Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-19 / 95. szám

wst ütem K^Cirlap 1957. AUGUSZTUS 19. HÉTFŐ Szántó Miklós: cA <f(l l)ál (jó liíd jU ... A NÉPMŰVÉSZET MESTEREI ff kisfiú ' megállt a kiugró szik­lán és vissza­nézett. Mintha valami óriás harapta volna ki alattuk a hegy oldalát. A nagy horpa­dás, szélein szinte látszott a fogak cakkos nyoma, örült a magasságnak, a meredek­nek t a szélnek, az apjának, aki mögötte állt csendesen és a cukornak is, amely da­gadtra púpozta kis arcát. Rá­gott egyet az édes gombócon, élvezte az ízét, cuppantott is hozzá. Jó? — kérdezte az apja. És igyekezett elrejte­ni a hangjában bujkáló évő- dést és a szemében leselke­dő örömet. Jó — bólintott a fiú vagykomolyan. — Nem tkínálnál meg? — Az előbb már adtam egyet — hangzott a válasz, de azért nagylelkűen nyúlt a zsebe felé. Ám a mozdu­lat megállt fele úton. Töp­rengve nézett egy pontra, majd kinyújtott kézzel az út alatti, érdekes rajzú kis hidra mutatott. — Mi az? Mintha egy em­ber feküdne ott, ugye apa? Zsákot cipel az ölében, vagy mit. Az apa először mosolygott egyet magában. „Elterelő hadművelet’’ — gondolta és a figyelő, okos arcocskára nézett. (Ritkán látta, messze volt a család és most is csak néhány napra jött a gyerek. A kedvenc.. ä Esténként, hat eszébe jutott, meleget ér­zett a szíve körül. Ilyenkor meleg hullámok futottak át a szívén. Csöpp fiam..; szemem fénye ... ilyeneket mormolt magában. De ha együtt voltak, nem dédelget­te soha. Inkább csúfolódó szeretettel tárgyalgatott ve­le.) Bólintott, örült, hogy a gyerek olyan jó megfigyelő. — Valóban fiam, olyan az alakja, mint ahogy leírtad- A neve is ezt mutatja. Ügy hívják, hogy a „favágó híd­ja”. — Miért hívják úgy? — érdeklődött a lurkó, és neki­iramodott. hogy közelről is megnézze. Az apa nem fe­lelt, akkor se, mikor utol­érte a kicsit és mellette ál­lott a fatörzsből ácsolt pal­lón. amely keskeny szakadé­kot ívelt át. Olyan volt, mint egy emberi test. csák a mell­kasnál volt formátlanvl vas­tag. A hídkorlátra támasz­kodva néztek le a mélybe .. > Hosszú percek múlva, mikor már egy tisztáson ültek, így mondotta el az apa a kis híd meséjét f jf Balamikor, nagyon v \_y régen, már déd­apám se em lé­tezhetne rá, hogy mikor is lehetett, rengeteg erdő te­rült cl ezen a tájon. Ennek az erdőnek kellős közepén élt egy szegény favágó, fe­lesége, meg a kisfia. Egy­szer kivágott az ember egy nagyon öreg, odvas fát, és ebből lett a baj. Gonosz va­rázsló tanyája volt az öreg fa és bosszúból, amiért el­vesztette ezt a jó rejtekhe­lyét, egy napon keselyű ké­pében meglepte a favágó fe­leségét, szívébe vágta a cső­rét és attól kezdve csak sor­vadt, sorvadt a szegény asz- szony, míg egyszer aztán úgy aludt el, hogy fel nem ébredt soha többé. Szomor- kodott az ember nagyon és most már annál jobban vi­gyázott a fiúra. Eleven sze­mű. barna testű, okos kis vasgyúró volt, fürge mozgá­sú és kedves, mint a móku­sok. óvta, féltette, de hiá­ba. Nagy meleg volt akkor, még az erdő sűrűjében is erős volt a forróság. A gye­rek sokat szaladgált, elálmo- sodott. elaludt egy kis tisz­tás puha pázsitján, míg apja, ■nem messze tőle, elmeriilten dolgozott. Ezt a pillanatot használta ki a gonosz. Le­csapott a kis testre. Horgas csőre hegyéi belemélyesztet- te. Az apa meglátta a ve­szélyt, hozzá csapott és éles baltájával megsebezte, elker­gette a szörnyű madarat. Hiába, már késő volt. Ott nyöszörgőit a kis lurkó a kétségbeesett apa karjai kö­zött. élesztgette, szólongatta, keltegette. Itatott vele hűs forrásvizet, melynek minden hintázott tovább. A vak em- bér magához kapta a fűrész- fogú óriási macskát és ször­nyű bírókkal küzdött vele. Erejét vesztett két gyönge karja, mint a vaskapocs szo­rította mégis a testét mar­cangoló állatot. A macska karmaival a szívét kereste, de nem találta, hiszen már fiának adta. Szemeit vájta volna, de nem volt. A de­rűs gyerekarcból nézett az már kifelé a világra. így szédült rá a szakadékra a favágó, kővé meredve, de el nem eresztve a bestiát. És ezen a hídon a szegény apa és az elpusztult varázsló kő­vé meredt testeiből készült, valaha eleven pallón futott át a gyerek és túl a szakadé­kon várt rá a kis ház, Ikis házban az öreg ember és az öreggel az egészség, az élet. Az öreg ember aztán ro­hant ki a hídhoz, ahogy csak vén lábaitól tellett, de csak nagy nehezen tudták lefej­teni a vadmacskát az ember testéről, annyira szorította még dermedtében is. Végleg elpusztult hát a gonosz, a tudós öreg meg összeszedte összes tudományát és füvek­ből, fákból olyan italt ke­vert, hogy attól nemcsak az élet tért vissza a favágó tes­tébe, de még a szeme világát is visszanyerte. Boldogan tértek vissza az erdei kis házba, a fiúból dérék ember növekedett. Karja erős volt, benne feszült az apja ereje. A lelke jó volt és nemes, hi­szen az apja bátor szíve do­bogott a testében. És nyílt, derűs tekintetű volt. hiszen szemeit apja szeme fénye tette sugarassá. A nép pe­dig hidat faragott a szaka­dék fölé, apáról fiúra mesél­ték a favágó történetét és azóta is úgy nevezik a kis hidat, ,,Favágó hídja”. ro Jégét ért a mese. Pirosló füllel, szomjas szívvel hallgatta a barna kisfiú. Jó darabig nem mert az apjára nézni, könnyes volt a szeme. Hallgattak. Aztán apja gyengéden a vállára ejtette a kezét. Men­jünk fiam, későre jár. El­indultak. Nehéz ez a csönd... A fiú zavartan keresgélt a zsebeiben, kihúzta a cuk­roszacskót, kibontotta. Csak egy szem volt benne már. Már-már vitték az engedel­mes ujjak a mohó kis száj­hoz az édességet, de a moz­dulat megállt. A gyerek a cukorra né­zett és végtelen ragaszkodás­sal, csodáló, nagy sze­retettél nyújtotta apja felé a gömbölyű, csudafinom cu­korkát. Kiosztották a „Népművészet mestere” kitüntetéseket a par­lamentben. A kitüntetéseket Kállai Gyula művelődésügyi miniszter adta át. A kitüntetettek egy csoportja Döntés a pilisvörösvári Földművesszövetkezeti Bolt ügyében Nőket és férfiakat egyaránt érdekel anyag és a belőle készült ka_ bát. Annál is inkább, mert mi­nőségéhez képest elég olcsón kerül forgalomba. Előrelátha­tólag 275 forintba kerül az anyag métere, a kész kabát pedig 700—800 forintért lesz kapható. A férfiakat a „Zirnony'1 el­nevezésű szövetanyag fogja megörvendeztetni. Ez 70 száza­lékos gyapjútartalmú, tiszta fésűs szövet, amely közép- és sötétszürke színben kerül a vásárlók elé. Valószínű rövide­sen kapható lesz az üzletekben, mert ebből már elég nagy mennyiséget átvett a nagy­kereskedelem. Méterét 335 fo. rintért adják majd. Megírtuk, hogy a pilisvörös, vári, Sztálin út 68. szám alatti Földművesszövetkezeti Bolt helyisége körül harc tört ki a földművesszövetkezet és az ál­lami kereskedelmi szervek kö­zött: kié legyen a helyiség? Ebben az ügyben a földműves­szövetkezet levelet intézett Dobi István elvtárshoz, az Elnöki Tanács elnökéhez, aki érdemleges döntés végett az ügyet továbbította a Belkeres­kedelmi Minisztériumba. A Belkereskedelmi Minisz. téríurn döntése most érkezett meg a Pest megyei Tanács ke­reskedelmi osztályához. Tausz János belkereskedelmi mi­niszter aláírásával. A döntés | szerint a belkereskedelmi mi­niszter felhívja a íöldműves- szövetkezetet, hogy a szóban- forgó helyiséget adják át a Pest megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalatnak cipő­bolt létesítésére oly módon, hogy az új szaküzlet a bá­nyásznapon megkezdhesse működését A döntés indokolása meg­állapítja. hogy Pilisvörösvár területét az állami kereskede­lem részére biztosították és »múlt év november 17-én ön­kényesen, engedély nélkül nyi­. /He.u> a tniUiatnomíL, AKI ELLOPTA A NAPOT Jirt Wolker (1900—1924) a szo­cializmus eszméinek egyik út­törője a csehszlovák költészet­ben. Szülővárosában. Proste- Jovban aktív résztvevője volt a munkásmozgalomnak. Fiata­lon ragadta el a tüdőbaj. Köte­tei: Host do domu (Vendég a küszöbön), 1921, Tezka bodina (Nehéz óra), 1922. Válogatott verseit barátja. St. K. Neu­mann adta ki 1940-ban Pracu- jlci (A dolgozóknak) címmel. F olt egyszer, honnan volt, volt egyszer egy hatalmas milliomos. Történt pedig, hogy maga köré gyűjtötte a föld minden gazdagságát. Vala­mennyi kívánsága teljesült. A legszebb palotában lakott és mindenki csak őt szolgálta. Szegény milliomos azonban beteg volt. Betegsége nem is volt olyan veszélyes, mint in­kább undorító. Az egész testén csúf, sárga kelések támadtak, amelyek nappal gennyedtek, éjjel meg iszonyúan égtek. Csúf betegség volt ez, szégyell- te is magát a milliomos. Ezért nappal finomabbnál finomabb ruhákkal, az ágyban pedig se. lyempaplannal rejtegette szé­gyenteljés betegségét az embe­rek szeme elől. Gazdagsága nőttön nőtt de ugyanakkor egyre terjedt a betegsége is. Félő volt, hogy a kiütések elpusztítják a szeme világát. Ettől félt a gazdag em­ber a legjobban. Szeme volt ugyanis az egyetlen, amit nem rejthetett el az emberek te­kintete elől, ha élni, keresni és uralkodni akart. A beteg milliomos elhatároz­ta, hogy orvost hív magához. Eddig nem kért tanácsot sen­kitől, nem engedett magához senkit, mert nem akarta, hogy bárki is tudomást szerezzen csúnya betegségéről. Attól félt, hogy az emberek, — akik óri­ási vagyona miatt irigykedtek rá — örülnének a betegségé­nek s úgy éreznék, hogy ők szerencsésebbek a milliomos­nál. Azt gondolta, neki van a legtöbb pénze, így neki kell a legszerencsésebbnek lennie. Sokan így is gondolkodtak mert irigyelték pompás ruháit, autóját és kényelmét. Elhivatta tehát a leghíresebb orvost és így szólt hozzá. — Dtíktor úr, vizsgáljon meg en­gem jól és mondja meg, mit tegyek hogy mielőbb meggyó­gyuljak. Betegségem annyira undorító, hogy nem szabad ró­la tudnia senkinek. Ezért ne haragudjon rám. hogy az or­vosi vizsgálat után önt kivé­geztetem. Senkinek sem hi­szek, legkevésbé az emberi nyelvnek. Midas király esete megtanított arra, hogy követ­kezetesebb legyek nálánál. Fe­leségének hatalmas összeget utalok ki saját pénztáramból, gyermekeinek továbbtanulá­sáról pedig gondoskodom. Az orvos látta, hogy ütött életének utolsó órája. A mil­liomos élet s halál ura volt. — Életerőm percről percre csökken, — folytatta a mil­liomos, — gyorsan rendeljen valamit. Levetkőzött és állt az orvos elé. meztelenül Hasonlatos volt a félig széttaposott her­nyóhoz és egy odvas foghoz. Az orvost elöntötte a méreg. — Hogy jövök én ahhoz, hogy ilyen fekélyek miatt megölje­nek engem, aki egészséges va­gyok? Egyik ember megölheti a másikat? Ha ő megteheti, megtehetem én is. Jól van. Olyan orvosságot rendelek, ami sokba kerül neki. — Nagyságos uram, — mond­ta — ismerem az ön betegsé­gének egyetlen orvosságát. Szerencsére egyedül ön juthat ehhez a gyógyszerhez. Önnek a napra van szüksége. De nemcsak egy kevéske napfény­re, amit alamizsnáiképpen má­sok is kapnak. Nagy az ön ha­talma. Azt gondolom, hogy a napot is lehozathat ja az égről és elhelyezheti a palotájában. Ha bizonyos időben a nappal együtt bezárkózik egy szobába, amikor egyes egyedül ön ré­szesül a nap áldásos jóságában, nemcsak teljesen meggyógyul hanem halhatatlanná is válik. Ez az egyetlen orvosság, amit ajánlhatok. Ha ezt nem teszi, önre száll a világ minden be­tegsége. Hiszen a világ egész­sége teljesen a naptól függ. A milliomos mindazt elhitte, amit az orvos mondott. Hogy­ne hitt volna neki, amikor már csak egy lépés választot­ta el a haláltól. Még egyszer megkérdezte az orvost: — Nem tudja mibe kerül a nap? — A nap drága, mert min­den ember tulajdona. Egy em­bernek talán kevesebbe ke­rül. Alighogy az orvos szavait befejezte, elvezették őt és ki­végezték. Az özvegynek tekin­télyes összegről szóló csekket kézbesítettek, az árvák pedig új iskolakönyveket, két alig használt vonalzót kaptak a milliomos irodájából. A tolltar. tón ez a felírás díszelgett: tott itt boltot a földműves­szövetkezet. Eddig a szövet­kezeti mozgalom fejlesztése miatt — szól a döntés —, hoz­zájárultak ahhoz, hogy legali­zálják külső területeken a földművesszövetkezeti bolto­kat. Két éve több állami üz­letet adtak át, az egyiket töb­bek között gazdakör létesíté­sére, a szövetkezet azonban itt italboltot nyitott, ahol módos gazdák mérik ki boraikat és ez a közönség körében visz- szatetszést szült. A földművesszövetkezet — folytatódik az indokolás *— úgyszólván kizárólag a kisw kereskedelmi hálózat bővíté­sét ambicionálja, holott sok egyéb feladatra hívták fel a vezetők figyelmét. így: fon­tos volna, a Mészégető Budai­föld termelő üzemeinek létesí­tése. a zöldség- és gyümölcs- értékesítés megszervezése és általában a mezőgazdasági termelés problémáival való foglalkozás. A földművesszö­vetkezet azonban idegenkedik ettől és e helyett következe­tesen újabb állami üzletekre tesz szert, hogy azokkal kom- kurrálh assort A belkereskedelmi minisz­ter leirata azonnali intézkedést kér az ügyben. — Tanulj fiam, bölcs lesz be. Idled. A milliomos ezalatt azon töprengett, hogyan juthatna a naphoz a legolcsóbban. Hatalmas faállványt építte­tett. Száz mérnök tervezte az óriási darut. Építészek azon a házon dolgoztak, amely a na­pot, a milliomost keléseivel együtt befogadja. A világ mil­lió és millió munkása verte a vasat, nem azért, hogy leve­gyék a napot, hanem azért, hogy megéljenek feleségükkel és gyermekükkel együtt. E gy éjszaka, amely söté- tebb volt, mint a gono­szok szive, a milliomos embe­rei levették a napot az égről, beemelték egy hatalmas épü­letbe és vasbetonnal, valamint acéllemezekkel gondosan el­zárták. Egyetlen napsugár sem szűrődött ki az éjszakába. A világ sötétségbe borult és a milliomos örült, hogy ez is sikerült. A sötétben az Úristen sem veszi észre, hogy eltűnt a nap. — Halhatatlan leszek, senki sem tehet ellenem sem­mit. De nekem nem elég a nap, lehozom a csillagokat is az ég­ről és pénztárszekrényembe helyezem el. Enyémek lesznek a csillagok, mint az Ego bank­ban elhelyezett értékpapíro- sok. Minden minden az enyém lesz. Megveszem az Űristent is és titkárommá szerződtetem. Fiatal leszek és szép, halhatat­lan és gazdag. Ki lehet elle­nem? Erőszakot követhetek el a földön mint a nőn és a föld boldog lesz. Az asszonyok sze­retik az erőszakos férfiakat, Hip! Hip! Ezalatt az emberek lassan ébredeztek álmaikból. Csodál­koztak azon. hogy nem süt a nap. Az égen csupán egy nagy vörös seb éktelenkedett, ame­lyet a tűzoltók nem tudtak el­érni és a mázolok átfesteni. A3 cseppje élet, kenegette cso­datévő gyógy füvekkel, csak sápadt, sorvadt a nemrég még virgonc, csupa egész, ség gyerek. Mit tegyen? Kérdezgette a világot járt Szelet, a sóikat megélt óriási fákat, a százesztendős teknő- cöt, ki ismerte a vizek tit­kait, de orvosságot nem tu­dott egyik sem. Egyszerre, mikor már szinte elsiratta, már csaknem végét járta a fiú, arra repült a sötétben is látó, bölcs Bagoly és ő be­szélt aztán egy öreg ember­ről, aki messze, az erdőn túl, él egy kicsiny házban, orvo­sa minden búnak-bajnak. Felkapta tüstént a favágó a csontig sovány kis testet és nekifutott az erdőnek, hogy percet se késsen. Mögötte szállt nesztelenül, mint az árnyék és feketén, mint a bosszú, a sötét ma­dár. A sűrűbe érve rájuk csapott, de az apa megérezte a veszélyt, szembefordult a ragadozóval. Félkézzel a gyereket óvta. védte, a má­sikkal küzdött csak, mégis lebírta a keselyűt. De a bajnak nem hiába van há­rom élete, mikor undorodva eldobta a kimúlt gonoszt, az mérges kígyóként vágott elibük az ösvényen újra. Az ember aggódva hajolt a gyerek fölé. Nem szorította- e meg véletlenül a halálos tusában? Borzadva érezte, hogy merevül karjai közt a 1kicsi test. már nem is érez a szegény, érintését j se észleli többé, szive se ; dobban. Egy percig se habo- ■ zott. saját szívét adta oda, meleg, dobogó életét és bol­dogan érezte, hogy áramlik , újra a vér az elgyötört pici ! testben. [tjofoant tovább ... j ' EüV tisztáson i megtorpant... Ki- < gyó ágaskodott eléje szú í szegve. Szeméből hideg fény vágott feléje, mint a kés. j Két kézzel óvta már a kar­jaiban hordott meleg életet I és csak úgy lábbal harcolt, í tiporta, taposta a hül- I löt. Űjra győzött ...Es mi- I kor izzadtad, fáradtan, a lomboktól szűrt, csurranó * holdfényben fiára tekintett, szívébe hasított a félelem. A gyerek megtört szemein alig | vart tükröt a sápadt sugár. Elszánt, nem remegő uj-1 jakkal ásta ki két szemét, 1 hogy fiának adja szeme fé- 1 nyét és átsütött világtalan 1 arcán az öröm, ahogy tapo- \ gatózva, simogatva a puha I gyerekarcot, rebbenő szem- 1 pillát érzett. Botorkált to- I vább. szive helyéről még I csurnant egy-egy vércsepp I — reggelre csupa vérszínü I virág nyílott arra. — Nem l látta már, hogy a kígyó tete- \ me felett zöldes szemében 1 furcsa fénnyel vérszomjas 1 vadmacska fülel, majd a - fákon törtet előre, folyvást 1 fölöttük, zsdkmánybiztos, 1 hatalmas ugrásokkal. Rit-1 kiút az erdő, olvadt a ho-1 mély, világosodott. A zú f háló vak ember és karjai- I ban a virosodá arcú fiú, \ aki az apai karok meleg I fészkéből tekingetett körül, \ az erdő széléhez közeledtek. \ Utolsó támadásra feszítette | fejsze-éles karmait a vadál- \ lat. Az apa talán nem is fű- § lével, hanem vérével, idegei- I vei hallotta meg a támadás \ neszét. Még jobban rohant l fogcsikorgató haraggal hogy l szíve veszvén, világtalanul \ talán nem védheti meg édes I gyerekét. Ha harcolni kell, = elveszett, ha idejében elér a I kis házhoz, a tudós öreg em- \ bér biztosan visszaadja fia f egészségét, talán az ö szívét, l szemevilágát is. Az utolsó I pillanatban megtorpant a í vakok örökké éles ösztöné- ! vei, megérezte, hogy előtte I szakadék ásít, amelynek mé- \ lyén éles kövekkel a pusz- I tulás feni rá fogát. Tudia { már hogy meg leéli harcolnia l utolsó harcát. Mégis lába l fürgeségét, karja ereiét f gyermekének adta. Az ölé- \ hői lecsúszott a fiúcska és I futott előre. A favágó meg \ egész testével visszafordulva \ várta a támadást. Ugrott is [ a rémes állat, ellökve ma- \ gát a faágról, amely lassan = Megyénk egyik üzeme, a Po- mázi Posztógyár újdonságok­kal lép a vásárlóközönség elé. A nőket bizonyára érdekli a „Dóra" elnevezésű női kabát­anyag, amely magas gyapjú­tartalmú és négy színben ké­szül, Két drapp, kékesszürke és zöld színben vásárolhatják meg, attól függően, hogy ki- j nek, milyen tetszik. A harmadik és a negyedik ! negyedévben mintegy 50 ezer métert készítenek belőle. Ez | a mennyiség körülbelül 20 ezer női kabáthoz elegendő. Az ebből készült kabátok a divatbemutatókon nagy si­kert arattak. Bizonyára sok nő tetszését megnyeri az új

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom