Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-12 / 10. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Tansz János belkereskedelmi miniszter nyilatkozata (4. oldalon) ■ M S Z M P PEST ME GYE I BIZOTTSÁG A l. ÉVFOLYAM, 10. SZÄM ARA 5Ö FILLÉR MEGYEI T A N Á C S; L A PJ A 1957. MÁJUS 12, VASÁRNAP JL vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit képviselje Befejezte munkáját az Országgyűlés Az országgyűlés szombati ülését Rónai San* dór elvtárs, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az ülésen résztvettek a kormány tagjai, & diplomáciai páholyokban ott volt a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja. Rónai Sándor elvtárs bejelentette, hogy Miklós Árpádot képviselői mandátumától megfosztották és helyére Vida Gyula pótképviselőt hívta be. Ezután folytatták a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vi-I tát Az első felszólaló- Berki Mihályné, Bor-! sód megyei képviselő volt. Utána Katona Sán-1 dór Csongrád megyei képviselő szólott. Azl országgyűlés elnöke ezután lezárta a Minisz-I tertanács elnökének beszámolója feletti vitát. 1 A vitában elhangzottakra Kádár János, a for-1 radalmi munkás-paraszt kormány elnöke vá- I laszolt. I Kaditr János elvtárs beszéde szükséges. És ezt köszönöm a | tisztelt országgyűlésnek, A vita visszatükrözte, hogy | a fő kérdésekben egyetértés | van, de bizonyos kérdésekben | más nézetek is vannak. Sze- | rinlem hasznos és helyes do- | log, hogy ez visszatükröződött | a vitában. Megmondom őszin- | téli, ha az ilyen vonás általa- | ban máris egészséges velejá- 1 rója jelenlegi belpolitikai fej- 1 tüdősünknek, akkor ez a ké- | sőbbiekben még inkább így \ lesz. Van a mi mostani össze-1 jövetelünkben valami ünnepé- 1 lyes és helyes, hogy ez igy 1 van, mert most egy történelmi § forduló mérlegét vonta meg az I országgyűlés. De , , I ■-.-.A A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÚJ CÍMERE a munka hétköznapjaiban is szükség lesz majd arra, hogy az egyes kérdésekben levő nézeteltérésék més 1 jobban kifejtésre jussa- nak. Érintve az egyes hozzászólásokat. többek között vetkezőket mondotta: a köA vezetés október előtt megoszlott A hétköznapi tettek ideje Az országgyűlés befejezte munká ját. A nép küldöttel jóváhagyták a kormány beszámolóját. Párttagokat és pár- tonkívülieket, az ország különböző területeiről való képviselőket egyaránt az hatotta át, hogy a nemzet erejét felsorakoztassák a jövendő építő munkára. As országgyűlés fejlődésünknek egy szakaszát zárta le. Az elmúlt hat hónap nehéz, próbára tevő idő volt. Az ellenforradalom okozta sebek begyógyítása, vívmányaink megvédése, néphatal műnk megszilárdítása jelzi a forradalmi munkás-paraszt kormány útját. A politikai légkör kitisztult. Népünk magára talált és megmutatta: a szocializmust akarja építeni. S ezt a megújho- dott pártnak, és bátor, nehéz időkben is helytálló vezetőknek köszönhetjük. S nem utolsósorban a Szovjetuniónak, barátaink segítségének. Nyugat úgynevezett ,,szabad rádiói“ üvöltenck, tücsköt, bogarat összehordanak, rágalmazzák hazánkat. Hiába minden rágalom! Népünk, munkásosztályunk tudja: az imperialisták ellenségeink, a szocializmust építő országok fiai a barátaink, akik nehéz napokban segítetettek, hogy talpraálljon népünk. Ez tükröződött a parlamenti felszólalásokban is. A kiil- , döttek hangsúlyozták, hogy bíznak a kormányban, a párt vezetésében, mert a súlyos napokban is megállta helyét. A kormánybeszámoló megmutatta, hogyan lehet előbbre menni, megszilárdítani népünk politikai, gazdasági és kulturális eredményeit. Az ország- gyűlés az egész népnek adott j programot. A törvényhozó ház, amelyet a dolgozók választottak, megbízatásához méltóan tárgyalta meg népünk'égető kérdéseit,* mutatott utat. Az Országgyűlés is bizonyítja, hogy a kormány és a nép egyetértésben dolgozik. Hazánk történetében új fejezet kezdődött az ellenforradalom leverése után. S a párt- és az államvezetés féléves munkája biztosíték, hogy tovább is jó úton haladunk. Hadd acsarkodjanak ellenségeink. Mi megyünk a magunk útján! Történelmünk új lapjára a nép boldogulását írjuk. A mostani országgyűlésnek ebben van az érdeme. Még világosabban áll előttünk október. Bebizonyosodott: a magyar nép nem akar újra kapitalizmust, a munkás nem akarja visszaadni a gyárat, a paraszt a földet, s népünk nem akarja elveszíteni verejtéke,s munkájával megszerzett politikai, gazdasági és kulturális vívmányait, ezért szavazott a kormány beszámolója mellett, ezért zajlott ez az országgyűlés a nemzeti összefogás jegyében. Eljött a hétköznapi tettek ideje. A küldöttek választóik közé mennek, hogy ismertessék a parlament munkáját. Elmondhatják: az országgyűlés jó munkát végzett. Kádár elvtárs beszédét annak megállapításával kezdte, hogy az országgyűlés jelenlegi ülése magán viseli közéletünk néhány új, igein egészséges vonását. Kiemelte, hogy a felszólalók csak a lényegről beszéltek és az elmúlt évekkel szemben a szavak visszanyerték értelmüket. — Sokszor mondtuk, hogy proletárdiktatúra. de nem gondoltunk rá, hogy mi az. Október viharos, véres napjaiban azonban megtanulta az egész nép, ' mi az,-hogy néphatalom és megtanultuk azt is, hogy mit jelent a re- vansért lihegő volt kizsákmányoló osztályok bosszúja. így vagyunk a többi szavakkal is. A továbbiakban Kádár elv- társ kiemelte a sok célszerű l kritikai észrevételt, amely a j képviselők részéről elhangzott. — Ilyen észrevétel volt az is, amit Z. Nagy barátunk mondott, hagy a beszámolóban aránylag kevés szó esett a mezőgazdaságról, Pénzügyminiszterünk sem beszélt részle• Beszédének további részében hangsúlyozta a fő kérdésekben megnyilvánuló egyetértést. Az országgyűlés félreérthetetlenül elítélte az októberi ellenforradalmi felkelést, helyeselte a kormány imperialistaellenes, a szocializmus és a béke nemzetközi erőire támaszkodó külpolitikáját, azt a törekvést, hogy erősítsük a szocialista tábor országainak egységét és ezen belül a mi népünk és országunk szempontjából különleges fontosságú szovjet—magyar barátságot. — Egyetértés van a tekintetben is — folytatta Kádár elvtárs —, hogy bár mi nem a katonai blokkpolitika hívei va. gyünk, de a szocializmus és a béke erői jogos önvédelmi szervezetének tekintjük a varsói szerződést. Hívei vagyunk a varsói szerződésnek, következésképpen hívei vagyunk annak is, hogy a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodjanak addig, amíg imperialista agresszív törekvésekkel és az imperialisták erőinek törekvésével állunk szemben. Egyetértés van a külpolitika olyan vonását illetően is, hogy mi a békés egymás mellett élés hívei vagyunk. Ez a mi részünkről ugyancsak nem frázis. Számunkra az a megfelelő, ha normális államközi viszonyt teremtünk vagy tartunk fenn bármilyen társadalmi berendezkedésű állammal. Népünk nyugalma és élete szempontjából, további fejlődésünk szempontjából nagyon fontos és jó dolog, hogy ezekben az alapvető főkérdésekben teljes egység van az ország legfőbb törvényhozó szer. tesebben a mezőgazdaságról, és ezt az új pénzügyminiszter mindjárt az első bírálatnak is felfoghatja, még hozzá, jogos bírálatnak, — Szóba került olyan kérdés is — ugyancsak Z. Nagy barátunk részéről —, hogy helyes volna, ha a termelőszövetkezeti mozgalom és a föld- müvesszövetkezeti mozgalom nem teljesen külön vonalat jelentene és nem teljesen külön, egymástól függetlenül fejlődne. Ez az észrevétel nem először merült fel és eljön az alkalom, amikor sokat fogunk ezzel foglalkozni. A mi általános földművesszövetkezeteink fő baja az volt, hogy a szó igazi értelmében nem a szövetkezet funkcióját töltötték be. Ezek az általános szövetkezetek nevezhetők másodlagos állami boltoknak, mert a szövetkezeti mozgalom lelke elveszett belőlük. Hogy kinek a hibájából, ezt most már ne firtassuk, de hogy ezen változtatni kell, az szent igaz. vében. Meg vagyok győződve arról is, hogy ez a teljes egység nemcsak az itt jelenlevő 298 képviselő véleményét, szándékát és akaratát fejezi lei, hanem a magyar nép óriási többsége is egyetért ezekben az alapvető kérdésekben. (He. lyeslés.) Ebből az egyetértésből — ami ezekben a fő kérdésekben megnyilvánult, logikusan és értelemszerűen következik, hogy az országgyűlés abszolút többsége élesen elítéli a Nagy Imre kormány politikáját, amely mindezekben a fő kérdésekben — végső következtetésben — elárulta a munkás- osztály hatalmát, a szocializmust, elárulta a népet és a nemzet függetlenségének ügyét. — A fő kérdésekben megnyilvánult egyetértésből értelemszerűen következik — s ezt a képviselők kifejtették felszólalásaikban — annak felismerése és helyeslése is, hogy am: akkori adott helyzetben .elkerülhetetlen és törvényszerű volt, egy olyan új vezetöszervet teremtenünk, amelyik síkraszáll a nép ügyéért és megvédi a nép alapvető érdekeit. Tehát, ha jól értettem a vitát, és azt hiszem, azt nehéz félreérteni, az országgyűlés helyesli a forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozását és azt a fő vonalat, amelyet eddig követett. (Ügy van! Hosz- szantartó taps.) És rögtön megmondom azt is, hogy az országgyűlés megadta nekünk azt az erkölcsi és politikai támogatást. ami a munka további sikeres viteléhez a kormány számára elengedhetetlenül —- Ha a vezetést tekintem — s itt a párt- és az országvezetést egy vezetésnek kell vennem — altkor meg kell mondanom, a következőket: az akkori vezetés alapjában két részre osztható. Az egyik rész az, amely júliusban eltökélte, hogy a hibákat ki fogjuk javítani, s meg vagyak róla győződve, hogy — ha nem is belső viták, nézet- eltérések, nehézségek, egyenetlenségek nélkül —, de ba a júliusi vonalat vihettük volna, altkor egy esztendőn belül nagy kár, nagy áldozatok nélkül kiküszöbölhettük volna a hibákat. (Általános helyeslés, taps.) Ez fontos kérdés. A vezetés egyik felét ez a törekvés és eltökéltség vezette. Meg kell őszintén mondanom, hogy a vezetésnek ez a része azokban a nehéz napokban súlyos -zavarban volt. Legalábbis én a magam nevében megmondhatom, hogy az események sodrában nem volt egyszerű dolog megérteni. hogy mi történt. És a következő lépés, hogy mit kell tenni, még nehezebb volt Tehát nehéz volt megismerni, hogy mi történik és nehéz volt meglátni, hogy ínit keli tenni. Ezért bizonytalanság volt a vezetés jobbik és tisztességes részéről; Ugyanakkor bent volt a vezetésben a másik rósz is, s itt a Nagy Imre-csoportról kell beszélnem, amelyet mi akkor nem ismertünk teljes mértékben. Mi is volt ezzel a vezetéssel? A vezetésnek ez a része nem volt olyan helyzetben, mint a másik fele, amely nem tudta pontosan, mi történik. Nagy Imréék tudták, mert részben ők csinálták. (Ügy van!) Tehát nem volt nehéz tudniok, hogy mi történik. Következésképpen azt is tudták, hogy mit akarnak (úgy van) és megvolt rá a módjuk, hogy mindenféle nyomással kényszerítsék a vezetés másik felét, hogy a bizonytalan helyzetben egy darabig velük együtt menjen, így értük meg azt a helyzetet, amely a vezetés szégyene és nem a nép szégyene, hogy tudniillik az' ezernyi ezer embernek, akik az ország minden pontján utasítást, útmutatást, irányítást vártak az ország központjából, akik fegyvert követeltek, akik jobban látták, hogy mit kell tenni, mint mi, akik a vezetésben voltunk — nem tudtunk becsületesen irányítást adni, amit ilyen helyzetben egy vezetésnek meg kell tennie és így értük meg azután a fejleményeknek olyan menetét, amikor beláttuk, hogy többé ezen az úton menni nem lehet. És abban is biztos voltam — pedig akkor nem így festett a helyzet —, hogy a magyar nép . óriási tömegei meg fogják érteni, hogy szakítanunk kellett és az egyenes harc útjára kellett lépni. (Közbeszólások: így van. Nagy A Hazafias Népfronttal kap. csolatban a következőket mondotta: — Azt hiszem, miközben mi arról sóhajtozunk, hogy a tömegek várják, legyen valami a Hazafias Népfrontból, addig a tömegek egy kicsit már megelőztek bennünket, mert valójában ami november 4 óta szemünk előtt végibe megy, a közélet, a politikai élet aktivizálódása, ez már tulajdonképpen azt jelenti, hogy a tömegek előttünk járnak, és a Hazafias Népfront körvonalai, magva, aminek az élet a tartalma, szerintem már meg is született az elmúlt hat hónapban. Kiemelte, hogy ma a népfront fő tartalma az, hogy a taps.) Én azt hiszem a vezetés tekintélye nem abból áll, hogy ezeket elhallgatja, hanem abból, hogy ezeket becsületesen megmondja. Az ellenforradalom, amely, nek arculata ebben a vitában is kellőképpen kidomborodott — mindenki tudja — imperialista, soviniszta, revansvágy- tól átfűtött ellenforradalom volt Mindenki ismeri Magyar- ország sajátos történelmi hely* zetét. Magyarországnak öt állam a szomszédja. Nincs az öt között egyetlen egy sem, amelyhez ne tartozna olyan terület, amely a történelem során valamikor, rövidebb, vagy hosszabb ideig, réges-régen, vagy nem nagyon régen Magyarországhoz tartozott Ez történelmi adottság volt; Mi helyes úton járunk, amikor a nacionalista re- vansizmust elutasítjuk és ebben a kérdésben visszatérünk a kossuthi eszméhez, hogy minden törekvésünkkel — mégpedig a szocialista gondolat jegyében — a békés testvéri egymás mellett élés és a közös harc formáját valósítjuk meg a Duna-medence népeivel. Helyesen járunk el, mert ez a magyar nép érdeke; nem kommunista és a kommunista dolgozók a fő kérdések, ben a népköztársaság védelmében, a szocialista építésben, az ellenforradalom elítélésében egyetértenek. — Igaza van Z. Nagynak, aki azt mondja, hogy a szocializmus felépítése nem pártkérdés, nemcsak a kommunisták kérdése. Ez magától értetődik. Nem akarok nagyon belebonyolódni pórtkérdésekbe. de azt szeretném mondani: félreértés ne essék, mi kommunisták mindig tudtuk, hogy maga a pár* sem öncél. A párt nem önmagáért van, a pártnak az a rendel(Folytatás a második oldalon.) A fő kérdésekben megvan az egyetértés Kibontakoztak a Hazafias Népfront körvonalai
