Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)
1957-07-28 / 76. szám
1957. JÚLIUS 28, VASÁRNAP ""hírlap 5 Szivük a pártért, Sallai Imre 1932. július 29. E napon adta élétét Magyarország szabadságáért és függetlenségéért a kommunista párt két nagy harcosa, a Központi Vezetőség tagja: Sallai Imre és Fürst Sándor. Mi volt a „bűnük“, mit „vétették“, miért gyűlölte olyan halálosan őket az úri Magyarország? Miért üldözte és miért gyilkolta meg őket Horthy vérbírósága? Erre választ ad mindkettőjük hősi élete. Fiatalon bekapcsolódtak a munkásmozgalomba. Kommunisták voltak, szívük a pártért, a népért dobogott, utolsó leheletükig a dogozókért, hazánk felszabadulásáért, a prole tárforradalom győzelméért küzdöttek. S ahogy a kommunista párt egykori felhívása jellemezte: „A kommunisták azért kerülték elsőnek a bitófára, mert a harcban is elől járták. .“ > Július 15-én Sallai Imrét és Fürst Sándort, akik akkor már több mint egy éve vezették az illegális kommunista pártot, irányították a harcot — letartóztatták. És hamarosan ácsolni kezdték számukra a bitófákat. Hiáha volt a nagyarányú tiltakozás, hiába emelte fel védelmükben szavát az egész haladó emberiség, a nemzetközi munkásosztály, Horthy vérbírósága „példát“ akart mutatni, sta- táriális bírciság elé állították és halálra ítélték őket. Július 29-én az akasztófa árnyékiában is hősiesen viselkedett Sallai és Fürst elvtárs. Nefm tudták megtörni őket az a népért dobogott Fürst Sándor elszenvedett kínzások, hűek maradtak a kommunista eszméhez. „Ha meghalok, százanl és ezrem, lépnek a helyemre. Az eszme, amelyért éltem és dolgoztam, végül is győzni fog... Közeleg egy szebb és jobb korszak és ez a mi harcaink eredmíi lye lesz“ —• mondotta Sal'lai Imre a bitó alatt. Fürst Sándor pedig utolsó szavaival a pártot, a proletárforradalmat éltette: „A proletariátus bosszút áll értünk!“ A szent ügy, amelyért életüket áldozták — 1945-ben győzött. Felemelt szívvel, szabadon énekelhették már a dolgozók, dalba foglalva Sallai és Fürst elvtárs nevét: -« — A gyötrelmeknek vége — Nem alkuszunk mi többé már. •— Sallai és Fürstre — Emlékezz, proletár! S ezt az ügyet, a kommunista eszmét, a proletárforra. dalmat — melynek hősi katonája volt Sallai Imre és Fürst Sándor — a múltévi ellenforradalom sem tudta eltaposni, bárhogy igyekezett is. S ahhoz, hogy a jövőben is bármikor megvédlhessük a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmát, ezembesz ál 1 has - sunk mindenfajta ellenforradalmi kísérlettel, erőt adnak Sallai elvtárs 25 év távlatából hozzánk szóló figyelmeztető szávai: „A mi hálóztaink bennünk élnek, kommunis- tákbiH, akik hőseinket nem bálványimádással, ntem siránkozással ünnepeljük, hanem azzal, hogy az ő szellemükben cselekszünk!“ A Hazafias Népfront javaslata: legyen kettős ünnep augusztus húszadika Az idén keddi napra esik augusztus húszadika, az alkotmány ünnepe. Ezért a Hazafias Népfront a szakszervezetekkel és a tömegszervezetekkel egyetértésben javasolta a Minisztertanácsnak: augusztus tizennyolcadikat — vasárnapot — nyilvánítsák szombati munkanappá és helyette hétfőn legyen munkaszünet. így az idén kettős ünnep lenne augusztus húszadika. Az alkotmány születése évfordulójának ünnepségeit a Hazafias Népfront szervezi, de a program kidolgozásában résztvesz- nek a tanácsi szervek, a szak- szervezetek és a különféle tömegszervezetek is. Az ünnepet megelőző munkaszüneti nap — a KISZ javaslata alapján az „ifjúság napja“ lesz. Befejezte tanácskozását a KGST-ben résztvevő országok Mezőgazdasági Kiállításokat Rendező Munkabizottsága A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részvevő államok Mezőgazdasági Kiállításokat. Rendező Munkabizottsága. mint már korábban jelentettük, Magyarországon, a Földművelésügyi Minisztériumban tanácskozott. A tárgyaláson a KGST-ben részvevő államok által tartandó nemzetközi mezőgazdasági kiállítások jellegét, helyét, idejét beszélték meg. A küldöttek bejelentették, hogy 1958-ban „ Csehszlovák Köztársaság nemzetközi lótenyésztési kiállítást, 1960-ban nemzeti mezőgazdasági kiállítást, 1958-ban. a Magyar Népköztársaság külföldi részvevőkkel nemzeti mezőgazdasági kiállítást és nemzetközi borversenyt, 1958—1960 között a Román Népköztársaság kukoricatermelési kiállítást. 1960-ban a Német. Demokratikus Köztársaság kertépítő és virágkiállítást. 1960-ban a Bolgár Népköztársaság zöldségtermelési és élelmiszeripari kiállítást 'kíván rendezni. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részvevő államok Mezőgazdasági, Gazdasági és Műszaki Együttműködési Állandó Bizottsága elé kerülő javaslatot szombaton délben az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége küldöttségeinek vezetői írták alá. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részvevő államok Mezőgazdasági Kiállítást Rendező Munkabizottsága ezzel a Budapesten tartott megbeszélést befejezte. Árucsereforgalmi megállapodás Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között Barátságos légkörben folytatott tárgyalások után július 27-én Bonnban aláírták az 1957. év végéig szóló árucsereforgalmi megállapodást Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság 'között. A megállapodás érteiméiben Magyarország ipari és mezőgazdasági termékeket szállít a Német Szövetségi Köztársaságnak, ahonnan hengerelt árukat, vegyianyagokat és gépeket szállítanak Magyarországra. Megállapodták továbbá, hogy az 1958-ra szóló árucsereforgalom tekintetében újabb tárgyalásokat tartanak. A megállapodást magyar részről Nyerges János kereskedelmi főtanácsos. német részről dr. Steidle miniszteri tanácsos írta alá. Mi az igazság ? N ,;m is volt vita, mégis ingerülten fakadt ki az Ócsai Tanács elnöke, Kolozs- váry József: „A törvényesség betartásáról nagyon sokat beszélnek, de betartatni már nem igen tartatják be törvényeinket.“ Az embernek ez a gondolat megül az agyában. Tapasztalatok, vélemények kavarognak a fejben, s végül felvetődik a kérdés: igaza van-e Kolozsváry Józsefnek? Igaza van! A forradalmi munkás-paraszt kormány minden intézkedése, egész eddigi ténykedése hangsúlyozottan arra is irányult, hogy a múlt törvénytelenségei soha többé ne kaphassanak teret. S nem is itt a baj. Nem is ezért lázadozott az ócsai tanácselnök. Ott van a baj, hogy újabban a törvényességnek olyanfajta értelmezése kap lábra, hogy az államnak kötelessége betartani a törvényeket, nem tehet még egy mozdulatot stem törvénytelenül — s ez eddig helyes —, de a honpolgárnak más gondja legyen, mint a törvényesség betartása, s ne sok figyelmet fordítson arra, hogy a törvények őt is kötelezhetik valamire. I nnen ered az ócsai tanácselnök kifakadása. De nemcsak az övé, hanem nagyon sok állami funkcionáriusé. Ezernyi kérdés merülhet itt fel. Mutatóiba párat: milyen a törvény és a honpolgár viszonya szocialista társadalmunkban? Milyen a törvényt végrehajtó szerv és a honpolgár viszonya, milyen alapon követel törvényességet az olyan honpolgár, aki maga nem igazodik la törvényekhez és így tovább. A kérdésekre a válaszadás nem könnyű dolog. Már csak azért sem, mert nagyon sok esetben egyik kérdés átcsap a másikba, s olykor igen nehéz azokat egymástól elválasztani. A sok kérdés közül maradjunk az ócsai tanácselnök kifákadásának okánál: a legszigorúbb törvényesség betartásának megkövetelése az állami szervektől, de ugyanakkor liberalizmus, megbocsáthatatlan megalkuvás a törvényeket megszegő honpolgárokkal szemben, az állami szervek megkötöttsége, kevés önál'létság. Sajnos, ilyen az igazság! S ok-sok példát lehetne felsorolni arra, hogyan kötik gúzsba az állami szerveket akaratlanul is egyes törvényeink, hogyan teszik szinte lehetetlenné azt, hogy apróbb ügyekben önállóan járhassanak el, s hogyan akadályozza meg egyik törvény a másik végrehajtását. A törvényeket megszegőik könnyen lelnek kibúvókat, hogy bűnükre mentséget leljenek, ugyanakkor állami szerveink sokszor még a törvények betartatására sem találnak megfelelő eszközöket. Az állami szerveknek nem könnyű a dolguk. A törvényesség legszigorúbb betartását nemcsak az állampolgárok, hanem a felsőbb állami szervek is következetesen, megkövetelik. Sokszor a közvélemény is a törvényt végrehajtó szerv ellen forduL Amikor valakit felelősségre vonnak törvénybe ütköző csele, kedeteiért, sokan akadnak, akik menteni próbálják. De van olyan példa is, hogy olyan ember, aki legtöbbét kiabál a törvényt megszegők megbüntetéséről, amikor maga szegi meg a törvényt, azt tartja: ez is valami? K etrecbe kell dugni az olyan embert, aki a múlt törvénytelenségeit kívánja vissza. De véget kell vetni a mind jobban terjedő liberalizmusnak, a tűrhetetlen, mindent megbocsátás szellemének is! • Követelje meg minden honpolgár az állami szervektől a törvényesség betartását, dei kötelességének tartsa maga is a törvényekhez való igazodást. Követeljék meg a felsőbb szervek is a törvényességet mindenütt, de ne csak akkor, ha az államról van szó! Akkor is, ha „egyszerű“ honpolgárról esik szó. Ez hát az oka Kolozsváry József, s a Kolozsváry Józsefek kifakadásának. Bizony, akad ok a nekikeseredésre. Ideje lenne, ha csak apránként is, segíteni ezen. Mészáros Ottó X. LENIN VÁROSÁBAN Az útijegyzetek befejező részében a leningrádi napokról szeretnék beszámolni. Ez volt a csúcspont, itt összegezödött minden tapasztalat. Sokak véleménye szerint (és én is ezek közé tartozom) Leningrad a Szovjetunió és talán a világ legszebb városa. A széles sugárutakat szegélyező hatalmas épületek változatos. egyéni stílusa összeolvad egy nagyvonalú, méltóságteljes, egységes városképbe. nehéz fegyelmezni a tollat, nehéz válogatni és selejtezni a benyomások. élményeik és emlékek között, ha Le- ningrádról van szó. Izgalmas és érdekes a fehér éjszaka is. Milliónyi élményt ad a festőművészet évszázados, gazdag értékeit magában foglaló Er- mhtázs. Vetekszik a moszkvai Metro szépségeivel a leningrádi földalatti. Mégis, az alábbiakban el akarok kerülni minden csábítást és csak a legfontosabbról akarok írni: hogyan őrzi és sugározza Lenin városa az élő Lenint? Mert itt a levegő is vele van tele. Megilletödötten és lábujj- hegyen jársz azokon a helye ken, ahol az emberiség új történelme elindult. Az élő párttörténet, amivel találkozunk a Téli Palota élőtt, a legendás Auróra cirkálónál, amelynek ágyúi annak idején a kizsák- mánydás és elnyomás falait rombolták. A forradalom alatt a fegyveres felkelés vezérkara működött itt, a forradalom után pedig itt voltak a központi intézmények, a párt Központi Bizottsága, a Népbiztosok Tanácsa, az összes minisztériumok. Lenin 124 napig dolgozott itt. Dolgozószobája most múzeum. Az egyszerű kis szobácskábán pontosan úgy áll minden, mint Lenin életében. A zöldposztós kis íróasztal, az asztali lámpa, a tintatartó és az egyszerű telefon. A. szoba egyik felét fából készült fallal elválasztották. A fal mögött két vaságy, kis asz. tál, kályha és szekrény. Lenin feleségével, Krupszkajával lakott itt. A lámpát petróleumlámpából alakították át villanylámpává azzal az elgondolással, hogyha a harcok miatt, vagy egyéb okokból szünetelne az áramszolgáltatás, petróleum mellett is dől gozni lehessen. Nem szégyelljük a köny- nyeinket. Az egyszerűség mindennél különb nagyságát érezzük. Es arra gondolunk, hogy a forradalomra és a forradalmárokra két nagy veszély leselkedik mindig: a pánik és a hatalomszülte hiúság. Nekünk az ellenség minden kártevésénél több kárt okozott az elmúlt években az elbizakodottság és a kommunista gőg. Ez a szoba annak az embernek — ahogy Majakovszkij írta róla „a legemberibb embernek“ — szellemét sugározza, akit az ellenség legvadabb támadásai sem ingathattak meg egy pillanatra sem és akit puritánsága megvédett a hatalom minden buktatójával szemben. A győzelmek sorozata sem ronthatta meg, mindvégig az maradt, a)ki volt: a forradalom géniusza. Lenin egyszerűsége jelentheti estik a munkásmozgalom erkölcsi megújulásának gránitalapját. Es ugyanez a meghatott érzés kísért bennünket Razliv- ban. Midőn 1917 júliusában a burzsoázia vérebei halálra keresték az illegalitásba kény- szeritett Lenint, e mocsaras vidéken, egy csőszkunyhóban húzódott meg, mert így kívánta a párt határozata. Harminchárom napig tartózkodott itt. Dzserzsinszkij és Ordzsonikidze jártak ki hozzá naponta, hogy informálják és elvigyék, valósággá váltsák a forradalom vezérének utasításait. Néha éjjel is dolgozott egy 'kis máglya fényénél. Kedves helye az erdő sűrűjében a „zöld iroda", ahogy ő maga tréfálkozva elnevezte: két fatörzs, egy alacsonyabb, ahol üldögélt és egy magasabb, ami íróasztalul szolgált. És ilyen körülmények között élve és dolgozva készítette elő az Októberi Forradalmat. Vannak, akik az elméleti igénytelenséget azzal a hamis elmélettel próbálják mentegetni, hogy tudományos munkához évtizedes távlat kell. Az illegalitásba kergetett Lenin a forradalom gyakorlati előkészítése és ■szervezése mellett kilenc cikket írt, sőt a forradalmi munkásmozgalom egyik legnagyobb művét is itt írta: az Állam és forradalmat. Nem a távlat hiányzik nálunk, hanem a valósággal való szerves kapcsolat. A lenini életismeret hiányzik, az a képesség. ahogy a tényekre ráfonódott, ahogy a másak által szállított élményanyagot megvilágította tudománya ereje, a lenini elmélet és módszer mindent átvilágító fénye. Nekünk, akiket legyengít, akiknek látását ho<mályos- sá teszi az elméleti gyengeség, meg kell szívlelnünk a tanulságot. A marxista elmélet tette lehetővé a forradalom győzelmét és a forradalmi harc tette lehetővé, hogy olyan elméleti mű szülessen, amely századok útját világítja meg. Lenin nemcsak a legnagyobb gyakorlati politikus volt, hanem a legnagyobb közgazdász, filozófus, a dialektika mestere is. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor napok múlva Moszkvában a Mauzóleumba mentünk és a komoly arcú testőr katonák között leszálltunk Leninhez. (Most itt pihen Sztálin is. A jólismert arc pontosan olyan, mint az utolsó képeken.) A Lenin-homlok most is megrendít. Sugárzik róla, hogy ez a férfi az akarat óriása volt, maga a végtelen egyszerűség, célratörés. Aki új történelmet csinál, nem is lehet más. Nem költői túlzás, hogy Lenin, akinek testét a Mauzóleum őrzi, él. A forradalom örök és elpusztíthatatlan szelleme ő. El azért, mert szívükben hordják azok a milliók. akik évről évre elzarándokolnák hozzá, hogy minden nehézség közt új erőt merítsenek emlékéből. Amióta a Mauzóleumot megnyitották, öregek és fiatalok növekvő tömegei akarják látni, akarják köszönteni a nagy Lenint. Nem ismernek hideget, vagy forráságot, nem rettenti őket vissza semmi. És a dolgozó népnek ez a ragaszkodása és szeretete a biztosíték, hogy Lenin él és élni fog örökké. Lenin előtt állva éreztük igazán a felelősséget. Hogyan gazdálkodtunk a lenini örökséggel mi, magyar leninisták? Hogyan következhetett be az ellenforradalom? Ez a felelősségérzet arra kötelez, hogy lenini könyörtelenséggel gyűlöljük az ellenséget, számoljunk le a hibákkal. Ha újra áthatja a magyar kommunistáik munkáját a lenini egyszerűség, ha újra megvilágítja minden lépésünket a lenini dialektika, ha minden tettünkkel a dolgozó nép valódi érdekeiért küzdünk, ahogy Lenin tette, akkor visszanyerjük a tömegek bizalmát, akkor legyőzhetetlen lesz pártunk. És Lenin mellett állva kimondatlanul is formálódott bennünk a fogadalom. Ügy akarunk harcolni a munkás- osztály hatalmáért, úgy akarunk a valósághoz kapcsolódva elemezni és tanulni, úgy akarjuk szeretni az embert, hogy pártunk életét áthassa a lenini emberközelség és szerénység. Ez volt a leningrádi élményeknek. a szovjet emberekkel való háromhetes együtt- létnek legfőbb tanulsága. * A magyar békeküldöttség a csőszkunyhónál, ahol Lenin illegalitásban élt és dolgozott