Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-23 / 176. szám

4 ^rCirtap 1957. NOVEMBER 23. SZOMBAT c4z élei emblémái lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillll!llllll|||||||inil!l|||||||||||||||||||||||||||||!llllll|||||||||||||llllllllllllllllli;illll!IIIIIIIH AZ EMBER ESZE, akarata és munkája életet vitt ke az űrbe. Ezt az életet számos ve­szély fenyegeti, melyeket* fel kell deríteni és le kell küzde­ni, mielőtt az űrbe emberek, űrpilóták utaznának. Miért fúvódik fel és miért hasad szét a mélytengeri hal az óceán felszínén? Azért, mert szervezete a mélyhez szokott, a több tonnás vízré­teghez, a nagy nyomáshoz. Körülbelül ugyanez történik az emberrel, vagy az állattal is, ha a levegő-óceán mélyéről olyan rétegekbe emelkedik, ahol a levegő sűrűsége, tehát nyomása erősen csökken. A tudósok kísérletképpen kutyákat zártak légnyomás­kamrába és a nyomást gyor­san, két-három század má­sodperc alatt 30 higanyoszlop milliméterre csökkentették. Mintha egyetlen szempillan­tás alatt „repültek volna’’ fel a kutyák 22 kilométer magas­ságba. Harminc másodperc alatt az állatok testén dudo­rok — bőr alatti hólyagok — keletkeztek. Kiderült, hogy 19 kilométer magasságban a szer­vezet szöveteiben, éppen az alacsony nyomás miatt, minden gőzzé alakult. A nit­rogén, a széndioxid gáz- és Vízgőzhólyagok gyorsan ter­jednek. Az állatok ereiben úgyszólván felforr a vér. Ha az ember ilyen körülmények közé kerül, 15—30 másodperc alatt elveszíti öntudatát és meghal. Ha az űrhajók pán­célzatát meteorit üti át, több mint ezer kilométer magasság­ban, akkor a szervezet műkö­dése abban a pillanatban meg­áll. A BELSŐ, NORMÁLIS légnyomású, szigetelt, herme- tikus kabin készítését még 1903-ban javasolta Konsztan- tyin Eduardovics Ciolkovszkij. Ezzel el lehet kerülni a bor­zasztó veszélyt. Még ha a fül­ke falát át is üti a meteorit, az űrhajóst, a testére szorosan feszülő ruha megmenti a ha­láltól. Egyébként az első két szputnyik tapasztalata meg­mutatta, hogy a meteoritve­szély nem Is olyan nagy. An­nak valószínűsége, hogy a szputnyik meteoritba ütközik, talán nem nagyobb, mint- az autók összeütközési lehető­sége az országutakon. Magától értetődik, hogy a normális légzés csak akkor le­hetséges, ha oxigén és a szer­vezet által megszokott nyomás van jelen. Űrrepüléshez le­hetne sűrített levegővel töl­tött palackokat vinni. De hosszú útra ez a megoldás nem annyira gazdaságos, mint a cseppfolyós oxigén belé­'irta : P. ISZAKOV légzésé. Hiszen ha egy liter oxigén elpárolog, akkor 800 liter gáz képződili. Hogy a szputnyikot ne terheljék meg palackokkal, hogy ne növeljék a súlyát, a szovjet tudósok speciális levegőkondicionáló rendszert helyeztek el a szput- nyikon. A széndioxidgáztól és és a felesleges nedvességtől megtisztított levegő ismét al­kalmas a légzésre. Az állatok röpítése lehe­tővé teszi, hogv ne csak a ka­binok, ruhák, légzőrendszerek hermetikus tulajdonságait de­rítsük fel, hanem módot nyújt arra is, hogy kidolgozzuk a szervezet táplálási és vízellá­tási módozatait. A SZPUTNYIK másodper­cenkénti 8 kilométeres sebes­séggel száguld bolygónk körül. Az atmoszféra és a felhők hiánya azonban megfosztja a szputnyikot attól a lehetőség­től, hogy elrejtőzhessen a per­zselő napsugarak elől. Az űr­ben sokkal nagyobb a hőmér­sékletingadozás, mint a föl­dön, ahol mínusz 70 foktól plusz 70 fokig váltakozik. A szputnyikról érkezett első rá­diójelentések amellett Bízói­nak, hogy a szovjet tudósok helyesen oldják meg a szput­nyik szükséges hőmérsékleti problémáit. Tehát ez a veszély az emiber számára sem lesz olyan nagy. Nagyon nehéz védekezni a bolygóközi űrön áthatoló kü­lönböző sugárzások ellen. Az atmoszféra puha takaróként védelmez bennünket a su­gárzások veszélyes hatásától. De már 9 kilométer magasság­ban a kozmikus sugarak ereje 12-szer akkora, mint a Föl­dön. Az űr halált osztó suga­rainak mindössze egyötöd ré­sze hatol a Földitől 40 kilomé­teres magasságig. S mi van feljebb? Mintegy 200 kilomé­ter magasságban a kozmikus sugarak ereje 150-szer na­gyobb. Az atmoszféra hatá­rain túl a sugárzás intenzívi- tása ijesztő. Ügy fejezhetnénk ezt ki, hogy a kozmikus suga­rakból másodpercenként egy négyzetcentiméterre p,5 ré­szecske jut. Ez borzasztó ve­szély, különösen ha figye­lembe vesszük, hogy bizonyos kozmikus részecskék még a 30 centiméter vastag ólom- lemezen is áthatolnak. az önben giiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii MÍG A NAP ibolyántúli su­gárzása, a röntgensugárzás el­len elég egyszerűen védekez­hetünk, addig a különböző ele­mek magvai — kozmikus lö­vedékei — elől nehezebben menekülhetünk. E részecskék között a legtöbb — körülbelül 80 százalék — hidrogén mag. Kisebb arányban nehéz ma­gokat, például vas atomma­got tartalmaznak. E részecs­kék, miközben a fény terjedé­si sebességét megközelítő gyorsasággal haladnak, óriási kinetikai energiával rendel­keznek, az atmoszférában ösz- szeütköznek a többi anyagok molekuláival és azokat ionok­ra tördelik. Végbemegy a disz- szociáció. Szétesnek a moleku­lák s azután a sejtek is az eleven szervezetben, ame'y nincs védve a kozmikus su­gárzásitól. Az élőlénynél fel­lép a sugárzási betegség s a betegségi tünetek hasonlóak azokhoz, amelyeket az erős gamma sugárzás vált ki, a nukleáris reakciónál. Vcd-e a rakétsfal. vagy pe­dig a jövőben, valamilyen pót­falat kell alkalmazni, mint azt néhányan javasolják? Erre a kérdésre csak akkor lehet válaszolni, ha szputnyikok so­rozatát bocsátjuk fel élőlény­nyel és különböző regisztráló műszerrel. A jelenlegi nem­zetközi geofizikai évben a szovjet tudósok ilyen felbo­csátásokat végeznek a szé­leskörű tudományos program keretében. A BESUGÁRZÁS HATÄSA nem mutatkozik meg azonnal. A sugárzásbetegség jelei néha több hét, sőt több hónap alatt jelentkeznek. Ezért az űr- állatokkal folytatott kísérle­tekből csak azután lehet vég­leges következtetést levonni, ha némelyikük a szputnyikkeii visszakerül a földi laborató- j riumunkba. Két tényező mindig sok ag- I godalmat fog okozni mind ne­künk, mind pedig a jövő űr­hajósainak: a gyorsulás és a súlytalanság. Minél hamarabb éri el a megfelelő sebességet az űrben a Földtől elszakadt rakéta, annál több a lehetősé­ge annak, hogy eléri a legtá­volabb levő bolygókat is. A mérnökök, igyekezvén a raké­ták sebességét másodpercen­kénti több mint tizenegy kilo­méterre fokozni (ez az a se­besség, amellyel a rakéta ki­szakíthatja magát a Föld von­zóköréből és a bolygóközi űr­ben repülhet s ez az űrhajók­nak kolosszális gyorsaságot kölcsönöz. Az ember és az ál­lat bármekkora gyorsaságot elbír. Gyorsaságot, de nem gyorsulást. Ha a rakéta két perc alatt hagyja el a Föld vonzáskörét, akkor ez azt jelenti, hogy az emberre ez­alatt az idő alatt akkora erők hatnak, amelyek kilencszer akkorák, mint amekkora az ember súlya a Földön. Ki­lencszeres túlterhelés! Hisz az emberek többsége csali há­rom-ötszörös túlterhelést bír ki anélkül, hogy egészsége kárt szenvedne. MÉGIS, meg lehet könnyíte­ni az űrhajósok helyzetét. Az orvosak észrevették, hogy egyáltalán nem közömbös, mi­lyen helyzetiben van a test a repülés idején. Ha a gyorsu­lás a lábtól a fej felé hat, akkor, a vértömeg a test alsó részébe húzódik. Az ágyban fellép a vérhiány. Ez meggá­tolhatja a központi idegrend- j szer minden funkcióját, s az I ember elvesztheti öntudatát, ; Fordítsuk csak meg a testet ] és a túlterhelés máris sokkal j könnyebben elviselhető. ÖÄ- ! töltessük ez űrhajóst speciális I szoros ruhába, amely nem e.n- | gedi, hogy a vér összegyűljön a végtagokban s ezzel még in­kább könnyítőnk az űrhajós helyzetén. A Dajka kielégítő egészségi állapota felbocsátás után és a következő napokban arról tanúskodik, hogy a szov­jet tudósok az állatkísérletek során meg tudják találni, ho­gyan őrizhető meg az emberi szervezet normális életműkö­dése. AMIKOR A SŰLYTALAN- SAGRÖL esik szó, sokan el­mosolyodnak. Mennyi furcsa­ság történik az emberrel, ami­kor a tömegvonzás nélküli vi­lágba kerül! Ebben a világban azonban vannak olyan jelensé­gek isi, amelyek bennünket, i | biológusokat és orvosokat ag- j gasztanak. Tudják-e, hogy a j tömegvonzás nélküli világban j nem is olyan egyszerű egy ; pohár vizet meginni? S ha a súlytalanság állapotában levő állatok normálisan el tudják fogyasztani eledelüket, akkor hogyan hat egészségükre a hu­zamosabb időn át tartó étke­zés ilyen szokatlan körülmé­nyek között? Annyira gyorsan hozzászokik a szervezet? E kí­sérlet végleges eredményei le- | hetévé teszik, hogy ítéletet mondjunk "majd az ember re­pülési lehetőségéről a boly­góközi űrben, , iimitHtiirnntiimiinimmimiimmiinniRmmiiimmimMiiin 1 |Nem számolták az úgy sej­tették, hogy már nagyon rég­óta ülnek szemközt, tudomást sem véve egymásról. Az öreg a kispadon pipázgatott, falá­bát adaillesztve az asztal lá­bához, hadd társalogjon leg­alább a két kolléga, félig az ablaknak fordult, hogy szem­mel tarthassa az utca gyér forgalmát. Néha belelapozott az asztalon heverő újságokba, itt-ott megállt, szólni akart, de ahogy ránézett a félbolond vénlányra, inkább létett szán. dókáról és pipázott tovább. Mari ott szöszmötölt valami kis motyóval, kötözte, bonto­gatta, ringatta a térdén a macskát és várt türelmesen, talán arra, hogy az öreg gazda mégis megszánja és odalök né­hány szót, vagy még inkább arra, hogy Jula néni benyitja az ajtót, életet hoz ebbe a kö­zömbös, langyos melegbe, megtöri a lehangoló öreges csendet. — Most fordult be a sarkon *— szól az öreg, mintha csak gondolatot olvasna. Szélesre csapódik ki az ajtó, a rojtos nagykendő réséből kérdőn ragyog ki Tóth Mi- hályné, a Jula néni szeme. ! — De gyászos csend borult rátok. Jó napot, adjon isten. Még a tüzet is hagytátok ki­aludni? — — Nehezen hoz-visz már a lobom, pedig dé sok elintézni r való gondom, bajom van. Hogy a legnagyobbon kezdjem, szégyellem magam. — Mióta énékelek én, te Mi- I hály a népi együttesben?„ t — Hetedik éve, vagy már el ■ is múlU hngedjételc élni a dalaimat [ - Igen, fa, dig csak ugyanazokat a dalokat, mint­ha egyebet sem tudnék. Pe­dig rengeteget tudok, talán száznál is többet, de nem kell senkinek.. — Kapom a leveleket Diós­győrből, Egerből, hogy meny­nyire tetszett a lemez a rádió­ban. Jó, egyszer meghallgat­ják, tetszik, talán másodszor is, de aztán már unalmas lesz. Kértem a rádiót, hogy vegye­nek fel új lemezeket, éneke­lek szívesen. — Tudja, hogy fizettek ki? — Azt mondja nekem a Grabócz Miklós, hogy várjalk türelemmel, nem én vagyok az egyetlen az országban. — Mondtam neki, hogy én várhatok türelemmel, de ilyen magamfajta, hatvanötéves öregasszony ném évtizedekben számolja a visszalévő éveit. Aztán, ha meghalok, lehet, hogy olyan nótákat viszek ma­gammal, amit talán más nem tud. Nagyon sokat szeretnék még énekelni, mert ha csak ez a négy-öt lemez marad utá­nam, akkor inkább jó mélyre dugom a népművészet mestere kitüntetésemet. — Én nagyon későn kezd­tem el élni, és ha az életem értékesebb részét nézem, ak­kor még csecsemő vagyok. Úgy ettem meg a kenyerem javát, hogy. Túra határán alig tettem kívül a lábamat. Közel jártam a hatvanhoz, mikor megismerhettem az országot. Jártam Egerben, Lillafüreden, Miskolcon, Hévízen — itt ke­zelték a reumámat, de még így sem akar kiállni a lá­bamból a fájás. | - Nem baj. Mim. J**, nekem a bal, majd összefogódzunk erősen, úgy még kiteszüriik egy embert — szól közbe Mihály bácsi. — Ném is ember lennénk, hanem megelevenedett Matu­zsálem. Eljárt az idő és még sokat kéne énekelni az em­bereknek. — Ne higgye, nem szerény­telenség, nem magamért szeret­ném, csak a dalokért. Én már anyámtól kaptam őket, ő is úgy kapta régről és ma már kevesen ismerik. Például ezt: Felcsendül érces hangja — A túrái határban, határban... — Régen hallotta volna, mi­kor még énekés fülemülének hívott az egész falu. A párom is a hangom után ismert meg. most is énekelek — csak úgy a magam mulatságára. Dallal kezdem a napot. Nótaszóra ta­karítok, sepregetek, főzök. Meg aztán gondoskdni kell az utánpótlásról is. összejön es­ténként négy-öt kislány, kö­rülülnek, mint a csibék az anyjvlkat és tanulgatunk egy­mástól. ök az én dalaimat próbálgatják, én meg ámulva hallgatom a rádión tanult, ki tudja hol termett nótákat. — Úgy hírlik, hamarosan Csehszlovákiába megyünk. Jól lenne. Mindig szerettem vol-f na legalább életemben egyszeri átlépni az ország határát. Ta-i valy készültünk Bulgáriába. § Összecsomagoltunk, aztán va-1 ínmi közbejött, vártunk és ki- § tört a „forradalom”. Talánl most szerencsésebbek leszünk. | ■ Keresgél az emlékes dobozi alján, előkerül a kitüntetés,§ díszoklevél, levelek. |— Nem vagyok hálátlan | természetű, én nagyon sokatí kaptam a népi demokráciától.\ Megbecsülést, szeretetet, azt,| hogy megismérhettem az or-1 szágot, barátaim vannak túli a falu határán is, nyaralnia vittek, most meg, hogy fáj ni lábam, villamos-melegitötl kaptam és azt Ígérik, hogy va-i lami nyugdíj félét is kiszoríta-\ nak. Mindezért én is szeretnék^ adni valamit, ami tőlem telik,i dalokat, amelyek felvidítanák^ ha rossz kedvem van, meg-1 nyugtatnak, ha valami bání.l szórakoztatnak és általuk tu-\ dóm elmondani, hogy milyent szépnek látom az életet. Al „forradalom” idején megfe- \ nyegeitek, hogy majd elbán- § nak velem, amiért énekeltem o| kommunistáknak. Tudtam, 1 hogy ebből nem lehet bajomi és tudtam, ha elmúlik a zara-1 ros idő, újra énekelhetek. De,i ha nem akarják, hát ne legyen,i nem árulom magam. Ha nemi fogadnak be a rádióba, majái énellcelelc itthon, kisebb közön-| ségnek, de akik szívükben ér-1 zik, szeretik azokat a régi szépi nótákat. Bóta Vilma (f ilm, Színház, odalenn 1 A téli könyvvásár újdonságai — Látogatás a Magvető Kiadónál — zámos kedves meglepe­téssel készül a téli könyv­vásárra a Magvető Kiadó. A könyv barátai bőségesen vá­logathatnak majd a legkülön­bözőbb műfajú munkák: ma­gyar és külföldi regények, el- beszéiésgyűjtemények és ver­seskötetek között. A most megjelenő magyar regények közül Kolozsvári Grandpierre Emil: Dr. Csib- ráky szerelmei című könyve minden bizonnyal nagy meg­lepetést kelt majd az olvasók között. Merő szatíra ez a könyv, egy jelentéktelen, unal­mas átlagemberről. Tulajdon­képpen nem történik vele semmi, szerelme csak ürügy a diszkrét, de nem jelentéktelen tanulságra, hogy tulajdonkép­pen ezek a tisztességes, árny­emberek teszik elviselhetet­lenné a világait. Gergely Mária regénye: Az örökös, a peda­gógia himnusza. Hőse egy tíz­éves kisfiú, áki szülei házas­ságának válságba, kerülése után az utca gyermeke lesz és megindul a züllés útján. Ám a kis Makár Imre' felé kezet- r.yújt a társadalom és a ne­velőintézetben igaz embert formálnak belőle. A külföldi regények közül elsőként ajánljuk Thomas Mann: A kiválasztott című müvét, amely a nagy író utol­só, egyben legköltőibb regé­nye. A középkor világát tá­masztja fel és e korszak egyik legnagyobb alakját: nagy szent Gergelyt. A másik nagy sikerre számattartó külföldi regény Green: Merénylet-e. Ez a mű a nagy angol írónak nem csupán művészi és jor- dulatctkban gazdag, izgalmas írása, hanem egyúttal hű tűn körképe a 30-as évek Angliá­jának. Az életrajzregények barátai számára két könyvet is tarto­gat a Magvető Kiadó. Dallas Sándor: Munkácsy című re­gényében a nagy magyar fes­tőt mutatja be 12 esztendős korától haláláig. Gyermekko­rát, megpróbáltatásait és azt, hogyan jut el nagy müvének, a Siralomház című képnek megkomponálásáig, amellyel a párizsi kiállításon aranyér­met nyert. Bródy Sándor könyve, a Rembrandt, egy megtört művész megrázó ön­vallomása. Az író élete utol­só esztendejében írta ezt a könyvét, már öregen és bete­gen és a halhatatlan festő utolsó éveinek megrajzolása ürügyén saját vívódásait, szenvedéseit ábrázolja csodála­tos művészettel. A verseäkötetek közül a leg­nagyobb sikerre Nagy László: Deres majális című gyűjtemé­nye tarthat számot. A mai magyar költészet egyik legte­hetségesebb, legnagyobb re­ményekre jogosító alakjának eddigi életművét tartalmazza ez a kötet. Csoóri Sándor: Ör­dögpille című kötetében a nép sorsáért érzett felelősség sza­va egyre mélyebb és tisztább húrokon zendül, a természet szépsége és a szerelem kese­rű-édes vallomásai egyre gaz­dagabb színékben ragyognak. Pilinszky János: Naphajú ki­rálylány című kötete a kitűnő költő verses meséit tartalmaz­za, amelyek minden bizony­nyal kellemes órákat szerez­nek majd gyermeknék és fel­nőttnek egyaránt. (prukner) iiiiiiiiiMiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiti Scmrrrerset Maugham: SZÍNHÁZ 4 kitűnő angol író e leg- AÍ nagyobb sikerű regényé­ben a valóság és az illúzió egymásba torkollását írja meg. Egy íróbűvész könnyed kezé­re l vonja el a fátylat a nagy színésznő — a regény hősnője — szerelmi életéről. Maugham művészi eszközökkel mutatja meg: a színész életének igazi valósága az illúzió, a szenve­dély, hogy illúziót tudjon kel­teni. A rivalda fényében a való­ság játékos tükörképe kelet­kezik. Az értékek átértékelőd­nek, s még a regényen átvo­nuló örök emberi motívum: az öregedő asszony tragikumának kérdése is, valami megbékítő, szép, alkonyi derengéssé válik. Maugham e regényében mint valami mesteri főrende­ző játszatja alaikjait, magabiz­tos kézzel keveri a humor és a tragikum pasztell színű fényhatásait. Nagyszerűen építi fel a regény meséjét: egy nagy szerelem és szakítás történetét. Ellenállhatatlan, könnyed humor, mely mögött egyszer csak felvillannak az emberi élet nagy mélységei — ilyen ez a könyv, mely oly üdítően hat az olvasóra, mint valami finoman kevert üdítő ital. A könyv az Európa Könyv­kiadó egyik nagy sikerre szá­mot tartó kiadása. iiimiiitmiiiiimmiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Makai György: EGYIPTOMI TAVASZ Ez az első riportkönyv, amely az új Egyiptommal fog­lalkozik. Az író színes, olvas­mányos stílusban, több mint száz képpel illusztrálva mu­tatja be a világ egyik legérde­kesebb országának, a nemzet­közi politika középpontjában álló Egyiptomnak mindenna­pos életét és harcát. Magyarországon először is­merteti ez a könyv a Nasszer vezette katonatiszti összeeskü­vés regényszerűen izgalmas történetét Az író azonban nem elégszik meg ennyivel. Mint jó Útikalauz, elviszi az olvasót a pert-szaidi partizá­nokhoz, a sivatagtól elhódított, területeken új életet kezdő pa­rasztokhoz, Kleops fáraó pira­misához és az újonnan feltárt halotti bárkákhoz. Látogatást tesz a kairói bazárokban, az esti mulatókban s elmondja, hogyan alakult az egyiptomi nők élete a többnej űségtől a válásig. Igen érdekesen szá­mol be az újjászülető egyip­tomi kultúra eredményeiről, a magyar—egyiptomi kapcsola­tok erősödéséről — egyszóval azt az Egyiptomot mutatja be az olvasónak, amelyről min­dennap olvasunk az újságok­ban, de amelynek igaz arcát még alig ismerjük. A könyv minden bizonnyal kedvenc olvasmányává válik majd mindazoknak, akik sze­retik az útleírásokat, s képze­letben szívesen kalandoznak a távoli országokban, hogy meg­fejtsék rejtelmes titkait, niiiimiiiiiimmtmiiminmi LAY A RÁKI, mint táncos­nő kezdte karrierjét. Bejárta Angliát, az Egyesült ÁTamo- kat, majd visszatérve szülő­hazájába, Németországba, el­jegyezte magát a filmmel. El­ső nagy sikerét a Vörös pipacs című színes, táncos filmben aratta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom