Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-19 / 95. szám

1937. AUGUSZTUS 19. HÉTFŐ

3

l>í»

«ccm

''CK irlap

Gfflbel Béla Kossuth-díjas festőművési:

SZENTÍV ANY I KALMAN IRO:

Minden lehetőség megvan a művészi munkára

C2óbel Béla, Kossuth-díjas festőművészt szentendrei magányában kerestük fel. Szinte ég a száján a szó, amikor az igazi alkotóművészet embert és társadalmat formáló erejéről beszél.

A valódi művész teremt, tehát nem szegődhet fasiszta rombolók, vagy háborús gyújtogatok mellé.

Párizst említi, ahol évente S—6 hónapot tölt el és megjegyzi, hogy a franciák elítélték Mindszenty beszédét.

Ismét visszatérünk a művészetre. A különböző irányzatokról beszélünk. „Helyesnek tartom — mondja —, hogy a hivatalos szervek a tavaszi tárlaton nem sértették meg a .virágozzék minden virág elvét“. Ez bátorítja, ösztönzi a festőket.“

Később az ifjúság, a nevelés problémáira tér át Czóbel Béla. „Az ösztöndíjak igen sok esetben nem ösztönzik, hanem elpuhítják a fiatalokat. Nem tanulnak meg küzdeni, pedig a küzdelem nagyszerű, fenséges.“

Érdeklődésünkre kijelenti: „a kormányzat rendkívüli mértékben támogat bennünket. Nekem minden lehetőséget megadtak, hogy művészetem továbbfejlődjön.“

Czóbei Béla 73 éves. Kemény, tetterős, nem múlik el egyetlen napja sem küzdelem nélkül. Az életünket legjobban kifejező művészi formák szépségéért harcol.

A szocialista irodalom és művészet soha nem látott virágzásnak indul

I ÜNNEPI LEVÉL I

regényemet. Ezután szubjek- tív és objektív okok miatt néhány éves hallgatás következett. 1956-ban jelentkeztem újra „Tűztorony’’ című sokat támadott regényemmel. Az Irodalmi Újság elsősorban regényem pártós szemléletét támadta. Az ellenforradalom alatt kerestek, le akartak tartóztatni, mert szemben álltam az írószövetség akkori hangadóival.

Négykötetes regénycikluson dolgozom jelenleg. A mű a magyar munkásosztály életét, küzdelmét ábrázolja, a Tanácsköztársaság leverésétől az olktóberi ellenforradalomig. Az első kötet az ez évi könyvnapon jelenik meg.

Az írói munkáról a követ- kezőket mondja:

— Ügy érzem, hogy igen sokat változott a légkör az elmúlt időkben. Amikor a forradalmi munkás-paraszt kormány minden erőfeszítése arra irányul, hogy a múlt hibái ne ismétlődhessenek meg, s ugyanakkor kíméletlenül szétzúzza a revizionista nézeteket is, egyben elősegíti azt, hogy tisztult légkörben szabadon bontakozhasson ki a népet szolgáló, a nép problémáit tükröző alkotó munka. Bízom benne — fejezi be nyilatkozatát Szentiványi elvtárs —, hogy a párt és a kormány helyes gazdaságpolitikájához hasonlóan kulturális vonatkozásban is mindent elkövet, hogy a szocialista irodalom és művészet soha nem látott virágzásnak induljon.

Munkatársunk felkereste Szentiványi Kálmán fiatal regényírót, aki Leányfalun lakik, hogy beszéljen céljairól, terveiről.

Szentiványi elvtárs először múltjáról beszél. Fiatal gyári munkásként kezdtem el írni — mondja — írásaim a népi írók lapjában jelentek meg. Sok-sak hányódtatás és harc után jutottam el odáig, hogy megértettem a kommunisták nagyszerű harcát és világnézetemmé vált a marxizmus—leninizmus.

A felszabadulás utáni évek forrongásai közepette írtam meg „Bontakozó világ” című

Büki Zsigmond ceglédi református esperes, a megyei tanács tagja:

Békés úton kell keresni a nagy problémák megoldását

A mi hitünk két fő alapelven nyugszik: ae igazságosságon és a békességen. A magyar nép, s szűkebb értelemben a mi kis városunk vezérelve is ez kell hogy legyen. Ez a két fogalom szorosan kapcsolódik egymással, egyik a másiknak következménye.

Ha igazság van, van békesség is.

Még akkor is, ha az igaizság egyénileg nem is kedvez minden embernek. De Iha nincs igazság, nincs békesség sem az az emberek, népek s nemzetek között.

Ezek a gondolatok foglalkoztatnak most, az alkotmány ünnepével kapcsolatban. S nyomban felmerül bennem egy újabb gondolat is: hogyan érhetjük el ezt az igazságot. Szerény véleményem szerint kétféle módja van. Az egyik: ahol az erő, ott az igazság is. Ez bűnös mód, mely nem az emberek, a társadalom, az ország s a nép érdekét szolgálja.

A másik mód: az igazságnak békességes úton történő érvényesítése. Az emberiség na. gyobbik része ezt kívánja. S ezt tükrözi népköztársaságunk alkotmánya is. Éppen ezért nagyon örülök, hogy a világnak ahhoz a részéhez tartozunk, amely újra és. újra hangoztatja. sőt bizonyítja: lehet békés úton is keresni a nagy problémák megoldását, lehetséges az emberek és népek békés egymás mellett élése,

lehet békés úton is érvényt szerezni az igazságnak.

Az itthoni békesség is csak úgy munkálkodik jól, ha mindenki az igazságot akarja. De nem oly módon, ahogyan az az októberi események szörnyűséges napjaiban történt Ezért

támogatjuk teljes erőnkből kormányzatunkat,

amely — ahogyan azt alkotmányunk leszögezi — az igazságnak békességesen való útját keresi úgy a gazdasági, mint a politikai és a kulturális élet területein.

Államunk és egyházunk között az 1948-as egyezmény megkötése óta jó a kapcsolat. Igen jó dolog, hogy minden vitás kérdésünket őszintén, nyíltan beszéljük meg.

Ha világnézeti kérdésekben különböző elveket is vallunk, célunk mégis közös: a nép boldogulásának szolgálata.

Alkotmányunk teljes vallás- szabadságot biztosít hazánkban. Mi élünk is ezzel a jogunkkal, s ebben nem akadályoz meg- kormányzatunk.

Az alkotmány ünnepe feléleszti bennem azt a gondolatot, hogy a „szabad“ nyugati országok alkotmánya foglalkozik-e állampolgárainak egészségvédelmével, vagyis azt a védelmet és segítséget az alapvető törvényben biztosítja-e, mint azt a mi alkotmányunk erőteljes és határozott elvi síkon lerögzíti? A külföldre távozott magyarok leveleiből kitűnik, hogy nyugaton mindez csak írott ma- laszt, a gyakorlat azonban egészen mást mutat. Ezzel szemben hazánkban az egészségvédelem széles néptömegekre váló kiterjesztése — ahogyan azt alkományunk lerögzíti — élő valóság. Bizonyság erre nemcsak a betegbiztosítás széleskörű kiterjesztése, hanem a megelőző orvosi

munkának intézményes kiépítése és fokozatos erősítése a közegészségügyi-járványügyi állomások formájában.

Úgy vélem, mindez méltó felelet azoknak, akik a „szabad“ nyugatról váltig állít- gatják, hogy a Kádár-kormány semmit sem tesz az ország egészségvédelme érdekében. Mi, magyar orvosok teljes mértékben visszautasítjuk az ilyen rágalmakat. A forradaltni munkás-paraszt kormány messzemenő segítséget és támogatást nyújt nekünk, orvosoknak ahhoz, hogy maradéktalanul betölthessük hivatásunkat, hogy a nép gyógyítása és a népbetegségek megelőzése érdekében munkálkodhassunk, Ezért mi, magyar orvosok szívvel-lélekkel

támogatjuk kormányzatunkat helyes egészségvédelmi politikájának teljes megvalósításában.

Jelenleg a gyermekbénulá- sos megbetegedések ellen küzdünk teljes erővel, s ehhez a munkához is megkapunk minden anyagi és erkölcsi támogatást kormányzatunktól. A kormány segítsége tette lehetővé, hogy ma már elegendő oltóanyag áll rendelkezésünkre nemcsak a legveszélyeztetettebb korosztályok, handm hat és fél éves korig valamennyi gyermek ingyenes beoltásához. Az ilyen áldozatkész segítség láttán nem lehet egyetlen becsületes magyar orvos sem. aki szívvel- lélekkel ne támogatná kormányunk igen helyes és a nép ügyét szolgáló politikáját.

T EGYZETFÜZETEMBEN egy cím:

" Mocsári Gedeon. Alsónémedi. A községi tanácsnál Kecskeméti Gábor tanácselnöktől érdeklődöm: hol lakik, mivel foglalkozik?

— Nagyon rendes paraszt, községi tanácstag — mondja. Az utóbbi időben azonban egy kicsit visszavonult.

Fő utcán lakik, közel a tanácsházhoz. A középparaszti porta az utcáról is ren. dezett. megnyerő képet mutat. Mocsári Gedeon éppen az udvaron dolgozik, egy gyümölcsfa gyökereit ássa. Kedvesen invitál az eresz alól kiugró veranda alá.

— Nem tűrhettem már ezt a barackfát az udvaromban. Az egyik oldalát leszakította a vihar, csak csúfítja az udvart — mondja, miközben helyet foglalunk az asztalnál. Aztán kérdően tekint rám. nyilvánvalóan az érdekli, mi járatban vagyok.

Kis izgalmat érzek, hogyan és miként kezdjem. Igen mert „visszavonult’’ emberrel ülök szemben, s ha rósz- szül kezdem, talán még jobban „visz- szavonul’’.

— Hallottam, hogy községi tanácstag. Mocsári bácsi. Mi újság a községben?

— Igen. tanácstag vagyok, de nemcsak a községnél, hanem a járásnál is. Meg azonfelül a megyei népfront-bizottságban is benne vagyok .. -.

— A tanácsrendszer óta csinálom. De nem is azóta, mert a háború után mint képviselőtestületi tag intéztem az emberek ügyes-bajos dolgait.

Tizenkét év a köz szolgálatában, a napi munka a 14 hold megművelése mellett mindenképoen elismerésre méltó. Még akkor is, ha netán igazán visszavonulna. Már 61 éves s talán az az oka, hogy belefáradt a munkába. Meg is kérdeztem tőle, s ő így válaszol:

már a határban talál bennünket s ott búcsúzik tőlünk — válaszolja.

Kétségtelen, a termelési kedv növekedése az egyik mércéje a párt és az állam iránt fokozódó bizalomnak, hiszen az elmúlt években elsősorban ez hiányzott. De többet szeretnénk még megtudni Mocsári Gedeontól.

— Bíznak-e a falu parasztjai abban, hogy kilábolunifc a nehézségekből?

— Most nekünk is sokkal jobb, mint azelőtt. Beszélnek is erről az emberek. De van azért1 még hiba, amit ki kellene javítani. Belterjesen gazdálkodunk, sok konyhakerti növényt termelünk, értékesíteni meg nehezen tudjuk és olcsón. Ugyanakkor az üzletekben meg drágáért adják — adja a kissé kitérő választ;

M

ocsári Gedeon észre sem veszi a beszélgetés közben, hogy ákarva, akaratlanul ismét a köz, faluja parasztságának sérelmét tolmácsolja. Azt akarom magyarázni neki, hogy vannak még hibák, sokat léptünk előre, de egyszerre nem lehet minden nehézséget megoldani. Beszélni kellene erről az emberekkel és megmagyarázni nekik. De nem mondom, hanem ezt kérdezem tőle.

— S ha most elmondaná ott fenn, a megyei népfront-bizottságban, mi fáj az embereknek?

Válaszát várom, de nem szól. Feláll, s bemegy a szobába. Hamarosan visz- szajön. kezében egy meghívóval. Augusztus 19-re hívják a megyei népfront által rendezett munkás-paraszt találkozóra. Elolvasom a meghívót s csak any- nyit kérdezek.

— Ott lesz?

— Ott!;»,

1 * ■ 5

Dr. Félix László, a Pest megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazgatója : |

A kormánytól minden segítséget megkapunk

egy történelmi okmányról

tt minden igaz magyar ember köszönti a nép jogait, g J.WJL. kötelezettségeit aranykeretbe foglaló okmányt. A g történelem aranylapjaira jegyzi majd fel e nemzedék kar- g | cát, amelyet vív a régi, elavult ellen, az újért, a haladóért, |

= Nyolc év nem nagy idő! Egy nemzet életében meg |

I éppen csak egy pillanat, de a mi korunk, embere mégis =

1 évszázadok mulasztásait pótolta. Az alkotmány ezt rögzíti |

I le, megszületése óta pedig újabb lépést tettünk előre |

1 napjainkban az alkotmány pontjai sorra beteljesednek, g 1 Megváltozott az ország, s benne a nép. Sokan tagadták ezt 3 1 a változást, s a hibákat kihasználva ellenforradalomba g I taszították az országot. Népköztársaságunk elleni tárna- |

I dúst éppen azok verték vissza, akik fáradhatatlanul mun. |

1 kálkodtak az új szocialista ország megteremtésén

Nyolc évvel ezelőtt éppen úgy hozta a sors, hogy |

1 augusztus 20-án, az új kenyér ünnepén Dunapentelére | i vitt az utam. Az ifjúsági mozgalom ebben a községben g I mély gyökeret eresztett, szerettem ide kijárni a lelkes |

I fiatalok közé, akikből vidámság és erő sugárzott. L,eg- §

1 többjük agrárproletár gyerek volt, nekem barátaim. Mi- |

I lyen boldogan tudtak vigadni, s ezen az ünnepi estén, |

I amikor legjobban szólt a zene, folyt a tánc, egy babaarcú, §

I kékszemű, szőke kislány, Dzsugán Katalin félrevont. Hir- §

I télén azt kérdezte: mondjam meg úgy lesz-e, ahogyan a §

1 rádióban hallotta: megvalósulnak-e az alkotmány pont- |

1 jai? Elárulta titkos tervét, tanulni szeretne. Dolgozni, el- |

I helyezkedni valahol, szűk már neki a falu.

Egy év múlva ott álltam a pentelei fennsíkon és az |

I ázott latyakban, a kubikosok között fedeztem fel Katit, |

I apjával együtt a.Vasmű és a város alapjait ásták. Szeme | I huncutul kacagott és olyan boldogan és olyan szívhez |

I szólóan mondta: most már én is tudom, hogy mi leszek: | 1 építészmérnök! Ezt úgy mondta, mintha a világ legtermé- | 1 szetesebb dolga volna, hogy nálunk parasztlányokbóI | I mérnökök lehetnek. Később is sokat jártam az épülő | I Sztálinvárosban, ott voltam az új üzletház, az öntöde, a | 1 nagykohó felavatásán, szinte a szemem előtt nőtt nagyra | 1 a város és fejlődtek az ország minden részéből jött embe- | I rek szocialistává. Hiába kutattam, kerestem a sok ezer | I sztálinvárosi között, nem találtam Dzsugán Katit, senki | I sem tudta megmondani hová, merre tűnt? A múltkoriban § I Pesten a dunaparton sétáltam az Országház előtt, gyö- | I nyörködtem a főváros szépségeiben, egyszer csak Kati | I jött elém, s ahogy megismert, boldogan újságolta, terve | I sikerült, okleveles építészmérnök.

J Qr 7 telén Hercegfalvára küldtek, hogy tudósítsak 1 aJ ottani eseményekről. Ekkor ismerkedtem | 1 meg Molnár Zoltánnal, a Dimitrov Termelőszövetkezet 1 I egyik fiatal tagjával. Estémként együtt mentünk a Kossuth- | telepre, hogy az ottani dolgozó parasztoknak újból és új- | ból elmondjuk, mennyivel jobb a szövetkezeti út. Százan 1 és százan léptek ekkor a közös gazdálkodás útjára, s a \ j falu is új nevet kapott, levetve magáról a régit, Herceg- | I falvából Mezőfalva lett. Molnár Zoltán bizalommal for- | I dúlt hozzám, s elmondotta, hogy az ő vágya az, hogy ka- | I tona legyen. Szeretne tiszti iskolára kerülni;

Sokáig nem hallottam róla, s a múltkor levelet hozott 1 I a posta, Molnár elvtárs küldte Sopronból, ott teljesít szol- i I gálatot, hadnagy. S amint írta; azóta megnősült, két kis- 1 I gyermekük van. Megkért, ne haragudjak, hogy levelével \ I zavar, de mindezt el kellett, hogy mondja nekem, akivel I I együtt tervezgetett ott, ahol a szövetkezeti falu született. 1 A harmadik fiatal élete egy alföldi mezővárosból in- | I dúlt el, nyolc-kilenc évvel ezelőtt még nem ismert más I I vidéket, csak szülőföldjét. Nem tudta, mi fán terem a I I politika. Egy mezőtúri tanyán cselédeskedett, s amikor I I otthagyta gazdáját, akkor is barátai unszolásának enge- I I dett és toborzás alkalmával beállt épitőmunikásnak. Előbb \ I Budapesten romlakások lebontásán dolgozott, majd Ino- 1 I tára került. Itt vált emberré. Itt került közel a párthoz | 1 s az egykori cselédgyerekből, napszámosból kőműves- í I át képzős lett, s annyira megszerette ezt a foglalkozást, I I hogy mire a tanulási idő letelt, már sztahanovista volt. i I Az ifjúsági mozgalomban ismerkedett meg a politikával, 1 I majd pártiskolára került s innen az egyik megyei lap- I I hoz újságírónak. Közben egyéves pártiskolára küldték, 1 I majd pártoktatóként dolgozott. A múlt év novemberében, 1 I amikor nagy volt a zűrzavar, ő újra tollat fogott és a betű 1 I erejével küzdött az ellenforradalom ellen, a munkás- 3 I párám hatalomért. A napokban találkoztam vele, s bol- | I dog örömmel újságolta, hogy munkája nem volt hiába- i § való, mert ma már náluk is egyre többen látnak tisztán, ü l Ez a barátom Dege György, fehérvári újságíró.

Az élet így igazolta, hogy a mi alkotmányunk pontjai 1 I valóban valóra váltak. Én csak néhány emberi sorsot 1 I írtam le, pedig az újságíró szeme, hej, de sok mindent I I látott, amely mutatja és bizonyítja a mi életünk igazsá- 1 I gát. Az emberi élet felemelkedésével együtt változott meg | I a táj, amelyről külön nagyon sokat lehetne írni. A mi éle- 1 1 tünk igazságát hirdeti az is, hogy hiába volt az ellenfor- i I radalom minden próbálkozása, mi győzedelmeskedtünk, 1 I mert a mi oldalunkon van az igazság. A mi életünk győi i I zelmét hirdeti, hogy a Pest megyei földeken konbájnok I I zúgnak, traktorok fényei világítanak az éjszakában, a 1 I dolgozó parasztok szobájában villany világít, rádió szól. 1 I Az üzemekben, a bányákban is egyre könnyebbé válik a I I munka, egyre több automatagép, új termelési eljárás 1 I Könnyíti meg a dolgozók munkáját,

Árost, hogy visszaemlékezem ' az elmúlt nyolc év 1 harc°s napjaira, szívem. megtelik örömmel. Ügy 1 I gondolom hogy olvasóim velem együtt örülnek annak i g hogy az elmúlt nyolc év fáradozásai nem voltak hiába- I I valók. Sorra valósulnak meg azok a célok, amelyekért az 1 I embernek erdemes igazán küzdeni s élni.

Gall Sándor

..............................................................................„„„„„mm,,,,,,,...............1

— MEGYEI VISZONYLATBAN az elsőnek a Pest megyei tanács, augusztus 27- én ünnepélyes keretek között, ötven kiváló kisiparosnak adja át „Az ipar kiváló mestere“ kitüntetést.

Jöjjön szórakozni* pihenni

A GÖDÖLLŐI

Blaha-stnmdra!

Autóbuszjárat a villamostól Büfé, hides ételek. Italoki

01

Észak-Pest megyei

TANÁCSI

ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT

Vállal:

magasépítoipari feladatkörbe tartozó tervezési és kivitelezési munkát.

ELHURCOLTAK TERE i. SZ. TELEFON: 236*

Mihók Sándor

Qjizalöm.

— De sok értekezleten elmondtam, mi fáj a parasztságnak. Meghallgatták, jegyzőkönyvbe is vették. Aztán nem történt semmi intézkedés.

E

Z FÁJ TEHÁT Mocsári Gedeonnak. Nincs is annál lelket ölőbb, mint azt tapasztalni, hogy felesleges a munkája és szavának nincs súlya. Őrlődni a felsőbb szervek és a parasztok között. Nem egyszer odavetették neki: „még mindig tanácstag vagy?

Nem tudta megérteni s még ma is ezek a kérdések foglalkoztatják: miért nem bíztak a parasztokban? Miért volt szükség arra. hogy megszabják, mit termeljenek? Napraforgóvetésre kötelezték a község parasztságát akkor, amikor paradicsomból, paprikából sokszorosan nagyobb értéket tudtak kivenni a földből.

— Pedig a nehéz októberi napokban bebizonyosodott, hogy lehet ránk számítani. Szántottunk, vetettünk s ezt nemcsak a magunk hasznáért tettük.

Nincs hiány búzából, zöldségféléből, s ez a parasztság érdeme. Azé a parasztságé, amelyben olyan kevéssé bízott a múlt államvezetése.

— De most egészen másként van. Nincs beszolgáltatás a parasztságra erőszakolt vetéstervek sincsenek és nem zaklatják feleslegesen a parasztokat — vetem közbe.

— Dolgozunk is, sokkal jobban és szívesebben, mint az előző években. A nap