Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)
1957-09-01 / 105. szám
1957. SZEPTEMBER 1. VASÄRNAP CiHap 5 A Pest megyei Hírlap vitafóruma: j Szentendrei Tanács ßa' Sí tál elnökhelyettesének hivatali szobájában vagyok. A berendezés két kiszolgált íróasztalból, a hozzávaló egyszerű fakarosszékből és néhány, a vendégek kényelmét szolgáló kárpitozott ülőbútorból áll. A falon egy ütőóra és egy hatalmas olajfestmény, — Milyen ebben a városban a családi élét? — kérdezem. Sziráki Ferenc, akit csak két hete neveztek ki a város egyik vezető tiszviselöjéyek, gondolkozik egy kicsit, hogy hol is fogja meg a választ. Azután felpattan a helyéről, a képhez lép és egy kicsit tanárosan magyarázni kezd: — Ez a festmény a tizenhetedik századbeli Szentendrét ábrázolja az előtte hömpölygő Dunával. Most is így néz ki. Nem változott, nem épült, csak a lakói szaporodtak. A dunaparti templom melletti ház azonban eltűnt. Nem bontották lé, magától omlott ösz- sze. A dunaparton sorakozó épületekbe felhúzódott a nedvesség és velük együtt a tüdőbaj ... — A közeli kőbányák fejtését megállás nélkül vontatják a traktorok a városon keresztül — folytatja — úgy. • hogy süppedni kezdenek az utcák és megrendülnek a házak alapzatai. A lélekszámmal és forgalommal együtt növekszik a por és a szenny is. Vizünk ugyan van bőben, dé nincsen csatornánk... j\jéhány szót ejt még a fils loxéráról is. amely két emberöltővel ezelőtt elpusztította itt az ország egyik legjobb bortermő vidékét. De mint mindjárt kiderül, ez is szorosan a témához tartozik. — A megélhetéshez ma már okvetlenül szükséges a budapesti munkavállalás. Emiatt Szentendre mindkét nembeli kenyérkereső népének hetven százaléka naponta három órát tölt vasúton. Dé hogy meggyőzőbb legyen, elkísér a város családügyi szakértőjéhez. Kerekes tanárhoz, a város közszeretetnek örvendő „Pali bácsi"-já- hoz, aki fent lakik a „hegyen" Szentendré legmagasabb pontján. Amíg a hosszú Bartók Béla úton heves kutyaugatástól kísérve elérkezünk Kerekes Pali bácsi kúriájáig, végighallgatok egy kis történetet, ami fényt vet ennek a népszerű pedagógusnak nevelési metódusára. Pali bácsi egyik késő délután éppen „korrepetál” a gyerekekkel, amikor beront hozzá egy szülő. Csak úgy pattan az ajtó. Az asszony igencsak háborog: — Mit csinált a fiammal? Miért zárta be tegnap? — vonja kérdőre a tanárt. Pali bácsi ártatlan ábrázat- tal kérdi: — Most hogyan jött be Julis néni az ajtón? „Julis néni” meglepődik, hogy a tanár tudja, hogyan szólítják őt ebben a városban, ez egy kicsit csillapítja haragját. Egyébként nem érti a kérdést. — Hát hogyan jöttem volna? Ügy, hogy kinyitottam ... — No látja kérem — felel rögtön Pali bácsi — ez az ajtó mindia csak így van bezárva. Közben pedig odaszól a tanteremben kuksoló gyerekekhez: — Mindenkit figyelmeztetek, hogy amíg a leckét nem csinálta meg, innen nem megy haza! / uUs néni már kezdi érteni a dolgot. Pali bácsi végleg tisztázza az ügyet: — Tudom hogy sok szülőnek nincsen ideje a gyerekkel foglalkozni. Nincsen ideje még arra sem. hogy kihallgassa a leckéből. Azt hiszem, örül. ha segítek a fiának... Az ilyen módszerekkel Kerekes Pali bácsi harminc éven keresztül nemcsak nagyon sok gyermeket, de nagyon sok szülőt is megnevelt Szentendrén. Most azonban nem látja a kérdést ilyen egyszerűnek. — Az élet megváltozott — mondja, miután helyet foglalunk a nagy lakás verandáján. — Tavaly kétszáznegyvenen akartak beiratkozni a napközibe. Az igazgatóval együtt alaposan megvizsgáltuk a helyzetet. Kiderült. hogy mindenki igényjogosult, mert valamennyinek szülei dolgoztak és senki sem akadt, aki otthon a gyermekre ügyeljen. Mégsem tudtunk felvenni többet, mint nyolcvanat. Százhatvanról lemondtunk az utca jat>ára. Az pedig rossz nevelői Még nem tudom, hogy az idén hány jelentkező lesz. A lakosság szaporodását figyelembe véve. azt hiszem, többen fognak jelentkezni. Egyébként én nem értek egyet azzal sem. hogy akinek egy nagymamája van otthon, azzal már minden rendben van. A mai iskolai követelmények olyan magasak, hogy a szülők java része, ha akarna sem tudna segítséget nyújtani gyermekének a tanulásban. jy-erekes Pali bácsi véle- * » menye szerint a gyermeknevelés kérdésében a lakás nem játszik fontos szerepet. — Ha a szülő durva modorú, vagy hadilábon áll egymással — fejtegeti —, ajkkor az egy kis lakásban éppen olyan rossz hatással van a gyermekre, mint egy nagyobb lakásban. A lakáskérdés nem változtat a szülők nemtörődömségén. Például most bukott el egyik tanítványunk az ötödik osztályban harmadszor. A szülők — vasutasok — annyi fáradságot nem vettek maguknaik. hogy nyáron át figyelemmel kísérjék gyermekük készülődését a pótvizsgára. Szerencsétlen fiú egy szót sem tanult. Egy másik példa: az előbb járt itt egy szülő és bepanaszolta az egyik tanárnőt, hogy az nem értesítette őt időben fia rossz előmeneteléről. Kiderült. hogy az évi nyolc szülői értekezlet egyikén sem jelent meg. Azzal védekezett. hogy egy 'környékbeli textilüzemben dolgozik, földje is van és a piszke sok elfoglaltságot ad. — Mi a megoldás? Sziráki elvtárs véleménye szerint a négyezer hold szőlőt bérbe kell adni a kétlaikiak- nak. Akkor minden üzemi dolgozó családnak jut egy-két hold. Így megjavulnak az életviszonyok és megindul a bortermelés. Kerekes Pali bácsi szerint több napközivel enyhíteni lehetne a gyermekes családok helyzetén. A két beszélgetés eszembe juttatja az elnökhelyettesi szoba falán függő festményt. Igen, én is ilyennek látom a várost. Talán szebbnek. A régi századbeli festő a mai életet, az embereket nem tudta telefesteni. Akik ma itt élnek, arra törekednek majd, hogy egy mai művész ecsetje mielőbb új városképet fessen Szentendréről. r*eszéljünk őszintén és bát- -D ran: Nem lehet egyetérteni azzal, hogy a lakásnak nem jut fontos szerep a családi életben. a gyermeknevelésben. Szentendrének ma tízszer annyi lakosa van. mint volt akkor, amikor a festő ehhez a sokat emlegetett képhez a palettáján a színeket kikeverte. Háromszor annyi lakosa van, mint egy fél századdal ezelőtt. Es hányszorosan megnőveke- dett igényekkel! Elkerülhetetlenné válik tehát az, hogy jóvátéve az elmúlt évtizedek súlyos mulasztását, Szentendrét, az értékes hagyományok és történelmi patina megőrzésével új várossá építsék és alaposan megnagyobbítsák. Az új Szentendrének egészséges lakóházakra és csatornázott utcákra van szüksége. Felvetődik az a kérdés is: helyes-e, hogy a lakosság két- laki életet folytasson, vagy hogy a kétlaki emberek feltétlenül Budapesten vállaljanak munkát? A kétlakiság általában kifárasztja az embereket és többnyire megfosztja attól az időtől, amit a családjával tölthetne, kultúrálódás- ra és pihenésre használhatva fel. Alaposabban meg kellene OKOKAT KUTATVA! S Z TA R O K vizsgálni ezt a kérdést és csak azután foglalkozni azzal a témával, hogy alakítsák ki Szentendre lakosainak jövőbeni életét. Mindez nem gátolhatja azt, hogy menetközben a családi életek gondját orvosolni próbáljuk, A két beszélgetés olyan f* emberekkel folyt, akik szinte hivatásszerűen foglalkoznak a családi élet kérdéseivel. Egy-két igen fontos probléma máris felvetődött, de az igazság teljes megismeréséhez és a problémák, kielégítő megoldásához még számos adat felkutatása szükséges. Éppen ezért a családi életet vizsgáló munkánkat tovább folytatjuk Szentendrén és másutt is a megyében, E vitaindító cikk után várjuk olvasóink hozzászólásait is. Kalotai Gábor Amivel egyetértünk... A Pest megyei Hírlap két | ízben közölt tápiógyörgyei le- | velezőktől levelet, amelyben a I földművesszövetkezet kerthe-1 lyiségének — mint Tápiógyör- | gye egyetlen szórakozóhelyé- I nek — hiányosságait kifogásol- | ták. A levelekben foglaltak egy | része megfelel a valóságnak, § ugyanakkor a levelek írói § olyan dolgokat is állítottak, | melyek nem állnak fenn. Nem tartjuk helyesnek, hogy 1 egyesek a meglévő hibákat el- | túlozva, ferde képet festenek | szövetkezetünk munkájáról. A valóban meglevő hibák j kijavítására a szükséges lépéseket megtettük. Az udvariatlan felszolgálókat felelősségre vontuk, rendeztük a sön- tésben való kiszolgálást és az árakat is. Jövőre tervbe vettük a szórakozóhely jelentős bővítését, korszerűbbé tételét. Reméljük, hogy mindezek alapján a Sörkert a község lakosainak kedvenc szórakozóhelyévé válik. A Tápiógyörgyei Földművesszövetkezet vezetősége Aki szép és aki nagyon tehetséges Is: Gina Lollobrigida Aki csinosnak csinos, de tehetsége helyett a körülötte csapott reklámhadjárat biztosítja hírnevét: Jayne Mansfield Nevetés a paradicsomban George Helcart Kansas állambeli különc mindig rosszul élt feleségével. Nemrég meghalt és 700 000 dollárt kitevő örökséget végrendeletileg arra a férfire hagyta, aki hajlandó elvenni özvegyét. Valóban egyedülálló bosszú! A Pest megyei SZMT elnökségi ülésén éles hangon foglaltak állást olyan súlyos hibák ellen, amikor munka nélkül fizetnek ki sokezer forintot a lézengeni „nem akaró!’* munkásoknak. Lényegében itt törvénysértő, helytelen határozatokról van szó. Például Cegléden egy hivatalsegédnek több mint 10 ezer forintot, Kénosz Juliannának, a ráckevei gimnázium takarítónőjének hatezer forintot fizettek ki munka nélkül. Különösen tanulságos a ceglédi végLEGYEN POSTÁSOK NAPJA IS! A vámo6mikólái postahivatal virágos parkjában bensőséges ünnepséget rendeztek a szobi járás postás dolgozói. A postásnapon legnagyobb számban a szobi posta dolgozói jelentek meg, Taliga Lajos hivatal- vezető vezetésével. A megjelenteket a vámos- mikolai postahivatal vezetője köszöntötte házigazdaként. Az egybegyűltek ezután meghallgatták Kapicz Gézának, a járási szakszervezeti csoport vezetőjének beszámolóját. — A ! szakszervezet az elmúlt félév- j ben olyan eredményeket ért I el a postás dolgozókért vívott harcban, melyet eddig soha nem remélhettünk — mondta ! többek között Kapicz Géza A beszámolót vita követte, i melynek során a felszólalók 1 számos érdekes kérdést vetettek föl. Többek között kérték, hogy a vasutasnaphoz hasonlóan, minden évben ünnepeljék meg a postások napját is, kapjanak a postás dolgozók egyenruhát térítés nélkül. A vita után a szakszervezeti csoport könyvekkel jutalmazta a legkiválóbbakat. Az ünnepséget ebéd követte, ahol nem hiányzott a jó hideg sör és a tüzes soltvadkerti bor sem. S a vidám zeneszó mellett a kis virágos kertben táncraperdültek a fiatalok és idősek egyaránt. így barátkoztak össze még jobban, még mélyebben a postás dolgozók. Abban a reményben váltak el, hogy jövőre talán országos viszonylatban tarthatják meg majd a postások napját. Reméljük mi is, hogy úgy lesz. rdhajtó bizottság esete Kubá- nyi hivatalsegéddel. Nem egy esetben kijelentették a VB-nél, hogy a TEB határozatát nem hajtják végre. Mi lett a vége? A ceglédi járásbíróság 500 forint pénz- büntetéssel sújtotta a Ceglédi Városi Tanácsot. Az SZMT elnökségi ülésén hangoztatták: helyes volna, ha a bíróság felelősségre vonná azokat, akik nem hajtják végre a TEB határozatát. Más megnyilatkozási formája is van ennek az embertelen, felelőtlen munkának. Előfordult, hogy egy dolgozót áthelyeztek a helyi szervek nyomására, bár tudták, hogy az eljárás törvénytelen. Ilyen esetben a dolgozó nem fordul az egyeztető bizottsághoz, mert nagyon jól tudja, hogy úgy sem lenne ott nyugalma, maradása a helyi szervek miatt. Egy tanítót áthelyeztek olyan ■helyre, hogy körbe kellett utaznia a nagykáta—ceglédi vonalat, mert ahová küldték, nem volt lakása. Végül azt tanácsolták, keressen más állást. Kapott is, hiszen semmiféle fegyelmi ítélet nem volt ellene. Viszont több mint 2000 forint költsége támadt az áthelyezés miatt. Világos, hogy a tanácsnál az ilyen áthelyezési szellemet meg kell változtatni. Fel kell hívnunk a dolgozók figyelmét egy fontos körülményre. Ha a dolgozó nem fellebbezi meg az áthelyezést, — még ha törvénysértés történik, is, az egyeztető bizottság nem tehet semmit. Panasz nélkül nincs joga, hogy közbelépjen. A szakszervezet azonban látja, hogy az áthelyezés törvénysértő, tehát élhet a panasz jogával. Itt erősen előtérbe lép a szakszervezet érdek- védelmi szerepe és ezt maradéktalanul be is kell tölteni, így válik majd a szakszervezet nemcsak rokonszenvessé a dolgozók előtt, hanem nélkülözhetetlen védővé is. Megtörtént, hogy egyeztető bizottsági tagot behívtak a j szakszervezetbe és egy hónap múlva elbocsátották. Van eset, hogy egy esztendei munkabért kell a vállalatnak ilyen ügy miatt kifizetnie. De felelősségre vonás a tanács részéről nem történt. Az ülésen az ilyen esetek miatt Donaberg elvtárs konkrétan javasolta, hogy az SZMT forduljon a felsőbb szervekhez, oldják meg intézményesen a felelősségre vonást. Elhatározták, hogy a jövőben többet foglalkoznak a megelőző, felvilágosító munkával és igyekeznek megelőzni az EB tárgyalásokat; Itt meg kell mondani, hogy hiba van a törvény szövege kö^ rül is, mert az MT. 29. §. 11; (2) bekezdése értelmében csoifc a szakszervezeti küldöttet nerh lehet elbocsátani, de a vállalattól kiküldött EB tagtíkai igen, Nagyon érdekes volt az' eb nökségí ülésen Bozóki ügyész felszólalása. Hangsúlyozta a helyi szakszervezetek feladatát és felelősségét. — Ha a szak- szervezetek komoly tekintélyt akarnak szerezni az üzemben; — mondotta —, akkor jobban álljanak ki a dolgozók, mellett* még akikor fs, ha nem tesz panaszt a dolgozó. Azért nem tesz panaszt, mert nem bízik az egész dologban. Megtörtént; hogy valaki beteg volt, elbocsátották, és emiatt nem tett panaszt. A szakszervezetnek itt lényeges szerepe lett volna. Lényeges lenne, hogy megakadályozzák a fúrások miatti elbocsátásokat. Az ilyen emberekért is a szakszervezetnek kellene talpára állnia. Néha igyekeznek meggyőzni a párt- szervezetet és akkor a szak- szervezet nem mer szót emelni. Ebből látszik, hogy nemcsak a helyi szakszervezetben, de sokszor a pártszervezetben is hiba van. Érvényt kell szereznünk annak, hogy ne lehessen elbocsátani a szakszervezet funkcionáriusait a felettes szakszervezeti szerv jóváhagyása nélkül. Nagyobb biztonságot és bátorítást kell adni az ilyen szakszervezeti funkcionáriusnak és a visszás eseteket a sajtóban is ismertetni kell, Senki sem felelős a munka nélkül kifizetett ezresekért? Intézmé nyes felelősségre vonást
