Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-23 / 46. szám
1951. JÚNIUS 23, VASÁRNAP fíff BtEcret WClrlap 5 AMI A BAKONYIAKNAK HIÁNYZIK: az egymillioforiiitos bankjegy Mindig elszomorodom, ha olyan embert látok kacagni, akiről tudom, Ihogy tholnap talán sírnia kell. Ilyen lehet a természete Cseh Sándor bátyámnak is. a pakonyi Uj Élet Tsz elnökének. Észrevettem már az első pillanatban, hogy ő is afféle zivatar előtti derűnek veszi csupán a föld végén összeverődött asszonyok fékez- hetetlen jókedvét. Követelik az elnöktől, hogy nótát küldjön nekik a rádióban, beszélnek és nevetgélnek a nóhányperces pihenő alatt és én nagyon megsajnálom Cseh bácsit, mert bármennyire szeretne is, nem tud együtt örülni velük. Gond árnyékolja a homlokát és amikor a tagság újból nekilendül a munkának, karonfog: „most pedig jöjjön velem, elvtárs”. Bemegyünk a tanácisházára, a tanácselnök szobájába. Egy hosszú lista kerül elő, rajta 59 ember neve. A nevek után irdatlan na ff tg saúmok: 21 000 forint az egyik csoportban, 10 és félezer forint a másikban. Adósságok. Olyan emberek adósságai, akik ma is szövetkezeti tagok és olyanoké. akik tegnap még szintén azok voltak, s holnap talán ismét a szövetkezetben lennének, ha ..; Ha valahogy másképpen bánnának velük. Hiszen a szövetkezés gondolata népszerű Felsőpakonyban. Volt ez már tsz-község is 1953 előtt, amikor 160-as taglétszámot számlált. Azután néhány évig 60 és 70 között ingadozott a tagok száma, most pedig huszonkét ten vannak. Visszafejlődés, akárhogy nézzük is. De hogy mikor kezdenek el újra felfelé menni, az ettől a veszedelmes papirostól függ. — Befellegzett nálunk a tsz- fejlesztésnök, ha ezeket az adósságokat mind be kell hajtani még az idén — mondja a tanácselnök. — Már pedig a pénzügyi tervet teljesíteni kell — teszi hozzá. — Viszont mi bal fiarssmrh — kérdezi Cseh elvtárs. — Nézzük csak meg alaposan ezt a kimutatást. Eszerint a régebbi tagok 21 000 forinttal tartoznak, azok pedig, akik egy évig voltak csak itt, 10 500 forinttal. Ezzel szemben Lázár Andrásáé 220 munkaegységére 6600 forint értéket kapott az egy év alatt. Fentol Sándor pedig. aki Ócsárol jött át hozzánk dinnyekertésznek s már vissza is költözött, a feleségével együtt se igen keresett többet, mint amennyit most követelnek tőle. Vajon mit szól majd, ha megkapja az értesítést és mit szólnak a szomszédai, ismerősei, miért töltötte el az egy esztendőt Pakony- ban. A régi tagok sem birják el ezt a nagy terhet. Id. Gavlő István és két fia eszerint a kimutatás szerint összesen 52 000 forinttal tartozik. 21 000 forintos tartozást mutattak ki id. Bugyi István 67 éves vak embernek, 10 és félezret ..kapott” Cseri Gábor 83 éves aggastyán. Szélsőséges példák ezek? Nem, mert, ezek mutatják a legjobban, mennyire gépiesen. a hrlffi tántfab ismerete nélkül „parcellázták szét” az egymillió forintos hiányt a termelőszövetkezet volt tagjai között. De — így tartja a közmondás — hallgattassék meg a másik fél is, gyerünk a járási tanácshoz Dabasra. Előbb Bondor György pénzügyi osztályvezetővel beszélgetünk, azután Ladwniczki József mező- gazdasági osztályvezetővel, majd mindkettőjükkel együttesen. Cseppet sem irigylésre méltó a helyzetük. Azért nem, mert ezek az elvtársak munkás- és parasztszülők gyermekei. s nemcsupán az a fontos számukra, hogy a különböző terveket, előírásokat teljesítsék. Tovább néznek hivataluk négv fa'ánál s nem közömbös nekik, hogy például Pakony- ban 160-e, vaey csak 22 a szövetkezeti tagok száma. Másrészt viszont nem közömbös az sem, hogy államunk megkapja-e, mikor s hogyan kapja meg az egymillió forintját. Ez a hatalmas adósság a zárszámadási hitelekből, gépállomási tartozásokból, egyes szövetkezeti vezetők és tagok hanyagságából, műtrágya- és vetőmaighitelből ered. De hatalmas rombolást végzett itt az ellenforradalom is. Ezeknek az okoknak részletes feltárása mind eigy-egy külön cikket igényelne. Sok felelős vezetőemberrel és egyszerű dolgozóval beszélgettem erről és majd minden esetben úgy fejeződött be a beszélgetés, hogy az illető széttárta a két tenyerét és tanácstalanul felhúzta a vállát. Egyetlen ember, hiss István juhasa példáját szeretném itt részletesen elmondani abban a reményben, hogy ez közelebb viszi az illetékeseket az ügy igazságos elintézéséhez, s egyben segíti az új pakonyi tsz fejlődését is. Kiss István becsületes ember és az volt szövetkezeti tag korában is. Tisztességesen végezte a munkáját, legeltette és gondozta a közös juhállományt akkor is, amikor egyes tagok a kocsmában időztek naphosszat és eltűrték, hogy ezért beírják számukra a munkaegységet, majd eltűrték, sőt elvárták, hogy az ilyenformán felhígult munkaegységek értékét állami hitelből egészítsék ki év végén. Kiss jól dolgozott akkor is, amikor a vezetők hanyagsága miatt kinn, a föld végén az eső áztatta szét a műtrágyát. Még azt is elhiszem neki, hogy valóban az éhező állatokat sajnálta az események idején, amikor hozzájárult, hogy a tagok vigyék szét a 280 juhot, a 20 anyasertést, a 30 szarvasmarhát, a 14 lovat, a 60—80 növendéksertést, a háromezer mázsa szénát és szalmát. Nem hiszem el 1 viszont azt. hogy egy-egy bir- i ka 160 forintot, egy-egy ló szerszámmal együtt kétezer fo- ! rintot ér, mintahogy ezt az „osztozkodásnál“ hirtelenében elszámolták. Hiszen ugyanazt a lovat nem sokkal később szer- i szám nélkül ötezer forintért . adták el. A szétvitt állatok és | egyéb ingóságok értékét akkor ; 150 ezer forintra becsülték, ké- i sőbb jött egy újabb bizottság, ! amelyben már a járás és a | Nemzeti Bank képviselője is j jelen volt, s 180 ezer forintban j állapította mag az értéket. Az i én számításom szerint viszont j csak a jószág és a takarmány ; 600 ezer forintot megér. Hogy mivel tudom bizonyítani? Nemcsak a ló és a juh árával. hanem ezek tényleges értékével. Kiss István a 280-ból 50 birkát vitt el, s most arra hivatkozik, hogy át is teleltette ezeket. Mint juhászt, talán egyszerű tényekkel sikerül meggyőznöm: nem is volt ez olyan nehéz. Neki az 50 birkáért az előzetes (darabonkénti 160 forintos ár) mellett 8 ezer forintot kellett fizetnie. Ezt már ki is fizette, szegény ember létére vajon miből, ha csupa ráfizetés volt a téli tartás? Abból, hogy valójában nem volt ráfizetés, ősz óta ugyanis minden birkáról legalább 3—4 kilogramm gyapjút nyírtak le, aminek az értéke 36 forint, a bárány — ha csak egyet számítunk minden anya után — bár ennél mindig nagyobb az ellési átlag — 60 forint és a 8—10 kilogramm juhtúró értéke 240 forint. Eszerint háromszázhúsz —háromszázötven forintot jövedelmezett minden olyan birka, amit 160 forintra értékeltek, s aminek a tényleges értéke 400—450 forint. Mellesleg a tsz minden szénája-szal- mája is elment. Ezt kellene mégegyszer megbeszélni — akár egy alapos vizsgálat keretében — Kiss Istvánnal is és a többiekkel. Annál inkább, mert nemcsak Kiss István, de mások is gondolkodnak rajta, hogy őszre visszalépnek a szövetkezetbe A mezőgazdasági osztályvezető véleménye is az, hogy sokkal künn tf ebben viselnék közösen a rájuk jutó terheket szövetkezetek, mint a kilépettek egyénileg. Másrészt tehát a járási és a megyei vezetőknek I az eddigi jóindulattal, de az ed- j digieknél sokkal határozottabban kell eljárniuk hasonló ese* tekben. Véleményünk szerint újabb alapos vizsgálatra van j szükség Pakonyban is annak megállapítására, ki milyen 1 mértékben felelős az adósságért. s milyen határidővel kell behajtani a most már egyénenként megállapított tartó* ! zást. Ehhez pedig sokkal in- ; kább célravezető módszer az, ha minden egyes érdekelt ügyét kiilön-külön megvizsgál* ják, mint az, ha valahol az íróasztal mögött „szétdobják az egymilliót“ a teljesen nincs* ! telenre, a világtalanra és a halottra éppúgy, mint arra, aki talán épp az említett összegből tollasodott meg. (h. v.) „Belterjes gazdálkodás — ezt szeretem Igazi eszes, furfangos parasztember Varró Pista bácsi, kókai gazda. Ismeri az egész falu. elsősorban jó tüzes boráról, meg aztán ő a szerződéses paradicsom szerződtetője. Lelkes híve a paradicsomtermesztésnek, maga is egy hold paradicsomot ültetett, bár csak néhány holdon gazdálkodik. — Kérem, higgyék el — magyarázza —, nagy öröm nekünk. parasztoknak, hogy kormányunk a mezőgazdaságban a belterjességre törekszik. Mert ez fizet igazán A paradicsom, paprika, diny- nye, káposzta meg a többi. Értem én azt, hogy búza is kell, de a búzatermelésben nem tudunk versenyre kelni a nagy országokkal. Hanem a kertészeti cikkek, meg gyümölcsök ezen a mi istenáldotta földünkön teremnek meg a legíze- sebben. A ház körül elterülő hatalmas* kertje felé invitál. Büszkén mutogatja a gondosan művelt paradicsomföldet, ök- lömnyi nagy zöld paradicsomok csüggenek alá a vékony bokrokról. Hamarosan érnek. — Már el is késett — elégedetlenkedik. — Tavaly ilyenkor javában szedtem. Pedig igyekeztem most is, a palántákat a verandán neveltem, fűtöttem nekik, hadd növekedjenek. De a május hideg volt. aztán, hogy kiültettem őket. visszamaradtak a fejlődésben. — Nem szabadna késlekedni, bizony nem szabadna — magyarázza nagy hévvel. — / világpiacon { az olasz, meg a bolgár paradicsom mellett rég ott kellene lenni a magyar paradicsomnak is. Az állam is jól járna vele, meg a paraszt is! — Termelnek-e sok paradi- ! csamot Kokén? — kérdem. — Meghiszem azt — feleli Pista bácsi. — Jól figyeljen. 1936-ban 12 vagonra szerződött a falu. az idén meg 120 vagonra. Nem ellensége a paraszt maga magának, szívesen foglalkozik azzal, ami pénzt jelent. — És a paradicsom mennyi pénzt jelent? — Tavaly az exportparadicsom ára 7,80 forint volt kezdetben. Huszonhét' mázsát adtam el ebben az árban. Volt, aki többet. Később, igaz, leszállt az ára 1,80 forintra, de még így is kifizetődött. Én 800 négyszögölnyi területről összesen 80 mázsa paradicsomot adtam be. 10 000 forint körül kerestem rajta. Tovább kalauzol a kertben a paradicsom-, paprika- és hagymasorok között. A kert egyik sarkában földieper-tábla terül el, pirosán mosolyognak ki a zöld levelek közül a szép gyümölcsök. *— Ezt az őszön telepítettem — mutatja az eprest. — Azt mondják, érdemes vele foglalkozni. Ez még csak kísérlet, de ha jól beválik, többet is telepítek. — Hanem tudja, miben fő a fejem? — fordult felém —, egrest szeretnék én termelni. Nem bokron ám. hanem olyan méter magas kis fácskákon. Azt beszélik, lakik valahol egy ember az országban, akinek van egy hold ilyen egrese. Nagyon jó lenne, ha az állam segítene nekünk a csemeték beszerzésében. Több gazdával együtt a faluban 10 holdat te* lepítenénk. Inkább le is szerződnénk néhány évre, átadnánk a termést, csak segítse-* get kapnánk. A későbbi beszélgetés során Pista bácsi elárulta a íegdédel- getettebb álmát is; Zetort szeretne venni Eszembe jut; néhány évvel ezelőtt valósággal irtóztak a pa-i rasztok a gépektől. El is mondom az öregnek. — Ügy van. igaza van — bólogat —. csakhogy nem mindig dolgoztak jól a traktorosok. Most meg csak úgy lessük, melyikünkhöz jön előbb a traktor. A traktorosok okultak azóta, gyönyörű munkát végeznek. De nem is sajnálok én szántás idején kivinni a ha-- tárba egy demizson borocskát; Szépen feltankol a traktor is, meg a traktoros is, aztán úgy megy a munka, hogy öröfti nézni:-.; De azért egy jó kis Zetort, azt sokért nem adnék: Milyen jóleső érzés hallgat, ni Varró Pista bácsi tervezge- téseiit. A dolgozó parasztság összességének törekvéseit, munka utáni lelkesedését érzem az ő szavaiból. Értelmét* célját látják a mezőgazdasági munkának. Termelni, termelni, kihozni mindent a földből,- a mi drága földünkből. Gyümölcsöst telepítenek, földiep-i rét és szőlőt ültetnek. Ezek évek múlva hoznak termést; De a falvak népe bízik abban« hogy ő szedheti le az érő gyümölcsöt. Bíznak .:: Jól vigyázzunk erre a bizalomra! Sz. E, Gazdára talált a volt aszódi Petőfi Tsz híres szarvasmarhatörzse Ismeretes, hogy a feloszlott aszódi Petőfi Tsz 20 törzskönyvezett szarvasmarhája — ez a törzs tavaly 6190 literes te- jelési átlaggal a tsz-ek kistenyészete között az első volt — a Hatvani Cukorgyár Célgazdasága kartali üzemegységébe került. A célgazdaság vezetősége vállalta az állatok áttelelte- tését és eltartását addig, amíg „gazdára találnak” a teheneit, A megyei tanács mezőgazdasági igazgatósága most úgy határozott, hogy a nagy értéket képviselő kiváló egyedeket a solymári Dózsa Tsz-nek juttatja. Itt látta ugyanis legjobb „kézben ’ az állományt. A szövetkezet 260 hold szántóval rendelkezik, s e terület 48 százalékán — tehát csaknem felén —* pillangós takarmányokat termel. Biztató jel ez arra, hogy a jövőben sokat hallunk még kiváló tejtermelési eredményeikről! A Hatvani Cukorgyár Célgazdasága vezetőinek és dolgozóinak pedig ez úton köszönjük meg, hogy a nehéz időben felismerték, hogy milyen fontos népgazdasági érdek e kiváló tehéntörzs együtt-tartása és ehhez segítséget is nyújtottak; Lakatos Péter elvtárs, a Pest megyei öthónapo« pártiskola tanára az ellenforradalom idején mártírhalált halt. A mai nappal au ő nevét veszi fel a ráckevei műn- kásőrzászló&lj. Az ő élete példaképül szolgál mindannyiuknak. „Meghalt, hogy éljen a haza és a nép“ Atopy befükkel írom a nevét: LAKATOS PÉTER. A szép, ,hangzatos jelzők, dicsérő, nagy szarok helyett pedig csak ennyit: KOMMUNISTA! Igazi, bátor, a népéhez, a szocializmus eszméjéhez hű elvtárs volt. / smerösiink, barátunk, sokunknak tanítója, elvtársunk volt. A nagy veszteséget legmélyebben akkor éreztem, amikor a Szondi utcai lakásban, Lakatos Péter volt otthonában a feleségével szemben ültem és hallgattam csendes szavait. A beszélgetés drámai filmként pergett előttem és sokszor ökölbe szorult a kezem, rtem találtvm szavakat, s újból eszembe jutott; mennyi kipróbált, hűséges kommunistától fosztottak meg bennünket a gyilkos ellenforradalmárok, mennyi családnak hoztak gyászt és szenvedést. Pár percig némán ültünk, nem mertem kérdezni, mégis elérkezett a drámai szó kimondása: meggyilkolták. • 7QC/J október 30. Hideg, őszi J nyargalászott végig az utcákon, magával hozva újabb Veszélyeket. Nagy Imre-féle tűzszünet volt, de a rettegés, vadászás a kommunistákra, a félelem, a bizonytalanság szobafogságra ítélte az embereket. Veszélyes volt a kint- járás. Az utcákon teherautón végig- száguldó banda a szabadságról ordítozott, miközben emberek életét oltották ki. A „szabadságharcosok“ gyilkoltak, raboltak, pusztítottak. Lakatos Péter ezen a borongás, ködös reggelen otthonából együtt indult el feleségével a Köztársaság tér felé, a Budapesti Pártbizottságra, ahol felesége dolgozott. A reggeli homályban már nem világított a pártház épületén a vörös csillag: piszkos, szennyes kezek törték darabokra. Beléptek az épületbe. 9 óra volt. Egy szobában gyűltek össze az elv- társak, a helyzetről vitatkoztak. Lakatos elvtárs a kommunisták, a tartalékos tisztek behívását, és felfegyverzését követelte. Ez idő alatt már a Köztársaság téren gyülekezett a gyilkos banda és fél tízkor eldördült az első lövés. Lakatos elvtársnő hangja elcsuk- lik — rövid ideig néma csend ül a szobára. -. -. — Fegyvert fogott és beállt a pártház védőinek sorába. A II. emeleten voltunk akkor. Láttuk és hallották a gyülekező ellenforradalmárokat, az Erkel Színház tetejéről a golyószórók és géppuskák kattogását. El kellett válnunk. Átvettem férjem pártkönyvét, pártiskolai igazolványát, hogy a páncélszekrényben elhelyezem. Elbúcsúztunk. Mindketten megfogadtuk, 'hogy gyáva árulók nem leszűrik, életünk feláldozásával is harcolunk az eszméért. Egy utolsó búcsúpillantás és Lakatos elvtársnő lement a földszintre, majd az óvóhelyre. Ekkor már kétoldali tűz alatt állt a pártház. A II. emeletről Papp ezredes elvtárs és Lakatos elvtárs viszonozták a tüzet. A harc egyenlőtlen volt. Egymás után dőltek ki a sorból az államvédelmi sorkatonák, a pártbizottság védői. Agyúval rohamozott az ellen- forradalmi banda. A pártház védőinél fogytán volt a lőszer. Ekkor jött a parancs, hogy mindenki vonuljon az óvóhelyre. Papp és Lakatos elvtárs a II. emeleten maradt, figyelemmel kisérték a pártház parlamentereinek, Asztalos elvtárséknak útját. Saját szeműikkel látták a gyilkos sortüzet. Az ellenforradal- márok rohamára Papp és Lakatos elvtárs kezében ismét eldördült a fegyver, de nem tudtak ellent állni a támadásnak. Az ellenforradalmárok betódultak és mindkettőjüket meg. gyilkolták. Papp ezredes elvtárs a helyszínen meghalt. Lakatos elvtárs has- és fejlövéssel rejtélyes körüli menyek között kórházba került. Ta. Ián meg lehetett volna menteni, de kommunistáról lévén szó, az ellenforradalmárok mindenáron akadályozták Gálocsi doktor műtéti bei avatkozását. Gálocsi doktor mégis megoperálta, de Lakatos elvtárs szét. roncsolt és vérveszteségtől elgyem gült testén nem lehetett már segí- teni; meghalt, egy bátor kommunista kidőlt a sorból. Olyan kommunisi tát veszítettünk el vele, akiről nemcsak barátai, közeli ismerősei, ha. nem a környék lakói is úgy vélekednek: szerette az embereket, állandóan köztük járt, a környék legnép- szerűbb embere volt. Igazi kommunista életet élt. • A vörös zászló selymén csillog a ** napsugár. Minden szem rá- tekint, esküre emelkednek a munkáskezek és az eskü szavai acélosan csengenek: „Védd a népet, védd a pártot, védd a proletár nemzetköziséget“, Jóleső érzés költözik a szivekbe: biztosak lehetünk, hogy a Lakatos elvtárs nevét viselő ráckevei munkásőrzászlóalj kemény kézzel szorítja a fegyvert Lakatos Péter elvtárs meghalt, teste a földbe ke. rült, de emléke örök vádirat és figyelmeztetés marad. „Te érted, s értem adta ő életét, mindenét. Meghalt, hogy éljen a haza és a nép“ Csécsey József
