Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-01 / 105. szám

1957. SZEPTEMBER 1. VASÄRNAP r'%^iVf«P 3 „SZELLEME BÖLCSŐJÉT ITT HŰ ANYA ŐRZI..."? Aszódon készülték' a felvételek, a volt evangélikus gimná­ziumról; 1835-től 1838-ig idejárt Petőfi Sándor, s napjainkban idejárnak ország-világ Petőfi-tisztelői. Vajon ha külföldi vendég érdeklődik Petőfi aszódi isko­lája iránt, s le akarja róni kegyeletét, nem szégyelljük ilyen állapotban megmutatni? Erről beszélgetünk Aszódon a tanácselnökkel, valamint a megyei tanács művelődési osztályának illetékeseivel. Min­denki szégyenkezik. De mit lehet tenni? A helyi tanács tűri, hogy a lakók rongálják a műemléket; Sopánkodáson kívül mast nemigen hallunk tőlük; A megyei tanács szívesen hozna áldozatot, évekkel ez­előtt tervbe vette az épületben a Galga vidéki és Petőfi Mú­zeum elhelyezését, valamint az épület renoválását. De addig, míg nem látják biztosítva, hogy befektetésük nem lesz hiába­való (míg a lakók kiköltözése el nem kezdődik), a helyreállí­tási munkát nem kezdik meg. Ebben igazuk van. De mivel a megyei tanács művelődési osztálva Ígéretet tett arra, hogy a helyreállítási munkálatokat akár már a jövő évben is megkezdi, a községi s járási tanács illetékesei ala­kítsanak bizottságot, mely kidolgozza az épület renoválásának tervét. Dolgozzunk, hogy valóban elmondhassuk; — Petőfi szelle­mének bölcsőiét hű anya őrzi; Kisiparosok a szakmunkás utánpótlás szolgálatában Hogyan tároljuk az olajos magvakat? A magyar kéimwjwr a múlt­ban és a jelenben is sok di­csőséget és megbecsülést szer­zett népünknek, hazánknak. Nagy kár, hogy az elmúlt években a szektás politikai ve­zetés miatt háttérbe szorult és olyan világhírű szakmák, ame­lyek ezer éves hagyományok­kal rendelkeznek — ötvös és más művészi kézműipar —ki­halásra voltak ítélve. Pártunk és kormányunk sza­kítva a szektás nézetekkel, a szocialista iparosítás elsődle­gességének hirdetése mellett a lehetőségek határain belül, minden támogatást megad a magyar kisiparnak. Többek között lehetővé teszi, hogy a kisiparosok ipari tanulókat szerződtessenek. Amíg 1953—56 között bizo­nyos gyanakvás élt a kisipa­rosság között a tanulótartás kérdésében, addig most az új tanév megkezdése előtt a sta­tisztikák azt bizonyítják, hogy az iparosok nem kételkednek abban, hogy kormányzatunk megbecsülést és támogatást hirdető szavai egybeesnek tet­teivel. Ennek bizonyítására csak egy számot írunk le. Amíg az 1956—57-es tanévben 387 elsőéves tanuló kötött szerződést Pest megyében és mindössze 100 harmadéves ipari tanuló került szakmun­kás-vizsgára, addig az 1957— 58-as tanévben, kis híján, 700 fiatal Ikerül a helyiipari is­kolákba; Napjainkban fontos kérdés az ipari tanulók nevelése. So­kan úgy vélik, hogy a szülői ház felelős elsősorban a neve­lés sikeréért. Mások arról be­szélnek, hogy a pedagógusok, megint mások a mesterekre hárítanak mindent — mond­ván; a mindennapi munka for­málja a fiatalok jeliemét. Az igazság azonban az, hogy együttes erőfeszítésre, a csalá­di ház és az iskola és az ok­tatómester közös munkájára van szükség; Sok még a panasz, hogy az egyes mesterek lebecsülik az iskolát s arra hivatkoznak, hogy az ő inaséveik alatt nem volt lehetőségük a művelődés­re, a szakelméleti tudás elsa­játítására és mégis segédekké, később mesterekké váltak. Nem csoda tehát, ha nem is törődnek tanulóik iskolai ügyeivel, s egyesek nem en­gedik ipari tanulóikat az is­kolába. Vannak, akik nem ve­szik figyelembe a rájuk bízott fiatalok életkorát, és szembe­helyezkedve törvényeinkkel, túldolgoztatják ipari tanulói­kat — kétféleképpen is. Egy­részt megkövetelik a gyere­kektől, hogy iskolai napon is menjenek be a műhelybe, másrészt naponta nem nyolc órát, hanem többnyire kilenc­tíz, sőt egyes helyeken 12 órát is bent tartják és dolgoztatják a tanulókat. Van arra is pél­da, hogy a túldolgoztatás mel­lett az ipari tanuló nem kapja meg azokat a juttatásokat, vagy órabért, amit a törvé­nyek számára biztosítanak. Mint említettem, iparosaink döntő többségére nem ez jel­lemző. De nem tűrhető, hogy egyesek azt képzeljék. hogy kormányunk csak jogokat biz­tosít számukra, kötelezettsé­geket azonban nem. Pest megyében i6 iskolában kétezer helyiipari tanuló ta­nul. Többségük magánkisipa­rosoknál szerződött. Láthatjuk tehát, hogy a helyiipari ta­nulók sokaságának helyzete nem lehet közömbös számunk­ra. A Pest megyei igazgatók, a tanév megkezdése után mun­káltatói és szülői ankétokat rendeznek, ahol nyíltan és őszintén feltárják a jó és a rossz példákat. Mi úgy látjuk, hogy okos szóval sok mindent el lehet érni. Biztosak va­gyunk benne, hogy azok a kis­iparosok, akik látni fogják, hogy helytelen módszereik ká­rosak, egyre inkább illeszked­ni fognak ahhoz a többséghez, amely a kormánytól kapott jogok mellett a rája háruló kötelezettségeket is magáé­nak tekinti. « Ai új tané megkezdése előtt szeretettel köszöntjük az ipari tanulókat foglalkoztató Pest megyei kisiparosokat és mun­kájukhoz sok sikert kívánunk. Lukács László, a Pest megyei helyiipari iskolák megyei igazgatója. tökéletes utánzás Egy wellingtoni vadász be­szerzett egy farkashangot utánzó „csalogatót”. Legköze­lebbi vadászatán tapasztalhat­ta, hogy a „csalogató“ élet­hűen utánozza a farkashangot: egy megriadt vadmacska a szomszéd fáról a fejére ugrott, földre döntötte, összekaparta arcát, majd eliramodott. Napjainkban sok szó esik a különböző magvak helyes tá­rolásáról. Előzőleg már szól­tunk általában a különböző magféleségek helyes tárolásá­ról, melynek fő követelményei pontokba foglalva a követke­zők: a) gondosan tisztított és fer­tőtlenített raktár; b) szakszerű aratás és csép- lés; c) a cséplésnél előtisztítás, szelelőrostálás, esetleg szárítás, d) mag állapotának megfe­lelő raktári kezelése; Jelen esetben most az utóbbi pontról és az olajos magvak helyes tárolására adunk né­hány hasznos tanácsot. Az el­mondott általános szempontok minden vetőmag tárolására vonatkoznak. Mégis meg kell mondanunk, hogy az olajtar­talmú magjáért termelt növé­nyek magtermésének tárolása a fentieken túlmenő gondos­ságot igényel; Az Országos Méhészeti Szö­vetkezeti Központ megkezdte a kezdő méhészek mülépének szétosztását; Az elosztást a Mészövök, a megyei méhé­szeti szakbizottságokkal egyet­értésben végzik. Minden ez év­ben kezdő méhész, akinek méhállománya az 5 családot nem haladja meg és ezt a tényt a méhegészségügyi fele­lőssel igazolta, az illetékes földművesszövetkezet útján kaphatja meg a műlépet; Több gazdatársunk érdek­lődött, hogy miképpen hasz­nálhatná jel állatai takarmá­nyozására a napraforgó tá­nyérját. Erre rövid válaszunk a következő. Ha nagyobb mennyiségű készletünk van, úgy ezt legjobb az őszi általá­nos silózásnál a többi növény­féleséggel együtt, felszecskázva besilózni. A száraz napra­forgótányért keverjük össze cukorrépa szelettel, mert ez nemcsak tápértékét egészíti ki, hanem rostjait is megpu­hítja. Legkorábbi olajat adó nö­vényünknek, a repcének csép- lése már megkezdődött. Na­gyon kényes a tárolása. Eleinte legfeljebb 3—4 cm-es réteg­ben tároljuk és naponként la­pátoljuk át. Nagyon ügyeljünk kezelésénél arra, hogy a mag ne sérüljön meg, mert a sé­rült mag olaja a szabad leve­gővel érintkezve avasodni kezd és romlást indít meg. A gabonafélék termésénél 14—15 százalék víztartalmat igyekezzünk elérni, mint végső tárolásra alkalmas állapotot. Jellemző az olajtartalmú mag­vak tárolási igényeire, hogy a repcemagnál 9—11 százalék víztartalom az az állapot, ami­kor a tárolásnál nem kell be­fülledéstől tartanunk. Hasonló igényű a mák, a gomborka, a mustármag is. Az olajtartalmú magvaknál tehát fokozott gonddal járjunk el és a jó tárolás fő szabályának tartsuk a magvak minél gyor­sabb tisztítását. Országos Méhészeti Szövet­kezeti Központ a földműves* szövetkezetek útján a sonkoly- salakot kg-ként 4,50 Ft-ért: továbbá minden átadott 100 kg sonkolysalakért 8 kg mű­lépet ad. (Szakcsoporttagoknak és méhész-szövetkezeti tagok­nak kg-ként 60 Ft-ért, egyéb méhészeknek kg-ként 66 Ft- ért.) , Kísérleteket végeztek arra is, hogy a napraforgótányéro­kat pozdorjává szárították és azt kalapácsos darálóval meg­őrölték. Az így nyert zúzalék igen csekély takarmányérté­ket képvisel, fehérjetartalma alig haladja meg a 3 százalé­kot, tehát a jó minőségű kor­pának ez az aránya mintegy 1/3-ának felel meg. A felőrölt napraforgótányérokat, mint ballaszt-takarmányt inkább szarvasmarhák takarmányo­zására használjuk fel. Műlép a kezdő méhészeknek Ugyancsak újból átveszi a* Napraforgótányér, mint takarmány! Beszéltek nékem egy fiatal párról, aki ezen a halálvona­ton utazott. Gazdag angol fiú volt az ifjú férj, szegény ma­gyar lény az újdonsült asz- szonyka. Az örömszülők nem engedték őket pénteken vonatraszállni, lévén az .szerencsétlen nap".;! így kerültek szombaton a gyorsra, vasárnap a vagonok roncsai alá, a hét végén pedig a Vérmezőre. Az anya, aki vesztét okozta édes lányának, megtébolyodott. A kormányférfiak, akik 23 állampolgár halálát okozták, nem őrültek bele felelősségük­be. Komoran, ám méltóságtelje­sen, talpig gyászban állnak a Vérmezőn, meghatottak, talán még könnyeznek is. Kétségbe majd csak akkor esnek, mikor megtudják, hogy­ha j van . s: Nem sikerült a re­mekül kitervelt „hadművelet“ a kommunisták ellen. De még nem tudják. Még nyugodtak, állnak a katafalkok előtt, hallgatják Zsitvayt, az igazság hivatalos magyarorszá­gi apostolát, esetleg megjegy­zik súgva, hogy komikusán ug­rál az öreg kikent bajusza a hevesebb érzelemkitöréseknél. A hölgyek, akik közül sok — Madách Imre szavaival élve — „láttatni volt ott, s látni is ta­lán“. szóval a hölgyek bírál- gatjék a kosztümöket, nem egy valódi drága könnyet sír, hisz vetélytársnője lefőzte, bár ezt még önmagának se vallja be szívesen;, s De az 50 000 közül legalább a fele másféle ember, ők a nép. ők megrendültén állanak a ravatalnál;’ megrendültén- és nem érthetik, miért kellett ezeknek az embereknek el­pusztulnak? Ők tudják, hogy nem a kom­munisták tették. De akkor ki, és miért? Főleg miért? Ezt kérdi tőlem 26 esztendő után is egy vasutas a tragikus­sorsú Pintér sógornőjének kertjében; — Hát miért tette ezt az a Matuska? Hiszen csupa sze­gényt tett tönkre! És a sógornő csak ennyit mond: — Csúnya dolog volt ez a Matuskától! Az ő férje, Pintér Lajos test­vére is a vonaton utazott, meg is sérült. De máig sem érti, nem értik: miért? Nehéz is elképzelni ebben a csendes községben a „maga­sabb politika“ ilyesfajta „mes­terfogásait“. Hisz olyan nyugalmas itt minden; A járdákat nem akácok sze­gélyezik, hanem gyümölcsöt érlelő fák. Nyárelő idején cse- resnyét téphetsz az utcán. Ké­sőbb körte csábít, és senki se szól meg érte. ha éhed vered vele. Ősszel dió hullik eléd, édesbélű dió, télen pedig füs­töt pipálnak a házak, bodor füstöt, mint a csibukozó öreg­emberek. Az emberek kicsiny házuk apró kertjében foglalatoskod­nak. Békében élnek és béké­ben vénülnek; Találkoztam itt olyan öreg­gel — éppen Pintér sógornőjé­nek portáján —, aki 82 eszten­dős korában húzatta ki első fogát. Nyolcvankét éves — és megvan 31 foga! Ezt a diót — hogy miért robbantotta fel az a Matuska a vonatot — ezt a kemény diót megrágni azonban még ezek a jófogú emberek se tudják, XVII; Azután hazahozzák Matus- kát, megkezdődnek a kihall­gatások. Október 19-én átszállítják a merénylőt a rendőrségről a törvényszéki fogházba. Egy szemfüles újságírónak eszébe jut: kinyomozza, ho­gyan került Matuska Bécsbe. Kiderült, hogy a részvény- társasági igazgató és háztu­lajdonos már büntetve is volt... Azaz hogy csak lett volna, ha.:: Ismét a ha::s „Matuska Károly Szilvesz­ter különítményes tiszt volt, Héjjas csoportjában — írja a szemfüles — 1920. decem­ber 11-én azonban a bíróság bizonyítékok hiányában fel­mentette. A tanuk a tárgya­láson nem jelentek meg,” Az akkori riporter csak ennyit ír. Nem fűz a tényhez semmi megjegyzést. Én azon­ban szerencsésebb helyzetben vagyok. Leírhatom': hát csak próbáltak volna megjelenni azok a tanúk! Nem sokáig jelenhettek volna meg úgy ál­talában ! Gondoskodott volna erről maga Héjjas, Bibó, Framczia Kiss Mihály és a többi különítményes hazafi! De a szemfüles mégis meg­jegyez valamit, és ez nagyon fontos: Matuska Szilveszternek ke­reskedése volt, tönkrement, nem sokkal rá azonban fel­tűnt Bécsben. mint jólszituált üzletember, téglagyárat vásá­rolt. több ház tulajdonosává lett; És itt megint elhallgat az újságíró, és ismét kénytelen megszólalni a 26 esztendővel későbbi kommentátor: Vajon miből szerzett Ma­tuska téglagyárat, részvény- társasági igazgatóságot és többrendbeli házakat? Va­jon ki adta neki a „pénzt- paripát, fegyvert”, ameW felszerelések nélkül még az iszonyatos erejű Toldi Mik­lós sem mert nekivágni nagy vállalkozásának, amely nagy vállalkozás pedig jóval kisebb vala, mint 1931-ben bérháeakat és gyárat szerez­ni?! Hát csak nem a magyar államtól származott az a kis pénzecske. bizonyos szol­gálatok — mondjuk vonat­robbantások fejében? És nem ezt a befektetett tökét óvta-e olyan nagy gonddal a rendőrség, ami­kor.-., No, de ezt már tudjuk. Mindenesetre, csak gratulál* ni lehet Horthyék káderpoli­tikájához. Alkalmasabb em­bert lámpással sem keresheti tek volna ilyen feladathoz, mint egy kiszolgált Prónay» különítményes tisztet. Hát nem igaz? XVIII; Sovány, szikkadt asszony áll velem szemben. Kék szemé fáradt, kialudt régi fénye. Olyan ez a szempár, mint a jégborította ablak. Nem látni mögéje. A szikkadt, szomorú szemű asszony bizalmatlanul mére* get háza verandáján, mikor A merényletről kérdezem. ő már nem emlékszik sémi mire::: — Arra sem, hogy a kom­munistákat gyanúsították a gaztettel? — Arra sem. Én nem politic zálok; Már menni készülök, amis kor megkérdi: — Él még az a Matuska? Igen, ő is megkérdezte, mint már előbb megírtam. A törődött', gondokban, munká­ban csonttá-bőrré aszott asz- szony ugyanis Simon Lajost né. az egyik biai áldozat fele­sége; — Nem tudom, él-e — fele­lem az igazat. — De ha él is, ugyan mit árthat. Ilyen dolgot csak az követhet el akit segí­tenek méghozzá nem is akár­honnan, nem is akárkik segí­tenek! Az asszony bemegy a lakás­ba, két életnagyságú arckép­pel tér vissza:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom