Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-20 / 199. szám

«*T UECTZi ZfCirlap 1957. DECEMBER 20. PÉNTEK A Polgári Törvénykönyv tervezetének vitája 1^ agy ívű, vastag kötet fek­™ szik előttem: „A Magyar Népköztársaság Polgári Tör­vénykönyvének Tervezete”, Vajon tartalma — a 647 pa­ragrafus és közel 450 oldalnyi indokolást tartalmazó szöveg *— is olyan szürke, mint a tes­tes könyv borítólapja? Csak a jogászáéig ügye ez a tervtezet? Nem! Szélesebb jelentőségét ínár az az esemény is bizonyít­ja, ahogy a törvénytervezet az előkészítő kormánybizottság és a szövegezők műhelyéből a nyilvánosság elé lépett. A ter­vezetet külön — 1957. szep­tember 13-án kelt — kormány­határozat hozta nyilvánosság­ra s egyben széleskörű vitára bocsátotta. A határozat alap­ján lehetővé válik, hogy a ter­vezethez bárki észrevételeket és indítványokat tegyen, akár érdemi, akár szövegezési mó­dosításokat javasoljon. Emlékezetes, hogy a tanács- törvény vitája milyen széles tömegeket mozgatott meg, a iiapi sajtóban is milyen ele­ven és mélyreható vitát vál­tott ki. Sajnos, a Polgári Tör­vénykönyv tervezetének eleve lehetetlen ugyanilyen nyilvá­nosságot biztosítani, hiszen leközlése nemcsak a napi sajtó számára megoldhatatlan, de még közkézen forgó folyóira­taink sem tudnának — akár csak a kivonatos közlésiével megbirkózni. A tervezet terjedelméből folyó korlátok azonban nem lehetnek akadályai annak, hogy a joggal hivatásszerűen nem foglalkozó, de a társadal­mi és jogélet fejlődése iránt érdeklődő s azt aktívan elő­mozdítani kész tömegek ne kapjanak teljes tájékoztatást e nagy horderejű jogalkotás igazi jelentőségéről, s ne nyerjenek értesülést a ‘szak­emberek körében megindult vitának egyes kérdéseiről. Olyan kérdésekről, amelyek igényt tartanak az egész tár­sadalom, a közvélemény ál­lásfoglalására. Az ilyen irá­nyú közérdeklődés felkeltése a törvénytervezettel foglalkozó jogászság legidőszerűbb kö­telessége, s egyben egyik fon­tos biztosítéka a készülő tör­vény valódi demokratizmusá­nak. Szocialista jogalkotásunk hatalmas erőfeszítésének, a Polgári Törvénykönyvnek a társadalom. mindennapi éle­tében való jelentőségét, a meg­alkotásával járó munka ará­nyait elég azzal jellemezni, hogy a magyar polgári jog — ez a hatalmas, szerteágazó, személyi — és anyagi létében mindenkit közvetlenül érin­tő szabálytömeg — először ke­rül egy egységes, összefoglaló kódexbe. A magyar polgári társadalomnak több mint száz éves törekvése volt, hogy lét­rehozzon egy — akkori szó- használat szerint — magánjogi törvénykönyvet, melynek el­készítését már az 1848-as tör­vényhozás elrendelte. 1900-tól 1928-ig — hosszú vajúdás és előkészítés után — öt (!) ja­vaslat is látott napvilágot, die törvény egyikből sem lett. A törvényhozásban a feudális erők mindig elgáncsolták. De hogy is festett volna egy tör­vénykönyv, amely körülbás­tyázza a hitbizományi nagy­birtokot s ugyanakkor kódex rangjára emeli például a szé­gyenletes mezőgazdasági cse­lédtörvényt. Ezért a feltörek­vő magyar nagypolgárság megalkotta a maga működési körében szükséges kereske­delmi törvényt s nem törődött tovább azzal, hogy a polgári jog egyéb területei, tehát a kisemberek hétköznapjait át­szövő vagyoni és személyi vi­szonyok szabályozása rende­zetlen, szétszórt és hiányos. Ez az áttekinthetetlenség egyik legfőbb indoka annak, hogy túlterhelt jogalkotási progra­munk 1954 óta annyi ener­giát fordított a Polgári Tör­vénykönyv tervezetének elké­szítésére s ennék időszerűsé­gét állandóan előtérben tar­totta. N em szorul bővebb magya­rázatra, hogy ez az egy­séges szerkezetű törvény — hatálybalépése után — meny­nyi könnyebbséget fog jelen­teni a hatóságoknak, elsősor­H£ gi szabályozás a jövőbe is mu­tasson, a fejlődést szolgálja, mint például a szocialista föld- használati jog egészen új fo­galmánál. De ügyelni kellett arra is, hogy a jövőbe néző alkotás közben ne vesszenek kárba az elmúlt évek részlet- szabályainak, a bírói gyakor­latnak hasznos tapasztalatai, sőt — megfelelő formában — fennmaradjanak azok a még egyéni gazdálkodási rendben gyökerező jogintézmények is, melyeknek hagyományos, de a fejlődéssel összeegyeztethető formáihoz elsősorban dolgo­zó parasztságunk ragaszkodik. Ennek érvényesülése elsősor­ban a tervezetnek az öröklési jogról szóló részében figyelhe­tő meg. a a tervezet elkészítésénél és megvitatásánál irány­adó szempontok sokrétűségét felmérjük, ha hozzászámítjuk, hogy a szocialista jogtudo­mány, a baráti országok jog­alkotásának tárházát is ki kell aknázni, a hasznos tapasz­talatoknak a magyar viszo­nyokra való alkalmazása, de a dogmatikus utánzás mellő­zése jegyében: íiern csodálkoz­hatunk azon, hogy a törvény- tervezetet útjára bocsátó szep­temberi kormányhatározat óta jó két hónap a vita felserke- nése nélkül, még szakkörök1' n belül is csendben telt él. Ez a felkészülés, a tanulmányo­zás időszaka volt A közel­múltban .azután országszerte megindult a vita, amely foko- zatosan, fejezetenként haladva több hónapon át a magyar jogásztársadalom kollektív erőfeszítéseként arra. van hi­vatva. hogy az országgyűlés elé kerülő törvénytervezetet minél jobbá, a gyakorlatban minél könnyebben alkalmazha­tóvá, általános fejlődésünk és az egyének jogvédelme terén minél hatékonyabb lendítőerő­vé tegyük. Egy ilyen országos akció nem maradhat szűk szakmai keretek között. A vita- nem szakadhat el a fejlett jogér­zékű magyar dolgozó nép egé­szének alkotó erejétől. Ezért olvasóinkat időközönként tá­jékoztatni fogjuk az ütemesen előregördülő vita ama kér­déseiről, amelyeknél a siker, a végső állásfoglalás helyessége csak a dolgozó társadalom szó les köreinek visszhangjában állapítható meg v Dr. Szép György, a TTIT tagja Új gépeket kap a sütőipar Á sütőipari üzemek az utóbbi években sóik új géppel gyara­podtak. Ez könnyebbé, gyor­sabbá tette a dolgozók munká­ját. A jövő évben újabb gépe­ket kap az ipar. Ezek közül je­lentősebb a hordozható gyors­járatú, centrifuga rendszerű lisztszita, amelynek teljesítmé­nye nagyobb, mint az eddigieké és a kezelése is sokkal köny- nyebb. Az Élelmiszeripari Gépgyárban most készül a két mintapéldány s úgy tervezik, hogy a jövő évben megkezdi a sziták sorozatgyártását. TRAPEZ lakon és süketen is tudós Burghard Heim 32 éves né met fizikus 1944-ben megva­kult, megsüketült és mindkét kezét amputálni kellett egy robbanóanyaggal végzett kí­sérlet következtében. Az orvo­sok mindent elkövetnek, hogy legalább egyik fülére vissza­állítsák a hallását. Heim rend­kívül érdekes kísérleteket vé­gez: azt próbálja megállapíta­ni, nem lehetséges-e az atom­hasadáshoz hasonló energia- felszabadulást létrehozni elekt­romágneses, vagy gravitációs tér megbontásának segítségé­vek Budapesten már nagy sikerrel játsszák Gina Lollobrigida legújabb filmjét, a Trapézt a szélesvásznú Corvin moziban. Hamarosan normál-változatban a megye mozilátogatói is viszontláthatják iiíKmiMnmHniiHiiimimmifiuiiiimmiiiiiiiHifiimtitimiiHB Itt a világító puhái ADY ENDRE ban a bíróságoknak. Tévedés lenne azonban azit gondolni, hogy egy ilyen törvény első­sorban a jogalkalmazónak ké­szül. A törvények célja első­sorban mindig az, hogy félre­érthetetlenül kifejezze az egyes életviszonyokra irány­adó állami akaratot, ezzel sza­bályozza ezeknek a viszonyok­nak az alakulását, biztosítsa azok spontán érvényesülését, így törekszik minél szőkébb körre szorítani azokat az ese­teket, midőn tájékozatlanság­ból, vagy más okiból egye­sek a jogszabály elienére jár­nak el, illetve olyan jogvitát támasztanak, amit a ható­ságoknak kell eldöntendőik. Ha ma egy dolgozó eltartási szerződést akar kötni idős rokonával, kölcsönadott pén­zét akarja biztosítani, vagy örökösödési problémája tá­mad: hol tud utánanézni a vo­natkozó jogszabályoknak? Egy-egy kérdésiben még szak­embereknek is ez a legnehe­zebb feladat. A mindenna­pi élet igen széles területén a törvényesség érvényesülésé­nek, a szabályok tiszteletének, a hatóság előtti jogviták rit­kulásának mind kedvezőbb irányzata várható attól az egyetlen ténytől, hogy — a Munka Törvénykönyvéhez ha­sonlóan — áttekinthető, egy­szerű nyelvezetű jogszabály jut közkézre TT atalmas jogterületek ke- rülnek így a társadalom- formáló köztudatba. A tör­vénykönyv tervezete az álta­lános alapelveket leszögező bevezető rendelkezések után a következő részekre oszlik: sze­mélyi jog, tulajdonjog, kötel­mi (szerződéskötési) és végül öröklési jog. Ezeknek a jogterületeknek legdöntőbb alapelveit már az alkotmány is tartalmazza. A tervezet ezeknek az alapelvek­nek gyakorlati megtestesülé­sét foglalja tételes jogi for­mába. Természetesen vannak olyan területek, ahol fejlődé - sünk még nem haladt annyira előre, hogy a már kiformáló­dott vagy még éppen alakuló­ban levő alapelveket helyes lenne többé-kevésbé merev jogi formákba rögzíteni. Pél­dául a termelőszövetkezeti gazdálkodás egyes polgári- jogi vonatkozásainál. Ahol a társadalmi-gazdasági fejlődés megérett a jogi szabályozás­ra, ott sem a puszta rögzítő szabályozást kellett célul ki­tűzni, hanem azt, hogy a jo­tHiiiiiitiuiitiimrimuitimuiiiiiiiumitNiimiiiiiiHfimiiimtitiiiiitii r Nyugat-Németországiban nemrég kiállításon mutatták be a legkorszerűbb kórházi felszerelési tárgyakat. A kiál­lítás egyik érdekessége az új­fajta ivópohár ágyban fekvő betegek részéire. A műanyag­ból készült poharat foszforesz- káló anyaiggal vonják be, amely sötétben világít, így a betegek éjszaka is könnyen megtalálhatják éjjeli szekré­nyükön a poharat anélkül, hogy felgyújtanák a villanyt „CELLULOTHERAPIA“ Svájc, Németország és Spa­nyolország után Franciaor­szágban is alkalmazzák a cel- lulotherápiát, amely tehén vagy borjú méhmagzat-készít­ményének — állítólag fájda­lommentes — intramusculáris beadását jelenti. Ez a készít­mény a „sejtek megfiatalodá­sát” hozza magával. Különös jelentősége van a szív és a nyirokedények megbetegedé­seinél, érelmeszesedésnél, al­lergiás betegségeknél, ekcé­mánál és asztmánál. Féléven­kénti kezelés kiváló javulást eredményez a szervezet kime­rülése esetén. ■CjfUhti, Színház- Qrűdalúnr Ä kik szeretik az izgalmas ka­landregényeket, minden bizonnyal nagy előszeretettel veszik majd kezükbe ezt a könyvet, amely megannyi iz­galmat, váratlan fordulatot, s drámai események egész so­rát kínálja az olvasónak, A huszas évek elején játszó­dik a regény cselekménye. Könyvet a tanyavilágba! r Még néhány nap, s a naptár lapjainak bizonysága szerint is itt a tél. A tél, amely ugyan a városi embereknek megany- nyi apró örömet hoz, a tanyasi embereknek végtelenbe nyúló, hosszú-hosszú napokat, hete­ket kínál. A föld pihen, alusz- sza megérdemelt téli álmát, hogy erőt gyűjtsön az elkövet­kező dolgos tavaszra és nyár­ra. S a parasztember, a ki­csiny, szétszórt tanyák népe szintén pihen. Erőt gyűjt ő is, de nem úgy, mint a föld, bé­késen szenderegve, hanem ol­vasva, tanulva, művelődve, hogy pótolja mindazt, amit a munka dandárjának idején — saját hibáján kívül — elmu­lasztott. Tanulva, olvasva, művelőd­ve — sajnos azonban csak fel­tételes módban. A vágy, az i akarat ott él dolgos paraszt- ; ságunk lelke mélyén, a lehe- i tőség azonban még ma sem | adott teljes egészében. Hogy i ez így igaz, nézzük meg pél- | daként az Albertirsa és Ceg- I lédbercel között elterülő ta- i nyavilág népének helyzetét.- i Sokakkal beszélgettünk, hogy ; mivel töltik majd a hosszú téli j napokat, estéket. A válaszol» I sajnos igen szegényesek, i — Majd csak akad egy-két I jófajta esküvő! — így a fiata- | labbja I — összejövünk, azután kár- \ tyázunk majd a szomszéddal | komával. Ezzel szalad leggyor- j sabban az idő! — kontráznak i az érett emberek. — Sorra látogatjuk a komá­kat, ismerősöket, akad most minden háznál néhány pohár­ka bor — summázzák végül az elszomorító igazságot az öre­gek. Pedig; SZÍVeSEII csinálnának egyebet is. Valami hasznosab­bat, gondűzőbbet. Mondja is ki-ki a maga kívánságát! — Könyv kellene! A pa­rasztember télidőben ér rá ol­vasni, tanulni; — Gazdakör sem lenne utol­só dolog! — Vagy ezüstkalászos tan­folyam. A megfontoltabbak, akik már jól ismerik a helyi adott­ságokat, újra csak az első kí­vánsághoz kanyarodnak visz- sza. — Valamiféle könyvtár kel­lene ide, a tanyavilágba is! Sok és jó könyv. Regény és szabadirodalom egyaránt. Az újságírónak akaratlanul is az ajkára kívánkozik a kér­dés: — Nincs könyvtáruk? — Van is, meg nincs is — mondja az egyik csendesszavú öreg. — ?- Igen, így van pontosan, ahogy mondom. Az iskolában van ugyan egy könyvtár, ta­lán kétszáz könyvvel, de ép­pen kerek négy esztendeje hogy ez a kétszáz könyv az ol­vasnivalónk. Annakidején va­lami jólsikerült műsor bevé­teléből vette a tanító úr. Az­óta egyetlen könyvvel sem gyarapodott. Legfeljebb, ha a tanító úr a saját könyvtárából kölcsönöz, — Bizony ronggyá olvastuk már négy esztendő alatt azt a (kétszáz könyvet, — Van olyan is közöttünk, aki már másodszor olvassa végig a könyveket. — S baj az is, hogy ez a kicsiny könyvtár leginkább ifjúsági könyvekből áll: Móra, Mikszáth, Jókai, néhány Mó­ricz, esetleg Eötvös... Ez a kép bizony elszomorító. Jó lenne valami gyors megol­dást találni, mielőtt még be­áll a tél. Az újságíró nyom­ban megkísérel egy javasla­tot: — Nem lehet megint vala­mi műsort rendezni s a bevé­telt új könyvek vásárlására fordítani? — Lehetni éppen lehetne, Nem is olyan régen szerepel­tek a gyerekek — ezt már a tanyai iskola tanítója mond­ja —, dehát ezúttal is másra kellett a pénz. Jelen esetben kerítésre. — Széttárja a kar­ját. — A fizetésemből nem futja, valahonnan pedig te­remteni kell. így megint el­maradt a könyv. Pedig már úgy kellene, mint egy falat kenyér.. A2 emberek egymásra néznek, s bólintanak. — Valami megoldás mégis­csak kellene. Igen. Sürgősen orvosolnunk kell a tanyasi emberek pana­szát. A könyv közkincs — a tanyai emberek közkincse iv kell, hogy legyen. De hogyan? Csodákat várni nem lehet. Azt sem kívánhat­juk államunktól, hogy egyik napról a másikra gazdag vá­lasztékú könyvtárakat bo­csásson a tanyavilág rendel­kezésére. De segíteni azért mégiscsak kell, s lehet. Egy kis jóakarat, egy kis lelemé­nyesség sok fogas kérdést, ne­héznek tűnő problémát meg­oldott már. Mi hát a gyors segítés mód­ja? Például a megyei könyv­tár néhány hét alatt lebonyo­líthatna egy olyan csereak­ciót, amelynek keretében a tanyaközpontok egymás kö­zött kicserélnék könyveiket. Nagyobb költséget, különö­sebb fáradságot sem kívánna ez a művelet. Csak néhány ember, szíwel-lélekkel végzet) I munkáját. És egy gépkocsit, 1 amely gyorsan lebonyolítaná f a könyvtárak cseréjét. Már I ezzel az egy dologgal is jelen- 1 tősen felfrissülne a tanyasi | könyvtárak anyaga. Természetesen a gyors segí-1 tésnek még számos más mód- | ja is lehet. Csak egy kicsit | gondolkozni kellene a dolgon. | Jó szóval, emberséggel nehe-1 zebb problémákat is megöl- f dottunk már. Miért ne lehet-§ ne hát akkor a tanyasi könyv- § tárak helyzetét is rendezni? | • Prukner Pál I Uzelkov, egy nagy vidéki lap riportere szenzációt keres a vasárnapi újság részére. Min­den vágya, hogy ezzel az írá­sával felhívja -magára a fi­gyelmet és érdeklődést, s WU szürke, névtelen nevét egysze­riben szárnyra kapja a szó­beszéd. Egy távoli szibériai já- járás bűnügyi osztályán reméli megtalálni a nagy szenzációt> A nyomozó-osztály paráncs- | nokának fiatal helyettese, \ Malisev azonban pillanatnyi- \ lag csak érdektelen, „szinte- í len” anyagokat adhat: szélhá- ; mosok, csirketolvajok, kuruss- \ lók apró csalásait. Tél van, \ csikorgó szibériai tél és a taj- \ goban megbújt nagystílű ban- \ dák ezért óvatosan tartózkod- ! nőik a nagyobb akcióktól. \ Ám az egyik bandita tárat- \ lan árulása, a bandavezér \ szépséges szeretőjének elva- i kuli féltékenysége és a bűn- j ügyi osztály parancsnokának I mérhetetlen becsvágya mégis I kirobbantja a véres összecsa- \ pást a bűnügyi „holtszezon’* ! évadján. Ennek a nagy tiszta- \ gatási műveletnek kapcsán ! ütközik össze a nyomozó-osz- í tály parancsnoka „az állam i mindenekelőtt” elv merev hí- \ ve helyettesével, Malisevvel, i „az igazság mindenekelőtt” i elv halálig hű Iképviselőjével- Nos, most már Uzelkov, a ! riporter sem panaszkodhat I Máris kezében a szenzációs ! cikk anyaga. Új filmeket mutatnak be karácsonykor A budapesti filmszínházak december 25-én játsszák első ízben az Éjfélkor című új ma­gyar filmet, amelynek főszere­peit Ruttkai Éva és Gábor Miklós alakítja. Karácsonykor mutatják be a vidéki mozik Papp László háromszoros olimpiai bajnok Nehéz kesztyűk című sport­filmjét. amelyben a világbaj­nokon kívül Rajz János és Kun Magda játszik főszerepet. i Nyiiin: KEGYETLENSÉG Európa Kiadó Ady verseit, szinte gyermeke­ként kezelte mindegyiket. Amit hiányol az ember, az az, hogy még többet akart volna kapni. Még több képetj még több dokumentumot. Lie­het, hogy a hely nem nyújtott erre lehetőséget, de fontolóra kell venni ezt, hiszen nem mindennap jut egy-egy ilyen kötethez az ember, s ha meg­jelenik egy ilyen nagy érdek­lődésre számottartható könyv, akkor helyes■ abban teljesség­re törekedni. A gyönyörű külső a Magyar Helikon Kiadót dicséri, régen nem láttunk ilyen nagy pél­dányszámú könyvet ennyire szép, ízléses külsőben megje­lenni. i nagy költő nevét viseli . fi címlapján az a dokumen- tum-iíötet, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum adott ki a költő születésének nyolcvana­dik évfordulóján. A kötet nagy öröm minden irodalomkedvelő számára, hi­szen rengeteg fénykép és sdk- sok vers kéziratának fakszi­miléje tölti meg. Ady életének egyes mozzanatait mutatják be a képek, s emberi közelség­be hozzák a nagy alkotót. A vers-kéziratok fakszimiléje szánté az ember szeme elé va­rázsolja a költőt alkotás köz­ben. A kisebb javítások, a tör­lések a kéziraton egyben azt ■ is bizonyítják, hogy mennyire szítléből fakadtunk tartotta

Next

/
Oldalképek
Tartalom