Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-06 / 161. szám

1957. NOVEMBER 6. SZERDA “’k^CMop s Új burgonyafajták A kisvárdai burgonyar.e- mesítő gazdaságban össze­gyűjtött, hazánkban és kül­földön ismert burgonyafajtá­kat felhasználják új hibridek előállítására. A gazdaságban megtalálható a burgonya több ősi, vad változata is, amit a Kínai Népköztársaságból és Kaliforniából hoztak be. Az összegyűjtött fajtákból már eddig kétezer új hibridet állítottak elő. Tíz fajta az utolsó szelekción is jól vizsgá­zott és rövidesen köztermesz­tésbe kerül. A nemesített bur­gonyafajták ellenállók a ví­rus- és gcmbabetegségekkel szemben, s ugyanakkor ter­mőképességük nagyobb a ná­lunk ismertekénél. Sündísznó-hal Az Indiai-óceánban honos egy különleges, sündisznó for­májú hal. Testét tüskeszerű pikkelyek borítják és ellenség közeledtére összegömbölyödik, mint a sündisznó. Az Indiai­óceán különös lakójának lé­nyegében nincs is ellensége, mert még a legragadozóbb ha­lak is félnek tüskéitől. 177 kilós ifjú Vaszja Pavlov moszkvai csodagyerek 15 éves létére 1 méter 70 centiméter magas és 177 kiló1. Ereje sem min­dennapi: egymás után tízszer is könnyedén fölemeli a 32 kilós súlyzót és 80 kiló fel­emelése sem jelent erőfeszí­tést neki. Egyébként rendkí­vüli az emlékezőtehetsége és még sohasem volt beteg. Jelentős a fejlődés ipari tanács vállalataink működésében | 170 000 forint nyereségrészesedés - Motoros robogót gyárt| a Ceglédi Gépüzem - Ünnepi készülődés november hetedikéref A Pest megyei Tanács öreg épületének első emeletén ta­láljuk az ipari osztályt. Ez a megyei irányítószervezet egyik legmozgalmasabb részlege. Harminckilenc vállalatot irá­nyítanak innen. Ebből 10 sü­tőipar, 2 húsipar, 5 szesz- szikvízipar, 3 szeszfőzde, 19 helyi ipari vállalat. Ezen felül az osztály állami felügyeletet gyakorol a megye területén levő 101 kisipari szövetkezet, valamint a kisiparosság felé. Cselle Ferenc az osztály ve­zetője. Széles látókörű, jó szervezőképességű irányító. A vele és a sokoldalú Gubicza főmérnök elvtárssal történő beszélgetés során érdekes kép alakul ki megyénk ipari ta- nácsvállalatainak életéről. A számszerű adatok és mű­szaki jelentések azt igazolják, hogy a jelentősebb vállalatok (Ceglédi Vasöntő és Gépgyár, Maglód! Gépgyár') a fellendü­lés útján vannak. Megemlí­tendő azonban az is, hogy a Szentendrei Kéziszerszámgyár és a Monori Kefe gyár az ön­költségi szintet jelentős mér­tékben lecsökkentette. Van olyan vállalat is, mint például a Nagykörösi Faáru- gyár, amely igen jelentős ha­szonnal és komoly nyereség­gel dolgozik. A hiba ott van, hogy a vállalat fejlődni nem képes, mivel a jelenlegi te­lephelye erre nem nyújt lehe­tőséget. A nagykőrösi tanács végrehajtó bizottsága foglalko­zik azzal a kérdéssel, hogy a vállalatot a város más pontján teljesen újjáépítsék. — Milyen érdekesebb gyárt­mányokat készítenek a válla­latok? — A Maglódi Gépgyár szivattyút készít. A Nagykőrösi Faáru gyár ki­váló minőségű dohányzócik- keit külföldre is exportálja, azonkívül erősen felfejlődött náluk * most a bútorgyártás. Monori Kefegyárunk logarlé­cet is csinál. Érdekességként megemlítjük, hogy a Ceglédi Gépüzem az exportvasalók mellett most indítja be a mo­toros robogók gyártását. Ebből 1958-ban már komoly meny- nyiséget termel a piacra is. Az Két kávészer újdonság készül: a Koffi és a Kedvenc A Kávészeripari Vállalat készítményeinek, a Családi kávépótlónak, a Cikória malá­takávénak, és a Zamat kávé­A Magyar Nők Országos Tanácsának felhívása a háziasszonyokhoz A Magyar ■ Nők- • Országos Tanácsa felhívást intézett á háziasszonyokhoz, vegyenek részt a MÉH hulladékgyűj­tési akciójában. A háztartásokban sok olyan lim-lomot őriznek, amelynek anyagát az ipar jól fel tudja használni — mondja többek között a felhívás. A pincében, a kamrában, a szekrény alján, zsákokban, a polc tetején he­ver a használhatatlan, agyon­foltozott vasfazák, a kiégett tűzkarika, a keserű barack­mag, a molyos gyapjú, a folt­nak sem használható öreg le­pe-dö. Ha asszonyaink ezeket, a számukra értékkelen holmi­kat odaadják a MÉH-nek, az ipar használható nyersanya­gokhoz jut. A porosodó rongy- j ma ból papír, könyv, a gyapjú- hulladékból puha, könnyű ta­karó, a különböző vashulladé­kokból, lyukas lábasokból, ki­égett tűzhely karikákból új háztartási eszköz készülhet. Adjunk tehát az iparnak anyagot, hogy mi is kap­hassunk tőle új árukat, se­gítsünk neki, hogy segíthessen rajtunk, nőkön — fejeződik be a felhívás. pótlónak fogyasztása igen megnőtt az utóbbi időben. A gyár negyedévenként mintegy 230 vagonnyi kávészert készít, amit különösen a vidékiek kedvelnek. A vállalat ké­szítményei eljutnak külföld­re is. Évente 30Ó vagon pör. költ cikóriát szállítanak Olasz- j országba, Svájcba, a Német i Szövetségi Köztársaságba, | Ausztriába és Franclaország­j ba' A vállalat termékeinek szá- a közeljövőben két új­donsággal bővül. Ezeket ked­den mutatták be. Az egyik kü­lönlegesség a Koffi, 25 száza­lék szemeskávét tartalmazó keverékből készül. A kitűnő zamatú ital tízdekás csomago­lásban novemberben kerül forgalomba. A másik újdon­ság Kedvenc elnevezéssel ke­rül az üzletekbe. Ez 20 szá­zalék kakaót tartalmaz. árkalkulációt úgy igyekszünk 1 kialakítani, hogy olcsóbb áron | kerüljön a vásárlókhoz. Szó \ van ezenkívül, ugyancsak a I ceglédi üzemnél, törpeautó | gyártásáról is és komolyan I foglalkozik a Maglódi Gépgyár 1 tolómérce készítéssel. Megem- | ütjük még a vegyi- és kézmű- I ipari vállalatokat, ahol a mű- | anyaggyártóira tértek át je-1 lentősebb mennyiségben. | — Mi a helyzet az üzemek \ fejlesztése, a beruházások te- | rén? — 1957-ben a párt és a kor- f mány támogatásával a lehető- I ségekhez képest komoly segít- \ séget kaptunk vállalataink ál- 1 lóeszközeinek gyarapítására. \ Az ipari vállalatoknál 1 millió 435 ezer forint, a helyi ipari üzemeknél 1 mii- ; lió 369 ezer forint a beruhá- j zási keret. Ezt igyekszünk j megfelelően és gazdaságosan j felhasználni, hogy üzemeink j folyamatos termelését biztosi- j tani tudjuk. — Ezenkívül az idei II. ne- j gyedév lezárása után 170 000 i forint nyereségrészesedést i kaptunk, melyet fele-fele i arányban az élelmiszeripari i és ipari üzemeink között ősz- | toltunk fel. Ezek az összegek, I bár nem nagyok az igények­( hez képest, de alkalmasak ar- [ ra, hogy fürdőket, mosdókat építhessünk, tehát szociális beruházásokat elégítsünk ki. — Lesz-e nyereségrészesedés a dolgozók között? — Az eddigi eredmények biztatóak, mert az utóbbi hónapok során jelentősebb eredményeket mu­tatnak fel. Vannak üzemeink, melyek a 13. havi fizetés 70 százalékát már biztosították; Vidéki útjaink során minde­nütt lelkes, ünnepi készülődést tapasztalunk november hete­dikére. Több helyen emlék­ünnepély keretében emlékez­nek meg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfor­dulójáról és pénzjutalmat osz­tanak ki a legjobb dolgozóit között. Nagy gond és felelősség a 39 megyei vállalat irányítása, de az elért szép eredmények egyben az ipari osztály mun­katársainak elismerését is je­lentik. A SZOVJET FILM ÜNNEPE képrejtvény pályázata nn A színész neve: l ■ Melyik filmben látta: A beküldő neve és címe: Melyik filmben látfa? A szovjet film ünnepe képrejtvény-pályázata Lapunk október 25-től 4 hétig minden számában közli egy szovjet színész, vagy színésznő számmal megjelölt fényképét. Egyidejűleg közöljük a képpel azonos számú megfejtési szel- ! vényt is. A négy héten át közölt szelvényeket vágja ki és ki­ll töltve gyűjtse össze. A 24. szelvény után valamennyit együtt 1 küldje be a megyei moziüzemi vállalathoz. (Pest megyei Mozi- | üzemi Vállalat, Budapest, V., Báthory u. 10.) Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes. NYEREMÉNYEK: 1 I. díj 100 darab mozijegyszelvény | II. díj 80 darab mozijegyszelvény III. díj 40 darab mozijegyszelvény | IV. díj 10 x 20 darab mozijegyszelvény V. díj 50 x 10 darab mozijegy-szelvény | A mozijegyszelvények beválthatók 1958. december 31-ig a | megye minden filmszínházában, bármely filmhez. Beküldési határidő: 1957. november 30. Értékelés: 1957. december 31-ig. I A nyertesek neveit a lap közli. — Hidd el, hidd el, nem ha- zudok! — Honnan tudjam? — Ne bánts! Nem érdemiem meg! Nem vétettem ellened semmit! — Meddig jártatok együtt?- Húsvétig. — Igen? Hiszen akkor mi már több mint féléve jártunk együtt! — Igen..., de ..., de ... — Nos? — De őt nem szerettem, csak... csak... volt..,, mert meggondolatlan voltam ..., mert ostoba voltamde ..., de téged szeretlek ... — Szóval az Árpi ügynek vége? — Igen. — S más, volt? Az asszony lehajtja a fejét. Szürke kabátján megcsillan­nak a könnycseppek, s fátyo­los hangon — szinte érezni, mennyi erő kell a kimondás­hoz — halkan válaszol: — Volt. — Mi? A férfi felhördül. Gyűlölet­tel, a fájdalomtól megtébo- lyodva magához rántja az asszonyt s nem szabva gátat érzéseinek, sápadt, rémülettől eltorzult arcába sziszeg? — Hát mi vagy te? Ringyó? — Édes! jajául ez az édes. — Te ... hát te ... képes ... képes vagy erre? Nem vár választ. Megmar. kolja az asszonyt, aki ijedten hátrál, míg a falba nem ütkö­zik. Ott szorul meg a férfi és a fal között, összeszorul a torlca, de beszélni keU, mert irtózatos most minden... a férfi... a múlt... a szere­lem ... élni... élni... kell... szeretni... mi lesz... vele. A rémülettől elfúló hangon, a kétségbeesés végső nekiru­gaszkodásával jajául könnyein át: — Volt..., de..., csak két hónapig... Az asszony nem bírja to­vább. A kin, a félelem, az ijedtség a * *másik elvesztésétől, a hirtelen rádöbbenés, hogy mennyire szereti a férfit, fel- őrli a maradék erőt is. Ha a férfi nem kapja el, végigvágó­dik az árkád színes kövein. Furcsa görcsbe rándul össze karcsú teste, sír, jajgat, ka­cag, átkozódik. Rettentő ez a kacagás. A pillákon rezeg a könny, s az idetévedt fénysu­gár ezer sziporkát szórva rob­ban fel benne. Mind vadabb és vadabb, görcsösebb, kíno­sabb lesz ez a sirva-kacagás, — Nyuszim ... mindenem ... ne... ne sírj, nem akartalak megbántani... hallod ... hal­lod ... ne haragudj ... könyör­göm ... ne sírj ... Ai asszony nem szól semmit, mind rosszabbul lesz. Már kapkodva szedi a levegőt, a fájdalomtól eltorzul az arca, s amikor a férfi kétségbeeset­ten rántja magához, csak any- nyit tud kinyögni: — A szívem... Óráknak tűnő percek telnek el, míg az asszony jobban lesz. Lassan-lassan kezd csak megnyugodni a keble, kezdi a megszokott ritmust felvenni s arcára is visszatér az a vará- zsos báj, amely már annyi férfit szédített meg, de amely tulajdonosának még nem adott mást, csak kínt, könnyet, jajokat. kifelé a park­ból. Se­hol egy lélek, s ők is úgy su­hannak a csikorgó, laza kavi­cson, mint az árnyak. Az úton tompán koppannak lépteik. Mindketten összébbhúzzák magukon a kabátot, majd az asszony spontán mozdulattal belekarol a férfiba. De az, ki­húzza kezét az asszonyéból s hirtelen eléje lép, megállítja: — Miért játszol velem? — Én? Én nem játszom. — Ügy fáj... oly nagyon fáj... — Tudom, de így kellett. Most már nincs a világon semmi, amit titkolnom kelle­ne előtted — Igen, de hátha most is ... — Nem, nincs senki, nem is lesz. Hihe- tem-e, hogy nem lesz senki, soha többet? hogy ami volt, az nem térhet vissza? — Hidd el, nem fogsz csa­lódni... bennem. A férfi minden gondolatán, érzésén mindjobban eluralko­dik a fájdalom. Szinte eszelő­sen hajtogatja: — Fáj, nagyon fáj ez, nem hittem volna.. -. nem hittem Sikoltásként Szótlanul mennek- De hihetem-e ? volna rólad ... hiszen olyan, de olyan tiszta voltál... any- nyira angyali... az igazi asz- szony ... először szerettem igy... téged. Mindenütt téged láttalak... mindig reád gon­doltam— A friss sebben való kutász- kodástól végképp elveszti csöppnyi akaraterejét is. Nem marad a szívében semmi, ami tartani tudná, ami gátat vet­ne ez irtóztató hullámokat há­nyó fájdalomnak s az áttörve mindent, kibuggyan. Nekitán- toradik a kerítésnek, s kitör belőle a zokogás. — Nem... nem bírom .. s fáj... menj ... hagyj itt... nem bírom ... nem bi...ii... rooomm, szeretlek ... minden­kinél jobban szeretlek.. ezért fáj ennyire... hagyj itt... menj... pusztulni kell ... nem bírom így tovább .... — Édes ... — Hagyj, hagyj itt... menj haza... úgyis, úgyis baj lesz, hogy ennyire későn mész ha­za... ne törődj velem ...- Gyere édes, | gyere. — Nem, nem, nem! Félek, hátha most is így van... hát­ha most is van más ... hátha lesz... — Nem, hidd el nem, nem. Édes! Szabj feltételeket, kí­vánj amit akarsz, vágj arcul az emberek előtt, mondj el mindennek mindenki előtt, ha mégegyszer. bárkire is csak rá­néznék... nem kell nekem senki... itt vagy te ... édes.. -. higgy nekem. — Hinni? Ezek... ezek után?- Igen, lehet! — Nem, nem... Rázza a fejét, s hol az asz- rny. mellére hullanak a nnyei, hol a föld issza fel, tmázolódnak a sós cseppek arcán, kezefejével dörzsöli Ü az ömlő patakot, s könyö- jve, kétségbeesetten tekint asszonyra. Szemén elhomá­*sul az értelem, s vad, téba- >dott láz lüktet a hártyák igött. s az agyban dörömböl. :olt az egyetlen, az egyedüli ndolat: megölöm magam! — Gyere, nem hagylak ... gyere .;; szeretlek .-. s Nem ér­zed? Nem érzed, hogy most már csak a tiéd va­gyok gondolatban, lélékben és testben is? Csak a tiéd, tied, tied! — Menj ... hagyj itt... itt a vasút... s akkor nem lesz semmi baj ... akkor nem fáj már semmi... menj ... A férfi tántorogva elindul. Félrenyomja útjából az asz- szonyt. De az minden erejét összeszedve, utánaikap, megál­lítja. Feszülnek az izmok, de az asszony érzi, hogy a férfi ereje mindjobban lankad, s hogy visszarántsa a jóvátehe­tetlentől. mégcsókolja s úgy suttogja: — Ne tégy szamárságot! Ha neked bajod esnék, én sem lennék tovább. Nem, egy pil­lanatig sem, mennék utánad! Én melletted tudtam meg, mi a szerelem, s ha te elmész, mennem kell nekem is. Mért akkor üres, néma lesz megint minden. Ugye nem teszel sem­mit? Ugye jössz velem haza? A férfi nem szól semmit. Botladozva, értetlenül elindul az úton, hagyja, hogy az asz­szony vezesse, s végigsimítja az asszony suttogása: — Ugye nem lesz semmi? Én bemegyék hozzád. Ott ma­radok veled reggelig. Majd mondok valamit anyáéknak. Ott őrizlék, ha nem ígéred meg, hogy lefekszel. Ugye le­fekszel? Ugye nem haragszol rám? Most már csak te vagy, s én: csak a tied vagyok. Min­dig így lesz. Szeretlek. Elinté­ződik minden... s akkor.. j akkor nagyon boldogok le­szünk ... Csendbén nyitják a kaput. A korhadt lécek engedelmesen tárulnak ki előttük. Amikor az első ajtónál elválnak egy­mástól, szinte csak az ajkak mozgásáról lehet leolvasni: — Ugye nem haragszol? — Nem. akarja kér­dezni az asszony, de egy pillanatra visszahökken. Most, ennyi kín után kérdez­ze. De végül mégis megkérdi: — Szeretsz? A férfi bólint. S amikor az asszony átkapja a nyakát, s hosszú-hosszú csókkal tesz pe­csétet a ma este titkára, ki is mondja: — Széretlek, szeretlek. Örök­ké. Megvárja, míg az asszony hátra ér a másik ajtóhoz s be­lép azon, s csak utána nyomja le a maga szobájának kilin­csét. ' Az udvaron hirtelen szét- ömlik a felhők alól kibukkanó hold ezüstös fénye, s a szél halk kacajjal rohan tovább, szétszaggatva, mindenüvé el­repítve utolsó szavaikat: Szeretlek.-.: szeretlek örökké . -.. örökké örökké. | Szeretsz-e,

Next

/
Oldalképek
Tartalom