Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-19 / 198. szám

«n Mi t rí# <PCmap 1957. DECEMBER 19. CSÜTÖRTÖK A szarvasmarhatenyésztés útja Pest megyében Sokat beszéltünk már az állat- tenyésztés fontosságáról, saj­nos, fejlesztésében legtöbbször csak a sűrűn rovátkáit papír­tervekig jutottunk. Sokat be­széltünk mi, megyei szakem­berek is a tejövezetről, zöld­övezetről, öntözéses műve­lésről és így tovább, de a gya­korlatban eddig bizony nem sokat tettünk; Pest megye állattenyésztési adottságai — mivel megyénk a főváros körül terül el — egé­szen speciálisak. A mi me­gyénkben az állattenyésztés­inek, helyesebben a- szarvas- marhatenyésztésnek különle­ges adottságai vannak. Éppen ezért vizsgáljuk meg, milyen Volt Pest megye szarvasmar- hatenyésztése a múltban, mi­lyen a jelenben és milyen lesz majd a jövőben. Az egyoldalú tervgazdálko­dás, a kenyérgabona termelé­sének erőltetése a sok éven át kialakult állattenyésztést hát­térbe szorította. Ennek követ­keztéiben állattenyésztésünk, különösen szarvasmarhate­nyésztésünk a háború előtti­hez képest erősen visszafejlő­dött. Az állattartó gazdák legtöbbször takarmányhiány- nyal küzdöttek, nem tudták kihasználni az állatállomány­ban rejlő termelőképességet. Drágán és keveset termeltek. Megyénk szarvasmarhate­nyésztésének csak néhány éves múltját elemezve, megállapít­hatjuk, hogy az 1950-e.s évek tenyésztési mélypontja után évről évre folyamatos javulást tapasztalunk. A tavalyi ellen- forradalmi események követ­keztében azonban újra nagy­mérvű volt a visszaesés, első­sorban mennyiségileg. A kár legérzékenyebben szarvas­marhatenyésztésünket érte. Míg 1956. március elején csak­nem 108 ezer szarvasmarhát •— ebből 45 ezer darab tehe­net — számláltunk, addig ez év márciusában alig több mint 90 ezer volt a szarvasmarhalét­szám, s ebből 42 000 darab te­hén. A szarvasmarhaállomány számát vizsgálva, nem hagy­hatunk figyelmen kívül né­hány évjáratot, illetve az állo­mány évenkénti alakulását. Az elmúlt fél évszázadból ve­szünk néhány jellemző adatot. 1895-ben az összes szarvas­marhalétszám 120162, ebből tehén 58 528. 1935-ben 120 200 az össz-szarvasmarhalétszám, ebből 77 000 a tehén. 1957-ben már csak» 91 634 szarvasmar­hát számolunk a tehénlétszám pedig 42 458. A számadatokat vizsgálva, igen szembetűnő a csökkenés, pedig jelenlegi adottságaink kedvezőbbek a szarvasmarhatenyésztésre, mint 50 évvel ezelőtt. A me­gyéhez tartozó városok, köz­ségek területe azidőtájban sem volt nagyobb, mint most. Mi a legfontosabb tanulsága az is­mertetett adatoknak? Elsősorban az, hogy amíg 1935-ben 64 százalékos volt a tehenek arányszáma az összes Bzarvasmarhalétszámhoz vi­szonyítva, jelenleg még az 50 százalékát sem éri el. Semmi értelme sincs annak, hogy to­vábbra is kendőzzük azt a sok­éves valóságot, hogy megyénk­ben, s főleg a főváros közelé­ben a lefejő jellegű tej terme­JüHIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIHIIIItlIHIIIIIIIIIimilMlllinilltlIIIIIIItMlimillMMtlIlllllllliniHIIIHIIIIIIIIIIIIMItlIllttlIlllllllltlIlllllllllll KÖZÉRT - KÖZÉRT _ KÖZÉRT lő tehenészetek vannak túl­súlyban. Erről a tényről az el­múlt években nemigen be­széltünk Meg kell azonban mondanunk, hogy a jelenlegi adottságaink mellett bizonyos mértékben szükséges is, hogy ilyen profilú tehenészeteink le­gyenek a főváros közelében. A valóság ugyanis az, hogy a fő­város naponta több mint 400 ezer liter tejet fogyaszt el, s e tejmennyiségnek csak igen kis hányadát tudják a peremvá­rosok tehenészetei megtermel­ni. Megyénk parasztságára há­rul tehát elsősorban az a fel­adat, hogy ellássa a fővárost tejjel, mivel nem kell messzi­re szállítani. A kórházak, is­kolák és egyéb intézmények a nyerstejet rövid szállítás után frissen kapják meg megyénk­ből. Itt ütközik Ö6sze bizonyos mértékig a tenyésztői és köz- gazdasági érdek. A gazdák a szarvasmarhautánpótlásról nem gondoskodnak, mert „minden” a tej. A borjakat nem nevelik fel, mert legke­vesebb 4 forintot kapnak a tej literjéért. A magas tejár miatt a borjúnevelés költsége még csak növekszik, S a nevelésre fordított költség csak tehén- ikorbam, vagyis néhány év múlva térül meg. Ezt a két kérdést össze kell egyeztetni. Semmiképpen sem gondolkodhatunk úgy, hogy „mi tenyésztők vagyunk, ne­künk minden az utánpótlás” és rendelettel írjuk elő a min­denképpen! növendéknevelést. Ezt a helytelen módszert évek­kel ezelőtt többször megpró­báltuk, de nem vezetett ered­ményre. Megyénkben a szarvasmarhautánpótlást a kö­vetkezőképpen akarjuk meg­oldani: A megye területét két részre osztjuk. Az egyik rész mintegy 50 kilométeres ható­sugarú a főváros körül, ez az úgynevezet tejövezet, míg a másik rész a körön kívülaső terület Az a tervünk, hogy a tejövezetben a szarvasmarha- államány 60 százaléka te­hén legyen, míg a kül­ső területen 40 százalék. Az utánpótlás, vagyis az utódnevelés munkáját a tej- övezeten kívüli területek lát- hák el. Ez a terv reális is, mert nagy távolságról gyenge közlekedés mellett nem lehet la tejet frissen, konzerválás Inélkül szállítani. Még rosszabb képet kapunk a szarvasmarhatenyésztésről, ha annak helyzetét a termelő­szövetkezeti gazdaságokban (vizsgáljuk. 1956. júniusában a termelőszövetkezetek közös ál­lománya már majdnem elérte a tízezer darabot. Ebből te­hén négyezer darab volt. Az idei márciusi állatszámláláskor mindössze öt és félezer darab szarvasmarhát — ebből tehén háromezer darab — találtunk a közös állományban. Ez a létszám napjainkban már ked­vezőbben alakult. Ez év októ­ber végén 6277 szarvasmarhát •— ebből 3226 a tehén — szám­láltunk a termelőszövetkeze­tekben. Mi, szakemberek is minden erőnket latbavetjük annak érdekében, hogy minél hamarabb helyrehozzuk az el­lenforradalom ilyenirányú pusztítását. Napjainkig több mint 500 vemhes üszőt és te­henet juttattunk állami tá­mogatással a termelőszövetke­zeteknek. — Van déligyümölcsük? — Csak ilyen fügével szolgálhatok.,! Tapasztalataink szerint ke­vés termelőszövetkezetben ér­tették meg azt a vitathatatlan tényt, hogy egy mezőgazdasá­gi nagyüzem elképzelhetetlen állattenyésztés, főleg szarvas­marhatenyésztés nélkül. Az állattenyésztés az a termelési ág, amely az év minden sza­kában biztosítani tudja a tag­ság részére a folyamatos jöve­delmet. A pomázi Petőfi, a ceglédi Dózsa Népe, a letkési Bástya és még lehetne sorolni tovább is az olyan tsz-ek ne­veit, ahol felismerték ezt. A termelőszövetkezetek vezetői­nek érdemes lenne gyakrab­ban kézbevenni a ceruzát és számolni. Világosan kell látni végre, hogy fejlett, belterjes gazdál­kodást nem lehet megvalósíta­ni fejlett szarvasmarhate­nyésztés nélkül. Megyénk há­roméves fejlesztési tervét is ezen elv alapján dolgoztuk ki. A tervidőszak végére, 1960-ra legkevesebb 100 000 darab szarvasmarhának kell lenni a megyében, s ha ezt elérjük, akkor elmondhatjuk, hogy he­lyes úton haladunk a belterjes gazdálkodás felé. De nemcsak a szarvasmarhaállomány lét­számát fokozzuk, hanem a mi­nőséget és a terméshozamot is. Napjainkban, minden te­henet beleszámítva, az évi is­tállóátlag alig haladja meg a 2000 litert. Ha adottságainkat helyesen használjuk ki, 1960- ra jóval túlléphetjük ezt a mennyiséget. Úgy látjuk, céljaink élet- ízűek, reálisak és a készített terv talán az első lesz, ame­lyet a gyakorlatban végre is tudunk hajtani. Mi, állatte­nyésztők ígérjük, hogy min­dent megteszünk a cél eléré­séért, de a növénytermelők se­gítségét is kérjük, hiszen cé­lunk közös. Több állat •— több trágya — nagyobb termés: ez lesz a végeredmény. Mikolai Ferenc megyei főállattenyésztő 30 OOO kiló gabona a Gyermekvárosnak A Heves megyei Iskolák út­törői felajánlották, hogy mind­egyikük a nyáron összegyűj­tött kalászokból egy-egy kiló gabonát ad a foci Gyermekvá­rosnak. A gabonát eladják majd az államnák, az érte kapott pénzt pedig elküldik a Gyermekváros címére. Előre­láthatólag több mint har­mincezer kiló gabonát gyűj­tenek össze, mintegy nyolc­vanezer forint értékben. Festik a kanárimadarakat A Német Szövetségi Köztár­saságban a közelmúltban olyan ártalmatlan vegyianyagot állí­tottak elő, melyneiic segítségé­vel tartósan narancs, illetve piros színűre lehet változtatni a kanárimadarak eredeti szí­nét. A vegyszert eledel formá­jában adják be a kanáriknak. Nem tud eléggé koncentrálni... Joan Johannson angol artis­tanő estéről estére óriási hatást kelt „halál-robogásávdl", ami­kor motorkerékpárjával egy falon száguld végig. Hátbor­zongató produkciója annyi jö­vedelmet biztosít neki, hogy a közelmúltban gyönyörű autót vásárolt magának. Csakhogy az örömbe üröm is vegyül: nem vezetheti maga az autót, mert nem kapja meg a hajtási engedélyt. A vizsgán már két­szer elbukott. Az indok: mm tud eléggé koncentrálni.., Tizenegyéves költő Gudrun Jgkobsson 11 éves svédországi iskolásleány most adta ki versgyűjteményét. Az irodalmi kritikusok elismerés­sel nyilatkoztak a fiatal költő 20 költeményéről. Tizenhétezer négyzetméteres mesterséges sziget — 1007 oszlopon Hihetetlennek tűnő tervet valósított meg a svájci Adolf Winter. A Nyugat-Afrika partjainál elterülő Bálna öbölben, amelynek vize közismerten gazdag mindenféle halban, mes­terséges szigetet építtetett fel. Az óriási sziget 17 ezer négy­zetméter kiterjedésű és 1007 erős oszlop tartja több méter magasan a tenger felett úgy, hogy a viharok nem tehetnek kárt benne. A sziget különféle madarak (pelikánok és kormo- ránok) ezreinek ad nyugodt és biztos fészkelési lehetőséget. A madarak a háborítatlan tanyáért cserébe centiméter vastagon fedik be madártrágyával az egész szigetet. A madártrágya nem egyéb mint „guanó”, ami viszont a világ legkeresettebb és legértékesebb trágyafélesége. A guano mázsája 66 német márkáért kel el a világpiacon, A. Winter pedig évente körül­belül 20 ezer mázsát „állít elő“ belőle mesterséges szigetén. Egy évre ítélték „Aszód rémét" Kilencrendbeli lopás bűn­tette miatt állt a fiatalkorúak bírósága előtt egy tizenhét- éves fiú, H. Gábor Aszódról. Ez év júniustól októberig ki­lenc lopást követett el, többet úgy, hogy kileste, mikor van­nak távol a lakásból és akkor hatolt he. Töltőtollat, pénzt, postagalambot, pálinkát, me­zőőrtől látcsövet, italboltból konzervet és kifliket, Csepel motorkerékpárt, saját édes­anyjától pénzt lopott. Kártyán nyert és visszaadta duplán. Állítólag inni,szerető apjának is adott a kártyanyereségből. A bíróság bűnösnek mondta ki a fiatalkorút kilencrendbeli lopás. bűntettében és ezért egyévi börtönre ítélte. Figye­lembe vették, hogy csak ak­kor ismerte be a lopásokat, amikor már teljesen rábizo­nyították. A tárgyaláson a vádlott az­zal védekezett, hogy szalma­kazalban és pajtákban aludt, nem mert hazamenni, hiszen apja folyton ütötte-verte. A bíróság ítéletében megállapí­totta, hogy a fiatalkorúval szemben az édesapja mulasz­tást követett el, nem törődött a fia nevelésével, pedig éppdn ebben a korban szorult volna legjobban apja segítségére. Az apja azt vallotta, hogy napi tizenhat órát dolgozik, nem ér rá a fiával törődni, így aztán felnőttek rossz tár­saságába került, nem csoda, ha „Aszód réme” lett belőle, ahogyan nevezték. Az ítéletet a vádlott tudo­másul vette, az ügyész és a védő gondolkodási időt kért. éteti/cszélpbut Amer lkaiban nagyszabású kí­sérletsorozatot folytattak a do­hányzásnak az egészségre ká. ros voltáról. Az ötéves kísér­leti periódusban 188 000 férfit figyeltek, meg, kiknek életko­ra az 50 és 70 esztendő között volt. A 188 000 megfigyelt bői 11 870 halt meg. A halálozási arány a dohányosoknál 68 szá­zalékkal volt magasabb, mint a nem dohányosoké.- A halá­lozási arány (a nem dohányo­sokéhoz viszonyítva) a napi 10 cigarettásoknál 34 százalék­kal, a napi 20 cigarettásoknál 70 százalékkal, a napi 40 ci­garettásoknál 90 százalékkal, az ennél több c igarettásoknál 123 százalékkal volt maga­sabb. 32 392 ellhúnyt nem do­hányos közül négyen haltak meg tüdőrákban. 108 ezer el- húnyt dohányos közül pedig 397-en. A nem dohányosok kö­zött sokkal ritkább az öngyil­kosság; I ■Cf ilnty Színház, Qrödnlomr /\ legs^etb angol filmssínésznő Az amerikai filmesek elirigyelték a Don Quijote cimű szovjet cinemascope film nagy sikerét. Michael Todd ren­dezővel az élen most ők is filmre viszik a búsképű lovag történetét. A film női főszereplője Michael Todd felesége: Elisabeth Taylor, akit a legszebb angol filmszínésznőnek tartanak UNmUMimitHNNiiiiiiinHimiiiimitHiHiiiiiuimNiif Tatay Sándor : ZÁPOR Szépirodalmi Kiadó Z ápor zuhog a falura és a szakadó esőben — mint­ha csak az időjárás szeszélye vetette volna oda — különös emberpár bukilcan fel a csen­des kis házak között. Minisz­teri tanácsoséknaik mondják magukat. Uraknak a főváros­ból, akik ott hagytak állást és nagyvilági kényelmet és falun akarnak békés csendben meg­telepedni ... Mi van emögött? És honnan az a viharos vál­ság, amely a „miniszterek'' megérkezte után egy-kettőre felforgatja a falut? A harmincas évek Magyar- országán vagyunk és a kér­désekre a regényben fokról fokra kibontakozik a felelet. A bélistás miniszteri tanácsos képviselői mandátumra vá­gyik, azért igyekszik még ide­jében „beépülni“ a faluba, s megkedvelteiül magát lehető­leg mindenkivel. A falusi élet válságát azonban nem 6 hoz­za, ő csak az a csepp, amitől kicsordul a vízzel tele pohár. A falusi emberek élete magá­ban is megrekedt, lehetetlen­né vált és megoldhatatlanná bonyolódott a Horthy-korszak fojtogató világában. Hogy miért vált ilyenné, azt magunknak fkell végiggondol­nunk a regény világos útmu­tatása nyomán. Azért, mert át nem hidalható szalkadékak hú. sódnak a felső úri világ, a fa­lusi értelmiség és a parasztság között, azután pedig a parasz­ti világon belül ugyanilyen szakadékok tátonganak. Az el­nyomás egymástól idegen vi­lágokra szabdalta szét a tár­sadalmat. A felsőbb világok csak vadászterületnek tekin­tik az alsóbbakat és az alsób­bak dermedten, mozdulatlanul várakoznak a mélyben — de az igazi erő, az állandóság ereje az alsó világoké; ez a re­gény tanítása. A „miniszterek’1 nem sokat lótnáik ebből. Ők csak szervez­kednek, ügyeskednek és végül — a falu gazdag paraszt­ja számára kaparják ki a sült gesztenyét. A harmincas évék­ben vagyunk, egyelőre marad még minden a régiben, zápor ‘“zuhog megint a falura és a különös emberpár — mintha csak az időjárás szeszélye ve­zetné tovább — eltűnik gyor­san az apró házak közül, el­költözik újabb vadászterüle­tekre. (iimiiiininmiiiiiiniiiiKiiHiDiiiiuiitiiitimiiiHiiHiiiitiiiiimii Karinthy Ferenc: K E N TA U R Szépirodalmi Kiadó a Tihanyi Alapítólevél egyik /L magyar szavának, a kangreznek helyes értelmezése foglalkoztatja ősi Istvánt, a tehetséges fiatal nyelvészt. Mulatságos és megrázó fordu­latokkal teljes, megszállott ku­tatómunkája során fel-felvil- lan előttünk a harmincas évek Budapestjének képe. Külön­leges embereikkel, sorsokkal ismerkedünk meg. Szerelmes asszonyok viszik előre, vagy akadályozzák a sokszor re­ménytelennek tűnő „nyomo­zást’, amelyre egy régi nyel­vész titokzatos tragédiájának árnyéka borul. Az író hol finom játékos iróniával, hol meleg együtt­érzéssel bonyolítja a véget nem érő érdekes kutatást, amely látszólag bármennyire is távol áll az élettől, m&gis alkalmat ád néki arra, hogy alakjainak sorsát a maga ket­tős értelmi! módján szórakoz­tatóan . és elgondolkoztatóan elemezze. Személyes élmé­nyeiből, a fölényesen biztos­rajzú környezetekből és ala­kokból, az egyetemi élet ké­peiből és az egész történetből ugyanazon erő és fény sugár­zik, a szép fiatalság lendülete,■ napsütése és hangulata_ un zom MOMETTA . fLEXARET LJUBITELJ FENYKÉPEZ06EPEK KARÁCSONYI VÁSÁRA JL <^Í53^> BOLTOKBA«!

Next

/
Oldalképek
Tartalom