Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-04 / 29. szám

GONDOLATOK A SZERELEMRŐL Ninon de Lenclos 1616-ban született Párizsban. Kortársai azt írták róla, hogy nagy is* merője a szerelemnek. Né- hány gondolatát közöljük, hí­ressé vált mondásai közül. * A szenvedélyes szerelem olyan, mint a pénz: jó szolga, de nagyon rossz gazda* ♦ Mily kevés szerelem van és mennyi viszony! ♦ Soha nem erősebb a szere­lem, mint amikor látszólag végeszakad a cívódás hevében, Viharban virágzik* * A szerelem szenvedély, mely 6e nem jó, se nem rossz önma- . gában véve. Afeik részt vesz­nek benne, azokon múlik, jó-e, vagy rossz-e* ★ Mily bolondság azt vizsgál­ni, szabad-e szerelmesnek len­ni, vagy sem. Vizsgáljuk meg akkor azt is, szabad-e szom­jasnak lennünk, és tiltsák meg mindenkinek, hogy igyék, .mert vannak emberek, akik berúgnak. tokát, amelyeket különben bűnnek tartana. ♦ Vajon nem érdemli-e meg, hogy vetélytársa akadjon, ha fél tőle? * Az igazi vallomások nem azok, amelyeket teszünk, ha­nem azok, amelyek kiszalad­nak a szánkon. * A puskapor feltalálása óta nincsen bevehetetlen erősség. ♦ A szerelem a világ legkülö­nösebb színdarabja: a felvoná­sok a legrövidebbek s a felvo­násközök a lghosszabbak ben­ne. Mennyi tehetség kell azo­kat kitölteni! * Az ember nem is hinné, mennyi okosság kell ahhoz, hogy szeressünk, és hogy bol- dogak lehessünk a szerelem­ben* * A szerelem olyan, mint az éles tőr: akkor is megkarcol, ha csak játszunk vele. * Ha nem találkoztunk volna, mindig kerestük volna egy­mást* SIMON ISTVÁN: KIS MENYECSKE Talpa alatt bujkál az ásó, csiszeg-csoszog. A fény lop arcára sugárzó kedves mosolyt. Bukfencet vet kezétől a föld így délután, mert ás még a sárga falak közt munka után, Meg-megáll, s odadől a laza kapuléchez. Trécsel velem úgy, hogy ő ■maga felel, s kérdez, csicsergi akár a pacsirta fönt a magas égen szállva: látod-e Pista, itt a tavasz. Rágcsál — fogai között száraz kis ág hegye, S mosolyogva beszéli, házas három hete. All meztelen karja felett a lágy, lanyha szél. Csoda, hogy nem lángol a deszka, míg melle oda ér, Közel a nyár r— nézi, hogy i) cikáz már a fecske. „Ez hozta“ -— mutat rá a vidám kis menyecske. Nevet, — szavamból cselre gyanít s mutatja, hogy megértette: biztos valamit célozgatok. s— Egy fecske kevés még a nyárhoz, El-elnézem, míg arca derűt, fényt sugároz át a lécen, és huncut két szemét lesütve kap a szóra: „Persze, ha majd kéményünkre száll a gólya. -. Mese - nemcsak gyermekeknek A kisfiú, akiről mesém szól, szőke volt, kékszemü, pufókarcú, vidám és szertelen, mint a kis­fiúk általában. Arca akár az al­ma, kerek és rózsás, aki csak lát­ta, belécsípett: hadd legyen ' még rózsásabb. Szép, nagyon szép kis­fiú volt. És ebben a szőke, szép fejecs­kében színes gondolatpillangók kergetőztek. Színesek voltak ezek a gondolatok, mint a réti virágok és játszi fürgék, mint a könnyú lepkék a virágok fölött. Mikor fehér hálóingecskéjében ágyába bújt és a szobára lágyan ráborult a sötét: képzelete vi- rágbaszökkent. Törpék, csodála­tos, színesruhájú emberkék, tün­dérek és óriások népesítették be az addig néptelen zugokat, meg­elevenedtek a bútorok, gyors, szé­dületes körforgásba kaoaszkodtak össze és körültáncolták a kis­ágyat. És mikor legjavában állt a bál, egyszeriben csend támadt, össze­zsugorodtak az óriások, léggé vál­tak a tündérek, eltűntek a törpék. És helyettük megjelent a kisfiú ágyacskájának fejénél egy igény­telen, szürketollú apró madár. És a kismadár, ezüstszínű aprö jószág, megbabonázta a kisfiút. Ült az ágy fejénél és dalolt. Is­meretlen nyelven, ismeretlen, so­hasem hallott énekeket énekelt. Lágy énekeket, mint a hold ezüst­je és halk dallamokat, mint az esti szellő fuvallata. Vidám dalokat, mint a zsendü- lő tavasz, és mélabús énekeket, mint az esőtől, komor felhőktől, gyásztól terhes ősz. Nem csoda hát, ha olyan igen­igen nagyon szerette az ezüstma­dárkát, éjszakai titokzatos, várva­várt vendégét, és elkeresztelte S Boldogság Madarának. Csak egy bánata volt a mi kis barátunknak. Egyetlen egy nagy szomorúsága: a madár elszállt, ha feléje nyúlt, kisiklott vágyódó uj­jal közül, elszállt, elröpült és so* ká-solcá nem tért vissza. — Oh, ha csak egyszer, egyet­len egyszer Is megfoghatnám, megsimogathatnám! — és már te­nyerén, pámás kezén érezte a ma­dárka selymes tollát, meleg tes­tét. — Ha fázna, leheletemmel melengetném, ha hőség gyötörné, anyám szép pávalegyezőiével hű­síteném! .*. Mindörökre együtt maradnánk. >. Elfelejtette törpéit, tündéreit, óriásait. Csak a madárra gondolt, a Boldogság Madarára, a szürke Igénytelen madárra, melyet a ci­rógató holdsugár varázsolt csak szlnezüstté. , Mert a játszi, kedves holdsugár csodákra képes. Óriásokká nö­veszti az árnyakat, tündérfátyollá a széllebegtette függönyt, élettel tölti meg a holt tárgyakat. És egyszer, egy varázslatos va­sárnap délelőtt nagy öröm érte a kisfiút. Cirkuszosok ütötték fel a sátrukat a kicsiny falucska mel­lett, tarka sátrakat húztak, fe­hérfoltos lovak harapdálták a rét selyemfüvét. Felállították a céllö­völdét, a körhintát, a bohóc gro­teszk fintorokkal csalogatta a né­zőket, a tűzevő szájából láng­nyelvek lobbantak a visszahőkölő gyermekek felé, a kötéltáncos- lányka rózsaszín tüllruhában, fa- latnyl napernyővel a kezében bil­legett a két pózna között kiíeszl- tett kötélen; A kisfiú szeme ide-oda repde- sett a sok új látnivaló között. Nem tudta. ereje: A szerelem gyöngeségünk, * | A tökéletes szerelemhez 1 több okosság kell, mint had-1 Beregek vezetéséhez* A szerelemnek külön törve-1 ínyei vannak. A szeretetremél-1 tó emberek: bölcsei ennek az | országnak* * Nem mindig szerelem az, | ami a férfit a nőhöz fűzi.- Azf ízlések és hangulatok meg-1 egyezése, a megszokás, a me- 1 nekülés önmagunktól, egy | szerelmi viszony szüksége, a | tetszenivágyás és még sok 1 ezer más ok: íme ez az, amit | többnyire szerelemnek mon- | danak* ♦ Aki boncolgatja a szerel-1 met: ki akar gyógyulni belőle. | * Nyugtalankodással még sen- | ki sem erősítette meg felesége | hűségét. Ellenkezőleg, elárulva | félelmét, hogy hűtlen lehet, a | férfi maga barátkoztatja meg| feleségét ezzel a lehetőséggel, 1 tudta hova nézzen, nem a ml ............................................................................................................................................................................................................................................................................ hogy a sok közül mit csodáljon & ☆ DIVAT A nyári ruha, a szalmakalap és gazdájuk Olaszországból való. Az ,.Archipel” elnevezésű ruliakölteményt Carven sza­lonja kreálta — drapp-rózsa- szin-fehér karton empriméböl. A magyar modellek sem ma­radnak a franciák mögött. A Ruházati Bolt női és gyermek divatbemutatóján láttuk a képünkön is bemutatott két modellt: Grosgrain anyagból készült ruha és kiskosztüm # ☆ és lop szívébe olyan gondola- ^liNiiiiiimnuimiiimnmHiiHumtmiiimmtimim!!! DCemsen tudják, hoqq HHMiiiiiHiHiiiitiiiiiiuniutiiHHmmiiimHtiiiiniitiiiiimiimiHHitiiifiimiiiiiiiiiiiniiiniDiuiiuiiiimitHiiuiiiiiiMHiiiiimiiimiiiiMmEMiimHHmmnniiiHiiiiiiiiiiimiiminHiiiiiiiMiimnmiumiimiiiHMmmiiir. | meg előbb. | És minden lépésnél újabbnál 1 újabb érdekességek! .. . Megeleve- ! nedett volna minden álma? Min- ! den? No, azért minden álom még- I sem kelt életre. A Boldogság Ma­il dara bizony nem röpködött Itt • 1 cirkusz tarkabarka sátrai körül! 1 Vagy talán mégis? | Igénytelen, porszürke madár = kukucskált félszegen, gyáván £ egyik fehértőrzsű nyírfa lombja | közül. Olyan volt, mint az egy- = szerű veréb. Fejét félrehajtotta, 5 mint aki alváshoz készülődik, a | körhinta durván recsegő trombl- I táiát hallva, felborzolta tolláit, a I céllövölde felől pufogó puskalö- ! vésekre rémülten összerázkódott. 1 Azután bátorságra kapott. Öva- = tosan körülkémlelt előbb, majd = egy-két kör után leszállt a kisfiú | vállára. Megtelepedett ott és fe­jj J ét oltalomkeresőn a gyerek nya- ! kához szorította. I Az odakapott, elhessegette. Csak = félszemmel nézett utána. 1 — Ml az, kisfiam, miért hadoná­I szol? — kérdezte az édesanyja* = — Egy madár ... Egv veréb .*. | Egy szemtelen veréb szállt rám | — felelte. — Még szerencse, hogy | nem plszkolta be az új ruhámat..; | Ezzel Ismét az ezernyi látnivaló ! felé fordult. Már elfelejtette a ma­il dárkát. I Az pedig útrakelt. Nehéz, bá- ! gyadt szárnycsapásokkal emelke- \ dett mind magasabbra, mig csak I el nem veszett a kék ég vakító 1 csillogásában. Garami László *:; függönyt, ruhát stb; mi­lyen olcsón és egyszerűen le­het tűzállóvá tenni. 40 gramm bóraxot és 280 gramm kénsa­vas armmóniákot másfél liter vízben feloldunk. Ebbe az ol­datba tesszük bele rövid időre a ruhaneműt Aztán kivesszük és kicsavarjuk. Az így prepa­rált anyagokat nyugodtan láng fölé tarthatjuk, nem fognak tüzet ♦ cipőnket nagyon egysze­rűen vízhatlanná tehetjük úgy, hogy a talpát alaposan bedörzsöljük fimisszel, vagy meleg lenolajjal. Vigyázzunk, hogy a fimisz semmi esetre se kerüljön a cipő felsőrészére. ; s; megkeményedett gumitár­gyakat puhává és ruganyossá tesz a glicerin. Kisebb darabo­kat tegyünk glicerinbe, na­gyobbakat kenjünk át vele. * ;a tintafoltot kivehetjük a papírból, anélkül, hogy a pa­pírnak ártanánk, ha a követ­kező oldatot készítjük: 20 gramm klónneszet 30 gramm desztillált vízben jól felrá­zunk, azután állni hagyjuk, s ha teljesen megtisztult, üveg­be öntjük ég még 5 gramm ecetsavat teszünk hozzá; Fi­nom ecsettel kenjük rá a tin­tafoltra, azután leitatjuk* * t.: papirosból az olaj- vagy zsírfoltot úgy távolítjuk el, hogy a zsíros papírt két itatós közé tesszük, a felsőre benzint öntünk, azután forró vasat hú­zunk rajta keresztül, míg a benzin elpárolog. Ha szüksé­ges, megismételjük ezt a mű­veletet, de mindig friss itatóst veszünk hozzá* * :;; a háztartásban mód van a friss bőr cserzésére. Ez a kö­vetkezőképpen történik: a nyúl-, bárány- vagy egyéb bőrt legjobb azonnal a nyúzás után deszkára feszíteni. Ha már megszáradt, újra meg­nedvesítjük, főleg a bőrös ol­dalát. A nyúlbőr cserzésénél vegyünk két—két és fél kanál timsót, egy rész konyhasó­hoz, ezt keverjük jól össze és dörzsöljük be vele a kife­szített bőrt. így hagyjuk állni 5—6 napig a szabadban, vagy jól szellőző helyiségben. Amint a bőr megpuhult, levesszük a deszkáról, kiporoljuk, megtisz­títjuk és a bőr elkészült. Más bőröknél két rész konyhasóra egy rész timsót kell számítani. HETI ÉTREND KEDD: Karalábéleves, rakott­krumpli salátával, SZERDA: Paradicsomleves, rán­tott hús rizibizivel (zöldborsó rizzsel), saláta. CSÜTÖRTÖK: Tarhonyaleves, újkrumpli, egres-szósszal. PÉNTEK: Krumplileves, sajtos makaróni, cseresnye. SZOMBAT: Zöldségleves, kara­lábéfőzelék, töltött tojás. VASÁRNAP: Csirkeaprólékleves, paprikáscslrke galuskával, salá­tával és túrós linzer. KÉT OLCSO SAL ATA Babsaláta: A száraz babot sós- Tartáros burgonyasaláta: A vízben megfőzzük, cukorral éde- meghámozott főtt burgonyát ka- sített ecetet öntünk rá, apró kari- rikára vágjuk, majd leöntjük cu- kára vágott hagymát adunk hoz- korral édesített és mustárral ke- zá, és mustárral ízesítjük; vert tejfellel* RECEPTEK MÁGLYARAKÁS elkészítési módja: Tíz kiflit karikára vágunk, cuk­ros tejjel leforrázzuk, majd 4 to­jás sárgáját cukorral kikeverve hozzáadjuk. Kizsirozott tűzálló tálba tesszük a massza felét, majd kompótot rakunk rá (cseresnyét, vagy bármi mást). A másik felét ezután ráborítjuk, s a tetejére, mi­kor már majdnem megsült a 4 tojás cukorral felvert habját tesz- szük. Nagyon tápláló és gyorsan elkészíthető. KARFIOL-PUDING Tányérnagyságú karfiolt izek­re szedünk, gyenge sós vízben pu­hára főzzük. Mikor már jó puha. szitára öntjük és áttörjük. Ha át­törtük, két evőkanálnyi finom zsemlyemorzsát keverünk bele, maid egy negyedóráig pihentetjük. Ezután közé keverünk két egész tojást. 3 tojás sárgáját. 8 dkg va- 1at. egy evőkanálnyi cukrot. ízlés szerint sót s végül a három tojás habját. Kikent és prézlizett formá­ban. gőzben kifőzzük* CSERESZNYÉS LEPÉNY 10 dkg vajat elkeverünk 6 tolás sárgájával, 10 dkg cukorral, 7 dkg liszttel. 3 dkg morzsával, egy kis késhegynyi szódabikarbónával és végül a 6 tojás habjával. Vajjal kikent és Uszttel behintett tepsibe öntjük és fél kilogramm klmago- zott cseresznyét szórunk rá. Lassú tűznél megsütjük. Ha megsült, négyzetalakúra vágjuk és fahéjas cukorral jól meghintjük. KRÉMES PALACSINTA 4 tojás sárgáját. 2 dkg vajat. 1 evőkanál porcukrot, nicl sót. 2 de­ci tejet. 4 evőkanál lisztet kikeve­rünk. maid hozzáadjuk a 4 to­jás fehérjéből felvert kemény ha­bot. Palacsintasütőben forró zsír­ban vagy vajban csak az egyik oldalát sütjük meg. s ezzel a meg­sült oldalával tesszük a tálba, a nyersen maradt oldalát pedig jól meghintjük vanillázott porcukor ral. Ezt Ismételjük, míg a masz- szából telik, s mindig úgy rakjuk egymásra, hogy a megsült oldal befedje az előző palacsinta le­cukrozott felületét, úgy szeletel- lük. mint a tortát öli, hőldúq házasé let! — Mondd Péter, tulajdon­képpen miért mégy mindig a balkonra, ha énekelni kezdek? — Nehogy a szomszédok azt higgyék, hogy veszekszünk * * * * — Érdekes ez a levélnehe­zék- Valami különleges kőzet? — Á, dehogy. Az első zsem­lyegombóc, amit a feleségem főzötts a * Texasban haldoklik egy cow­boy* — Darling — suttogja élete párjának — azt hiszem, ütött a végórám. Könnyíteni szeret­nék lelki ismeretemen. Teg­napelőtt, amikor azt mond­tam, a vásárra megyek lovat venni, a szere.: * — Tudom, tudom — vág közbe az asszony. — Különben nem mérgeztelek volna meg. * * ♦ A szerkesztő felesége azon sopánkodik, hogy férje elha­nyagolja. — Csak a munkájának él Néha már szinte azt kívánom, bár lennék egy kézirat, akkor legalább velem is foglalkozna! — sóhajtja. Jön arra egy vándor és így szól: — Ne kívánjon ilyet. Még visszaküldené az alkotónak, *, — Hat éve utazom már ez­zel a vonattal, de ilyen sok utast még sose láttam — mondja az egyik utas a szom­szédainak* Jön arra egy vándor és így szól: — Hat esztendeje? Te jósá­gos ég, mondja, melyik állo­máson szállt fel? * —■ Ez a gazember, ez az utolsó fráter már megint ré­szegen jött haza, összetörte a bútorokat és félholtra vert — panaszolja Mary zokogva a ba­rátnőjének. — De Mary, miért nem válsz el tőle? — Sajnos, nem lehet. — Már hogyne lehetne, ma ez már egészen könnyen megy. *: —e De nem nálunk. Hiszen meg se esküdtünk*:* * Padluzsák Tóbiásnak fia született A gyermek a Zaka­riás nevet kapta. Alig ér haza az apa a kórházból, csönget­nek az ajtón. A levélhordó ajánlott levelet hoz. — Kinek szól a levél? — kérdi Padluzsák. — Padluzsák úrnak. Mire a büszke apa: — Igenám, de melyiknek? Tóbiásnak vagy Zakariásnak?

Next

/
Oldalképek
Tartalom