Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)
1957-11-06 / 161. szám
I 7,\ßCirlap 1957. NOVEMBER «. SZERDA (film, Színház, Szabálytalan és Urai beszámoló egy színházi előadásról „ÉN A HALALOM UTÁN IS szeretnék tovább élni” — írta naplójában a háború véres napjaiban két évig padlásszoba re j tekében meghúzódó, a náci haláltáboroík réme elől bujkálva élő kis tizen- négyéves lány, Anna Frank. A fasizmus elpusztította milliónyi társával együtt, naplója azonban a kor nagy dokumentumainak egyike lett. írója él tovább, olvasók megrendült szívében, a színpadokon. A dráma, amelyet a napló alapján írt két amerikai szerző — európai és világsiker lett. Németországban hónapok óta játssza 15 színház és Franciaország gazdag színházi életének is emlékezetes állomása az ..Anna Frank”; NÁLUNK a Madách Színház nagyszerű együttese élet- reszóló élményt nyújtó remek előadásában játssza a színdarabot. Kiváló művészeink egész sora: Tímár, Kis Manyi, Pécsi, Horváth Jenő, Kelemen Éva, Mensáros László és mások állítják elénk a rejtekhelyen éveket eltöltött embereket. A címszerepet alakító Váss Éva mélyen átélt színes játékéról külön tanulmányt kellene írni. 13 éves, játékos, forgószél-kedvű, csintalan csdt- ri a darab elején, 15 éves, az első szerelem tavaszát élő bak fis a dráma végén És mindezt tökéletesen érzékelteti a finom, árnyalt és nagyvonalú színészi remekelés, Ádám Ottó mesteri rendeződ munkáját dicséri, hogy a külön-külön is kitűnő színészi alakításokat biztos kézzel fogja össze, együttest teremt. És minden szó, minden szemvillanás, minden mozdulat egy eszmét sugároz: megmutatni és megszerettetni az embert, aki az embertelen farfcasvilág, a fasizmus rettenetes nyomása alatt szenved, elbotlik és reménykedik, aggódák és szeret. KÖSZÖNET a meghatottságért, az őszinte könnyekért, a derűért, a szépségért, az élményért, az emberségért, amivel ez az előadás gazdagított bennünket. A kis mártír, Anna Frank azt üzente nekünk naplójában: „Hiszek az emberek jóságában“. Emlékezzünk mindig erre. Eszünkbe jut — kell hogy eszünkbe jusson — a mártír Fucsák megrázó utolsó üzenete: „Szerettelek benneteket emberek, legyetek éberek”; A mi humanizmusunk, alkjlk átéltük, átkínlód- tuk és megszenvedtük az ellenforradalom ragadozóvilágát, nem érheti be a kis Anna ártatlan gyermeki jóságával. Tudjuk, a védteienság, a gyengeség támadásra ingerli a fenevadakat, az elnyomókat. Mi is hiszünk, töretlenül hiszünk az ember nagyrahivatottságá- ban, jóságában. Ezért is kell erősnek, bátornak, elszántnak lennünk. Erősnek, hogy zsenge tehetségeket, nagyremény- ségű drága 'kis Annákat Amszterdamban és Budapesten, Prágában és Párizsiban, Moszkvában és Pekingben soha többé meg ne legyinthesse a sötétség, az őrület, a vérszemj, a rettegés, a háború denevér- szárnya. Szántó Miklós Egy hasznos kis füzet margójára Elutazott az NDK népi kamarájának küldöttsége Kedden délben Kari Schir- dewann-mak, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével elutazott Budapestről a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának küldöttsége, amely az országgyűlés meghívására egy hetet töltött hazánkban. A tavalyinál 103000 tonnával több tűzifát vásároltunk kül földről A lakosság zavartalan tüzelő- ellátásának biztosítására a LIG- tíIMPEX Külkereskedelmi Vállalat a terv szenrttl ütemben hozza be külföldről a lekötött tűzifát. Néhány héttel ezelőtt azt a megbízást kapta a vállalat, hogy terven felül szerezzen be 50 ooo tonnát. Jugoszláv és csehszlovák cégekkel meg is állapodott, hogy az utólag kért mennyiséget is leszállítják az év végéig. Ezzel együtt 103 000 tonnával több külföldi tűzifa érkezik hazánkba, mint az elmúlt évben. A legtöbbet Jugoszláviából. Romániából, Csehszlovákiából, a Szovjetunióból és Lengyelországból vásárolták, de kisebb tételekben Bulgáriából is kapunk. A terven felül megvett fát december végéig küldik el és az első szerelvényeket már a napokban elindítják. Tekintettel a tél közeledtére, már csak nehány uszályt raknak meg, a többit vasúton szállítják. „Pest megyei füzetek’' címmel nemrégiben igen hasznos ismeretterjesztő sorozat indult a TTIT Pest megyei szervezetének gondozásában. A sorozat 3. száma „Talaj és vetésforgó Pest megyében“ címen jelent meg, írta: Sárközit Péter. Hogy nemcsak téli esték hasznos olvasmánya lehet, de már ma, elolvasása után akár egy árával is segítséget nyújt a gazdálkodáshoz megyénk minden földművelőjének, azt könnyű megítélni a címsorokra vetett egyetlen pillantással. Külön-külön fejezetben ad útmutatót a szer- ző arra. milyen vetésforgót alkalmazzunk az erdőségi, réti, mezőségi és szikes talajokon. Külön ismerteti a homck- talajolcat javító vetésforgó összetételét, más helyen pedig a talajerő utánpótlásról, a talajvédelemről ad a gyakorlatban is könnyen megvalósítható útmutatást. Talajvédelem! Elég kimondani, s száz és ezer gazda szeme előtt jelenik meg a csapadékos hónapokkal együttjáró eróziós pusztítás, valamint a koratavaszi szétverés szörnyű képe, amikor a mezőgazdaság legfontosabb termelőeszlcözét, a talajt pusztítja az »idő vasfoga“, Talán az év egyetlen szakában sem tehetünk, többet a u- lajvédelem érdekében, mint most, novemberben, az őszi szántás és a fatelepítések időszakában. Éppen ezért — no meg azért is, hogy ízelítőt adjunk a füzet gyakorlatias, szakszerű összeállításúból — alább leközöljük „A talaj védelme“ című fejezetet. „Az évezredeken kialakult talajféleségék közül egyik jobban, másik kevésbé alkalmas eredeti állapotában a sikeres növénytermesztésre. A helyes vetésforgó, talajművelés, trágyázás segítségével alapvetően meg tudjuk védeni talajunkat. Az agrotechnikának tehát ebből a szempontból is döntő fontossága van. Ahol még komolyabb beavatkozásra van szükség, ott talajjavítással segítünk a bajon. Talajjavítást csak előzetes talajvizsgálaton alapuló szakvélemény betartásával végezzünk. Ilyen szakvélemények készítésére az OMMI talajlaboratóriumok hivatottak. Termőföldjeink egyik legveszélyesebb pusztítója a víz és a szél lehordó munkája. A le- hordás hatására a legértékesebb feltalaj pusztul, tűnik el. Néhol — mint egyes erdőtalajokon — csak a puszta anyakőzet marad meg. Különös ve- = szélyekkel jár a lehordás a % dombos-hegyes tájon. A szél | pedig a laza homokot tudja | legkönnyebben magával ra- | gadni. Mindkét folyamat égé- | szén veszélyes méretéket ölt- | hét. Vác környékén egy-egy | hatalmas zápor gyakran 10 | cm-nyit is elragad a feltalaj- § bál és magával sodorja az ér- | tékes humuszt. Rákospalota | határában például egy száraz | vihar vetéssel együtt kifújja a | homok legfelső rétegét s ezen- | kívül a homokveréssel a szom- § szed területek paradicsomül-1 tetvényeit is károsítja. A vízkárok ellen meredek | terepen a Talajjavító Vállalat | sáncolágépekkel védelmezi a í termőföldet. De kisebb mere-1 tekben magunk is meggátol- § hatjuk kevésbé meredek terű-1 létén a lemosódást. Igyekez- 1 zünk a szántás irányát úgy | megválasztani, hogy a baráz-1 dák a lejtőre mindig leereszt- § ben álljanak. A nagyobb viz- 1 mosásokat vesszőfonattal, kő- | gáttal rehesszüli el. A mere- | dek oldalakon fásítással, füve- | sítéssel, esetleg szőlő- és gyű- | mölcstelepítéssel védekezőé- § tünk a víz rombolásai ellen. | A szélkárdktól elsősorban a | szél erejét csökkentő erdősé- | gek védhetik meg a talajt. § Sajnos megyénk — az északi I részeltet kivéve — eléggé fát- | lan s így nálunk különösen | nagy a mezővédő erdősávok | jelentősége. A szél erejét bizo- | nyos fokig csökkentik ugyan |' oz útszéli fasorok is, de nem 1 teljes mértékben fejtik ki ha- | tásukat. Lényeges követel-1 meny ugyanis, hogy a fasor | az uralkodó szélirányra merő- § legesen húzódjék. Ezért a me- í zővédö erdősávok hálózatának f gondos, szakszerű megtelepi- I tése igen fontos feladat. Ez a l hatalmas munka természete-1 sen csak akkor járhat teljes | s ikerrel, ha még az egyénileg | dolgozó parasztok is belátják § c kérdés népgazdasági és sa- I ját, közvetlen érdekükbe mar- I kóló jelentőségét. Csak az ő | erejük latbavetésével. közös 1 erőfeszítéssel valósuViatnak f meg széles körben a talaj he- | lyi védelmét szolgáló kisebb- 1 nagyobb eljárások." Befejezésül csak annyit: ha | valaki csupán ezt az egyetlen % füzeikét Olvassa is el. megálla- | píthatja: jól szolgálta „ TTIT | Pest megyei szervezete az is-1 meretterjesztés ügyét, amikor 1 elhatározta a sorozat megindí- \ tását. Holka Vilmos £ c4 rf)eit megyei 'Jőírlaft fotópályázatára beérkezett munkákból MÉSZÁROS OTTÓ: ...ÖRÖKKÉ... A Jupiter-lámpák fénye sem tudja áttörni a sötétséget, a téren mindenütt átláthatatlan homály borong. Odafenn komor fellegeket, foszlányokat Iker get a szél, idelent vad fák lemez- Az október télbe hajliik. és hádühvel tépi a telenített ágait, vége erősen a A jéghideg szelek újra újra megrohamozzák a zákat, összehajtó pár igyekszik &t a téren a park sötétje felé. — Oly rég láttalak már ■— mondja a férfi. — Ne füllents! Hiszen minden reggel, együtt megyünk. — Igen, de az.; *— Tudom, tudom. Neked az semmi. Csőik akkor találkozás a találkozás, ha ketten vagyunk. — Persze. <— De nem lehet mindig úgy. Igaz, jobb lenne, de... — Tudod, milyen rossz ez? Nem, nem hiszem, hogy tudnád. Az ember érez, mert ott vagy. Csak egy fal választ el. Esténként ott ülök nálatok, de amikor tíz óra van, fel kell állnom, köszönnöm illedelmesen, s előre menni a szobáms csak gondolni arra ... Mindig lázadozol. Hiszen miért kell bujkálnunk? Miért nem mondba,- Hát ne lázadjak ? hatjuk meg, hogy mi van közöttünk? — No, még csak az kellenel — De miért? — Ne beszélj csacsiságokat. Anyáméit rögtön kidobnának. Azt hinnék, hogy elment az eszem. A korkülönbség közöttünk .. — Mit bánom én. . a — Tudom. Te nem bánsz semmit. De ne legyél — sokszor mondtam — olyan forrófejű, majd csalt megoldódik minden. — De mikor? — Nem lehet mindent egyszerre. Nagyon jól, de nagyon jól tudod, hogy milyen nehéz volt azt is elérni: hozzánk kerülhess. Mennyit kellett anyának beszélnem, míg beleegyezett. így, ha nem is találkozunk a hét valamennyi napján, úgy, ahogy te szeretnéd, legalább látjuk egymást. De ha anyuék tudnák, hogy mi van közöttünk... ez sem lenne. — S neked ez elég? — Dehogy elég. — Nahát akkor? — De mit tehetek? — Sokat, nagyon-nagyon sokat. — No, kedves, ne kezdd el. Tudom, mit akarsz elmondani. Elmondtad már sríkszor, de hidd el: nem lenne helyes megtenni. Csak rontana. S ükkor még igy sem tudnánk találkozni. Akkor anyámék minden mozdulatomat kisérnék. A Múzeum épülete úgy magasodik előttük, mint komor vár. Szinte hangtalanul suhannak át az árkádhoz vezető csöppnyi ösvényen s amikor végre széltől védett helyen vannak, egymás ajkára hullanak. Cigarettára gyújtanak. Mélyen leszívják a füstöt, rá-rá pillantanak a parazsakra, s néha egymáshoz hajolva csókokat váltanak. — Nem jó ez így, sem- milcépp sem jó — sóhajt fel a férfi. — Miért? — Mindig bujkálni, nehogy valaki meglásson, mindig rettegni kell azért, otthon nem lesz-e botrány amiatt, hogy későn érsz haza. Hiszen ez is olyan nevetséges. Felnőtt asszony vagy, milyen alapon kérik számon ..-. — Azt te is jól tudod. Náluk lakom, anya gondozza a gyérükét.. — Tudom, tudom. Nekem mindent el kell fogadnom, nekem mindent be kell látnom, nekem nem szabad lázadnom, nekem csak tűrni van jogom! — De igazad van. De azt is jól tudod, hogy ennek az igazságnak lehetetlen pillanatnyilag érvényt szerezni a valóságban. — Tudom, mindent gondoljak meg, s utána ne csináljak semmit, ahogy te! » |— De most már igazán hagyd abba. Veszekedni jöttünk ide? — Nem, de mindig..-, ah — s ideges mozdulattal kihajítja a cigarettavéget az útra, ahol a szél belekap s ezer felé szórja annak csöppnyi parazsát. — Igazságtalan vagy. Tudod, hogy nem rajtam múlik... mit szólna anyám, ha előállnák egy ilyen felelőtlen, csacsi dologgá!? — A mi:-.-, a mi kapcsolatunk az... az felelőtlenség... csacsiság? — Hát nem az? A korkülönbség! Helyes-e, amit csinálunk? Szabad-e nekünk ezt tenni? — Mindig ez a filozofálga- tás..-. — Nem is lehet fejjel a falnak menni — csattan fel az asszony. — Ne kiabálj velem! — Te meg ne igazságtalankodj! — Én? — Te! — Azt én is szeretném tudni! — Szemtelen vagy. —t— Nem kérdeztem a véleményedet! — De mondom. -. > — De mondom én is! Mert eleget nyeltem, torkig vagyok! Azt hiszed, nem látok az orromnál, egy lépésnél tovább? Azt hiszed, nem látom az Árpival való dolgokat? — Mit akarsz az Árpival? — Talán nincs semmi közietek? ■— Nincs! — Nem is volt? Mi? — De volt. De vége van... régen... amióta... azaz... — Hirtelen nemjut eszedbe a legmegfelelőbb hazug — Elhallgass, mert itthagylak! — Eredj,..-, nem sírok utánad! Az asszony felugrik. Látszik rajta, hogy a legszívesebben elsírná magát, könnyeivel küszködve tekint a férfire, hátha visszatartja, de az nem mozdul. Elindul. Nem érted, hogy hagyj! Mit akarsz tőlem? Miért bántasz? Az asszony könyörögve néz a férfire, de annak szemében nem villan egy szikrája a megértésnek, de még az irgalomnak se. — Nem mész el! Nem, nem, nem! Bármit is teszel! Itt maradsz, s elmondasz mindent... elmondaszérted... mindent. .. mindé.... ee... e... nt! Akarom most már tudni... akarom... mindent akarok tudni... beszélA ..; mert.. -. — Édes! Ne, ne, ne bánts! A férfi irgalmatlanul szorítja az asszony karját, szemében viliódznak a tüzek, s a rémülettől, a fájdalomtól megindulnak, ömlenek az asszony köny- nyei. — Ne bánts! Félek... félek tőled.:, ne... ne... ne bánts..; — Beszéli) Nekiesnek a falnak Alig tesz meg- No, ne veszekedj! annak, hogy mindia szünk. — Nincs igazam? Semmi értelme veseek- Utadban vagyok ? — Ne kezd már megint. — Kell a hely? Van új csillag? Űj üstökös?--Te, hát mi vagyok én? két lépést, amikor a férfi utána veti magát s mindenről elfeledkezve. vadul magához rántja. — Várj, nem mehetsz igy el! — Engedj! A férfi úgy magához szorítja az asszonyt, hogy áz akaratlanul is feljajdul. — Te... te... hát mit képzelsz? így itt hagy ni; hát csak ennyi volt? Nem kellek. Kit akarsz a helyembe hozni? Ki tetszett meg? — Mondtam, hogy hagyjál. a küszködés hevében. Egyikőjükben tombol a düh, forró patakként szökik, csordul a frissen ütött sebből a vér, a másikban a rémület ősz- szeszorítja a gyomrot és a tor kot, s a kétségbeesés szétfeszíti az ajlzakat: — Igen... volt az Árpival . -,, volt..., de most már nincs semmi.., vége lett... amikor .., nemsokkal azután, hogy.. i hogy mi kezdtünk együtt járni... akkor vége lett... — Azóta? — Hidd el, nem volt semmi. Előtte se volt. Egyszer csókolt meg. Egyetlenegyszer! — Ha elhiszem! A léc felett Küzdelem a labdáért Beküldte: Szinyéri Sarolta Váe
