Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-25 / 203. szám

ffít M í r. K^CirUw mőí. DECEMBER 28. SZOMBAT igazságosság és a becsületesség nevében... A kairói értekezlet csütörtök délutáni ülése AZ INDONÉZ KOMMUNIS­TA PÁRT 30 százalékkal több szavazatot kapott a közel­múltban lezajlott dél-szumat- rai helyi törvényhozási vá­lasztásokon. mint a régebben tartott alkotmányozó gyűlési választásokon. KALKUTTÄBAN befejező­dött az indiai írók háromna­pos országos konferenciája. A konferencia egyik sokat vita­tott kérdése ' a hindu nyelv hivatalos nyelvként történő bevezetésének problémája volt. A KERALA állambeli Er- nakulamban szerdán megnyílt az indiai országos szakszerve­zeti kongresszus 25. ülésszaka. KAZAHSZTÁN Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságá­nak első titkárává Nyikolaj Beljajevet, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tag­ját választották. Elődjét, Iván Jakovlevet felmentették tiszt­ségéből. HARMINCÖT SZÍNHAZA van jelenleg Romániának. Eb­ből hat magyar, kettő német, kettő pedig zsidó. A gyerekek 22 bábszínházba járhatnak. CHARLES PATHÉ 94- éves korában Monacóban meghalt. Pathé az első francia film­gyár megalapítójaként egyike volt a francia filmgyártás út­törőinek. A PÁRIZSI szemétfuvaro­zási községi vállalat dolgozói 1957-ben mintegy másfél hó­napon keresztül sztrájkoltak. Negyvenkét napon át maradt Párizs utcáin a szemét a sze­metesek munkabeszüntetése következtében. HAZAUTAZOTT Tokióból a kínai agrotechnikai küldött­ség. Nasszer elnök megbeszélése Dag Hammarskjöiddel A kairói rádió közlése sze­rint Nasszer elnök csütörtökön este tanácskozott Hsmmarslr- jöld ENSZ-főtitikárral. A rá­dió semmi közelebbit nem mondott e megbeszélések tár­gyáról. A tárgyaláson jelen volt az egyiptomi külügymi­niszter és Ali Szabri állammi- niszter is. Hammarskjöld pénteken Beirutba utazik. Az afrikai—ázsiai szolidari­tási értekezlet csütörtök dél­utáni ülésén dr. Singh felol­vasta az indiai küldöttség „po- liti'íai jelentését". A jelentés bevezetőben fel­hívással fordul a világhoz „az igazságosság és becsületesség” nevében és figyelmeztetést in­téz azokhoz, „akik szemet kí­vánnak hunyni a felhívás előtt". Ezután az atombombák­ra utalva, a dokumentum így folytatódik: „Bennünket, ázsiai és afrikai országokat 'közelről érint a nukleáris fegyverek iszonyatos veszélye, azoké a fegyvereké, amelyeknek japán testvéreink voltak első áldoza­tai." A jelentés a továbbiakban a katonai paktumokkal és tá­maszpontokkal foglalkozik. Támogatja az algériai, hazafia­kat, nyugtalanságát fejezi ki az indonéziai helyzet miatt, se­gítségéről biztosítja az orszá­got Nyugat-Iriánra vonatkozó követeléseiben, elítéli a faji megkülönböztetést különösen Afrikában és hozzáfűzi, hogy „a fehérbőrű kisebbségnek, amely oly hosszú időn keresz­tül kizsákmányolta azt a ha­talmas kontinenst, fel kell ké­szülnie arra, hogy az egyenlő­ség elve alapján éljen együtt a bennszülött lakossággal". Ezután Khalid Mohieddin. az egyiptomi forradalom voll tisztje olvasott fel jelentést az imperializmusról. A dokumen­tum szerint ma már csak kö­rülbelül 150 millió ember él idegen uralom alatt (a világ MiiiiimiiiiiiiuiiiiiiiHiiiiiiMiiiiiiHiiipiiiiiiiimtiiuiiiifiiiiiiiu | A Hold az ENSZ előtt f I Sir Leslie Munro, az 1 | ENSZ-közgyúlés elnöke te- I | levíziós adásban bejelen- I | tette, hogy a közgy űlés a | 1 jövő évben külön gyűlésre % | ül össze a bolygóközi ráké- f 1 ták problémáinak tanúimé- I | nyozása céljából, A gyűlés | | napirendi kérdései közt sor 1 1 ikerül a Hold és a bolygó- | | közi térség szuverenitásé- 1 | nak megvitatására is. Sir 1 | Leslie többék között azt § | mondta: „Az Egyesült Nem-1 | zsteknek ellenőrizniük \kell f | a bolygóközi fejleményeket. | I Úgy gondoláim, hogy erre 1 | képesek is vagyunk. Ha § | nem törődünk velük, még f I nagyobb veszedelmek zú- p | dúlhatnak a világra." I lakosságának 6 százaléka), holott a második világháború előtt ez a szám még 690 mil­lió volt (a világ akkori lakos­ságának 33 százaléka). A jelentés ezután megjegyzi, hogy „az imperializmus a je­lenlegi, számára kedvezőtlen nemzetközi helyzetben, kétség- beesetten igyekszik orvoslást találni válságára. Ennek érde­kében most hátsó ajtón keresz­tül iakar ismét beszivárogni az 1 afrikai és ázsiai országokba, J Ezt a eélt szolgálják a katonai I paktumok, mint például a bag­dadi és a manilai paktum (SEATO), Ezeknek a paktu­moknak az a céljuk, hogy se­gítségükkel uralmuk alá hajt­sák a Közép- és Távol-Kele­tet’. A lottó nyerőszámai: ti. 9, 69, 73, «1 A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság az év utolsó lottó sorsolását december 27-én, pénteken délelőtt 10 órakor Eger­ben tartotta. A sorsoláson a lenti számokat húzták ki. A kairói értekezleten részvevő japán küldöttség szóvivőjének bejelentése rrmrwp A kairói értekezlet csütörtök délutáni teljes ülésén a japán küldöttség szóvivője bejelen­tette, küldöttsége javasolja az afrikai-ázsiai szolidaritási ér­tekezletnek, hogy 1958 augusz­tusában tartsanak nemzetközi értekezletet az atom- és hid- rogénbomba-kísérletek be­szüntetése s e bombák alkal­mazásának eltiltása, valamint a leszerelés érdekében. A ja­pán küldöttség azért javasol­ja ezt az időpontot, hogy az értekezlet időben egybeessék a hirosimai és a nagaszaki atombombázások évfordulójá­val. E javaslat, részét képezi annak a jelentésnek, amelyet Kooru Jaszui, a nukleáris bombák ellen harcoló japán bizottság vezetője terjesztett a kairói értekezlet elé. A japán küldöttség szóvivője a továbbiakban hangsúlyozta, feltétlenül össze kell hívni olyan afrikai-ázsiai értekezle­tet, amelyen a kormányfők vesznek részt, s amely valóban „második Bandung” lenne. „Erönket nem kíméljük, hogy elősegítsük az ázsiai és afrikai kormányfők ülésének mielőbbi megszervezését” — hangoztatta a szóvivő, aki megerősítette még, hogy a je­lenlegi kairói értekezlet fel­adata ..azoknak a feltételek­nek a megteremtése, amelyek lehetővé teszik egv újabb bandungi értekezlet sikerre vitelét”. Harcok Algériában Algériában karácsonykor sem szüneteltek az ellenséges­kedések. Francia hivatalos je­lentések szerint karácsony első napján három összecsapás volt. A jelentések nem köz­ük a harcok színhelyét, csu­pán arról adnak hírt, hogy 55 'algériai felkelő vesztette éle­tét. Karácsony első napján Cons­tantine és Bone városokiban gránátok robbantak. A robba­nások hét sebesült áldozatot követeltek. Karácsony más­napján Oran városában a Cla- ridge-kárvéházban robbantak gránátok. Egy rendőr meghalt, hét vendég megsebesült. Sidi bel-Abbes közelében felkelők megtámadtak egy nagv gazdaságot, Berthelot mellett felkelők egy csoportja hét kilométeres szakaszon fel­szedte a telefonvezeték oszlo­pait. 1957. december 28, szom­bat, Kamilla napja. A Nap kél 7,31 órakor, nyugszik 16,00 órakor. A Hold kél 10,56 órakor, nyugszik 23,45 órakor. Várható időjárás szomba­ton estig: felhős, párás, kö­dös idő. Több helyen köd- szitálás, ónos eső. Gyenge légáramlás. A hőmérséklet alakulásában lényeges vál­tozás nem lesz. Várható leg­magasabb hőmérséklet szom­baton mínusz 2—plusz 1 fok között. — ÉLŰ MAGYAR MÚ­ZSA címmel versantológiát szerkeszt Fodor József és Jankovich Ferenc. A Tán­csics Kiadónál megjelenő kötet a magyar lírai költé­szet 500 remekét nyújtja át az olvasónak Balassitól nap­jainkig. 111111111111111111111111111111111(11111111111111111111111111111111111111111111 VISSZATÉR A MÚLT — A JÖVÖ ÉV első ne­gyedében elkészül a Ganz Vagongyárban az első hazai gyártmányú alumínium vil­lamoskocsi. — A BUDAKALÁSZI GYAPJÜSZÖVÖGYÁR fo­nodája december 12-re, szö- vödéje 18-ra, kikészítő üze­me pedig december 10-re fejezte be éves tervét. De­cember 16-án az egész válla­lat teljesítette tervét. — JÓZSEF ATTILA EM­LÉKKÖNYV lát napvilágot a közeljövőben a Szépirodal­mi Kiadónál. A csaknem 600 oldalas gyűjteményben meg­szólalnak a húsz éve halott költő családtagjai, barátai, tanárai, mozgalmi társat, írók és nyomdászok, olvasók és munkások. A könyvet szá­mos fénykép és fakszimile illusztrálja. — KÉTSZÁZTIZEZER FORINTOT gyűjtöttek össze a fóti Gyermekváros javára a Szabolcs-Szatmár megyei nőtanácsok. Ülésezett a KGST viiiamosenergia-csere szakértő bizottsága A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának a villamos- energia-cserével foglalkozó szakértő bizottsága december 17 és 22 között Budapesten tartotta ülését. A részvevő Bulgária, Csehszlovákia. Len­gyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztár­saság, Románia és a Szovjet­unió képviselői foglalkoztak az országaik közötti villamos­energia-szállítás üzemvitelé­nek elvi szabályozásával, a kölcsönös energiacsere elszá­molási elveinek meghatáro­zásával. A delegációk előterjesztései alapján összefoglaló javasla­tot terjesztettek a KGST tit­kársága elé. A javaslatot az energetikai állandó bizottság 1958. februárjában Bukarest­ben vitatja meg. — Nem tudom Amália, de valahogy jobban tetszettél 1925-ben, mikor először volt ilyen a divat. A Nagyvásártelepre az ünne­pekben és pénteken reggel 40 vagon és 16 tehergépkocsi áru érkezett, egyebek között 10 va­gon zöldáru, 15 vagon narancs és 7 vagon citrom. Az ünnepek előtti napon a déli órákban a csarnokokban és a piacokon elfogyott a baromfi, mire a Baromfi és Tojásérté!^^^— sítő Vállalat gondoskodott lásról: péntektől Szilveszterig 700 mázsa vágott baromfit és 900 000 tojást oszt el a KÖZÉRT-boltok és a Csemegekeresikedelmi áru- dák között. Az állami zöldség és gyümölcs­üzletekben a fej,eskáposzta és a sárgarépa új ára kilónként 1.40 forint. A piroskáposztát 3.60—4, a tisztított karfiolt 6—6.50 forintért hozták forgalomba. Győr vidéké­ről vagontételben érkezett neme­sített édestorma. Ara kilónként 13 forint, az erős vékony tormát 9—10 forintért árusították. (22) A tükör kialudt. — Tévedés volt... Véletle­nül összekötöttem... Egyet­len soho sem merészeli kihall- gatni a Legfelső Tanács tit­kait. — Ihoskánalk összeverő­dött a foga. Vörös hajába túrt és kétségbeesetten • sut­togta: — Tévedés volt. Nem tehetek róla. Száműznek a barlangokba, az örök hó közé. — Ne félj, Ihoska, ne félj. Nem mondom meg senkinek — csülapítgatta Guszev a lányt és megsímogatta ,meleg haját, amely olyan lágy volt, mint egy angóramacslkáé. Ihoska elhallgatott, arcát kezébe temette. — Ej, te bolond kis terem­tés. Állatnak nem vagy ál­lat, de ember sem vagy. Buta, kék jószág. Megvakarta a lány fületö- vét; bizonyosra vette, hogy ez'jólesik néki. IhoSka felhúz­ta a lábát s olyan lelt, mint egy gombolyag. Szeme úgy fénylett, mint annak az előbbi állatkának. Guszevet valami szorongásféle fogta el. Kint lépték hallatszottak, felhangzott Lösz és Aelita hangja. Ihoska leszállt a ka- rosszékről és bizonytalan lép­tekkel kifelé indult. Ezen az éjjel Guszev bement Lösz hálószobájába és így szólt: — Nem valami jól áll a szé­nánk, Msztyiszlav Szergeje- vics. Kerítettem itt egy kis­lányt, aki kezelni tudja azt a tükröt, aztán egyszer csak a Legfelső Tanács ülésén talál­tuk magunkat. Valami keve­set megértettem. Tennünk kell valamit, mert ezek le­ölnek minket, higgye el, Msztyiszlav Szergejevies, az lesz a vége. Lösz hallgatta, de esze más­hol járt„ Álmodozó tekintet­tel nézett Guszevre. Nyújtóz­kodott. — Rémeket lát, Alekszej Ivanonics. Oltsa csak el a villanyt. Guszev állt egy darabig, az­tán mogorván mondta: — Ügy. És aludni tért. AELITA REGGELE Aelita: korán felébredt és könyökére támaszkodva fe­küdt. Széles ágya, amint itt szokás volt, a hálószoba köze­pén állt, dobogón. A sátor­alakú mennyezet magas, már­ványkeretes tetőablakba tor­kollott: szétszórt, korareggeli napsugarak szűrődtek át az üvegen. A halvány mozaik­kal kirakott falak homályban maradtak, csak a hófehér le­pedőre, a vánkosokra és Aelita tenyerébe hajtott, hamvassző­ke fejére hullott fény. Rossz éjszakája volt. Be­hunyt szeme előtt furcsa, bal­jós álmok foszlányai kavarog­tak. Álma légies volt. Egész éjszaka látta önmagát, amint alszik s gyötrő képek kínoz­zák, és félálomban ezt gon­dolta magában: „Minek kell ilyeneket álmodnom!’’ Amikor a reggeli napsugár besütött a márványablakon és fénnyel öntötte el ágyát. Aeli­ta sóhajtott, teljesen felébredt és aztán mozdulatlanul feküdt tovább. Gondolatai tiszták voltak, de vérében még mindig ott keringett valami homá­lyos riadtsdg. Rettenetesen rossz érzés volt. „A vér riadtsága, az ész el­ső tétedése, fölösleges vissza­térés abba, amit réges-régen átélt az ember. A vér riadtsá­ga nem más. mint visszatérés a szakadékokba, a nyájak­hoz és a vásztortüzékhez. Ta­vaszi szél. riadtsdg és szüle­tés. Élőlényeket szülni, nevel­ni a halálnak, eltemetni őket és megint itt van a riadtsdg, az anyai kínok. Az élet fölös­leges, vak megnyújtása Ilyesmikre gondolt Aelita s habár gondolatai bölcsek vol­tak a riadtsdg mégsem tágí­tott mellőle. Fölkelt, bele­bújt fonott papucsába, pongyo­lát kapott meztelen vállára, a fürdőszobába ment, levet­kőzött, haját kontyba csavar la és a márványlépcsőn le­ment a medencébe. Alsó lépcsőfokon megállt. • Jó volt itt, az ablakon beha­toló napfényben állni. A fa­lon halványan csillogott a fény. Aelita a kék víz tük­rébe nézett és meglátta ma­gát benne. Egy fénysugár a hasára esett. Felsőajka meg­remegett, undorodva. A me­dence hús vizébe vetette ma- gát. A fürdés felfrissítette, gon­dolatai visszatértek a napi teendőkhöz. Minden reggel apjával beszélgetett. így szok­ták meg. Kis vetítőtükör volt Aelita szobájában. Aelita a toalett-tükörhöz ült, rendbehozta haját, illatos olajjal kenegette, aztán arcát, nyakát, kezét bedörzsölte vi­rágpárlattal és lopva a tükör­be nézett: elkomorodott. oda­húzta magához a tükrös asz­talkát és azt bekapcsolva, mű­ködésbe hozta. A homályos tükörben meg­jelent apja jól ismert dolgo­zószobája: könyvszekrények, térképek és tervrajzok a forgó prizmákon. Tuszkub bejött asztalhoz ült. könyö­kével félretolta a kéziratokat és szemével Aelita szemét ke­reste. Keskeny szája sarkában mosoly jelent meg: — Hogy aludtál. Aelita? — Jól. A házban minden rendben van. — Mit csinálnak áz Ég Fiai? — Nyugodtak és elégedettek. Még alszanák. — Folytatod velük a nyelv­leckéket? — Nem. A mérnök már fo­lyékonyan beszél. Társa is ele­get tud már. — Nem kívánják még el­hagyni házamat? — Nem, nem, eszükben sincs. Aelita túlságosan gyorsan válaszolt. Tuszkub fénytelen szeme megdöbbenten kitágult. Súlyos tekintete alatt Aelita hátrább húzódott, míg csak háta a karosszék támlájához nem ért. — Nem értelek — mondta Tuszkub. — Mit nem értesz? Apám, mért nem mondasz meg ne­kem mindent? Mi a szándé­kod velük? Nagyon ‘kérlek... Aelita nem mondhatta vé­gig; Tuszkub arca eltorzult, mintha őrjöngés lángja csa­pott volna át rajta. A tükör ki­aludt. De Aelita még sokáig nézett a homályos tükörre és egyre apja arca lebegett ott, amely félelmetes volt és min­denki annak láthatta. — Borzasztó — suttogta ma­ga elé. — Ez borzasztó lesz. — Erélyes mozdulattal állt fel, de karja visszahanyátlőtt és Aelita újra leült. A kusza riadtsdg még job­ban erőt vett rajta. Tágra- nyílt szemmel nézte magát a tükörben. Ereiben zsongott, jegesen futott át ez a riadt­sdg: „Milyen rossz, milyen hiábavaló dolog ez”. Akaratlanul mint valami álom, feltűnt előtte az elmúlt éjszaka, az Ég Fiának arca, az a fehér hajjal keretezett, szé­les, felindult arc, amint foly­ton más és más kifejezést öl­tött: a hol szomorú, hol gyön­géd szempárra gondolt, amely­ből a földi verőfény és pára áradt, amely tudott viharos és baljós lenni, mint a ködös szakadékok, és amely fölka­vart benne minden józansá­got. Aelita megrázta fejét. Szi­ve tompán, fenyegetően vert. A kapcsolótábla fölé hajolt és bedugta a tükör kapcsoló­ját. A homályos tükörben egy párnákkal bélelt karosszék- bén szunyókáló, ráncosarcú öregember jelent meg. Az ab­lakon beszűrődő fény bolyhos takarón fekvő, aszott kézre hullott. Az öreg megrezzent, megigazította lecsúszott szem­üvegét, szemüvege fölött a tükörbe nézett és mosolygott foghíjas szájával. — Mit mondasz gyerme­kem? — Félelem bujkál bennem, tanítóm — mondta Aelita. — A józanság cserben hagy. Nem akarom ezt, félek, de tehetet­len vagyok. — Az Ég Fia zavart meg? — Igen. Az..-, az zavart meg benne, amit nem értek. Most beszéltem apámmal. Nyugtalan volt. Ügy érzem, harc folyik az Ég Fia körül a Legfelső Tanácsban. Féléit, hogy a Tanács valami szörnyű határozatot hoz. Segíts, taní­tóm. — Most mondtad, hogy az Ég Fia megzavar téged. Jobb lesz, ha egészen eltűnik. — Nem! — mondta gyorsan, élesen, felindulian Aelita. Aelita ‘tekintetétől az öreg elkomorodott. Ráncos szájá­val szinte csámcsogott. — Nem tudom követni gon­dolatmenetedet, , Aelita, ket­tősséget és ellentmondást ér­zek gondolataidban. — Igen én is érzem ezt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom