Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-19 / 198. szám

»51. DECEMBER ». CSÜTÖRTÖK '"zMirlao Az üzemi tanácsokról célja, hogy megvaló­sítsa a többség diktatúráját, érvényre juttassa a dolgozók millióinak érdekeit a ki- asáfcm án yol ókkal szemben. Ebből természetszerűleg kö­vetkezik, hogy a proletárdikta­túra nem töltheti be felada­tát a dolgozóik millióinak ak­tiv támogatása nélkül. Éppen ezért kell tovább fejleszteni hazánkban a párt politikájá­nak megfelelően a szocialista demokráciát. Amikor a szo­cialista demokrácia kiszélesí­téséről beszélünk, akkor a dolgozó nép szavának, részvé­telének növeléséről van szó a társadalmi, politikai, gazda­sági élet minden területén. A szocialista demokráciának nélkülözhetetlen része aiz üze­mi demokrácia. Ennek jelen­tősége abban van, hogy a ha­talmon levő munkásosztály­nak joga.és kötelessége köz­vetlenül beleszólni az üzem gazdasági ügyeinek intézésé­be. A dolgozó, ha érti és tud­ja, hogy a termelés és a mun­kakörülmények, a gazdaságos­ság kérdéseinek javítására tett észrevételeit, javaslatait meg­valósítják (természetesen, ha az tényleg segíti, jobbá teszi a munka menetét), jobban ma­gáénak érzi a gyárat, nagyobb felelősséggel foglalkozik saját munkájával, nagyobb megbe­csülésre készteti mind. saját magát, mind dolgozó társát az állami vagyon, a nép tu­lajdonának megvédésében. Az elmúlt években az ered­mények mellett az ismert hi­bákból kifolyólag csorbát szenvedett az üzemi demokrá­cia is. A túlzott centralizált­ság, a központilag előírt sok mutató csökkentette a dolgo­zók beleszólását a gazdasági kérdésekbe. Megnehezítette a dolgozók egészséges javaslatai­nak megvalósításót. Elsekélye- sedett az üzemi demokrácia égjük fontos fóruma, a ter­melési tanácskozás is. A vál­lalatok gazdasági vezetői mun­kájuk során sokszor nem vet­ték figyelembe a javaslatokat, vagy nem megfelelő mértékben használták fel azokat. De a szakszervezetek sem szorgal­mazták és nem léptek fel kel­lő eréllyel a munkások javas latjainak megvalósításáért. \i Bfemi demokrácia tT^nem mai keletű. A párt 1956 jú­niusi határozata kimondta, hogy az egyszemélyi vezetés lenini elvének sérthetetlen fenntartása mellett növelni kell a munkások, a dolgozók szerepét az üzem, a vállalat gazdasági tevékenységében. Módot kell találni rá, hogy egyre többen vegyenek részt a tervezés, a szervezés és ird^ nyitás megvitatásában. É feladatok megvalósításá­nak szervezeti és tartalmi ke­reteit adja meg kormányunk és a Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökségének 1957. XI. 17-i határozata az üzemi tanácsok létrehozásáról, amely egyúttal kimondja - a volt .munkástanácsok megszün­tetését is. A munkástanácsokat ellen­forradalmi erők hozták létre. Ezek nem a munkásdemokrá­cia szélesítését tűzték ki cél­juknak, ellenkezőleg, táma­dást indítottak a munkásolt osztályszervezetei ellen. Fél­redobták az üzemi demokrácia már meglevő formáit is. He­lyette azonban nem adtak semmit. Amikor lelepleződtek, szükségszerűen meg is kel­lett szűnniök, mert mint szervek, nem voltak alkalma­sak az üzehni' demokrácia szó. lesítésére. Az üzemi demokrácia szé­lesítésének követelményei megmaradtak a munkásta­nácsok megszűnése után is. A feladat megvalósítása ha­zánkban a szakszervezetek irá­nyításával megoldható. De ezt csak a szakszervezeti bi­zottságok keretein belül nem lehet végrehajtani. A szak- szervezetek a szocialista épí­tőmunkában többéves tapasz­talattal rendelkeznek. A dol­gozóiknak megyénkben mint­egy 80 százaléka szervezett munkás. Mint érdekképvise­leti szervek tagjai, részt vesz­nek a gazdasági szervek mun­kájában. A, gazdasági építés terén megfelelő tapasztalattal rendelkező kádereink van­nak, akik kép>esek lesznek az üzemi tanácsok munkájának irányítására. De az egész munkát nem végezhetik el. Igaz, a szakszervezeti tag­gyűlések az üzemi demokrá­cia nélkülözhetetlen részei, de ezeken elsősorban a szerve­zett dolgozók problémáit tár­gyalják és így kirekesztődné­nek azok. akik még nem tag­jai a szakszervezetnek, holott nekik is módot kell adni, hogy beleszólhassanak és véle­ményt mondhassanak az üzem termelésével, életével kapcso­latban. Ezt minden szakszer­vezeti funkcionáriusnak meg kell értenie. Fontos ezt hangsúlyozni az üzemi tanácsok megválasz­tása előtt eddig megtartott ak- iívaértekezletek tapasztalatai azt mutatják, hogy rwég van­nak, akik úgy látják; az üze­mi tanácsok megválasztásával csorbát szenvednek a szak- szervezetek jogai. Ezt azzal indokolják, hogy az üzemi tanács olyan kérdésekben dönt majd. amelyekkel a szakszer­vezeti bizottság is foglalko­zott kisebb-nagyobb ered­ménnyel. A határozat kimond­ja, hogy az üzemi tanácsba választandók kétharmada szakszervezeti aktivista. A két üzemi tanácsülés között, bele­értve a döntési jogot is, a szakszervezeti bizottság jár el. Ez azt bizonyítja, hogy az üze­mi tanács létrehozásáról szóló határozat a szakszervezetek jogait nemhogy csorbítaná, el­lenkezőleg, bővíti Az eddig megtartott aktíva ülések másik fontos tapaszta­lata, hogy a szakszervezeti bi­zottságoknak, bizalmiaknak jobban kell dolgozniök. mint eddig és nem hanyagolható el e szervek munkájának állan­dó javítása. Ha például a szakszervezet a jövőben javas­latot tesz a szociális alap fel­Betlehemesek használására, feltétlenül ki kell kérnie a reszortbizottsá- gok és bizalmiak véleményét a dolgozók javaslatairól, hogy helyes tervezet kerüljön az üzemi tanács elé. Csak így lehet biztosítani, hogy mun­kájuk a dolgozók többségé­nek helyeslésével találkozzék. Szintén az aktívaüléseken vetődött fel a kérdés, hogy nem csorbítja-e az üzemi ta­nács működése az egyszemé­lyi vezetést. Hiba, ha a gaz­dasági vezetők a munkásellen­őrzés szélesítését jogaik csor­bításának tekintik. Az vi­szont nem baj, ha a bürokrá­cia és az esetleges túlkapá­sok megszűnnek. Az üzemi tanács segíteni fogja a veze­tők munfkóját a „több szem többet lát” elve alapján. .Se­gíti, hogy a vezetők a gazda­sági kérdések megoldásánál a munkások gazdag gyakorlati tapasztalataira támaszkodhas­sanak. Pártsiemweteink ^ gítséget, hogy mind a szak­szervezetben dolgozó, mind a gazdasági vezetésben levő kommunisták megértsék, va­lamint a párt és a tömegek közötti kap>csolat erősítése fontos részének tekintsék az üzemi tanácsok létrehozását és munkáját. Az, hogy az üzemi tanácsokat a szakszervezetek irányítják, bizalom a szak- szervezetek iránt. Rajtunk múlik, hogyan állunk helyt és milyen mértékben segítjük az előttünk álló feladatok megvalósítását. Palotás Károly, az MSZT elnöke Amatőr fényképészek örömére Az OFOTÉRT karácsonyra sok, régen hiányolt fényképe­zőgépet és újdonságokat is forgalomba hoz. így például Jupiter lencsés Kijev II. A. fényképezőgépet, Zorkij 4-et, Zorkij C-t, Flexaretet, Kino- boxot, Exát, Szuper-Doli­nát és Altixet találnak az ér­deklődők az üzletekben. A fényképezőgépeken kívül gaz­dag a választék a különböző nagyító gépekből is. Ezek kö­zött igen jó az Oparnus 2, 6x6- os nagyító, ezenkívül a szov­jet gyártmányú kétféle tás­kanagyító. Az amatőr fény­képészek örömére forgalomba került az Elfi villanó szerke­zet, amely kis bőr táskában, zsebben is elfér. Az egyszerű emberek szolgálatában Tévedett a gépágy A soderthami (Svédország) városi, tanács hadat üzent az elektromos agynak. Nemrég elektronikus számológépet sze­reztek be, amely az évi mér- legszámítások során 25000 frank számítási hibát követett el. Hat hónapra volt szükség, amíg megtalálták a hibát. Első ízben történt meg, hogy a sodenhami városi költségve­tés hiánnyal zárult. 710 grammos szovjet rádiókészülék Parányi rádiókészüléket szerkesztettek a harkovi egyetem rádiófizikai fakultá­sának munkatársai. A készü­lék 710 gramm súlyú, a rádió- csöveket félvezetőkkel helyet­tesítették. A készülékbe be­építették a telepet, a magne- tikus antennát és dinamikus hangszórót is. Ismét megindul a Modern Könyvtár Az idősebbek még emlékez­nek a Modern Könyvtár nép­szerű sorozataira. Az Európa Könyvkiadó most felújítja a sorozatot, amelynek célja, hogy az eddiginél sokkal gyor­sabban ismertessék meg a magyar olvasóközönséggel a világirodalom új elbeszélé­seit, kisregényeit, esszéit. A Modern Könyvtár ízléses, ol­csó füzeteiben helyet kapnak majd olyan művek is, ame­lyék mondanivalójuk, vagy formájuk szempontjából vi­tatottak. A jövő év elején meginduló sorozatban 1958-ban előrelát­hatólag , hat kötetet bocsáta- nák ki, a későbbiekben pedig havonta látnalp napvilágot az újdonságok. Az első kiad­ványok: Hlaske, fiatal len- gyei író három elbeszélése, Valeeva szovjet írónő Társ­bérleti lakás című írása. A z ellenforradalom okozta sebek lassan begyógyul­nak. Az országos gondok ter­he enyhül, s hivatalos szer­veink, pártszervezeteink mun­kájában mind nagyobb teret kap a hétköznapok gondja, az egyes ember problémája, ba­ja, bánata, öröme. Igazat mondanánk-e akkor, ha azt állítanánk, hogy mind­ez nem okoz fennakadást, ne­hézséget? Nem mondanánk igazat. Nem egy helyen ta­pasztaltuk megyénkben, hogy pártszervezeteink félve nyúl­nak az úgynevezett „minden­napi problémákhoz” s ta­nácsi és egyéb hivatali szer­veink is sokszor idegenül, ér­tetlenül kezelik a „szürke em­berek apró gondjait”. Az élet apró kockákból épül fel és az emberek mindennapos gondjai is alkothatnak aka­dályt, amely, ha nem fordí­tunk kellő gondot megoldá­sára, falat képezhet az előre­haladás útján. Nem lehet úgy előrelépni, nem lehet úgy tö­megkapcsolatokat szélesíteni, nem lehet mind szélesebb tö­megeket" bevonni az államha­talomba' a pjolitikai életbe, hogy mindennapi gondjaikkal ne foglalkoznánk, ne segíte­nénk bajaik enyhítésében. N em egy helyen irtózattal ejtik ki azt a szót, hogy: lakásügy. Igaz, valóban min­denütt nagyon nehéz problé­ma a lakáskérdés. De vajon gondolunk-e arra, hogy sok­szor emberi szóval, megértés­sel mennyire enyhíthetjük egy-egy kérelem elutasításá­nak fájdalmát? Vajon gon­dolunk-e arra, hogy amikor több és több feladatot bízunk egyes elvtársakra, megadjuk-e a módot ahhoz, hogy ezeket a feladatokat sikerrel megold­hassák, s mindez né jelent­sen törést családi életükben, a gyermeknevelésben és más hasonló problémáikban? Hány olyan levelet közölt mér lapunk, amelyben a le­vélíró az egyes szerveknél dolgozók ridegségét, emberte­lenségét kifogásolta. Hány olyan emberrel beszélünk munkánk sorain, akik szóváte- szik, hogy nem szívesen men­nek a tanácsházára, a földmű­vesszövetkezetbe vagy más­hová, mert ott kurtán-furcsán elintézik őket. Hivatalos szer­veinknek tagadhatatlanul sok a dolguk. Igaz az is, hogy nem Karácsony előtt a fiúk összeállnak: menjünk betlehemezni. Bekopognak a házak ajtaján, s cérnahangon fújják az éneket. S olykor összecsimpaszkodnak a kapott jutalmon. Mert azért mégsem mindig angyalok .., PIHENNEK A KÖNYVEK rpbben a gyárban az orr a ■t-J legjobb kalauz. Rizsszalma kesernyés, nehéz illata árad az irdatlanul nagy főződobok és őrlőmalmok fe­lől (a szakkifejezésekért nem vállalok felelősséget), kaolin szaga csavarja az orromat a keverőgépek mellett, a fris- sengyártolt, újszülött papír is illatozik a készáruraktárban, a csomagolóbán, a naftalinszag- ról azonnal tudom, hol van a filcraktár, és a grizestészta illanó párája is elárulja: mer­re található az étkező. Itt, az étkezőben van egyéb­ként a könyvtár is. Azt viszont, hogy itt a könyvtár, még a legélesebb szaglású férfiú se szaglászná ki. Egy bezárt szekrény, ben­ne néhány tucat legalább két évvel ezelőtt megjelent ? könyv-, ez az egész, s bogy kétség se támadjon a szek­rény zártságát illetően, Kirsdi­ner Béla, a Szentendrei Papír­gyár egész szakszervezeti könyvtárának pillanatnyi bir­tokosa — hiszen nála van a szekrény kulcsa — kijelenti: — Hát bizony ... Amióta a. Vargáné szülési szabadságra ment, nem nyitottuk ki a könyvtárszekrényt... Tulajdonképpen innen kel­lene kezdenem a riportot. Amit eddig írtam: bevezető, az a feladata, hogy bemutassa a jól munkálkodó, eredmé­nyes kis üzemet, amelyben ..pihennek a könyvek“. A papírgyár igazgatója — kedves, nagypapa-szerű bá­csi (kiderül, hogy valóban nagypapa, duci kisunökája be­bedugja kerek fejecskéjét az irodába) — Bori Jenő elvtárs, a párttitkár nem is tudtak er­ről a 1kényszerpihenőről, Nem szemrehányásképpen írom ezt, hiszen van és volt mindkettő­jüknek elég dolguk: a renta­bilitás, a termelékenység, a tagkönyvcsere, és sorolhatnám tovább a gondokat, feladato­kat, terveket, melyek elfoglal­ják őket, én csak a tényt akar­tam itt megállapítani: nem tudták, hogy több mint egy esztendeje ikényszerpihenőt tartanak a könyvek .. -. Persze, wltak, akik tudták. Tudta elsősorban Varga La- josné, az ÜB-elnök; Kirschner Béla, a kulcs őrizője; Varga Pálné, a volt könyvtáros és tudta az a hatvan-hetven em­ber, akik havonta rendszere­sen felkeresték többször is a szegényes könyvtárat, hogy valami olvasnivalót kölcsönöz­zenek ki maguknak. Ötven-hatvan olvasó! Egy ilyen kicsiny üzemben ez nem is olyan kevés! Úgy látszik, igaza van Lan­ger Károly elvtársnak, a sze­mélyzeti vezetőnek, aki büsz­kén mondja: — Szeretnek nálunk olvas­ni az emberek... Ha a Könyv­terjesztő Vállalat könyvvásárt rendez vájunk, kétezer forint ára „könyvből 1800 forint árát bizonyosan elad... Azt hiszem, ez egészen ter­mészetes. Itt, ahol a könyvek bölcső­jét ringatják, ahol a könyv- nyomópapírt gyártó gépek za­katolnak állandóan, szeretni 'kell a könyvet, a jó könyvet. Itt szeretik a könyvet, ol­vassák a könyvet, felkeresik a könyvtárat — ha felkereshe­tik. És mi gátolja ebben az olva­sókat? Tulajdonképpen semmi. A naftalinszagú filcraktár­ban, ahol éppen a dolgozók karácsonyi takaróajándékait szabják, Varga Lajosné, az ÜB-elnök kijelenti: — Hát Varga Pálné tényleg nem vállalhatja a könyvtáros­ságon tovább, tudja, a két gye­rek... Hanem a Margit már jelentkezett. hogy ha átadjuk a leltárt, ő csinálja tovább .. » Margit, azaz Vincze Sándor- né tehát vállalkozik a könyv­tárosságra ... A leltár most készül, és nemcsak a köny­vekről, hanem a gépekről, nyersanyagokról, mindenről... Újév után akad ezer forint új könyvek vásárlására is ... Ur- bán Lászlóné lesz az, aki ki­választja majd a legmegfele­lőbbeket (nem ártana előzetes közvélemény kutatást tartani: ki mit szeretne olvasni...). A kulcs, az a bizonyos kulcs, bármelyik pillanatban előke­ríthető Kirschner Béla zsebé­ből ... Ezek szerint tulajdonképpen rendben is lenne minden. Miért született meg akkor ez a riport? Hát... Nem is tudom... Talán azért, hogy ne feledkez­zenek meg újév után az elár­vult könyvtárról, a pihenő könyvekről . . . Talán azért, hogy azok is megtudják: ol­vasni szeretnének a papírgyá­riak, akik eddig ezt nem vet- ték észre ... Talán azért, mert az idegen szem többet észre­vesz, idegen orr többet kiszag­lász, mint az, amelyik már megszokta az üzem képét, a gyár jellegzetes illatait. És azért is, mert az újság­író felelősnek érzi magát: raj­ta is múlik, hogy minél előbb végetérjen a könyvek kény­szerpihenője a Szentendrei Papírgyárban. Garami László lehet minden „ügyfélre” félé órákat fordítani, de ugyan­akkor igaz az is, hogy a leg­kisebb panaszt sem szabad egy-két szóval ridegen, mo­gorván visszautasítani. Arra kell mindig gondolni és ez az» amit az államapparátusban dolgozók egy része sokszor el­felejt, hogy ők is kerülhetnek ugyanilyen helyzetbe, s akkor nekik is mennyire fáj, ha ily módon intézik el kérésüket. A kétféle szemlélet sajnos, nem egy helyen eluralkodik Ugyanegy emberről van szó. de mégis másként viselkedik, ha ő a panaszos, vagy ha neki kellene a panaszban intézked­nie. Ez a kettősség pedig megengedhetetlen. Megenged­hetetlen azért, mert minden elintézetlen. p>anasz, minden ridegen visszautasított pana­szos. minden embertelenül» humanizmus nélkül elintézett ügy egy-egy kerékkötője elő­rehaladásunknak. Keveset, nagyon keveset kutatjuk azt, p>edig elsősorban ezt kellen« tennünk, hogy mi van az errw beraken belül. Mi rejtőzik szí­vükben, agyukban, hol szorul­nak támaszra, segítségre? Ha a bajokkal küszködő ember segítséget kap, ha a problé­mák súlya alatt görnyedező tá­maszra lel, egyben hálát ifi érez. S háláját elsősorban úgy igyekszik leróni, hogy a maga munkaterületén többet és job­bat akar, a maga példájából tanulva önmaga is segítségére siet problémákkal küszködő társainak. A z utóbbi időben mind sűrűbben találkozunk olyan tanácselnökökkel, ta­nácsalkalmazottakkal. p>árttit- károbkal és egyszerű kom­munistákkal, akik mindjobban kezdik ezt látni, mindjobban, ezt állítják elsőrendű fel­adatiként magúk elé. Ezelc az emberek valóban újat képviselnek. A ridegség­gel szemben humanitást. A felelőtlen ígérgetésekkel szem­ben nagy-nagy akaratot, hogy valóban segíteni tudjanak. A türelmetlenséggel szemben tü­relmet, emberséget, megér­tést. És ezeknek az elvtársak­nak a p>éldájából kell tanul­nunk, ezeket a módszereket kell átvenniük pártszerveze­teinknek. tanácsszerveinknek és mindennapi munkájuk gyakorlatává tenni. A közmondás azt tartja, hogy: „Meghalt Mátyás ki­rály, oda az igazság’’. Igaz, nagyon igaz volt e$ a köz­mondás a Horthy-korszakban» amikor a kisember nem ta­lálhatta meg sehol sem az igazát. De nem lehet, nem szabad, hogy igaz legyen ez a közmondás szocializmust épí­tő államunkban, ahol minden az ember életét, jövőjét kell, hogy szolgálja, ahol minden kommunistának és minden ál­lami alkalmazottnak szívügye­ként kell vennie azt, hogy az emberek hétköznapi gondjai­nak megoldásáért dolgozik, s ilyen irányú tevékenységében képiességei legjavát kell, hogy adja. J ó lenne, ha egy-egy ta­nácsülésen, de egy-egy párttaggyűlésen is napirend­re kerülne ez a kérdés. Hiszen sok példát tudnak mindenütt felsorolni a tanácstagok arra, hogy a község, a város tanács­szervei hol követtek el hibát, hol jártak el helytelenül a panaszosokkal, hol tapasztal­ható az apparátus munkájá­ban ridegség, embertelenség» A falu, a város kommunistái rengeteg segítséget adhatnak ehhez, ha taggyűléseiken na­pirendre tűznek egy-egy ilyen problémakört Csakis úgy juthatunk előre, ha mind több és több ember érzi, hogy ez az ország az övé. hogy ebben az országban minden őt szolgálja, hogy megértik gondjait, bajait, hogy segítségére vannak. S ne­künk a szocializmus építésé­hez mind több és több ilyen emberre van szükségünk» Ezért dolgozni, ezt elérni nem hálátlan feladat. És nemcsak feladat, hanem mondhatjuk úgy is, hogy kötelesség. Köte­lessége minden kommunistá­nak, minden állami alkalma­zottnak, mindenkinek, aki a nép jövőjét szolgálja munká­jával, Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom