Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-25 / 203. szám
fO 'kJCiHttp 1957. DECEMBER 25. SZERDA GÉPKOCSIVAL A VILÁG KÖRÜL HANZELKA ÉS ZIKMUND AZ ÁZSIAI—AUSZTRÁLIAI ÚTRA KÉSZÜLNEK Közép-Afrika sál-tengerében a Tatra 87-essel Gottwaldov, 1957 december Hanzelka és Zikmund. Ki ne hallott volna már a két csehszlovák világjáróról, akik egy Tatra 87-es személygépkocsin keresztül-kasul utazták Afrikát, Dél- és Közép-Ameri- kát s jövő év őszén elindulnak vdlágkörüli útjuk második szakaszára: Ázsiába és Ausztráliába mennek — ezúttal azonban már két, nagyobb méretű Tátra 806 típusú kocsival. Papucsban... Egy héttel ezelőtt másodszor kerestem fel a két világjárót gottwaldovi villáikban — ezúttal már jó ismerősiként. S amikor Zikmumd villájának előszobájába léptem, mér felszólítás nélkül lehúztam cipőimet és a „papucs-szekrényhez’’ léptem, ahol kiválasztottam a lábamra való papucsot. Itt, Zikmund villájában ugyanis senlki sem. járhat cipőben, ők is papucsot viselnek hogy ezzel is védjék a berendezést és elkerüljék a sár, por behor- dását. Amikor a több mint háromezer kötetet' magába foglaló könyvtárszobában — egy süteményekkel megrakott asztal körül, ultramodern, ruganyos hintaszékben ülve — a lejtős domboldalon, kertekkel Övezett két egyforma villa eredetéről érdeklődtem, Jiri Hanzelka nevetve válaszolt: — Amikor afrikai—amerikai uturtkról hazaérkeztünk, Prágában egy garzonlakásban vertünk tanyát, de onnan megszöktünk, mert ablakából csak egy sötét falat láttunk, mi pedig — mint Afrikában és Amerikában — szerettünk- volna közel lenni a természethez. Aztán az írószövetség kastélyába költöztünk, majd egy szállodába . i. Végül is elhatároztuk, hogy Gottwaldovban telepszünk le, közel a filmjeinket feldolgozó laboratóriumhoz. Választásunk erre a két villára esett, amelyet a mi terveink szerint teljesen átalakítottak. A „trófeák termében'' Zikmund ekkor meginvitált bennünket, tekintsük meg — papucsban — a földszinti szobákat, természetesen elsősorban a „trófeák termét’’, amelybe egy nagy, kettős tolóajtó elhúzásával léphetünk be. Villáiknak ezt a szobáit — Hanzelkáéban is van „trófeák terme” — 'úgyszólván hét lakat alatt őrzik s engem is csupán másodszori látogatásom alkalmával hívtak meg legszebb emlékeik gyűjteményének megtekintésére. A parkettet medvebőr, egy dél-amerikai hangyászsün kikészített bőre és értékes szőnyegek borítják. A falon képek, metszetek és egy négy méternyi szakaszon a trófeák: óriáskígyó kifeszített bőre Brazíliából, lián-tekercsek » perui őserdőből, mexikói sombrerók, hegymászó tornacipő, amelyekben Zikmund meghódította a Kilimandzsárót, iránytű, amely nyolc napig a néptelen és tikkasztó Nubiai sivatagban vezérelte őket. A suár indiánok ajándéka Azután egy, félelmetesnek tűnő indián-fej, amelyet totemként az ecuadori fejvadász suár indiánok törzsfőnökétől kaptak ajándékba. A törzsfőnök — szeretete jeléül meghívta Hanzelkát és Zikmundot. telepedjenek le nála, az óser. dobén megbúvó faluban, s amikor a két világjáró nagv- nehezen elhárította a meghívást és arra sem kötelezhették magukat, hogy a „Nagy Víz* — már mint az Atlanti-óceán innenső partjáról egyszer ismét visszatérnek majd a fejvadász suárok közé, akkor az adakozó kedvű törzsfőnök saját fiát ajánlotta fel: vigyék magukkal a világ körűt A tízegynéhány éves indiánfiú azonban amúgy sem fért volna be a csomagokkal túlzsúfolt Tatra 87-esbe s végül is elfogadták a törzsfőnök „kisebb” ajándékait, többek között egy íjat és mérgezett nyilvesz- szőket, amelyekkel a suárok az állatokra vadásznak. Ezek a hurkapálcika-szerű, fekete hegyű nyílvesszők most ott láthatók a trófeák termében s Hanaelkával félve érintettük meg a fekete mérget, amelyről reméltük, nyolc év után nem küld bennünket is az „örök vadászmezőkre” ,. . Egy üvegszekrényben őrzi Zikmund, ugyancsak a „trófeák termében’’, kis fiókokban az Afrikában és Amerikában gyűjtött legértékesebb ásványaikat. És innen, az egyik fiókból vett ki Zikmund kelet-afrikai kis csigákagylákat úgynevezett kaur i-kat — amelyeket ott á négerek még mindig, mint fizetőeszközöket használnak. Kagylópénz — Négy forint! — mondta néhány szavas magyar szókincsét felhasználva Zikmund, s tréfálkozva a négy kauri-fa mutatott, A két világjáró — temérdek munkája miellett — még arra is szakított időt, hogv könyveik magyar nyelvű kiadásának képszerkesztését átnézzék. Közben megtanultak néhány magyar szót — amellett, hogy mindketten tökéletesen beszélnék kilenc nyelvet, köztük az arabot, a Korán nyelvét is. Ezután megmutatták az emeleten levő dolgozószobát, majd visszatértünk a könyvtárszobába — ahol zongora is van — amelyet Zikmund egy pillanat alatt moziteremmé alakított át: a hatalmas ablakot egy rejtett merev redőnnyel elsötétítette s ezen a ».táblán” egyben előbukkant a kifeszített, fehér mozivászon is. A könyvespolc egyik csukott zugából pedig kikandikált a filmvetítő-gép lencséje. Mögötte kis vetítő-fülke húzódik, az Afrikában és Amerikában felvett filmek raktárával. Ebben, a saját terve szerint berendezett csodálatos villában él és dolgozik — készül a négyesztendős ázsiai—ausztráliai útra — Miroslav Zikmund mérnök, feleségével és hároméves kisfiával, Mirkó- val. Zikmund Plzenben született és Prágában, az egyetemen ismerkedett" meg Han- zefkávtal. Akkor, 1938-ban határozták el közösen, hogy alapos felkészülés után, gépkocsival. körülutazzák a világot. Zikmund 1953-ban a bukaresti Világ ifjúsági Találkozóin ismerkedett meg feleségével, Évával, aki a zeneművészeti főiskolán az ének szakon tanult és tagja volt az állami ének- és táncegyüttesnek, amely nagy sikerrel szerepelt a fesztiválon. Éva — Ziik- mundné — most együtt készül férjével a vagy utazásra: nyelveket tanul, elsajátította a gépkocsivezetést, megtanult sátrat verni — és még sok mindent, ami a világjáráshoz szükséges. Férjével együtt neveli a hároméves Mirkót és ugyanakkor — sikeres vizsga- hangversenye után — az éneklést sem hagyta abba. Világjáró feleségek Jiri Hanzelka fiatalabb: 35 éves. Kelet-Morvaorszógban született és Prágában végzett kereskedelmi főiskolát. Ott nyerte el a mérnöki diplomát — akárcsak Zikmund. Hanzelka nagyon szereti a zenét és hallás után, kotta nélkül is eljátssza a zenedarabokat. Az ő villájában ezért egy kisebb fajta orgonát állíttatott fel, s szabad perceiben, vagy pihenésiként ezen játszik. Felesége, Hanna, tanítónő, de most csak háztartásával foglalkozik, tízéves lányát és kétéves fiát neveli. No, és természetesen, mint Zikmund- né, ő is készül a nagy utazásra. Az előzetes tervek szerint ugyanis a- két feleség is velük tart a négyéves útra, de két év múlva közben repülőgéppel mindannyian hazatérnek, hogy itthon feldolgozzák az út első részéről készült filmeket Legutóbb Hanzelka és Zikmund — feleségeikkel együtt — próbaúton jártak gépkocsijaikkal a legnehezebb terepen, a Magas-Tátra közelében, hogy ott tanulmányozzák a gépkocsik teljesítőképességeit A két gépkocsinak ugyanis nem szabad csődöt mondania sem az Ara b-félszi- get homoksivatagjában, sem a Himalájához vezető utakon, vqgy a Tibeti fennsíkon éppen úgy, mint a monszunos indiai és ceyloni tropikus őserdőkben," vagy Ausztrália köves- buckás végtelen sztyeppéin. Ezeket a kocsikat az ő terveik szerint alakították át és benne egész dolgozószobát rendeztek be: kihúzható íróasztalt, fotólaboratóriumot sötétkamrával, összecsukható fekhelyeiket, ládákat a gyűjtemények számára, fegyvereiket és lőszereket, amellyel vadászni fognak, vagy csak akkor használják majd, ha vadállatok támadják meg expedíciójukat. 185 kilométer film Az előkészületék befejezéséhez közelednek. A gépkocsikon át utolsó simításokat végzik, már összegyűjtötték a különleges filmfelvevőgépeket és magnetofonokat, fényképezőgépeket stb: —. amelyekkel megörökítik majd a különböző országok népeinek szokásait, életkörülményeit, öt korszerű filmfelvevőgépet, 185 kilométernyi filmtekercset és 25 kilométernyi magnetofon- szalagot visznek magúikkal erre a célra. Természetesen a rakományaikban lesznek a különféle öltözetek: trópusi és hegymászárüháh, vászonruhák és szőrmebundák is - * A két világjáró jövő év őszén „felhúzza vitorláját’’ és elindul a legtávolabbi cél, Űj-Zeetand szigete felé. örömünkre szolgál, hogy első állomásuk: Budapest. Itt köszöntjük majd őket, szerencsés utazást kívánva mindannyiuknak! Sebes Tibor igen jó a hallása — egyszeri íme, a két Tatra 806-os gépkocsi, melyekkel jövő év őszén indulnak Ázsiába A világ karácsonya j/ arácsony. Amikor a gyérig. mekek este a fenyőfa alá helyezett játékokhoz szaladtak és önfeledt örömükben nem tudták, először a kisautóhoz, vagy a búgócsigához kapjanak — a felnőttek elfeledkeztek a világ gondjairól, azután, ha később mégis erre terelődött a beszéd, bizonyára csak egy közös óhajról ejtettek szót: a békéről. Aztán a felnőttek a játszadozó gyermekekre néztek és megjegyezték egymásnak: emlékszel, mi volt egy évvel ezelőtt, 1956. december 24-ének estéjén ... És vajon mit hoz a jövendő, mi lesz a világgal 1958 karácsonyán? 4 z emlékezés és a kérdés fi nem mai keletű — minden karácsonykor visszatér. De a válasz évenként változik, mint ahogyan évről évre mindinkább megváltozik maga az élet és a világ is. Emlékezzünk csak, mit mondanak apáink a fél évszázaddal ezelőtti karácsonyokról, a bur- zsoák mámoros tobzódásáról és a megfagyott gyermekről. És lapozzuk fel 1917 karácsonyának megsárgult újságlapjait: milyen gondban szenvedtek a világ gazdagjai, terveket szőttek és katonaságot szerveztek, hogy megfojtsák a fiatal szovjet államot. Ez akkor sem sikerült és méginkább nem sikerülhet ma, vagy a jövőben. Azóta aligha volt olyan karácsonya földünknek, amikor valamelyik sarkán ne ropogták volna fegyverek... A mi karácsonyunk Magyarországon békés és csendes, de vajon gondolunk-e ezen az ünnepen, a fenyőillattal telített meleg szobában azokra, akik a kubai hegyekben küzdenek Batista diktatúrája ellen, vagy azokra, akik Algéria kinzókamráiban várják a halált s utolsó pillanatig sem szűnik meg bennük a remény: vajon a holnap meghozza-e az algériai békét, elhozza-e számukra a halál helyett a fel- szabadulást És sorolhatnánk tovább a világ gondjait, bajait, amelyek végeredményben mindannyiunk legfőbb gondjait alkotják. rp bben a puskapor szaggi J-j terhes világban mégis reménykedés, a békeóhaj és békeakarat az erősebb ez még a puskapor gyártó hl talmasságokat is arra késztet hogy karácsonykor legáláb szavakban a békéről beszélje nek. És ez a mai karácsony 1957 karácsonyának talán lei jellegzetesebb vonása — a vi lágheíyzet értékelését illető leg. Kelet és Nyugat közöt hatalmas szakadék tátong, d az imperializmus vasfüggö nyéből letöredezett darabo egyre inkább betöltik ezt . szakadékot. A világ előtt pe dig napról napra méginkáb bebizonyosodik, hogy a hábo rút nem kerülhetjük el más képpen, csak a békés egymá mellett élés elvének a gyakor latban való alkalmazásával. A londoni Daily Mirror ka rácsonyelőtti számában a kér dés legnépszerűbb oldalára ta pintott, amikor azt írta, hógi a világ számára a legszebl karácsonyi ajándék az lenne ha bejelentenék a kelet—nyugati csúcsértekezlet megtartását. Tény. hogy a Szovjetunió — legutóbb éppen az ünnep előtti napokban — ismételten kifejezte készségét egy ilyen nagyhatalmi csúcsértekezleten váló részétele irányában. A „karácsonyi ajándék” tehát az lenne, ha a Nyugat nagyhatalmai is igenlő választ adnának ebben a kérdésben. 70C7 karácsonyát azonban beárnyékolja a NATO fegyvercsörtetése és az a bizonytalanság, amelyet a nyugati hatalmak politikája okoz a világban. Szerencsére ez az árnyék egyre foszladozik, mint az a köd is, amellyel az imperializmus évszázadokig sötétségben tartotta a gyarmatok népeit. S aZ égboltozaton a két szovjet szputnylk tovább szeli a kilométerek millióit. Tavaly, 1956 karácsonyán még ismeretlen volt ez a szó: „szputnyik”. Ma pedig szput- nyik-játékot kérnek karácsonyra a párizsi, New York-i és londoni gyermekek is.,-. Ez adja meg a mi karácsonyfáink különösen fényes csillogását. S. T. Megjöttek a ketlekemesek Pöttöm emberkék róják a, falu utcáját a sötét, decemberi estében, örömet, vidámságot, ünnepi hangulatot visznek. Ők a tél igazi hírnökei: ha eljártak a betlehemesek, s a vetéseket hótaikaró borítja, már leginkább csak a borkóstolókra, disznótorra, lakodalomra van gond... Bugyi község kis önkéntes vendégjárói: Szegedi István, Nagy László, Stoics Gyula és Purczelt László benyitnak majd minden házba. Amíg az „öreg“ és a „juhász“ tisztes furkósbotakkal a kutyát tartja távol, az egyik „angyal” halkan megkocogtatja az ablakot. — Beeresztik-e a betlehemeseket? Belép a két angyal, utána a többiek. Az asszony gyorsan rendet csap az asztal egyik végén, hogy elhelyezhessék a kicsik a papíristállót, a „betlehemet“, az asztal belső végén a férfiak ünnepélyesen teletöltik poharaikat. A saját karácsonyváró, betlehemjáró gyermekkoruk emlékeivel figyelik a játékot. Ha szép és mulatságos a szöveg, maguk is együtt játszanék, nevetnek, s átsegítik a zökkenőkön a gyerekéket. Stoicsék, a mostani házigazdák türelmes emberek, de előfordul, hogy nem mindenki találja jónak a szöveget. Ha nem azt kapják, amit ők is átvettek annakidején az előző nemzedéktől, amit egy- két-három emberöltő alatt maguk formáltak, az igényesebbek bizony tiltakoznak, m Miért jöttök be egyszerre mindnyájan? S miért csak énekeltek? Ez nem betlehemes játék, ez a sok ének! A múlt héten még rendesen csináltátok... A gyerekek megszeppennek, s bevallják: „A tisztelendő bácsi adott új szöveget, azt mondta, nem szabad azokat a vicceseket belevenni..Az igényesebb vendéglátók erre azt mondják, kár beleszólnia a tisztelendőnek. Ez a játék az övék, ők formálták, csi- szolgatták, tették egyre játé'k- szerűbbé és szórakoztatóbbá. • Egy-egy humoros*fordulatban talán az ő gyerekkoruk ötletei is benne vannak. Mit tehetnek a betlehemesek? Kivonulnak, s újabb kopogtatás után kezdődik az igazi játék. Előbb a két angyal jön be, azután kiszólnak a juhásznak. — Gyere be Hopp Istók. — S az beköszönt és mindjárt mesélni kezd: „Hej, jóestét, jóestét, lám én idebe vagyok, odakint oly hideg van, hogy majd megfagyok. Amint a betlehemi hegyek közt jártam, egy nagy bákkecskére találtam, attól úgy megijedtem, hogy a pajtásaimtól el is tévedtem." A felnőttek egymásra nevetnek, összekoccannak a poharak, a bugyellárisból előkerül egy kis aprópénz, a háziasszony kötényéből esetleg alma, dió vagy mogyoró... S amikor a betlehemjárók mögött becsukódik az ajtó, egész estére szóló beszélgetés indul meg róluk. Minden kis „színész“ játékát szakszerűen felülbírálják. A kis csapat meg továbbmegy, s keresi fa- luszerte a kivilágított ablakok hívogató, meleg fényeit. ‘ (h. v.)
