Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-02 / 28. szám

1957. JÚNIUS 2. VASÁRNAP ‘X'/Cirlap 3 Miért oszlott fel a Állami Gazdaság munkástanácsa és miért nem választják újjá ? A Vecsési Állami Gazdaság­ról sok szépet lehetne írni. A fejési átlag például a tavalyi nyolc literről tizenöt és fél literre emelkedett, az exportra hizlalt növendékmarháknál több mint egykilós súlygyara­podást érnek el naponta, egyes konyhakerti veteményeik szeb­bek, mint a községben bárme­lyik kertészé. A dolgozók át­lagkeresete a múlt év áprili­sában 850 forint volt, az idén áprilisban meghaladta az ezer forintot. Hogy ezek a nagyszerű ered­mények állandósuljanak és a gazdaság minden üzemágára kiterjedjenek, ahhoz elenged­hetetlen az üzemi demokrácia szélesítése, a dolgozók bevoná­sa többek között a termelés ügyeinek intézésébe is. Erre lehetőséget ad az Elnöki Ta­nács törvényerejű rendelete, mely az üzemi munkástaná­csok létrehozásáról intézkedik. A Vecsési Állami Gazdaság­ban ennek ellenére sincs mun­kástanács. Vajon mi okozta megszűnését és miért nem választják újjá? Köztudomású, hogy a mun­kástanácsok az állami gazda­ságokban is az ellenforrada­lom napjaiban, vagy közvetle­nül utána alakultak. Sok he­lyen az ellenséges' elemek többséget szereztek, politikai hangadókká váltak és gazda­sági ügyekben is magukhoz ra­gadták a kezdeményezést. Leg­főbb tevékenységük — különö­sen eleinte, az ideiglenes mun­kástanácsok működésének ide­jén — a demagógia, a vezetők tekintélyrombolása, elbocsá­tása és a féktelen adományo­zás volt. Az állam vagyonából bőkezűen osztogattak ezek a népámítok, hogy olcsó nép­szerűséget szerezzenek, az el­bocsátásoknál pedig elsősor­ban a kommunistákat igyekez­tek eltávolítani; Sajnos, ez volt a helyzet a vecsési gazdaságban, is. Az el­lenség jórészt megtartotta ál­lásait a végleges munkásta­nácsban és ezzel aláásta en­nek az új, számtalan gyer­mekbetegséggel küszködő szervnek a végleges jellegét. Természetes, hogy sem a munkások, sem a felettes szer­vek nem tűrték olyan volt földbirtokosok, nyíltan ellen­séges elemek garázdálkodását a munkástanácsban, mint Ku- dász Géza, Bolvári András, Kecskeméti István és a töb­biek. A volt munkástanács el­nöke, Nagy Károly és olyan becsületes tagjai, mint Utas- sy László, Fülöp Ferenc is el­ismerik, hogy a 42 tagú ta­nácsban alig tízen voltak tisz­tességes, dolgozó emberek, akik a munkásokhoz és a néphatalomhoz hűen végez­ték volna munkájukat. Több­ségüket az ellenforradalom ár­ja dobta felszínre; sok szeny- nyet is hoztak magukkal. Mi­vel a népellenes elemeit nagy többségben voltai, még a végleges munkástanács­ban is. ez rányomta bélyegét mind az ideiglenes, mind a végleges munkástanács egész tevékenységére; Önkényesen cserélgették az igazgatókat, eltávolítottak olyan kommunista szakembe­reket, mint Rácz Imre főagro- nómust, Marosi István üzem­egységvezetőt, Fülöp Mihály tehenészeti brigádvezetőt és másokat. Ugyanakkor ' volt olyan tagja a munkástanács­nak, aki részt vett a közeli Steinmetz-szobor lerombolá­sában és egész tevékenysége a néphatalom elleni féktelen uszításból állott. Hatalmuk megszilárdítása, politikai céljaik elérése érde­kében nem fukarkodtak a szó­beli és a tényleges adomá­nyokkal sem. Kivétel nélkül 'minden dolgozónak illetmény­földet ígértek, holott a tör­vény értelmében csak a csalá­dosaknak jár, s ezen belül is a nagyobb családnak több, a kisebb létszámú családnak kevesebb. Novemberben, de­cemberben pénzelőlegeket folyósítottak nyakló nélkül s hetenként több marhát levág­tak. Novemberben 13 darab szarvasmarhát küldtek Buda­pestre Maléteréknek. ugyan­ebben a hónapban tízet levág­tak. A szarvasmarhavágás tar­tott egészen februárig, amíg ki nem nevezték a gazdaság élére a kormánybiztost, a mos­tani igazgatót. Decemberben tizenegy, januárban tizenkettő és februárban nyolc szarvas- marhát vágtak és mértek szét „hozómra“ a dolgozók között. Ennek az olcsó hús­nak később csakugyan híg lett a leve — a munkástanács szá- mára. El is is2Íkoltak a gazdaság­ból a bűnösök: egy részük disszidált, más részük szétszó­ródott az országban. Április végére a 42 tagú munkásta­nácsnak már csak a fele volt meg. Mivel még ennek is jó­része ellenséges elemekből állt, s mivel a törvényerejű rendelet értelmében a mun­kástanács érvényes határoza­tokat csak afkkor hozhat, ha tagjainak legalább kétharmad része jelen van. ez a megrit­kult munkástanács elvesztette cselekvőképességét és kimondta feloszlását azzal, hogy üzemi gyűlésen majd újjáválasztják; Igen ám, de a három üzem­egység egyikében sem lehetett megtartani az üzemi gyűlése­ket. A dolgozók nagy többsége egyszerűen nem akart ebből a célból gyűlésezni, nem akart munkástanácstagokat jelölni, hiába volt az üzemi bizottság minden fáradozása. Így pél­dául a tehenészetben igen ha­tározottan kifejtették a dolgo­zók, hogy a munkástanács nem képviselte sem az ő érdekei­ket, sem a- gazdaság érdekeit és így neon kívánják újjává­lasztani; Az öntudatos dolgozóknak valóban fájt az. hogy a gazda-1 ságot 1 200.000 forintos kár ér-| te. Ez a kár nagyrészt a határ-1 ban kint veszett, a be nem ta-1 karított termények értékéből,! másrészt a meglévő termő-1 nyék, jószág és egyéb javaki elherdálásából ered. De fájt 1 méginkább az, hogy az ideig- \ lenes és a végleges munikásta-| nács is az orruknál fogva ve-| zette őket, törvénytelen igé-| retekkel és adományozásokkal! súlyos anyagi helyzetbe sodorta őket f Volt olyan dolgozó, aki oly| nagyösszegű előlegeket ka- \ pott a múlt év végén, hogy| 1957 első negyedében három! hónapig nyögte. Előfordult, | hogy egyesektől havi 600 fo-f rintot is le kellett vonni há- 1 rom hónapon át a készpénz- 1 előleg és a széthordott friss | hús ellenértékeként. A munkástanáccsal kapcsa- f latos rossz emlékekhez hozzá- \ járult az is, hogy az olyan be- f csületes tanácstagok, mini | például Nagy Károly, a volt | elnök, igen elkedvetlenedtek. | Pedig erre nekik igazán sem-1 mi okuk nem volt. Hiszen ők, | a munkástanács kommunista! tagjai, akik örök életükben | kétkezi munkások voltak, eb-1 ben az új szervben is becsület- | tel igyekeztek helytállni Ne-1 kik köszönhető, hogy a feliz-1 gatott' munkások nem vitték | szét a gazdaság javait és a| sztrájkra uszítok akarata eile-1 nére is takarmányoztak és| megtartották jó kondícióban a | gazdaság állatállományát. Ne-1 kik is köszönhető, hogy elké- | szült a gazdaság éves terve és | a belterjesség irányában az| idén már komoly lépést tét-1 tek előre. Tavaly még csak | annyi kertészete volt a gazda-1 súgnak, ami az üzemi konyhát | ellátta, az idén már közel X0Q = holdon kertészkednek. És a dolgozóknak a továbbiakban is lennének helyes javaslataik a gazdaság jövedelmének növelése érdekében. — Itt, Budapest közvetlen közelében sokkal több kony­hakerti veteményt termeszt­hetnénk, mint eddig — mond­ja Polonkai János. — De nem úgy, mint két évvel ezelőtt is tették, hogy olyan helyen pró­bálkoztak a paradicsommal, ahol csak a királydinnye te­rem. Én 21 éve dolgozom eb­ben a gazdaságban, de van­nak rajtam kívül is sokan, akik ismerik az egész terüle­tet, csak nem mondják el vé­leményüket. Ha majd a mun­kástanácsban, vagy akár más néven megalakuló testületben valóban a legkiválóbb munká­sok és szakemberek foglalnak helyet, hozhatnak olyan dönté­seket, amelyek ugrásszerűen emelik a gazdaság jövedelmét és ezen keresztül a dolgozók bérét is. Bármennyire dicstelenül sze­repelt is az ellenség befolyása alatt működő munkástanács ebben „a gazdaságban, a dolgo­zók jelentős részében ma is megvan az igény, hogy bele­szóljanak a legfontosabb gaz­dasági ügyekbe, s maguk is szerepet vállaljanak a terme­lőmunka irányításában. És ez így helyes, hiszen egy 50 ton­es körzetben elterülő gazda­ság háromezer dolgozójának minden gondolatát, vágyát, ötletét csakis úgy lehet a gaz­daságos termelés érdekében kamatoztatni, ha közvetlenül beleszólást kapnak a tervké­szítésbe és a terv kivitelezésé­be. Nem értünk egyet a gazda­ság igazgatójával és párttitká­rával, amikor azt mondja: „nincs munkástanács, de nincs is rá szükség“’. A dolgozók mindegyike talán nem ismeri a munkástanácsok működésé­ről szóló rendeletet, de megis­meri, „fülheggyel" meghallja előbb vagy utóbb a gazdaság vezetőinek efféle véleményét és ez — akárhogy nézzük is — befolyásolja állásfoglalását. Nincs igazuk viszont a volt munkástanács becsületes tag­jainak sem, akik most sértődötten visszavonulnak és olyasmit emlegetnek, hogy „jogkör nélkül, csak kötelessé­gekkel nem lehet dolgozni". Vajon milyen jogkörre gondol­nak? Hiszen a rendelet vilá­gosan kimondja# a munkásta­nács dönt a vállalat legfonto­sabb ügyeiben, irányítja egész tevékenységét, biztosítja a ter­melőmunka folyamatosságát és a leggazdaságosabb termelést. Az igazgató kinevezése sem történhet meg a munkástanács hozzájárulása nélkül, mint ahogy a jelenlegi igazgató, Mondok Pál elvtárs kinevezési papírján is ott van a volt mun­kástanács elnökének, Nagy Ká­roly elvtársnak az aláírása. Persze, nekik is tudniok kell, hogy a munkástanács nem politikai érdekképviseleti szerv. Tudniok kell. hogy min­den üzem az egész nép vagyo­nát képezi, nem csupán az il­lető üzem szűk kollektívájának a tulajdona. Ahogy a Duna­keszi Vagongyár munkástaná­csa nem osztogatja például a pullmankocsikat a gyár dolgo­zói között, ugyanúgy a Vecsá- si Állami Gazdaság munkás- tanácsa sem adományozhat il­letményföldet és friss marha­húst tetszése szerint! A dolgozók megértik ezt és nem is kívánnak jogtalan előnyöket más üzemek dolgozóinak, az ország egész lakosságának ter­hére. De megkövetelik, hogy legyen olyan szerv a gazda­ságban. amely segíti a szocia­lista demokrácia kiszélesítését és a termelés fellendítését. Re­méljük, ennek szem előtt tar­tásával változtatnak eddigi ál­láspontjukon a Vecsési Állami Gazdaság vezetői és a volt munkástanács jelenleg félre­húzódó, becsületes tagjai is. a z egyik budapesti egyetem épülete előtt haladtam élt Jx amikor fülembe csendült a dal: Ballag már a vén diák, tovább, tovább, Fel búcsú csókra cimborák. Tovább, tovább ... Az ének dallama figyelmeztetett; új tavasz van, ismét elsuhant egy év, az egyetemeken ünnepelnék. Megálltam egy pillanatra, élveztem a diákok „ballagását“, — de önkéntelenül is egy felzaklató, nyugtalanító félmondat jutott az eszembe, A pedagógus nap alkalmából nem akarok ünneprontó lenni, de legutóbb Cegléden egy pedagógustól hallottam, előzőleg pedig nagygyűlésen egy közismert tanár felszólalásában így összegezte gondolatait: „Az egyetemeken helyreállt a rend, a hallgatók a szóbeli vizsgákra készülnek, tanulnak, de sokan csöndesek, zárkózottak, elveszítették illúzióikat. Ha tárgyilagosak és őszinték vagyunk, el kell hogy is* merjük: az egyetemista fiatalok életét, lelkivilágát csakugyan súlyosan megzavarták az utóbbi hónapok eseményei. A heves, forrongásra, nyugtalanságra mindig hajló ifjúi lélekben nyo­mot hagyott sok minden. Ezért megértőknek kell lennünk —t és nem is vádolhat bennünket senki azzal, hogy nem vagyunk türelmesek. De vannak „illúziók“, amelyeket nekünk kell eU oszlatnunk, vannak tények, amelyekről éppen azért kell be* szélnünk, hogy visszatérhessenek az igazi, az „elveszett illú­ziók“. Kétségtelen: egyetemi oktatásunkban súlyos fogyatékos* súgok voltak! A fiatalok érzéseit sokszor semmibe vették, rá­juk kényszerítettek felesleges, nem kívánt tantárgyakat és bt* zony nagyon kevesen mehettek külföldi tanulmányútokra, nagyon kevesen ismerhették meg a világot, a keleti és a nyu* gáti kultúrát. Ezek a hibák és beszélni kell róluk, hogy me# ne ismétlődhessenek. Csakhogy szabad-e egyoldalúnknak lennünk? A statisz* tika száraz olvasmány és mostanában keveset forgattuk, in* kább szidtuk, de azért nem árt egyszer-másszor fellapozni. Lapjai — a sokszor felhány forgatott hibák mellett — elsősor* ban eredményekről beszélnek. Hogy csak néhányat idézzünk: nálunk 12 év alatt több tízezer munkás és parasztfiatal nyert diplomát — és megbecsült állást. Az ösztöndíjat jelenleg as egyetemek hallgatóinak mintegy 90 százaléka élvezi — é» vannak kollégiumaink, van ingyené$ és kedvezményes ebéd, a legvégül: igenis van politikai vitatkozást szabadság is, van szabad légkör az egyetemeken. S valamit még el kell mondanom azoknak a fiataloknak, akiit „hallgatnak“. A napokban találkoztam egy fiatal fiúval aki mun­kás a Csepel Autógyárban. Ez a fiú sugárzó arccal és csillogó szemihel mesélte el: .ősszel egyetemre megy. Tanul tovább —« és olyan szívesen tanul! Ez a jelenet jutott most eszembe, amikor papírra vetettem ezt a két szót: elvesztett illúziók. Igen, vannak ilyen emberek, többségében ilyenek a fiata* Iák. És ismerve őket és a többieket — hinni kell! Hinni és látni kell, hogy a „szellem napvilága“ visszahozza a tiszta ifjúság eszményképeit, ábrándjait, s nem kell rezignáltan só­hajtozni. Hinni és látni kell, hogy az ellenforradalom által okozott sebeket kiheverő, épülő, szocialista hazánkban mát új illúziók, új álmok, immár tiszta és becsületes álmok szövőd* nek fiaiul fejekben, fiatal szívekben! Csécsey József EMLÉKEZÉS Holka Vilmos UMliiiimirHiHntiHuiHiiiHiuiiiHuuliuiniiiMUHiiHiimnMuidniHmmunuiiiitiiiiimirimufUHniiiuiiHmHniiimmnniiuniiitrtuunwimniiH.inmrHiHíimifuiiiiftiiMiiiiiiiiiiiiiitiiMHHiHiitiiMifiiMiiitiiitiiiiiiiiiiiHiiiuiiiiiiiiiHtiiiiiiiiiiiiiiiiinitiiiiiiiiii TpGY ASSZONY BESZÉL, ■*-* Nem szól, csupán kép­zelem a szavakat. Szeme oly fátyolosán csillog. Magam is könnyekkel viaskodom. Fel. szakadt, vérzik újra a seb, oly kíméletlenek, kínzóaSk, idegtépőek néha az emlékek. S mégis, mennyi erő lakik eb­ben az asszonyban. Mennyi akarat és fegyelem! Nem, nem szól, hallgat. A vád a szemében izzik, könnyes, fáj­dalmas. megkínzott tekinteté­ben. Várom, hogy megszólal­jon. Kegyetlenül. önfeledten vádoljon. Vádoljon.., mert megölték a férjét, gáládul, bor­zalmas módon végeztek vele októberben. Gavlá Józsefné, a mártírha­lált halt kakucsi tsz-párttitkár felesége hallgat. S az első mondat, amit hallók tőle. szí­vembe hasít; — Mi lesz azokkal? — kér­di... Rizmajer, Harazin, Sei­ler és a többiek családjával? A gyerekekkel... ha elítélik a férfiakat.. Döbbent csend. — De hiszen az apák gyil­kosok ... Harazinék ölték meg a férjét... ők talán megkér­dezték, törődtek a maga fáj­dalmával? — Emberek vagyunk — mondja elgondolkozva az asz- szony. — Emberek.. , *• Ti USZONHÉT ÉVES HA­xl ZÁSOK voltunk. Októ­ber 26-án ünnepeltük házas­ságunk évfordulóját. Rettene. tes ünnep volt ez. Vártul:, minden percben vártuk, miikor törik ránk az ajtót, ő bátorí­tott. Szerette az otthonunkat. A házunkban gyönyörködött, szinte becézőn simogatta a kék-fehérre festett falakat. Milyen békés *x>lt akkor a kert! Galambok, virágok. Mindig csinosított, rendezge. tett. Akkor október 26-án eszünk­be jutott minden, az együtt töltött 27 esztendő minden öröme, minden eseménye. — 1945 előtt három holdon gazdálkodtunk. Aztán jöttek a szovjet csapatok. A földosz­táskor kaptunk még három holdat. Férjem jól beszélt tó­tul, jól megértették egymást az orosz katonákkal. Egyszer azt mondta nékem; — Nagyon jól van az ott kint Oroszországban... Meg kéne csinálni nálunk is! — Attól kezdve aztán nem volt nyugta. Tagja lett a föld­osztó bizottságnak. DÉFOSZ vezetőségi tag volt. Akár hi. szik, akár nem, alig találkoz­tunk egymással. Késő este volt, mire hazatért, én már régen aludtam. Néha arra ébredtem, hogy ég a villany. Éjfél lehetett, s ő az asztalnál ült. Olvasott. Mennyi könyvet vásárolt!... — 1950-ben a tanácsválasz­tásokon egyhangúlag tanács­elnökké választották. Soha sem panaszkodott, pedig lát­tam rajta, mennyire kimerült. Nagyon fáradt volt akkortájt. Tagosítás. Meg kellett szervez­ni a tsz-t. Begyűjtés. Micso­da nehéz évek voltak azok. 1952-ben, az aszálykár idején alig lehetett teljesíteni a be­gyűjtési tervet. Nagyon nép­szerűtlen munka volt. Csodál­tam kitartását, akaraterejét. Egyszer hallottam csak kifa­kadni. Hiszen neki fájt leg. jobban, hogy sok parasztház. ban az utolsó szem gabonát ki kellett söpörni a padlásról. — Erőszakkal nem lehet em­beréket nevelni — mondogatta sokszor. — Az erőszak nem használ! És tudni kéne oda- fönt is, hogy a legtöbben úgy lelkesednek, ahogyan korog, vagy ahogyan tele van a gyomor. 5 s Így gondolkodott 5. Szerette, nagyon szerette az embereket. Csak azok voltak a haragosai, akik haragban voltak a munkával. Mert ami igaz, az igaz: nem kímélte a lustákat. Mint tsz-párttitkár és brigádvezető, meglcövetelte a lelkiismeretességet és a szor­galmat. Mindig azt kereste, azt kutatta, mit kíván a község. Elintézte, hogy villanyt kap­jon a Fecske utca. S ő is ott volt, ott izzadt a munkásokkal együtt a villanyoszlopok szál­lításánál, elhelyezésénél. Az utolsó percig a tsz-ben volt. Október 24-én éjjel őrsé­get vállalt a tsz-elnökkel együtt. Rájuk támadtak. Vas- villákkal fenyegették őket. Alig tudtak elmenekülni. És érre két napra rá volt a mi családi ünnepünk. Két nap múlva pedig... Gavlóné elhallgat. Vér tó­dul az arcába, szinte nem tud­ja, mit mondjon. Tétován nyomja le a kilincset. Csinos, gondosan berendezett falusi szoba tárul elém. A gyász- kendős fej lehanyatlik. — Tessék nézni, itt fe­küdt. A homokos, döngölt padlóra mutat. — Ez a föld. ez itta be a vé­rét. Három késszúr áss ül végez­tek vele. Elvérzett. Ha időben orvosért megyünk, talán ma is él. De ezek a gazemberek nem engedtek orvost hívni, el­álltak az utat és halállal fe­nyegették, aki segítségért megy. Még holta után is ijesztget* tek, hogy nem engedik elte­metni, felborítják a halottas. kocsit. Hát kit bántott 51? Az utol­só percig dolgozott. Azokban a napokban osztották ki a bur­gonyát a tsz-tagoknak. Azt számolgatta, kinek mennyi juU Ekkor törtek rá. Nyolcán vol­taik. Egy ellen.., * / ÁROM A VIDÉKET. ZöU dellő táj, erdő, földszag. A földeken emberek kapálnak, a távolból hosszan fütyül a vonat. Ezért a földért, ezért a tájért, ezért a békéért élt, ezért halt meg Gavlá József, — Száz halál is kevés a gyilkosoknak — mondják a kakucsiak. Száz halál is ke­vés ezeknek az emberbőrbe bújt állatoknak. Mindenki vár­ja a május 27-én kezdődött bí­rósági tárgyalás befejezését. A község ítélt már akkor, az ok­tóberi napokban is. örök gyű­löletet. örök megvetést hirde­tett Rizmajer József és társai felett. A Lenin Tsz 332 holdján se­rényen folyik a tavaszi munka. Lekaszálták a lucernát, a ku­korica kivételével megka­pálták a növényeket. Már a fűkaszálást, a másodkapálást és az aratást tervezgetik. Az élet megy tovább, az emberek dolgoznak. S amikor a por. hanyós földből elődugják he. gyes fejecskéiket a kukorica, szárak, növekednek a búza- kalászok, a Fecske utcán kí­gyóinak a fények, mintha Gavlá Józsefre emlékeznének. Hiszen ide tartozik, itt él 3 ezen a fK1^ön ezen a vidéken, minden sikerben eredmény­ben — mén hor*- után is. Pless Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom