Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-19 / 120. szám

A „meszesek" nyomában Sok a csalás, törvénysértés, kontárkodás Mindenki tudja, hogy sok probléma volt az elmúlt idők­ben a mészellátás körül. Kü­lönösen érezhető volt a mész- hiány az ellenforradalom után megindult építkezéseknél. Kor­mányzatunk éppen ezért lehe­tővé tette, hogy minél több mészégető kisiparos kapjon iparengedélyt és kezdjen el dolgozni. Megyénkben sok mészégető dolgozik, hisz a Pilis hegység igen gazdag mészkőben. Soly­máron, Pilisszántón, Tinnyén, Üröm környékén sok kemence füstölög. Körútra indultunk hát, megnézni, hogyan dolgoz­nak a „meszesek“. Egy ilyen körút tanulságaival tele lehet­ne írni egy egész újságot. Er­re nincs módunk, éppen ezért csak a legfontosabbakat adjuk közre ebben az írásban., Baj van a jövedelembevallásnál Kőrútunk során elsőnek a solymári tanácshoz látogattunk el. Böde László pénzügyi cso­portvezetővel beszélgettünk. Kérdésünkre elmondotta,,, hogy két mészégető kisiparos van a községben, Kiss István és Kiss Albert. Kiss István 14 376 forintos félévi jövedelmet vallott be. 1957. február 26 óta dolgozik. E jövedelem után 2773 forint adót fizet. Elmondta még, hogy a Nemzeti Banktól és a külön­böző vállalatoktól (amelyekkel az illető kapcsolatban áll) be­érkező adatlapok és az égető által vezetett pénztárkönyv alapján ellenőrzik a bevallott jövedelmet. Hová szállított Kiss István? Az Északbudai Téglagyárnak, a szentmárton- kátai termelőszövetkezetnek, egy földművesszövetkezetnek és a XII. kerületi Tatarozó Vállalatnak — mutatják a ta­nácshoz beérkezett papírok. Kiss István a lakásán történt beszélgetés során megemlítet­te még a Gödöllői Tatározó Vállalatot és az Újpesti Autó­felszerelési Vállalatot, mint másik ügyfeleit. Ezeknek a pa_ pírjai hol vannak? Erről ezek szerint nem tud a tanács és a nekik eladott mész ára nem szerepel a bevallott jövede­lemiben. Jártunk Kiss István kemen­céjénél is. Két ember dolgo­zott itt. Megtudtuk tőlük, hogy havonta megkeresik a 3000 forintot. Számoljunk csak. Kiss István félévi jöve­delme 14 376 forint. Ha levon­juk ebből a befizetett 2773 fo­rint adót, marad 11 603 forint. Osszuk el ezt hat felé, kide­rül, hogy egy hónapra csak 1933 forint a tiszta jövedelme. Elképzelhető, hogy a főnök ilyen aránytalanul kevesebbet keressen, mint az alkalmazot­tai? Ugye nem!? Mi sem hit­tük el és ezirányú kétkedé­sünkben csak megerősített bennünket. — amikor a Buda- j pesti Állami Erdőgazdaság \ Igazgatóságánál — Sebők Mi- f hály úgy tájékoztatott bennün. | két,;hogy július 1-én Nagykő- ! vácsi közelében az ördöglyuk I barlangnál Kiss Istvánt mész- j kőlopáson érte az erdőőr. \ Négyszáz mázsa követ termelt \ ki engedély nélkül. Eljárás j nem indult ellene, a kő árát I utólag kifizette. Kiss István az erdőgazda- i Ságtól termel követ. Megtud- j tűk hogy ebben az évben i mindössze 1700 mázsát vitt el. j Hogyan csinálhatott ebből 96 = ezer forintos félévi forgalmat? \ Honnan a többi kő? Különösen \ jogos ez a kérdés, miután Kiss i Istvántól magától tudtuk meg, | hogy Kiss Albertnek és a pi- | lisszentiván; Hevesi Józsefnek ! is adott át követ. Törvénysértés Utunk második állomása j Pilisszentiván. A tanácselnök- j kel beszélgettünk. Tudtunkra ; adta, hogy egyedüli mészégető j a községben Havasi József, I akiről már említést tettünk, ; Hogy van-e iparengedélyé? ; Nincs. Most „van folyamat- j ban“. De az égetést már meg- ; kezdték. Jártunk a kemence- j nél. Már javában égett benne j a tűz. A KIOSZ Pest megyei cső- | portjánál olyan felvilágosítást j kaptunk, hogy ez törvénysér- ! iiliiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiimiiimiiimiiiiiiimimiHimHiiiiiiiiiMiHt az idősebb nemzedék közül zí vajcm ki ne emlékezne még a zöldkötényes, szurtoské. pű, örökké álmosszemű kis suszterinasokra. Alighogy vir­radt, de sókszor még előtte is ott loholt már az öreg macska- köves utcákon, egyik kezében a petróleumoskannávál, a má­sikban a boroskancsóval, hogy mire a mester felébred, a lám­pa is égjen, a borospohár se tátogjon üresen. Ha valahol mégis hibázott a lépés, nem sok jó várt a suszterinasokra. Az amúgyis sovány reggeli és ebéd helyett a kemény lábszíjjal osz­togatta a mester a 'napi ada­got, de abból aztán bőségesen, hogy a sokmúltú nadrág alatt még este is ott virított fájó ! nyoma. Ünnepi alkalmakkor : — mármint amikor a mester [alaposan a ikancsó fenekére \ nézett — még a sokmúltú nad- \ ragot is levétette, mielőtt a há. [ romlábú vargaszékre paran- ! csalta az éppen soronkövetke- \ ző gyereket, mert ugyebár a ; nadrág gyorsan kopik a te- \ nyérnyi széles szíj alatt, de a \gyerek bőre edződik, erősödik. \ S mindezért még a gyerek szü- \ leinek kellett fizetnie, hogy a ; kis suszterinas 4—5 év alatt \ kitanulhassa a mesterséget. Ez volt a múlt. A múlt, j amelyről ma már csclk olykor- \ olykor hallanak néhány kis \ emléket a mai cipészipari ta- ; nulók. Legfeljebb akkor, ha az A mester és tanítványa tes, mert az ipar gyakorlását addig nem lehet megkezdeni, amíg az iparengedélyt az ille­tékes iparhatóság ki nem ad­ta. Annál szomorúbb a dolog, hogy erről a törvénysértésről a helyi tanács is tud. Mi tör­ténne, ha nem kapná meg az illető az iparengedélyt? Erre a kérdésünkre a tanácselnök azt válaszolta, hogy ebben az eset­ben a kemencét átveszi a he­lyi tanács. Tehát nem elég, hogy támogatják a törvénysér­tést. még ki is mentik a baj­ból az illetőt, ha véletlenül nem kapja meg az .iparenge­délyt. A leleplezett csaló Pilisszántón Pesák Istvánné pénzügyi csoportvezető mond­ta el az alábbi esetet: Majnek Mihály mészégető fél évre 27 092 forintos forgalmat és 2774 forintos tiszta jövedelmet vallott be. A tanácsnál rájöt­tek, hogy állításával ellentét­ben 85 900 forintos forgalmat bonyolított le, tiszta jövedelme pedig 12 897 forint. Megbüntet­ték? Dehogy. Megállapították' hogy 417 forint adót köteles fi­zetni havonta. Igaz, hogy Pe- sákné szerint a most folyó fe­lülvizsgálás során (megvizsgál­ják valamennyi mészégető pénzügyi helyzetét) valószínű megbüntetik. De ha megbünte­tik is, miért csak a felülvizs­gálás alkalmával? Hisz a csa­lást már előzőleg felfedezték és az csalás marad még akkor is, ha be nem vallott jövede­lem után is megfizettették ve­le az adót. Egy „ügyes” ember Ugyancsak Pilisszántón égeti a meszet Szivek Ferenc. Ö fél év alatt 228 ezer forintos for­galmat csinált. Bevallása sze­rint ez után csupán 10 800 fo­rint a tiszta jövedelme. ,Ezt a tanács is szentesíti, mert jóvá­hagyta bevallását és kivetett rá havi 276 forint adót. Azt mondja Pesákné, hogy reális a bevallás és ellenőrizhető, mert Szivek Ferenc jól vezeti a pénztárkönyvet. Az az érzé­sünk, hogy „túl jól“ vezeti, mert hogyan létezik, hogy Majnek Mihály 85 900 forintos forgalma után több tiszta jö­vedelmet kapott, mint Szivek a 228 000 forintos forgalom után? Itt valami nincs rend­ben. Mert ezek szerint a meg­adóztatás attól függ, hogy ki, milyen jól vezeti a pénztár- könyvet, azaz: milyen ügyes ember. Vagy mástól is? Bonyodalmak a tanácsnál Mindaddig zökkenőmentes volt Pesák Istvánnéval folyta­tott beszélgetésünk, amíg be nem jött a szobába Gerlei Pál- né gazdasági előadó. Éppen az őstermelő mészégetőknél és a mészkgpskedőknél tartottunk, amikor«' közölte Pesáknéval: be­szélt telefonon a szentendrei járási tanáccsal, ahonnan kö­zölték, hogy csak az ő engedé­lyükkel szolgáltathatnak ki adatokat. Mit sem számított az újságíró igazolványa és a különböző érvek, Pesáknétól nem tudtunk meg a továbbiak­ban semmit. Annyit mindenesetre tudunk, hogy Pilisszántón léteznek „őstermelő” mészégetők és olyan „őstermelők” is, akik so­hasem égettek meszet, csaK egyik faluból a másikba járva kocsiról árusítják a mások ál­tal kiégetett meszet. Ősterme­lői igazolvánnyal rendelkez­nek ezek az emberek. Azt is a KIOSZ Pest me­gyei csoportjánál adták tud­tunkra, hogy az „őstermelők­nek” éppúgy iparengedély kell, mint a kisiparos mész­égetőknek. A nemtermelő „ős­termelőknek”, azaz a mész- kereskedőknek pedig éppúgy iparigazolványt kell váltani, mint a többi kiskereskedő­nek. Ha nem iparengedéllyel dolgoznak, törvénysértésnek számít. Még néhány kérdés A Kőbányászok és Kismész- égetők KTSZ-énél Hajnal Jenő üzemvezető úgy tájé­koztat bennünket, hogy két hét óta nem tudnak követ ad­ni a kisiparos mészégetőknek. Akkor azóta honnan veszik a követ, hisz az égetés zavarta­lanul folyik? A Budapesti Állami Erdő- gazdaság Igazgatóságánál Se­bők Mihálytól tudtuk meg, hogy az állami mészégetőknél 100 mázsa mész kiégetéséhez 40 mázsa szenet használnak fel. Miért használnak el a kisiparos égetők 100 mázsa szenet ugyanennyi mész ki­égetéséhez? Nem állunk olyan jól szén dolgában, hogy kö­zömbösen elmenjünk a tény mellett. Mivel 60 forintról 100 fo­rintra emelték fel a mész árát, az állami vállalatoknak a 60 forinton felüli összeget be kell fizetniök az államkasz- szátoa. A kisiparosoknak ez az összeg is megmarad, mégis ki­sebb viszonylagos (bevallott) jövedelmük, mint az állami vállalatoké. Miért? Nem ártana, ha a problé­mák mielőbb tisztázódnának és a kérdésekre is választ ad­nának az illetékesek. Teremt­senek rendet a mészégetés te­rületén. Ne tegyenek egyebet, csak szigorúan tartsák és tar­tassák be a törvényeket, H. Bartha—Farkas 1 .....................................imiimmmimimmiiimmiimii ö reg mester mesélő kedvében van és felidézi saját ifjúságá­nak fájó, keserves emlékeit. Pedig beszélni kellene róla so­kat, nagyon sokat, hogy annál szembetűnőbb legyen az a nagy változás, amely az em­berszámba sem menő inasból boldogan, gondtalanul élő ipari tanulót formált. A mester, az öreg Kirer An­tal, a tanulók Anti bácsija, aki 52 esztendeje dolgozik már ebben a szakmában, nem láb­szíjjal és nem is pofonokkal neveli a jövendő cipészeket. Jó szó, s nagy-nagy türelem minden nevelő eszköze, mégis egész embereket nevel a gond­jaira bízott fiúkból és lányok­ból. Mert ma már a lányok sem idegenkednek ettől a szép, szinte művészetszámba menő mesterségtől, amely komoly hírt, s nevet szerzett orszá­gunknak idegenben. Régi cipészdinasztia tagja Anti bácsi. A nagykőrösi láb- belikészítő ktsz főszabásza. Cipészmester volt az apja, céhmester a nagyapja. Cipész most maga is, méghozzá nem is akármilyen. Olyan formás cipőket szab, farag a kényes, finom bőrből, hogy aki ilyet visel, megfordulnak utána az emberek. S a tanítvány? Nem afféle zöldkötényes. sápadtarcú susz­terinas, Még csak nem is sze­gény. Leány a javából, csinos, bamahajú, karcsú termetű. Barta Erzsi. A 17 évesek min­den bájával, szépségével fel- : vértezve ül az öreg vargaszé­ken, s gyors, ügyes mozdula­tokkal készíti elő a tűzésre kiszabott felsőrészeket. — Igazi mesterember lesz ' belőle — mondja csendesen ’ Anti bácsi, amint hosszan el­• nézi a kislány munkáját —, pe­• dig még csak tegnap délután 1 kapta kezébe a segédlevelet. S meséli nyomban, hogy az 52 munkában eltöltött eszten- ’ dő alatt még soha nem ért meg ilyen szép ipari tanuló : búcsúztatást, mint amilyent 1 kedden rendezett a városi KISZ és a KIOSZ a felszaba­dult nagykőrösi ipari tanulók­nak. Azután újra csak a kis­lányra tereli a szót. — A legügyesebb tanuló volt, akit oktattam. Pedig nem \ ő az első s remélem, nem lesz , az utolsó. Az idén már díjat is : nyert a megyei kisiparosok váci versenyén. Csendes, sze- ' rény gyerek, ég a munka a ke. • ze alatt. S mit mond a tanítvány, akinek tekintetéből, s minder szavából kicsendül, hogy ra­jongásig szereti öreg mesterét — Az elmúlt három esztendi alatt nagyon megszerettem ez\ a mesterséget, jóllehet kezdet­ben bizony idegenkedtem tőle ügy gondoltam, hosszú hóna­pokig, hogy nem lányaiknak való. Anti bácsi azonban meg­kedveltette velem, ma mái nem adnám cserébe más mes­terségért. — Aztán mesélt-e Anti bá­csi a régi inasévekről? — Mesélt bizony. Elmondta nem is egyszer, hogy ő haj­nali négykor petróleum-lámpa mellett, kezdte a munkát és sohasem fejezte be este 9—11 óra előtt. Mi pedig nyugodtam tanulhattunk dolgozhattunk az elmúlt három év alatt, de napi 8 óránál sohasem többet. S nemhogy mi fizettünk volna a mesternek, minket fizettek meg Az utolsó esztendőben például havonta már 700—800 forintot is megkerestem. — S meséli még hosszan, mennyit válto­zott a tanulók élete Anti bácsi ifjúsága óta. Szavából kiesem dűl, hogy boldog, megelége­dett lány Barta Erzsi. J6 szákmája van, szereti a szö­vetkezet tagsága, mi más vá­gya lehet még egy 17 éves lánynak, aki ráadásul szép is, kedves is. P. P, EZ A CSODA!? Ritkán látni úthengeren nőt. Nem könnyű munka ez, de Kovács Lajosné, aki hengerével Kiskunlacháza és Duna- haraszti között dolgozik, nem panaszkodik. — Szép ez — mondja. — Igaz, hogy lassan halad az ember, de sok helyre elér Javultak a napraforgó terméskilátásai A napraforgó terméskilátásai az utóbbi hetekben — a ké­sői fajták érésére is kedvező időjárás hatására — jelentősen javultak, bár a napraforgó-moly és a peronoszpora, erdős vidékeken pedig a madárkár némileg csökkentette a termést. Az érés is később következett be, mint a múlt évben, ezért a betakarítás elhúzódik. A terméseredmény viszont jobbnak ígérkezik a tavalyinál. Az elmúlt évi 5,9 mázsa helyett előre­láthatóan 6,4 mázsa lesz a holdankénti termésátlag. Elkészült a talajvédelem hároméves terve Az Országos Talajvédelmi Tanács elkészítette a talajvé­delem hároméves tervét. A tervidőszak alatt összesen mintegy 230 000 holdon végez­nek komplex talajvédelmi rendezést. Ez azt jelenti, hogy a kijelölt területeken vízmo­sás-kötők építésével, meder- rendezéssel megakadályozzák a lerohanó vizek, áradó pata­kok talaj romboló munkáját, a talaj megkötésére sáncolnak, barázdálják a legelőket és fá- sítanak. Azokon a helyeken, ahol a talajvédelmi munkák érintik a vasút- vagy útvona­lakat, megépítik a szükséges hidakat, utakat is. Ezek a beruházások megad­ják a lehetőséget arra, hogy az érintett területeken levő gazdaságok — mezőgazdasági nagyüzemek vagy egyéni pa- raszthirtokok — saját földjei­ken kiképezzék a szükséges teraszokat, elvégezzék a belső sáncolásokat, talajrónázást és talajjavításokat. A beruházá­sok tehát csak részben oldják meg a talajvédelmet, a fel­adat végrehajtásának egy- része a gazdaságokra vár. Mindenekelőtt az ő gondjuk lesz az új berendezések meg­őrzése és ápolása, amellett azonban gazdálkodásukat is úgy kell átrendezni, hogy az a most már megteremtett lehe­tőségek kihasználásával a ta­lajvédelmet szolgálja. Mindez nem jelent a termelőkre anya­gi megterhelést, de csak ily- módon hozhatják meg a talaj- védelmi berendezések a kívánt • eredményt. A munkákra kü­lön útmutatást is kapnak a termelők. Az Országos Talaj- védelmi Tanács ugyanis egy- egy területre a helyes gazdál­kodási rendről úgynevezett tervtanulmányokat készít, amelyeket a megyei talajvé­delmi bizottságok útján eljut­tat a szakigazgatási szervek­hez. ______________ s iiiitiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiitiiiiifiiiitit^ = s Van és még sincs | zuhanyozónk — panaszkod- § | nak a nagykőrösi Lábbeli I | KTSZ dolgozói —, pedig a | | cipőkészítés nem a legtisz-1 1 tább munkák közé tartozik. | | Esténként jól esne alaposan | 1 lemosakodni, mielőtt ma- | | gunkra vesszük a tiszta ru- \ | hát, s úgy menni haza. | | Ezért is építettünk még § | 1954-ben mintegy harminc- | 1 hatezer forintos költséggel | | mosdó- és zuhanyozóhelyi-1 1 séget dolgozóink részére. f 1 Sajnos, nem sok örömünk | 1 telik benne. A kút ugyanis, f lamely a vizet adja, időköz- | | ben elhamokosodott, kimé- | | rült. Zuhanyozónk tehát | | van — amíg a rozsda el f | nem marja —, csak éppen | 1 vizünk nincs hozzá. Ahhoz, | | hogy új kutat fúrassunk, a | | KTSZ-nek nincs elegendő § | pénze. Ezért fordultunk ké-1 | résünkkel a KISZÖV-höz, § 11majd amikor elutasítottak, 1 1 a városi tanácshoz. Kéré-1 | sünk azonban itt sem talált I | meghallgatásra. I Vajon mikor hallgatják | 1 meg végre az illetékesek | 1 negyven szövetkezeti dől-1 | gozó kérését? (PP) 1 ÜnmiimiiiimiimiimitiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiii Gazdagyűlés Dömsödön Nagysikerű gazdagyűlést tartottak Dömsödön a kultúr- otthonban. Sokan jelentek meg az egyénileg dolgozó parasz­tok, termelőszövetkezeti tagok, vezetők és a falu értelmiségi dolgozói közül. Szép számban vettek részt a gyűlésen nők is. Brassó József VB-elnök- helyettes bevezető szavai után . Gombosi Endre, a községi gaz­dasági felügyelő megtartotta a mezőgazdasági termelés fej- , lesztésének főbb irányelveiről és a mezőgazdaság szocialista átépítésének kérdéseiről szóló beszámolóját. Gombosi elvtárs elmondotta, hogy a helyi vi­szonyok figyelembevételével szükséges a belvizek rendezé­se. Ha a belvizek elvezetését meg lehetne oldani, mintegy 400—500 hold területen lehet­ne öntözéses gazdálkodást be­vezetni és az öntözött terület nagy részén rizstermeléssel foglalkozni; Beszélt arról is, hogy a ke­nyérgabona vetésterülete min­den áron való növelése he­lyett most a hozamok növe­lését kell elérniük. így a fel­szabaduló területen takar­mányt lehet termeszteni. A község szőlőművelési te­rülete a múltban 1350 kh volt, jelenleg csak 950 kh, ott is biztosítani kell a hagyomá­nyos körzeteknek megfelelő kultúrák termelését, az új sző­lők telepítésének azonnali megkezdését; A beszéd után az egyik dol­gozó paraszt megjegyezte, •hogy helyzetük az előző évek­hez képest javult és csak he­lyeselni tudják a párt és a kormány intézkedéseit; Ezután filmvetítésre került a sor. Bemutatásra kerültek a „Tejhozam mesterei”, „A ser­téstenyésztés”, az .Istálló­trágya helyes felhasználása” és a „Ki mint vet, úgy arat” című rövid filmek, amelyek szintén igen nagy érdeklődés­re tartottak számot. Ila Imre, a dömsödi tanács titkára Védett terület lesz a Sashegy Kevesen tudják, hogy a Sas­hegy a főváros környékének egyik legnevezetesebb termé­szettudományos jelentőségű te­rülete. Ezen az aránylag kis sziklás dombon összezsúfolód­tak a magyar növény- és ál­latvilág legjellegzetesebb, rit­ka fajtái; Számos olyan nö­vény- és állatfaj él itt (rova­rok, lepkék, gyíkok), amelyek részben a Földközi-tenger, részben pedig az orosz sztyep­pék meleg, száraz tájairól sza­kadtak ide. A messziről ko­párnak látszó lejtők le nem pusztult részei sziklákkal be­szórt, színes virágszőnyegként tarkállnak a hegyoldalban; Most a Természetvédelmi Ta­nács a fővárossal karöltve, itt egy újabb természetvédelmi terület kialakításán dolgozik; A Budapesti Erdőgazdaság a kopár területek egyes ré­szeit őshonos fás növényzettel telepíti be;

Next

/
Oldalképek
Tartalom