Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-27 / 127. szám

1957. SZEPTEMBER 27. PÉNTEK rear MEcrr.i k'fCirlap •s Új, művelődési otthonok épülnek a váci járásban Állami beruházásból és tár­sadalmi munkával négy mű­velődési otthon épül a váci járásban. A tavaly önálló köz­séggé alakult Erdőkertesen a lakosság vasárnaponként tég­lát éget a helyi gyárban, s téglajegyeket is kibocsátottak, hogy jövőre befejezhessék mű­velődési otthonuk felépítését. Sződligcten ugyancsak társa­dalmi munkával alapozzák az új művelődési otthont, amely­nek első része már az idén ké­szen lesz. három év alatt pe­dig emeletessé bővítik. Egy jobbsorsra érdemes község Másfélévi börtöné kapott a feketevágó A Ceglédi Járásbíróság az elmúlt napokban ítélkezett Vágó Teréz ceglédi, foglalko­zás nélküli asszony felett. Vágó Teréz különböző bűncselekmé­nyek miatt már hat esetben került a börtönbe és most ne­véhez méltóan feketevágás miatt állt a bíróság elé. Januárban négy borjút vá­sárolt, kilónkint 6—8 forintos árért, amelyeket leölt és hú­sukat 18 forintért adta tovább. A Ceglédi Járásbíróság Vágó Terézt árdrágító üzérkedés miatt másfél évi ítélte. Délelőtti egészségügyi séta Örkény felől jövet ősi töl­gyesen át vezet az út Puszta- vacsra, Szász Coburg Gothai Fülöp herceg egykori reziden­ciájába. Amerre a szem ellát, minden — a 22 000 holdas er­dő, az épületek, s még az em­ber is — a hercegé volt egy­kor. A herceget az új idők szele elfújta. Uj világ kezdő­dött itt is, s a hercegi földön ma a pusztavacsi parasztok maguknak gazdálkodnak. Az uradalom emléke azon­ban ma is elevenen él áz itte­niekben. Az 1200 lakosú köz­börtönre I ségnek még egy utcája sincs. A templom körül köralakban 180 mázsát terem egy holdon a Marsovszki görögdinnye A Kertészeti Kutatóintézet pallagpusztai üzemegységében évek óta kísérleteznek Mar­sovszki görögdinnye termesz­tésével. Az idén öt holdon termelték továbbszaporítás és fogyasztás céljából ezt a kivá­ló dinnyefajtát, Igen szép eredménnyel Száz mázsás át­lagtermést terveztek, s ehe­lyett száznyolcvan mázsás re­kordtermést értek el. Egy-egy dinnye súlya 12—18 kiló, igen ízletes, magva középnagyságú. Három hold termésének mag­ját megfelelő tisztítás, szárí­tás után a kertimag vállalat­nak adják át továbbszaporí­tás, illetve értékesítés céljá­ból Ritka északi madarat ,/víztaposót" ejtettek el a fehértói rezervációban A Szegeddel határos fehér­tói rezervációban egy nálunk ritkán megjelenő északi ma­darat, az úgynevezett „vízta- posót” ejtett el dr. Beretzk Péter ornitológus, a védett te­rület tudományos felügyelője. A pacsirta nagyságú, hosszú- csőrű, sárgásszürke tollazatú madár a vizek mellett él, s így lábujjai között úszólebe­nyek: fejlődtek. Táplálékát Is a vízből szerzi, s innen szár­mazik a neve. Tojásait észa­kon — Írország, Skócia, Iz- land — költi. Mielőtt Beretzk Péter elejtette, megfigyelte, hogy a madár egy kis tócsá­ban gyorsan maga körül for­gott, valószínűleg azért, hogy felkavarja az iszapos talajt és a felkavart iszapos vízbői ki­szedje a rovarokat. T/’ét tüzérgyerekkel eset •fV. meg az alábbi história. Tovább adom, mert hasznát látják tán azok, akik nem­sokára szintén bebújnak az „angyalbőrbe A történet egyik hőse sze­rint mindennek a meleg volt az oka. A másik — tán ok- nyomozó történettel foglal­kozott civilben — a hőség mellett a kantinost is ludas­nak mondotta, mert nem gondoskodik arról, hogy az árpalé kellően hideg volta kiváltsa a korsó oldalán azt a bizonyos harmatot, mely oly kívánatossá teszi a ser­italt a vénasszonyak nyará­ban .. i Nem tolakszom fel ez ügy­ben a bírói pulpitusra, in­kább folytatom ott, hogy a két cimbora délután kiballa­gott a városba hűtőzni. No, nem a strandfürdő felé vet­ték útjukat, hanem a Sas söntésébe tértek inkább. Ott addig iddogáltak, míg a zsebbéli futotta. Annak fogy­tával pedig csendes nótaszó­val imbolyogtak végig a Rá­kóczi úton. Kivel, mivel ta­lálkozik ilyenkor a peches ikatona?... Hát persze, hogy a járőrrel. És az is „persze", hogy a tiszteletadás nem a reglama szerint történt, ha­nem „lezser-módiban”, ilyen­formán: — Szevasz, komám! a járőr nem reflektált a zí megtisztelő komái kap­csolatra, hanem mint sejthető — betessékelte a két daliát a kommendánsi hiva­talba, aholts az ügyeletes tiszt által szemrevételeztet- vén, ittasnak találtattak. A nyurga csendes csuklással vette tudomásul a judiciu- mot, de a köpcös váltig fo- gadkozott, hogy mind barát­ja, mind maga színjózan. — Olyan ti-tiszta a lelki- ösmeretünk — rebegte —, mint emiít ez a ragyogó pá- dimentum. Tisztesség ne essék a ka­tonai padlózatról szólván, de annak makulátlanságához fért némi kétely. Az ügyele­tes tiszt tekintete a deszkák­ról a két vitézre révedt: — No, ha csak olyan tiszta, akkor mindkettőre rá­fér egy kis tisztogatás! Sú­rolják csak fel izibe! A két harcos nekigyűrkő- zött és — keserves képpel bár — végrehajtották a pa­rancsot. Ki is józanodtak közben a hajladozástól, víz­hordástól. Ennék köszönhet­ték, hogy — lélekszakadva ugyan — beértek takaródéra a laktanyába. Ilyenformán esett, hogy parancsnokuk nem szerzett tudomást a kaland­ról. Ellenkező esetben aligha meg nem toldotta volna a lelkiösmeret- és padlótiszto­gatási műveletet ráadásul egy kis — fejmosással..i — borváró — húzódnak meg a „középüle­tek“, amelyek régebben a bel­sőség lakrészei voitak. A kas­tély elég elhanyagolt külsővel ott „díszeleg“, az erdészet használja, néhány család la­kik benne. Minfha megállt volna az idő Az országút mellett itt-ott már virítanak az új piroscse­repes házak, néhányan már kiköltöztek a cseléd'házakfoól. De ha jobban szétnézünk, úgy tetszik, mintha megállt volna az idő, a falu lakóinak több­sége még bentlakik a hosszú, közös előterű, egészségtelen cselédházakban. Az épületek előtt trágyaku­pacok, baromfiólak, disznó­ólak rontják az amúgy is rossz levegőt. Kilencvenhat az iskolaköte­kezet ellátása, silány, sokszor ehetetlen kenyeret küldenek Örkényből. Pedig mi is sze­retjük a szépet és a jót. Az ifjúság helyzete A fiatalokkal sem törődnek. Még kultúrházuk sincs. Kol­lár József és Tajcs Sándor készségesen megmutatják, ho­gyan is néz ki a falu egyetlen „kultúrhajléka“. Valamikor istálló volt, a te­remben még ott vannak a fa­oszlopok, még meglátszik, hogy egykor az állatok dörzsöíődtek hozzájuk. A falak nedvesek, s ablaktalanok. Itt zajlik le a falu kulturális élete. Néha vándormozi látogat a község­be, s a fiatalok szórakozása mindössze a tánc. 40 tagja van a KISZ-nek, szeretnének ta­nulni, művelődni, szórakozni, de senki se törődik velük. Még egy futball-labdájuk sincs. Pedig lelkes ifjúság van itt, az utóbbi hónapokban „összetáncoltak“ 2400 forin­tot, s még gyűjtik a pénzt, te­levíziót szeretnének vásárolni. Gazdag a határ A határ jó termést ígér, szorgalmas nép lakik itt, jól megmunkálják a földet, job­ban mint az uradalom idejé­ben. Minden évben többen költöznek ki a cselédházakból és építenek maguknak új há­zat. Ez azonban nem elég. Többet kell törődni a falu közegészségügyével, ellátásá­val, a fiatalok nevelésével Igaz, hogy a pusztavacsiak nem fő út mellett laknak, aho­Bo rtermelők között a ceglédi pincében A „kultúrotthon” les gyerekek száma, s néhány tanteremben zsúfolódnak ösz- sze. A legbosszantóbb az, hogy egyik iskola mellett nincs WC. A gyerekeknek a szom­szédos iskolaudvarra kell át- járniok. Hanyagság, gondat­lanság vagy nemtörődömség, esetleg anyagiak hiánya miatt van ez az állapot? A régi iskolaigazgató az is­kola felújítására fordított ősz- szegből tanítói lakást csinálta­tott fürdővel és vízcsappal, de arra nem került, hogy a gye­rekek részére a legszüksége­sebb higiéniát biztosítsák. Miért tűrik ezt az állapo­tot? Mit csinál a járási tanács művelődési osztálya? Az egész­ségügyi szervek miért nem lépnek föl e tarthatatlan hely­zet megszüntetése érdekében? Nem olyan nagy összegről van szó és a gyermekeknek nem kellene esőben, sárban, fagy­ban, hóban „egészségügyi sé­tákat“ tenniök. Több gondot a falura A tanácsházán Gregus Er­zsébet adminisztrátor, KISZ- titkár fogad. Barna, eleven, nagyon okos lány, 18 éves. de olyan hozzá­értéssel beszél a falu gond já­rói, bajáról mintha ebbe szü­letett volna. A fiatalok na­gyon gyorsan öntudatosodnak és szeretnék már rendezni községüket. A kenyér, a jobb élet mellé a kulturált viszo­nyokat Is megteremteni. Azon nincs vita, hogy a mai élet jobb, mint édesapjuké volt abban a korban, amikor azok fiatalok voltak. Senki sem kívánja itt vissza a múl­tat. Csak azon bosszankodnak, hogy velük nemigen törődik senki, valahogyan az illetéke­sek kikerülik a falut. — Azt gondolják, hogy Pusz- tavacsnak minden jó, pedig itt te nőnek az igények — mondja Gregus Erzsiké. — Rossz a földművesszövet­gyan mondják, az isten háta mögött. De azért nem olyan távol a fővárostól, a járási székhelytől, hogy ne lehetne több gondot fordítani a köz­ségre. Jó volna, ha a járásnál és a megyénél elgondolkozná­nak ezen. Több segítséget! Megérdemlik a pusztavacsiak. Hosszú kocsisor áll a ceglédi bor­pince Mizsa úti telepe előtt. A ko­csin ringó hordók­ból árad az erje­désnek indult must szaga, s mel­lettük pipázgató, vagy éppen jókora darab szalonnát fogyasztó parasz­tok várakoznak. Várakoznak bi­zony, mert mire az 50—60 kocsi sorrakerül, addig eltelik néhány óra. — Én nemrégen értem ide — mondja Takács László — s már alig-alig vannak előttem. Gyorsan dolgoznak az át­vevők, meg va­gyunk elégedve, máskor is hoztam erre a telepre mustot, de akkor nehezebben ment az átvevés. A pincészet ve­zetőjétől, Kiszely elvtárstól az árak felől érdeklődünk. — A múlttól el­térően most fo­konként fizettünk. A 18 cukorfoknál alacsonyabb mus­tért fokonként 32 fillért adunk, ami egy liternél 5—6 forintot jelent. A 18 fáknál nagyobb cukortartalmú mustot már 35 fil­lérrel fizetjük. — A fehér mus­tért 7 forint körül kapnak literen­ként a gazdák —t fűzi tovább a be­szélgetést Erdős elvtárs. — És itt készpénzzel fizeU jük a gazdákat. Megtudjuk azt is, hogy 16 000 hektoliter mustra szerződött a válla­lat, s ezenkívül szabad felvásár­lást is folytat. A pince befogadóké­pessége 10 000 hektoliter, úgy­hogy a must egy részét más pincék­ben tárolják. Az Ungvári-pincénél átvett mustot át­adják a Monimpex- nek, amely kül­földre szállítja a józamatú ceglédi borokat. Lassan elfogy a kocsisor, vége a napnak, elégedet­tek az átvevők és a mustot szállító gazdák egyaránt. Mit ér a kukoricaszár? A kukoricaszárat csak abban az esetben hasznosíthatjuk jól takarmányozásra, ha a cső­törés után a lehető legrövidebb időn belül kévézzük, kupoz- zuik, azután boglyába, illetve kazalba rakjuk, vagy pedig si- lózzuk. Ilyen módon a kukori- caszár táplálóanyagát megóv­juk. Száraz állapotban a ku­koricaszár táplálóértéke felér a közepes minőségű rétiszéná­val (csupán az emészthető fe­hérje kevesebb benne, mint az ilyen szénában). Ha a ku- koricaszórral csőtörés után nem törődünk, akikor tápláló­anyagbomlás, esővíz által való kilúgozás és levélletöredezés következtében mindinkább ve­szít tápláló értékéből. A megfigyelések igazolják az alábbiakat: A csőtörés után rövidesen levágott, kévézetten kúpokba, majd boglyákba, illetve kazal­ba rakott kukoricaszár belső tömegének táplálóértéke ta­vaszig aránylag csak kis mér­tékben csökken. A csőtörés után levágott, de egy ideig a termőföldön szerte- széjjel fekvő kukoricaszárat igen jelentős táplálóanyagvesz­teség éri. A novemberig lábon hagyott kukoricaszár már feleannyit sem ér, mint az októberben kezelt és kévézett. Tavaszig eltartva pedig jelentősen na­gyobb veszteségek érik táp­lálóanyagokban, mint az októ­berit. A decemberben vágott ku­koricaszár — egyes kivételek­től eltekintve — alomszalmá­nál is kisebb táplálóértékű és így takarmányozásra már nem, hanem csak tüzelésre való. A gyorsütemű, emellett gon­dos si'.ózással a kukoricaszár táplálóértéke (szárazanyagra vonatkozóan) az emészthető­ség javulása folytán némileg még növekszik. (Ha a kukori­caszár legalább 7—8 cm-es darabokra szecskázottan kerül a silóba, akkor mint kész si­lózott takarmányt gyakorlati­lag teljes mennyiségében meg­eszi a jószág, viszont ha kévé­zetten tesszük eléje, az izék 30—50 százalék is lehet.) Ha csak novemberben tu­dunk silózni, addig érdemes a kukoricaszárat kévézetten kúpokban tartani,--, A kukoricaszárral együtt tartsuk el a csőburoklevélzetet, azaz a csuhét is. Dr. Kurelec Viktor Macska — ékszerrel Egy 51 éves szingapúri bor* bély a napokban 14 dollár ér­tékű arany fülbevalót vásá­rolt fefkete-fehér szőrű macs­kájának, amelynek korábban már egy brilliánssal kirakott nyakláncot ajándékozott. A fényes fülfúrási ceremó­niára 400 vendéget hívtak meg. Vajon miért e bőkezű­ség a macska iránt? A borbély ezt a következőkkel indokol­ta: „Amióta három évvel ez­előtt a macska betévedt a há­zamba, mindig csak szerencse ért’ I Miniszteri utasítás a kukorica vetőmagvak átadásának rendjéről és mesterséges szárításáról Az élelmezésügyi miniszter és a földművelésügyi minisz­ter együttes utasítást adott ki az 1957. évben termelt ku­korica vetőmagvak átadásá­nak rendjéről és mesterséges szárításáról. Eszerint az 1957/ 58. gazdasági évben a kukori­ca vetőmagvak átvételét, tá­rolását, mestersége« szárítását, kikészítését és forgalmazását az Élelmezésügyi Miniszté­rium terményforgalmi és raktározási igazgatósága fel­ügyelete alá tartozó vállala­tok intézik. Az állami gazdaságok az idén termelt és „alkalmas” mi­nősítést nyert fajtakúkorica vetőmagvakat szállítási szer­ződés alapján az illetékes me­gyei terményforgalmi vállalat­nak legkésőbb 1957. november 30-ig csöves állapotban tar­toznak átadni. A megfelelő szárítóberendezéssel, tároló és tisztító kapacitással rendel­kező állami gazdaságok jogo­sultak a vetőmagot fémzá­rolt állapotban is átadni leg­később 1958. január 31-ig. A kukorica vetőmagvak tö­rése előtt az Országos Vető­magfelügyelőség kirendelt szakközegeivel szántóföldi szemlét kell tartani és a vető- magvakat a törés után ismét meg kell szemléltetni. Átadni csak az alkalmasnak minősí­tett vetőmagot 6zabad. A vetőmag céljára átadott alkalmas minőségű kukorica vetőmagért a gazdaságokat 1:1,2 arányban takarmányku­korica vásárlásának joga illeti meg. A Mezőgazdasági Magter­meltető és Ellátó Vállalat ál­tal terményértékesítési szer­ződéssel termelt fajta, hibrid, valamint rövid tenyészidejű kukorica vetőmag tételeket ugyancsak a területileg illeté­kes megyei terményforgalmi vállalatoknak kell legkésőbb november 30-ig csöves álla­potban átadni. A hibrid kuko­rica vetőmag átadása előtt a termelőegység köteles az Or­szágos Vetőmagfelügyelőség szakközegével a vetőmagot megszemléltetni. Az 1957-ben termelt nemesí­tett fajta, fajtahibrid és rö­vid tenyészidejű vetőkukorica mesterséges szárításéit lehető­leg október első felében meg kell kezdeni és január 15-én be kell fejezni. A mestersé­ges szárítással kapcsolatosan felmerülő többletköltségeket a kukorica vetőmag tovább- adási árában kell érvényesíte­ni. A jó minőségű kukorica ve­tőmag termeléséhez, jó minő­ségben való átvételéhez és kikészítéséhez fűződő nép- gazdasági érdekre való tekin­tettel az irányító és a végre­hajtó szervek érdekelt dolgo­zóit célprémiumban kell része­síteni, amelynek feltételeit és mértékét az Élelmezésügyi Minisztérium és a Földműve­lésügyi Minisztérium külön rendelkezésben szabályozza; Továbbra is figyelni e's irtani kell a burgonyabogarat A Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szolgálata értesí­tést kapott arról, hogy osztrák te­rületen a Güssing és Urbersrtorf községek közötti útszakaszon más­fél kilométeres hosszúságban, s a mellékutakra is kiterjedő széles­ségben, nagytömegű burgonya- bogár vonul a határ felé. A mi­nisztérium utasította a Vas megyei növényvédő állomást, hogy figyelő­szolgálat gondos felállításával, a rendelkezésre álló növényvédő gé­pek készenlétbe helyezésével ké­szüljön fel az esetleg odaérkező kártevők megsemmisítésére. A magyarországi megfigyelések is azt mutatják, hogy a burgonya- bogár a burgonyanövények elszá- radása után sem vonul telelőbe, hanem részint a vadnövényeket szállja meg, részint földeken és utakon vándorol. Ezért a Földmű­velésügyi Minisztérium felhívja a dolgozó parasztságot, és a nem termelő lakosságot is, hogy figyel­je tovább a kártevő megjelenését és ahol burgonyabogarat talál, azt minden eszközzel pusztítsa el. Ott, ahol a kártevő esetleg nagy tö­megben jelentkezik, értesíteni kell a megyei növényvédelmi állomást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom