Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-27 / 100. szám

1957. AUGUSZTUS 27. KEDD

T/Cirlap

5

PANASZOS LEVELEK

Az aktáknak régen csak számuk volt. Ma nem. A budai járási tanácsnál éreztem tegnap, hogy a papíroknak „lelkűk” is van. Amikor Mei- sei Zsigmond elvtárstól egy- egy aktát kértem, anélkül, hogy kinyitotta volna azokat, elmondta, melyikben miről is van szó. Legtöbbnek az akta- számát sem nézte meg, úgyis hónapokra visszamenőleg emlékezett mindegyikre. Csak az aktá_ szereplő neveket említettem, s Meisel elvtárs előtt máris emberi sorsok elevenedtek meg.

Hol egy lakásügyi, hol föld- rendezési, hol egyszerű kereskedelemmel kapcsolatos panasz jutott eszébe. Ez évben hány, látszólag sokszor apró üggyel foglalkoztak! Talán csak nem örülnek a panaszoknak — tűnődtem magamban? De bizony örülnek. Természetes nem a mások gondjának, bajának, hanem annak, hogy segíthetnek az embereken. S hány olyan ember van, akinek már segítettek is. Ott van például Varga János ügye Budaörsön. Igaz, ez már régi akta, de azért érdemes megemlíteni. Varga János egyszerűen nem tudott kijárni a lakásából. Az történt ugyanis, hogy a ház mellett fekvő telkeket megvásárolták a szomszédjai. Kerítést is húztak, de úgy, hogy Varga Jánost minden oldalról elzárták. A szomszédok minden centiméter földhöz ragaszkodtak, de végülis a járási tanács segített a megegyezésben. Ma már kis út vezet Varga János házától, s nincs örökö6 szobafogságra ítélve.

Pilisvörösvárról Kovács János panaszkodik: piszkosak, rendetlenek az italboltok, s sokszor nem mérik becsületesen az italt. A községi tanács egyik jegyzőkönyvében olvashatjuk a községben: megvizsgálják a Népbolt és a vendéglátóipar munkáját. Meisel elvtárs azért azt mondja: ő is kimegy és személyesen néz utána, mennyire javult a lakosság ellátása.

Egy könyvbe vezetik be a tanácshoz érkező panaszokat.

Legtöbb mellé két, három hét után odakerül „elintézve". Mert ha csak egy mód van, akkor segítenek. Ott van például Mészáros Józsefné biatorbágyi lakos ügye. Évekkel ezelőtt jogtalanul elvették a földjét és most a tanács közbenjárására visszakapta. Krupaj Tiborné Pilisligetről a bányászszálló étkeztetéséről, tisztaságáról, rossz ellátásáról panaszkodott. Egy kis utánjárás és a tanács intézkedett... Nemrégiben Pázmándi Józsefné Érdről a házuk előtti út portalanítását kérte. A tanács tudja, hogy Pázmándiné kérése jogos — ezért támogatja is ...

Tóth Károlyné Dunavarsány- ról azt írta: jogtalanul kétszer vetették ki az adóját. A levél augusztus 5-én érkezett és már 7-én ráírták „elintézve“. Budakesziről Takács Istvánná kérte: a szomszédból átfolyik a szennyes víz, veszélyezteti az egészségüket. A tanács közbenjárására már megszüntették a rendetlenséget.

Találunk azonban az akták között olyanokat is, amelyeket elutasítottak. A legtöbb panasz a lakások és földrendezés ügyében érkezik, s sajnos Pest megyében nagyon nehéz a lakáshelyzet. Azért, amit tudnak itt is megtesznek. Bálint Géza például mostanában kapta vissza Ürömben a lakását. De a legtöbb lakáskérőt, még ha jogos is a kérésük, sajnos türelemre kell inteniük. Móri Jánosnénak például van lakása, de a saját érdi házába szeretne beköltözni. Ehhez joga is lenne, de hová költöztessék a benne lakókai?

Jönnek azután a járási tanácshoz olyan panaszok is, amelyekről kiderül — nincs igazuk a panaszkodóknah. V. F.-né például abba akart beleszólni, hogy egy telektulajdonos kinek adja el a telkét. Előfordul az is, hogy névtelen levélben írják meg panaszukat. A tanács ezeket is kivizsgálja ;:«

Gondosan foglalkoznak a járási tanácshál a panaszoslevelekkel. Van ugyan néha olyan kifogás, hogy egy-egy elintézés hosszabb ideig várat

magára. Meisel Zsigmond elvtárs azonban igyekszik megrövidíteni a kivizsgálások idejét. Úgy »kar dolgozni, hogy az eddiginél még sokkal többen mondják el észrevételüket, kívánságaikat. Hiszen tudja, hogy nincs annál fontosabb, mint az, hogy az emberek problémáival foglalkozzon a tanács, mert csak így mélyítheti el kapcsolatát a budai -járás lakosaival.

S. A.

Hat magyar képzőművész VIT-díjat nyert

Ezen a héten ünnepélyes keretek között osztják ki a VI. Világifjúsági Találkozó képzőművészeti

kiállításán díjat nyert alkotók okleveleit.

Második díjat nyert Miskolczi László festő „Reggeli hangulat” című képével. Harmadik díjat Fok Ferenc Tájképével és Mohácsi Ferenc Havas eső című olajfestményével, továbbá Blaski János, Olvasztárok című képével. Harmadik díjat nyert Somogyi Árpád, Arató fiú című bronzszobra és Bán István táncoló fiatalokat ábrázoló gobelinje. Harmadik díjat kapott még népi szőtteseiért a HISZÖV.

Lucemabegyűjtés a solymár' Dózsa Tsz-ben

Több mint kétszeresére emelkedik a műtrágya termelése a hároméves tervben

A nehézipar egyik feladata a műtrágya-gyártás. Arról, hogyan akarják biztosítani a mezőgazdaság megfelelő meny- nyiségű műtrágyáival való ellátását, a Nehézipari Minisztérium nehézvegyipari főosztályán a következőket mondották:

— A hároméves tervben megkétszerezzük a nitrogén műtrágya termelését. Mit teszünk ennek érdekében? Legjelentősebb lépésünk a Borsodi Vegyikombinát teljes üzembe helyezése. A munkálatok még az idén megkezdődnek. A hatalmas gyárban most vizsgálják felül a szakemberek a tervezés és a berendezések szerelési hibáit. Ebben a munkában csehszlovák szakemberek is részt vesznek. A hibák kijavításához szeptemberben látnak hozzá a szerelők, s a tervek szerint a Borsodi Ve- gyikombinát a jövő év elején megkezdi a nitrogén műtrágya gyártását. A 25 éves fennállását ünneplő Péti Nitrogénműveknél most fejeződött be a rekonstrukció. Ezzel naponta 15—20 tonnával több ammóniát termelnek, amely a nitrogén műtrágya egyik fontos alapanyaga.

— A másik műtrágyafajta, a szuperfoszfát termelése a jelenlegihez képest 70 százalékkal növekszik majd a tervidőszakban. A Budapesti Kénsavgyár berendezéseit úgy alakítjuk át, hogy ezzel az ország termelése 10 százalékkal növekszik. Hasonló munkálatokat végeznek a szolnoki és a peremartoni üzemekben is.

— A mezőgazdaságot ezenkívül egy új földj avató szerrel. a kettős műtrágyával akarjuk megsegíteni. Ez az anyag tartalmazza a nitrogén műtrágya és szuperfoszfát alapanyagait. Használata tehát sokkal gazdaságosabb lesz. A kettős műtrágya gyártásának kísérletei most folynak Péten. Az üzem tapasztalatai alapján a Tiszavidéki Vegyikombinátban és a Borsodi Vegyikombinátban termelő részlegeket építünk, amelyek előreláthatólag 1962-ben kezdik meg munkájukat. A két üzem évente több tízezer tonna kettős műtrágyát gyárt majd.

— A növényvédőszerek termelésére is nagy gondot fordítunk. A Hungária Vegyiművekben a hároméves terv során befejezzük az új DDT- üzem építését. A korszerű technológiával termelő üzemben jelentősen könnyebb lesz majd a dolgozók munkája, a termelés pedig a kétszeresére emelkedik. A gyárban még egy kisebb PVC alapanyagot termelő üzemet is építünk, amelyhez a szükséges alapanyagot, a klór termelését is növeljük majd.

Kozik József és Bóta Gáspár tsz-tagok szorgalmasan gyűjtik a lucernát

Húszezer forint értéket pusztított el a tűz

A rendkívüli időjárás az elmúlt hetekben megyénkben kisebb-na- gyobb károkat okozott. Az erős szél fákat csavart ki, házak tetejét vitte le — főként az északi járásokban — de a villám okozta tüzek is pusztítottak. Gyakoriak a gondatlanságból, az előírt tűzvédelmi előírások elhanyagolásából eredő károk is.

A községi tűzoltók jó munkája sok kártól óvja meg a lakosságot, de a bekövetkezett anyagi kár megtérítése csakis biztosítás útján lehetséges. Az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága a közelmúltban Drávái Mihály abonyi gazdának leégett lakóháza után 13 000 Ft, Földi Ferenc ugyancsak abonyi lakosnak pedig az udvaron

elégett szalma és szálas takar* mány értékéül 2745 Ft kártérítést fizetett. Két ceglédberceli szomszédos gazda Sípos István és Fo- gelsinger Mihály 2100—2200 Ft kái> térítésben részesült az önkéntes tűzbiztosítási kötvény alapján.

Ugyanakkor az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága nem adhatott kártérítést Kurunczi Péter dányi és Münich Ede halászteleki lakosoknak, mert a tűz Idején még nem rendelkeztek érvényes biztosítással.

Napjainkban nagy feladat áll a mezőgazdaságok előtt: a learatott és elcsépelt gabona megóvása, tűztől való megvédése. Ezért különös gondot kell fordítani a tűzvédelmi előírások betartására.

SOK ÉS MÉGIS KEVÉS

A földmű vessző vetkezetek

keretén belül működő 165 különböző termelői társulás tagjai a szövetkezeti hálózaton keresztül az elmúlt fél évben mintegy 3,5 millió forint értéltben értékesítették megtermelt áruikat. Sok rizs, bor, gyümölcs, zöldség, baromfi, tojás került így a fogyasztókhoz. Sok és mégis kevés.

A legutóbbi felmérések alapján a termelői társulásokban részvevők által termelt ' árük értéke meghaladja a 20 millió forintot. A számok azt mutatják, hogy a társulások tagjai,

noha szükségleteiket majdnem, teljes egészében a földműves- szövetkezeti hálózaton keresztül szerzik be — áruikat nem ott értékesítik. Jellemző például, hogy a szőlő-, gyümölcs- termelői társulások közül . 20 társulás tart fenn saját borkimérést. Ez nem baj. azonban azon már el lehet gondolkodni, hogy mi az oka annak, amiért a társulások a földművesszövetkezetek hathatós támogatásával megtermelt áruikat a piacokon egyénileg értékesítik és nem a földművesszövetkezetek révén.

&L(j(mtj, eiQcLmj,, fiiéit ooipp cigcímj...?

G

yerekek állnak a dombon. Ereszt formálnak a kezükből. tűz a nap, vakít a sok üvegcserép, bádogholmi az alattuk levő árokban. Figyelnek. Valami esemény lóg a levegőben, idegen jár a cigánysoron.

— Vezetem mán a bíróhó, ugye ötét keresi — ugrik ki egy kíváncsiszemű, fekete kislány a tömegből A nótabeli ezüst bot helyett kalapácsot szorongat kezében a cigányok választott ura. Kuporog a háza előtt a földön, vödröt kalapál.

— Hozta isten minálunk. Aztán mi járatban lenne? Én vagyok az öreg Jani, a bíró. Menjünk beljebb a házba, sok itt a kölyök, kinézik az ember szájából a szót.

— Menjetek innen, lódulj, takarodj, koszos cigánynépség!

— Csak így, szegényesen vagyunk, most meg rendetlenül is, mos az asszony.

Kis szoba, meg egy még kisebb előtér, ez a ház. Szól a rádió. Szegényes, de tiszta otthon. Összes bútorzata két ágy, falusi sublód, szekrény. Nagy tükör, képek a falon. A környező házakból gyűlnek a vendégek. Tétován álldogálnak nézik a hívatlan idegent. Régi tapasztalatuk, hogy az ilyesféle látogatás nem jót jelent. Bajból meg úgyis van elég.

— Csak nem az iparunkat akarják elvenni? — mondja az egyik férfi.

— Hallgass, te!

— Az egészségügytől tetszett jönni, ugye? — torkolja le a felesége.

A nők úgy látszik, bátrab- zí bak. Sürögnek-forog- nak, hozzák a mosott ruhát, mea a gyerekeket.

— Nézze meg, akár a patyolat. pedig nem válogattam, nem is az enyém.

— Itt varrnak a gyerekek, nem tetves egy sem. Ja. hogy piszkosak? Ki ügyelje minden mozdulásukat? Azért gyerek, hogy mászkáljon.

— Csöndesebben, Ila — inti le az öreg bíró. Azt se tudod, mért jöttek, csőik jár a szád.

Ritka pillanat. A legendáshírű cigánylányról, Cinka Pannáról elnevezett utca elcsendesedik. A férfiak leteszik a kalapácsot, az asszonyok sem hadakoznak. Előkerül a cigaretta meg a pipa, lekuporodnak mindannyian a szoba földjére, hogy hallgassák az okos szót. A szokatlan csend egy-két parasztasszonyt is odavonz.

öreg Jani, mert nem tudja, hogy miről beszéljen, a szíve legtitkosabb gondolatait böki ki.

— Mezétláb vagyok, rongyos vagyok, bádogos, vödörgyártó szegény cigány. Ilyenek vagyunk valamennyien. Negyven éve élünk itt Monoron, de még egy szikra megbecsülést nem tudtunk szerezni. Volt egy-két lopás. Nem idevalósi cigány követte el, és mégis ... Az ilyen csavargók miatt veszélyben van az egész cigányság becsülete.

— Itthon ugyan rongyosan járok, de van nekem jó ruhám is. Es, ha felveszem, ha bemegyek Mór,orra, biztos, hogy megállítanak, hol vettem, vagy hol loptam a ruhát? Mért nincs jogunk nekünk is szépen járni?

— Mi is szeretnénk néha elmenni moziba, szórakozni, de nem merünk. Kinéznek bennünket. Pedig dolgozunk látástól vakulásig. Mire harna- lodik. már zenn a környék a kalapálástól. Ha összekészül eay tucat vödör, útra kerekedünk, ki szekérrel, ki biciklin, kinek mije van.

— Leginkább csapatosan szerelünk járni, úgy biztonságosabb — mondja egy magas, csinos, ragyogó szemű fiatalember.

— Biztonságosabb?

— Mert úgy van az — veszi át ismét a szót pz öreg bíró, — hogy akad egy-egy cigány, aki a törvényt kerítésnek nézi. Aztán az meg már a vérük, ben van, hogy a kerítést át lehet ugrani. Az ilyent aztán üldözi a hatóság. Előfordul, hogy az üldözők is ugyanazon a kerítésen ugranak át.

F

urcsa megjegyzés egy öreg bádogos cigánytól.

— Természetes ez kérem. Nem vagyok én olyan elmaradott ember. írok, olvasok és katona is voltam, őrmester.

— Kicsi a szoba. A kinnragadt asszonyok egyre hangoso. dó zümmögő kórusa hallatszik be.

— Mér csak a bíróhó mennek, jöjjenek el hozzám is. En is tudok, beszélni.

És már húz is kifelé az ajtón.

— Kilenc éve lesz az őszön, hogy a férjem a monori Maggyárban dolgozik. Jó munkás, párttag. De, ha mi valami ügyes-bajos dolgunkkal a párt- bizottsághoz fordulunk, mégsem az elvtársat látják bennünk, hanem először a füstös cigányt.

— Mindannyiunknak rendszeres munkahelyünk van. Szeretnénk elköltözni innen — veszi vissza a szót az öreg Jani. Mert, aki benn lakik a faluban, annak mégis csak nagyobb a becsülete.

— Kicsi itt ez a hely, nagyon összezsúfoltan élünk. Ezért van itt állandó veszekedés, zsivaj.

— De nem ártanak ezek a légynek sem — magyarázza egy parasztasszony. Hozzánk is járnak dolgozni. Kapkodunk utánuk, ügyes, szorgal- jnas népek. Nem mondom, néha álmából riad az ember,

hogy vajon kit nyúznak a cigánysoron.

— De nem hiszem, hogy ilyen körülmények között mi is jobbak lennénk.

A z utcasarkon áll a módo- sabb családok háza. Befelé a vályogvető gödör szélén, csak amolyan pár négyzetméternyi összeütött kis viskók. Ahány ház, annyi színfoltja a módos tisztes vagy ikétségbeejtő sivár szegénységnek.

Az utolsó kis ház előtt fiatalasszony kuporog a földön.

— A legszegényebb család. Szégyellem és sajnálom őket. Az én gyermekeim. Most kezdtek új életet.

— Most kezdett a férjem dolgozni. Pestre jár be. Az éjjel elvitte a mentő. Megverték.

— Aíerí ez is előfordul, hogy veréssel akarnak bennünket „megnevelni" — magyarázza Sz. Gábor, a cigánysor legmódosabb legénye.

— Nekem is mondták, hogy kicifrázzák a szűrömet. Ndm i$ tudom miért. Kocsmázni nem járok,-lopni? Ugyan minek. Jól keresek. Jöjjön, nézze meg a házunkat. Nem dicsekvés, de a két keze munkájával senki sem tud többet összehozni.

Lakkozott, gyönyörű, hófehér konyhabútor, szőnyegek, drága függönyök, csillár.

Ez a család a cigányság mintaképe. De a nagy többség még messze jár ettől az álomtól. Abban a kis házban, ott a sor végén két vályogtégla a szék, földredobott ócska kabát az ágy, és a fiatalasszony egyetlen ruhája egyben a mosogatórongy is.

— Miért élnek ilyen szegénységben?

— Eddig az én házamban laktak. De egy kis szoba tizenhét embernek kevés. Egy hét alatt ütötte össze a fiam °zt a viskót. Alig pár hónapja, hegy rendszeresen dolgozik, most meg itt a baj... Ez a menyecske meg olyan gyáva, hogy éhenhal a két gyerekkel.

A két kicsi, mintha csak

tudná, hogy az 6 nagy bajukról esik szó, sírva fakad. A nagyobbik kislány elmúlt már másfél éves. Odabújik az anyjához. Éhes. Az anyja megszoptatja.

■— Én sem ettem már három napja — sírja el magát a fiatalasszony is. Talán majd a szomszédok segítenek.

r\élfelé, vagy sötétedés után A-f mindennap megjelenik két rendőr. Ellenőrzik a cigányokat.

— Nincs velünk baj, hallgatunk mi a jó szóra — mondja az öreg bíró. Volt itt egy rendőrtiszt, áldott legyen még az emléke is, az értett csak igazán a cigányok nyelvén, ösz- szegyűjtötte az utca apraját- nagyját, kiült a domb tetejére és magyarázott.

— Ha emberek akartok lenni... meszeljétek ’ki a szobát, építsetek a sor végére egy WC-t... milyen mocskos az a kölyök, mikor mosakodtál utoljára, fiam? És a cigányok meszeltek, építettek, csutakolták a gyerekeket. Ahitatos csend volt az utcában, ha feltűnt az ő alakja. Pedig soha nem volt még egy goromba szava sem.

Vagy talán most nincs, aki védené a cigányokat, aki szép szóval értetné meg velük az emberi együttélés legfontosabb törvényeit?

A cigányokkal helyenként és esetenként más az elbírálás. De a cigányok sem egyformák.

A dabasi járásban a legtöbben lókupecek. Isznak, lopnak. nincs bejelentett munkahelyük és ha már nagyon forró a talaj a lábuk alatt, egyszerűen tovább állnak.

— Nem lehet ezekkel szépen beszélni — mondja a gyáli tanácstitkár. Ha kimegyünk hozzájuk, ott helyben még a halálos Ítéletüket is aláírnák, de másnapra elfelejtik a fogadkozást.

S

zentendrén már nem így vélekednék. Itt benn élnek a cigányok a városban.

Néha panaszkodnak a szórna szádok, hogy inkább eladják a házukat, de nem élnek a cigá- nyok szomszédságában. Erre még eddig nem került sor,

— Dolgozunk mi, ha egyszer elkezdjük — mondta az öreg bíró.

— Igen, dolgoznak — mondja a ráckevei tanácstitkár ist Naponta jönnek be vándoripari engedélyért. Egy két kocsi még feltűnik az országutakon, akad még, akinek nincs személyazonossági igazolványa, de ez egyre ritkább. Megnyugodott, lecsillapodott a cigányvér. Iskolába járnak, tanúinak és nagyol jól megállják a helyüket az életben. Szigetszentmik- lóson kosárfonó szövetkezetei alakítottak, szépen keresnek, tisztességesen megélnek belőle, beilleszkednek a község életébe. Mi semmi rosszat nem mondhatunk róluk.

— Én is csak jót mondhatok a cigánydkról — mondja Det- re Júlia, a Pest megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás epidemiológus ellenőre. Akad még, aki kiássa a dögöt, de ez nem általános. Minden utasításunkat pontosan végrehajtják, és végtelenül örülnek minden törődésnek, az érdeklődés legkisebb jelének is. Néhány helyen nagyon rossz a soruk. Hogy ennek mi az oka? Talán az, hogy nálunk nincs szervezett cigányvédelem, és az egyes járási és községi hatóságok maguk szabják meg a fegyelmezés módszereit. Sajnos, sok esetben nevelés helyett teljesen elvadítják az embereket.

— Úgy van — mondaná rá az öreg Jani, a bíró. — Mi is építeni akarunk, segíteni any- nyival, amennyi tőlünk telik, Mi,is tanulni, dolgozni akarunk és emberi életet élni. Miért nem segítenek?

BOT A VILMA