Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-16 / 143. szám

1957. OKTOBER 1«. SZERDA

erst

»ir

"z/CiHap

FALURÓL

E

FALURA

QY NAP VECSESEN

* z Üllői út Pest egyik busz- z\. kesége, régények, versek, slágerek szépségéről és szépséghibáiról gyakran emlegetett szereplője. De találni-e vajon írást arról, miért éppen Üllő községtől vette nevét ez a hatalmas és hires utca? Talán az üllői kofák keresztelték el a maguk községéről, de hol maradtak a keresztelőről a vecsé- siek, hiszen kár volt szerény, kedniök: községük a török idők előtt már fennállt, utána újjáalakult, öreg falunak számított a 48-as szabadságharc és Petőfi idejében, amikor az Üllői út helyett legfeljebb Üllői dűlő létezhetett, hiszen a kecskeméti városkapunál tiéget ért Pest-Buda...

Hanem azután a főváros nekiiramodott. Száz esztendő alatt háztömbjeivel, tereivel, villamos- és telefonhuzalaival, gyáraival és járdáival az egykor kicsiny község elé sietett, mintha magához akarná ölelni és a keblébe rejteni. Sőt, a szép repülőteret már Vecsés adta kölcsön a fővárosnak, de kapott cserébe munka- és fejlődési lehetőséget, jó piacot, elsősorban közlekedést... Száz éve, a határok korszakában messzebb volt Vecséstől a pesti városkapu, mint ma a vecsési repülőtértől a szombathelyi, a nyíregyházi, vagy a pécsi repülőtér. Ma inkább percekről, mint negyedórákról beszélhetnek a falusiak, ha a közlekedésről szó kerül,

Vecsés. A még nem egészen tömött munkásvonat itt zsúfolásig megtelik, az országúton negyedóránként robognak befelé a telt autóbuszók. Az út oldalán szinte megszctkítatlan sorban vonulnak Pest felé a zöldséges kocsik. Halvány, koraőszi köd 'kéklik a határ felett, a főváros és a község közötti keskeny szántóföldeken sarjad a jókor vetett őszi árpa, a traktor búza alá szánt a Steinmetz Tsz földjén, a kertészek a sárgarépa és a káposzta betakarításán serénykednek. Vecsés — mint minden hajnalban — ma is hatezer munkást küldött a fővárosba, de az itthonmaradt 15 ezer között sem találunk egyetlen tétlenkedöt.

óvodások: Szenczi Edit, Gondi Magdi, Fenyvesi Laci, Horánszki Sanyi és Spanner Márti,

SZORGOS EMBEREK

Három fürgén mozgó fehérnép a község déli határán, majdnem Üllő alatt. özv. Manger Ádámné, a kislánya, Manger Anna. meg segítségül Kovács Róza. Mangerék harmados sárgarépáját szedik, egyébként valamennyien a Kőbányai Textilgyár dolgozói.

— Miért vállalnak harmados répát, ha az üzemben megkeresik a kenyerüket?

— Bizony:,. bizony..; bizony — mondják egyszerre hárman, de ezután csak Manger- né folytatja. S ami a bizony után következik, hát az — szívfacsaró. Hogy mennyire kell a fizetés mellé egy kis

kiegészítő jövedelem, s tudják-e, mit jelentett egész nyáron az üzemből hazatérve kijárni a földre? stb.

Aggódva pi&lantok a társamra, vajon nem könnyezik-e még? Nem, ő a fényképezőgépet igazgatja éppen, s közben megkérdezi:

— Az órák rajta legyenek a képen?

Ekkor eszmélek. A három „szegény” asszonynép mindegyikének a karján karóra csillog, ennek a kegyetlenül nyomorúságos 1957-es esztendőnek október 14. napján, s mutatja az időt: délután öt óra;. 3

ÖRÖMÖK ÉS GONDOK

A MI GYEREKÜNK

annyira idegen tőle, mint a néptől való elszakadás tragikus útvesztője.

„Sokan, minden erővel, összeköttetéssel harcolnak azért, hogy Pestre kerülhessenek. Pedig tanulni, gyakorlatot szerezni, dolgozni, csak így lehet ... és keresni is“ — teszi hozzá őszintén. A gépállomás agronómusa szerint nincs megoldva nálunk a gyakornokkérdés. Régi, tapasztalt szakemberek mellé kell helyezni a fiatalokat. „Itt nincs kitől tanulni" — fordul Doboshoz. De Feri vitába száll vele. „Az öregektől rengeteg gyakorlati fogást lehet tanulni, csak nem kell szégyellni, hogy megkérdezzük tőlük, mit, hogyan kell legjobban megoldani.“

Panaszkodik a vecsési „belső életre". Unalmasak az esték. Nincs megfelelő zenéshely, nincs megfelelő klubélet. Érdeklődöm, milyen a baráti köre? Négyen járnak együtt mindenfelé. Műszaki rajzoló, lakatos, külkereskedelmi közgazdász és ő. A barátok Pesten dolgoznak. Havonta egyszer-hét. szer a fővárosba mennek szórakozni. Színházba vagy táncolni. (Kétszer látták a jégrevüt.) A futballt nagyon szereti. Vad szurkoló, gyakran elkíséri a csapatot más faluba is. Fgy-egy meccsen nem ritka a 2—3000 néző sem. De Jancsi nem egyoldalú. A földművesszövetkezet kultúrgárdájának aktív tagja. Most vejaik maradtak még. amelyekről nemcsak vártak, de kaptak is jó termést. Az ellenforradalom kétszázezer forintos kártevése és a jégverés nem húzhatta keresztül a számításukat: alig valamivel lesz alacsonyabb a jövedelmük, mint a múlt esztendőben volt. A jövő így biztosított, asszonyaikat nem kell agyondolgoztatniok, s megmenekültek attól a hallatlan bizonytalanságtól, ami a piacon az órákért, percekért és forintokért folytatott versengésben idő előtt felőrli az egyéni kertészkedőket. Ez hát a magyarázata, hogy olyan derűs, kiegyensúlyozott embereknek ismertük meg Zsíros Boldizsárt, Petrik Istvánt, Fuchs Károlyt és a Steinmetz Tsz többi tagját.

WUtimNIMMHimilUHmilllHIinUIHHinilllNtHIUIMNIIIimiK.

I Ezen mulat Vecsés |

£ £ | A legelőről nemrégiben \ | elveszett egy tehén. Senki § I sem tudta, kié. sőt elein- % I te azt sem, hogy hol van. | 1 Mikor azután jelentkezett | I Meggyes gazda, hogy már § | két napja etet (és fej) egy f 1 tehenet, kihirdették a han- | I gosan beszélőn keresztül, | 1 hogy jelentkezzen a tulaj- | 1 dános.

| Még aznap este, vagyis | | inkább éjfél tájban már | 1 álmából zörgették fel Moór | I Ferenc tanácselnök helyet- | | test. Tavasi István volt a | 1 csendzavaró, s egyenesen | | megkérdezte:

| — Hol is van az a tehén, |

1 Feri bátyám?

| — Hát a magáé?

| — Naná. kié lenne?

I — Menjen ki azonnal a | I Budai Nagy Antal utcába, | 1 Meggyesékhez, ott meg-1 I találhatja a tehenét — | | válaszolta mérgesen az el- § 1 nökhelyettes.

| Másnap a vecsésiek egy- | 1 re azt találgatták, vajon | | mit kellene elveszítenie a | 1 nyugodt vérű Tavasinak, | I ami egyszer úgy isteniga- | I zában kihozná a sodrából. |

ítmiitmttHittiiimtittmmniitHinmimiimiME

HÍREK A KÖZSÉG ÉLETÉBŐL

Születés, házasság, halálozás

Véletlenül toppanunk be a tanácsháza egyik emeleti szó. bájába. Kedvesarcú, őszes asszony szemüvege villan az Íróasztal mögött. Az asszony barátságosan megszólal:

— Ah, születtünk, születtünk?

Mit tagadjam (hisz mások is tudnak róla) — születtünk.

•— Mintegy harminc esztendeje — válaszolom.

— Óh! Szóval házasodunk?

Riadtan körülnézek, s látom ám a feliratot, hogy anyakönyvvezető. Tétovázásomat észreveszi, s arcáról eltűnik a mosoly, homlokán sötét redők gyűlnek: a teremben egy pillanat alatt gyászhangulat honol.

,— Csak... nem valami kedves hozzátartozója ;. óh, óh -.-.•

Megnyugtatom, hogy nem hunyt el senkim mostanában, ám ha már idetévedtem, elmondhatná az utóbbi hetek reátartozó eseményeit. Készséggel teszi, s a bejegyzésekből megtudom, hogy szeptember-októberben a legöregebbek haláloztak el, de ebből nem következik, hogy a legfiatalabbak születtek. Az újszülöttek listájára először odakerül Szabó András neve is, aki maholnap legénysorba fordul. Ö 1942-ben született, de apja, anyja csak most házasodott össze, ezért került a csecsemők listájára. ■.,

SZÜLETTEK: Tóth hona, Dobro- vicz Anna, Früchwirt Mária, Kárpáti Ferenc, Prehanyik Julianna,

Veres István, Kékesi Mátyás, Hódút Virág, Várszegi József, Plutzer Ferenc, öhegyi Mária, Matheisz József.

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK:

Brindzik József és Bánfalvi Ottilia Mária, Bencsik Mihály és Kerekes Rozália, Kovács László és Bozsik Ilona,' Balázsi Péter és Bognár Mária, Bodor József és Jávorka Anna, Nyilas János és Lancsárics Paula, Stiller László Ervin és Wochaer Erzsébet, Horn Imre és Marosdl Jolán Anna, Moór Lőrinc és Molnár Teréz, Janics László és Boda Rozália, Miskolczi János és Keller Zsuzsanna, okoUcsányi József és Boda Aranka, Seltenreich Mátyás és Poroszkai Erzsébet,

Ozsváth Miklós és Vohán Róza,

Ludányi Péter és Jámbor Róza,

Téglás József és Deák Ilona, Tál István és Fischer Katalin, Kuti István és Molnár Gizella, Szabó István és Zsabka Irén.

ELHALTAK: Főm Rudolfné 62 éves, Német Zoltánná 76. Tóth István 84, Lendval Béla 51, Gertner Lajosné 77, Valentsik István 57,

Nemes Lajosné 64, Biller Bálintné 75, Zsebők József András 72, Heidl Mihály 79 éves korában.

— A szülői munkaközösség rendezésében ismerkedési estet tartottak 12-én este a napközi otthonban pedagógusok és szülők részére.

— A szokásosnál kevesebb vecsési burgonya és savanyúkáposzta kerül az idén a fővárosi piacra. A június 22-i jégverés szörnyű pusztítást végzett a határ egyes részein.

— Balogh Lajosné a rokkant dűlőben 16 500 forintot kér 1 hold földért. A vásárolni szándékozók siessenek, mert egy vevő már 16 ezret beígért.

— Harminc jelentkezőt várnak a .

__,,

n

ovemberben induló ezüstkalászos adóelengedést, adóhalasztást kér.

Okosság és bölcsesség

A falut ért jégkárról lévén szó, egy okos ember gyorsan kiszámította, hogy ennyit és ennyit kellett volna befizetni jégbiztosításért és ennyi meg ennyi lett a káruk, Ha tízévenként jön jégverés, éppen ötszörannytt fizetnek oda a biztosítónak, mint amennyi a kár. Hát érdemes? Dehogy, éppen azért nem is biztosított egyetlen ember sem jég ellen a faluban.

Talpraesett és megcáfolhatatlan volt az érvelése. Egy óra múlva a tanácselnök Így szólt: „Nagy bajban vagyunk az adótervek teljesítésével. A Jégkár miatt mindenki

gazda tanfolyamra.

— Motorosok figyelem! A Vecsési Földművesszövetkezeti Boltban vadonatúj 123-ös Csepelek kaphatók (ha netán másutt hiány mutatkozna belőle). Egyébként az iparcikkeket árusító 3. sz. Földművesszövetkezeti Bolt Hl. negyedévi forgalma mintegy 30 százalékkal magasabb a tavalyi hasonló időszak forgalmánál.

— £s kap is?

— Kap.

— Bírja ezt az állam?

— Mit tehet?

Mi sejtjük, mit fog tenni. Alaposan megnézi majd, kinek adja a kedvezményt. S akkor egyszeriben kiderül, hogy a ml okos emberünk bizony bölcsebb lett volna, ha mégis biztosit.

I■estefelé járt már az idő, amikor véletlenül a temető tájé- Ej kára tévedtünk. Ilyen nagy temetője talán egyetlen községnek sincs, mint Budapest előőrsének, Vecsésnek. Évszázadokon át pusztította a török, gyilkolta a népet a grófok és ura- ságok igájában töltött robot, s mindennek betetőzéseként 1044 őszén a németek valóságos aknazár alá vették. Még évekkel később is egész aknaláncok robbantak a szántóföldeken, s az 1700 szovjet és 700 magyar katona sírja mellé sok-sok helybeli felnőtt és gyermek holtteste került. Vecsés azonban él, dolgozik és fejlődik. 1010-ben 7000 lakosa volt, ma ennek pontosan háromszorosa a lélekszám. Arról p»dig nehéz volna ma már, 12—13 esztendő távlatából, hű képet adni, hogy a földesuraknak robotoló lakosság életszínvonala hogyan viszonyul a maihoz. Es mégis, a mai jobblét feledteti a nehéz múltat, s ennek örömét a szokatlanul nagy temető közelsége sem „tudja“ el- homályosítani. Vecsés szorgos népére gondtalan élet hajnala virrad*

’OLKA VILMOS — SZÄNTÖ MIKLÓS

Dobos Ferencnek hívják. Agronómus- gyakornok a termelő- szövetkezetben. Ve- csési fiú, minden rögöt ismer itt. Innen sarjadt, jól érzi magát a hazai környezetben, nem is kívánkozik elmenni innen. Kíváncsian figyelem. Alacsony, zömök, erős fiú. Ketten érkeznek biciklivel és külsőre nem is lehet megkülönböztetni, hogy melyik kettejük közül az agronómus. Beszéde megfontolt, jóízű, zamatos. Meghitt tréfálkozással cserélnek cigarettát a pirosképű, ravasz- kás raktámokkal. „A mi fiúnk“, vág a szemével felém, szinte apai büszkeséggel a bácsi, amikor észreveszi, hogy figyelem a jelenetet. Igaza van ... Dobos Feri nem valami gyökér - télén értelmiségi és semmi sem lenne

gyesműsorral készül-\ nek a fesztiválra. Sű- \ rűn járnak moziba. \ Jó a vecsési mozi, del máris kicsi. Jó fii- { meknél állandó a sor- f banállás. Szombaton- \ ként bál van. „El-el- j nézünk, de ,idősek“ i vagyunk már ehhez. I Nem szeretjük a jam-\ pactempót, a rocki and rollt és a gyere-\ kék itt bizony vadulj járják.“

Mast a Buda-\ pesti tavaszt olvassa, j „Megnéztem a filmet\ és kíváncsi lettem,\ milyen a különbségi egy forgatókönyv és \ a regény között.“

öröm hallgatni... \ Van motorja, reális, i józan életszemlélete, i saját véleménye. Be- \ csüli a szaktudást. \ öntudatos fiú, szereti a hazát. Szűkebb hazáját, Vecsés t is. Tudja, hogy a népnek köszönhet mindent. Uj értelmiségi. „A mi gyerekünk.“

Nincs is igazi piac Vecsé- sen ilyenkor hét elején, csak afféle kisegítő árusítás az újonnan beépített András-te- lepen. Mégis megtelne tán egy egész csarnok az idehozott áruval. Van itt baromfi, tojás, tejtermék, csöves ás morzsolt kukorica, tök, káposzta, gyümölcs és töméntelen zöldségféle. Hiába,

a kispiac

képén is meglátszik, hogy a község kevés szántóföldjének nagy részét kertészkedéssel hasznosítják. És a — mi tagadás — eléggé borsos árakon meglátszik, hogy Budapest ma már itt van a tőszomszédságban.

Amikor a magas árakat szó- vátesszük egy csirkét áruló asszonynak, szemrehányás és csodálkozás tükröződik a szemében.

— Megdolgozunk ám érte kedves, de nagyon!

S ebben igaza is van. Ko- vácsnét, Szücsnét, Volfnét említsem? Szinte azonos a sorsa minden vecsési parasztasz- szonynak, hiszen alig van ház, ahonnan ne járna be valaki Pestre dolgozni. Az asszony tehát felkel hajnali 4-kor, hogy 5-re útnak bocsáthassa munkás férjét, vagy gyerekét; Azután ellátja a jószágot, megy a piacra egy kicsit árulni. onnan egyenesen a földre gyomlálni, kaipálni. A déli etetés fontosabb, minthogy maga ebédeljen, délután meg szedi a másnapi árulni valót. Estefelé hozzálát a. főzéshez, hogy meleg étellel várja a városból érkezőket. Vacsora utánra már csak a mosás, varrás marad, a munkaruha és saját piaci ruhája rendbehozása és éjfélkor elégedetten dől az ágyba: „hál’ istennek, azért mégsem marad minden házi munka vasárnapra!”

Az átlagosnál jóval többet dolgoznak a vecsési parasztasszonyok, de sokkal jobban is élnek, mint más, távolabbi falvak lakói. Mert a döntő mégiscsak az, hogy jók a piaci lehetőségek, könnyű az értékesítés. Panaszkodik is Békési János. a Terményforgalmi felvásárlója, hogy még egyetlen mázsa kukoricát sem vett az idén. Hiszen én megértem őket, miért adják 110-ért, ha 150-et is megkapnak érte, de hogy teljesítem én ezek után a tervemet?

Csakugyan, az abonyi felvásárlóknak ilyen gondjaik

nincsenek. Ott 60—80 forint volt a kukorica piaci ára, az állami felvásárlási árak megjelenése előtt. Drága kukoricát esznek a vecsési lovak, s mit dolgoznak érte? Van olyan nap, hogy csak egyet fordulnak a piacra;;. mint

Kiss József tszcs-tag

szép pár lova. Itt ácsorogják el az időt a piactéren, a gazdájuk árul, ők szénát szemetelnek. Mit is csinálhatnának? Ilyen jó két ló 25—30 holdat könnyen megművelne, az öreg Kissnek pedig csak 8 holdja van. De akad számos olyan gazda, aki 3—4 holdon eltart egy pár lovat, Vecsés hatezer holdját 1091 ló műveli, még 12 hold sem jut ©gy párra. Ha semmi nem bizonyítja az itteni parasztlakosság jó módját, az mindenesetre, hogy há- ■ romszoranmyi a ló, mint á haszonállatok gyöngye: a tehén.

Ésszerű vajon? Kiss bátyám széttárja tenyerét, vállat von.

Megbeszéltünk már mindent, szemlélgetjük a piac forgatagát. Kisvártatva megszólal: „Boldogulhatnék én jobban is, ha a csoportunk más kezekben lenne.” öreg koldusasszony szakítja félbe. Odatö- työg a kosarak és ládák mellé és megszokott mozdulattal tartja a szütyüjét. A gazda telerakja paprikával, paradicsommal, krumplival. A szüle hálálkodik, istennel fizetteti, neki pénze nincsen. Amikor odébb biceg, Kiss folytatja:

— Szentgyörgyvári Alfréd nem tiszta kezű elnök'. Titokban nyitotta meg az egyik standot Pesten, de a másik kettőről is zavarosak az elszámolásaik ;.: nekem például ötezer forint értékkel nem tudnak elszámolni. Kérdezzék csak meg a község vezetőit!

Megkérdezzük. A párítit- kárt, a tanácselnököt és az elnökhelyettest, végül a mezőgazdasági osztály vezetőjét is. Az arcok elborulnak: hajaj! A Szentgyörgyvári Alfréd, az nehéz fiú! Hogy becsapja a tagtársait, se ft el, autót használ feketén? Tudjuk mi azt, de hát a járási tanács is foglalkozik már vele. Várjuk a döntést. Nem állunk valami erősen a kollektivizálással, de Alfrédéiről lemondanánk! Vajon a járási tanács mezőgazdasági osztálya mikor tesz már pontot az ügy végére.

Ezt várják a helyi tanács vezetői. Ám a csoport tagsága nem igen türelmes. Heten már kiléptek, s huszadmaguk- kal új termelői társulást alakítottak. Hogy miként segítik majd egymást a termelésben?

: Az még körvonalaiból sem ; látható. Mindenesetre az ér- ! telkesítéssel mátr előbbre tar- ; tanak... Eddig 40 vagon sár- ; garépára szerződtek.

Fél napja járjuk a közsé- ; get. Boldogtalan emberrel még 1 nem találkoztunk, mégis való- [ ságos felüdülés látogatásunk

a Steinmetz Tsz

[ nagyszerű tagságánál. A vélet- I len úgy hozta volna, hogy csiu- jpa kedélyes emberrel találko- | zunk, vagy igazán minden j olyan rendjén megy náluk?

I Nem! Ök is tudnak komoly,

| sőt komor hangon beszélni, í amikor arról került szó, hogy I 1955-ben tűzvész, 1956-ban az 1 ellenforradalom, idén pedig I jégverés pusztított náluk. De I még a komorságuk is más,

| mint például Békési János I egyéni gazdáé, mert náluk ez I a hangulat nem csaphat át két- f ségbeesésbe. Békésinek 16 ezer | palántáját vágta el a jég, s | már a koldusbotot emlegette | volna, ha nem jut neki állás í a terményforgalminál. Nos, a 1 tsz-nél tíz holdra tehetők a 5 jégverte táblák, de száz hold-