Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)
1957-11-01 / 157. szám
4 irlap 1957. NOVEMBER 1. PÉNTEK AZ INFLUENZA TÖRTÉNETE Már az ókorban voltak infMa Pestlőrincen tartják a kettős lottósorsolást A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a héten ismét kettős sorsolásit rendez. A 35. hét» nyerőszámok húzását és a lottó októberi tárgynyereménysorsolását ma délelőtt 10 órai kezdettel Pestlőrincen a Ró zsa Ferenc ifjúsági otthonban (XVIII., Városház utca 1—3.) tartják. Olcsó műanyag iskolakörző Szülők és diákok régi kíván, tógát teljesíts az Ircsaergyár olcsóbb, iskolában használatos körzők gyártásával. Az új körzőt polisztirol elnevezésű műanyagból gyártják. A tűlábat és a grafittartó részit fémből készítők. Az új körző nemcsak olcsóbb, de jobb is, minit a rézből gyártott régebbi típus. Jelenleg a mintapéldány és a gyártásihoz szükséges szerszámok készültek el. Még ebben az évben megkezdik az ttkola- körző sorozatgyártását és nagyobb mennyiséget adnak át a kereskedelemnek. luenzajárványok. Az alattomos .betegség nyilván sokszor felütötte fejéit, különösen ott, ahol a nagy városokban összezsú- íolitan sok ember élt. A római Titus Livius (élt i. e. 59—17- ig) volt az első történetíró, aiki említést tesz és beszámol egy ilyen influenzajárványról. Minden 20—30 évben A második történelmileg hiteles influenzajárványró] szóló beszámoló több minit ezer évvel fiatalabb és 1173-ból származik. A járvány simák idején nagyon megijeszthette az embereket, mert az akkoriban ismert országokiban és földrészeken rengeteg áldozatot követelt. Természetesen e két történelmileg ismeretes járvány között eltelt ezer év nem jeleníti azt, hogy közben nem dühöngött az influenza. Az újabb időkből származó jelentések alapján arra ke1! követ- keztetnünik, hogy az influenza, mint járvány általában húsz- harmincéves időközökben üti fél fejét, száguld végig a világon és szedi válogatás nélkül áldozatait. Közben még rövidebb időközökben egy- egy kisebb, ártatlanabb infiu- enzahullám riasztja meg a világot. A XX. század legkegyetlenebb járványa 1918—19-ben zajlott le. Ennék az egész világon 20 millió ember esett áldozatul. Magában Közép- Európában több mint 200 000 ember halt meg influenzában. Nem csoda, hogy akkoriban úgy féltek ettől a betegségtől, mint a középkorban a pestistől. Egyszer ártatlan, egyszer súlyos Az influenza nem mindig ilyen kegyetlen, olyan mint egy tarkán csillogó kaméleon, hullámról hullámra, járványról járványra más-más formában jelenili meg. Egyszer rendkívüli súlyos tünetek mellett nagyon sok halálos áldozatot szed, máskor szinte teljesen ártatlan, a betegek néhány nap alatt meggyógyulnak. Az influenzát kísérő betegségek is különbözőek, sőt sokszor nem is jelentkeznek. Általában az influenzajárvány súlyosságát a megbetegedések számához viszonyított halálozási százalék szerint ítélik meg. Egyébként a járványosán fellépő influenza nem mindig tartja meg eredeti arculatát Amíg végigszáguld a világi , jelentős változásokon megy át. Előfordul, hogy ugyanaz a járvány az egyik földrészen rendkívül veszélyes és sok halálos áldozatot követel, a másik kontinensen ártatlan. Iietven éves az influenzaku latás Az influenza kutatásával és leküzdésével csak a múlt század második felében kezdtek komolyan foglalkozni. Az 1889 90. évi súlyos járvány során egy bacillust fedeztek fel, amelyről azt hitték, hogy ez idézi elő az influenzát, ezért influenza-baciliusnak nevezték el. Később kiderült, hogy ez a bacillus nem előidézője, hanem csak kísérője a betegségnek, sőt nem minden egyes esetben* influenzánál mutatható ki. Csak 1933-ban fedezték fel az első lnfluenza-vi- f üst. A vírus köatudomás szerint jóval kisebb, mint a bacillus és csak elektronmikroszkópon keresztül látható. Az első influenza-vírusokat A típusnak nevezték el, mert feltételezték, hogy még több féle influenzát előidéző vírust találnak. Közben valóban megtalálták a B és C típust, de ezen kívül még sok viru-:- fajtát fedeztek fel. Rengeteg különböző influenza okozó van. Ezért olyan nehéz a betegség megelőzésére és leküzdésére irányuló harc. Egy oltással például mindig csak egy fajta vírust lehet semlegesíteni. Az oltás tehát csak akkor kecsegtethet sikerrel, ha felismerjük az illető influenza- járvány okozóját. Gyakori eset, hogy a felismert virus elleni szérum még nem áll rendelkezésre és csaik a betegrég megjelenése után lehet kíte- nyésztend. Ezenkívül az influenzánál nem lehet arra szá- mtíani, hogy a páciens, miután átesett a betegségen, immunissá válik. A következő i n fi uen zah ullám n ál ismét áldozatul eshetik az alattomos betegségnek. Szerepet játszik-e az időjárás: Az influenzajárványokkal kapcsolatban újra meg újra felmerül a gondolat, hogy megjelenésükben az ionoszféra ban lejátszódó természeti tünemények is szerepet játszhatnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ősz elején "és a tél folyamán gyakorta jelentkező depressziós időváltozásoknál gyorsabban lábra kap az Influenza. Ezeknek a helyi influenzahullámobnak azonban kevés közük van az úgynevezett világjárványokhoz. Miután nincs kizárva, hogy az influenzavírusokat a nap fénynyomása a kozmosz- ! ból a Föld légkörének külső i részébe „préseli”, feltételezhe- j tő, hogy a vándorló (világ) i influenzát a sztratoszférában lejátszódó, úgynevezett sugár- viharok fokozatosan az egész Föld féléit elosztják, innen az úiliuerizavlrusQk az. egyes övezetek meteorológiai viszonyainak megfelelően leszállnak az alsóbb légrétegekbe és eljutnak az emberekhez. E perctől kezdve természetesen a szokványos fertőzési formák is ! szerephez jutnak és így az influenza megkezdheti vándorlását egyik helyről a másikra. Karaküllel keresztezik a rackajuhot — több lesz a perzsabunda A gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézetben van az ország legnagyobb karaküljuh- tenyészete. A karaküljuhnak igen nagy a népgazdasági értéke: a néhánynapos bárányok fekete gyapjából készül a perzsabunda, a kifejlett juhok szürkésfehér szőre pedig a perzsaszőnyeg legjobb nyersanyaga. A háború alatt az ország csaknem teljes karaküljuh- állománya elpusztult. A törzstenyésztést öt évvel ezelőtt kezdték meg a Kisállatte- myésztési Kutató Intézetben, s ma már több állami gazdaságnak, termelőszövetkezetnek van karakül-nyája. Az értékes karaküljuh tenyésztését nagyon megnehezíti, hogy a perzsabunda nyeréséhez a bárányokat néhánynapos korukban kell levágni. A karakülállomány szaporítására fajtaátalakító kísérleteket folytatnak a kutatóintézetben: a közönséges magyar rackajuhot karakülkossal keresztezik. Most a harmadik keresztezett generációt nevelik, s ez már alig különbözik a tisztavérű karakultól. Előreláthatóan az ötödik generáció kis- bárányai már „valódi" perzsa- bundát adnak. Császármetszést végeztek egy tigrisen " Párat lemül álló eret fordult elő Hollandiában, az arnhemi állatkertiben: császármetszést végeztek egy tigrisen. A ritka műtétet az utoechti egyetem állatorvosi karának két professzora végezte; ilyen nehéz műtétjük nem sokszor volt életükben. Sok állatorvos és orvosnövendék este kilenctőá éjfélig folytatta veszedelmes munkáját, amelynek során f csaknem pánikot keltett, hogy az anyatigris a narkotirá létóra j irányuló kísérletek alatt átro- I hant a vendégeknek fenntár- J tott szomszédos ketrecbe, j Végűiig az altatás! kísértetek I sikerrel j árt ak és mintegy 40 centiméter es vágással megkezdődött a műtét, amely — sajnos — csak az anyagttgris éle. I tét menthette meg. Két beszélgetés A\i egy kissé ismerős az állattenyésztés, az állategészségügy tudományában, annak nem kell bemutatni Mészáros doktort, a Földművelésügyi Minisztérium főállatorvosát. Mindenki tudja róla, hogy milyen széleskörű tevékenységet fejt ki a minisztériumban, a Budapesti Mesterséges Szarvasmarhatenyésztő Főállomáson, rendszeresen előad az Agrártudományi Egyetemen, — szinte még felsorolni is hosszadalmas ... Hiszen olyasmit is meg kellene említeni, hogy mennyien érdeklődnek munkájáról, eredményeiről, s neki jut rá ideje, hogy mindenkinek szakszerű magyarázattal szolgáljon, akár távoli megyék gyakorlati szakemberei, akár újságírók, vagy külföldi delegációk érdeklődnek nála. Nagyon kellemesen lepett meg bennünket az eredmények mellett Mészáros dr. szerény egyénisége s az az ügyszeretet, amellyel munkájáról beszél. Minden mozzanatot fontosnak tart: amelyről úgy érzi, mások számára is tanulságos, órákig el tudna beszélni róla. Kellemes érzésekkel és sok hasznos tapasztalattal gazdagodva mondtunk búcsút az őszhajú főállatorvosnak. Nagyszerű egyéniségének a varázsa velünk maradt naphosszat és egyre az járt eszünkben, hogy egy ilyen felelős poszton csakis hasonlóan nagyképzettségű, ügyszerető emberek lehetnek, ez az egyedül helyes, másként el sem képzelhető. Nem, mert ha valaki fontos beosztásban van, s ott ndgy dolga' at hajt végre, lehetetlen, hogy azt kizárólag a saját érdemének tulajdonítsa, lehetetlen, hogy ne közügynek fogja fel. a tervek megvalósítását éppúgy, mint -a jő tapasztalatok kiterjesztését. A jó munka eredménye, a tervek Valóra váltásának módszerei — köz- kincs. Ezzel a gondolattal nyitottunk be a gödöllői Ganz Árammérőgyár igazgatója, Peredi Lajos szobájába. Persze, nem azért, mintha azt reméltük volna, hogy tőle ugyanannyi hasz. nos tapasztalatot szerezhe- tüníti, s adhatunk át olvasóinknak, mint az állattenyésztés tudósától. Hiszen Peredi elvtárs még messze van attól, hogy munkája nyomán évi 30 milliós bevételekhez jusson a népgazda- ság. Nem is járta ő be Európát, mint Mészáros dr., nem küzdött a felszabadulás előtt és után azért, hogy tudományos elképzeléseit megvalósíthassa a közösség javára. Peredi elvtárs még egészen fiatal ember, innen a harmincon. S bár az üzem, amelyet vezet, jelentős eredményekkel dicsekedhet, mégsem az ő eredményei ezek — úgy tűnt fel otl-tartózkod&sunk idején. Ha, foghegyről is ejtett néha egy-egy „titkot“ kétségtelen sikereikről, vala- hogy idegenül csengtek szájából a szavaik és nekünk ez volt az érzésünk, szeretné mielőbb lezárni a beszélgetést, azért pislog minduntalan az órájára, azért telefonálgat oly sűrűn és fordít kevég figyelmet a beszélgetésre. Mintha nem is az ő üzeméről,* s nem az ő eredményeikről lenne szó ... Pedig ismételjük, a gyár eredményei miatt nem lenne oka szégyenkeznie. S az megint csak természetesnek látszik, hogy a nagytudású és nagy tettekre képes ember szerénységét majd jóval később, az ötven felé. Mészáros dr. korában sajátítja el... Miért nem akart hát beszélni mégsem? Ki tudja. Talán azért, mert a közönséges újságolvasók — úgy gondolja — meg sem értenék az ő nagyvonalú intézkedéseit. Velük elég a tervtúlteljesítések néhány számát közölni, a „hogyan“ megmagyarázása nélkül. Vagy netalántán azért volt oly szűkszavú, mert nem is annyira patinásak ezek ' az eredmények, viint első pillantásra látszanak? Nem tudhatjuk, mert az igazgató elvtárs túlontúl zárkózottnak mutatkozott. Bízunk benne, hogy hamarosan sikerül mégis szóra bírni s akkor alaposabb beszámolói adhatunk az olvasónak. . . (HOLKA—FARKAS) A stockholmi operától a gödöllői balettiskoláig •> VJ eghalt Marto-nyi Alfréd. A Színház és ? 't Mozi szerkesztősége a héten levelet kapott Malmából. A levél arról számol be, hogy Martonyi Alfréd, a kiváló magyar táncművész, a stockholmi operaház szólótáncosa és balettmestere két héttel ezelőtt egy sítúrán eltűnt. Martonyi Alfréd közel tíz éve volt a stockholmi operaház tagja. Legutóbb Bartók Csodálatos mandarinja címszerepét táncolta óriási sikerrel. Martonyit hatalmas stockholmi sikerei után Amerikába hívták, majd a Stadler Woles londoni balettől kapott állandó szerződtetési ajánlatot. De a kitűnő táncművész egyik meghívást sem fogadta el. Haza akart jönni Magyarországra. Élénken emlékezetünkben él a kitűnő balett-táncos Csodálatos mandarinja, hiszen tavaly nálunk is fellépett a Magyar— Szovjet Művelődési Társaság balettestjén...” Régi, gyűrött lap a Színház Mozi egyik 1949- es számából. Meghalt egy világhírű, nagy művészünk, éppen akkor, amikor haza készült, hogy tudását, művészetét, tapasztalatait itthon adja át a jövendő táncosainak. Nagy a veszteség és mély a fájdalom. De félre a komor gyászjelentéssel, a sóhajokkal és könnyekkel. Martonyi Alfréd él és dolgozik. Csak éppen nem lett belőle olyan „nagy ember”, mint ahogyan a halálát hírül adó fájdalmas sorok után várhattuk volna, yi zért, mert nem jelent meg egyetlen helyül reigazító sor még a megérkezésem után sem, azért még élek. Sőt, azt mondják, hogy akinek a halálhírét költik, hosszú életű lesz ezen a földön — mondja és mosolyog, mint a régi balettképeken, amikor szinte minden fiatal lány bálványa volt. A gödöllői balettiskolában tanít. Kicsi az ér. deklődák lelkes tábora. Közömbösséggel, értetlenséggel, rosszindulattal és anyagi gondokkal kell küzdenie. — Néhai már kételkedem a nehézségek lefestett nagyságában. Mintha Cödöllőn csupa megátkozott kőműves dolgozna, hogy amit nappal megépítenek, éjszaka összeomlik. Vagy talán a hozzáértés körül nincs minden rendben? Gyülekeznek a gyerekek. — Itt tartjuk az órát a lakásomon. Pillanatok alatt csatatérré válik a szűk szoba. Minden’mozdítható darab egymás hegyén- hátán, a sarokba, a fal mellé kerül, a szőnyeget felszedik. Halk f utamok a zongorán. Kezdődik az óra. Nyolc-tíz gyerek táncol egyszerre. Ha csak egy pillanatra elragadja öltét a tánc varázsa, hamarosan visszarántja sajgó kezük, lábuk, a tompa puffanás, ahogy beleütköznek szekrénybe, asztalba. Fáj ... — Nekem fáj a legjobban. Kínozom így a gyerekeket. De mit csináljak? Nem ereszthetem szélnek őket, amíg lesz megfelelő helyiség. Ki tudja, mikor. M agyaráz, mutat, táncolnak tovább. Mint a szűk kalitkába zárt, megtört szárnyalása madaraSc. Az ajtóban a papák, mamák izgatott csoportja. Szemükben aggodalom a gyerekeik és a tanár jövőjéért. — Áldott egy teremtés ez a Frédi — mondja az egyik papa. — Hányán élnének meg az ő helyében a régi dicsőségből, helyezkedésből, nyüzsgésből, ö meg dolgozna, de hiába fordul segítségért tanácshoz, iskolához, finoman és udvariasan kiteszik, felelőtlen ígéretekkel biztatva. Egy ideig a járási tanács egyik termében tartottuk az órákat. Eleinte üléseket, gyűléseket rendeztek, aztán azt mondták, hogy zavarjuk azt a két árva ping-pongozót a terem sarkában és végül egyszerűen bezárták az ajtót. Az iskolaigazgató, ha volt kedve, beengedett, ha nem, hát állhattunk kinn az utcán. — No és a művelődési otthon? — Alighanem ott dolgoznak azok az elátkozott mesteremberei. Ahány nagyobb ünnepe volt ennek az évnek, annyi határidőt tűztek ki. Legutóbb augusztus 20-ra ígérték, de a gondnok véleménye szerint még november 7-re sem készül el. Sajnos, az építkezéssel még nem lesz vége a kálváriának. Három égre nyíló, hatalmas ajtó van a termen. Kályha legyen a talpán, amelyik be tudja melegíteni. Vagy megint bundában, mackóban táncolnak majd a gyerekek. Szándékosan, holt biztos ellenkezésre számítva teszem fel a kérdést, hogy egyáltalán szükség van-e Gödöllőn balettiákolára. — Hogyne, hiszen ez az egyetlen olyan iskolán kívüli elfoglaltság a gyerekeknek, aminek valami köze van a kultúrához. Közbe-közbe a mester is cdaszól egy-egy fél mondat erejéig. — Itt, Gödöllőn, valahogy megállt az élet... — Igen. valamit kellene tenni, de nem tudjuk, hol megfogni a dolgot. Nincs gazdája... T/ égé az órának. Kis táskába gyömöszölik a * balettcipőt, öltöznek a gyerekek. A levegőben még ott reszket a tánc, alig észrevehető, finom porszemek imbolyognak a fénysugárban. A balettmester és a zongorista göngyölik le a szőnyeget, húzzák-vonják a bútorokat. A szülők csendesen beszélgetnék. — Ez a mi Frédink, táncban gondolkozik, táncban él és táncban érzi az egész világot. Meglát egy jó mozgású gyereket, mindegy, hogy tud-e fizetni, vagy nem, tanítja. Sok- szór már gondolkodóba ejt, hogy a lelkesedésen túl miből él meg. Búcsúzások, aztán üresen marad, a lakás, csak a kávéfőző duruzsol. Szükség van rá, jól esik, kell idegnyugtatónak. Mert a stockholmi operától a gödöllői balettiskoláig hosz- szú az út és nehezebb, mint a fiatalember pályájának felfelé ívelése. Ostoba bizalmatlanak és lekicsinylő fontoskodik, füstbe ment remények, be nem tartott ígéretek, kaján pillantások kereszttüzében kellett megjárni. Hogy sikerült-e? — Megperzselődik az ember, de el nem ég. Eggyel több ránc lesz az arcán, eggyel több az ősz hajszála, tanít az ember amíg tud, aztán belenyugszik, átadja a helyét, mert a jövő d fiataloké. Béta Vilma é
