Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-25 / 151. szám

1957. OKTÓBER 25. PENTEK WCirlap 3 äiiitiHiiiiuuuiimiuiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiuiiHimiiHiiiimu’.s | Vendégmarasztaló sár I | mindenfelé. Most már vég- | | képp Ut az ősz. Nemcsak | | beborult, hanem egyhan- 1 | yúan, kitartóan, szitál az | | őszi eső. Ősi alföldi falu | I utcáin járunk. Tájékozó- | ! dunk, hogy hírt adjunk ol- | | vasóinknak és elsősorban I | az abonyiaknak — Abony- 1 1 TÓI. | Tizenhatezerötszáz lakó- | | sa van, 22 ezer katasztrális | | hold a község határa (több 1 | mint az egész szobi járásé). | | Nem hiába mondják az it- 1 | leniek, hogy faluváros. | A felszabadulás előtt | | hétezer katasztrális hold 1 | földön urak uralkodtak, § | számos kastély, 1500 gaz- | | dasági cseléd volt birto- | | Icákban. A falu lakossága- | | nak többsége pedig nap- | | számosként, mezőgazdasági § | munkásként- tengette éle* | | tét. Jutott belőlük az or- | iszág minden részébe. § | Ma hét termelőszövetke- 1 | zet van a faluban, egy gép- I | állomás, számos üzem, s I | munkalehetőség Szolnokon § | és Cegléden is. A többiek | | pedig odahaza dolgoznak | | földjeiken, s elég jól gaz- | | dálkodnaik, az idén olyan I | kukoricatermést takarítót* % | tak be, amilyen már rég I 1 nem volt. miiHiiiiiiniiiiiiiiiimiiMiniuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiHiiiiiiiiiiuiit^ HÍREK *=» Nagysikerű jelmezes szüreti bált tartottak október 20-án, vasár­nap a kultúrotthonban. A KISZ- fiatalok szebbnél szebb jelmezben jelentek meg a bálon. ~ A kultúrotthon programjában szerepel egy értelmiségi klub létrehozása és televízió vásárlása. = A tószegi bekötőút építésére 60 ezer forintot fordítottak. — A falu belterületén tovább folytatják a csatornázást, az idén 8Q0 méterrel hosszabbították meg, ami 60 ezer forintbá került. — Az idén készült el a falu egyik büszkesége, a strandfürdő. A több mint 600 ezer forintos költséggel épült fürdőbe jövőre a hét kilométerre levő kútból veze­tik be a 60 fokos melegvizet. ^ Ostyaüzemet létesített a föld­művesszövetkezet 34 ezer forint költséggel. Kilencen dolgoznak az üzemben, 60 ezer forint tiszta nye­reséget fizettek be a földműves­szövetkezetnek. FALURÓL ' FALURA \ BONY. A FALUVAROS Megtalálják a módját Törik a kukoricát az 1200 holdas József Attila Termelő- szövetkezetben. Púpozottan megrakott szekerek fordulnak a több vagonos kukoricagóré elé, ahol megkönnyebbülnek terhűktől. A szövetkezetben az 1956— 57-es gazdasági év munkáiból már csak ez a kukoricatörés és szárvágás van vissza — a vetést ugyanis már bevégez­ték —, aztán jöhet a zárszám­adás. A munkacsapat tagjaitól a várható jövedelemről érdek­lődünk. Nem kell sokat kérdezget­ni, örömmel újságolják, hogy jó termésük volt az idén és kapnak is szépen belőle. Eddig minden egyes mun­kaegységre négy kiló bú­zát, 1 kiló árpát, 1 kiló ta­karmányt, két kiló takar­mányrépát és 20 dkg cuk­rot kaptak, pénzt pedig 8 forintot. A kukorica- és borosztás még hátra van, meg a többi ter­ményből is jut még mindenki­nek. A számítás szerint 35— 36 forint értékű termény és készpénz jut minden munka­egységre. Gartva Ferenc érdekes problémát mond el. — Meg vagyunk mi elé­gedve azzal, amit kapunk, csak az a baj, hogy olcsóbb lett a termény ára. Tavaly három­száz forintot is’ kaptunk egy mázsa kukoricáért, a búzáért még többet is — mondja. Elmondtuk a tagok problé­máját Gáspár Antal elnöknek is, aki nyomban kész volt a felelettel. — Szívesebben hizlalok én 100 forintos kukoricával 18 forintos disznóár mellett most, mint amikor 350 forint volt a kukorica és 23 forintot kap­tunk a sertés kilójáért. Ebben a mondatban benne van az is, hogy az jár jól, aki feleteti ku­koricáját az állatokkal. Elmondja, hogy a jövőben ők is inkább több pénzt osztanak, a terményeket meg feletetik. Hogy szavainak nagyobb nyo­matékeit adjon, elmondja, hogy most állítanak be 42 anyako­cát sertéstenyészetükbe, meg­növelik a tehénállományt is. így aztán nem fog ki a szö- vetkezeteieken az olcsóbb ter- ményárv A falu kultúrélete A község kulturális életéről Győré Pál megbízott kultúr­otthon igazgatótól érdeklő­dünk, aki a tanácsházán anya- könyvvezető. Győré elvtárs szívesen aid felvilágosítást és elmondja, hogy a községben 1956-tól működik kultúrott­hon. Van egy 350 személyes nagytermük színpaddal és most hoztak rendbe egy ter­met, amely régebben magtár volt, bálteremnek. A báb-szakcsoport Fehér Jánosné tanárnő vezetésével működik, a népi tánccsoportot Katona Róza irányítja, s jól működik, látogatott a kézi­munka szakkör, amelyet Dé­vai Sándomé vezet. A kép­zőművész szakkör vezetője Horváth József tanár, aki ma­ga is kitűnő festő. A tanács­ház nagytermében Kossuthról, Rákócziról, Táncsicsról ké­szült festményei díszítik a fa­lat. A színjátszó szakkört most szervezik. Cegléden indult a járási kultúrotthonban önte­vékeny színiiskola, egyéves, két hetenként jönnek össze a hallgatók. Abonyból Pető Te­réz. Mészáros Julianna, Bar- túsz Erzsébet jár a tanfolyam­ra. A kultúrotthonban a fiata­lokat hathetes tanfolyamon a legújabb táncokra tanítja Fo­dor Petemé törteli táncoktató. Amikor kint jártunk, a kul­túrotthon színháztermében a szolnoki Szigligeti Színház együttese a Dumaparti rande- vu-val mutatkozott be. Több mint 300 nézője volt az elő­adásnak. Közmegelégedésre rendezték a földeket Őszirózsa-bál • kultúrotthonban október 27-én, vasárnap este 7 órai kezdettel. Ez lesz Abonyban az idén a legszebb mulatság. — A felszabadulás előtt 587 anal­fabéta volt a községben, ma már egyet sem tartanak nyilván. Az utóbbi években tanfolyamokon tanították meg őket írni, olvasni. — A tanácsháza tatarozására 1958-ban százezer forintot fordíta­nak. — Állami lakóházak felújítására és renoválására 170 ezer forintot kapott a tanács, s ebből öt lakást bővítenék ki. i- Járdaépítésre 1958-ban több­ezer forintot fordítanak és 600 négyzetméter betonjárdát építe­nek. — A sportkör épületében (volt ipartestület) a sportbüfé kibővíté­sére a földművesszövetkezet 11 000 forintot fordított. A csaknem 12 ezer holdas abonyi határban végre hely­reáll a rend. A többszöri ta­gosítás során — de különösen tavaly ősszel — nagyon sok egyéni parasztot sérelem ért. Betagosították földjeiket, s vagy rosszabbat, vagy keve­sebbet kaptak helyette. Napi­renden voltak a veszekedések, okolták a tanácsot. Akkor jelent meg a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány 10. gz. törvényerejű ren­iiiiuiitHiiiiiiiHitttimiiiumiiimnilfiiitiifiiniiiiiiiHiiiiiiiiiiiiffimntiiiiiiuiiiHimitiiiiiiiHiiiiitiiiiiiiimuiiiiiiiimiiiniiiiiiülm AZ ISKOLÁBAN A nagyjárási iskolában a betűvetésre tanítja a gyermeke­ket Polcnyi Jenőné, Vámos Erzsébet fiatal tanítónő. Ez az édes csöppség a képen éppen a számolás nehéz művészeté­vel ismerkedik. A tanítónőről még annyit, hogy Abonyból jár ki ide Nagyjárásra. A fáradságos út már négy éve min­dennap megismétlődik, de Polónyi Jenőné szívesen teszi, különösen akkor, ha látja, hogy a tanyasi gyerekek meg­birkóznak az iskolai feladattal ^ tápiószelei út baloldalán, Abonytól mintegy 6 kilométerre terül el a Kerektó-dűlő. Rit­kán lakott település, amolyan alföldi ta­nyavilág. A tanyák körül szőlők, szán­tók, távol laknak egymástól az embe­rek. Joggal gondol­hatnánk, itt messze a községtől, ahol a madár sem jár, olyan magányban élnek a parasztok, hogy el sem ér hozzájuk a vi­lág zaja. Egy kerektől pa­raszttal, Földi Sán­dorral beszélgettünk ezekről a gondola­tokról, s szavai nyo­mán kibontakozik a tanyasi parasztság megváltozott élete. Mert ahogyan fejlő­dött a magyar falu, lépést tartott vele a tanya is. A távolság, amely elválasztotta a ta­nyasiakat az élettől, lerövidült. Villany ugyan nincs még ezen a vidéken, de a Földi­lakásban telepes rá­dió sugározza ország­Változik a tanyai élet világ híreit. Nem tú­lozunk, ha azt írjuk, hogy minden máso­dik családnak van telepes rádiója, még­hozzá nem is akár­milyen, hanem világ- vevő. — A villanyra azonban nagy szük­ségünk lenne — mond­ja Földi gazda. ígérték is már többször, de valaho­gyan mindig kima­radt a tervből. A községi tanács figyel­mébe ajánlanánk a kerektóiak kívánsá­gát. A hat kilométer a falutól nem kicsi tá­volság, különösen, ha ezt gyalog kell meg­tenni. A faluig hat, onnét vissza is hat, az már 12 kilométer. — Sokszor besza­ladunk Abonyba, mert ugyancsak akad dolgunk odabent. „Beszaladunk” — így mondja egészen természetesen. Ez a beszaladás azonban ma már kerékpárral, vagy motorral törté­nik. A technika mai gyors fejlődése mel­lett a kerékpár nem valami fejlett jármű, de a tanyavilágban bizony megfizethetet­len jószág. Az igaz­ságot mondjuk, ha leírjuk: nincs olyan család, ahol legalább egy ne lenne belőle, dg a legtöbb háznál 2—3 kerékpár is akad. Ezzel pedig közelebb van Abony. Nagyon sokat je­lent, hogy ma már a tanyasi embereknek is megvan a maguk kulturális igényük. A rádió nem elégíti ki teljesen őket — nagyon helyesen. Mo­zit szeretnének, leg­alább olyant, ami hetenként egyszer ki­jönne hozzájuk. Hely is van, ahol vetíteni lehetne. Ott van az iskola. Nem tudják a kerektóiak, miért szüntették meg a filmvetítést, amikor mindig telt ház mel­lett pergették a fil­meket még pár évvel ezelőtt. A községi ta­nácsnak érdemes len­ne ezzel a kérdéssel is foglalkoznia. Sok dologról lehet­ne még írni, ha a mai tanyasi élet minden részletét az olvasó elé akarnánk tárni. De néhányat említünk csak. Sokat fejlődött például a gazdálkodás. Két-há- rom hold földből családok élnek, s nem is rosszul. A ta­nyasi gazdaságokban nagyon fejlett az ál­lattenyésztés, ez hoz­za a fő hasznot, A tanyasi embert, asz- szonyt, de főleg a fiatalokat ma már nem lehet megkülön­böztetni ruhájukról a községbeliektől úgy, mint régebben. Lassan kiveszik a szóhasználatból a múltban oly sokszor említett „tanyasi" jelző, amely a tanyán élő parasztság elma­radottságát is jelen­tette. delete, amikor legnagyobb volt a zűrzavar — januárban. A „Vissza az ősi földre” jel­szó itt is divatos volt, s a ren­det visszaállítani csak egy olyan rendelettel lehetett, amely igazságosan oldja meg a problémát. Hát ilyen ez a 10. sz. rendelet, amelynek megvalósítása befejezéshez közeledik. Aligha van a községi ta­nácsnál olyan forgalmas iroda, mint a földrendezőké. Különö­sen piaci napokon, no meg olyan esős időjáráskor adják egymás kezébe a kilincset a gazdák, mint amilyen a hét elején- is volt. Forgács István községi gazdasági .felügyelő áilja a rohamot. Naponta 50 —60 emberrel is tárgyal. Ta­nácsot ad, utasít, ígéretet tesz, mert most már mindenkinek sürgős a dolga. Október vége van, s szorít a vetésnél az idő. Otszázhatvanhét kérelem érkezett a községi ta­nácshoz. Sokan kártalanításu­kat kérték sokan pedig föl­det igényeltek vissza. Ezek kielégítésére mintegy 1200 hold föld állt rendelkezésre. A községi tanács végrehajtó bi­zottsága bírálta el, hogy ki­nek jogos a kártalanítás vagy a földvisszaadás. Azt, hogy igazságosan a törvény szelle­mében jártak el, bizonyítja, hogy nagyon kevés fellebbezés történt a határozatok után. Számos olyan paraszt van azonban még. aki birtokba he­lyezésre vár. S a „maradék­nak” az ügye nehezebb, ugyanis nem mindenkinek fe­lel meg az a föld, amelyet fel­ajánl a tanács. — Nagyon sok probléma volt a földekkel. Nem egy olyan dolgozó paraszt akadt, aki már a felszabadulás óta műveli a földet, de birtokíve nem volt róla. A legtöbb pa­nasz azonban a tavalyi tagosí­tás miatt van. De most már a végére érünk — mondja For­gács István gazdasági felügye­lő, amint egy pillanatra szó­hoz jut a felektől. Hogy milyen áldatlan volt a már helyzet példa rá Csizmás Jó­zsef 18 holdas paraszt esete. Még 1953-ban a téglagyár ki­sajátította hét és fél hold földjét, de csak másfél holdat kapott helyette. — Rengeteget jártam a ta­nács nyakára a hat hold .miatt, _de_ nem fedt?jn^meg-. kapni. Írtam az újságoknak, a rádióhoz, de már ezf is meg­untam. Le is mondtam a föl­demről, most végre lehetővé vált, hogy visszakapjam — beszéli Csizmás József, aki ugyancsak azért jött be a ta­nácshoz, hogy papíron is meg­kapja a hat holdat, amelyet már művelésbe is fogott. Csizmás Józseffel együtt örül az a több száz dolgozó paraszt, akiknek éveken ke­resztül nem rendezték sérel­mét. Hogyne örülnének, amikor olyanok is vannak a kártalanítottak között, akik öt-tíz holdat is visszakaptak. Szökröm Istvánt hat, Rimóczi Máriát nyolc, Bruck Gyulát hat. Varga Pált tíz. Varga Jó­zsefet négy holddal kártalaní­tották. De több száz dolgozó paraszt nevét is lehetne felso­rolni. Nagy megnyugvást ad a parasztságnak a munkás-pa­raszt kormány intézkedése. Megnyugodnak a kedélyek, nagyobb a munkakedv. Rend lesz a földek körül, s többet terem az abonyi határ. A VETERAN Pirospozsgás arcú, huncut- szemű öreg „fiatal” Mester István bátyám, aki most 62 éves. Bejárta a fél világot. Most a József Attila Termelő- szövetkezet szeszfőzdéjének vezetője. Szívesen beszél éle­téről. harcairól. Az első világháborúben fog­ságba került, megismerkedett egy szőke, kékszemű finn kis­lánnyal, s ez a szerelem for­dulópont Mester István életé­ben. Jakaterinában dolgozott, ahol az orosz munkások felvi­lágosító szavai nyomán meg­értette, hogy ott is küzdhet a közös ellenség, a földbirtokos ellen. így lett vöröskatona, (harcolt a forradalomért, majd a polgárháborúban verekedett a szovjethatalomért. Ezerkilencszázhuszonnégyben jött haza. Az akkori törvények értelmében nem lehetett el­hozni az asszonyt, aki Helsin­kibe ment, s még két évig le­veleztek. Idehaza nehéz, küz­delmes évék vártak Mester elvtársra. Az igazi élet száméra is ak­kor kezdődött, amikor meg­történt a felszabadulás, s az öreg veterán, az egykori vö­röskatona a párt alapító tagja lett. Azóta is az első sorokban dolgozik falujában az új ren­dért. HÍREK ätiiiiiiimiintiiiiiiiiiimiiiiiintitiiiiiimiuitiiuiiviiiiiiiiHiiif: 1 Egy égető kérdés 1 Sok szórakozási lehető-1 | ség van a faluban, tágas | I kultúrotthon, sok helyiség- | | gél, szakkörrel áll az abo- | | nyiak rendelkezésére. A | | paraszti lakosság azonban \ | szívesebben járna el saját | | körébe, ahol egy-egy pohár | | sör mellett, két pipafüst | | között el lehetne beszélget- | ! ni a világ dolgairól. Vaja- | | mikor volt gazdakör, de | | annak a helyisége most a | | Termény forgalmi Vállalat 1 | raktára. | A Hazafias Népfront kéz- 1 1 deményezte, hogy a gazdák 1 | kapják vissza a régi helyi- | | séget és újra szervezzék = | meg a gazdakört, ahol le- § | hetne mezőgazdasági szak- 1 | tanfolyamokat szervezni, | | rádiót hallgatni, olvasni 1 | Nagyon égető kérdés ez, a | | parasztság műveltségének 1 | tovább fejlesztése függ at- I 1 tói, hogy lesz-e helyiség. 1 | vagy nem. | A helyi tanács támogatja | | a gazdák kérését és remél- 1 | jük, hamarosan már a gaz- | | dakörben beszélgethetünk I | el ez abonyi dolgozó pa- | 1 rasztokkal. — Megnövekedett a földműves; szövetkezet forgalma; az elmúlt" háromnegyed évben 26 950 000 fo­rint volt, 2 200 000 forinttal több, mint az elmúlt év hasonló idő­szakában. — Évente 200 építési engedélyt ad ki a tanács magánházak építé­sére. Borforrás idején tartják a faluban a lakodal­makat, kötik a házasságot. Október 12-től 19-ig, tehát egy hét alatt több mint húsz pár esküdött örök hűséget egymás­nak. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Molnár Béla—Bölcskei Emma. Matusinka Sándor—Lajkó Margit, Pásztor Imre—Gortva Mária, Ár­pás József—Tamasi Margit, Só­lyom Kálmán—Sándor Ilona, Mol­nár István—Skultéti Terézia, Mat- kovics József—Hegedűs Mária, He­gedűs Ferenc—Csömör Mária. Pető Pál—Kovács Mária, Hegedűs János —Szabó Mária, Magyar István—» Bartucz Mária, Kiss Mihály—Ma­kai Julianna, Varga Lajos—Győré Erzsébet, Dora István—Molnár Má­ria, Szabó József—Szabados Ilona, Aranyos József—Borsányi Erzsé­bet, Borsányl József—Káldi Ilona, Sándor Mihály—Zelei Erzsébet, Dimer János—Vigh Erzsébet. Tar­kó Antal—Bárány Mária, Bárány Kálmán—Tarkó Erzsébet. SZÜLETÉS: Kovács Károly. Postét Zoltán, Kökény Margit. HALÁLOZÁS: Szecset Sándor, Révész Istvánná Vörös Mária, Postét Mihály. Októ­ber 12—19-ig, egy hét alatt hármai! születtek és hárman haltak meg : községben. A halálozási statisztika egyre ja vul. Tavaly 133-an haltak meg. S 182-en születtek, az idén 120-an haltak meg és 177-en születtek. Természetesen igen sokan az abo- nyiak közül Cegléden és Szolno­kon a kórházakban adnak életet kisgyermekeiknek. Ezért ' ez a statisztika nem teljes. Helyszűke miatt nem lehet mindenről megemlékezni. Pe­dig hírt kellene adni a zeneiskoláról, a gépállomásról, a ktsz. ékről, a földművesszövetkezeti művészeti együttesről, a tér ményforgalml telepről és sok egyébről, ahol jártunk, s ah elbeszélgettünk ez alatt a két nap alatt a községben. Ügy véljük azonban, hogy ezzel a tudósítással nem merült ki hír­adásunk Abonyról és a közeli napokban még számot adunk lapunk hasábjain a látottakról és tapasztaltakról. Egy fejlődő, városias falut ismertünk meg Abonyban. Lel­kes községi vezetők, mint Báli Imre tanácselnökhelyettes. Szűcs László tanácstitkár, Szénási István, a földművesszövet­kezeti művészeti együttes egyik vezetője, Szabó Sándor zene­iskola igazgató, népfrontelnök — munkálkodnak odaadóan, hogy még jobban pezsdüljön az élet, boldoguljon a falu. Jó munkát, erőt, egészséget hozzá! Abony, 1957. október 22—23. Gáli Sándor—Mihók Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom