Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-04 / 29. szám

1957. JÜNITJS 4, REDD

’"üJCírlap

5

Bővítsék a kereskedelmi vállalatok vezetőinek jogkörét is

Hol kallódott el egy érdekes váci javaslat ?

Egy viharos békéltetési nap a Buda vidéki Járásbíróságon

Vácon is nagy visszhangot keltett a Pest megyei Hírlapban megjelent cikk, melyben dr. Kátai Miklós mélyrehatóan elemzi a vállalatvezetők hatáskörének kiterjesztését.

Borbély Jánost, a Vác és Környéke Népbolt Vállalat igazgatóját régi, nagy tudással és több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberként ismerik. Vele beszélgettem a szóbaní'orgó írás megjelenése után. Arca megelégedést árult el, legalább is beszélgetésünk első felében;

— Látod, mégiscsak nekem lesz igazam. Én is sokat harcoltam ezért az elgondolásért. Legutóbb is felterjesztettem megyéhez, szakminisztériumhoz egy elgondolást, de azóta hetek múltak el és még választ sem kaptam.

— Mégis — bátorítom — miről lenne szó? Talán az újság nagy nyilvánossága segítené a probléma megoldásét.

Egy kissé gondolkozik, aztán belekezd. •

— Felülvizsgáltuk vállalatunk hálózatát és úgy látjuk, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében szükséges lenne a boltok számának növelése. A beruházási keret azonban igen szűk, ez érthető is, viszont mi szeretnénk megszüntetni egyes boltjaink zsúfoltságát és árut alkarunk biztosítani a még ellátatlan területekre is.

Javaslatom szerint a vállalat önerőből létesítene új boltokat, melyek beruházási ösz- szegét és teljes elszámolását külön kezelnénk, mindaddig, amíg a bolt a ráfordított ösz- szeget tiszta nyereségként nem fizette vissza.

— Mi lenne erre a pénzügyi fedezet?

— A vállalat forgóalapjából kötnénk le, legfeljebb két százalékot beruházásokra. Ez semmi zökkenőt nem jelentene az árubeszerzésben, mivel az egy létesítményre igénybe vehető összeg maximálisan 25—30 ezer forint lenne.

— Úgy tudom — vetem közbe —, hogy a bolt berendezési tárgyak is problémát jelentenek az új üzletek megnyitásainál.

— Erre is gondoltunk — válaszol azonnal Borbély elvtárs. — Nem használnánk kiutalásos anyagot és nem új berendezést készítenénk, hanem felkutatnánk az elfekvő, használt berendezéseket és azokat a Bizományi Bolton keresztül megvásárolnánk. Persze mind ehhez nagy segítség kellene: nagyobb önállóság az igazgatók számára.

— Végeztek előzetes számításokat is?

— Igen. Vegyünk em kisebb forgalmú iparcikk boltot. A megnyitáshoz 18 000 forintos beruházási összegre lenne szükségünk. A bolt várható havi forgalma 50 0Ö0 forint, vagyis átlagosan 8 százalékos árrést számolva, 4000 'forint lesz a bruttó nyereség. Ebből leszámítom a boltvezető 1400 forintos fizetését és ennek 10 százalékos közterhet, hozzáadom a felmerült egyéb költségeket. ~.. összes ráfordításom 2500 forint, tehát az új üzlet tiszta nyeresége havi átlagban 1400—1500 forint, amit a vállalat természetesen azonnal visszafizetne a forgóalaphoz. Még egy nagyobb forgalmú vállalatnál sem j telne el 8—9 hónap és máris \ megtérülne ez a kis kölcsön.

Most csak az illetékes hivatali szervek vezetőitől függ. hogy a válasz a régóta elkül- j dött levélre mikor érkezik meg.

Papp Rezső

A közönség a bírósági tudósításoktól, vagy riportoktól mindig szenzációt, izgalmat, kulisszatitkok feltárását várja, így is van ez a ,wagy“ tárgyalásokon. A hallgatók teljesen megtöltik a padsorokat, lélegzetvisszafojtva várják a tanú- vallomásokat és előre tippelnek az ítéletre.

200 öntevékeny csoport Pest megyében

Beszélgetés a megye Közművelődési vezetőivel

Lottó-láz Bugyi községben

Nyilatkoznak a négytalálatos szelvény tulajdonosai

Hivatalos jelentés szerint a május 30-i húzáson sem volt öt találat, a lottózók csupán négy találatot értek el. És ami példátlan a lottózás történetében: a négytalálatosok közül kettő egy ötezer lakosú községbe jutott. Ez a község a Pest megyei Bugyi. A Lottóigazgatóság jelentése szerint ez

a két nyerő

Török János és Fülöp Gyula. Úgy véltük, a több millió lottózó okulására felkeressük őket, s megkérdezzük, milyen módon értek el négy találatot és ezzel együtt 127 550 forintos nyereményt;

Ahogy beérünk a községbe, szembejön velünk egy fiatalember. Kérdjük tőle: merre lakik a két nyerő?

— Nem két nyerő vari itt — mondja —, hanem három, a harmadik ón vagyok, Kovács Imre. Én ugyanis eltaláltam a 16, a 40, 65 és 73-as számot, amivel négy találatom volt. Szerdán délben beküldtem az apaji postára egyik dolgozótársammal a szelvényt, ő azonban nem tudta feladni, mert a postán nem volt senki. Képzelje el, azóta mit érzek?!

Gyerünk Török Jánoshoz. A helybeli italbolt vezetője.

— Eddig csak totóztam —

mondja — ezen még nem volt szerencsém; A feleségem mindig lottózott, de neki csak egy találata volt. Múlt héten hétfőn bementem a postára, két totószelvényért, de itt csak egy volt. Nagynehezen rábeszéltek arra, hogy az egyik totószelvény helyett lottószelvényt vegyek. Gondolkodás nélkül töltöttem ki a szelvényt és ezt az öt számot húztam keresztül: 16. 38 40, 65, 73. Csütörtökön este tudtam meg. hogy négy találatom van.

Fülöp Gyula a másik nyertes. A Bugyihoz tartozó Ürbői Állami Gazdaság dolgozója,

nyolc gyermek apja.

— Az úgy volt — meséli —, hogy feleségem öt számot álmodott meg. Én azonban nem adok az álmokra és félórai gondolkodás után írtam be a saját magam által elképzelt számokat, melyek közül négy „bejött". Tovább dolgozok és itt Bugyin házat vásárolok.

Es mit mond a posta ?

— Eddig ötszáz lottószelvényt adtunk el, ez most kevésnek bizonyul. Valóságos népvándorlás van nálunk, kértük, hogy küldjenek azonnal szelvényt, Budapestről azonban az a válasz érkezett, hogy ez nincs beütemezve csak jövő héten tudnak több szelvényt juttatni községünknek.

—már—1

NE OKOZZON GONDOT MAGÁNAK •

Ha el akar adni, vagy venni akar valamit,

HIRDESSE MEG

rfrr

MEG

s^/Cirlíip-ban

Apróhirdetés ára: hétköznap 1.— Ft, vasárnap és ünnepnap 2.— Ft. (Az első szó duplán számit.) Keretes szövegközti hirdetés 1 mm hétköznap 2,50 Ft, vasárnap és ünnepnap 3.— Ft. Felveszünk esküvői és halálozási hirdetéseket is. (Ara soronként 6.— Ft, vasárnap 12.— Ft.)

Hirdetéseket felvesz a kiadó: Vili., Blaha Lujza tér 3. és a Magyar Hirdető helyi kirendeltségei.

A megye közművelődési ! helyzetéről kérdezte meg la- j punk munkatársa Gere Gézát, a megyei tanács közművelődési csoportvezetőjét és Dé- kány Sándor előadót, aki a színjátszó és ismeretterjesztő munka referense.

— Hogyan áll a megyében az öntevékeny kultúrcsoportak helyzete, műsorpolitikája?

— A megyében több mint 200 öntevékeny kultúrcsoport dolgozik — hangzott a válasz. — Ezeknek túlnyomó többsége egész estét betöltő darabokat próbál és játszik. A műsorpolitika terén kielégítőnek mondható a helyzet. Két hibára tudnék rámutatni, a Csavargó lány ceglédi és a Tokaji aszú nagykőrösi előadására. A csoportok nagy többsége azonban megfelelő darabválasztás után kezdi meg a munkát. Vácott például a Tanítónőt játsz- szák és készülnek az Orosz kérdés előadására, megemlíthető még Káka (Falurossza), Tápiógyörgye (Lili bárónő), Csepel Autó (Cigánv). Műkedvelői szinten kiemelkedő a ráckevei Ármány és szerelem és a vácdukai előadás is (Bor).

— A Dunakeszi Vagongyár szintén a Tanítónőt játssza, s most tervezik az Irány Caracas előadását. E kettőn kívül az üzemek" csoportjai nem nagyon, mozognak.

— Külön beszélni kell a megyei színjátszó stúdióról. Ennek szereplői, a tanfolyam hallgatói, 15 megyei szinjátszó- csoportvezetö az' Ezer évet tanulta be, volt már egy előadás Dunakeszin, most Ceglédre, majd Gödöllőre látogat el a csoport.

— Milyen nehézségek vannak kultúrmuhka terén? — kérdezzük.

— Örök problémánk a szállítás. Legalább annyit kapnánk, mint a sportolók. Nagyon nehéz a helyzet. A fiatalok például vendégszereplésre utaztak és éjjel Dunakesziről Fóira gyalog kellett menniök, cipelve a csomagokat, mert már nincs összeköttetés az esti órákban. De ez csak példa. Általában nagyon nehéz eljutni a másik községbe egy- egy csoportnak, ez nagyon megnehezíti a kulturális kapcsolatok kiépítését. Ez különben nem megyei probléma. A legutóbbi országos értekezleten ugyanez merült fel.

— Hogyan folyik az ismeretterjesztő munka?

— Ezen a téren is biztató a helyzet. A legutóbbi két hétben három, nagyobb előadást tartottunk a TTIT-vel közösen. Zsámbékon 350 érdeklődő hallgatta a „Magyar népmesék, népballadákcímű előadást, Nagymaroson 370 jegy kelt el a „Humor a magyar irodalomban“ című előadásra. Egyébként mindkettőt Jobbágy Károly tartotta. Pi- lisvörösvárott Arany Jánosról dr. Fenyvesi Margit tartott előadást szép sikerrel. A nagyobb előadások mellett a könyvtárak irodalmi esteket rendeznek. Legutóbb ilyen Perbálon volt.

— Hallottunk ismeretterjesztő utazásokról is.

— Igen, hajó- és vonatuta- kat is szervezünk. Ezek a kirándulások. általában munkánk zöme együtt' halad a TTIT munkájával. Hajókirándulást szerveztünk együtt Esztergomba. Június 15-én Visegrádra indul egy hajó, a nyár folyamán összesen hét hajókirándulás lesz. Amelyik tájon átmegy a hajó, annak kulturális, történelmi nevezetességeire fölhívjuk a kirándulók figyelmét, a végcélnál, most például Visegrádon megnézzük a múzeumot, a várat, az ásatásokat és előadásokat kapnak a kirándulók. Két vonatot tervezünk ebben a negyedévben. egyet Érdről Balatonra, egyet DömsödrQl Mátrába.

— Mik a tervek?

— A 15-i hajókiránduláson értekezletet is tartunk a hajón. A múzeumigazgatók, a TTIT megyei és járási funkcionáriusai és a megye közművelődési vezetői megbeszélik a további munkát. Július 1-én tanfolyamot indítunk az otthon-igazgatók és színjátszócsoportvezetők részére. A zene-, tánc- és népművészeti csoportok vezetőinek tanfolyama két héttel utána kezdődik. Mindkettő kéthetes bentlakásos iskola lesz, a váci kollégiumban. Az ilyen oktatások az elmúlt évek tapasztalata szerint, fellendítik a népművelési munkát.

— ígérni nem akarunk — fejezték be a nyilatkozatot a közművelődési vezetők — őszszel a munka igazi „szezonjában'‘ leülünk és reméljük, sok szép eredményről tudunk majd beszámolni.

(faludi)

A teljesítménybérezés az egyik alapja a termelékenység növekedésének

Az év elején alakult meg a Bányászati Építő Vállalat, amely öt hónap alatt az ország egyik legnagyobb létszámú építőipari vállalatává fejlődött. Ebben az évben országszerte mintegy ezerhétszáz bányászlakást épít, munkáslétszáma meghaladja a 4700-at.

A Bányászati Építő Vállalat munkahelyein március 1-től bevezették a teljesítménybéres elszámolást, amelynek alapján egy-egy brigád, illetve munka- csoport, a személyi órabér, a havi összkereset és a munkában eltöltött idő szerint kapja bérét. Abban, hogy a vállalat tervteljesítése és az egy munkaórára eső termelékenysége mindinkább növekszik, nem kis mértékben játszik szere1 pet, hogy a teljesítménybérben dolgozó csoportok száma állandóan emelkedik. Míg áprilisban a munkások harminc százaléka dolgozott teljesítménybérben, ez a szám májusban már 60—65 százalék volt. A legjobb brigádok — így a hidasi bányászlakás építkezésen dolgozó Lovász és Halászi kubikoscsoport — maguk kérték az akkord bevezetését. Az eredmény: májusban a brigádok egy órára eső bére 13,80 forint, a csoportok által elért egy órára eső termelési érték 59 forint volt. Ez 23 százalékos bérhányadot jelent, ami igen kedvező, mert az engedélyezett teljes béralap vállalati szinten 31—33 százalék között mozog. >

Pedig vannak olyan tárgyalótermek, ahol alig akad hallgatóság, ahol kis ügyeket tárgyalnak. Pedig ezek a kis ügyek sokszor izgalmasabbak a többinél. Emberi, családi tragédiák játszódnak le sokszor derűsen még többször komor hangulatot árasztva.

A legkisebb ügyek közé tartoznak az úgynevezett magán- vádas bűnperek, ahol nem ügyész képviseli a vádat, hanem a feljelentő egyben a vád képviselője is. Ilyen ügyeket tárgyalt szombaton a Buda vidéki Járásbíróság. Előkészítő tárgyalásokat tartott, mely abból állott, hogy a feleket bé- kíteni igyekezett a tárgyalás megtartásának mellőzésével. Lássuk az első ügyet.

Az elcsábított férj és a sodrófa

Villámlószemű fiatalasszonyok sietnek a tárgyalóterembe. Budaörsön laknak. A feljelentő N. Jánosné, aki könnyű testi sértés miatt jelentette fel G. Sándornét, mert az sodrófával fejbevágta őt.

— Béküljenek ki — szól á tanácsvezetőnő.

— Dehogy is békülök — pattan fel a székről G. Sándomé —, romlott perszóna ez. Most elmondom az előzményeket. Rózsika — mutat a feljelentőre — legjobb barátnőm volt. Rosszul élt az urával, úgy, hogy sokszor nálam aludt. Egyszer megyek haza munkából. Ott találom a férjemmel. Kicsit gyanús volt a dolog, de még nem szóltam semmit. Pár nap múlva ittasan jött haza a férjem. Kérdezem tőle: „Volt közietek valami?“ És mit gondol kedveském — mutat az elnöknőre — milyen választ kaptam? „Volt" — mondta a férjem. — Másnap megint átjött hozzánk. Letagadott mindent. Mit tehettem egyebet? Arculütöttem. Erre még mindig tagadott, kifutott az udvarra, én utána. Ott megláttam a sodrófát és fejbeütöttem.

— Nem értem — hadarja méltatlankodva — miért csinál ebből ekkora ügyet. Hiszen a férjé már többször verte el jobban mint én és mégsem kapott agyrázkódást.

Szenvedélyes vita következik. Békülni egyik sem akar. N. Jánosné tagad mindent, tanúkat jelent be. Többek között G. Sándomé férjét is.

A békítés nem sikerült.

Kutyaharapást szőrével

Karacs János budaörsi lakos: kutyája az utcán megharapta szomszédját, Harz Józsefet. Harz ezért feljelentette Karácsot. Most már barátságosan mosolyognak egymásra, nem is kell nagyon kérlelni a feleket, békejobbot nyújtanak. A probléma csak a pénz körül van. Karacs 50 forintot kér. Harz sokallja. A végén megegyeznek az összegben. Karonfogva távoznak. Az ajvisszahallatszik, ezt mondja Katóból még amint Harz rácsnak:

— Na jöjjön, fizetek egy féI

decit.

A harcias anyós

Az előszobából sikongás hallatszik. Az egyik pádon egy fiatalasszony ájultan fekszik; Alig tudják eszméletre téríteni. Két kis gyermek keservesen sír körülötte, egy idősebb nő a gyerekeket huzigálja, ők a következő tárgyalás főszereplői. Az ügy ugyanezen a bíróságon kezdődött az egyik polgári tanács előtt.

Juhász István elvált felesége ellen pert indított különböző ingóságok kiadatása iránt. Juhászné ellen felvonult a férj egész rokonsága,, köztük az anyós Joó Mártonná is. Juhász István a pert elvesz« tette. Az anyós a per elvesztése felett érzett dühében kimenetkor volt menyét úgy vágta hátba, hogy az csaknem elájult. Igv jelentette fel az elvált' Juhászné anyósát.

Most itt állnak a bírósági pulpitus előtt. A szegény fiatalasszony sír.

— Ne tessék haragudni —- szipogja —, hogy az előbb kint elájultam, ennek oka anyósom volt, aki kérésemre sem engedte meg. hogy a gyerekeim hozzám jöjjenek.

Joóné felháborodott arcot vág.

— Már mint hogy én nem engedtem volna? Hisz a gyerekek nem akartak menni; Elég bajom volt a menyemmel — mondja fennhangon — most még a tetejében ide is hozott.

Rá kell nézni a két asszonyra és ez mindent megmagyaráz.

— Béküljenek ki! — hang. zik a felszólítás.

— Nagyon szívesen — szói Juhászné — csak azt kérem* hogy ezentúl láthassam a gye« rekeimet.

Joóné is meghunyászkodik;

— Hát azt lehet. Sőt még bocsánatot is kérek és többet nem zavarom az útjait.

A társaság kifelé megy. Joó- nét visszaszólítják.

— Magának kell megfizetni a tanúk útiköltségét, 24 forintot.

— Ezen már ne múljék —$ szól megkönnyebbülten, s átadja a pénzt a tanúknak.És sorba jönnek a haragosok. Villogó szemmel néznek egymásra, de csak egy-két jó szó kell és máris szent a béke; Lakásügyből kifolyó ellenségeskedés. társbérleti vita, meg nem fizetett tartozás, be nem bizonyított rágalom az ügyek elindítója Majd mindegyik ügyet sikerül bocsánatkéréssel eüntéztetni.

Azt persze nem lehet tudni, hogy a sok bocsánatkérés bűn. letéstől való félelem, vagy pedig a hirtelen feltámadt emberszeretet eredménye-e;: ■

K. P,

Slökött rabot fogott a határőr

Garber Imre határőr, szabadnapján bement Szobon az egyik italboltba, hogy megigyon egy pohár sört. Ott iszogatott már egy ismeretlen férfi. Amikor meglátta Garber Imrét, odament hozzá, fizetni akart neki, hogy leitassa. Közben arról kezdett beszélgetni, hogy segítsen neki a fiú átjutni a határon, A határőr a rendőrség segítségével igazoltatta az ismeretlent. Kiderült, hogy szökött rab, 8 évet ült börtönben,

jíHk m

Garber Imre a határőr

T