Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-01 / 105. szám

Néhány szót a mai fiatalokról

„Borzasztó, milyenek ezek a mai

fiatalok“ — hallani itt is, ott is az idősebbektől. Azután példák sokasága következik, amelyekből az csendül ki. hogy a mai fiatalok durvák, tisztelet- lenek, romlottak, szemtelenek, és a jó ég tudná felsorolni mindazokat a jelzőket, amelyek ilyenkor elhangzanak. A panasz-özön aztán rendszerint ezzel a sokatmondó felkiáltással végződik: „bezzeg az én időmben!;..“ Vagy: „bezzeg az én anyám nem tűrte volna:;.1’

•— Hát lássuk csak. hogy is állunk ezzel a kérdéssel? Először is le kell szögeznünk, hogy nem szabad általánosítani; kétségtelenül vannak azonban olyan fiatalok, — sajnos nem is kevesen, — akikre ráillenek a fentebb Idézett jelzők. Naponta találkozhatunk velük az utcán, járműveken, szórakozóhelyeken. Idetartozik többek között az a típus, amelyik mereven kitekert nyakkal bámul kifelé a villamos ablakán, s mímelt érdéklődéssel figyeli a százszor megunt látnivalókat. Mellettük pedig kínosan erőlködve kapaszkodik a fogantyúba egy terhes anya. vagy egy botra támaszkodó, rokkant öreg ember. Ezek a „jószívű- ek“ — így nevezem őket magamban, idézőjellel, — akik nem bírják nézni a minden zökkenőre gyámoltalanul tántorgó öregeket, — Í9V hát inkább kibámulnak az ablakon. Vagy ki ne találkozott volna még nyegle, hangoskodó suhancok- kal, akik sorbanállásnál „gyerekkel vagyok” felkiáltással, röhögve tolakodnak előre, letiporva maguk előtt mindent és mindenkit. Közös ismerősünk az az ifjú is. aki a moziban, ■— ahol az Eiffel-tornyot utánzó frizurájától semmit sem lát a háta mögött ülő idős asszony, —- arra a csendesen elsuttogott kérésre, hogy csússzon lejjebb egy kicsit a székén, hangosan és méltatlankodva vágja vissza: „ne murizz, öreglány, én is megváltottam a je- gyemet!“

Igen, Ók 3Z0k, akiknek a nő. —

harminctól lefelé — „csaj", attól felfelé pedig „öreglány“, ök azok, akik, ha tolakodás közben fellöknek valakit, bocsánatkérés helyett elküldik „valahová". Ök azok, akik nagyapa korú férfiaktól így kérnek tüzet, szemtelen bizalmaskodással: „szabad egy kis tüzet tata? Vagy nem tud maga nékem csak virágot adni?!“

Idetartoznak aztán az italboltok. éjszakai lebujok 16—18 éves törzsvendégei, a pornográf képek „műgyűjtői”, a triplatalpú „csukákban“, csőnadrágban és ízléstelen nyakkendőkben pompázó, (rendszerint piszkos körmű és mosdat- lan szájú) „szeladonok", a tánciskolái botrányhősök, az utcai verekedők, a hangosko- dók, s aszfaltbetyárok minden válfaja.

Minek tagadnánk, vannak ilyenek. De az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy „bezzeg az én időmben“ is voltak! Ez azonban nem menti azt a tényt, hogy ma is vannak. Ma nagyobb baj, nagyobb szégyen, hiszen az általános tankötelezettség kiterjesztésével, a megnövekedett művelődési lehetőséggel, szociális intézmények létesítésével, az ifjúsági szövetségek életre hívásával éppen ezek ellen kellett és kell leginkább harcolnunk. Ennek a harcnak már eddig is vannak eredményei. Ez azonban kevés. Többet, sokkal többet kell tennünk az ifjúság kulturális és erkölcsi neveléséért: többet, sokkal többet kell tennünk a családvédelem, a szociális bajok megoldása érdekében!

Hány olyan esetettudnánk felsorolni,

amikor egy durvalelkű rosz- szulnevelt fiatalról kiderült, hogy tulajdonképpen nem is rosszul, hanem sehogysem nevelték! Apja, anyja dolgozott, s a gyermeket „sajnálták" napköziotthonba adni, — mondván, hogy az majdnem olyan, mint a menhely. — s a gyermek elcsavargott az iskolából, jóformán az utcán nőtt fel; Vagy hány olyan eset fordul elő, amikor egy erkölcsileg romlott, trágárbeszédű fiúról megtudjuk, hogy szülei még kisgyermek korában szétváltak, s a fiú egy szobában nőtt fel a — finoman mondva — szerelemből ipart űző anyjával, vagy mostoháit sűrűn váltogató apjával. Legalább

ennyire káros a gyermekre az olyan családi környezet, ahol naponta szemtanúja lehet az iszákos apa durvaságának, a veszekedésnek és verekedésnek. Vannak aztán „nagymama kedvencei“, vagyis olyan gyermekek, akiket a szülők elfoglaltsága. vagy nemtörődömsége miatt egyedül a munkában megtört, tisztességben megőszült nagymama nevel fel, tökéletes majomszeretet- ben. a szigor és az okosan alkalmazott fenyítés teljes mellőzésével. Ezekből a nagymamákból lesznek idővel a „nyanyák” és az „öreglányok“, unokáikból pedig elkényeztetett. önző, modortalan ficsu- rok.

Bevezetőmben azzal kezdtem, hogy nem szabad általánosítani. Nem lennénk igazságosak, ha nem beszélnénk azokról a fiatalokról is. akik éppen az ellenkezői a felsorolt típusoknak: szerények, tiszte- lettudóak. munkában vagy tanulásban szorgalmasak, áldozatkészek. Mert ilyenek is vannak! Sőt, ezek vannak többen! Csakhogy, éppen a szerénységükből fakad, hogy nem olyan szembetűnőek, mint amazok. Ezek közé kell sorolnunk a termelésben kitűnt, élenjáró ifjúmunkásokat, a széncsatában derekasan helytállt bányász fiatalokat, az ifjúsági mozgalom áldozatkész harcosait, az árvíz elleni küzdelmek névtelen hőseit, és azt a sok, tízezer, százezer fiatalt, akik nem követtek el különösebb hőstetteket, csak éppen szorgalommal. kitartással, becsülettel tesznek eleget a rájuk háruló feladatoknak. Ezeknek a dicséretből, elismerésből sosem jut annyi, mint amazoknak a szidásból. Valahogy úgy gondoljuk, hogy ezekkel nem kell annyit törődni. Pedig kell, ezekkel is. meg amazokkal is, akikkel annyi baj van. Törődni kell velük, minden fiatallal, aki ebben az országban él. Adni kell nekik és követelni tőlük! Közös itt a felelősség; a szülőké, pedagógusoké, az ifjúsági szervezeteké, az egész társadalomé;

A hogyan-ra és miként-re olvasóinktól várjuk a választ.

Nyini Éva

{«CHiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiHiiitiiiiiiiiiiiiiiiiuiiifiiiiifiitiiiiiitiiiiitiiiiiiiiniiimiiifiittiitiiiiiiimiiiiittiiíKiiviitifiiimitiiffiiifiniiiintimiiifitíKfiKdj'iiiisuiafttiuiiiiimotifftiniiiHimfiiiiif

LÁTOGATÁS BUDAPESTEN

Nincs már semmi baj, mind a ketten megvagyunk, és innét üzenjük haza: nincs szebb, mint a Halászbástya.,,

HETI ÉTREND

Héttő: Tejfeles burgonya leves, szilvásgombőc.

Kedd: Töltöttpaprika, leveles tepertős pogácsa;

Szerda: Tarhonya leves, rakottkel, kukorica.

Csütörtök: Sóska leves, marhapörkölt galuskával, gyümölcs.

Péntek: Zöldség leves, túróscsusza tepertővel, szőlő.

Szombat: Gomba leves, zöldbab főzelék vagdalt hússal, gyümölcs.

Vasárnap: Húsleves, sertéskaraj egybesütve, zsírban sült burgonyával és savanyúsággal, túrós palacsinta.

ELKÉSZÍTÉSI MÓDOK:

Rakott kel: Három-négy személyre 1—1.20 kg-oa kelkáposztát veszünk. Több lében megmosva, leveleire bontjuk. Fövő sós vízben puhára pároljuk, s a vizet szűrővel lecsorgatva róla, ujjnyi széles metéltekre vágjuk. 20—25 dekagramm darált sertéshúst káposztatöltelékhez hasonlóan fűszerezünk, majd zsírban, kevés vízzel, fedő alatt puhára pároljuk. 10 dekagramm rizsát sósvízben szintén puhára főzünk és a hússal összekeverjük. Kizsírozott, zsemlyemorzsával behintett lábasba felváltva rakunk egy sor kelkáposzta metéltet, egy sor rizseshúst. Olvasztott zsírral, pár kanálnyi tejjel, két deci tej- feUel készült keverékkel minden húsréteget lelocsolunk. Legfelül kelkáposzta réteg legyen, a maradék keveréket tetejére öntjük, sütőben megsütjük.

Hát igen, messziről jöttünk, s bizony most tájékozódni kell, hová is menjünk

Hopp, már itt is vagyunk. Igaz, még csak én. A barátnőm? Most szalad felfelé a lépcsőn

Tfajfaén,

T?É»L A-P-Ó

ÓH egyszer egy öregasszony meg egy öregember; kis házikóban éldegéltek tkettecskén egy nagy pusztaságban. Szegények voltak, mint a templom egere. Az öregember hol ide, hol oda járt munkába, de pénzt nem sokat látott. Amit kapott, kétfelé osztotta; az egyik felét eldugta egy ócska harisnyaszárba. Így tett éveken át. Egyszer azt mondta az öregasszonynak;

— Asszony, vigyázz a pénzre; jó lesz majd, ha eljön a tél.

Egy szép napon elment hazulról az ember. Egyszercsak kopog valalki, öreg vándor áll a kapuban, alamizsnát kér. Az öregasszony behívja, vacsorát ad neki;

Megkérdezte, hogy hívják.

t— Tél a nevem — felelte az öreg.

<r— Hát te vagy az a Tél apó? Akkor a tiéd ez a so\k pénz! — mondta az öregasszony. Előhúzta a harisnyaszárat, amely majd szétrepedt az aranyaktól. Csodálkozott is az öreg Tél, de persze eltette a harisnyát és odébb- állt.

Amikor a házigazda hazatért és asztalhoz ült, az asszony megszólalt:

■— itt járt Tél apó, elvitte a pénzt.

— Mit beszélsz?! — kiáltott rémülten a férje. — Csak nem adtad oda a pénzt valakinek?!

— Dehogy nem — felelte az öregasszony. —- Egy öreg járt itt, azt mondta; Tél a neve. Odaadtam neki a harisnyát.

— Koldusbotra jutottunk “ mondta az öregember. — Most aztán szedhetjük a sátorfánkat!

zonnal szedelőzködtek és otthagyták a házikót. Csák az ócska ajtót vette hátára az öreg, hogy útközben azon aludjanak.

Egy árva garas nélkül bolyongtak az országúton. Ott érte őket az éjszaka,; nem volt hol álomra hajtani fejüket. Egy vénséges vén fa került az útjukba.

— Itt fogunk aludni — mondta az öreg; azzal ajtóstul felmászott a fára, és maga után húzta a vénasszonyt. El is aludtak a fa tetején. Egyszer csak lábdobogás verte fel ólkét álmukból.

— Valaki jön — mondta feleségének az öreg. — Maradj csöndben; egy szót se szólj,

még ha leszakad is az ég.

Azzal kidugta fejét, hogy lássa, mi történik,.

Emberek gyülekeztek a fa alatt.

—■ Ez a hely épp a legjobb a tűzrakásra. Itt nem érhet el az eső — mondták az emberek. Elemózsiát szedtek elő és falatoztak.

Kapitányuk megparancsolta, szedjék elő a pénzt. Kiforgatták minden zsebüket. Ámult- bámult a mi emberünk a fán; velük együtt számolta a sok lopott aranyat. A kapitány mindnek adott egy keveset és a javát megtartotta magának.

Egyszer csak veszekedés tört ki odalenn a zsákmányon. Az egyik rabló felkiáltott:

— Az ördög vigyen el benneteket!

G

ondolt egyet az öreg; közéjük dobta az ajtót és nagyot rikkantott:

— Ne fesd a falra az ördögöt, mert megjelenik.

Jaj de megijedtek a rablók! Futottak, mint a veszekedett, otthagytak csapot-papot. Az öreg meg a felesége egy-kettőre lemászott a fáról, összeszedték a pénzt.

— Most már nincs mitől félni; ha akar, háromszor is eljöhet Tél apó — mondta vidáman az öreg.

Hazavitték a sok aranyat, ócska putrijukba. Még ma is boldogan élnek, ha jneg nem haltaki

A hosszú élet titka...

Nincs szükség semmiféle különleges életmódra, tudományos receptre, ha megfogadjuk HOHN KNITTEL, a híres regényíró tételét. Fejtsük meg a mai keresztrejtvényt és ha úgy gondoljuk fogadjuk meg a tanácsot, mely a függ. 26. és a vizsz. 21. sorokban található.

Vízszintesen: 1; Nagy hajcihő, üres zsebekkel. 14. Erre a helyre. 15. Férfinév. 16. „Házi” rovar. 17. Cigánygyerek. 18. A Duna vége. 20. Saláta. 23. Ilonkácska. 24. Ismételve. 27. Kémszer a vegyi vizsgálatoknál. 29. Bácsika falusi rövidítéssel. 30. Samu Rezső névjele. 31. A német ábécé utolsó' betűje. 33. Jel, jegy — németül. 34. Előidéz. 36. Mezőgazdasági gép. 38. Babér- koszorú illeti. 40. Bent forog. 41. Négylábú. 43. A Rajna svájci mellékfolyója. 44. A Ludolf féle szám.. 45. Jázminillat rövidítve. 49. Záporral fürdető. 51. Magasra emelé. 52. Lásd! 53. Szibériai folyam. 54. Alkata. 56. Madárbörtön. 59. Életet adó. 61. Hármat jelent görög számösszetételekben. 62. A bolha vége. 64. Mely személyre? 65. Adat a statisztikai összeíróiven. 68. Költöző madár. 70. Fejtelen fényképezés? 71. Néha az asztalra is kerül. 73. Mária egyszerűbben. 74. Iparosember.

Függőlegesen: 1; Végeredményben népbolonditás volt a régi Kómában. 2. Női név. 3. Dunántúli megye. 4. Allatalátét! 5. Tagadószó. 6. A Rajna mellékfolyója. 7. Ezerszáz római számmal. 8. O. S.

U. 9

................-Hood, angol legendák

h

ires alakja. 10. A leghátul jövő. 11. Sarolta kissé kedvesebben. 12. Farsangi ennivaló, eléggé hiányosan. 13. Szidalmazó. 19. Francia zeneszerző (Ha én király volnék). 22. Elpusztít. 25. Hivószó megkeverve. 28. Csatakiáltás. 29. Italos ember jelzője. 3*2. A siker kivívás érdekében erőszakol. 33. Vadászkutya. 37. A növény része. 39. Támogatják. 42. Vége a tornának. 43. A bürokrata mindene. 46. Kostoló. 47. Kezdetben erkölcsös. 48. Tervszerű megelőző karbantartás. 50. Haditett. 55. Tea Bécsben. 57. Srej- bol? 58. Testforma. 60. Sem én, sem te . ; . . ; 63. A mohamedán paradicsom csodaszép szüzei. 66. jég — németül. 67. Itten folyadék. 69. Aszódi Munkás Egylet. 71. 105 — római számmal. 72. Arany Erzsébet. ^

Beküldendő a keresztrejtvény megfejtése 1957. szeptember 18-ig. A rejtvény helyes megfejtői között 1* értékes könyvet sorsolunk

ki;

Az augusztus ll-i rejtvényeink helyes megfejtése: i.. „nem vagyunk az élet urai, ámde harcba tudunk szállni vele.” Névjegyrejtvény Párád, Balatonszabadi, Zebe- gény.

Könyvet nyertek: Toronyi Mária Bpest, XVII. Rákoshegy, Rákóczi u. 85, =! Geszner Jenőné Nagykörös, X. Tátra u. 3. — Szabó László Vámosmikola, Szabadság u. 15. - Balogh János Szigethalom. — Hop váth András Ecser. Rákóczi út 23- Budaházy Béla Sziget szentmik lós, Thököly út 66. - Szilágyi Is? ván rendőr tizedes. Nyáregyháza Diófasor út 105. — Horváth Vilnvl Budapest. XIV. Szenttamás u. 17

— Dallos Andor Isaszeg, Szeri györgypuszta. — Béres Benjáirl Tápióbicske, Kossuth Lajos u. 4»