Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)
1957-10-12 / 140. szám
1957. OKTÓBER 12. SZOMBAT “hírlap 3 é A tavalyinál 25—30 százalékkal magasabb lesz a termelőszövetkezeti tagok jövedelme Új gépeket kap a szappangyártó ipar A szappangyárak berendezéMárczis Antal nyilatkozata a zárszámadások előkészületeiről A termelőszövetkezetek életében fontos állomást jelente, nek az év végi zárszámadások. A zárszámadási közgyűléseken derül ki. hogy milyen eredményes volt a tagság munkája, ki mennyit vihet haza a kamrájába. Ez alkalommal döntenek a közös gazdaságok továbbfejlesztéséről. a tartalékok képzéséről, s lényegében a jövő megalapozásáról. A termelőszövetkezetek zárszámadási előkészületeiről Márczis Antal, a Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztályának vezetője a következőket mondotta: Az ország valamennyi termelőszövetkezetében hozzákezdtek az év végi zárszámadások előkészületeihez. A könyvelők felülvizsgálják a kimutatásokat, s előkészítik a nyilvántartást. A múlt évekhez hasonlóan az idén is a gazdasági év végén, a termények betakarítása után október 31- ig készülnek el a zárszámadások. Az idén már a termelőszövetkezetek elsősorban saját erejükből fejlesztik kö?ös gazdaságukat s a kiosztható jövedeleminek legkevesebb öt százalékát tartalékolják későbbi beruházásokra. Az öt százalékos tartalékolási előírás a tagság részére is elfő. gadható, szemben a múltban megállapított 10—15 százalékkal. A termelőszövetkezetek egy része ennél többet kíván a közös alapokhoz csatolni, mert a tagság tudja, hogy a következő években csakis úgy juthatnak nagyobb részesedéshez. ha szélesítik az ala. pokat. bővítik a termelést, új üzemágakat hoznak létre, s fokozzák a beruházásokat. Ma már nagyon kevés olyan szövetkezet van az országban, amely nem a minta-alapszabály szerint dolgozik. De mégis szólni kell erről, mert az ellenforradalom után nagyon sok olyan közös gazdaság volt, ahol részes munkára adták ki a kapásokat, vagy pedig napszámbért alkalmaztak. Javasoltuk ezeknek a szövetkezeteknek, hogy a zárszámadásokban a kiadott részt, munkabért, stb. a munkateljesítményeknek megfelelően, munkaegység formájában számolják el, s a mérlegben részesedésként tüntessék fel. Eszerint a zárszámadási mérleget úgy készítsék el. mintha munkaegység rendszerben dolgoztak volna. A termelőszövetkezetekben legtöbb problémát mindig a földjáradékok kifizetése okozta. Az eddig érvényben volt előírások, amelyek meghatározták a kifizethető föld járadék mértékét, nem érték el a céljukat. Ezért az idén már valamennyi szövetkezetben a zárszámadási közgyűlés határoz a / földjáradék nagyságának megállapításáról, A termelőszövetkezetek nagy többsége előreláthatólag jól zárja az évet. Viszonylag magas termésátlagokat értek el, és nemcsak az egyéni gazdákét, hanem az országos gabonatermés átlagait is túlszárnyalták. A kápolnásnyéki Vörösmarty Termelőszövetkezet búzából 17, őszi árpából 20,3 takarított be holdanmázsát ként. A besnyői Sallay Termelő- szövetkezet tavaszi árpából is elérte a 15 mázsás holdanként! átlagot, s ami még ennél is többet jelent jövedelem szempontjából, lenből 32 mázsát takarított be egy-egy holdról. Az eredmények országosan is számottevőek, s ennek köszönhető, hogy az idén előreláthatólag 25—30 százalékkal magasabb . lesz a termelőszövetkezeti tagok jövedelme, mint tavaly, seit korszerűsítik. Elsősorban' a pipereszappant készítő üzemek gépeit cserélik ki. Már több, köztük néhány külföldi gyártmányú berendezést rendeltek meg. A fokozott gépesítés olcsóbbá teszi a termelést, több és jobb minőségű szappant gyárthatnak. Iparcikk-áruház nyílik Alsógödön A Vác és Környéke Népbolt Vállalat saját erőből iparcikk áruházat nyit Alsógödön. Az áruházat november 7-én adják át rendeltetésének. iiiiniiHiiiiiiiiiMiiiiii' Ez az igazi körforgalom Műszaki tudományos pályázatok A Magyar Tudományos Akadémia műszaki tudományok osztálya tudományos és népgazdaságilag fontos témák kidolgozáséra pályázatot hirdetett, amelyen akadémiai levelező és rendes tagokon kívül bárki részt vehet. A pályázóknak a földtan, a bányászat, a hidrológia, az energetika, a kohászat, a gépészet, az anyagszerkezet, a híradás- technika, az építészet és a közlekedés köréből kijelölt témákkal kell foglalkozniok munkáikban. A pályázatokat jeligével 1958. szeptember 1-ig kell benyújtani az Akadémia műszaki tudományos osztályához. A pályaműveket 1958. december Ke bírálják felül, s a legjobb munkákat december 31-ig 30M—8000 forint jutalomban részesítik. Az osztály egyidejűleg szabadon választható témákra is hirdetett pályázatot. Ezen a pályázaton nem vehetnek részt olyan személyek, akik tudományos minősítéssel rendelkeznek, hivatásszerűen foglalkoznak kutatással, valamint egyetemi hallgatók, aspiránsok. A puttonyban még csak szőlő van, de a pohárban már must kínálja magát. Hogy melyik a jobb? Pista bácsi arra esküszik, hogy a must. (Nánási Pál felvétele) A müvei fnaiadfon <pz üzewiet* kívül Elérkezett a szüret. Szedik a szőlőt, préselik, a mustot, sok helyen már forr a murci. Ilyenkor a szőlős vidékeken tetőfokára hág a jókedv, sok dülöngélő embert lehet látni. Ez rendben is volna, de az már megengedhetetlen, hogy a murci gőze átcsapjon az üzemek kapuin és rombolja a munkafegyelmet. A Ceglédi Gépüzem és Vasöntő elég jól dolgozik, éppen ezért nagyon szembetűnő annak a pár embernek a viselkedése, akik elég sűrűn ittasan jönnek dolgozni és napközben otthagyva a munkahelyet, újabb italozásra indulnak. Október 9-én Kovács Sándor lakatos és barátja, Mari Antal kilépési engedélyt kértek. Mari Antal az orvoshoz indult, barátja a szerszámüzembe, szerszámért. Együtt mentek el. Kissé sokáig maradtak távol. Az üzemből felhívták az orvosi rendelőt és az említett üzemet. Egyik helyen sem voltak. Amikor megérkezteik, csak rájuk kellett nézni, kiderült, hol is jártak. Mit tehettek mást, szépen bevallották, hogy megittak két liter bort és két nagyfröccsöt — természetesen murciból. Ezt tetézték még két korsó sörrel. Komoly figyelmeztetést kaptak. Ennek ellenére Kovács Sándor tizedikén is megismételte a kiruccanást. Nem adtak neki kilépési engedélyt, elment anélkül. A minap Tóth András kőműves is ittasan állított be az üzembe. Természetesen nem engedték fel az állványra dolgozni. Erre azzal „érvelt“: „Nem is kőműves, aki három percig nem tud megállni a levegőben.“ Ennek ellenére utasították, hogy dolgozzon a földön, vakolja az épület alját, ö inkább kiszökött az üzemből — tovább inni. Csodálkozhatunk-e ezek után, hogy Darányi László harmadéves ipari tanuló is bátorságot vett magának és minden előzetes bejelentés nélkül öt napra szüretre ment. Amikor keresték, valamelyik tanulótársa azt jelentette, hogy beteg.' Amikor az illető ismét megjelent, kérdőre vonták és töredelmesen bevallotta, hogy szüreten volt. Az üzem igazgatója, Bar- tus Szilárd elvtárs nagyon szigorú ember. Ennek ellenére szép szóval igyekezett meggyőzni ezeket az embereket, hogy rossz úton járnak. Ezt megelőzően Vass Mihály lakatosnál és Bor&ki Ferenc csiszolónál ért is el eredményt. Azelőtt ők is iszákosak voltak, de úgy látszik* megfogadták igazgatójuk sza vait. De nem fogadta meg az igazgató intő szavát Mari Antal, Kovács Sándor és Tóth András. Tóth már részesült utolsó figyelmeztetésben. Most azonban ismét kö- nyörgőre fogta a dolgot, kérte, ne bocsássák el. Meghagyták ugyan az üzemben, mert meghalt a felesége és gyermekét, alki nemrég megsérült, neki keli eltartani. Mégis helyeselni lehet az igazgató szigorát. Azt mondta Tóth Andrásnak, ha még- egyszer ittasan jön az üzembe, vagy ha kimegy inni, nem veszik figyelembe súlyos családi körülményeit, elbocsátják, Ugyanilyen figyelmeztetést kapott a többi is. Reméljük, használ majd az utolsó figyelmeztetés, hisz felnőtt emberekről van szó. Azt senki sem mondja, hogy ne igyanak, de csak mértékletesén. Az üzemben nincs helye az italnak, de üzemen kívül is csalk annyit iszik az okos ember, amennyit elbír és gondol a családjára is. — kas — Már fűtik a hajnali munkásvonatokat A MÁV felkészült a téli személyszállításra. A vasúti kocsik fűtőberendezéseit kijavították, a rég; elavult fűtőtesteket kicserélték. Hivatalosan október 15-től kezdik fűteni a személyszállító vonatokat. A nemzetközi gyorsvonatokat a nemzetközi megállapodás értelmében már fűtik. Az éjszakai személy- vonatokat, valamint a hajnali murikásvonatokat is fűtik. Általában 10 fokos hőmérséklet idején a szerelvényeket előfű- tik, s ha a hőmérő hat fok alá süllyed, akkor gondoskodnak arról is, hogy menetközben is megfelelő fűtést biztosítsanak a kocsiknak. jéba a pénzt, majd egyet lépve, odafordul a férfihez: — Jól van Sanyikám, nem felejtem el... majd egyszer beszámítjuk.,. — Beszámítod te az anyád... de ezt már nem hallja a nő. mert gyors léptekkel tart az utca vége felé, ahol nagyobb eshetőség van arra, hogy partner akad. A férfi is továbbindul, mert nem leli helyét itt sem. Már bánja, hogy elküldte a nőt, meg legalább elaludt volna nála reggelig. de most már mindegy. Majdcsak lesz valahogy — intézi el magában. Kiér a Zsófi utca végére, s ahogy éppen kifordul a sarkon, majdnem összeütközik egy jól öltözött férfivel, aki elég bizonytalan léptekkel igyekszik a fal mellett valamerre. — Hó — hdkken meg Megy. gyes — majdnem fellöktük egymást. — Vigyázhatna — mondja ingerülten a másik — Mi, hogy én vigyázzak? Hát minek a maga két szép szeme? He? — Ne kötekedjen! Sokat ivott, hogy ilyen nagy hangja van? — Én? Én ittam sokat? Hát maga? Csak úgy bűzlik a rumszag magából, maga... maga... — Magából a rózsavíz szag- U': mi, tán nem rum? — Én ittam rumot, az igaz, de nem löktem fel senkit! — Mi? Tán én fellöktem valakit? — Majdnem! — Az esze tokját magának! Meggyesben alábbhagy az ingerültség s uralma alá keríti ismét a pityókás keserv: — Mit bánt maga engem? ézt hiszi, mert én nem vagyok tey öltözve, nr int viaga. akkor velem úgy beszélhet, mint a 'kutyájával? Ha tudná, hogy én milyen szerencsétlen vagyok, ha elmondom, hogy mi juttatott ide .. — Kíváncsi rá a nyavalya! Menjen a fenébe! — Csak azt hallgassa meg. hogy. i* — Nem hallgatok meg semmit, nem vagyok szószátyár. Ezzel ott is hagyja a sarokház falának dűlve Meggyest. Az még utána kap a kezével, hátha megállíthatja, de reménytelenül lehull a keze, s pár percig lehorgasztott fejjel, némán álldogál, tekintget körül, hová tehetné le magát, de nem lát semmi alkalmatosságot. Ki kell menni a dunapart- ra. morfondíroz magában. Ott mindig akad hely. Elindul. Az a baj — motoszkál benne —, hogy a Dunához keresztül kell menni a forgalmasabb rész egy darabján, s ilyenkor nem nagyon érdemes arra kerülni, mert sok arra a rendőr, s igencsak érdeklődnek, hogy mi szél hozta érre? De hát valahol csak kell aludni — üti el aggodalmai s nekivág az útnak. Az út felét megtette már, de elakad. Neoncsövektől ragyog a mulatóhely, s ha tovább akarna is menni, Okkor sem engedné ez a fény. De nem is akar. Belép. Elég ritkán vannak már benn, könnyen kerít üres asztalt, s letelepedve mellé, nem is törődik az égvilágon semmivel. Pilláit mázsányi súllyal húzza lefelé az álom. meg az ital okozta bódultság. Csak arra rezzen fel, amikor a felszolgáló odalép: — Mi kell. öreg? — Egy deci, rum — teszi hozzá imbolygó fejjel. A. pincér bizalmatlanul méregeti, már szóra is nyitja a száját, de azután mégis elmegy. Ahogy meghozza a rumot, Meggyes kifizeti rögtön, mert észrevette ő is a pincér bizalmatlan pillantását. Nehogy azt higgyék, fizetés nélkül akar meglépni. Visszatol egy tízest a pincérnek, de az visszapöccenti: — Tegye csak el, jó lesz az majd holnap ... — Mi ? Nem kell ? Hát mi a ménkű ütött belétek? Hát mi vagyok én? Rühös kutya? Hát mindenki engem bánt? Mindenkinek velem van bajai? — Halkabban, halkabban öreg, mások is vannak itt! Ha már sokat ivott, alkkor menjen ki a Dunához, aztán szellőztesse ki a fejét, de hogy meg legyen az akarata — s ezzel mint ki kegyet gyakorol, elteszi a tízforintost. Meggyes érzi, hogy újabb tüske fúródik a szívébe. Mindenki csak lenézi, megveti. Hát miért? Mert kopott a ruhája? De nem rongyos, nem piszkos! Nem ebben dolgozik! Meg nem ruha teszi az embert! Sokan ismerik Meggyes Sándort! Tudják, kicsoda! Nem kell senki előtt lesütni a szemét! A rendőrség se fogja be, ha olykor éjszakára be is viszik, reggel a dolgára mehet, nem tartják ott. Nincs ugyan lakása, de senki sem tud úgy zsákolni, annyit elhordani. mint, ő. hiába, hogy negyvenöt éves! Hát mit gondolnak ezek? Idáig jut el gondolataiban, amikor megakad a szeme egy húsz-huszohhárom körüli elegánsan öltözött nőn. aki összevissza repdeső pillákkal üldögél egyedül egy asztalnál. Meggyes cseppnyi habozás után fogja a rumot s átül hozzá. De alig telepszik le a nő asztalához, máris felcsattan annak a hangja: — Hívta valaki? — Ugyan, kisasszonyka, ne legyen már olyan hangos! — Menjen innen! — Hát miért baj magának, ha Ut vagyok? Beszélgessünk már egy kicsit.,. — Pont magával beszélgetek, nincs jobb dolgom. •— De hát ne bántson már... — Mit tolakszik ide? — Idehallgasson — s belemarkol Meggyes a zsebébe, s clőráncigál pár összegyűrt százast —■ van itt pénz, hát akikor mi baj van? — Érdékel is a maga pénze, koszos! Meggyesben egy pillanat alatt felforr a düh, a pohár felé nyúl, hogy képébe vágja a felf uralkodott csirkének, de amilyen hamar jött, olyan hamar le is lohadt benne az indulat. Könny szökik a szemébe, s úgy fordul oda a lányhoz: — Kisasszonya! Miért bánt maga engem? Mert nem vagyok egy kikent ficsúr? De szívem van! Jó szívem van! Ne haragudjon már, ha megbántottam. Csak még nem hallgatott meg senki sem, pedig nekem is fáj itt, itt belül — s ezzel megmarkolja hatalmas mellén feszülő kopott göncét. Hát maga sem hallgat meg. — Menjen már. részeg maga, feküdjön le. Ne itt kereskedjen. Alszik egy jót, alkkor minden rendben lesz. — De kisasszonyka. csaik egy kicsit figyeljen rám. csak azt hadd mondhassam el, hogy én mennyire, mennyire szerencsétlen vagyok! — Na menjen most már, mert szólok a pincérnek, ne rontsa nékem itt az üzletet! Meggyes megérti, hogy nem maradhat itt sem. Feláll s tenne is már egy lépést, de hirtelen visszanyúl, s felhajtja a rumot. Azt kár lenne itt hagyni. Ahogy a Duna felé tart, ösz- szeakad egy kerékpáros rendőrrel. Forr benne a méreg, húzza lefelé az álmosság, a bódulat, s talán ez teszi, hogy odalép a rendőr elé: — Vigyen be, biztos uram, vigyen be! — Mi a baj? — Semmi... semmi.., vigyen be... kísérjen be . A rendőr közelebb hajol, s megérzi a tömény szesz szagát, amely letagadhatatlanul páráink elő Meggyes szájából. — Sokat ivott, menjen szépen haza. — Haza? Vigyen be, biztos uram, nem vagyok én rossz gyerek, ismernék engem sokan, tudják, hogy ki vagyok! Kérdezze csak meg Cseterics századost a rendőrségen, a Kapón, hogy ismeri-e Meggyes Sándort? Majd megmondja az magának, hogy ki vagyok én. Nem volt velem még baja senkinek, csak az az én bajom,. hogy nagyon szerencsétlen vagyok. Tudja, miért vágyók én annyira szerencsétlen• tudja? — Nem tudom én öreg, de nem is érdekel. Menjen szépen haza, azután feküdjön le. Nincs magának semmi baja, csak egy kicsit sóikat ivott, aztán most nem tudja, hogy mit is beszél. — Mi? Hogy én nem tudom, mit beszélek? De biztos uram. hát azt hiszi, hogy a rum beszél belőlem? — Azt! ■— Hát nem hallgat meg? — Ugyan, menjen már öreg! Hát gondolja, hogy szolgálat alatt nekem nincs más dolgom, mint magát hallgatni? No, jó éjszakát öreg, aztán igyekezzen hazafelé — s ezzel el is karikázik. Meggyes egy jó ideig még pislog utána, de mind jobban ellankad s alig bírja a szemét nyitva tartani, amikor lebotorkál a dunaparton összerakott ládák közé. A szerteszét heverő forgácsból bedob még a ládába egy jó nyalábra valót, hadd legyen fejealja is, s éppen befelé mászni készül a ládába, amikor megpillant egy sompolygó, lompos, kóborló kutyát. Valahogy kierőszakol egy füttyöt az ajkán, s amikor mellé surran a girhes jószág, hozzá fordul:-Ugye te meghallgatsz? Vgye1 Ide figyelj, kutya ... kutyaúr..-. Meggyes .. ; Meggyes Sanyi nem rossz gyerek. ha eljössz holnap, ákkor kapsz akár egy fél kiló szafaládét is mert én nem sajnálok senkitől semmit... én nem vagyok olyan, mint a többiekén tudom, hogy valami fáj mindenkinek ott belül..; mert én is szerencsétlen vagyok.;: szerencsétlen vagyok.,. mert nem bírok az italnak ellenállni ... érted? — s ezzel odapillant, ahol a kutya állt. De már nem leli ott. Valahol már tovább szaglászik konc után, s Meggyest elönti a keserűség. Levágja a fejét a faforgácsra, lközé fúrja, s zokogni kezd. Könnyeit beszivja az illatos forgács, s a csendes dunaparton úgy hangzik sírása, mintha csak egy kutya nyüszítene i 5
