Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-02 / 158. szám

1957. NOVEMBER 2. SZOMBAT ""ZfCirtap S Örömmel jöttünk miigvar barátainkhoz... Szovjet filmművészek a parlamentben Pénteken délelőtt bensősé­ges ünnepség színhelye volt a parlament vadászterme. A szovjet film ünnepi hetére ha­zánkba érkezett szovjet film­művészek: Juli) Rajzman ren­dező és Irina Szkobceva film­színésznő találkoztak itt a ma­gyar sajtó képviselőivel. Úgy hisszük, Julij Rajzman rendezőt nem szükséges külö­nösképpen bemutatni olva­sóinknak. A magyar moziláto­gatók régi ismerőse már. Fes­tőnek készült és fiatal korá­ban jelentős sikereket ért el ezen a pályán is. Később úgy határozott, hogy író lesz, de hamarosan rájött, hogy az iro­dalom nem az ő forró tempe­ramentumának, nyugtalan természetének való. Amikor befejezte a moszkvai egyete­met, a filmgyárban kezdett dolgozni. Először a dramaturg gián, majd a laboratóriumban dolgozott. Innen került ren­dezőasszisztensnek, ahol csak­hamar felfigyeltek kiváló ké­pességeire. Első önálló film­jét, a- Kör-t 1927-ben készítet­te. Ebben az évben 22 éves volt. A második világháború be­fejezése után Rajzman ked­venc témájához tér vissza: is­mét az emberek szeretetét, j szerelmét választja új film- ' jének, az Express szerelem. nek témájául. Egy évvel ké­sőbb filmet készített Jan Raj­nisz kitűnő lett költő életéről és művészetéről Jan Rajnisz, a forradalom költője címmel, majd ezt követően Baba- jevszkij az Arany csillag lo­vagja című regényéből ren­dez filmet. Az 1956-os szovjet film ünnepén mutatták be ná­lunk Az élet tanulsága című filmjét. A közelmúltban pedig a Kommunista című filmet fejezte be, amelyet a Nagy Októberi Szocialista 'Forrada­lom 40. évfordulójára készí­tett. Ennyit Rajzman eddigi mun­kásságáról. Az újságírókkal folytatott beszélgetés során számos kérdésre adott feletet a kitűnő rendező. Elsősorban a szovjet filmművészet célkitű­zéseiről beszélt. — A szovjet filmgyártás mindig arra törekedett — mondotta többek között —, hogy témáját, mondanivalóját emberi jellemek ábrázolásá­ban fejezze ki. A művészek ugyanakkor mindig ügyeltek arra, nehogy a lélekrajz, a pszi- hológiai problémák elhomá­lyosítsák a fontos társadalmi összefüggésekét. Ez a két tö­rekvés jellemezte és jellemzi ma is a szovjet filmművésze­tet, amely a klasszikus elődök: Pudovkin és Eisenstein ha­gyományait folytatta. A szovjet filmesek további terveiről is szívesen beszélt Rajzman rendező az újságírók­nak. — Nagy érdeklődés előzi meg a finn—szovjet koproduk­cióban készülő Kalevala cí­mű szélesvásznú filmet. Ugyancsak rövidesen megfil­mesítik Dosztojevszkij Félike- gyelmű-jét. A Csendes Don f ilmvá’tozatának első két ré­sze és a Golgotha első része már el is készült. Julij Rajzman befejezésül a magyar filmművészet eddigi eredményeiről beszélt. — Az a véleményünk a ma­gyar filmművészetről, hogy a paraszti élét ábrázolásában ér­ték el eddig legnagyobb sike- reiíket. Nekem személy sze­rint a legjobban a Körhinta és a Szakadék tetszett a magyar filmek közül. A küldöttség másik tagja a szőke hajú, kék szemű Irina Szkobceva, a szoivjet film­gyártás nagy ígérete. Főis­kolás korában Szergej Jutke­vics fedezte fel és rábízta az Othello című filmben Desde- mona szerepét. A nehéz sze­repet Irina Szkobceva kivá­lóan oldotta meg, mint arról a magyar mozilátogatók is meggyőződhettek már. Színpadi színésznőnek ké­szült, de az első filmsiker el­jegyezte a filmművészet szá­mára. Az Othello után az Egy hétköznapi ember című filmje következett, amely Leonid Leonov nálunk is jól ismert Jelentéktelen ember című színdarabja nyomán készült Szkobceva ebben a filmben Kira szerepében bizonyította be tehetségét. Pályájának következő ál­lomása a Soha vissza nem térő tavasz című film, amelyben egy tábornok feleségét alakí­totta. Néhány héttel ezelőtt pedig befejezte negyedik film­jét is, a Kupirin-elbeszélés nyomán készült Párbaj-1 amely a cári katonatisztek éle­tét viszi filmre. A fűmben Szkobceva Surocska szerepét alakítja. A két tehetséges szovjet filmművész néhány napig most a mi vendégünk lesz, s mint mondották, örömmel jöt­tek hazánkba, mert ez idő alatt még közelebbről szeret­nének megismerkedni a ma­gyar filmművészettel, amely az utóbbi esztendők során igen komoly eredményekkel bizo­nyította, hogy a világranglis­ta legjobbjai között foglal he­lyet. Arany János Toldija — Cegléden A napokban érdekes kultu-1 ralis eseményben volt részük | a ceglédieknek. Polgár Judit i szavalóművész Szendrey-Kar- § per László illusztris gitárkísé- | rétével Nagykőrös után most | itt is előadta Arany János | Toldijának mind a tizenkét | énekét. Aki eljött a műve-1 lődési házba, hogy meghall- § gassa Toldi Miklós rímbe sze- | dett csodálatos meséjét, az | nem csalódott. Polgár Judit § mély átéléssel tolmácsolta § Arany János mesteri eposzát 1 A hallgatók olykor szinte | látni vélték a nagy erejű hőst. | amint küzd a farkasokkal, | vagy a kérkedő cseh bajvívó- | val. Akaratlanul is részesei § lettek mindazon tengernyi ka- § landnak, amely végigkíséri J Toldi életútját — s ezért a ki- I váló előadóművészt illeti dí-| csérét. De dicséret illeti a | városi művelődési ház igaz-1 Katóját is, aki ilyen szünvooa- § las, komoly élményt jelentő | előadással gazdagította a mű-1 velődési ház műsorát. Kö-1 szönet érte mindazoknak, | akik részesei e sikernek. Melyik filmben láfta? A szovjet film ünnepe képrejívény-pályázata Irina Szkobceva üdvözlete a mozilátogatóknak Irina Szkobceva filmszínésznő a Pest megyei Hírlap mun- | katársának adott alábbi nyilatkozatában sok szeretettel üd- | vözli a magyar mozilátogatókat: , § JpK, 5|^,yC~u 0-^5 *■ tctiMAM JUM c fcc. . bcavJUa fyuuj* Mi, szovjet művészek, nagyon örülünk, hogy nagy ünne­pünket, október évfordulóját magyar barátaink körében ülhet­jük meg. Köszönjük a meleg fogadtatást, a vendégszeretet. Irina Szkobceva Nevetni nem mindig öröm j Az új-guineai orvosok ti- i tokzatos betegséget tanúimé-1 nyoznak, a „kuru"-t. Ezt ed-1 Lapunk október 25-től 4 hétig minden számában közli egy dig a paralizis egyik fajtájá-1 szovjet színész, vagy színésznő számmal megjelölt fényképét. nak tartották, amely 6—9 hó- \ Egyidejűleg közöljük a képpel azonos számú megfejtési szel- nap alatt állandó, hisztérikus § vényt is. A négy héten át közölt szelvényeket vágja ki és ki- nevetés következtében a beteg \ töltve gyűjtse össze. A 24. szelvény után valamennyit együtt halálát okozza. A betegség % küldje be a megyei moziüzemi vállalathoz. (Pest megyei Mozi- előbb enyhe, utóbb egyre fo- § üzemi Vállalat, Budapest, V., Báthory u. 10.) kozódó remegéssel kezdődik, p Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes. NYEREMÉNYEK: I. díj 100 darab mozijegyszelvény II. díj 80 darab mozijegyszelvény III. díj 40 darab mozijegyszelvény IV. díj 10 x 21 darab mozijegyszelvény V. díj 50 x 10 darab mozijegyszelvény A mozijegyszelvények beválthatók 1958. december 31-ig a | megye minden filmszínházában, bármely filmhez. Beküldési határidő: 195?. november 3Ó. 1 Értékelés: 1957. december 31-ig. ’00K- “Dliri 1 A nyertesek neveit a lap közli. liiiifiilliwiijnTlivifmTnTiniimilliniHiniiTiTnnniniiimrrnntfliinMmiiimiiimfmmTmnmmmiimiimnnrmmniimiinimnmM Néhány év múlva ismét híres lesz a szentendrei vörösbor lüégysiái hold déli fekvésű, vulkanikus parlagterületet parcelláznak a siölötclepítöknek Szentendrén ................................... be n nincs alku!.-.. — aztán a nagyobb nyomaték kedvéért egy tegnap történt példával hozakodik elő. — Laczkó Imre öttel volt el­maradva. Azt mondta, nem kukacoskodik három tízesért... Bakos felcsattan: — Szóval én kükacosko- dom?!..-. Azért, mert a ti hanyagságotok miatt hátralé­kom van. Ha egyáltalán van. Minek engedtétek, hogy össze­gyűljön! — Nem erről van szó .. — Hanem miről? Egy darabig farkasszemet néz a két ember. Bakos érzi, hogy Kis Szabó nem az ujjá­bái szopta, amit mond. De hát nem maradhat alul a szópár­bajban. Meg aztán ilyen rövid idő alatt nem tudott megba­rátkozni a váratlan kiadás gondolatával. Kis Szabó pe­dig arra gondol, hogy lesz, ami lesz, ami a szívén, az a száján. — Nézd, Bakos elvtárs — fordítja „hivatalosra” a be­szélgetést. — Én ha neked való volnék, szégyellném ma­gam. Mert e9U olyan munkás­ember, mint amilyen te vagy, két tyúktojásért nem állhat le vitatkozni. — Hogy-hogy két tyúkto­jásért? ... — Ennyit, vagyis ennek az árát fizeted havonta. De te. elvtársam, ezt is sajnálod a párttól... Bakos, ha leforrázták vol­na, sem érezhetné magát ku­tyábbal. így még emberfia nem szégyenítette meg. Való­sággal beleizzad az erőlködés­be. hogy valahogyan kivágja magát lehetetlen helyzetéből. Semmi épkézláb gondolat nem jut az eszébe. Szerencsére azonban Anna visszatért az udvarról, két karjával karika­ként szorítja mellére a jó sza­got árasztó, töméntelen ruhát. Sándor, ha hinne benne, szár­nyak nélkül is ilyennek kép­zelné el a mentőangyalt. íz is Sza bó szedelözködik. JA. Bakos szótlanul kíséri el a kapuig s amikor kezet fog­nák, csak ennyit mond: — Hát akkor, elsején... — A másik csak bólint s megin­dul. Bakos meg sem várja, hogy Kis Szabó eltűnjön sze­me elől, úgy, ahogy van, ka­lap nélkül átballag rézsűt a szövetkezeti kocsmába. — Két decit a jobbikból — szól oda lógó orral Szamos Fe­rinek, a csaposnak. Az először nem hallja. Egy lódenkabátos férfi kezét rázogatja búcsú­zóul, füléig ragyogó képpel. Csak aztán, amikor az biceg- ve elhagyja az ivót, fordul Bakoshoz. — Parancsolsz, Sándor bá­tyám? — Két deci fehéretA krisztusát a világnak!... Iszik. Megkeseredett szájíz­zel. maga elé meredve. Pintér haja, a kovácsmester háttal áll a pultnak. Még mindig az idegen lódenkabá­tos után bámul, aki ott áll az út túlsó oldalán, várva a. Pestre menő autóbuszt. — Ki ez? — kérdi anélkül, hogy megfordulna. Aztán, mintha csak magának jegyez­né meg, hozzáteszi: — Ügy látom, műlába van... — Ki ez? — ismétli meg a csapos a kérdést. — Harminc­hétben együtt katonáskodtunk. Most az egyik budapesti üzem­ben párttitkár. Egyébként tü­zér volt... — Hja kérem, ezt teszi a háború. Ki a lábát, ki a sze­mét, ki az életét hagyja a csctamezőn — fűzi hozzá fi­lozofikus elmerengéssel & ko­vácsmester. — Hát igen — veszi át a so­pánkodó hangot Szamos Feri. — ö különben — bak fejével abba az irányba, ahol a lódén, kabátos áll — nem háborús rokkant. Ügy mesélik, hogy tavaly októberben harmadma­gával szállt szembe egy fegy- veres társasággal, amely szét akarta hurcolni a pártkörzet bútorait. Akkor lőtték el a lábát. Amputálni kellett. — Nem lehet szívbajos — mondja Pintér haja elisme­rően. — Hát 'nem — erősíti meg a csapos. — Nem sajnálta az életét.!. Pedig egyszerű me­lds volt világéletében. Ttdkos mindezt hallja, bár *' nem akar odafigyelni. De nem tud szabadulni a ví­ziószerű képtől, amely a tör­ténet nyomán agyára telepe­dett. Mintha moziban ülne. látja a kétségbeesett harcot, amelyet a lódenkabátos és tár­sai vívnak a párt javainak vé­delméért. Egyre vadabb lesz a kép. Kormos gyárat lát ma­ga előtt, felhőkbe nyúló kémé­nyekkel. Egyszer csak feltűnik közöttük a lódenkabátos. Ahogy közeledik, mind ha­talmasabb lesz. Nagyobb, mint maga a gyár. ö el akar futni, de az csak mosolyog s biztatja: ne félj tőlem, sze. gény ember. — Ki vagy? — kérdezi ő, mire az csak any- nylt mond: a munkásosztály vagyok ... Űjabb kép. Földet osztanak a faluban. Ott áll az emberek között a lódenkabá­tos. Az emberek kérdésére most meg azt állítja magáról, hogy ő a párt. Neki is kimér négy holdat. — Eddig Ispánky úré volt, ezentúl örökre a tied — mondja. — Ügy vi­gyázz -rá! — Aztán Ispánky jelenik meg lelki szemei vásznán, ezer meg ezer hozzá hasonló ember társaságában. — öljük meg a lódenkabá- to&t — üvöltözi teli torokból a vérszomjas csőcselék, A ló- denlkabátos bátran hadakozik, mind elkeseredettebben. — Nesztek, itt a lábam — kiáltja —, de sem a földet, sem a gyá­rat nem adom!... Amazok el is veszik, mivel a másik két- tőt nem kaphatták meg. Vál­tozik a kép. Kis Szabó és a lódenkabátos kopogtat be hoz­zájuk. — Ez itt a barátom — mutatja be Kis Szabó. — Adj neki valamit, messziről jött, megéhezett. — Nincs semmim — feleli ő és már hátrál \ a kamra felé. Testével takarja el az ajtót, nehogy azok vé­letlenül megláthassák a teli I£ polcokat. ■— Akkor legalább t két tojást adjál — kezdi újra í Kis Szabó, — Adnék szívesen ! Á — hazudja szemrebbenés nél- \ j kül —, de magamnak is ke- ; t vés van... Majd elsején. El- j j sején!... Elsején!... — kia- I t bálja, ahogy csak a torkán ki- ! , fér, de akkor a lódenkabátos \ ] és Kis Szabó Jóska már mész- \ ] szejir.-.i' !, JJ irtelen felemeli a fejét, \1 “ olajos szemmel körülnéz \ i Csak nagy sokára érti meg. hogy hol van. Tekintete az üres pohárra esik. — Mennyit kapsz? — Háromnegyvenet. — Készé! — zsebébe nyúl és egy marék aprópénzt szór a bádoggal bevont pultra. Az­tán, mint akit nagyon megver­tek, bizonytalan testtartással megindul a kijárat felé. A szentendrei bor minősége, hírneve a múlt században és ^azelőtt vetélkedett a tokaji, a badacsonyi, az egri boréval, i Európának szinte minden tá­ján ismerték, kedvelték a j szentendrei vörösbort, bécsi, orosz és lengyel kereskedők ; nem ritkáin aégyszer-ötször i annyit fizettek akójáért, mint i az átlagos jobb borokért. A | XIX. századi nagy filoxéra- I járvány idején azonban a i szentendrei szőlők csaknem i teljesen kipusztultak, s újjá- telepítésükre azóta sem ke- ; rült sor. A szentendrei határban ma j több száz hold, a tokajihoz és ! a badacsonyihoz hasonló déli ; fekvésű, vulkánikus talaj he- í ver parlagon. A szikláktól I szétszabdalt dimbes-dombos ; terület nagyüzemi mezőgazda- ; sági művelésre alkalmatlan. ! A Szentendrei Városi Tanács ; javaslatára, a Miniszterta- I nács engedélyével ezért most \ mintegy négyszáz hold állami | tartalékterületet kistermelők- ! nek adnak el. Egy-egy parcel- ! la nagysága legfeljebb egy I katasztrális hold, s azt az új I tulajdonosnak legkésőbb két ! éven belül be kell telepítenie j szőlővel és gyümölcsössel. A parcellákat elsősorban a szentendrei talajt és éghajla­tot kedvelő hárslevelűvel tele­pítik be, de új szőlőfajtákat is meg akarnak honosítani, így az új kadarka-fajtát az országos fajtakísérletekkel most kialakított fekete bogár­kát és a Szentendre szépét, a nagyszemű korai csemege­szőlőt, amelyet Szűcs József, helybeli gazdálkodó nemesí­tett ki. A takarékbetét adó- és ille­tékmentes. A szentendrei dolgozó pa­rasztok körében igen nagy az érdeklődés a földvásárlás és szőlőtelepítés iránt. Máris több az igény, mint ameny- nyit ki tudnak elégíteni. Ezért a városi tanács még az ősz folyamán nyilvános árverésen adja el a parcellákat. A tele­pítést a jövő év tavaszán kez­dik s hat-hét esztendő múlva ismét elindulhat a hazai és a külföldi piacok meghódítására a szentendrei vörösbor. STOP! Ha jó kávét akar Inni JÖJJÖN az ALSÓGÖDI 2-ES CUKRÁSZDÁBA Tanácsház mellett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom