Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-17 / 118. szám

1951. SZEPTEMBER 17. KEDD­“%Clr!«P 5 RÖVIDESEN BEMUTATÁSRA KERÜL a megye filmszínházaiban a Till Ulenspiegel c. német és a Gyilkosság a Dante utcában című szovjet film. swmiiiiimiHmmiimiiiimiiiiiiimnimHtiiiiimiiiiimmmiiiiiiHmmiiitiiiinmiiiHiiiiHiiinHimHmiiiiiifiimmiií' Maiz József A Till Ulenspiegel egyik jelenete A gyilkosság a Dante utcában egyik képe i iiiiiiiiiiiiiiitiiifiiiiiiiiiiniiiiiiiiitititiiitiittiimtiiiiiitiiiiiitMitiiiiitiifiiitijiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiMiitiiiiiiiitiiimititiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiitiiiifi Mi is kívánjuk a kultúrát, a filmet, a villanyfényt — mondják Csővár Mosni Befejeződött a tankönyvek kiosztása Az Idén a megye iskolásainak tankönyvszükségletét a töldmű- vesszövetkezetek könyvesboltjai biztosították és osztották szét. A budaörsi és a nagykőrösi köny­vesboltok kivételével. (melyek csak a helybeli iskolákat látták el tankönyvekkel) a dabasi, az aszó­di, a monori, a nagykátai, a rác­kevei, és a szobi földmüve&szövet- kezeti könyvesboltok járásuk min­den általános és középiskoláját el­látták a szükséges tankönyvekkel. A kiosztás befejeződött, zavar, fennakadás, sehol nem volt. Igaz, egyes könyveket, mint például az általános iskolák VUI." osztályos történelemkönyveit, csak néhány nappal ezelőtt vehették kézbe a tanulók, de ennek oka az, hogy a szállítmányt a könyvesboltok is csak 4—5-én kapták meg. Sajnos, egyes tankönyvekből nem tudták kielégíteni az igényeket. Atlaszból, az általános iskolák v—VII. osz­tályos magyar nyelvtanából, ének­könyvekből keveset kaptak, sok diáknak nincs ezekből könyve. A könyvesboltok pótrendeléseket ad­tak fel, s egyidejűleg a megye te­rületén egymás között igyekeznek megoldani a könyvhiányt. Remél­hetőleg mielőbb, s sikerrel. Nagy platót a budai kór­ház terhes-rendelőjében! Raj­ta mosolygó anya, karjában csecsemő. Előtte fiatalasszo­nyok mosoly nélkül, karjuk­ban nincs csecsemő. Ámulva olvassák a szövegét, szemér­mesen tanakodnak, összesúg­nak. Igaz lehet? „Ha fajdalommentesen akar szülni, hallgassa meg előké­szítő és a szülést ismertető ok­tatásainkat, pénteken délután fél ötkor.” — Igen — mondja a legtá- jékozottabb —, a múltkor ol­vastam Gina Lollobrigidáról, a filmszínésznőről, hogy ő is fájdalommentesen szült. — Jó lenne — folytatja a másik, egy kis szőke . ; — Az anyám szülésben halt meg, amikor én születtem — így a harmadik. — Pontosan annyi idős volt, mint én. Hu­szonegy éves. Félek! — mond­ja komolyan. Bizony jó lenne, gondolom ón is, aztán elindulok a meg­talált címre, a legnagyobb bu­dai kórház felé. A hegyolda­lon langyos szél fúj. Péntek van, fél öt ugyan elmúlt, de nem baj, bemegyek késve is. Keresem az előadótermet. Nem nehéz megtalálni, mert a kis szőke és két társa itt mennek előttem. Fürgén sze­dik lábaikat. Már tart az előadás, amikor belépek. Lábujjhe­gyen járok, nehogy zavar­jam őket. Még a légy zümmö­gése sem hallatszik. A tanár magyaráz ... tágranyílt kis­lányszemmel figyelik. Ezek a jövendő mamácskák olyan lá­nyosak még, mozdulatuk ko­moly, fej tartásuk puha. sze­líden hajolnak előre s az ab­lakon rájuk tör a fény. Tes­tükbe zártan pedig készülődik az Élet. Nem is tudom, mire figyel­jek inkább. A tanár szavaira és a képekre, amelyeket mu­togat, vagy a megszépült asz- szonyarcokra. Ez az igazi szép­A község problémáiról be­szélgetünk Papp községi VB- elnökkel, Tóth elvtársnővel, a Hazafias Népfront elnökével, Krecsik párttitkárral és az odavalósiak közül jónéhány- nyal. — A sok igény mellett — mondja Tóth elvtársnő — két dolog nagyon hiányzik: a vil­lany, még a kultúrotthon, amit már nagyon vár a község apraja-nagyja. Ennek az igénynek felveté­se valóban jogos. A járás húsz községe iközül egyedül Csővá­ron nem gyűlt még ki a fény. A szomszédos Ácsán már meg­van, Pencen, Rádon a múlt évben vezették be a villanyt A község 170 lakóházában elkészítették a belső szerelési munkákat, az utakon kijelölték az oszlopok helyét, történt már többször „szemrevételezés“ is, de a ség, a kiteljesedett, a boldog­ságváró és a bensőséges kije­löltség érzése, hogy teremteni fognak, embert. Mindegyik más és mégis egyforma mind. Tudálékos kis kontyuk ég­nek mered. Bizakodóan ta­nulják a leckét. Öra után meg­kérdezek egy kis vidám fecse- gőt, milyen sokat tanult már, — Azt mondta — mutat az előadó tanárra —, hogy olyan ez az egész, mint egy vizsga. Akkor felel jól a tanuló, ha készült, megtanulta a leckéjét, Nekünk, anyáknak is meg kell tanulni a dolgunkat, hogy éle­tünk nagy vizsgáján megáll­juk a helyünket. Tudni kell, miről van szó! — mondja je­lentőségteljesen. Még a mu­tatóujját is felemeli. A töb­biek körülvesznek és beszél­nek. — Érdemes ide járni — mondják, ők azért jöttek, mert nem akarnak félni a szüléstől. A régi rémtörté­neteket el akarják felejteni és hiszik is, hogy el lehet felej­teni. Mert csak attól fél az ember, amit nem ismer. Négy előadást hallgatnak végig. El­ső alkalommal a szülési félel­met kikapcsoló érzésekről és példákról volt szó, a második órán a terhesség és szülés le­folyását ismertették előttük, harmadikon az idegrendszer kapcsolatait magyarázzák meg, az utolsó órán pedig a szülés alatti helyes viselke­dést. s a szülés lefolyásának elősegítését tanultak. Filme­ket is láttak. Levetítették előttük, hogyan folyik le egy szülés. A terhességi és gyermekágyi tornát is filmen látták, szemléltetően. Legtöbb kismama még a leendő nagy­mamát is magával hozta. Ez helyes, mert a nagymamák még a régimódi, kiabálós szülésükre emlékeznek és ósdi szokásaikra tanítgatják az újabb mamanemzedéket. Már pedig a mai nekikészülődés egészen más, ezért van szük­ség a nagymamák kellő átkép­Krecsik párttitkár a falu­ban tett séta közben lelkesed­ve magyarázza: — Ebben a hónapban megépül a hídmér­leg. A községé lesz és pénzt, hoz a tanácsnak, mivel „saját létesítmény“. Sok itt a cukor­répa, hát a vállalat inkább ne­künk fizessen a mérleg hasz­nálatért, semhogy maga épít­sen itt hídmérleget a saját hasznára. Most már van MÁVAUT-megállőnk is — mutat a megállótáblára a tit­kár, de még ezt is fejleszteni akarjuk, hogy Tanyánál is áll­jon meg a busz. Séta közben a Penci Kör­zeti Földművesszövetkezet építkezéséhez érünk. Készül a ház, üzlettel és italbolttal, nagy teremmel. Park is lesz, kuglizó, kerthelyiség, sőt be­tonalapú táncrész is. Tervet tervre szőnek és jó­részüket már meg is valósít­ják. zésére. Jönnek is szép szám­mal, ezer kérdésük van, úgy mondják a leckét ők is, mint a vízfolyás. Nemcsak a szülésre készül­nek, itt a terhességi idő élet­módjának sok problémáit be­szélik meg egymással és a professzorral négyszemközt. Lényegtelennek látszó kis apróságokra is ügyelnek, mint például a diéta. Mert a fáj­dalommentes szülés csak az ilyen apró, de sokrétű szabá­lyok betartásával lehetséges. Tulajdonképpen a civilizált, modern városi élet következ­ménye a fájdalmas szülés. Afrika ősvadonjaiban, a poli­néziai szigetlakóknál még ma is ismeretlen dolog a szülési fájdalom. Könnyen és gyor­san, fájdalom nélkül szül­nek ezek az őserdei asszonyok. Testük nincs elkényeztetve. A városi embernél is előfordul, száz eset közül hétben, hogy könnyen szül az anya, ezt ne­vezik rohamszülésnek. Nagyon érdekes látni, mi­lyen boldogok ezek a kismamák. Már maga az is jó érzés, hogy foglalkoznak velük. Felszaba­dító érzés, ha egész életünket betöltő problémáinkkal mások is törődnek. Nem titok, be­szélhetünk róla, nem unják. Van, aki ért hozzá, tanácsot ad. Újból és újból elő lehet venni apró kis megfigyelésein­ket és nemcsak nekik, hanem másoknak is fontos az, ami velük történik. Ennél na­gyobb ajándékot nem is kap­hatnának most. Az előadások négyhetenként ismétlődnek. Mindig új ar­cok jönnek, lélekszakadva fi­gyelők. finomak, tudálékosak és fitosorrúak, babaarcúak, vagy mosolygósok. Nemsokára azt fogja nekik mondani va­laki: Mama! Gesztelyi Valéria — Csakhogy eddig vagyunk már — mondják az emberek körülöttünk, de titokban ben­nük él, amit beszélgetés köz­ben ki is böknek, hogy hát kell ám ide egy kultúrott­hon is, mert mi is kívánjuk a kultúrát, a filmet, az előadá­sokat, azt. hogy foglalkozza­nak velünk. Gyuricza bácsi, a legeltetési bizottság elnöke eldicsekszik az eredményeikkel: — Az adógabona tervét 28 mázsával túlteljesítettük, 154 százalékra vagyunk, adóban Is 78 százalékot már befizettünk. Megdicsérem szép eredmé­nyeiket, különösen azt, hogy a községben 228 mázsa gabo­nát szabad felvásárlásban át­adtak. Ezzel elsők a járásban. De azért megemlítem nekik, hogy a községfejlesztési hoz­zájárulást már nem tartják olyan fontosnak. ■— Csak induljon meg itt valami — feleli az egyik ta­nácstag — lesz itt befizetés a községfejlesztésre, no meg lesz vagy 20 000—25 000 forint értékű társadalmi munka is ... Kellene ide egy mészégető is — teszi hozzá —, mert szeret­nénk mi még dolgozni a föld­művesmunka mellett. A köz­ség ásványkincse: a fluorit sincs itt kiaknázva. — Ott van az a hegy — mu­tat a távolba Boóc VB-titkár — innten másfél kilométer, on­nan akarunk jó forrásvizet hozni a falunak, mert itt rossz a víz. Hat kutunk van, de egyik sem megfelelő. A for­rásból naponta 150 hektó vizet kapna a község, itt is lenne ám társadalmi munka .. Alkonyaikor hazafelé menet, kacagó gyermekekkel, vidám leánykoszorúval találkozunk. Vagy harminc fiatal Sétálgat. Foglalkozni kellene a fiatal­sággal — de az idősebbekkel is. De hova menjenek? Ilyen­kor kisétálnak a Lavicskára, vagy Barinára. Fülembe cseng vidám daluk, no és a megjegy­zéseik: — Szeretjük ám mi is a mo­zit, de hát nincs villany... Té­len meg ez sincs, hogy ide­jöhessünk sétálgatni;;; A tanácsházári Papp elnök elvtárs magyarázza: — Itt szeretnénk a kultúr - otthont — mutat egy omlado­zó házra. — Van egy másik bontanivaló épületünk, meg egy kis pénzünk is, reméljük, segít a járás, a-megye, no meg a mi két kezünk és jövőre re­méljük. meglesz a kultúrott­hon . . ; Boldog lányok, legények se­regét látom az ácsolt színpa­don, amint szórakoztatják a község népét, mely kultúrát, előadásokat kap, film pereg, rádió harsog, mert addigra villany is lesz Csőváron. Meg­valósul sok életrevaló kezde­ményezés: mészégető, jó ivó­víz. daráló. Mert ez a község előrelépni, fejlődni akar..; Mikor a gyűlés után vissza­nézek az országúton a köz­ségre, a sok tenni akaró tö­rekvés gondolatával foglalko­zom s érzem segíteni kell a kis községnek, segítsenek a felsőbb szervek is, hogy tel­jesítsük Csővár régi vágyai teljesedését. Csővár községnek is fényt!... Jőzsa Kálmán levelező fény elmaradt.. 3 Ha fájdalommentesen akar szülni... MŰBÚTORASZTALOS „KIVÁLÓ MESTER" \ a m 1 s = niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiumimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiinimiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiK Egyszerű cégtábla áll Vá­cott a Mária utca 8. számú ház kapuján. Itt dolgozik az 50 éves mester egy segédjével és két tanulójával. Már nagyapja és édesapja is asztalosmester volt. — Tizennégyéves koromban kezdtem tanulni apám keze alatt — emlékezik. — Miután felszabadultam, Pestre men­tem tanulni. Dolgoztam Bá­lint Lajos „udvari szállító“ új­pesti műhelyében. Müller Nándornál Újpesten a nagy­üzemi bútorgyártással ismer­kedtem meg. Dolgoztam még pesti és váci kisiparosoknál. A nála mindössze négy év­vel idősebb üzem vezetését 1928-ban vette át apjától. Itt hasznosította aztán az apjától tanultakat és a különböző munkahelyeiken szerzett sok­sok tapasztalatot, — Az én időm nagyon viha­ros volt — így idézi fel a nagy világválság és az azt követő idők emlékeit. — A 20-as és 30-as évek az asztalos szak­mára is igen nehéz időket hoz. talc. Nagy volt a verseny a szakmában, mert kevés volt a vevő. Huszonnégyhavi részlet­re is dolgoztunk. Aztán jöttek a háborúk. Két világháborút értem meg. Szomorkás hangon fűzi to­vább a beszéd fonalát: — Az életben nem sokra vittem. Az üzem majdnem úgy van, ahogy apámtól átvettem. Nem sokat bővítettem rajta. — Hiába, jó munkát is adni és vagyont is szerezni egyszer, re nem lehet — mondja és nyomatékképpen öklével meg- koppantja az asztalt. Annyi tanulás, munka után méltán várhatta volna, hogy elismerjék, megbecsüljék szór. galmas munkáját. Neki ebből se jutott ki. — Munkáimat kiállították a budapesti nemzetközi vásáro­kon, csak nem az én nevem alatt. A Benyovits Bútorgyár RT és Haás Miksa bútorkeres­kedő neve szerepelt az én bú­toraimon. így volt ez akkor. A kisem­ber nem tudott érvényesülni, mert nem volt pénze. Munká­jának dicsőségét igy azok bi­torolták, akik hozzá se nyúl­tak a remekbe készült búto­rokhoz. A máról már derűsebben be­szél. A „kiváló mester”-i ki­tüntetést is szóba hozza. Nem dicsekvésképpen, csak szép szerényen. — Ha a vevő azt mondja, hogy elégedett a munkámmal, jobban esik, mintha azt mon­daná: ad még az árához ezer forintot. így vagyok én ezzel a kitüntetéssel is. Nagyon jól esik, hogy felfigyeltek rám és megbecsülik a munkámat, — Van-e elég munkája? Mit válaszolhat erre egy kiváló mester? — Van bizony. Csak győz­zem kielégíteni a rendelőket. Kizárólag jobb dolgokat csiná­lok és megvan a vevőköröm. Sok rendelőm őseinek még apám dolgozott. Az én régi rendelőim gyerekei se hagytak el. Nálam dolgoztatnak. Ezen nem is lehet csodáihoz, ni. Igaz, hogy kész bútort rit­kán látni a mester műhelyé­ben, mert mihelyt elkészül va­lami, elszállítják. A készülő darabak olyan szépek, hogy kedve kerekedik az embernek csináltatni belőle. Hisz ez a munka nem egyszerűen kis­ipari termék, már van benne valami, amit úgy hívunk, hogy művészet. Panasza? Az is akad. — Bár javult az anyag- ellátás, de lehetne ennél jobb is. Búcsúzóul mit kívánhatunk az öreg mesternek? Éljen so­ká, jó erőben, egészségben, hogy még sok-sak gyönyörű bútorral örvendeztethesse meg a fészekrakó fiatalokat- és a gyarapodni vágyó idősebbeket, ezáltal szerezzen még nagyobb hírnevet, elismerést önmagá- iiak és a magyar kisiparnak. Farkas István Ezernyi terv, ezernyi ötlet az asszonyokért — Köszönjük szépen a né­niknek a szép kötényeket és ígérjük, hogy nagyon fogunk vigyázni rájuk — pontyögi vagy 20 kisfiú, kislány a gö­döllői Ganz Árammérőgyár óvodásai. Ezzel vége az ünnep­ségnek, tódulnak kifelé az aj­tón gyerekek, papák, mamák tarka össze-visszaságban. Sin- kovics Vilmosné, a nőtanács vezetőségi tagja boldogan néz utánuk. — Nagyon fiatal szervezet vagyunk — kezdi Sinkovics- né, alig kéthónapos. Nagy tervekkel és egyetlen fillér nélkül indultunk. Aztán mer­tünk és nyertünk. Anna-bált rendeztünk, tiszta nyereségünk 5215 forint volt. Ez a kis ün­nepség vagy gyűlés eddigi munkánk beszámolója. Hím­zett kötényeket vettünk az üzem óvodásainak, 14 több- gyerekes családnak egy-egy kis melegítőt a télre és két nagyon nehéz körülmények között élő asszonynak pénzt juttattunk. Tudom, hogy ez csak egy csepp volt az óceán­ban, dehát kevés volt a pénz. Legközelebb majd másokon igyekszünk segíteni. — És ne feledkezzünk meg a támogatásról sem — szól közbe a nőtanács egyik tagja. A vállalat vezetősége, a párt- szervezet és a szakszervezet minden segítséget megad a munkánkhoz. Elértük, hogy a többgyerekes anyákat, állapo­tos asszonyokat nem osztják be éjjeli műszakra. — Igen, fentről minden se­gítséget megkapunk és mert eredményt érünk el, az asszo­nyok minden problémájukkal hozzánk fordulnak — szól új­ra Sinkovicsné. — Nemrég az egyik kislány panaszolta el, hogy állapotos. Kért, beszéljünk a fiúval ve­gye feleségül, mert nagyon szeretné megtartani a gyere­ket. Azóta boldog házasok; Nagyon örülünk neki. Kinn az előcsarnokban né­hány asszony áll az egyik osz­lop körül. Szavuk nem hallik be, de kézmozdulataik is éke­sen beszélnek. — Hát ez már kritika, ha nem is építő — magyarázza Sinkovicsmé. Mindenkinek nem tudtunk adni és most azt igyekeznek bizonyítani, hogy kivételezünk, igazságtalanok voltunk. És ilyenkor hiába mondom, hogy majd legköze­lebb, nem ez volt az utolsó nap a világon. — Szép terveink vannak, amelyekkel segítségére leszünk üzemünk asszonyainak. Meg­kérjük az üzemi orvost, tart­son előadást a gyermekpara- lizisről, egészségvédelmi elő­adásokat rendezünk, ahol min­denki, minden kényes kérdé­sére feleletet kap. Sok iskolás­gyerekünk van, az iskola meg messze esik az üzemtől. Meg­kértük a pedagógusokat, jöj­jenek ki hozzánk, hogy az anyák munkaidő után érdek­lődhessenek gyermekük elő­meneteléiről, tanácsokat kér­hessenek, hogyan kell nevel­ni otthon az iskolás kisember­kéket. — Kevés időnk van, nem telik haszontalan ülésezésre; És ha akad pár percnyi sza­badidőnk, magunk és egyben minden asszony érdekében dolgozunk, hogy el ne veszít­sük bizalmukat, szervezetünk egyetlen biztos alapját;

Next

/
Oldalképek
Tartalom