Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-25 / 203. szám
PEST MEGYEI I. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM DCaráesű/u/ 7**** («intézet VWyTi&K 12 OLDAL • • ünnepen VILÁG PROLETÁRJAI tGYESÖUETEK! — ARA 80 FILLER 1957. DECEMBER 25. SZERDA ékességet!:; s Igen, bé- ^ kességet az embereknek. Milyen szépen, mily csodálatosan hangáik ez az egyszerű szó. Mennyi mindent mond! De mi a jelentősége? Más az uraknak, más a szegényeknek, a jóakarata embereknek. Mert a békesség, az emberség sok mindent takar. Békességet hirdettek ezen a földön évszázadokon át, és vajon mi adatott az egyszerű dolgozó embernek? Mindig esak a nyomorúság, a szegénység, a kietlen, embertelen, holnap. Mert mit hozott ez a „békesség”, az első, a második világháború? Nyomort, pusztulást és rettentő fájdalmat. A békesség, az emberiesség, a betlehemi fényesség, az angyalhajas, ragyogó holnap jegyében hurcolták már kétszer a vágóhídra a magyarok százezreit, s nagyon jól tudjuk, hogy mindennek mi lett a vége. Elég volt a harangzúgásból elég volt az ájtatosságból, a hangzatos jelszavakból. Az emberek valami jobbra, valami szebbre, valami olyan csodálatosan nagyszerű boldogságra vágytak, amely végképpen biztosítja számukra a békességet, a holnapot. Hát megkapta-e ezt az egyszerű magyar? />x deliig nemigen. Nem kapta meg különösen a múltban, amikor a bibliát, a vallást és az emberek hiszékenységét arra használták fel, hogy ezen a napon, amikor mindenki a békességre, a jóakaratra, a pihenésre vágyott — akkor az egyenlőségre szólították. Márpedig nem leheteti egyenlő a gyáros, a földbirtokos, aki ugyanezen a napon karácsonyfát állított a szegényeknek, amelyen csillogtak az aranyhajak, a játékok, de amelyből soha nem kaphatott a szegény. Mert mit ért annak a karácsony, akinek nem volt fenyőfája, aki nem tudott a gyermekének ajándékot adni, aki ezen a napon is csak a morzsákat, a maradékot tudta adni gyermekéinek. Számos karácsonyról tudnék itt számot adni, amelyet már- már elfelejtenek az emberek, de amelyre emlékezni kell. Emlékezni arra. hogy a szegényparaszti világban voltak olyan karácsonyok, amikor a család marharépát evett, nem szagolta a karácsonyi illatot, és nem volt ismeretes a fenyőfa. Ma újra karácsonyt írunk. S ez a karácsony immár a felszabadult nép, az új, boldogabb jövőt építő emberek karácsonya, amely a szorgos hétköznapok, a munkával eltöltött hetek és hónapok után ünnepet jelképez. "*S számunkra, a mai ember számára mennyi mindent jelent ez a nap. Valóban jelenti a békességet, jelenti a szebb, a boldogabb jövendőt. Mert miről is van szó? Arról, hogy ma nemcsak egyszerűen pihenünk, nemcsak egyszerűen a családban, a rokonság körében örvendezünk annak, hogy már évszázadokon át ezen a napon köszöntjük az elmúlt évet és a ránkváró holnapot. Hanem arról is, hogy a mai pihengt felhasználjuk a holnap szellemének, a holnap boldogságának fokozására. Mert mit mond a legenda? Azt, hogy már évszázadokkal ezelőtt ünnep volt a karácsony. Egykor — ahogyan a legenda mondja — az emberek azt hitték, hogy vége a világnak. A Nap színe egyre inkább elhomályosodott. És ezen a napon, december 25-én volt a fordulat. Ettől a naptól kezdve mindinlkább hosszabbodtak a napok. És ezt, az élet meghosszabbodásának örömét miért ne ünnepelné az ember? Miért ne ünnepeljük úgy, hogy a fenyőfát, amely az örökzöldet, az emberek ragyogó holnapját mutatja, ne köszöntsük? Köszöntjük ma valóban az örökzöldet, a holnapot, a szeretetet és a békét, amely velünk együtt mindig az emberek boldogságát akarja. ^T^udom, hogy a kará- cscmyról már évszázadokkal ezelőtt vezércikket írtak. S azóta is százezer és millió vezércikket írtak a megváltásról, a békességről, a jóakaratról, az embriességről. Tudom, hogy a karácsony a világ minden táján a békességet, a jóakaratot jelenti. De ez a jóakarat csak úgy ér valamit, ha az emberek szívében valóban él az őszinteség, a szeretet, a boldogság és a jobb jövőbe vetett hit. Tudom azt is, hogy megszámlálhatatlan üres szólam, álszenteskedő, képmutató fecsegés íródott le és hangzott el erről az ünnepről. Idősebb olvasóink emlékezhetnek a két világháború közti időkre is. Mennyi mindent összeolvashattak a karácsonyról, szinte beleszédült az ember a tengernyi szeretetbe, a békességbe, és a jóakaratba ... Titokzatos legendák lengték körül a csillogó fenyőgallyalcat, esengtek-bongtak a szavak a mindent megváltó szeretetről, az egész világot átfogó jóakaratról prédikáltak a papok, . s közben a bogárhátú házakban, az egyszerű falusi viskókban nyomor, szegénység, a mérhetetlen embertelenségben is valami csodálatosan emberséges élet vívódott. Kongtak a szavak, ismétlődtek a frázisok, kihasználták a karácsonyt és az emberek jóakaratát, az emberek szegénységét. És hiába volt minden jóakarat, emberség és emberi gondolat, mégis az ármány, a kizsákmányolás győzedelmeskedett. f'z a világ azonban egyre ^ inkább megváltozik. A világon egyre többen ismerik fel, hogy a karácsonyi harangzúgásban az emberiség holnapja épül, az a holnap, amelyben a családok, a testvérek, az apák, az anyák arcán a mosoly, a boldogság ragyog. Ez a boldogság nem valami angyalhaj, nem valami csillogó reménység, hanem az élet megtett útja, a biztonságos holnap, az emberséges élet. Jóalcarat az embereknek, igazság a földön ... bongnak — bongnak és zsongnak a gondolatok. igen, jóakarat az embereknek, szeretet és humanizmus, béke, amely jobbat, szebbet, emberségesebbet hoz az embernek. Erre vágytak évszázadokon át és ezt mi, proletérők, szegényparasztok — 1 és a belőlünk jött nemzedék ■— | tudjuk csak megvalósítani. I Miért? Azért, mert bennünk 1 a humanizmus, az emberszere- I tét és a béke párosul. Tudják, | hogy mindaz, amelyért őseink i Dózsától kezdve egészen az § egyszerű alföldi parasztig, a | csepeli vasöntőig kigondoltak I és elképzeltek, ma van meg- | valósulás alatt. Hiába volt I minden, az évszázadok fortéi- 1 mes hazugságai, az ámítás, a 1 félrevezetés, a harangok köz-1 beni áhítatosság, az engedel- | mesen csillogó eszközök, a | nép félrevezetése — a jóság, § az emberség, a több kenyérért I való harc csak ma teljesült be. | Ma, amilcor ezen a földön, a | Duna-Tisza közén már nin-1 csen kizsákmányolás, ellenben f van emberi jóság, van békés- \ ség, van megértés és van jobb, | a szebb, a világ jó dolgai után | való áhítat és megértés. És ez a megértés egyben a § szocializmus, a szebb, a ma- I gasztos eszmék, az emberek 1 boldogságát, a népek legóhaj- l tottabb vágyát, az emberiség | egyik legrégibb kívánságát, a | békét, a jóakaratot eredmé- | nyezi. Az egyszerű emberek, a 1 munkások, a parasztok, | az édesanyák, az édesapák és | a gyermekek, a földkerekség 1 hívőinek és hitetleneinek leg- | elszántabb akarata: békét! — | békét az országok, a népek és | a nemzetek között! Ez az, ami- | re minden ember ezen a mai | estén, a karácsonyon gondol. | Negyven évvel ezelőtt egy | olyan új világ, egy olyan új | rendszer született, amelynek I neve — szocializmus. A szó-1 cializmus pedig egyet jelent az 1 emberi felemelkedéssel, a né- \ pék boldogságával. . A humanizmus, a békesség, | a jóakarat, az igazság, az cm- i bér Szer etet, az általános Óhaj r,miiimmmm»iiltiiiitHiiimiiiiMHiiiiniiiniiHiiililtiMmMiliiMimiHiMitHMiiiiiHiiNHii ............................................................................................ a békéért, az emberségért mind olyan szó, amely csak a jobbat, a szebbet hozhatja számunkra. Ez a szebb pedig valóban a felszabadulás óta bontékozik ki teljesen. Mert mit is ért a régmúlt? Amikor karácsonykor ott álltunk az iskola termében, a tanítónő a szentestéről beszélt és az uraknak néhány ajándéka „hullott' az ölünkbe. S odahaza a szegénység, a mezítlábas, pendelyes világ, a kietlen, zord élet várt ránk. Mit ért ez a világ? S mit jelent a mai, amikor minden csalódnák ' jut egy-egy fenyőág és valami szép. nemes ajándék, s ha egyéb rtem. az, hogy az emberség. a békesség, a jóakarat mindenüvé beköszönt és helyet foglal. fi/l a. a szeretet és a bé- késség ünnepén, szerte a világon és nálunk, Magyarországon, érdemes ezen elgondolkodni. És felemelő érzés azt tudni, hogy a szocializmust építő népeknek abba a családjába tartozunk, amely a jobbat, a szebbet, a békességet, a jóakaratot, a karácsonyi óhajt valósítja meg. S ezt az óhajt néhány szóban foglalhatjuk össze: békességet, jóakaratot az emberiségnek. Ragyogjon az élet fényesen és olyan csillagosán, ahogyan a karácsonyi fák gyertyái, csillagjai ragyognak. Közérdekű kérdéseket tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága A megyei tanács végrehajtó bizottsága december 24-i ülésén foglalkozott a húsipari vállalatok felülvizsgálata során feltárt hibák megszüntetésére tett intézkedésekkel, a szigeitújfalui és kiskunlacházi gépállomások összevonásával, az iskolai tanulóifjúság körében végzendő takarékbetétgyűjtési akciók jutalmazásaival és tanácsi vállalatok alapításáról előterjesztett javaslatokkal. A megyei tanács szeptember 27-i ülésén határozatban utasította a végrehajtó bizottságot, hogy november 15-ig vizsgálják meg a húsipari vállalatok termelését, eredményes gazdálkodását gátló okokat és a ráfizetéses gazdálkodás megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket tegyék meg. A VB elé terjesztett jelentés számos intézkedésről és jelentős fejlődésről számolt be. Szembetűnő fejlődés tapasztalható a Váci Húsipari Vállalatnál. A vállalat igazgatóját eredményes munkájáért írásbeli elismerésben részesítette a végrehajtó bizottság. A gépállomások megyei igazgatósága javasolta a végrehajtó bizottságnak, hogy ideiglenesen járuljon hozzá a Szigetújfalui Gépállomásnak a Kiskunlacházi Gépállomással való összevonásához. A VB figyelembe véve a Szigetújfalui Gépállomás jelenlegi kedvezőién adottságait, a javaslatot elfogadta. A megyei tanács ipari osztálya javasolta a végrehajtó bizottságnak, hogy Dunakeszi községben vegyesipari termelő és bedolgozó vállalat alapításához, Dunaharasztiban és Abonyban kézműipari vállalat alapításához járuljon hozzá. A végrehajtó bizottság a javaslatot nem fogadta el, mert jelenleg e vállalatok anyagi, bérfedezeti stb. feltételeit nem áll módjában biztosítani. Utasította továbbá az ipari osztályt, hogy a jelenleg működő Pest megyei, budai járási. váci, szentendrei, monori vegyes és kézműipari vállalatoknál olyan átszervezést hajtson végre a gazdaságos működést figyelembe véve, hogy a budapesti bedolgozók számát a helyi lakosság javára legalább 60 százalékkal csökkentse. 1958 végéig a budapesti bedolgozók számát a minimumra kell csökkenteni, csak a speciális, pótolhatatlan szakembereket hagyhatják meg a vállalatoknál, mint bedolgozókat. Nehru a hidegháború megszüntetését sürgette Nehru indiai miniszterelnök hétfőn beszédet mondott a bolpuri egyetemen. Beszédében a többi között hangoztatta, hogy a világ jelenlegi problémái papiros egyezmények és kompromisz- szumok által nem szűnnek meg, ha az erőszak gondolata nem költözik ki a szívekből és az emberek nem törekednek barátságos együttműködésre, amit némelykor „együttélésnek“ neveznek. Az indiai miniszterelnök szerint a világ elfelejtette azokat az eszméket, amelyeknek az emberi magatartást 1 nemzeti és nemzetközi síkon | egyaránt kormányozniok keik i Olyan korszakban élünk — j mondotta —, amelyet hideg- háborús korszaknak lehetne nevezni és az a hidegháború j némelykor a gyűlöleten alapszik. Megdöbbentő jelenség, hogy művelt és értelmes emberek szándékosan tovább szítják a hidegháborút. Szándékosan szítják a gyűlöletet és az erőszak eszméjét és nagy nemzeti vezetők olyan hangon bírálják egymást, amely nem udvarias, nem barátságos és ezáltal azonos visszhangot kelt más országokban.
