Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)
1957-11-01 / 157. szám
1957. NOVEMBER 1. PÉNTEK ritflnr MEGYEI ’k/C irlap Akik a Nssgy Szocialista Forradalomban harcoltak S , dokument bizozamos nyitja, hogy az Októberi Szocialista Forradalom megvédésében, az intervenciós polgárháború alatt mintegy 100 ezer internacionalista harcolt együtt orosz testvéreivel. Köztük legnagyobb számban magyarok küzdöttek. Ott harcolt például Garasin Rudolf elvtárs is. Garasin elvtárs alig múlt 20 esztendős, amikor elindult vele és társaival a virágos katonavonat az orosz harctér felé. A fiatal gyerek titkon talán hőstettekről, harci dicsőségről álmodozott, de nemsck ideje maradt, hogy bátorságát bebizonyítsa, legalább is az osztrák—magyar monarchia hadseregében. Frontra érkezésük első napján, hajnalra virradóra, a félig megásott lövészárokban meglepték őket az oroszok, s az egész zászlóaljat fogságba ejtették. Egy nagy hadifogolytáborba; Dar- niczába vitték valamennyiü- ket, majd vasút- és útépítésre irányították őket. Itt érte őket a forradalom híre. Garasin elvtárs így emlékszik vissza a nagy napra: „1917 november 7-én megjelent nálunk a táborban egy orosz elvtárs, akit Rajevszki- nek hívtak, s az építkezésről mi már régebben ismertünk, mint ácsot. Úgy mutatkozott be. mint a helyi pártszervezet küldötté, a forradalmi tanács elnöke. Hozzám fordult — mert én voltam „ hadifoglyok önkormányzati elnöke — s elmondotta, hogy Péterváron, Moszkvában, s egész Oroszország területén proletárforradalom kezdődött, a munkások és parasztok fegyverrel a kézben harcolnak n régi rendszer végleges megdöntéséért. A tájékoztatás után megkérdezte tőlünk, hogy vannak-e közöt tünk olyanok, a'kik önként ki- j vannak fegyvert fogni, az orosz testvérekkel együtt. Pár percen belül hatvanon jelentkeztünk, s engem választottak meg a Vörös Gárda otrjad parancsnokának ... A röpgyülés befejezése után a forradalmi tanács elnökével és több orosz elvtárssal mi hatvanan, ^ hu- szonnégij fegyverrel a járási központba, Ljubin városba siettünk. Az élső feladat a járási kiegészítő katonai parancsnokság leszerelése volt.“ A továbbiakban és gárdistái számos jól sikerült harci terv végrehajtásában vettek részt és szereztek dicsőséget a magyar munká- Boknaik, parasztoknak. „1919 márciusában örvendetes hír érkezett hozzánk — emlékszik Garasin elvtárs, — Akkor értesültünk, hogy Magyarországon is megszületett a proletár forradalom. Podvojszki elvtárs, aki az Ukrán Szocialista Népiköztársaság hadügyminisztere volt, felkeresett bennünket, lovasokat. Elmondotta, Olyan utasítást kapott a központból, Moszkvából, hogy az internacionalista csapatok szervezését mihamarabb be kell fejezni, mert egész hadosztályunknak Galícián és a Kárpátokon át a magyar proletárforradalom segítségére keli sietnie. Napok alatt a lovagok. tüzéreink, a műszakiak és gyalogosaink minden szükséges felszerelést felvételeztek. Egyenruhát nem kaptunk, mert nem volt. Különféle kaliberű fegyverekkel voltunk felszerelve, de a forradalom megvédésére készen álltunk. Éj jelnappal dolgoztunk, gondolataink már Magyarországon jártak. Mindenki csak arról beszélt, hogyan lehetne minél előbb az otthoniak segítségére sietni. Üdvözlő táviratokat küldtünk haza, biztatták a magyar forradalmárokat, vörös- katona-tcstvér cinket, hogy tartsanak ki, nemsokára segítségükre sietünk. Izgalmas napok voltak ezek. K ., ..az Ükéi nap múlva rajnat Népköztársaság hadügyminisztere berendelte magához lovassági ezredünk parancsnokságát. Itt parancsot kaptunk, hogy ezredünknek az elka- nászkadoU ukrán ellenforradalmi banditák ellen azonnal harcba kell szállni. Még aznap este otthagytuk Kijev városát és elindultunk a rablóbandák és ellenforradalmárok felszámolására. A későbbiekben tudtuk meg, hogy az antaríi és intervenciós csapatok felismerték a vörös hadsereg parancsnokságának azt a kezdeménye- zését, hogy bennünket, internacionalistákat a magyar pro- letárforradalom megsegítésére készítenek fel. Az ellenforradalmi erők erősítették nyomásukat Ukrajnában és így a forradalom helyzete elég nehéz volt. Ezért, kellett bennünket az eredeti tervtől eltérően az ukrajnai szabad föld megvédésére azonnal kirendelni. De mi nem aggódtunk. Tudtuk, hogy Ukrajnán keresztül vezet az út hazafelé, ha mindjárt egy kis kerülővel is.“ Sajnos, nem teljesedhetett a vörösgárdisták vágya, mire hazajöttek volna, itthon az antant segítségével már vér- beíojtották ellenségeink a Magyar Tanácsköztársaságot. Garasin elvtárs és társai ezután még nagyobb erőfeszítéssel és hűséggel harcoltak a szovjet csapatok oldalán, tudták, amikor a proletárdiktatúrát védik a magyar nép érdekeiért is harcolnak. J ., to"— egykori ancsik Főijeiig budapesti esztergályos is a forradalom katonájaként küzdött a nagy orosz földön. Jancsik elvtárs sokáig egy • vörösgárdista zászlóalj parancsnoka volt. Amikor zászlóalja Moszkvában teljesített szolgálatot, egy alkalommal magas, soványarcú, kisszakállú, bocszúkö- penyes ember lépett be szobájába, mondván: a parancsnokot keresi. Az illető nagyon jól tudta, hogy hol jár, mert mindjárt azzal kezdte, hogy ki tud oroszul beszélni. Az illető aztán bemutatkozott: — Dzerzsinszkij vagyok. Zsebéből elővette Moszkva város térképét. „Itt nem messze a laktanyától van a központi posta és távírda épülete — magyarázta Dzerzsinszkij elvtárs, a CSEKA elnöke. — Az essze- rek elfoglalták az épületet. Szükséges, hogy az elvtársak forradalmi módon beavatkozzanak és az ellenforradalmárokat kiverjék. Moszkvával és az ország többi területevei nem tudunk érintkezni sem telefonon, sem táviratilag. Azt hiszem, az elvtársak énnél jelentőségét látják. Az irányítást magamra vállalom Rendeljenek el riadót, azonnal indulunk.“ A Jancsik-zászlóalj igen rövid idő alatt riadózott. t karhatalmi egység vezetésé Dzerzsinszkij elvtárs vette ál A térképen meghatározott kö zeli utcákat percek alatt le zárták. A rohamcsapat : posta fő- és mellékbejáratai egyszerre támadta meg. Az el lenforradalmi külső őrsége A Földművesszövetkezetek Gödöllői Járási Választmánya és Igazgatósága ez úton is MEGHÍVJA a földművesszövetkezeti kiküldötteket a november 9-én (szombaton) 9,30 órakor tartandó járási KÜLDÖTTG YÜLÉSRE A küldöttgyűlés helye: Gödöllő, Hársfa vendéglő. leszerelték és a Pokrovszki kaszárnyába kisérték. Most már be lehetett menni a távirda- és telefonközpontba. A gyors támadás eredményes volt. Dzerzsinszkij elvtárs ki is fejezte megelégedését Jancsik elvtársnak. A zászlóalj még aznap Dzerzsinszkij elvtárs vezetésével a Malaja Di- mitrovka ellenforradalmi fészkének felszámolására indult. Itt nagyon nehéz volt a harc, mert az ellenforradalmárok több lakóházat és az Ifjúsági Színház épületét megszállva tartották. Csak kétnapos harc után sikerült megsemmisíteni az ellenforradalmárokat és pedig oly módon, hogy a vörösgárdisták a szomszéd épületek tetején keresztül szállták meg az ellenség épületeit és fentről lefelé, emeletről emeletre folytatták a harcot. A nemzetiségű m»gyar volt vörösgárdisták és a vörös hadsereg önkéntes harcosai, közöttük Garasin és Jancsik elvtársak, mindig nagy szeretettel és büszkeséggel emlékeztek és emlékeznek ezekre a harcokra, a Szovjetunió születésének hősi időszakára. Csehszlovák akadémiai küldöttség érkezett Budapestié A magyar—csehszlovák akadémiai együttműködési egyezmény megtárgyalására és megkötésére csehszlovák akadémiai küldöttség érkezett Budapestre. A küldöttség vezetője Viktor Knapp, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja. A küldöttség tagjai: Igor Hrusovsiky, a Szlovák Tudományos Akadémia rendes tagja és Éva Guli- sova. a Szlovák Tudományos Akadémia külügyi osztályának vezetője. lllcDiV Vtrz-VT IA/J c. ÚJ SZOVJET ROBOGÓ Eigy moszkvai sportláp jelentése szerint a Szovjetunióban megkezditek egy új robogó sorozatgyártását. A „Vijatka— 150” típusú új robogó 148 köbcentiméteres motorja 100 kilométerenként 3,2 liter benzint fogyaszt, legnagyobb sebessége pedig 70 kilométer óránként. Eszpresszó-villamoskocsi A koppenhágai villamos- vonalakon az utóbbi időben különleges villamoskocsi közlekedik, amelyben némileg magasabb viteldíj ellenében az utasoknak csinos kalauzleá- nyok feketekávét szolgáinak fel. Ha az újítás beválik, minden vonalon ilyen mozgó eszpresszókat járatnak majd. A pilisi emberek nem szeretik a kultúrát? Szerdán este a pilisi kul- túrotthonban adott érdekes, színvonalas műsort a Pest megyei Irodalmi Színpad. Mégis igen kevesen voltak kíváncsiak a pesti vendég- művészekre a pilisiek közük Vajon miért? Talán a kultúrotthon igazgatója megfeledkezett a közönségszervezésről, a propagandáról? Nem, nem az ő hibája. Időben kiküldte a jegyeket a község vállalataihoz. Ott azonban már mit sem tettek az előadás sikere érdekében a közönségszervezők. A hizlaldában például, ahol mintegy négyszáz ember dolgozik, egyetlen egy jegyet sem adtak el. Hasonlóképpen egyetlen jegyet sem vásároltak a Hunyadi János Termelő- szövetkezet dolgozók Sőt, mi több, a helyi pártszervezet sem segifett a kultúrotthonigazgatónak, pedig az Irodalmi Színpad műsora november 7-e méltó megünneplésével volt kapcsolatos. Ennek ellenére a helyi pártszervezet titkára először engedélyezte, majd nem akarta engedélyezni az előadás megtartását, mert mint közölte a kultúrotthon igazgatójával: szerdán, az előadás napján, szemináriumot tartanak. Végül a megyei tanács illetékes osztálya tudott csak pontot tenni a vitás kérdés végére, hogy lesz, vagy nem lesz szerdán este előadás. A megfelelő propagandát azonban idő hiányában már semmi sem pótolhatta. Reméljük, hogy Ilyen hibák többé nem fordulnak elő Pilisen és a jövőben a pártszervezet is a magáénak tekinti majd a kultúra ápolását. Az idén 56 nemzetiségi nyelvű tankönyv jelent meg Az év végéig még tizet adnak ki Az országban működő nemzetiségi iskolák részére az 1957—58-as tanévre 56 nemzetiségi nyelvű tankönyv jelent meg. Ezenkívül Csehszlovákiából, a Német Demokratikus Köztársaságból és Romániából is érkeztek tankönyvek. Az év hátralevő hónapjaiban még 10 nemzetiségi nyelvű tankönyvet adnak ki az általános Iskolák első és második osztályai számára. Ezek, az olvasókönyvek többszínnyomásban készülnek. Jövőre 24 általános iskolai és 28 középiskolai tankönyv jelenik meg. Ezenkívül ideiglenes megoldásként az idén tankönyvpótló jegyzetek készítéséhez kezdtek. Októberben szlovák nyelven megjelent az első jegyzet, a tanév végéig pedig minden olyan tárgyból készítenek ilyet, amelyhez nincsen tan- ■köayv^— Több száz vagon zöldségféle és savanyúság télire A SZÖVÉRT Vállalat most a zöldségfélék és az egyéb mezőgazdasági termékek téli tartósításával foglalkozik. Pincéiben és tárolóhelyein 250 000 vagon burgonyát, 500 vagon zöldséget, zellert, céklát, sárgarépát, karfiolt és egyéb zöldLOPJÁK A BORT' ségféléket tartósít télire. A vállalat nem feledkezett meg a savanyúságokról sem. 300 vagonnyi paprikát és uborkát savanyított a vállalat. Most folyik a káposzta elrakása is. A télen 600 vagon savanyúkáposztát kívánnak forgalomba hozni. Persze, nem is igazi lopás ez, hanem afféle kóstoló ellenőrzés, de a lopótök sem valódi, hanem üvegből van. A valódi a bor, no meg a lányok is valódiak iiHiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiitiiiitiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiRiiiiinimiiiitiitiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiitiiiiiiiiiiiiffiiiiiiiiittiiiiiintfiitffiiifttiittiiitiftitiitiiuiiiiitiiitiiiifiiiittiiiMiiiiiiiintriiiititiiiiiiiiiiiiii: s| a KÉT SÖRÖS-LÁNY ! zi. olyanfajta lakó volt a I házban, akiről tudják, hogy | ott lakik, de többet aztán sem- | mit. Amikor meghalt az any- | júk is egy évvel az apa hálá- | la után, megfogadták: nem tá- ! qíianak egymás mellől, ketten lesak könnyebben megmásszák \az élet bérceit. I így is éltek már tíz eszten- | deje s a házbeliek elkönyvel- 1 ték, hogy vénkisasszonyok 1 lesznék a Sörös-lányokból, | mert túlhaladták a 30-at is, | de férfi még a lakásküszöbig | sem jutott. | Dolgoztak, este együtt jöt- , | tek haza, rádiót hallgatva, | könyveket bújva, minden es- ! te otthon üldögéltek. Még mo- | ziba sem mentek el, azt tar- 1 tották, hogy ott már könnyen ‘ | molesztálhatja őket valáki. | A szomszédoknak köszöntek, ' | azok meg vissza, ennyiből állt ' iaz ismeretség. ’ | Nem is volt hiba addig, míg I | a két testvér hajba nem kaII pott. Igaz, hogy ez a hajbaka- " | pás is csak afféle csendes, foj- * | tott háború volt. A szerencse | az, hogy a falak között ma- 1 radt. | Tf'GYlK ESTE, ahogy Júlia | Ih meg Vali hazafelé tar- | tott, az egyik sarkon össze- I akadtak Kárász Jóskával, 1 édesapjuk barátjának fiával, | aki szemlesütve mondotta el, | hogy most jöt haza Ausztráliá- | ból s pillanatnyilag azt sem 1 tudja, hol alszik az éjszaka, I mert az albérletben, ahonnét 1 novemberben elment, most I már más lakik. 1 Így aztán a két testvér né- I mi fontolgatás után elhívta a = fiút, aludjon náluk, a másik szobában elfér. J *Ó*Z*S* E* F Jóska kapott °z alkalmon s amikor belépett az ajtón, egyszeriben boldognak, érezte magát. Júlia meg Vali hamar vacsorát teremtett az asztalra és akaratiaméi is a fiún függött a szemük, míg az tömte magába az ételt, — Ízlik? — így Vali. •— Oh, finom, nagyon finom — áradozott Jóska, s nem is hazudott, mert a förtelmes ausztráliai koszt után ez a pa- luskás vesepörkölt valóban isteni eledelnek tűnt. — Vegyen még. — Oh, köszönöm. — No, csak nyugodtan.., A vacsora után Jóska már mesélgetett, aztán bevonult a fürdőszobába. Júlián meg Valin valami érthetetlen édes izgalom ömlött el, amikor a fiú pancsolását hallották a fürdőszobából, de egymásnak nem szóltak egy szót sem. Amikor Jóska pirosán a melegtől kijött, mindketten egyszerre fogták közre, hogy megmutassák a szobát. — Hát, itt alszik majd — kezdte Júlia. — Remélem, jó lesz — így Vali. Jóska meg csak pislogott a nagy vendégszereteten és áldotta az avját, meg az egeket, hogy a Sörös-családdal valamikor is összejöttek. A KÉT TESTVÉR bevonult a szobájába, Jóska meg kinyújtózott a rekamién. Csend lett. Vagy egy órája forgolódott már a két testvér az ágyban, amikor Júlia, az idősebb megszólalt: — Nem alszol? — Nem. — Mi bajod? — Semmi. — Hói akkor? — Te sem alszol? — Én sem. — Ügy látszik, nehéz volt a vacsora. — Ugyan, csak azért, mert én főztem — méltatlankodott Vali. — Józsefnek Ízlett. Csend lett megint. A József úgy telepedett rájuk, hogy mindkettőnek akaratlanul is elkezdett kalimpálni a szive. — Biztos, jót alszik — kezdte bátortalanul újra Vali. — Biztos. — Két párnát is tettem oda. — Én meg a legjobb pap. lant. Megint hallgattak egy sort, majd Júlia az idősebb jogán elég bátortalanul ugyan, de kibökte: — Mi lenne, ha itt maradna nálunk. Persze — tette hozzá sietve — csak addig, míg nem talál más helyet. — Igen .. de a ház.., — A ház? Ml köze a háznak hozzá? — csattant fel Júlia hangja. — Igen... dehát..-. — Dehát? — Miért akarod? — Hm... Miért? Hát miért ne? E — De egy férfi.,, — Na és? — Csak ... csak nem gondolod? — Mit nem gondolok? — kérdezett vissza Júlia s furcsán felkacagott. — Hogy... hogy S... hogy mi.,. iLFULLADTAK A SZAVAK. A paplan alatt forró lett minden s úgy érezték, hogy parazsak között fekszenek, s valami furcsa bizsergés fut rajtuk végig. Mindkettőjükben egyforma gondolatok vibráltak, de egyik sem mert szólni a másikra. Csak az óra monoton tikk- takkja lebbengette a csend függönyét s valahol egy ajtót csaptak be. — Én... én... nem bánom. Legyen itt, hiszen olyan egyedül voltunk úgyis — mondta Vali. s rögtön könnyebbnek érezte magát. — Hát jó, majd reggel megmondjuk Józsefnek... neki — tette hozzá pillanatnyi szünet után Júlia. Szivük még vadabbul kalimpált és a torkuk is kiszáradt, csak a vér rohant vadul, zabolátlanul ereikben. Nem szólták többet egymáshoz. Lehúnyt pilláik takaróján belül József képe vibrált, az átforrósodott ajkak tikkad- tan szívták a levegőt, s színes álmák kacagtak mindkettőjük szívén belül, hogy József és ő... hiszen csak ő lehet... hisz a másik csúnyább ... József pedig mit sem tudva szuszogott odakinn. Mészáros Ottó
