Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-02 / 28. szám

Emberek a kupola alatt Á lkupola óriási nagy. Innen, belülről, még hatalma­sabbnak tűnik, minit kívülről nézve. Az emberek aprókáik, valósággal törpék, még így tömegben is — a boltívek fő- léjük nehezedő súlyától. A kupola díszes, faragott, aranycirádás. Az emberek egy­a könyvből csak holt betűnek tetszikEl se hiszi, de meg­csodálják a szójababot, a sze- zámfüvet, még a lencsét is... Lelkesedik, mint egy kis­diák az első szerelem idején. Holtbiz .»nyos, hogy eltűnt körűié a parlamenti büfé, hogy kiszélesedett körülötte a hori­Horváth Ferenc, az albertirsai Petőfi Sándor általános iskola tanára átveszi a Kiváló Tanár kitüntetést «serű sötét ruhában ülnek, va­lami ünnepi meglhatódottság tieszi egyformává az arcukat. Talán azért ünnepélyesek, ment közöttük ül Dobi István. Jóbcxrú Magda és Rónai Sán­dor, talán az Országház kupo­lacsarnokának fenniséges ará­nyai, történelmi levegője teszi ilyenné a légkört, talán az. hogy sorra az asztalhoz szólít­ják az itt ülőket, és nagy bo­rítékokat adnak át nekik. Ezekben a borítékokban rej­tőzik a „Kiváló tanár” és „Ki­váló tanító” kitüntetés. •— Horváth Ferenc — olvas­sa valaki a mikrofonba — ki­váló biológiai munkájáért, negyvennégy évi szolgála­táért ; s 9 Öszhajú Vállas férfi emelke­dik fel a hivó szóra, A büfében könnyen megta­lálom a kiváló tanárt. (Most már hivatalosan is az). Szinte világít az a fehér haj;;: De amikor megszólal, mintha nem 67 éves, hanem harrninceszten- dőe, ereje teljében levő fér­fival beszélnék; Csupa akarat, csupa tett­vágy. Biológiai kertjéről beszél, arról a 850 négyszögölnyi kis kertről, amelyben az alhert- irsai nebulókat az élet gyakor­lati titkaival megismerteti, — Szép az a kert.; És sze­retik a gyerekek.:: Tudja, ott minden életre kel előttük, ami relmese arcát látja. Mindig és mindenütt, mindenek előtt és mindenek felett a kísérleti kert.;: A borítékot, benne a kitün­tetéssel, a jutalommal a hóna- alatt szorongatja, felbontatla­nul. Hát van ideje megnézni, amikor kertjéről beszélhet?! Koccintunk; Nevet. — Arra iszunk, hogy hat­vanhétéves korában maga is olyan frissen dolgozzék, mint én, rendben van? — Inkább arra, hogy min­den pedagógus úgy szeresse a hivatását, mint a hatvanhét éves Horváth Ferenc Albert- irsáról! Rendben van? Körbe mufht. — Vagyunk ilyenek jó néhá- nyan. Itt is, másutt is... De jó ez a borocska.;; Hagyja magát itatni.;: Ismét a kupolacsarnokban vagyok. Felnézek, egész fel, ahol az arany ívek összefut­nak egy pontba. Magasan, nagyon magasan találkoznak. Mégis. vannak egyszerű, szürke emberek, akik egy­szerűségükben. szürkeségük­ben is a csillagokig nőnek fel. (— ami —) Nem álmok, tervek 4 pedagógus gondja nem- csalk az iskola. Az isko­lának ■hatósugara van. Nem zárkózhatunk be a magunk világába — kezdi a beszélge­tést Oláh István, a Monori Állami Gimnázium igazgatója. — Felelősek vagyunk né­pünkért. a művelődés min­den területén. — 1932-ben képesítőztem a kiskunfélegyházi tanítóképző­ben, 1938-ig állás nélkül vol­tam. Ekkor kerültem a me­zőtúr-perespusztai egytanter- mes hatosztályos osztatlan is­kolába. A mostoha körülmé­nyek közt is megszerveztük az öregek iskoláját. — Szeretem a tanyát. 1941- ben Vasadra kerültem, az al­só tanyára. A kis iskola a legszebb tanyai iskolává fej­lődött. Két tanterem, szín­pad, könyvtár, rádió, helyi jellegű népfőiskola... Szak­előadó, népi írók jöttek. Munkánk nem volt hiábavaló: a nép megmozdult, közönye érdeklődéssé, majd szeretetté változott. — Azóta is fenntartjuk e ré­giekkel a kapcsolatot, Épp ma volt nálam Bán Sándor egyé- zeum, zuhanyozó, konyha, rak­ni dolgozó paraszt, aki nép- tár, sporttelep van. S ebédlő, főiskolásunk, és könyrvtáro- melynek építéséhez a társa­sunk volt. Dömötör János dalmi erőkön túl a község tsz-taggal is gyakran talál- harmincezer forinttal segített, kozom. Mikor elkezdtük: az iskolá­OJáli István, a monori általános gimnázium igazgatója átveszi a Kiváló Tanár kitüntetést Jóboru Magda művelő­désügyi miniszterhelyettestől ...............................mii T ) tj érni eke ink reájuk tekintenek ■— 1945-ben először a monori iskolák igazgatója lettem, •majd, a Pest megyei népmű­velődési osztály szabadműve­lődési felügyelőségére kerül­tem. Gyönyörű munka várt reánk. Megszerveztük a me­gye népművelését, a kultúr- otthon-mozgalmat. kibérel­tünk pesti színházakat, s különvonattal hoztuk fel a falusiakat az előadásra. Ván- dorfilmszolgálat négy géppel, vándorkönyvtár, színjátszó-, bábcsoportok szervezése ... Művelődési-, film-, könyvna­pok. — 1951-től a Népművelési Minisztériumban, mint a dia­film osztály főszerkesztője működtem. — Egészségügyi okokból ke­rültem 1954-ben ide. a monori állami gimnáziumba igazgató­nak. Pihenni..: vigyázni az egészségemre. — A gimnázium négy he­lyen, a falu négy különböző pontján szétszórva tengődött. Első feladat: az egyesítés volt. Itt, a Petőfi utcában a volt ipartestületből s egy magán­házból fejlesztettük ki a mai épületet. Saját erőnkből kezd­tük a munkát. — Ma nyolc tanterem, tor­naterem, nagy és kis szertár, tanári szoba, néprajzi má­Hiifiiiifiimiiuiiiiniiiitiiiiiiiiifiiiiiiiiiin HUSZONÖT EV AZ ISKOLA SZOLGÁLATÁBAN nak egy falitérképe volt. Ma több mint húsz van. A gyere­kek parkírozták az udvarU Botanikuskertet létesitettünki — Ldvelező-oktatás nyolc­van hallgatóval, saját zenekar, klubesték, sportcsere Cegléd­del, Ócsával... Tradícióvá fejlesztjük a félévenkénti diákbált. •— S a tervek? — Művelődési estek a szü­lők, a lakossáp részére. A gye­rekek külföldi levelezésének továbbfejlesztése. Nyári tábo­rozás. Pedagógusaink cseh­szlovákiai útja (tavaly a cseh pedagógusokat vendégül lát­ták a járás nevelői). A szom­szédos, elhanyagolt mozi he­lyett talán sikerül a falunak új mozihelyiséget szerezni, s akkor megkapjuk a régit. Ez lesz a tornaterem, s a jelenle­giből újabb tantermet építhe­tünk. Tanyai gyerekek részé­re diákszállást tervezünk. (Hi­vatalos internátus nincs, s sze­retnénk iskolán belül megol­dani a kérdést.) Ipari szakmát akarunk növendékeink kezébé adni. Kisiparosakhoz heten­ként egyszer délután, s a nyári szünidőben szakmai gyakor­latra mennének. — A tervek — érezzük — meg is valósulnak. Mert Oláh István igazgató lelkesedését élete példázza. (alacs) ÖTEN VANNAK nak van gondja-öröme elég. Két tanyai és a belső iskola, 11 tanerő ... — Mikor én kezdtem, csak magamban voltam itt — szól közbe az öreg — pedig akkor is volt gyerek bőven. — A pedagógusnapon a szü­lői munkaközösség „júniálist” tart a páskomi erdőben. Az óvodások is ott lesznek — — közli Szalay László. — A feleségem az óvónő. 24 gyerek­nek viseli gondját, Hárman vannak itt Vasa­don. De az öreg Szalay Pista bácsi másik fia, István sincs messze, Monoron a Szabó De­zső utcai általános iskola igaz­gatóhelyettese. Vele a megyei tanács műve­lődési osztályán találkoztunk. Februárig á járási tanács ok­tatási osztályvezetője volt, most került vissza iskolához. Felesége is pedagógus. Az Ady utcai iskolában tanít. Tehát öten vannak, öt lel­kes ember. Sőt, István felesé­gének szülei is tanítók a Nóg- rád megyei Tar községben. Nővére pedig tanulmányi fel­ügyelő Egerben. Befejezésül apjára tereli a szót az igazgatóhelyettes: — Apámnak itt Monoron van egy kis háza, benne két kis lakás. Az egyikben mi la­kunk. Szeretne — hogy nyug­díjba megy — ideköltözni. De nehézségekbe ütközik ... Mi bizonyosak vagyunk ben­ne, hogy a helyi tanács segitő- készsége nem marad el, és az öreg tanító a megérdemelt pi­henés éveit szerettei körében, azok munkáját figyelve per­geti majd. Iskolai emlékeinkhez, — mint kedves színfolt :— tarto­zik a „pedellus” bácsi, ö az épület és az udvar rendjének őre, s szinte éppúgy nevelője a kis iskolásoknak, mint a pe­dagógus. Huszonöt év óta teljesít szolgálatot a pilisvörösvári ál­talános leányiskolában Fetter József bácsi. Mikor keresem: várni kell rá. A postára ment. Feleségé­vel beszélgetek, aki a mosó- teknő mellől válaszolgat kér­déseimre. ö is hivatalsegéd az Iskolában; — Bizony kevés a fizetés, 25 év után 650 forint. Csak mert ketten keresünk, tudunk ki­jönni. örülünk a fizetésemelés- Aek. így könnyebb lesz. — Sok gond közt neveltük fel két lányunkat. De most már férjhez mentek. Egyedül maradtunk. A kis lakásban szól a rádió, Iskolai kórusok énekelnek., a Megérkezik Józsi bácsi. — 25 év... Sok munka, de megérte a fáradozást, megbe­csülnek a tanítók, szeretnek a gyerekek, s ez sok mindenért kárpótolt. A napokban is lesz ötéves találkozó, s a gyerekek sohasem felejtkeznek el ró­lam. Elvárnak. — Sajnos a télen beteges­kedtem. A kályhákból melegen kell kiszedni a hamut. S a gáz (hosszú évek során) lassan megette a vörösvérsejtjeimet. De most már jobban vagyok. A vácdukai msaskertben Vácduka festői fekvésű kis falu. Az új iskola igazgatói szobája virággal teli. Nevenapja van az igazgató bácsinak, Gáspár Emilnek. Pezseg az élet a faluban. És Gáspár Emilt mindenütt ott találjuk. De nézzünk körül előbb az iskola udvarán. A biológiai szakkör hétszáz négyszögöles gyakorlókertet teremtett. A Kertészeti Főiskolával termelési szerződést kö­töttek. S a rózsáik!... Száztíz rózsafa a bejárat két oldalán. Az iskola mellett két ház: tanítói lakások. Az új, négytantermes iskolában 1955 szeptemberében kezdték a tanítást. A művelődési otthonban is sok a munka. Bővítik. — Nagyobb színpad, nagyobb nézőtér készül. Könnyű itt nálunk megszervezni a munkát, megvalósítani a terveket. A falu: szerető nagy család — mondja az igazgató. — Szép „pünkösdölőt" akarunk tartani — folytatja. — S reméljük rövidesen a körzeti mozi helyett önálló mozink lesz. — Fegyelmezett, becsületes nép lakik itt. Lehet velük okosan beszélni. Ősszel is csak négy napig szünetelt a tanítás. Dolgos, szorgalmas e Ikis falu. S hogy élete mind derűsebb s boldogabb: pedagógusainak is köszönheti, A kismarosi óvodában Nehezen találjuk meg Kismaroson az óvodát. Valamikor a falu kocsmája volt. Most 60 gyermek második otthona. E régi épület ha kívülről kopott is: belül tiszta, barátságos fészek. Játékkal, virággal teli. Marosi Józsefné óvónő vará­zsolta ilyenné. A gyermekek a kertben játszanak, s míg beszélgetünk néha fut be egy-egy apróság. — A napi foglalkozáson már túlvagyunk. Mert ne higgye, hogy csak játszanak a gyerekek. Sokat tanulunk ... No, nem kell megijedni. Játékos tanulás ez. De nemcsak énék, meg versek ... Anyanyelvi oktatás, számolás ... Nem vesszük el természetesen az iskolától a tananyagot. Csak előkészítjük őket az első osztályra. Élményszerző sétákat teszünk. Utána beszélgetünk, fogalmakkal ismerkedünk: a gyermekek monda­tokat képeznek belőle. Tanítjuk őket a szép beszédre. — A múltkor lementünk a Dunára. Elnéztük a halászokat, figyeltük a vizet. Aztán a halakról beszéltek a gyerekek. Mennyi okosat mondtak, el se hinné .. Szeretet és türelem! Ez aranyozza be, teszi ragyogóvá a kismarosi óvodások életét. Köszönjük az 6 nevükben is drága óvónéni. ■, zont, hogy a kísérleti kertben járkál — gondolatban. — Látja, így érthető az iker* soros tengerivetési módszer, így, a gyakorlatban ... Mert azt tudják a falu gyerekei- hogy a táblák szélén gazda­gok a csövek, jobban fejlődik a kukorica, de azt csak a kí­sérleti kertben értették meg, hogy ezzel az ikersoros tvetés- sel minden sor kukorica mint­ha a tábla szélén lenne... Hej, ha ezek a gyerekek a maguk földjén is megcsinálják majd azt, amit a kísérleti kertben tanultak!..: önmagáról egészen egysze­rűen nem hajlandó beszélni, Legfeljebb tiltakozik: — Dehogy vagyok fáradt! Dehogy akarok nyugdíjba menni! Csak addig éljek, amíg a munka nincs terhem- re és amíg én sem terhelek másokat! Panasz? Nem az, hogy kevés a fize­tés, vagy hogy rossz a lakás — mint általában az emberek jórészénél. Hanem: — A kísérleti gazdaságnak nincs kerítése. Nincs vizünk. Ez bizony nagy baj. Kieszi a baromfi a gyenge hajtásokat, a suhancok tönkregázolják a munkánkat::: Ismét eszembe jut' a rajon­gó diák, aki a könyv lapjain, a tó tükrében, az egeken úszó felhők fodrai közt csak sze­Kitüntetettjeink | A VI. pedagógus nap alkalmából az Országház kupola- j ! csarnokában tegnap délelőtt 11 órakor Dobi István, az Elnöki j j Tanács elnöke kiváló tanári kitüntetésben részesítette Oláh i ! István monori általános gimnáziumi igazgatót és Horváth j j Ferenc albertirsai általános iskolai tanárt. Kiváló tam tói ki- | i tüntetést kapott özv. Kiss Sándorné úri általános iskolai} I tanító. | I A megyei tanács ünnepségén Szabó Károly VB-elnöki ; nyújtotta át a kitüntetéseket. Dr. Reuss Pál aszódi középisko- [ i lai szakfelügyelő, Bodnár Endre budai járási számadó igaz- | I gató, Koncz Dezső pomázi gyógypedagógiai intézeti igazgató, I i Monostori Lajosné ceglédi általános iskolai tanár, Soós József \ \ kartali általános iskolai igazgató, Hargitai Károly ccsai álta- I ! lános iskolai igazgató, Dékán Antal máriabesnyői általános I ! iskolai igazgatóhelyettes, Szalay István vasadi általános iskolai | í tanító, Tillinger Imre dunaharaszti általános iskolai igazgató, | ; Liptay László kerepesi általános iskolai igazgató, Frunyó 1st- \ Iván tápiószöllősi általános iskolai igazgató, Marosi Józsefnél \ kismaros: óvónő, Pion István letkési általános iskolai igazgató, I I Gáspár Emil vácdukai általános iskolai igazgató, Molnár 1st- | I vánné, a megyei művelődési osztály munkaerőgazdálkodási I I előadója az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, Bácskai \ \ József ceglédi állami zeneiskolai igazgató, Cserjési Sándor, a \ \ zsámbotki művelődési otthon igazgatója, Kiss István, a nagy- { ; körösi művelődési otthon igazgatója a Népművelés Kiváló Dől- i í pozója kitüntetést, Búzás József bagi hivatalsegéd, Fetter Jó- j \ zsef pilisvörösvári hivatalsegéd az Oktatásügy Kiváló Dolgo-l \ zója kitüntetést kapta. 3 örülök, hogy újból bírom a munkát. Nyárra beutalnak Hajdúszoboszlóra, ez a reumá­mon is segíteni fog. — Jó gyerekek a mieink. Néha ugyan kell egy kis szi­gor, de... De csengetnek. A széken kosárban friss péksütemény. Józsi bácsi bú­csúzik. Siet. A szünetben sü­teményt árul a gyerekeknek, hogy ne futkossanak ki a tíz­percben az iskolából a boltba. Szalay István tanító 1912- ben kezdte meg pályáját itt Vasadon, s ma is itt tanít. — Nehéz, de szép munka volt: hozzáférkőzni a szívek­hez — emlékezik. — A gyere­kek szerepeltetésével csalogat­tuk először a szülőket. Küz­döttünk az írástudatlanság el­len. Könnyű a nép bizalmát megszerezni: megérzik a sze­retet és szívesen viszonozzák. Kár, hogy most oly elhanya­golt, rossz állapotban van a tanyai iskola... 45 évi szolgálat után nyug­díjba készül. S most László fia vette át a falut apjától. Mint igazgató­PEDAGÓGUSAINKAT ÜNNEPELJÜK

Next

/
Oldalképek
Tartalom