Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-02 / 158. szám

uteri kfCirlap 1957. NOVEMBER 2. SZOMBAT c4. rpesl megyei IK/u'lap í ~ Izgalmas jelenet Az Állami Faluszínház bemutatója") A REGÉNYEK sikeres dra- matizál'ásának alapvető problémája: az átültető — a színpadszerűség elvének szem előtt tartásával — az író szín­padi társszerzőiéként átmen­ti-e a regény levegőjét, a sze­replőik jellemét és a történet mondanivalóját Nehéz a fel­adat, s igen nehéz a megoldá­sa is. Ilyen átültetett színdarabot mutatott be a Faluszínház: a Móricz Zsigmond Pillangó cí­mű regényéből készült három- felvoniásos színművet, Az. át­dolgozó, a színpadi változat szerzője Gyökösy Zsolt, nem íróember, hanem színházi ren­dező. Hivatása rányomja bé­lyegét a színdarabra. Kellő mérséklettel és Móricz Zsig­mond írói zsenije előtti tiszte­lettel dolgozta át a regényt, a színlap szerint „háromfelvo- násos szerelmi idiiHé‘’. Éppen az átdolgozó rendezői mivolta avatja sikerré a Pillangót, mert — noha a színpadi játék szereplőinek jeilemf ejlődése hí­ven követi a regény figurái­nak életét — Gyökösy soha sem téved, a dramatizálás olyan útvesztőjébe, hogy a re­gény epikus részeit a szerep­lőkkel mondassa el és ezzel lassítsa a cselekményt. A PILLANGÓ nem a legis­mertebb műve Móricz Zsigmondinak. Kisregény. Két szerelmes — Hitves Zsuzsika és Darabos Jóska — szerelmén keresztül mutatja meg az író az 1920-as évek paraszti sor­sát, amikor a napszámosok élete oly szomorú és nyomo­rúságos. hogy a szülők elad­ják gyermeküket és így akar­ják megvenni eddigi nélkülö- zéses életük hátralevő napjai­ra a kicsit gondtalanabb éle­tet. Ennyi a történet. A cse­lekmény falusi szerelmi idillé válna, vagy színpadra ülteté­sekor népszínművé sekélye- sedhetne, ha Gyökösy Zsolt nem tartaná szem előtt Móricz Zsigmond kegyetlenül éles társadalomrajzát. ’ A két fia­tal szerelmi vergődése, a pénz­telenség nyomorúsága, a szü­lők harca közben színpadra lépnek a kor tipikus figurái: a harácsoló, szívtelen nagygaz­da felesége, a mindenáron férjhezmenni akaró gazdag lány, „ Ikerítőnek felcsapott házivarrónő s a gátlás nélküli, szerelmi kalandokra éhes fő­orvos. A FALUSZINHÁZ együt­tese nagy jó&zándókkal, ttt-ott azonban, zökkenővel vit­te színpadra Móricz Zsigmond —Gyökösy Zsolt Pillangóját. Az előadás fő érdeme az, hogy a legkisebb szereplő is helyén van és egyetlen gesztussal sem esik ki az előadás ritmusából A darab központi figurái: Zsu­zsika és Jóska — a két sze­relmes. Zsuzsikát Szlonka Márta alakítja, aki hitelessé tudja tenni a szerelem és a gyermeki engedelmesség kö­zött vergődő figurát. Soha sem esik abba a hibába, hogy az alakot külsőségeiben raj­zolja meg, még érzelmi kitö­réseit is felhangon mondja el, ezzel is hangsúlyozva a belső feszültséget. Hollai Bertalan Jóska megszemélyesítője, te­hetséges, kezdő színész, a te­hetségnek és a fiatalságnak minden hibájával és erényei­vel Nagyon jó színészeket Is­mertünk meg Zsuzsika szülei­nek szerepében. Zombori Ka­tó, de különösen Szalai Gyula tökéletes Móricz Zsigmond-i figurát állít a színpadra. Egé­szen furcsa, hogy a színdarab legjobb szereplői az epizódis­ták. Kiváló alakítást nyújt egy félmű veit cipészmester szere­pében Tassá Tamás, megdöb­bentően száraz és kegyetlen a nagygazda feleségének szere félben Ács Rózsi. A többiek: Takács Anna, Tapasztó János, Czéh Gitta, Erős Pál, Bodo- nyi Györgyi, Fóy Györgyi. Tondaá Gábor és a kis Sörös Sanyi jól illeszkednek be az együttesbe. Kalmár Pál Logarléc-üzem Monoron A Monori Kefegyárban pén­teken megkezdte működését a logarléc-üzem. A mintegy ne­gyedmillió forintos beruházás­sal létesített üzemben speciális faiskolákban nevelt körtefát dolgoznak fel- Egyelőre nagy- és zseblogarléceket, valamint két és három lapu lépték­vonalzókat készítenek. Terve­zik más hasonló speciális mű­szerek gyártását is. Az ember átlagos életkora: 140 év Cesare Frugoni olasz orvos- professzor kijelentette a Rómá­ban megtartott 56. orvostudo­mányi kongresszuson, hogy amennyiben az életszínvonal emelkedik, s az egyén szociális és psichikai léte javul, az ember átlagos életkora elérheti a 120—140 évet. A kultúra jegyében ? Cegléd ősi kultúrváros. Lakói szeretik és áhítják a szép verset, a jó színdarabot, a szívet-lelket derítő operett-muzsikát, de még a kellemes szórakozást ígérő tánczenét is. S ez jó dolog, igen jó. Lehetőség is van arra, KÖZLEKEtólTÍSI GÉPJAVÍTÓ V. KULTUOQTTHQNA CL_S a Vígadódon ÉJFÉL ELŐTT-nJl(dűWte/tikM' UCiOROÚDé ^YANjmvÁa... ® ~ TANÍT é PAI/AS77 MÁRTA Ái A I» BYT»MUS JAZZ „ hogy a ceglédiek kielégíthessék kulturális igényeiket. Talán túlságosan is. Hét kultúr­otthon, három normálfilmes és öt keskeny- filmes mozi áll a mintegy negyvenezer lakosú városban a szórakozni, művelődni vágyók rendelkezésére. Mi következik ebből? Elsősorban az, hogy a kultúrmunka szétaprózódik. Több, mint háromezerötszáz embert képes egyszerre be­fogadni a hét kultúrotthon, nem beszélve a mozikról és a vendéglátóipar szórakozóhelyei­ről. Tehát nem is oly könnyű ilyen nagy­számú közönséget toborozni, s ezért ádáz harc folyik a kultúrotthonok között a közönség megszerzéséért. Ez még nem is lenne baj, ha színvonalas, valóban művészi műsorokkal törekednének erre. Sajnos azonban a városi művelődési ház kivételével nem így áll a do­log. Néhány kiragadott példa is jói bizonyítja, hogy milyen rendezvények alkották az el­múlt hónapokban a kultúrotthonok műsorai­nak gerincét. Cseresznye-bái, rock and roll bemutató, barack-bál, virsli-bál, makk hetes bál, jazz-vihar, pacal-bál és végül nyuszi-bál, amelynek lényege: éjfélkor leoltották a vil­lanyt és egy nyulat engedtek be a tánchelyi­ségbe azzal a céllal, hogy aki megfogja, azé. Miért ez egymást túllicitáló versengés a ceglédi kultúrotthonok között? Miért van szükség például arra, hogy slágertanítás cí­mén buta da'ocskäk szövegét zengje kórus­ban, vad nosztalgiába esve az egész táncterem egyszer, kétszer, tízszer? Miért tartják a kultúrotthonok vezetői legfontosabb felada­tuknak a bálok rendezését? Ideje lenne, ha a városi, vagy akár a me­gyei tanács végTe rendet teremtene ebben a „kult úr-dzsungelben”. Akár úgy is, ha a vá­ros nem bír el hét kultúrotthon!, hát marad­jon meg be'őle három, vagy négy, de azok valóban az igazi kultúra otthonai legyenek. (PP) ............................................ti........................minimum.............iimmimiinmimrmmiiimmiiiniiiiitiiimiitiiiimiiiiiiitiiiimimimi.......iiiiiiiimiitfmmnmiiiiiifimtn A NDRÁS ENDRE: Két tyúktojás ára Neked adom Beküldte: Kristóf László, Vác I Kibővített és átépített 1003. sz. nagymarosi ruházati boltunkat megnyitottuk Árukészletünket a vásárlók kívánságára nagy válasz­tékban készruha cikkekkel is ellátjuk november 4-től Nagy őszi vásár, a legújabb divatcikkekből MÉTER - KÖTÖTT - DIVATÁRU KÉSZRUHA — CIPŐ Szeretettel várjuk Nagymaros és környéke vásárlóit PESTMEGYEI RUHÁZATI KISKER. VÁLLALAT DOLGOZÓI Tiakosné jó félórája óit ma­ß tat a kamrában. Igazgat­ja' a dióval megrakott vessző- kosarakat, a hónaljáig felérő teli liszteszsákot, a zsírosbödö- nö'.et. Erőlködik, hogy helyet szorítson az újonnan vásá­rolt huszonötliteres zomán- cos edénynek. Erre ugyan most még nincs szüksége, de hát az ember lágyén előrelátó. Egész nyáron, amikor csak tehette, leste a földművesszövetkezeti boltot, míg aztán ráakadt és megvette. Ki tudja, gyertya­szentelőig hozzájutott volna-e egy ilyen szép portékához? Igaz, nem volt olcsó mulatság, de ha egyszer kell! Hedvig, mármint levágásra szánt hízó­ja, szerény becslés szerint is megnyomja már a másfél má­zsát. Meglehet, hogy még így sem fér el a rengeteg zsír, amit várnak..; Mindezeket az érveket több­ször is végiggondolja, míg rá­mol. Ismeri emberét, kivált azt a gyengéjét, hogy három­szor is megrágja, mielőtt kiad egyetlen forintot. Pedig Bakos Sándor nem zsugori. Ilyennek, ilyen magától mindent megvo­nó ilcuporgatónak nevelte őt a cselédsors. A mai napig sem tudott leszokni róla. — Holnap is lesz nap, meg holnapután is! — szokta mon­dogatni élete párjának, ha az valamit vásárolni altart a gye­rekeknek, vagy éppen Sándor­nak. Vök rá példa, hogy emiatt egyszer-másszor csú­nyán hajbakaptak, egyszer pe­dig — igaz 'kissé kapatos volt — kezet is emelt Annára. Másnapra, amikorra elszállt fejéből a gőz, megfogadta, hogy többé nem szól bele a gazdálkodásba, hiszen Anna tud bánni a pénzzel. — Ide figyelj — mondta ak­kor —, ezentúl vedd meg, amit jónak látsz! Azt se bá­nom, ha csak utólag szólsz róla. Bakosné így is cselekedett, bár megtörtént azóta, hogy Sándor, munkából hazatérve váratlanul megkérdezte: — Vettél valamit?... Mu­tasd! P ersze, legtöbbször mellé­fogott a kérdezősködés- sei. Ilyenkor egész este hang­ját se lehetett hallani. Félre­húzódott a sarokba és egy kockásfedelű füzetbe jegyez- getve azt számolgatta, hogy a zárszámadásig — ha ennyi még ennyi munkaegységet ér el — terményben és készpénz­ben mit fog hazahozni, Ezek a műveletek rendszerint meg­nyugtatták s mire ágyba ke­rült, elmúlt a „szószegés“ miatti szégyenkezése. Az Aranykalász Tsz, amely­nek Bakos egyik brigádveze­tője, a jó közepesek közé szá­mit. Területre, lélekszámra, jövedelemre egyaránt. Sándor keresete azonban esztendőről esztendőre felülmúlta az át­lagét. Becsülettel megdolgozik minden forintért és mint bri­gádvezető, képes egyetlen szalmaszálért ráripakodni leg­jobb gyermekkori pajtására is: — Ne pocsékold, he! Nem Ispánky urat szolgálod ... Most is, hogy hazafélé tart, majd szétveti a méreg, öreg Mihály, ez a kelekótya, bor­issza fogatos a cukorgyárból jövet árokba fordította a me­lasszal, répaszelettel megpa­kolt szekeret. — Kár, mindig csak kár! — füstölög, bár e pillanatban még nem tudja: pénzértékben mennyi ment veszendőbe. Annyit azonban nyomban el­határoz, hogy a kárösszegét le­fogatja tőle az elszámoláskor. E hirtelen támadt ötlet kissé lelohasztfa indulatait. így ér haza. — Aggyisten! — köszön már a küszöbön, miközben lapát­nyi tenyerével könnyedén be­löki a félig nyitott, nyikorgó 'konyhaajtót. Bent ég a vil­lany, a masinában lobog a fa­zék víz. Asszonya sehol. — Merre vagy, he?..; An­na! — Merre lennék? — kiáltja amaz vissza a kamrából. Ép­pen végzett a vámolással. — Gyere, nézd, mit vettem! Sándornak egyéb sem kell. A konyhaküszöbtől a kamráig míg odaér, elég neki ahhoz, hogy újból felstimmelje magát, de amikor meglátja a becses holmit, önkéntelenül is a szá­jára szalad: — Szép ... Majdnem úgy folytatja, hogy: portéka. A mondat má­sik felét sikerül még idejében megmásítania és így fejezi be: ... ára lehetett! — Kellett nagyon — igy Anna. — No, no!... — hamarjá­ban vem tud okosabbat felel­ni. Érzi, az asszonynak igaza van. Szó néV'ül kifordul az udvarra, s fontoskodva igaz­gatja a kerítés léceire agga­tott cserépköcsögöket, Aztán asztalhoz ülnek. í1 ppen csak végeznek a vacsorával, amikor vá­ratlanul beállít Kis Szabó Jósl<a, a községi pártszerve­zet gazdasági felelőse. Ba­kosné barátságosan hellyel kínálja, ő maga kimegy, le­szedi a kötelekről a megszá­radt ruhaneműeket. Mineüi zavarná a férfiák beszélgető sét. Bakos még mindig nem en­gedett fel, Kis Szabó meg ép­penséggel nem tartozik a szó­nokok közé. Nagyokat hall­gatnak hát. Egyszer aztán megembereli magát és kurtán kiböki: — El vagy maradva ... — Én-e?... Miben? — Három hónappal. Az éppen tizenöt forint. Bakos a fejét ingatja. — Nem pászol. Februártól pontosan fizetem... Akkor kaptam az igazolványt. — Ez igaz, csakhogy te fo­lyamatos tag vagy. A párt novemberben kezdődött. — Hát aztán!... Én feb­ruárban jelentkeztem. — Mint folyamatos. Ezért kell megfizetni. Különben nem kaphatsz új könyvet... Kis Szabó igazán szelíden mondja, majdnem bocsánatké- rően, de szavaiból Bakos fe­nyegetést vél kihallani. Füle csücskéig pirosra festi az in­dulat. Hogy ő nem kaphat úi könyvet?! Ó. aki az elsők közt jelentkezett?!... Kis Szabó Jóska belelát Ba­kos gondolataiba. Anélkül, hogy hangot változtatna, foly­tatja: — Hasztalanul pusmogsz, Sándor. Ami jár, az jár. Énei­kül nincs pártkönyvecske. Eb-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom