Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-25 / 203. szám

1957. DECEMBER 35. SZERDA

9

Sikeresebb esztendőt várok

— Látogatás Móricz Virág írónőnél —

FőorvosFóI Föny vFeresFedő

A békés csend honol. A fa- ak, ajtók és ablakok elnyelik, naguikba szippantják a for- almas körút ezernyi zaját, debenn, a barátságos, kényekkel körülbástyázott dolgo- ószobában csak mint távoli irpelés érkezik a nagyváros okszínű zenéje, s valami kel- emes, idegnyugtató muzsikává szelídül.

Itt él ég dolgozik a nagy író eánya, Móricz Virág. Az író- tsztalon kéziratok. Regény és zíndarab Ezeken dolgozott az simult hónapokban, s ezek teáik ki a jövő esztendő munkájának egy jelentős részét is. [>e beszéljen talán ő maga — nunkásságáról.

— Régi vágyam, hogy letérje a széppróza útjáról, mint színdarabíró is bem utatkoz- lassam a közönség előtti

— Miről is szól majd ez a színdarab.

Elgondolkozik egy ideig, csak azután folytatja a szót.

— Ha őszinte akarok lenni, meg kell mondanom, hogy nem szívesen beszélek olyan dolgokról, amelyek még nincsenek teljesen készen. Ki tudja ugyanis, ha befejezem egyik munkámat, s utána teljes egészében elolvasom, vajon elfogadhatónak találom-e majd. Szigorú kritikus vagyok önmagámmal szemben — de úgy hiszem, így van ez jól.

— Mégis, milyen témakörben játszódik a színdarab cselekménye?

Előbb egy cigaretta, néhány korty a frissen főzött feketéből.

— Asszonyokról szól. Hőse két anya. Az egyik' ünnepelt színésznő, a másik a takarítónője. Egy közös tulajdonságuk van, hogy mindkettő anya, aki rajongásig szereti gyermekét. De éppen ez, a sokszor túlzásba vitt szeretet és ragaszkodás robbantja J*j. később a konfliktust a két anya és a gyermekek között. Mindennapi probléma ez, gyakran hallunk nap mint nap ilyen történetet,

amikor az anya szembekerül gyermekével. Magam is számos ilyen problémával találkoztam az életben, s most megpróbáltam ezzel kapcsolatos mondanivalómat színpadi mű formájába önteni. Sikerült-e, vagy nem — még nem tudom.

— S a regény?

— Arról egyelőre még eny- nyit sem tudok mondani. Talán csak annyit,, hogy egy asz- szony életét dolgozom fel benne, kora gyermekkorától napjainkig. S közben azt keresem, kutatom, vizsgálgatom, milyen problémákkal küszködnek napjaink asszonyai, s hogyan lehetne azokat megoldani.

— A további tervek?

— Az elmúlt esztendő számomra sajnos nagyon terméketlen volt. Néhány novellám, elbeszélésem jelent meg mindössze, bár írtam vagy ötkiló- nyi kéziratot, amelyet azonban félretettem, mert a benne felvetett konfliktus megoldására még mindig nem találtam meg a leginkább megnyugtató feleletet. Remélem azonban, hogy az 1958-as esztendő már számomra is sikeresebb lesz. Előbb a színdarabbal, majd a regénnyel szeretnék elkészülni. Aztán utazni, világot látni egy kicsit. A háború óta nem jártam Csehszlovákiában. Jövőre azonban szeretném újra bebarangolni, 9 egy kicsit újra is ismerkedni vele. Közben talán néhány novellára is telik erőmből.

Úgy indult ez a beszélgetés, hogy vajmi keveset tudunk meg Móricz Virág jövő esztendei terveiről, munkájáról, s lám,. a végére mégis csak kikerekedett. Hiába, akinek álmai, vágyai vannak, nehezen tudja azokat magábafojtani. S ezek a tervek és vágyak szépek, tartalmasak. Reméljük, a jövő esztendőben Színpadi mű, illetve regény formájában is megismerkedhetünk majd azokkal.

(prukner)

A lindi (Dél-Svédország) bájos fiatal orvosnő, Elsebeth Krantz szokatlan módon megváltoztatta hivatását. Kalar városban kórházi főorvos volt, de elhagyta az orvosi pályát, hogy könyvkereskedő lehessen szülővárosában Lundban. A Lindstedt Egyetemi Könyvüzlet 1896 óta a család tulajdonában van. Ez a könyvkereskedés az ország legrégibb könyvüzlete, valamikor a XVI. században létesítették. Tavasszal meghalt Krantz doktornő édesapja és a fiatal orvosnőn kívül senki sem volt a családban, aki átvehette volna az üzlet vezetését. Ez volt az oka a hivatás változtatásnak. Ebben is követte édesapját: az ügyvéd volt mielőtt könyvkereskedő lett volna. Krantz orvosnő neve férjhez- mcnése előtt Brante volt; ezen a néven mint Svédország egyik legkiválóbb úszónőjét ismerték.

Az angyalnak sem fenékig tejfel

Máskor könnyebbet kívánj!

KABALA

Németh Marika nemrég érkezett haza bécsi szerepléseiről. Mielőtt ismét színpadra lép megölelgeti a „Macit" — állítólag ez hozza az óriási sikereket. Szerintünk a nagy tapsok kiérdemlésében a színésznőnek is van szerepe..<

(Tóth László felv.V

Mit várok az új évkői ?

cB(JzUgjdÁs Sztntuxánjji DCátnubinal

„Költő, varázsló, berhidai ember,

néped Jva, szószóló gyermeke, méltó rá, hogy a világot bejárja,

s hiszem, bejárja ez a hős- rege ...”

így üdvözölte a „Völgy embere” c. könyve megjelenése alkalmából Erdélyi József. Érdekes, figyelemre méltó mondás, méltán keltette fel érdeklődésünket. írót miről is Ikérdezhetünk? Beszéljen legújabb könyvéről.

— „A völgy embere”, egy négykötetes regénysorozat első kötete. Időben a proletár- diktatúra leverésétől a múlt őszi ellenforradalomig terjed.

— Miről szól? — 'kérdezzük tovább,

A magyar munkásosztály regényét szeretném megírni —■ felelt — Ebben a könyvben

..............................................................................................................................................................................................

= hov

egy munkáscsalád történetét kísérem végig. Most nem régen rendeztünk ankétot „A völgy emberé”-ről, ahol az olvasók elmondták közvetlen benyomásaikat, örültem, mert e jelenlévő írók is, mint szocialista-realista regényt méltatták.

Kapóra jön a „szocialista realista”, Napjainkban sokat beszélnek róla. Mi erről az író véleménye?

Szentiványi Kálmán habozás nélkül válaszol.

— Szilárd meggyőződésem, hogy a szocialista realizmust meg kell tisztítani a rárakódott salaktól. A felszabadulásig, és az utána következő években vagyon sokat beszélték róla, csak éppen nem írtak szocialista realista műveti Igaz, felmutatták néhány iskolapéldáját — lendületesent szókeresés nélkül beszél —<, de az is csak Gorkij, Solo- tovább semmi.

Édesapámat már másfél éve eltemették. Hatan maradtunk testvérek: négy fiú, meg két lány. A legkisebb másfél évét töltötte be, mert éppen két héttel előbb született, hogy édesapám meghalt. Öt Ferkének hívták, a legöregebbet pedig, aki hetedik életévében járt, Terkának.

Éppen karácsony estéje lett' volna. Ugyan még délután volt, kora délután. Szegény édesanyám meg az ágyban feküdt, mert nagyon összefázott Tóth Sándor tekintetes úréknál a ■mosásnál, s már második hete nyomta az ágyat, köhécselt.

Mink meg, apró gyermekek, ott sündörögtünk körülötte az ágy előtt és azt hajtogattuk, hogy de jó volna egy kis diós és mákos hajtott, meg egy darab fonott kalács. Hiszen reggel is csak egy darab sülttököt ettünk.

Édesanyám már nem győzte hallgatni követelődzésiinket. Zsiga öcsém azt hajtogatta: Ha már mákos hajtottat nem tud adni, hát legalább adjon egy darab lágy kenyeret. Lajos pedig közbevágta: Nem baj édesanyám, ha szikkadt is, az is jó lesz. Nem tudott hát velünk mit kezdeni. Felült az ágyban, ináig érő nagy haja szétterült a hátán, s így szólt:

— Eridjetek csak oda! Olt a vacok alatt van a mákos, diós hajtott, meg a fonottkalács is. Eldugtam előletek, mert különben már rég megettétek volna.

Nem is kellett nekünk több. Egymás hegyén, hátán usgyi be a vacok alá. összemásztuk, de nem találtuk sehol. Édesanyám meg nyögdécselve elkacagta magát:

— Oh, ti kis buták! Nem ott van az ágy alá ment már.

KARÁCSONY ESTE

Még Ferke is négykézláb mászva dugta buksi, borzos fejét az ágy alá, s nincsen, nincsen, nincsen — hajtogatta,

— Oh, hát persze, hogy nincs

— nevette el megint magát — de már mink is kacagtunk —, mán a sublótba ment mind!

Majd felborítottuk a sublótot és huzigáltak egyik fiókot a másik után. összedúr- tunk benne minden rongyot, de nem találtunk sem mákos, sem diós hajtottat, de még fonottkalácsot sem. Pedig Terlw, meg Peszkó a mi segítségünkkel még ki is huzgálták a fiókokat. Kirakták a ház földjére, hátha mégis ott van belül, a fiókok megett a dióskalács. De nem volt.

— Nincsen édesanyám itt se!

— mondtuk és nagyokat kacagtunk.

Édesanyám is nevetett, mikor látta, milyen erőlködik emeljük a sublót-fiókokat, hogy a helyükre toljuk.

— Oh, míg ti ott fitetteték, kivittem a kamrába! És olyan jóízűen nevetett, kacagott, mintha semmi baja sem lett volna. Pedig ■zihált a melle szegénynek.

Lódultunk is aztán kifelé a kamrába. Majd összetörtük egymást. Még veszekedtünk is, s lökdöstük egymást: no, biztosan ott lesz! Terkára meg rámentünk hárman is, nehogy ő menjen be .előbb, mert óikkor biztosan megeszi előlünk. Az meg dulakodott, birkózott velünk és azt hajtogatta, hogy ő a legöregebb, majd ő széjjelosztja.

írta: Kamjén István

Össze IS forgattunk a kamrában mindent, a mosóteknő- től a sütőteknőig. Az üres ászokalját meg kézzel tapogattuk végig. A rossz, foltos zsákokat pedig egyenként rázo- gattük meg. De bizony nem volt abban egy morzsa se.

Már annyira belemelegedtünk, beleizeledtünk a keresés, kutatásba, hogy tényleg elfelejtettünk mindent, csak hancúroztunk, kacagtunk. Mikor végigkutattuk a kamrát, újra beszaladtunk.

Édesanyám megint nevetve, kacagva mondta:

— Ott van! Nézzétek csak, az ágy alatt.

Fetke, a legkisebb már előre mászott be, mink meg utána. De megint nem találtunk semmit. Erre a vackot is szétdúr- tuk, hátha mégis ott van, odadugta édesanyánk a mákos meg a diósbajtottat, míg mi kint voltunk. Aztán mikor kibújtunk, édesanyám kacagó arcába néztünk, s mink is nevettünk, csak úgy rengett belé a ház.

— Nincsen édesanyám! Megint eltűnt! Nem látta hova mehetett?

— Dehogynem! Keressétek csak! Biztos megint a sublótfiókban van!

Mi meg kacagva, röhögve huzgáltuk ki újra a sublótfiókokat. Terfka pedig a padkára ült, s a térdét verve kacagott. és mondta:

— Most ment éppen az édesanyám dunyhája alá!

Nosza nem js kellett nekünk több, megrohantuk édesanyám

ágyát, s húztuk, aibáltuk a dunyhát.

— Hagyjatok mán! — Icaca- gott édesanyám —, hogyja- tok! — hát nem itt van! — és olyan jóízűen nevetett, hogy az többet használt az egészségének, mint a legdrágább orvosság. Mink meg vele nevettünk, kacagtunk. O meg hol ide, hol oda utasított bennünket: hogy most itt látta, most amott látta — s mink ■egyik helyről a másikra szaladgáltunk. Mindenki az első akart lenni, hogy ő foghassa meg az első diós, vagy mákos hajtottat. Nem láttunk és nem hallottunk mást, csak egymás és édesanyám kacagását, meg Térkőét, aiki még mindig olyan jóízűen nevetett a padkán, a térdét verve, hogy mink már nem is azon nevettünk, hogy nem találjuk, hanem egymáson.

Sehogy sem bírtuk abbahagyni a nevetést és a keresgélést. Még azt sem vettük észre, hogy Gulyás Pali bácsi betoppant az ajtón. Nem volt odavaló a városba, máshonnan járt. Combtőből le volt vágva a lába és falábbal' helyettesítette. Félszemére meg vak volt, s a másikkal sem sokat látott. Egy vastag, görcsös, görbe bottal totyogott mindig és a betonjárdán csak úgy kopogott a falába. Nagy vászontarisznya volt a nyalkában.

Pali bácsi megállt és nézte, mint keresgélünk valamit az ágy alatt, a sublót-fiókban és kacagunk édesanyámmal

együtt. Csak azt hallotta, hogy édesanyám folyton hajtogatta:

itt, majd ott van a hajtotta diós, meg a hajtott mákos. 1 Csak arra lettünk aztán fi-i gyelmesek, mikor hangosan |

köszönt:

—■ Dicsértessék a Jézus | Krisztus!

Hirtelen olyan csend lett, | hogy még a légy zümmögéséti is meg lehetett volna hallani, i Mi meg csak néztünk az öregi arcába. Néztük nagy, borzos | ősz fejét, a fekete posztót, | amivel az egyik szeme le volt | kötve, s a másikkal pedig fur-\ csán, nyakát félretartva te- \ kintett reánk.

Édesanyám megfordult és 1 így szólt: Mindörökké!

Az öreg pedig odatotyogott | a nagy rozoga asztalhoz, s al nagy vászontarisznya tártál-1 mát kiürítette. Volt abban § tényleg diós és mákos, hajtott | és fonottkalács, sült kolbász, | hurka, pecsenye, oldalas, sza-l Ionná darabok és apró karéi | kenyerek. |

Az öreg körülnézett rajtunk, | aztán édesanyámra vetette ol-1 dalvást a tekintetét és így 1 szólt: 1

— Fogyasszátok húgom § egészséggel! Majd szó nélkül | feltette avitt sapkáját a fejére § és kilépett az ajtón.

Mi meg körülálltuk az asz- § talt, mint valami csodálatost mesebeli valamit, s néztünk, l bámultunk egymásra. Még al lélegzetünk is elállt.

Ferke öcsém megkapaszko-1 dott az asztallábba, hogy leve- | gyen egy darab diós hajtottat. |

Ahogy kinéztünk az abla-i kon, még láttuk az öreg el-1 suhanó árnyékát, s hallottuk al falábak kopogását. Édesanyám | meg csalk nézett bennünket | némán, hangtalanul és kicsor-l dúlt a könnye. I

*— A jövő évre milyen írói tervei vannak?

— „A völgy emberé”-nek II. és III. kötetét szeretném be- fejezni, megírni a munkáscsalád további sorsát. Ezt talán, még 1958-ban fkiadják,

■— Más témája nincs?

— Mosolyog.

— Nemcsak témám, de két regényem is van. Az egyik a Szépirodalmi Könyvkiadónál, a másik a Magvetőnél. A jövő év folyamán remélhetőleg mindkettő nyomdába kerül.

— Ezekben a könyvekben milyen témát dolgoz fel?

— A „Jóbarátok”, ez van B Magvetőnél — magyarázza —* egy fiatal bányászgyerek életét mondja el. A másik társadalmunk egyik legfontosabb problémáját feszegeti.

Kíváncsian fkérdezem, mit tart ő egyik legfontosabb problémának?

— Szerintem a kimondottan kispolgári szemlélet 'káros hatása a munkásosztály tagjaira, tragédiákat is okozhat. Ilyen történetet írtam le. A könyv címe „Hegyiék”.

— Befejezésül arról szeretnénk hallani valamit, mi a véleménye az író feladatáról.

— A magyar munkásosztályról még nem írtak igazi munkásregényt. Már pedig a proletárdiktatúra vezető ereje a munkásosztály, ezért főleg az ő sorsukkal, problémáikkal kell foglalkozni. És hogy mi az író feladata? — széles mozdulattal körülmutat — természetesen művészien, de főleg közérthetően, egyszerűen, becsületesen, a jövőnek írni. És ha az író író, akkor feltétlenül a jövőnek is ír.

(v. e.J