Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-17 / 118. szám

1951. SZEPTEMBER 17. KEDD“%Clr!«P

5

RÖVIDESEN BEMUTATÁSRA KERÜL

a megye filmszínházaiban a Till Ulenspiegel c. német és a Gyilkosság a Dante utcában című szovjet film.

swmiiiiimiHmmiimiiiimiiiiiiimnimHtiiiiimiiiiimmmiiiiiiHmmiiitiiiinmiiiHiiiiHiiinHimHmiiiiiifiimmiií'

Maiz József

A Till Ulenspiegel egyik jelenete

A gyilkosság a Dante utcában egyik képe

i iiiiiiiiiiiiiiitiiifiiiiiiiiiiniiiiiiiiitititiiitiittiimtiiiiiitiiiiiitMitiiiiitiifiiitijiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiMiitiiiiiiiitiiimititiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiitiiiifi

Mi is kívánjuk a kultúrát, a filmet, a villanyfényt

— mondják Csővár Mosni

Befejeződött

a tankönyvek kiosztása

Az Idén a megye iskolásainak tankönyvszükségletét a töldmű- vesszövetkezetek könyvesboltjai biztosították és osztották szét. A budaörsi és a nagykőrösi könyvesboltok kivételével. (melyek csak a helybeli iskolákat látták el tankönyvekkel) a dabasi, az aszódi, a monori, a nagykátai, a ráckevei, és a szobi földmüve&szövet- kezeti könyvesboltok járásuk minden általános és középiskoláját ellátták a szükséges tankönyvekkel.

A kiosztás befejeződött, zavar, fennakadás, sehol nem volt. Igaz, egyes könyveket, mint például az általános iskolák VUI." osztályos történelemkönyveit, csak néhány nappal ezelőtt vehették kézbe a tanulók, de ennek oka az, hogy a szállítmányt a könyvesboltok is csak 4—5-én kapták meg. Sajnos, egyes tankönyvekből nem tudták kielégíteni az igényeket. Atlaszból, az általános iskolák v—VII. osztályos magyar nyelvtanából, énekkönyvekből keveset kaptak, sok diáknak nincs ezekből könyve. A könyvesboltok pótrendeléseket adtak fel, s egyidejűleg a megye területén egymás között igyekeznek megoldani a könyvhiányt. Remélhetőleg mielőbb, s sikerrel.

Nagy platót a budai kórház terhes-rendelőjében! Rajta mosolygó anya, karjában csecsemő. Előtte fiatalasszonyok mosoly nélkül, karjukban nincs csecsemő. Ámulva olvassák a szövegét, szemérmesen tanakodnak, összesúgnak. Igaz lehet?

„Ha fajdalommentesen akar szülni, hallgassa meg előkészítő és a szülést ismertető oktatásainkat, pénteken délután fél ötkor.”

— Igen — mondja a legtá- jékozottabb —, a múltkor olvastam Gina Lollobrigidáról, a filmszínésznőről, hogy ő is fájdalommentesen szült.

— Jó lenne — folytatja a másik, egy kis szőke . ;

— Az anyám szülésben halt meg, amikor én születtem — így a harmadik. — Pontosan annyi idős volt, mint én. Huszonegy éves. Félek! — mondja komolyan.

Bizony jó lenne, gondolom ón is, aztán elindulok a megtalált címre, a legnagyobb budai kórház felé. A hegyoldalon langyos szél fúj. Péntek van, fél öt ugyan elmúlt, de nem baj, bemegyek késve is. Keresem az előadótermet. Nem nehéz megtalálni, mert a kis szőke és két társa itt mennek előttem. Fürgén szedik lábaikat.

Már tart

az előadás,

amikor belépek. Lábujjhegyen járok, nehogy zavarjam őket. Még a légy zümmögése sem hallatszik. A tanár magyaráz ... tágranyílt kislányszemmel figyelik. Ezek a jövendő mamácskák olyan lányosak még, mozdulatuk komoly, fej tartásuk puha. szelíden hajolnak előre s az ablakon rájuk tör a fény. Testükbe zártan pedig készülődik az Élet.

Nem is tudom, mire figyeljek inkább. A tanár szavaira és a képekre, amelyeket mutogat, vagy a megszépült asz- szonyarcokra. Ez az igazi szépA község problémáiról beszélgetünk Papp községi VB- elnökkel, Tóth elvtársnővel, a Hazafias Népfront elnökével, Krecsik párttitkárral és az odavalósiak közül jónéhány- nyal.

— A sok igény mellett — mondja Tóth elvtársnő — két dolog nagyon hiányzik: a villany, még a kultúrotthon, amit már nagyon vár a község apraja-nagyja.

Ennek az igénynek felvetése valóban jogos. A járás húsz községe iközül egyedül Csőváron nem gyűlt még ki a fény. A szomszédos Ácsán már megvan, Pencen, Rádon a múlt évben vezették be a villanyt A község 170 lakóházában elkészítették a belső szerelési munkákat, az utakon kijelölték az oszlopok helyét, történt már többször „szemrevételezés“ is, de a

ség, a kiteljesedett, a boldogságváró és a bensőséges kijelöltség érzése, hogy teremteni fognak, embert. Mindegyik más és mégis egyforma mind. Tudálékos kis kontyuk égnek mered. Bizakodóan tanulják a leckét. Öra után megkérdezek egy kis vidám fecse- gőt, milyen sokat tanult már,

— Azt mondta — mutat az előadó tanárra —, hogy olyan ez az egész, mint egy vizsga. Akkor felel jól a tanuló, ha készült, megtanulta a leckéjét, Nekünk, anyáknak is meg kell tanulni a dolgunkat, hogy életünk nagy vizsgáján megálljuk a helyünket. Tudni kell, miről van szó! — mondja jelentőségteljesen. Még a mutatóujját is felemeli. A többiek körülvesznek és beszélnek.

— Érdemes ide járni — mondják, ők azért jöttek, mert

nem akarnak félni

a szüléstől. A régi rémtörténeteket el akarják felejteni és hiszik is, hogy el lehet felejteni. Mert csak attól fél az ember, amit nem ismer. Négy előadást hallgatnak végig. Első alkalommal a szülési félelmet kikapcsoló érzésekről és példákról volt szó, a második órán a terhesség és szülés lefolyását ismertették előttük, harmadikon az idegrendszer kapcsolatait magyarázzák meg, az utolsó órán pedig a szülés alatti helyes viselkedést. s a szülés lefolyásának elősegítését tanultak. Filmeket is láttak. Levetítették előttük, hogyan folyik le egy szülés. A terhességi és gyermekágyi tornát is filmen látták, szemléltetően. Legtöbb kismama még a leendő nagymamát is magával hozta. Ez helyes, mert a nagymamák még a régimódi, kiabálós szülésükre emlékeznek és ósdi szokásaikra tanítgatják az újabb mamanemzedéket. Már pedig a mai nekikészülődés egészen más, ezért van szükség a nagymamák kellő átképKrecsik párttitkár a faluban tett séta közben lelkesedve magyarázza: — Ebben a hónapban megépül a hídmérleg. A községé lesz és pénzt, hoz a tanácsnak, mivel „saját létesítmény“. Sok itt a cukorrépa, hát a vállalat inkább nekünk fizessen a mérleg használatért, semhogy maga építsen itt hídmérleget a saját hasznára. Most már van MÁVAUT-megállőnk is — mutat a megállótáblára a titkár, de még ezt is fejleszteni akarjuk, hogy Tanyánál is álljon meg a busz.

Séta közben a Penci Körzeti Földművesszövetkezet építkezéséhez érünk. Készül a ház, üzlettel és italbolttal, nagy teremmel. Park is lesz, kuglizó, kerthelyiség, sőt betonalapú táncrész is.

Tervet tervre szőnek és jórészüket már meg is valósítják.

zésére. Jönnek is szép számmal,

ezer kérdésük van,

úgy mondják a leckét ők is, mint a vízfolyás.

Nemcsak a szülésre készülnek, itt a terhességi idő életmódjának sok problémáit beszélik meg egymással és a professzorral négyszemközt.

Lényegtelennek látszó kis apróságokra is ügyelnek, mint például a diéta. Mert a fájdalommentes szülés csak az ilyen apró, de sokrétű szabályok betartásával lehetséges. Tulajdonképpen a civilizált, modern városi élet következménye a fájdalmas szülés. Afrika ősvadonjaiban, a polinéziai szigetlakóknál még ma is ismeretlen dolog a szülési fájdalom. Könnyen és gyorsan, fájdalom nélkül szülnek ezek az őserdei asszonyok. Testük nincs elkényeztetve. A városi embernél is előfordul, száz eset közül hétben, hogy könnyen szül az anya, ezt nevezik rohamszülésnek.

Nagyon érdekes látni, milyen

boldogok ezek a kismamák.

Már maga az is jó érzés, hogy foglalkoznak velük. Felszabadító érzés, ha egész életünket betöltő problémáinkkal mások is törődnek. Nem titok, beszélhetünk róla, nem unják. Van, aki ért hozzá, tanácsot ad. Újból és újból elő lehet venni apró kis megfigyeléseinket és nemcsak nekik, hanem másoknak is fontos az, ami velük történik. Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphatnának most.

Az előadások négyhetenként ismétlődnek. Mindig új arcok jönnek, lélekszakadva figyelők. finomak, tudálékosak és fitosorrúak, babaarcúak, vagy mosolygósok. Nemsokára azt fogja nekik mondani valaki:

Mama!

Gesztelyi Valéria

— Csakhogy eddig vagyunk már — mondják az emberek körülöttünk, de titokban bennük él, amit beszélgetés közben ki is böknek, hogy hát kell ám ide egy kultúrotthon is, mert mi is kívánjuk a kultúrát, a filmet, az előadásokat, azt. hogy foglalkozzanak velünk.

Gyuricza bácsi, a legeltetési bizottság elnöke eldicsekszik az eredményeikkel:

— Az adógabona tervét 28 mázsával túlteljesítettük, 154 százalékra vagyunk, adóban Is 78 százalékot már befizettünk.

Megdicsérem szép eredményeiket, különösen azt, hogy a községben 228 mázsa gabonát szabad felvásárlásban átadtak. Ezzel elsők a járásban. De azért megemlítem nekik, hogy a községfejlesztési hozzájárulást már nem tartják olyan fontosnak.

■— Csak induljon meg itt valami — feleli az egyik tanácstag — lesz itt befizetés a községfejlesztésre, no meg

lesz vagy 20 000—25 000 forint értékű társadalmi munka is ... Kellene ide egy mészégető is

— teszi hozzá —, mert szeretnénk mi még dolgozni a földművesmunka mellett. A község ásványkincse: a fluorit

sincs itt kiaknázva.

— Ott van az a hegy — mutat a távolba Boóc VB-titkár

— innten másfél kilométer, onnan akarunk jó forrásvizet hozni a falunak, mert itt rossz a víz. Hat kutunk van, de egyik sem megfelelő. A forrásból naponta 150 hektó vizet kapna a község, itt is lenne ám társadalmi munka ..

Alkonyaikor hazafelé menet, kacagó gyermekekkel, vidám leánykoszorúval találkozunk. Vagy harminc fiatal Sétálgat. Foglalkozni kellene a fiatalsággal — de az idősebbekkel is. De hova menjenek? Ilyenkor kisétálnak a Lavicskára, vagy Barinára. Fülembe cseng vidám daluk, no és a megjegyzéseik:

— Szeretjük ám mi is a mozit, de hát nincs villany... Télen meg ez sincs, hogy idejöhessünk sétálgatni;;;

A tanácsházári Papp elnök elvtárs magyarázza:

— Itt szeretnénk a kultúr - otthont — mutat egy omladozó házra. — Van egy másik bontanivaló épületünk, meg egy kis pénzünk is, reméljük, segít a járás, a-megye, no meg a mi két kezünk és jövőre reméljük. meglesz a kultúrotthon . . ;

Boldog lányok, legények seregét látom az ácsolt színpadon, amint szórakoztatják a község népét, mely kultúrát, előadásokat kap, film pereg, rádió harsog, mert addigra villany is lesz Csőváron. Megvalósul sok életrevaló kezdeményezés: mészégető, jó ivóvíz. daráló. Mert ez a község előrelépni, fejlődni akar..;

Mikor a gyűlés után visszanézek az országúton a községre, a sok tenni akaró törekvés gondolatával foglalkozom s érzem segíteni kell a kis községnek, segítsenek a felsőbb szervek is, hogy teljesítsük Csővár régi vágyai teljesedését. Csővár községnek is fényt!...

Jőzsa Kálmán

levelező

fény elmaradt.. 3

Ha fájdalommentesen akar szülni...

MŰBÚTORASZTALOS „KIVÁLÓ MESTER"

\ a m 1

s =

niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiumimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiinimiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiK

Egyszerű cégtábla áll Vácott a Mária utca 8. számú ház kapuján. Itt dolgozik az 50 éves mester egy segédjével és két tanulójával.

Már nagyapja és édesapja is asztalosmester volt.

— Tizennégyéves koromban kezdtem tanulni apám keze alatt — emlékezik. — Miután felszabadultam, Pestre mentem tanulni. Dolgoztam Bálint Lajos „udvari szállító“ újpesti műhelyében. Müller Nándornál Újpesten a nagyüzemi bútorgyártással ismerkedtem meg. Dolgoztam még pesti és váci kisiparosoknál.

A nála mindössze négy évvel idősebb üzem vezetését 1928-ban vette át apjától. Itt hasznosította aztán az apjától tanultakat és a különböző munkahelyeiken szerzett soksok tapasztalatot,

— Az én időm nagyon viharos volt — így idézi fel a nagy világválság és az azt követő idők emlékeit. — A 20-as és 30-as évek az asztalos szakmára is igen nehéz időket hoz. talc. Nagy volt a verseny a szakmában, mert kevés volt a vevő. Huszonnégyhavi részletre is dolgoztunk. Aztán jöttek a háborúk. Két világháborút értem meg.

Szomorkás hangon fűzi tovább a beszéd fonalát:

— Az életben nem sokra vittem. Az üzem majdnem úgy van, ahogy apámtól átvettem. Nem sokat bővítettem rajta.

— Hiába, jó munkát is adni és vagyont is szerezni egyszer, re nem lehet — mondja és nyomatékképpen öklével meg- koppantja az asztalt.

Annyi tanulás, munka után méltán várhatta volna, hogy elismerjék, megbecsüljék szór. galmas munkáját. Neki ebből se jutott ki.

— Munkáimat kiállították a budapesti nemzetközi vásárokon, csak nem az én nevem alatt. A Benyovits Bútorgyár RT és Haás Miksa bútorkereskedő neve szerepelt az én bútoraimon.

így volt ez akkor. A kisember nem tudott érvényesülni, mert nem volt pénze. Munkájának dicsőségét igy azok bitorolták, akik hozzá se nyúltak a remekbe készült bútorokhoz.

A máról már derűsebben beszél. A „kiváló mester”-i kitüntetést is szóba hozza. Nem dicsekvésképpen, csak szép szerényen.

— Ha a vevő azt mondja, hogy elégedett a munkámmal, jobban esik, mintha azt mondaná: ad még az árához ezer forintot. így vagyok én ezzel a kitüntetéssel is. Nagyon jól esik, hogy felfigyeltek rám és megbecsülik a munkámat,

— Van-e elég munkája? Mit válaszolhat erre egy kiváló mester?

— Van bizony. Csak győzzem kielégíteni a rendelőket. Kizárólag jobb dolgokat csinálok és megvan a vevőköröm. Sok rendelőm őseinek még apám dolgozott. Az én régi rendelőim gyerekei se hagytak el. Nálam dolgoztatnak.

Ezen nem is lehet csodáihoz, ni. Igaz, hogy kész bútort ritkán látni a mester műhelyében, mert mihelyt elkészül valami, elszállítják. A készülő darabak olyan szépek, hogy kedve kerekedik az embernek csináltatni belőle. Hisz ez a munka nem egyszerűen kisipari termék, már van benne valami, amit úgy hívunk, hogy művészet.

Panasza? Az is akad.

— Bár javult az anyag- ellátás, de lehetne ennél jobb is.

Búcsúzóul mit kívánhatunk az öreg mesternek? Éljen soká, jó erőben, egészségben, hogy még sok-sak gyönyörű bútorral örvendeztethesse meg a fészekrakó fiatalokat- és a gyarapodni vágyó idősebbeket, ezáltal szerezzen még nagyobb hírnevet, elismerést önmagá- iiak és a magyar kisiparnak.

Farkas István

Ezernyi terv,

ezernyi ötlet az asszonyokért

— Köszönjük szépen a néniknek a szép kötényeket és ígérjük, hogy nagyon fogunk vigyázni rájuk — pontyögi vagy 20 kisfiú, kislány a gödöllői Ganz Árammérőgyár óvodásai. Ezzel vége az ünnepségnek, tódulnak kifelé az ajtón gyerekek, papák, mamák tarka össze-visszaságban. Sin- kovics Vilmosné, a nőtanács vezetőségi tagja boldogan néz utánuk.

— Nagyon fiatal szervezet vagyunk — kezdi Sinkovics- né, alig kéthónapos. Nagy tervekkel és egyetlen fillér nélkül indultunk. Aztán mertünk és nyertünk. Anna-bált rendeztünk, tiszta nyereségünk 5215 forint volt. Ez a kis ünnepség vagy gyűlés eddigi munkánk beszámolója. Hímzett kötényeket vettünk az üzem óvodásainak, 14 több- gyerekes családnak egy-egy kis melegítőt a télre és két nagyon nehéz körülmények között élő asszonynak pénzt juttattunk. Tudom, hogy ez csak egy csepp volt az óceánban, dehát kevés volt a pénz. Legközelebb majd másokon igyekszünk segíteni.

— És ne feledkezzünk meg a támogatásról sem — szól közbe a nőtanács egyik tagja. A vállalat vezetősége, a párt- szervezet és a szakszervezet minden segítséget megad a munkánkhoz. Elértük, hogy a többgyerekes anyákat, állapotos asszonyokat nem osztják be éjjeli műszakra.

— Igen, fentről minden segítséget megkapunk és mert eredményt érünk el, az asszonyok minden problémájukkal hozzánk fordulnak — szól újra Sinkovicsné.

— Nemrég az egyik kislány panaszolta el, hogy állapotos. Kért, beszéljünk a fiúval vegye feleségül, mert nagyon szeretné megtartani a gyereket. Azóta boldog házasok; Nagyon örülünk neki.

Kinn az előcsarnokban néhány asszony áll az egyik oszlop körül. Szavuk nem hallik be, de kézmozdulataik is ékesen beszélnek.

— Hát ez már kritika, ha nem is építő — magyarázza Sinkovicsmé. Mindenkinek nem tudtunk adni és most azt igyekeznek bizonyítani, hogy kivételezünk, igazságtalanok voltunk. És ilyenkor hiába mondom, hogy majd legközelebb, nem ez volt az utolsó nap a világon.

— Szép terveink vannak, amelyekkel segítségére leszünk üzemünk asszonyainak. Megkérjük az üzemi orvost, tartson előadást a gyermekpara- lizisről, egészségvédelmi előadásokat rendezünk, ahol mindenki, minden kényes kérdésére feleletet kap. Sok iskolásgyerekünk van, az iskola meg messze esik az üzemtől. Megkértük a pedagógusokat, jöjjenek ki hozzánk, hogy az anyák munkaidő után érdeklődhessenek gyermekük előmeneteléiről, tanácsokat kérhessenek, hogyan kell nevelni otthon az iskolás kisemberkéket.

— Kevés időnk van, nem telik haszontalan ülésezésre; És ha akad pár percnyi szabadidőnk, magunk és egyben minden asszony érdekében dolgozunk, hogy el ne veszítsük bizalmukat, szervezetünk egyetlen biztos alapját;