Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-23 / 176. szám

1 1957. NOVEMBER 23. SZOMBAT l»£rr uectei ii/Cirlap A végnélküli vita nem hozhat eredményt N agyon elmaradt az őszi munkákkal a budakeszi Dózsa Termelőszövetkezet. Kü­lönösen vonatkozik ez a meg­állapítás a szántásra és a ve­tésre. Joggal teheti fel bárki a kérdést, hogyan lehetségies ez, hiszen a szántást és a vetést a termelőszövetkezeteknek ál­talában a' gépállomások vég­zik? Az említett tsz-nél a Pátyd Gépállomás kötelessége lenne ezt a feladatot betölteni. Len­ne. :. De ne vágjunk a dol­gok elébe, inkább az olvasó döntse el az alábbi vitából — aminek szem és fültanúi vol­tunk —, hogy kit is terhel a felelősség azért, hogy nincs vetés alá előkészített föld s a búzavetőmag zöme még a zsá­kokban van. Szín: a Dózsa Tsz üvegháza. Jelen vannak: Sárközi Ist­ván tsz-elhök, Kőműves Ká­roly traktoros, majd Villám György traktoros brigádvezető. Az elnök zsebretett kézzel járkál fel és alá, közben sze­me szinte szikrát lövell a kályha mellett melegedő trak­torosra, Traktoros: Nem gondolta még meg a dolgot, Pista bá­csi? Elnök: Nem! Vegyétek tudo­másul:: annak az időnek vége, hogy térdenállva könyörög­jünk nektek. Inkább elvetjük kézzel a búzát, ma már ve­tik is. T raktoros: De Pista bácsi, értse meg. nem lehet rá- fnenni a vetőgéppel. Elnök: Tudom, mindig van kifogás. Egyszer kemény, egy­szer meg lágy a fölld. Ezért tartunk itt a szántással és a vetéssel, Traktoros: De ha nem le­het ; . s Elnök: A miénket nem, az egyéniekét igen. Ugye? Traktoros: A gépeket nem én irányítom, hanem a bri­gádvezető, Az egyénieké nem olyan nedves, mint a maguké. Elnök: Jól tudom, miért nem vizes az övék; De külön­ben is megmondtam, elvetjük kézzel. Jövőre majd másként lesz. De jaj az én fejemnek. Miért is nem fogadtam el a Budapesti Gépállomás ajánla­tát, már régen készen len­nénk, Nem fájna most a le­jem. Traktoros: Azt nem lehet, amíg nekünk van szabad gé­pünk, addiig más nem jöhet a területünkre, Elnök: Akkor ma reggel miért nem volt vetőgép? Traktoros: Volt, csak a Pe­tőfibe irányította a brigádve­zető. Elnök: Az ő földjük nem vi­zes? Traktoros: Az övéké friss szántás. Dehát itt a gép, ves­sünk, E lnök: Persze, miután azok lemondták, visszahoztá­tok. Megmondtam, elvetj ük kézzel, aztán kész! Traktoros: Nem rajtam mú­lott, hanem.;. Színre lép a brigádvezetó. Traktoros; Neki mondja meg. Brigádvezető: Mi a baj? Traktoros: A Pista bácsi nem enged vetni. Elnök: Azt gondoljátok, hogy nekünk mindenihogyan jó? Ak­kor jöttök, ha máshol már nem kelletek. Brigádvezető: Hát nem egé­szen úgy van. Elnök: Mi nincs úgy? A traktorral hogyan volt. Brigádvezetó: Nem lehetett rámenni a krumpliföldre. Más. höl meg nem tudtak adni mun­kát, a kukoricaszárjuk még most is lábon áll. Elnök: Miért vittétek el a szárvágókombájnt a Petőfibe. Nem leszerződtünk rá? Brigádvezető: Nekik jobban kelL Ök búzát vetnek kukori­ca után. Traktoros: Fölösleges csak minket hibáztatni, maguknál is van hiba. Miért nem ta­karítják le a földeket. A krumpliföldön, is derékig ér a gaz; E lnök: Hát tí nem azért vagytok, hogy segítsetek nekünk mindenben? Brigádvezető: Nézze meg a Petőfiben. Ott rendben megy minden. Soha sincs veszeke. dés. Tíz napra megbeszéljük előre, milyen, gépek kellenek ■nekik és időre ott is vannak. Zárszámadás a péteri Rákóczi TermelőszQvetkezetben Nemrég tartották meg a péteri termelőszövetkezetben a zárszámadási közgyűlést, ame­lyen a tsz vezetősége számot adott az 1957. évben végzett munkáról; Beszámolt a tag­ságnak az év folyamán elért eredményekről. A taggyűlésen a tagok 100 százalékban meg­jelentek, ez természetes do­log is, mert mindenki kíváncsi arra, hogyan gazdálkodtak a közös vagyonnal, a tsz-re bí­zott állami javakkal; A tsz vezetősége és az egész tagság jó munkát végzett, jól gazdálkodtak, összehasonlít­va a múlt évivel, az idén ke­vesebb munkaegység ráfordí­tással a tervet globálisan és részleteiben is túlteljesítették. 1956-ban felhasznált a tsz 10 270 munkaegységet, 1957- ben ezzel szemben 9649-et. te­hát 621-gyel kevesebb munka­egységgel érték el a jobb ered­ményt. 1956-ban 1 munkaegységre eső részesedés 37,65 forint Volt, ebből 23,52 forint ter­mészetben, 14,13 forint pedig készpénzben volt elszámolva. Ezzel szemben az idén 1 mun­kaegységre eső, részesedés 57,34 forint, amelyből termé­szetben 32,32 forint, készpénz­ben pedig 25,02 forint. A termelőszövetkezet már 1957. évben is, de még inkább az elkövetkezendő években is fokozatosan áttér a nagyobb jövedelmet biztosító belter­jes gazdálkodás útjára. Már 1957. évben is az állattenyész­tésből, szarvasmarhahizlalás­ból, sertéshizlalásból jelentős bevételeket értek el. A jöve­delem zömét az állattenyésztés szolgáltatta. Jelentős jöve­delmet biztosított még a szin­tén belterjes gazdálkodást igénylő kertészet is, amely a fővároshoz való közelség és a szállítási lehetőségek bizto­sított volta következtében az elkövetkezendő évek során kibővül. A kertészettel kapcsolatban megkezdtük a szántóföldi zöldségtermesztést, amelynek során a legújabb ágrotechni- kai vívmányokat fel tudjuk használni. így 1957-ben kí­sérletképpen egy kát. hold és 800 négyszögöl területen, szántóföldön termesztettünk hagymát, ahol a kézi munkát részben gépekkel, részben fogattal végeztük el, illetve helyettesítettük. Ezen terü­letről a termelőszövetkezet 160 mázsa makói hagymát ta­karított be, amely 32 000 fo­rint jövedelmet biztosított. Jövőben a szarvasmarha hiz­laláson, növendékmarha hiz­laláson kívül még nagy súlyt helyezünk a tehenészetre. Je- lenleg az átlagos tejhozam 2750 liter 300 napos lafotá- ciós időre, a tej zsír százaléka 3,8 átlagosan. Az elkövetkező évek során 58—59—60, a há­roméves mezőgazdasági fej­lesztési terv keretén belül a tehenészetiben a már meglevő tenyészanyag szelektív kivá­logatásával, valamint a jelen­leg is jó tafcarmányhelyze- tünk feljavításával, (silóépí­tés, zöld futószalag), az évi át­lagos tejhozamot 3000 literre, a tejzsír-százalékot pedig 4,1 százalékra emeljük fel. A termelőszövetkezetből a gazdasági évben hárman lép­tek ki. ezzel szemben hat új belépővel gyarapodott a ter­melőszövetkezet tagsága. Az 1957—58 gazdasági évre szóló termelési tervet úgy készítjük el, hogy azzal az 1958. évi eredményeket még magasabb­ra* tudják fokozni és ezen ke­resztül a község dolgozó pa­rasztjait megnyerjük a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás­nak. Korinka János Péteri Elnök: Nem azért fizetünk naponta 300 forintot a trak­torért, hogy az itt legyen? Meg a hozzá való munkagépek is? Azt csinálja a traktoros, amit én mondok neki, ha nem, ak­kor mehet! Azt hisszük, felesleges to­vább leírni a vitát. Folyt az még vagy másfélóra hosszat — eredménytelenül. A tsz-elnök a gépállomásban, a brigádve­zetó és a traktoros pedig a tsz-ben kereste a hibát. Mon­dani sem kell, nem sokra mentek. Nem is mehettek, mert mindkét fél megfeledke­zett valamiről: Arról, hogy összefogva, segítve egymást érhetnek csak el eredménye­ket. Mivel ez hiányzik, hát nem is jutnak előbbre. Bizo­nyára ez a véleménye az olva­sónak is. De ha már itt tar­tunk, szükségesnek, látszik egy-két kérdést azért tisztáz­ni. Amint a vitából is kitűnik, előfordult olyan, hogy a tsz tábláját otthagyták a trakto­rosok azért, mert „nehéz” szántás esett rajta és elmentek az egyéniek földjeire. A gép­állomás mindegyik traktoro­sának tudomásul kell vennie, elsőrendű feladatuk a tsz se­gítése még akkor is, ha más­hol átmenetileg többet keres­nek, Nem is beszélve arról, hogy a tsz-nek szerződése van a gépállomással, tehát min­denképpen a tsz-t illeti meg az elsőbbség. Súlyos hibát kö­vetett el a brigádvezető, ami­kor máshová küldte a trakto­rosokat dolgozni; A gépállomás és a tsz kö­zött a brigádvezető az összekötő szerepét tölti be. Neki kell az elnökkel jelen esetben Sárközi elvtárssal ösz- szehangolnia, megszerveznie a munkát. Nagyon helyes len­ne, ha tervet készítenének leg­alább egy hétre előre. Sárközi elvtárs hibája, hogy többszöri kérés után sem hajlandó le­ülni Villám György brigád­vezetővel megbeszélni, milyen gépekre van. szükségük. Egy kicsit úgy gondolkozik: „adj uram isten, de rögtön”. De a gépállomásnak nemcsak a Dó­zsa Tsz-szel szemben van kö­telezettsége, hanem a többi tsz-szel, sőt az' egyéniekkel is. Amíg ez nem történik meg, változást alig lehet remélni. A huzavonára nincs idő, mert november végét mutatja már a naptár. Az is kényszermegoldási, hogy kéz­zel vetik el a búzát. A gép­állomásnak kell elvetnie ezt. De ehhez az kell, hogy ne csak vitatkozzanak, hanem csele­kedjenek is. Mihók Sándor Á nagykátai járás párthírei SIKERES PARTNAPOKAT TARTOTTAK a napokban a nagykátai. járásban a külpoli­tikai helyzetről, A járási párt- bizottság mintegy 35—40 párt­napi előadót készített fel az előadás megtartására. Az elő­zetes tájékoztatót a Népsza­badság egyik külpolitikusa tartotta meg. A községi pántnapokon leg­inkább a közel-keleti kérdé­sekkel foglalkoztáik; Tápió- szentmártonban és Tápóbics- kén példáiul a pártnap meg­kezdése előtt a helyi iskola földrajztanárát kérték meg, hogy tartson ismeretterjesztő előadást a Közel-Keletről, A JÁRÁSI KISZ-BIZOTT­SAG megvizsgálta, milyen se­gítséget kapnak az ifjúsági alapszervezetek a pártszerve­zetektől. Általában azt tapasz­talták: a párttagok egyik leg­fontosabb feladatuknak tart­ják, hogy az ifjúságot támo­gassák. A tápiószelei Keleti Fény Tsz-ben például helyisé­get, televíziót kapnak a fia­talok. Előadásokat is szervez­nek, amelyeken az idősebb dolgozók fiatalságukról mesél­nek majd a kiszistáknak, DECEMBER 15-RE a járás összes fiatal pedagógusát meghívja a járási KISZ és megtárgyalják, milyen tenni­valóik vannak a fiatalok ne­velése terén. A tanácskozást Baráth Károly, a járási párt­bizottság első titkára tartja meg. NAGY JÁNOS GIMNÁZIU­MI TANÁR Nagykótán jól sikerült előadásit tartott a kül­politikai kérdésekről és az elő­adás után diafilimet vetítettek az űrhajózásról. DECEMBERBEN nagyszabá­sú találkozót terveznek Tápió- szelén, amelyre meghívják a régi párttagokat, az 1945-ös pártalapítókat, régi MADISZ- tagokat, a falutól távol élő honvédtiszteket, funkcionáriu­sokat — és a KISZ tagjait. NAGYKÁTÁN a KÖZSÉGI alapszervezetben és a járási ta­nácsnál jól működnek a sze­mináriumok. Mindkét helyen a hallgatók több mint 80 szá­zaléka megjelenik az oktatá­son. TÁPIÓGYÖRGYÉN a tél folyamán mezőgazdasági szak­tanfolyamot indítanak a kiszesek. Első a ráckevei járás A ráckevei járás földműves­szövetkezetei a SZŐVOSZ igazgatóságának felhívására vállalták, hogy ez évben rész­jegyalapjukat 361 ezer forint­tal növelik. Bizony akadt olyan földművesszövetkezet járásunkban is, ahol az igaz­gatóság kijelentette, hogy ezt pedig nem lehet teljesíteni. Mégis, járásunk november 7- re teljesítette részjegyalapnö- velési vállalását. Sokan hitetlenkednek más járásokban, és tőlünk is sokan kérdezték már .meg, hogyan is csináltuk? Egyszerűen. Igaz­gatósági üléseket, majd tagér­tekezletet tartottak földműves­szövetkezeteink. Tagságunk tudja, hogy államunk az ellenforradalom következté­ben 23 milliárd forint kárt szenvedett. A válasz­tott vezetőségek példamutatá­sára tagságunk becsülettel ki­vette részét a részjegyalap-nö- velési mozgalomból. Versenye­ket kezdeményeztek földmű­vesszövetkezeteink, és nem volt olyan dolgozónk, aki ne jegyzett volna teljesen önként, saját akaratából legalább 2—3 újabb részjegyet. Világosan látták földműves­szövetkezeteink tagjai, hogy 12 éven át csak kaptak áz állam­tól, illik most nekik is adni — saját földmúvesszövetkezetük részére — megtakarított fo­rintjaikból. Legtöbb földmű­vesszövetkezetünknél, mint Szigetszentmiklóson, Taksony­ban, Ráckevén. Dunavarsány- ban stb. az igazgatóságok tisz­teletdíjukat részben, vagy tel­jes egészében felajánlották részjegy j egy zésre. A részjegyek összegéből Du- navarsányban hídmérleget akarnak beszerezni és a kert­helyiséget fogják rendbehozni. Délegyházán kuglipályát lé­tesítenek és a kerthelyiséget csinosítják, de sorolhatnánk tovább. Ennek lényege az volt, hogy a szövetkezetek tagjai mindenhol tudták, minek ér­dekében jegyeznek újabb rész­jegyeket, mit valósítanak meg a befolyt pénzből; A szövetkezetek dolgozói munkaidejük utón a tagtörzs- könyv alapján mítaden egyes szövetkezeti tagot meglátogat­tak Lakásukon, társadalmi munkában. Joggal mondhat­juk, hogy a befizetések óráról órára emelkedtek. Sőt vállalást tettek, hogy az évi részjegy előirányzatukat november 7-ig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére teljesí­tik. A tervezettnél 16 ezer fo­rinttal több folyt be. A járási küldöttgyűlés úgy határozott, hogy a földműves­szövetkezetek IV. országos kongresszusa tiszteletére újabb 60 ezer forint értékű részje­gyet fizetnek be a ráckevei járás földművesszövetkezetei­nek tagjai. A jelek szentet de­rűit december közepére ezt si­kerül elérni. Persze, vannak községeink^ ahol még nem teljesítették tel­jes egészében vállalásukat. A Dömsődi Földművesszövetke­zet például tervét csak 80 szá­zalékra teljesítette. Ez egyál­talán nem a rossz munka vagy nem akarás eredménye. De­cember végére, itt is eleget tesznek vállalásuknak, minden földművesszövetkezeti tagot meglátogatnak a szövetkezet aktívái és elbeszélgetnek ve­lük. Az eddigiek szerint járá­sunk területén a földműves­szövetkezetek tagjainak egy főre eső részjegy alapja meg­haladja a 75 forintot, s decem­ber végéig elérjük a 80 forin­tot. Lesznek olyan kiemelkedő községeink, mint Taksony vagy Szigetszentmiklós. ahol ez az összeg 110 forint fölött lesz. Nem boszorkányság a részi* jegyalapnövelési mozgalom; Akarni és tenni kell a föld­művesszövetkezetért és akkor megy is a dolog. Ide tartozik, hogy járásunk földművesszö­vetkezetei határozatot hoztak, mi szerint addig, míg a szö­vetkezet összvagyonában a sa­ját erő el nem éri a 40 száza­lékot. a jelenleg visszatérítésre kiosztható összegnek csak felét fogják visszaadni a tagoknak; így dolgozunk mi, a ráckevei járásban. Lehet, hogy ennél van jobb módszer te, szívesen vennénk, ha közölnék velünk tapasztalataikat az érdekelt földművesszövetkezetek. Alfandry Sándor Ráckeve Asszonyok - hétköznapi hősök A két asszonnyal, a két hét­köznapi hősnővel Ráckevén találkoztam, a nőtanács vagy- aktívaülésén. Sokan voltak ott lelkes munkásasszonyok, pa- rasztasszonyók. értelmiségi pá­lyán. dolgozók és egyszerűen csak háziasszonyok. Közülük választottam ki Szigetszent­miklós és Dunavarsány kül­dötteit, hogy példaképül állít­hassam azok elé, akik húzó­doznak a nőmozgalom munká­jától, szervezeti életétől. A tiszteletadás úgy követe­li, hogy előbb az idősebbről, az őszhajú nagymamáról, Argalás Józsefnéről írjak. Ő volt Dunavarsány küldött?, állandó, lelkes mun­kása a nőszervezetnek, s a ta­nács elnökhelyettese. Hatvan éves, de sok fiatalt megszégye­nítően fürge, friss és életvi­dám. Talán ez a nagy életsze- retete az, ami vonzza köré az asszonyokat. Pedig sok keserű­ség érte már az életben. Férjét, aki vasesztergályos volt, 1919 után internálták, mint megbízhatatlan, kommu­nista elemet. Mikor 1920-ban az internálótáborból kiszaba­dult, nem bírta az állandó rendőri felügyeletet, a kelle­metlenkedéseket, s egy szép napon elbúcsúzott feleségétől, kisfiától, kislányától s kiszö­kött az országból. Franciaor­szágba ment, ahol mint kiváló szakmunkás, hamarosan mun­kát talált, mégsem bírta so­káig az idegenséget. Ha az úri Magyarország nem is, de a magyar föld, a haza vissza­hívta. IFJÚ KULTURVEZETOK Argalás néni addig is, amíg '■HimitiuimiiiiiiHimiHmtimiiiitHiitimmiitiiiiminmiiimtiiiiiiiiitmiiiinmiiimiiiitiiiKinmiiminiMimminniimiiiiiimiiinti'^ egyedül nevelte a gyermeke­| két, azután is, amikor már fér- | je hazatért, nagyon sókat dől- I gozott, küzdött, hiszen nem | hordta tenyerén őket az élet. | Jelentős változást az ő életük- 1 ben is csak a felszabadulás | hozott. Argalás néni 1947-ben 1 belépett a nőszervezetbe, s | most már ott fejtett ki igen 1 nagy tevékenységet, amellyel | mindig kész volt harcolni min- | den jó ügyért. S talán éppen ! ez volt az oka, hagy ö is sze- 1 me szálkája lett egy évvel ez- I előtt az ellenforradalmárok- I nak. De őt a fenyegetések, | megfélemlítések sem tudták | letéríteni arról az útról, ame- I lyen elindult. 1956. október | 28-tól egészen karácsonyig ál- ! landó szolgálatban volt a ta- 1 nácsházán. S akkor, amikor | már fegyverek ropogtak, fegy- | veres csoportok alakultak a | fosztogatásra, ő néhány társá- | val adogatta a befejezés előtt 1 álló kültúrház tetejére a cse- I repet a munkásoknak, nehogy | széthordják azt is. Ezért a va- 1 lóban hőéi cselekedetért kapta 1 A Ceglédi Városi Művelődési Ház négynapos KlSZ-kultúr- ! vezetőképző tanfolyamot rendezett 37 résztvevővel. Az ifjú 1 kultúrvezetők 16 elméleti és 17 gyakorlati foglalkozáson I vettek részt ez év júniusában azt az elis­merő levelet Pest megye ta­nácsától, melyet állandóan magánál hord. Gyermekei sem váltak hűt­lenekké a szülökmutatta pél­dához. Fia a Tiszaszentimre i Állami Gazdaság igazgatója, leánya kiváló munkásnő a csepeli szőrmeüzemben. S biz­tos, hogy az öt unoka is méltó lesz a hőslelkű nagymamá­hoz. A másik asszony, ■ Sziget­szentmiklós küldötte, Dolinay Gyuláné még fiatal. Magas, kedvesar­cú, haját egyszerű, sima kontyba fésüli. Keresetlen szavakkal, egyszerűen beszél, de határozottan. Úgy, hogy mindig érzi szavaiból minden­ki, hogy őszinte emberrel áll szemben. Ö csak háziasszony, hiszen két kisgyermekétől ed­dig nem nagyon volt ráérő ideje. Mióta azonban a kis Margit iskólába került, s a kis Gyula is betöltötte a negyedik évét, nyugodtan a nagymama gondjaira bízhatja őket. Ö pe­dig dolgozik az eddig csak kí­vülről annyira szeretett nő­mozgalomban. Határozottan, büszkén mondja: — Apám tizenkilences kom­munista volt, s én az 6 lánya vagyok. Tudom, hói a helyem! A szervezeti munkán, s csa­ládján kívül egy szenvedélye van: az otthon. A nagy föld­rengés alkalmával az ő kis házuk is rombadőlt, most épí­tették újjá OTP-kölcsönnel, Azt csinosítja. szépítgeti, hogy valóban otthona legyen csa­ládjának, s gyermekeinek szebb, nyugodtabb ifjúsága, mint neki volt. íme röviden a két asszony­portré, az idősebbé, akitől ta­nulni lehet, a fiatalé, aki akar tanulni. Tanulni és termi, mindnyájunk érdekében. Madácsy Magda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom