Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-25 / 203. szám
SZENTESTE VOLT ti t ennyire készültünk mi né- "í gyen a szeretet ünnepére! Én, a Mayer Jóska, a Tóth Térkő meg az öcsém. Már a szüret után ezért böngésztük végig a szőlőket — kora reggel és szürkületkor, mert az almát még őrizte a csősz —, hogy pénzünk legyen, éppen csak annyi, amennyi arra a néhány szentképre kell, ami majd, a betlehemet díszíti. A Magerők istállójában számláltuk a pénzt, őrizgetve még Mayerék egyetlen gebéjének pillantásától is. Megszámoltuk tízszer, megszámoltuk • hússzor, mindegyikünk számolta, hogy tapinthassa a tízfilléreseket. hogy táplálhassa a tüzet, amit a fantáziája gyújtott. Jóska volt a legmegtermet- tebb közöttünk, már apja vál- láig ért, Halason is járt és Baján is, ő volt hát a vezér, több, nagyobb még a sírásó fiánál is, aki pedig a temetőben lakott. Hányszor hallgattuk őt, a hőst, amint beszámolt tetteiről, kalandjairól és a — lányokról, ö magazint akart. Így írom inkább: Magazint, mert úgy élt bennünk ez a varázsos szó, mint az álmok netovábbja, amit mi nem is érhetünk el, csak a Jóska, aki már erről is sokkal, de sokkal többet tudott, mint mi. Tóth Ferkó bélyeget akart venni a kereseten, az öcsém korcsolyát, én pedig valami nagyon de nagyon szépet... Nem nekem, de nem mondom el, hogy kinek. Az istállóba Tóth Ferkó hozta a híreket. Ijesztőeket. — Bandát alakítottak a Pa- tyi-gyerekek a Kutyahegyen. Nagy betlehemet csinált az apjuk. Van már boxerük is. — A kiserdőiek aszongyák, hogy egyetlen betlehemes bandát sem engednek a vásártéren túlra. Aszongyák, hogy az az ő körzetük. — A Balogh ángyi mondta, hogy exhumálták az öreg Sapkás sírját, aztán azóta minden éjjel bagoly ül a temetőkapun. Meghal akire ráhuhog. — Aszongya a Seresék gépésze, a cséplőgépes, hogy kiveri a betlehemeseket az utcából, mert tavaly ellopták az öngyújtóját a kamraablakból. Jóska nem rettent meg. — Ohmot öntünk a furkós- botra! Ne féljetek, akkor is mi keresünk legtöbbet! — fogad- kozott és ágált, aztán,a nyomaték kedvéért még egy tízfillérest1 tett a bögrébe és úgy magához szorította, hogy kifehé- redett a csuklója. — Megvan a pénz, megvesszük a szentképeket. Nem mondtam még, hogy zsírpapírt kötöttünk a pénzes bögrére, és oda kapartuk el mindennap az istálló sarkába, a meszes fazék alá. A nagy vásár után maradt még vagy harminc fillér, amit a% előre nem látható kiadásokra őrizgettünk. Utolsó este — az egyetlen próbán, amikor a szerepeket egymás között elosztottuk (tanulni nem kellett, hallottuk elégszer) — az öcsém kaparta a földet a bögrére. Aztán kicsúszott a nagy meszesfazék a kezéből, és az oltott mész a szemébe fröccsent. Si- pákolt, és hiába fogtuk ketten is, szaladt a házba, s már vitte is az apám az orvoshoz. Nagyon-nagyon féltettük a titkainkat' nagy titkok voltak azok, senki sem üthette beléjük az orrát. Azt mondtam én, hogy szóljunk a Szilinek, csendes gyerek az, napokig se hallani a szavát. Tóth Ferkó az öccsét akarta, de Jóska ellenezte: — Hogyne, hogy nektek dupla jusson a keresetből. Tőle vártuk hát a döntést. És döntött is Mayer Jóska. De hogyan döntött?! Azt mondta: — A Senki Ica lesz az! Ferkó nagyot nevetett, de bizony én nem nevettem, mert láttam az arcát Jóskának. Még a lélegzet is belém szorult, hogyan nevethettem volna? Akkor tudtam meg, hogy szívem is van, és hogy az mekkorákat tud dobbanni, — Hát ha nem tudnád, a Senki Icának szoknyája van — nevetett tovább Ferkó, és engem nézett, értem-e, hogy ő milyen jót mondott. — Annyi baj legyen — indította el Jóska megint a szívem verését. — Szakáll nem kell neki, mert ő lesz az angyal. De milyen angyal! Megpukkadnak a Patyiék a Kutyahegyen. Ica lett hát az angyal, Senki Ica, ahogy Jóska akarta. Jött is, miért ne jött volna, senki se tartotta számon Csimáék- nál, ki kérdezte volna hát, hogy hol jársz te lány? öcsém helyett az ő nyakába akasztottuk a betlehemet, boldog volt és ha kellett ha nem. rázta a csengőt. Egy pengőnél is többet kerestünk az első 'estén. Csoda-e, hogy minden ház megnyílott előttünk? Ica hangja külön életet élt. Előttünk járt, rést nyitott ajtókon-ablakokon, belopakodott a szivekbe és m,eg- nyitotta a pénztárcákat. Gyűlt a pénz Jóska zsebébe és egyre valóbb formát öltöttek az álmok. Aztán az ötödik vagy a hatodik napon üzentek a Patyi- gyerekek. Cédula lógott a kapunkon: „Haggyátok abba, ha nem haggyátok abba, megke- serülitek!" Ferkó húzódozott, de Jóska nem tágított. Én pedig nem sokat törődtem a Patyi-gyere- kekkel. Az életem akkor kezdődött, amikor Ica nyakába vette a betlehemet és megszólaltatta a csengőt. Az énekében, a szavában és a nevetésében éltem; és ha nem hallhattam, megszűntem élni. Nagy volt a hó, és frissen esett, a kicsi csengő szava messze terült a havon. Jöttek a házak a nagy csendességben, fényt és meleget lehelve. Szenteste volt, a szeretet ünnepe, s nekünk már kilenc pengőink gyűlt össze. Kiss Sándor Móritz Valéria: Karácsony esfén És hogy szerettem-a babát, Egy gyertya ég a lucfenyőn Fehéren imbolyogva, Míg kinn a hó hu!l elfedőn, Mindenre ráborulva. Karácsonyest van: régi kép. Díszes fenyőfa áll itt, Ráraktam mindent, ami szép, Mi csillog és világít. Két gyermekem már várja kinn, Csendesen, szívszorongva, A kislány kérdi: lesz baba? A fiú: játékkocka? És kezem új gyufához nyúl, Égjen hát minden gyertya... De bennem hirtelen kigyúl A régi karácsonyfa. Akkor, emlékszem, vártam még Én is a karácsony estet, S bennem a vágy, mint nyári fény, Mindent színesre festett. Mely új volt és nagyon kedves; S a fenyő édes illatát, Mely most is körülrepdes. Emlék, óh maradj még emlék! Olyan jól esik, ha simogatsz... Örömet, mely egy kevés van még, Fáradt szívemnek jó, ha néha adsz. Megnőttem bár, és másra vár A baba s a színes kocka, Mégis kedves e sugár, Égjen hát mind a sok gyertya. Fényében eltűnik talán Mit sorsom ád: a sok küzdelem, És átmegyek a kis szobán, S behívom gyermekem. A VÁR Fiam ötéves kis tömzsi gyerek, Homokban játszani roppant szeret. Kertünk sarkában a lécek előtt, Játszik kis sortban egész délelőtt. Gábor! — kiáltok felé annyit én, Hívom ebédre a ház küszöbén; Gáborka! — szólok — itt az ételed, Táladba tettem, hűl, vár, hogy egyed! Jöjj kezet mosni! Na, drága fiam, Mert megyek érted és zord lesz szavam. Gáborka nem jön, de felém kiált — Jöjj anya, édes, a kertbe le hát — S értem fut. Arca hol bús, hol nevet, S tart tenyerében kis barna követ. — Nézd, az a macska a váramra tört, És itt a szélen mindent összetört... Csúnya a macska! Ha én elmegyek, Űjra a váramra ráhempereg.,. Nézem a várat és látom, hogy büszke Rá fiam, hát nem mondhatom: Jössz-e? ... — Menj magad — szólok — az ételed ott van, S őrzöm a váradat szőke fiam. Qtmi tLltagijöttak többi... __ j Jézuska tyeleragadt kézi rékagyig a sárba! — mondom, és nevetek, mert derűt fakasztó látvány, ahogyan az öt ember sürög-forog a teherautó körül, raknak a kereke alá deszkát, lemezt, követ, mindent, ami kézhez akad, de nem mennek semmire, az autó makacs, el nem mozdulna a világért sem. — Semmi Jézuska! — tiltakozik az egyik, Lábas Jolán. — Mi szocialista emberek vagyunk! Fenyőtündérek vagyunk mi! Az egyik fenyőtündér — bo- rostásállú főhadnagy — éppen cifrákat mond, hogy miért is kellett ezzel a teherautóval ilyen messzire elhajókázni. Az ám, miért? Hát azért, mert a teherautó a két nagy fenyővel és a karácsonyi ajándékokkal megrakodva éppen akkor érkezett a fóti Gyermekvárosba, amikor kicsengettek. No, meg is rohamozta volna a kocsit a gyerek- had, ha a főépület előtt találja... így hát miközben a teherautó küszködik a sárral, a „fenyőtündérek”, pontosabban a Belügyminisztérium Ságvári KlSZ-szerve- zetének tagjai, rakják le a csomagokat, a százegy gyermek ajándékát, és hordják a lovagterembe, az ünnepség színhelyére. — Jaj, Jolika, arra vigyázz! — sikolt fel az egyik elvtársnő, de nincs baj, mért Lábas Jolán megnyugtatja: — Tudom, tudom ... Babák vannak benne. De mennyi baba! Odabenn, a lovagterem mögötti szobában kitárulkoznak a csomagok. — Ez a versenybaba, ez meg a versenymackó — sorjázza Lábas Jolán, és hatalmas babát, óriási mackót mutat. — Ezek kollektív ajándékok, mindig abban a szobában lesznek, amelyik a legrendesebb. Aztán sorra jönnek a többiek: babák, vagy száz darab, társasjátékok, ping-ponQ felszerelések, építőkockák, tűr relemjátékok, céllövöpiszto- lyok, dianézők, lombfűrész- készletek.. A felnőttek — néhány nevelő, a lovagtermet szépítő festők (társadalmi munkában pingálnak) — máris játszanak. Egyik a mackót dörmögteti, a másik a mágneses közlekedési játékkal szórakozik, a harmadik a céllövőpisztollyal kísérletezik, a főhadnagy elvtárs pedig az óriáslabdával fejel kapura. — Ugye, jó játékok —» büszkélkedik a fő-fő fenyőtündér Lábas Jolán. Mi otthon már mindent kipróbáltunk ... És boldog, nagyon boldog. Bizonyára legalább olyan nagy az öröme most, az ajándékozás előlázában, mint azo- ké a gyermekeké, akiket ezelc a játékok megörvendeztetnek< Égig lobog majd a százégy gyermek öröme. Érthető. Talán nem is az ajándék maga teszi boldoggá a Gyermekváros lakóif, hanem az a tudat, hogy szeretik őket, hogy gondolnak rájuk, hogy ők is tartoznak már valakihez vagy valakikhez. Ebben a szeretetben volt legnagyobb hiányuk eddigi Széthulló családok tragédiáinak egész súlyát cipelték magukkal, noha még alig múltak tíz-tizennégyévesek. És most mennyien gondolnak rájuk! A Belügyminisztérium ki- szistái, a budapesti V. kerületi kisiparosok és még nagyon sokan az ország minden részéből. Az egyik szobában, a szekrény tetején fémépítőkészlet várakozik. Küldte: Vripáno- vies Istvánná, bányász özvegye (így van a dobozon) Bonyhádról. Fekszik mellette egy kicsiny hegedű is. Kicsiny, de jóhangú. Mintha küldője olvasta volna a Gyermekváros egyik neveltjének, Tóth Lacikának fogalmazását. Karácsony előtt ugyanis fogalmazást írattak a gyerekekkel, legkedvesebb játékukról; természetesen azért, hogy tájékozódjék a belügyi KISZ- szervezet, mit szeretnének pártfogoltjaik. Hát Lacika is megírta a maga dolgozatát. „Nekem, a legjobb játékom a hegedű — kezdi. — Szeretném, ha lenne hegedűm, akkor sokat hegedülnék rajtam Szeretek sakkozni és malmozni is. Korcsolyázni és síelni még nem tudok, de majd megtanulok." így hát éppen kapóra jött ez a hegedű, és — mivel megkérdeztem a fenyőtündért, megírhatom — Tóth Laci kapja meg. Sőt, mire ezek a sorok eljutnak az olvasókhoz, már meg is kapta Laci is, a többi gyerek is a | karácsonyi csomagját. És ezért nem jelenhet meg előbb ez az írás sem. A gye- \ rekek nem tudtak ottjártam- ; k°r semmiről. Szigorúan tit- \ kos jelzéssel folyt minden, ki• \ véve az új függönyök felsze- : relését, és az új ruhák és mű- | bőrkabátok kiosztását. Ezt í már nem lehetett elkonspi- \ rálni, hogy az ünnepi estére \ már az újban feszíthessenek. De a többi az titok, még- \ hozzá hétpecsétes. Csak az nem, hogy Foton, a \ Gyermekvárosban nem élnek I többé elhagyott gyermekek. G. L. Hát kinek és miért dolgozunk ? A HÉV-szerelvény igyekezett velünk, már ahogyan tudott. Olykor-olykor váltókon döcögött át, összerázta utasait, és összekuszálta a beszélgetés simán gombolyodó fonalát. Nem tudom már melyik váltónál, melyik döccenőnél terelődött az üzemre, a fonodára a szó. — Maga mennyit keres? — kérdezte útítársam. A másik asszony, a mellettem ülő, megmondta. — Én megkeresem — folytatta az asszonyka, és azt hiszem, nem is figyelte, mit mondott előtte a másik. — Én megkeresem a havi ezemégy- százat.í : A másik bólintott: bizony, ez szép pénz. De emez tiltakozott: — Nagyon kevés! És még ennyit se keresnék, ha ..; És közelhajolt hozzánk, és mint titkot, úgy mondta: — Ha nem verekednék érte... A múltkor is mi történt? Nem tizenkettes, hanem tizen- nyolcas fonalat kellett csinálnom, Vesződtem vele, hajszoltam magam, és mégse jutottam semmire. Amikor megnéztem az elszámolást, kiderült ám, hogy nincs meg naponta csak a 35 forintom ... Na, gondolhatja: úgy sírtam, mint egy gyerek .. ; Igaz, nem hiába! Mert egyszeribe felemelték a harmincötöt negyvenötre ... Na, lássa, így van ez... Nem, nem szóltam, nem szólhattam közbe..: Nem szólhattam, mert... mert nem hozzám beszélt, nem nékem gyónt .útitársnőm; nem szólhattam, mert tudtam: első szavamra bezárult volna az az ablak, amelyen át beláthattam az asszonyka leikébe. Pedig lett volna mit elmondanom. Például: nem igazság az, amikor csak sírásra-könyör- gésre adnak meg valamit, ami jogos. Ha meg jár — akkor nem könnyekkel, hanem az igazság bizonyításával kell verekedni érte. És megfordítva: nem igazság az sem, ha az asz- szonyi könnyek láttán megadnak valamit, ami nem jogos, így is. úgy is igazságtalanok voltatok, ti ismeretlen budakalászi fonodavezetők! Vádolok ? Igen. Nyugodtan megteszem, különösen azok után, amiket a továbbiakban hallottam. Mert az asszonyka nyelve csak pergett: — Tudja, a váltótársam a napokban megkérdezte: Hány kilót fonok fel naponta? Megmondtam neki. Azt mondja erre: ő körülbelül ugyancsak ennyivel végez, de bele is fárad kutyául. Nem mondtam neki, csak gondoltam: én bizony úgy osztom be, hogy nem szakasztom meg magam. Mert először: kell a munkám otthon is; másodszor meg, tudja hogy van az, ha nagyon megnyomom az egyik hónapban, a következőben már leveszik a bért, azután termelhetek folyton annyit — csakhogy kevesebbért. Nem is hajráznak nálunk mások, csakis azok, akiknek kifele áll a szekerük rúd- ja, akik tudják, hogy a jövő hónapban búcsút mondanak az üzemnek. Nem törődnek azok velünk, hogy tőlünk mit követelnek. Ezeknek csak az a fontos, hogy az ő borítékjuk, az utolsó, vastag legyen. Nahát!... így van ez..; És ekkor tolakodott fel bennem a második gondolat: hát ha így kísért még a régi rossz normarendezések emléke, miért nem nyugtatják meg, miért nem világcsitják fel / Észrevették már? vonaton, utazás közben kinyílnak a szívek, megoldódnak a nyelvek, közlékenyekké, bizalmasabbakká válnak egymás iránt az emberek.,. Talán az utazás unalmát űzik így el, talán a zakatolás ritmusa csábít beszédre ilyenkor — nem tudom. Gyónásféle lehet ez a közlékenység, gyónás egy idegen embernek, aki ismeretlen lévén, megőrzi, magával cipeli — akárcsak a pap — a bizalmas szavak súlyát, el nem árulja senkinek. És ha elárulja is, ugyan kinek árt vele? Hiszen úgy sem tudja a gondjaitól megköny- i nyebbedő nevét, címét; semmit j sem tud róla, legfeljebb azt, | hogy Budapesttől Budakalászig i együtt utazott vele fázósan ; gubbasztva a HÉV-en ... Azután .;; nincs tovább. Éppen ezért én sem sértem ! meg a „gyónási titok szentsé- ! gét”, ismeretlen útitársnőm bi. \ zalmát, ha leírok és közreadok ! egy ellesett beszélgetést, né- \ hány gondolattal megtetézve. I Utitársnőm — nem fiatal, [ középkorú, fejkendős, sovány l asszonyka — szemben ült ve- ! lem, és szemben ült azzal a j másik asszonnyal, akivel „be- [ melegítőnek” a közeledő kará- | ósonyról beszélt, i — Karácsony..; Karácsony I — mondta-mondogatta elgon- § dolkozva, és gond felhőzte a | homlokát a kendő alatt. — | Mennyi kiadás! Mennyi mun- I ka!'..; A gyereknek vennem j kell... I És itt felsorolta, mi mindent | akar vásárolni fiának, férjé- I nek, mi kapható és mi nem, 1 mit süt-főz majd az ünnepek- | re. | Végül is felsóhajtott: | — Bizony, bizony; nagy a * drágaság!,., munkasnoiket a fonoda vezetői?! Ha igaz, amit útitársnőm mondott — bár valószínűleg akad benne jócskán túlzás, sőt, némi fenelegénykedés is —, akkor nagy bajok vannak ezzel a fonodával, akkor bizony hiába várnak jelentős nyereség- részesedést az asszonyok! A többiek — a másutt dolgozó vagy háztartást vezető nők, leányok, feleségek, karácsonyi bevásárlók — pedig hiába várják, hogy az a „nagy drágaság” elmúljék és leszállítsák a fonalak, kötött kabátok, kesztyűk, pulóverek árát... „Nem szakasztom meg magam“ ... Ugyan, ki kívánja, hogy bárki is megszakassza magát?! De azt igen, azt elvária úti társnőm is, más is, hogy úgy és annyit dolgozzék mindenki, ahogyan és amennyit megszakadás nélkül elbír: azaz legjobb tudása, tehetsége szerint. A mellettem ülő asszony azonban továbbra is csak bólogatott. Nem csoda. Hiszen any- nyira felületesek vagyunk ... A szó igazi értelméig ritkán jutunk el, csak átsiklik rajtunk, mint a szellő a tó fölött, esetleg megborzolja, fodrozza a felszínt, de tovább... tovább nincs. A HÉV-szerelvény megállt, új állomás, új váltóin zakatoltak a kerekek, a beszéd fonala is új irányba tekeredett. És a káldést, a nagy kérdést, hogy tulajdonképpen hát kinek és miért dolgozunk? — senki sem tette fel. Pedig a válasz talán magában rejtette volna azt, hogy miért kellett útitársnőmnek olyan nagyon mélyen zsebébe nyúlnia, hogy karácsonyra örömet. megelégedést varázsoljon egy budakalászi család ünneplő otthonába. (g. 1.)
