászólások mennyiségén és : óravázlaton hosszúságán mér- ; ték, s'a statisztikák lepedőivel i nem lehetett végezni soha., így ; aztán önképzésre, családra, ! művelődésre, vagy uram bo- ! csá’ szórakozásra ritkán jutott I idő. 53 után harc indult a : pedagógusok szabad idejének biztosítása érdekében is, rendeletek jelentek meg, s a helyzet egyre javult. A napokban azonban azt . hallottam, hogy egyes helyeken az értekezletekről szóló rendelkezést úgy játsszák ki, hogy nem értekezletet, hanem „megbeázélést“ tartanak, néha egy héten kettőt is és nemegyszer többórásat. Neki- kezdtem hát a nyomozásnak: feléledtek-e új néven a régi hibák? Meg kell mondanom, hogy utam eredménytelen volt. Azt kell tapasztalnom, hogy a régi túlterhelésnek nyoma sincs Nem volt szerencsém? Véletlenül csupa jó helyre mentem? Lehet. Azonban a megyei és a felkeresett járási tanácsok művelődési osztályain is azt mondták, hogy nem érkezett hozzájuk mostanában ilyen jellegű panasz. így aztán nem tudok mást írni, mint amit láttam, hallottam. Ebben a tanévben már beszámít a kötelező óraszámba az osztályfőnöki munka és a szakkörvezétés. Nem osztják be a tanárokat nyáron szünidei inspekcióra (s az iskolát mégsem lopja el senki). Nem panaszkodtak amiatt, hogy túl sok statisztikai adatot kell szolgáltatni. Értekezletet csak a rendtartásban meghatározott időben tartanak. Ahol szükségesnek látják, hogy he-, teaként egyszer megbeszélésre jöjjenek össze a tanárok, aznap rövidített órákat tartanak és a megbeszélés is csak néhány perces, legfeljebb félórás, úgyhogy nem végeznek később, mintha rendes tanítás volna. A szakmai munka- közösségek akkor ülnek ösz- sze, amikor szükségesnek látják. Ennek ellenére volt, hogy hetenként is megbeszélték a felmerült problémákat. Panasz mégsem hangzott, hiszen önként tették, mert úgy látták, hogy ez segíti munkájukat. Eltörülték a felesleges és formális adminisztrációt, jegyzőkönyvvezetést, amit éppen értelmetlensége miatt a pedagógusok nem szerettek. Persze hazudnék, ba azt mondanám, hogy már semmi baj sincs. Az első osztályokat vezető tanítók kötelező óraszáma 25 óra. Ugyanakkor az első osztály hivatalosan csak 23-at vesz igénybe. Hangsúlyozom, hogy hivatalosan, mert valójában sokszor 30—32 órát is ledolgoznak, hogy a gyöngébben tanulók is megismerkedjenek az írás és olvasás tudományával. A maradék heti két, havi nyolc órát más osztályban, esetleg más iskolában kell ledolgozniuk. A legjobb megoldás az volna, hogyha felemelnék az első osztályban is 24-re az óraszámot (1 óra osztályvezetői munka, vagy legalább is beszámítanák a heti két órába az ennél úgyis több korrepetálást). A másik megoldási lehetőség, amelyet megemlítettek az volna, hogyha az első osztályosok gyakorlott vezetőit, azokat, akiket sok éves tapasztalat szakmájuk mestereivé tett, szaktanítónak minősítenék. . A pedagógusok szabad Lejét rabolja az is, ha munkahelyükre naponta be kell utazniuk. A megyében körülbelül 500 nevelő nem ott tanít, ahol lakik. Ezek naponta 1—4 órát vonatoznak. Érdemes volna kiszámítani, hogy ez évenként összesen hány munkaóra kárbavesztét jelenti. • A megye Pesttől távolabb eső részein mintegy 150 betöltetlen hely van. A hiányzókat a meglevőknek kell helyettesíteni. Ipolydamázsdon négy helyből csak kettőt tudtak betölteni. Ezek aztán reggeltől estig dolgoznak. Aki már oktatott, tudja, hogy milyen rendkívül fárasztó átlag napi 8 órát egyfolytában tanítani. S há ezzel végeztek, jön a dolgozatok javítása, készülés a másnapi órákra. Igaz, hogy ezért megfelelő túlóradíjban részesülnek, a szabad időt azonban ez is csökkenti. Sokan tanítanak miután már ellátták óráikat, a dolgozók esti iskoláiban és a levelező tagozaton. Azonban, ba mindezt leszámítjuk, még akkor is elmondhatjuk, hogy a helyzet nagyon sokat javult. Mit csinálnak a fennmaradt szabad időben a pedagógusok? Többségűik végez valamilyen társadalmi munkát az iskolában. Üttörővezetők, segítik a KISZ-t, tánccsoportot, énekkart vezetnek, ünnepélyeket rendeznek, könyvtárosok, vagy a szülői munka- közösséggel tartják a kapcsolatot. Segítik a tanítást és sok pénzt takarítanak meg az államnak szertárfejlesztéssel, barkácsolással. A ceglédi Mészáros Lőrinc Iskola nevelői például 940 forintot takarítottak meg azzal, hogy maguk kasírozták a most kapott képeket. Sokan járnak főiskolára, egyetemre, hogy a meglevőnél magasabb képzettséget szerezzenek. A pedagógus továbbképzés jelenlegi rendszerét is jobbnak tartják, mint a korábbit. Különösen azért; mert nem kell annyit utazniok. A több szabadidő azt is jelenti. hogy jobban tudnak felkészülni az óráikra. A túlterhelés magának a tanításnak a színvonalát is csökkentette. Hiszen a pedagógus munkájának cs ak egy — sokszor a kisebb — része az, amit az órán a gyerek előtt végez. Ha olvas, ha növényeket gyűjt, ha óravázlatot készít: a tanításra készül, tehát dolgozik. Persze egyik tanárnak több, másiknak kevesebb időre van szüksége a felkészülésre. Különösen a kezdő fiataloknak nehéz. Nekik még egyik-másik óravázlat elkészítése néha egykét órába is beletelik. Jó, ha az idősebb, nagyobb praksziS- sál rendelkező kollégák segítenek nekik, megmutatják a felkészülést és tanítást megfcöny- nyítő fogásokat, melyeknek egy részét meg lehet tanulni (más részét csak az idő, a gyakorlat mutatja meg). Szovjetuniót járt pedagógusok mesélik, Ihogy oW a fiatal nevelőt egy-egy kiváló idősebb mellé osztják be, aki évekig figyeli, segíti munkáját. Említettem, hogy pedagó. gusnak munka az olvasás is. Úgy tud tanítani, ahogy képezi magát, művelődik. Ahogy merít a tudás tengeréiből, úgy csöpögteti azt tovább a gyerekekbe. Ha nem „pótoljá” az elhasznált „üzemanyagot”, elmarad a világtól, begyöpösödik, munkája is veszít értékéből. Ennek ellenére vannak jónéhányan, akik keveset, vagy alig olvasnak. S ha egy fiatal lánynak nem jut ideje az olvasásra, akkor mit szóljanak a családos asszonyok? Bizony, a család sok időt vesz igénybe, különösen ott, ahol több gyerek van. És sok munkát igényel falun a szolgálati föld, a jószág is. Néhány helyen kalákában törték le a kukoricát, művelik a szőlőt a földdel rendelkező pedagógusok (s a „földtejeinek” segíted. — Éppen filozófiai könyvsorozatomon dolgoztam — meséli —, amikor ez a gyilkos kór megtámadott. Gyilkos kór, eziránt semmi kétségem sem lehet többé, hiszen irodalmi tevékenységem jórészben átterelődött a különböző külföldi híres szemorvosokkal való le- velezgetésre. Az orvosok ha írnak, nem tudnak olyan kíméletesek lenni, mint az írók, ha a saját művészetüket gyakorolják. Válaszleveleikből köny- nyen kiolvashatom, hogy nincsen mentség számomra. Még nem vagyok elég járatos a betegségemben. A szemlencsém homályos és ha időnként nem látok, különböző csepegtetőket használok, különböző csodaszereket, melyek a pupillámat kitágítják. Szinte számolom az órákat, mikor szűnik meg számomra ez a segítség is es borul rám a teljes sötétség. Rettenetes gondolat ez, próbáljunk beszélni másról. Tulajdonképpen megilletődötten és ellágyultan kellene beszélnem barátaim és ismerőseim felém- áradó szeretetmegnyüyánulá- sairól, de az ezt kiváltó hangulatot csírájában fojtja meg agyvelőmben a megsemmisülés keserű tudata. — A napokban két miniszter is meglátogatott. Megkérdezték, hogyan tudnának segíteni rajtam. Nem tudtam felelni. Milyen borzasztó is volt ez. Aggódtam, nehogy megbántsam őket hallgatásommal, nehogy félreértsenek, ha azt válaszolom: „Sehogy”. Ha néhány hónappal ezelőtt történik ez a látogatás, egészen másképpen válaszolok. Akkor még boldog voltam. Akkor még azon törtem a fejem, hogyan lehetne kiszabadulni zajos, füstös, ötödik emeleti belvárosi lakásomból és otthont szerezni egy földszintes házacskában. ahol kert vagy terasz van, nagyon sok levegővel. Akkor még számolgattam az írói honoráriumokból gyarapodó gazdagságomat, hátha sikerülni fog a tolókocsit egy kisebbfajta autóval felcserél- nemx s akkor gyorsabban érem el az egyetemet, ahol tanítok. Ennek most mind vége. Ezektől az álmoktól, vagy ha úgy tetszik problémáktól egészen hirtelen, megszabadultam Nyolc kötetre tervezett filozófiai könyvsorozatom első kötete. ,,Ez mind én voltam egykor”, most jelent meg. A második kötetet azt hiszem még be tudom fejezni. Több azután nem lesz. Megvakulok... Megható az írók részvéte. Állandóan cseng a telefon. Fegyvertársai igen okosan tevékenykednek. Megkeresik problémáikkal. bekapcsolják terveikbe, minden igyekezetükkel be akarják bizonyítani a beteg írónak, hogy az életnek változatlanul szüksége van rá, ne adja fel a küzdelmet..; Füst Milánnak nincs oka gyanakodni, hogy a kérdések, ügyek amelyekkel elhalmozzák, talán mesterkedések lennének az élettől való búcsú fájdalmainak az enyhítésére. Az írótársak azelőtt is felkeresték, hogy tanácsot kérjenek tőle. Az októberi ellenforradalom napjaiban is megjelentek nála, kíváncsiak voltak a véleményére. — Könyörögtem, hogy up tegyék azt, amit később mégis megcselekedtek — emlékezik Füst Milán e kegyetlen napokra. — Sok jó szándék, vélt vagy igazi b'ántalom, megbán- tottság sem lehet elég mentség az elmúlt év októberében elkövetett lépésekre. Lehetséges, hogy az én szavaimnak is Volt valamelyes szerepe azokban a napokban a helyzet enyhítésében. Meggyőződésem, hogy súlyos történelmi helyzetekben az író felelőssége is megnövekszik. A felelősségnek ez a nagysága megvan a mai politikai helyzetben is. Éppen ezért nem volt helyeselhető egyes írók hallgatása. imiiiiimiiiiiimiitiiiiiiiiiiitiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiii Dallos Sándor most fejezte be Munkácsy Mihály életéről írott regényét. — Több mint két évig dolgoztam rajta naponta tizennégy- órát — meséli az író. —* Nagy terjedelmű mű. Kétezer- háromszáznyolcvafi oldal. Eny. nyíre még egyetlen alkotásom sem fárasztott ki. Ezért most sokat kell pihennem. — A pihenést milyen hosz- szú időre tervezi? — Három hétre. Feltéve* hogy kibírom ilyen sokáig. Hiszen az új tervek már zsubon- gamak az agyamban, — Visszatér a filmhez? — Nem hiszem. Aki egyszer azt megízleli, az tudja már, hogy a filmírás úgy aránylik a regényíráshoz, mint a fogpiszkáló a kétszáz éves tölgyhöz. Én-tehát maradok a regényírásnál. Gyermekkorom óta dédelgetek egy témát. Ezt szeretném végre megírni. Egy szülőfalumbeli leányról szólna a történet, akinek az volt a híre, hogy boszorkány. Azt is beszélték róla, hogy füst alakjában látták kiszállni a kéményen. Kétségtelenül érdekes főhős. A regényem címe is az lesz: „A boszorkány.“ Hatszáz oldalra tervezem, Bálint Ls|OS, az műfordító és esszéista, ugyancsak a pihenésről ábrándozik; Tudvalévőén a Szerzői JogvéT dő Iroda igazgatója. — Hivatalbeli elfoglaltságom egyre ritkábban engedi meg, hogy magam is írjak — mondja. — Két színdarabtervem van, a színházak döntik el, melyiket készítsem el. Egy hónapig még pihenhetek a szabad időmben. A pihenés természetesen nem jelenti azt, hogy az ember semmit sem csinál. Újat nem alkotok. Ellenben újrafordítom Niccodé- mi: „Hajnalban, délben, este’’ című színdarabját és sajtó alá rendezem Charles Morgan „Forrás" című regényét, mely fordításomban először a Franklin Társulatnál jelent meg még a felszabadulás előtti. Kalotai Gábor
