Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-22 / 201. szám

2 r'^Cirlnp Befejeződött az országgyűlés decemberi üléssza ka (Folytatás az 1. oldalról.) — Az ellenforradalom ide­jén komoly támadás érte népköztársaságunk gazdasági alapját, a társadalmi tulaj­dont, amelynek megfelelő vé­delme érdekében még na­gyon sok a tennivaló. Ezek egy része bűnüldöző apparátusunkra és bírósá­gainkra hárul, a többi ré­sze azonban állami, gazda­sági és társadalmi szer­veinkre. így elrendeltem, hogy az ügyészségek havonként a rendőrség Illetékes szerveivel együtt elemezzék az elkövetett bűncselekmények vizsgálata során, hogy milyen ellenőrzé­si. illetőleg szervezeti hibák teszik, vagy tették lehetővé a társadalmi tulajdon elleni bű­nözést. A megállapított okok megszüntetésére az érdekelt tárcák figyelmét nemcsak fel­hívtam. de a tett intézkedése­kéi; ellenőrizni is fogjuk. A fentieken kívül utasítást kap­tak az ügyészek, hogy a már ítélettel befejezett bűnügyek nyomán utólag ellenőrizzék, vajon az érdekelt vállalat, vagy szerv az eset tanulsága­ként a kötelező intézkedéseket megtette-e, hogy a további ha­sonló bűncselekmények elkö­vetését megakadályozzák. Mindazokkal szemben, akik­nél e téren bűnös hanyagsá­got állapítunk meg, a büntető eljárás megindítása iránt az eddiginél szigorúbban fogok intézkedni. A társadalmi tulajdon vé­delmének fokozása érdeké­ben újra fel kell éleszteni a társadalmi bíráskodás . intéz­ményét, amely az ellenforra­dalom előtt, rövid alkalma­zása idején, eredményesnek bizonyult. A társadalmi bíráskodás a tapasztalatok szerint na­gyon alkalmas arra, hogy egy-egy üzemen, válla­laton belül a társadalmi tulajdon ellen vétőket és , a megíévedt dolgozókat 1 az üzem, a vállalat dolgo­zói megbélyegezzék és ez­zel nemcsak a vétkeseket, hanem másokat is vissza­tartsanak a társadalmi tu­lajdon elleni bűncselekmé­nyek elkövetésétől és olyan légkört alakítsanak ki. amelyben a társadalmi tu­lajdon sérelme szégyen és gyalázat legyen. Ismertette azt is, hogy az ország közbiztonsága általában kedvezően alakul, jelenleg a teljes konszolidáció képét mu­tatja, s a helyzet további ja­vulása várható. Ezzel kapcso­latban szólt a rendőrség ered­ményes munkájáról, s a rendőrség és az ügyészség kapcsolatáról. A rendőrség már maga is igényli az ügyé­szi felügyeletet és segítséget és ezzel eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy a szocialista törvényesség mindkét oldalá­nak biztosítása érdekében ügyészeink a rendőrséggel karöltve további hathatós lépéseket tehetnek. A Legfelsőbb Bíróság — Az ellenforradalom után eltelt évben, a rendcsinálás periódusában a párt- és állam- vezetés következetes józansá­got, mérsékletet mutatott. A magyarországi ellenforrada­lom felszámolása Magyaror­szág belügye. Az állami és tár­sadalmi rend védelme a min­denkori kormány alkotmányos kötelessége. Szocialista vívmá­nyaink megőrzése és tovább­fejlesztése pedig az egész ma­gyar nép előtt fontos kötele­zettségeket hárít a kormány­ra. Végül kérte beszámolója elfogadását. cliiökruck beszéde Az országgyűlés a népköz- társaság legfőbb ügyészének beszámolóját egyhangúlag tu­domásul vette, majd meghall­gatta dr. Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját. — A büntetések kiszabásá­nál a bírói gyakorlatot irá­nyító egyik legfőbb elv az — mondotta —, hogy alapvetően meg kell különböztetni a népi demokratikus államrend meg­döntésére irányuló mozgalom vezetőit, kezdeményezőit, or­szágos irányítóit, a külföldi szervezetek ügynökeit, a gyil­kosokat, a börtönökből szaba­dult huligán elemeket azoktól a megtévedt dolgozóktól, akik nem követtek el súlyosabb bűncselekményt. Az előbbieknél a kérlelhe­tetlen szigor, az utóbbiak­nál a nevelő hatású bün­tetés az indokolt. Ezután statisztikai adatok­kal ismertette a Legfelsőbb Bíróság munkáját. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a társadalmi tulaj­don elleni támadásokkal szem­ben a legszigorúbb törvényes rendelkezéseiket kell alkal­mazni. — A szocialista törvényes­ségnek minden vonalon érez­hető jelentős megszilárdulása biztos záloga annak, hogy a régebbi években előfordult törvénysértéseket egyszer s mindenkorra kiűzzük népköz- társaságunk jogéletéből. Ezután arról beszélt, hogy a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma rendszeres szoros kapcsolatot tart az ország kü­lönböző bíróságaival, kifogás­talan a kapcsolata Legfel­sőbb Ügyészséggel, majd a szo­cialista törvényesség biztosítá­sának sajátos eszközéről, a törvényesség érdekében emel­hető óvás intézményéről szólt: — A Legfelsőbb Bíróság tel­jes ülése ez év áprilisában irányelvként kimondotta, hogy törvényességi óvás emelésé­nek még a Legfelsőbb B ílóság Elnökségi Tanácsának határo­zata ellen is helye lehet. Elté­rően az egykori királyi kúria csalhatatlanságát valló jogi felfogástól —, amely annak határozata ellen a jogegység érdekében való perorvoslatot eleve kizárta —, a teljes ülés­nek ez az irányelve jelentős kifejezője a valóban demokra­tikus igazságszolgáltatás érvé­nyesülésének, a szocialista tör­vényesség feltétlen biztosítá­sának. A beszámolási időszakban — mondotta ezután — a Legfelsőbb Bíróság két polgári jogi elvi döntést hozott. A XIV. számú elvi döntés a társadalmi tulajdon megszi­lárdítása és fokozott védelme érdekében felállítja az állam tulajdonjogának védelmét a termelőeszközök tekintetében. A XV. számú elvi döntés pe­dig semmisnek nyilvánítja az állam megkárosítására vagv gazdasági célkitűzéseinek meg­kerülésére irányuló szerződé­seket. A Legfelsőbb Bíróság előtt jelenleg négy polgári jogi elvi döntés van előkészü­letben, — Alkotmányunk minden állampolgárnak jogot ad arra, hogy bármely bíróság esetle­ges törvénysértő ítéletére fel­hívja a Legfelsőbb Bíróság el­nökének vagy a legfőbb ügyésznek a figyelmét. Erről a helyről is arra kérem dolgozó társaimat, hogy e jogukat te­kintsék kötelességüknek és ezzel is segítsék szocialista igazságszolgáltatásunkat. Ké­rem az országgyűlést, hogy be­számolómat tudomásul venni szíveskedjék. (Nagy taps.) Az országgyűlés a beszámo­lót tudomásul vette, majd át­tért az interpellációkra. 1 ■■ í er p«* llációk Az első interpellációt Mi­hály/! Ernő intézte a kormány­hoz, Sárospatak várossá minő­sítése tárgyában. Választóinak kérését tolmácsolva elmondot­ta, hogy Sárospatak a XIII. századtól kezdve, mint város szerepelt a történelmi feljegy­zésekben, s csak a múlt század utolsó évtizedeiben fosztották meg városi jogállásától. Hi­vatkozott arra is. hogy a város történelméhez fűződnek a sza­badságharc nagyszerű emlékei, s idegenforgalmi szempontból is indokolt a város lakosságá­nak kérése. Az interpellációra válaszolva dr. Münnich Ferenc, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány első elnökhelyettese rá­mutatott arra, hogy hasonló történelmi múlttal és adottsá­gokkal még számos más közsé­günk is rendelkezik, s nem ke­vesebb, mint 16 község kéri hasonlóképpen várossá minősí­tését. Ha valamennyinek telje­sítenék a kérését, ez több tíz­millió forintot jelentene a költ­ségvetésben. Ugyanakkor szá­mos városunk szorul fejlesz­tésre, különösen a kommuná­lis berendezések terén. Sok mindent kell még tenni ezek érdekében is, hogy ténylegesen városok, igazi kulturális köz­pontok legyenek. Mindezekre való tekintettel nem javasolta a kérés elfogadását. Helyes lenne azonban, ha az ország- gyűlés illetékes bizottsága fog­lalkozna a kérdéssel,^ kellő ta­nulmányozás alapján elősegí­tené a megoldást. A választ az interpelláló kép­viselő és az országgyűlés tudo­másul vette. A második interpellációt ugyancsak Mihályfi Ernő in­tézte az építésügyi miniszter­hez és a kormányhoz, műter­mes lakásoknak képzőművé­szek számára valej átadása ügyében. Az interpellációra Trant- man Rezső építésügyi miniszter válaszolt. Végül Dóra János képviselő intézett interpellációt a kor­mányhoz: mit szándékozik ten­ni a főváros további túlnépe­sedésének megakadályozására? A kormány nevében Biszku Béla belügyminiszter válaszolt az interpellációra. Az országgyűlés ülésszakát Rónai Sándor elnök zárta be. mémalnap 1957. december 22., vasár­nap, Anikó és Anasztázia napja. A Nap kél 7.29-kor, nyug­szik 15,56-kor. A Hold kél 8,01-kor, nyug­szik 17,34-kor. Várható időjárás vasárnap estig: Felhős, párás, Keleten ködös idő. Több helyen köd- szitálás, dara. eső. Gyenge déli-délnyugati légáramlás, a hőmérséklet alakulásában lé­nyeges változás nem lesz. Várható legmagasabb hőmér­séklet ma Nyugaton plusz 1 — plusz 4, Keleten mínusz 1 — plusz 2 C fok között. — NAGY KARÁCSONYI ÜNNEPSÉGRE készülnek a tápiószőllősi úttörők. A pajtá­sok már elkészítették a fenyő* fa díszeit és a játékokat, amelyekkel kisebb társaiknak kedveskednek majd. — ÜZEMBEHELYEZTÉK szombaton a komlói köves- tetői bányában az ország első légszivattyús szénszállítóját. — A PARLAMENT kupola­termében rendezendő fenyőfa­ünnepélyen megyénkből 14« úttörőpajtás szórakozik maid karácsony mindkét napján. — NÉGY BORJÚT hozott a világra Nagynyárádon Bállá Kálmán dolgozó paraszt te­hene. Az ikerborjak pontosan egyforma súlyúak, és össze­sen 82 kilót nyomnak. A budapesti rendőrfőkapitányság közleménye . A budapesti rendőríőkapitánysá^ felhívja a főváros lakosságának figyelmét, hogy ..rendőri jelent- kezű szolgálaf’-bt létesített. A jelentkező szolgálattal a fő- kapitányság a lakosság gyors segí­tését kívánja szolgálni sürgős rendőri Intézkedést Igénylő ügyek­ben. Ezért minden olyan esetben, amikor a rendőrség sürgős segít­ségére van szükség — és közelben nincs intézkedő rendőr — a 07-es városi számot kell hitmi, amelyen a főkapitányság jelentkezik. _ A 07-es szám felhívása magán­állomásokról díjtalan, illetve a nyilvános telefonállomások igény- bevétele esetén a bedobott érmét a készülék visszaadja. — A GANZ VAGON­GYÁRBAN különleges táv­vezérlő berendezés terve ké­szült el, amely megvalósulása után nagy mértékben fokozza a hajóközlekedés biztonságát. — KIPRÓBÁLTÁK a könv­nyű kukoricakombájn kísér­leti példányát. A Zetor-trak- torra függeszthető gép egy menetben egy sor kukoricát takarít be. Letöri a csövekéi, levágja és felaprít,ja a szára­kat. — A TTIT József Attila Szabadegyetem és a Gondo­lat Kiadó havonta megjelenő nyelvi füzetei német, angol, orosz, olasz, francia nyelven: Deutsche Monatshefte, English Magazin, Russzkoje Szlovo Letture Italiane, Mon petit Journal. Az ár példányonként 3 forint. A füzetek haladó nyelvtanulók számára kitűnő tananyagot, ezenkívül szóra­koztató cikkeket, verseket, rejtvényeket tartalmaznak, szószedettel és a kiejtés meg­jelölésével. Kaphatók az ÁKV könyvesboltjaiban és a hír­lapárusoknál. Előfizethető: A Gondolat Kiadó terjesztési csoportjánál (Budapest. VI., Révay út 16. II.). Telefon: 315—708. Csekkszám: 69 915— 273—50. imi A Nagyvásártelepre szombaton reggel 60 vagon és 12 tehergép­kocsi áru érkezett, egyebek kö­zött 15 vagon burgonya, öt vagon tojás, 20 vagon alma és 20 vagon zöldáru. A Földművesszövetkezetek Bu­dapesti Értékesítő Vállalata 30 vagon Gülbaba burgonyát osztott el árudái között. A GüLbabát ki­lónként 2, az Ellát 1.40 forintért árusították. A füstölt sertésfejet csont nélkül kilónként 25, csont­tal 18 forintjával hozták forga­lomba. A Csemegekereskedelmi Válla­lat boltjaiban a zöldpaprikát da­rabonként 60 fillérért és 1.40 fo­rintért, az almaparadicsomot ki­lónként 20 forintért, a salátát fe­jenként 1.30 forintért árusították. A KÖZÉRT zöldség- és gyü­mölcsboltokban a kelkáposzta új ára kilónként 1.80 forint. A Tol- buchin körúti nagycsarnokba 400 lőtt nyúl érkezett. A pástétom­nak és a pörköltnek való elejét kilónként 5.80 forintért árusítot­ták. Felemelte arcát. A Tejút két oldalán úgy fénylettek és sziporkáztak a hatalmas csil­lagok, mintha az örökkéva­lóság szele fújta volna végig tüzűket. Aelita sóhajtott. — Hallgasson ide — mond­ta. — Hallgasson végig nyu­godtan, figyelmesen. AELITA ELSŐ ELBESZÉLÉSE A Tumát, azaz a Marsot húszezer évvel ezelőtt az colok népesítették be; egy narancssárga bőrű ember­faj, mely vadászattal fog­lalkozott és a nagy pókokat ette. A vad aol-törzsek az Egyenlítő körüli erdőkben és mocsarakban éltek. Ezektől a törzsektől csaik néhány szó maradt fenn nyelvünkben, az aőlok másik része egy nagy földrész déli öbleiben élt. Arrafelé vulkanikus bar­langok vannak, bennük ta­vaidul gyűlt édes- és sósvizek. A lakosság halászott, a ha­lakat a föld alá vitték, nagy, sós tavakba gyűjtötték ösz- sze. A téli fagy elöl a barlan­gok mélyére húzódtak. Még most is láthatóik ott a kupac­ba gyűlt halcsontok. Az aolok harmadik része az Egyenlítő közelében, a he­gyek lábánál telepedett le, ahol a föld alól ivóvíz tört fel. E törzsek már házat is tudtak építeni maguknak, hosszúszőrű hasúkat tenyész­tettek, harcban álltak a va­dásztörzsekkel és a vérvörös Talcetl-csilíagot imádták. Az Azora boldog országát benépesítő, egyik törzsben szo­katlan soho jelent meg. Egy pásztor fia volt, Liziazira he­gyeiben nőtt fel és amikor be­töltötte tizenhetedik évét, le­ment Azora népe közé, vá­rosról városra járt és ezt me­sélte; — Álmomban megnyílt, az ég és egy csillag zuhant le. Arrafelé tereltem nyájamat, ahol a csillag földet ért. Ott me gpillantottam az Ég Fiát. A fűben feküdt. Termete nagy volt, arca fehér, mint a hegy­tetőkön a hó. Fölemelte fejét és láttam, hogy szemében fény és téboly lángol. Megijed­tem, arcra borultam és so­káig feküdtem holt mozdulat­lanul. Hallottam, amint az Ég Fia elvette botomat, el­hajtotta nyájamat, s ahogy ment, talpa alatt remegett a föld. És hallottam, amint dör­gő hangon kiáltotta: „Meg­halsz, mert én így alkarom”. De azért mentem utána, mert sajnáltam a nyájamat. Nem mertem a közelébe menni: gonosz tűz csapott ki szemé­ből, amiért mindannyiszor arc­ra borultam, hogy életben maradjak. így mentünk né­hány napon át, míg a hegyek­ből le nem értünk a sivatagba. Az Ég Fia botjával a kőre csapott és víz buggyant belő­le. Nyájam is, én is ittunk be­lőle. Az Ég Fia pedig ekként szólott hozzám: „Légy a rab­szolgám”. Attól kezdve nyá­ját legeltettem, ő pedig oda­vetette nekem étele maradé­kát. Ezt mesélte a pásztor a vá­rosok lakóinak. És hozzá­tette még: — A jámbor madarak és a békés állatok nem tudják, miikor jön el haláluk órája. De már a ragadozó ihi kiter­jesztette hegyes szárnyát a da­ru fölé. a pók megfonta há­lóját és a szörnyű csá szeme ott villogott a kék fák kö­zött. Reszkessetek. Nincs any- nyi éles kardotok hogy le­győzzétek a Gonoszt, nincs annyi erős falatok, hogy el ne érjen, nincs olyan gyors lá- batdk, hogy elfussatok a Go­nosztól. Tüzes nyilat látók az égen, a gonosz Ég Fia zú­dul majd reátok. Olyan a szeme, mint a Talcetl vörös tüze. A békés Azora lakói bor­zadva emelték karjukat az ég felé e szavak hallatára. A pásztor pedig így folytatta: — Amikor a vérszívó csá szeme keres téged a csalit- ban, válj árnyékká és a csá orra nem érzi meg vérednek szagát. Mikor a rózsaszínű felhőből ihi csap rá, válj ár­nyékig és az ihi szeme hasz­talan keres téged a fűben. Mikor a két Hold, az Olló, meg a Litha fényénél éjjel a gonosz pók, a dili befonja hálójával házadat, válj ár­nyékká és a citli nem fog meg téged. Válj árnyékká, Túrna szegény fia. A go­noszság csaik gonoszságot szül. Vess ki magadból minden go­noszságot. Ásd el gyarlóságo­dat házad küszöbe alá. Menj el a nagy Szoam-gejzirhez és mosakodjál meg benne. Ak­kor a Gonosz Ég Fia nem lát meg téged, hiába kutatja véres szemével árnyadat. Azora lakói meghallgatták a pásztort. Sokan követték a kerek tóhoz, d nagy Szoam- gejzirhez. Voltak, akik azt mondták: „Hogyan áshatja el az ember gyarlóságát a háza küszöbe alá?” Voltak, akik haragra gerjedve kiáltották a pász­tornak: „Hazudsz! Az elker­getett koldusok mondták ne­ked, hogy altasd el éberségün­ket és kaparintsd meg há­zunkat”. Voltak, akik azt mondták: „Vigyük föl ezt az esztelen pásztort a sziklára és lökjük le a forró tóba, hadd váljék ő maga árnyékká”. Ennek hallatára a pásztor fogta hangszerét, az ullát, amelynek alján háromszög- alakban voltak a húrok kife­szítve, letelepedett a harag- vó, bosszús, méltatlankodó emberek közé, megpendítette a húrokat és énekbe fogott. Olyan gyönyörűen ullázott és énékelt, hogy elhallgattak a madarak, elült a szél, lefe­küdtek a barmok és a nap megállt az égen. Aki hallgat­ta ekkor, úgy érezte mind. hogy már el is ásta a gyarló­ságát háza küszöbe alá. Három esztendeig tanított a pásztor. A negyedik nyáron a mocsarakból előjöttek a pók- evők és megtámadták Azora népét. A pásztor járta a hely. ségeket és ezeket mondta: „Ne lépjétek át küszöbötöket, őriz­kedjetek a bennetek levő Go­nosztól, őrizzétek tisztaságto- kat”. Szavai hallatára akad­tak, akik nem akartak szem­beszállni a pókevőkkel, azokat meg is ölték házuk küszöbén. Ekkor a városok főemberei összebeszéltek, megragadták a pásztort, felvitték a magas szikla ormára és onnan leha­jították a tóba. A pásztor tanítása elhatolt távoli vidékre, Azorán túlra is. Méa a tengermenti bar­langlakóik is az ő leépét vés­ték a sziklába, amint ullázik. De egyes törzsek vezérei ha­lállal büntették azokat, akik elfogadták a pásztor tanítását, mert ezek a vezérek eszte­lennek és veszélyesnek talál­ták a pásztor tanítását. De egyszer aztán beteljesüli; jós. lat a. Az akkori krónikák így jegyezték fel: .,Negyven nap és negyven éjjel hulltak a Turnéra az Ég Fiai. A Talcetl alkonyat után feljött az égre és szo­katlan fénnyel égett, akár egy gonosz szem. Az Ég Fiai kö­zül sókan holtan értek föl­det. mások a sziklákhoz csa­pódtak vagy elmerültek a dé­li óceánban, de sokan épség­ben érték el a Túrna felszínét’’. Ezt mondja a krónika a ma- gacitlok nagy áttelepülésé• ről. A magacitlok földi fa­jok voltaik, özönvíz által pusz­tultak el a Földön, húszezer évvel ezelőtt. A magacitlok tojásalakú, bronzból készült gépeken re­pültek, hajtóerőnek az anyag bomlását használták fel. Negyven nap alatt hagyták el a Földet. Tömérdek bronztojás be le­veszett a világűrbe, sok, pe­dig szétzúzódott a Mars fel­színén. Csak egy kis ré­szük érte el baj nélkül az Egyenlítő körüli földrész sík­ságait. Ezt mondja a krónika: „Kiszálltak a tojásalakú gép­ből, magastermetűek és feke- tehajűak voltak. Az Ég Fiai­nak sárga lapos arcuk volt. Testüket és térdüket bronz- páncél takarta. Éles gerinc volt sisakjukon, amely álluk alatt, összeért. Az Ég Fiainak jobbján rövid kard volt, bal kezükben papírtekercs, azon ábrák. E kettővel pusztították el Tumg szegény. tudatlan népeit.” Ilyenek voltak a magacitlok, ez a hatalmas és ádáz törzs. Az övék volt a Száz Arany- kapu városa azon a szárazföl­dön, amelyet akkor óceán le­pett el. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom