Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-12 / 10. szám

'é'/Cirlan 1957. MÄJUS 12, VASÁRNAP (Folytatás az első oldalról.) tetése, hogy a munkásosz­tály tudományos világné­zetének vezérfonalával, a dolgozó tömegek érdekei­ért harcoljon, tömörítse és szervezze a nép erőit. Ez a párt létének az ér telme. Ezután Kádár elvtárs így folytatta: Mindenütt megtiszteltetés vezetőnek lenni *— Szeretnék itt egy gondo­lattal foglalkozni: a vezetők és a tönjegek viszonyával Azt hiszem, a vezetés csak abban az esetben töltheti be hivatá­sát, ha sohasem hagyja fi­gyelmen kívül a tömegek gon­dolkodását és akaratát. Mi szükséges ehhez? Először Is ott kell lenni a tömegek kö­zött, meg kell kérdezni, mi foglalkoztatja az embereket és válaszolni kell nekik. Éneikül azt sem tudjuk, mit kívánnak a tömegek. Beszéltem egy né­met szakszervezeti képviselő­vel, aki azt mondotta, hogy a mi szakszervezeti embereink többet legyenek a tömegek kö­zött, mint ahogy jelenleg te­szik. — Nem lehet elbújni a tö­megek kérdései elől. Mindig vannak kérdések, amelyek foglalkoztatják a tömeget, amelyekre választ vár és va­lakitől választ kell kapnia Ha mi nem válaszolunk, akkor az ellenség válaszol, az ő érde­keinek megfelelően. Ezért ott kell lenni a tömegek között, Nem kell megijedni a töme­gektől, a kérdéseiktől sem! Ha álláspontunk igazságos, azt mindig nyugodtan megmond­hatjuk a tömegeknek; — Ehhez hozzáfűzöm azt is, hogy véleményem szerint a vezetésnek nem az a feladata, hogy a tömegek óhaját és akaratát valósítsa meg. Akár­milyen furcsán hangzik, ezt kimondom. Véleményem sze­rint a vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit valósítsa meg. Miért teszem ezt a kü­lönbséget? A közelmúltban találkoztunk olyan jelenség­gel, hogy elég fontos kérdés­ben bizonyos dolgozó kategó­riák saját érdekeik ellen lép­tek fel. Mi a vezetés feladata ilyen helyzetben? Mechaniku­san megvalósítani a nem he­lyes elképzeléseket? Nem ez a vezetés feladata! A vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit képvi­selje. Meg kell ismerni és mindig figyelembe kell venni a töme­gek véleményét és óhaját is. Ea rendszerint egybeesik a haladással, de ha nem, a tö­megeket ebben az irányban kell nevelni; Ez is a vezetés feladata; A fiatalokat a realitásra, az életre neveljük Az az emberi haladás útja, hogy a feltörekvő dolgozó osz­tályok az uralkodó osztály gyermekeinek jórahajló részét megnyerték eszméiknek. Ez a normális. Az a nem normális, aminek a közelmúltban tanúi voltunk, hogy a munkások gyermekei közül a legingado zóbbakat az ellenforradalom és a fasizmus a saját maga oldalára tudta állítani; Miféle eszmékkel? Itt fel­nőtt emberek .ülnek, ismerik azokat az eszméket. Hát nor­mális ez? Lehet azt tűm], megenged­ni, hogy az emberölés, a népnyúzás, a nemzeti füg­getlenség .elrablásának az eszméje, zászlaja alá tud- "• jón vonni akárcsak öt ma­gyar munkás- vagy pa­rasztgyermeket is, Nem normális. Hogy ez ne is­métlődjék meg, nekünk le kell vonnunk a megfelelő tanulsá­got. Csak úgy lesz jogunk a fiataloknak megmondani, hogy ők is vonják le a maguk szá­mára a tanulságot. Azt mondottuk, nem büntet­jük meg még azt sem, aki ok­tóber zűrzavaros napjaiban még fegyvert is ragadott, ha letette, amikor le kellett ten­ni. Ezt cselekedtük is. Ide so­rolom a nem vétkeseket is. Nerh büntetjük meg a hőbör- gőket és nem büntetjük a megzavarodott embereket. Ez helyes, nagy türelemre, embe­riességre van szükség. Még külön meg kell emlí­teni, hogy mi, amikor a hibák ellen harcolunk, a hibák ellen 'és ne az emberek ellen har­coljunk. Ezt a türelmességet és emberiességet, sajnos, ki kell egészíteni a szigorúsággal a bűnösökkel szemben. S meg. mondom őszintén, ha belegon­dolunk, itt a dolog úgy áll, nem igaz, hogy az a százhet­venezer vagy hány, aki első bolondulásában kivándorolt innen, ellensége a magyar népnek. Ez nem igaz, mini ahogy vissza is tért belőlük nem kevés. De hogy ez áldo­zat a nemzet részéről, az fel­tétlenül igaz. Most olyan intézkedésre kényszerültünk, ami nem kel­lemes: bizonyos cikkek árait kénytelenek voltak a hatósági szervek felemelni. Most a dolog a következőképpen áll: eljutottunk egy bizonyos hely­zetbe. Most mérleget kellett csi­nálni. Ebből az jött ki, hogy választanunk kellett. Vegyük- e vissza a béreket? Nem he­lyes bérből élő emberek élet­színvonalát levenni. Valamit tenni kell. Kötelességünk a bér, a jö­vedelem és az árualap kö­zött egyensúlyt terem­teni! Meg kell azt is mondani, hogy az áremelés nekünk nem gazdaságpolitikai irányunk, de most rendet kellett csinálni, s itt ugyanolyan rendszabályról van szó a gazdasági életben, mint amilyet a politikai életben voltunk kénytelenek beve­zetni. S a gazdasági élet is rendbe fog jönni! Nekünk az a köte­lességünk, hogy a nemzetgaz­daság szilárdságát és egyen­súlyát biztosítsuk és ezen ke­resztül védjük meg az élet­színvonalat. Minden nap főbben támogatják a kormányt Még most is vannak na­gyon derék, jóindulatú bará­taink és támogatóink, akik úgy félig rézsűt állnak fe­lénk. Helyeslik, amit csiná­lunk, de még várnak egy ki­csit, amíg még jobban tisz­tára mossuk a szennyest és majd meg fognak jelenni a harc porondján, amikor az örök béke napja beköszönt. Vannak ilyenek. Mi ezekre az emberekre nem haragszunk. Meg vagyunk győződve, hogy segíteni fognak, ha lelkiisme­retük és a nép iránti hűsé­gük megmaradt. Nem sürget­jük őket, mert örömmel ta­pasztaljuk, hogy mióta a kor­mány fennáll, harcol és dol­gozik, mindennap többen és többen támogatják aktívan. (Taps.) Ennél nagyobb juta­lom számunkra a munkáért nincsen és mi azt szeretnénk, hogy ennek a bizalomnak be­csülettel meg tudjunk felelni. — Megköszönöm tehát a ki­fejezésre jutott bizalmat. Ké­rem, fogadják el jelentésemet és támogassák kormányunkat a harcban és a munkában. (Hosszantartó taps.) Az országgyűlés a Minisz­tertanács elnökének beszá­molóját jóváhagyólag és elis- mérőleg egyhangúlag tudomá­sul vette. (Taps.) Meghosszabbították az Országgyűlés megbízatását, új állami címert fogadtak el Kádár elvtárs beszéde után az országgyűlés áttért a má­sodik napirendi pont megtár­gyalására. Az országgyűlés megbízatásának meghosszab­bításáról szóló törvényjavas­latot Pongrácz Kálmán,.-a jo­gi bizottság elnöke terjesztet­te be. — Tiszt éltörszág ~gy ülés} A Magyar Népköztársaság Al­kotmányának 11. §-a szerint az országgyűlés megbízatása ez év május 17-én lejár. A törvényjavaslat az országgyű­lés mandátumának 2 évvel való meghosszabbítását tartal­mazza — mondotta Pongrácz Kálmán, majd megindokolta e törvényjavaslat beterjeszté­sét. A törvényjavaslathoz első­nek Achátz Imre képviselő szólt hozzá. Majd Nagy Kál­mán helyeselte a törvényter­vezet elfogadását, s a felszóla­lások után az országgyűlés a törvénytervezetet elfogadta. Ezután Molnár Erik a Ma­gyar Népköztársaság 'alkot­mányának módosításáról szó­ló' törvényjavaslatot terjesz­tette be, amely szerint a Mi­nisztertanács a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnevezést használhatja. A második módosítás a mi­nisztériumok felsorolását tar­talmazta, majd az ország cí­merére vonatkozó módosítást terjesztett be. Nánási László képviselő az alkotmány-módosítást elfo­gadta. utána Reszegi Ferens szólalt fel, s ezt követően a* országgyűlés a Magyar Nép- köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényja. vaslatot általánosságban é* részleteiben elfogadta. Az : országgyűlés ezután új tagokat választott az ország- gyűlés bizottságaiban megüre­sedett helyekre, majd Rónai Sándor elvtárs bejelentette, hogy az üzemekből, termelő­szövetkezetekből, különböző társadalmi szervezetektől szá­mos távirat érkezett az or­szággyűléshez, amelyek kifeje­zik a dolgozók egyetértését a forraralmi munkás-paraszt kormány programjával. Rónai Sándor elvtárs ezután az or­szággyűlés ülésszakát bezárta, Milyen legyen a naposcsibék szállása ? Hiába adjuk a legínyencebb falatokat a gyámoltalan kis jószágoknak, ha nem biztosít­juk a szervezetnek legjobban megfelelő tartási körülménye­ket. Órákig etetőjükben marad a dara, nem mozdulnak el a „kupacból“, noha éhesek, mert fáznak, hideg, a helyiségük! Milyen helyen érzi jól magát az a pelyhes, néhány napos kis jószág, amelyet bélelt ládák­ban szállítottak el a keltető­állomás egyenletes meleget biztosító termeiből? Könnyebb a helyzet, ha kotlós alá „csap­juk" őket, de mit csináljanak a * háziasszonyok, ha nincs „mostoha“? Legfontosabb tartási alap­elvek: A helyiség legyen száraz, világos, jól fűthető, tiszta levegőjű, tágas és huzat­mentes. Ablakai délre vagy délkelet­re nyíljanak. A padozat fá­ból vagy téglából legyen, amelyre homokot vagy vágott szalmaalmot tegyünk. Hogyan fűtsünk? Sok féle fűtési lehetőséget ismerünk, az infravörös lám­pától a kályhás fűtésig. Ter­melőszövetkezetekben legal­kalmasabb a gyakorlatban jól bevált és olcsó fekvőkéményes (füstcsöves) műanya. Építése olcsó, fontos, hogy a padozat­tól levő magassága 15—20 centi között mozogjon. Kisebb tenyészetekben használják a petróleum- vagy villanyfűté- ses, ernyős műanyát. Követelmény a fűtésnél? Egyenlő hőmérsékletet biztosítsunk. 20—22 fok­nál alább ne engedjük a hőcsökkenést. A szükséges hőt a csibék moz. gása mutatja meg a legjobban: Fáznak? Akkor összebújnak; Túlságos meleg van? A csibék petyhüdtek, étvágytalanok és alig szuszognak; Az eredményes . nevelés alapja tehát: a szakszerű ta­karmányozás és tartási körül­mények biztosítása; Hogyan alakul a gabonafelvásárlás? A kötelező begyűjtés eltörlése után nyitott kérdés maradi a dolgozó parasztság előtt az, vajon kinek adhatja el felesle. ges gabonakészletét. Mi is a helyzet a felvásárlásnak ezen a frontján? Az Élel­mezésügyi Minisztériumból szerzett értesüléseink szerint a fel- vásárlási szervek első negyedévi tervteljesítése kielégítőnek mondható. Egyre nő a kínálat, különösen a dunántúli megyék területén. Vajon mi lösz a szükségletek fedezésének fő forrása? A mi­nisztérium vezetőinek véleménye szerint is a szabadpiaci föl­vásárlás. A természetben fizetett földadó, a vám és a géprész adják a különbözet nagy részét, amely a felvásárolt mennyi« ség és az ellátatlan lakosság szükséglete között mutatkozik. Kik végzik a felvásárlást? Nagyrészt a terményforgalml vállalatok, de bekapcsolják a szükségleteknek megfelelően a J»ldp,öy^g^övetjce,zeteket is. Együtt kell fizetni az ebadót és az oltási díjat A legújabb rendelet értel­mében összevonják az ebadót és az eboltási díjakat. A díj­megállapításnál különbséget tesznek az ebtartás célja kö­zött. Például más díjat fizet az az ebtulajdonos, aki kutyáját házőrzésre, vagy aki csupán kedvtelésből tartja. Kérdés, milyen tulajdonsá­gok alapján határozzák meg a tartás formáját? Például: házőrző eb az, amelyet állandóan a ház körül tartanak és alkatát te­kintve, a szabadban tartást télen is ártalom nélkül viseli. Városban egy, községekben, tanyákon háztartásonként leg­feljebb két ebet lehet házőrző­nek tekinteni. Az együttes eb­adó díja darabonként évi 16 forint. Több adót fizetnek a vadászkutyák után: évi 60 forintot A csak luxusként tartott ebek adó­ját is igazságosan állapították meg. Törzskönyvezett eb után évi 120 forintot, nem törzskönyvezett után 240 fo­rintot fizetnek a tulajdonosok« Ebadót nem kell fizetni a három hónaposnál fiatalabb kutyák után. Az ebadót befizető kutya- tulajdonosnak nem kell külön fizetni a veszettség elleni ol­tás díját, mert az adó ezt ma­gában foglalja. Ki kaphat tejkorpat ? A legújabb miniszteri uta­sítás értelmében ez év május 1-től csak a törzskönyvezett és a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló állomány után, az állami tejbeeyűjtő útján le­szerződött tejmennyiségre* ad­nak literenként 30 deka kor­pát: A 3,4 százalékos zsírtartalmú tej ára literenként 2,30 forint« Mennyi az öntözési díj? A gépállomások által sze­dett öntözési költség címén a múlt évi díjat lehet felszámol­ni, mivel az öntözővíz díja az idei évben nem változott. így tehát az évi öntözési vízdíj holdanként: rizsnél 540, kertgazdasági növényeknél 180, szántóföldi takarmány. Is kapásnövények esetén 160. rét. legelő öntözésénél 100, másodvetéseknél 80 forint, A1 | z ellenforradalmi ese­ményeiket követő le­mondások során megüresedett képviselői helyre Pest megyéd bői Becseics Lyubomér lórévi pótképviselőt hívta be az or­szággyűlés elnöke. Becseics elvtárs munkájáról és tervei­ről nyilatkozott lapunk mun­katársának. — Kilenc és félholdas egyé­nileg dolgozó paraszt vagyok mondotta. — Két családom van, egy tízéves fiú és egy hatéves lány. Én most taposom a negyvenediket, Becseics elvtárs 1945 óta tagja a pártnak és 1949-től a járási tanács elnökhelyettese volt Ráckevén. 1953-ban aztán leváltották. Azt mondták, iz­gága ember, nem ért egyet az új kormány politikájával. (Az akkor meghirdetett kormány- program után vette át első íz­ben a miniszterelnöki széket Nagy Imre.) — Egyetértettem én, kérem a kormány politikájával ■— meséli. — Egyetértettem a párthatározattal. De azt. amit „új kormánypolitika" címen csináltak; a gyakorlattal már nem nagyon. A túlzásokkal nem értettem egyet. Az én hatáskörömbe tartozott pél­dául az ivarengedélyek ki­adása. Nyakló nélkül kellett kiadni mészáros iparengedé­lyeket. Az új kisiparosok meg kiirtották az állatállományt. Az se tetszett, hagy a tsz-eket kiszórták a kulákházakból. Én ugyan nem vagyok tsz-tag, de ■az még se megy. hogy minden előkészítés nélkül az utcára tegyék a szövetkezeti paraszto­kat. Akkor nem így fogalmaz­tam meg. de a jobboldali túl­zásokkal nem értettem egyet. Addig beszéltem, amíg levál­A szocializmus javára akar dolgozni Becseics Lyubomér, Pest megye új képviselője toltak. Mert én nem tudok hallgatni, ha úgy érzem, va­lami nincs rendben. Leoltották a funkciójából, dolgozott tovább, végezte a paraszti munkát. Most hirte­len-váratlanul behívták a par­lament ülésszakára, mint so­ron következő pótképviselőt. Bizonyosan örül ennek a ki­tüntetésnek? — Nem nagyon. Nem örülök neki — mondja —, inkább ne lettem volna képviselő. Nem a felelősségtől félek én, válla­lom a munkát, de ha nincs ez az ellenforradalom, nem esik ki előttem senki, most nem lennék itt. Drága ár ez a kép­viselőségért! Inkább ne lett volna, anélkül, hogy én itt va­gyok, még építették volna a szocializmust. De ha már így esett, igyekezni fogak a leg­jobban dolgozni. A szocializ­mus javára akarok dolgozni, mint képviselő is. Persze, még nem nagyon tudom, hogyan lesz. Torma Károly bácsi szól Pest megyei képviselők a parlament ülésszakán. Baloldalon Szabó Gusztáv, a gödöllői Ganz Árammérő munkása, jobboldalt Becseics Lyubomér, megyénk új képviselője közbe, dömsödi gazdálkodó, neki 14 holdja van otthon, ő a megyének már régebben kép­viselője, jobban ismeri az itte­ni munkát. — A képviselőcsoportban min­dig megbeszéljük a soron levő kérdéseket — magyarázza képviselőtársának. — Elmon­dod. amit a választókörzetben tapasztaltál, meghányjuk-vet- jük, határozunk, hogy hová forduljunk vele. A párthoz-e, vagy az illetékes szakminisz­terhez. Van, amikor felszólalás készül belőle. Valahogy így, Becseics helyesel: *— Igen, még csak első nap vagyok itt, de ezt már láttam. Az ülés előtt ott voltam a kép­viselő csoport megbeszélésén. Csak még nem szóltam. Is­merkedik az ember. Azt kéne még csak megtud­ni, hogyan képzeli az ismerke­dés után, amikor <már igazán otthon érzi magát az ország házában. — Úgy, mint eddig — gon­dolkozik el a kérdésen —, csak talán, szélesebb lehetősé­gekkel, Tanácstag voltam ed­dig is otthon, tartottam a foga­dónapokat. Tudom én, mi fáj az embereknek, elmondják bá­torsággal. Van, amikor jogos a panasz, akkor én képv:sel- tem. Elmentem akármeddig, ha kellett. Perize, volt jogta­lan panasz is. Nekünk nem­csak meghallgatni kell, meg mindenre bólogatni, néha el­len is szegülünk. Azért va­Á gazdasági intézkedéseket az élet szülte iiitimMiimiiiimimiiimMiiiiiiiiiiiiiMiimmuimiiiiiiiimimm gyünk mi képviselők, akár a tanácsnál, akár a parlament­ben, hogy ismerjük a törvé­nyeket. rendeleteket, elma­gyarázzuk, melyik panasz miért helytelen, miért jogta­lan. Ha meg igazságos, akkor keményen ki kell állni mel­lette. Kicsit elgondolkozik, most lassabban fűzi a szót. — Nehéz tisztség ez. Nem vagyok én iskolázott ember. Egyszerű dolgozó vagyok. Hét általános iskolám van. De azért valahogy eligazodok. Nem is nagyon mond töb­bet. Ahogy ő mondja, „ismer­kedik", beszélget a képviselők­kel, nézegeti a folyosókat, a gyönyörű díszítést, próbálgat­ja a folyosón a süppedő pam- lagokat és az ő tekintete is hanyatt esik a tükörfényesre dörgölt csillogó réz hamutar­tókon. Hét iskolás, egyszerű parasztember. Most itt. a par­lamentben 9 millió ember gondjában, örömében kell dön­tenie. Ezt nem tanítják az is­kolában. Itt nincs előnyben fe­lette az érettségizett se, az egyetemi tanár se. Ismerni, szeretni kell az embereket és az ész mellett szív, becsületes munkásszív kell ehhez a munkához. Becseics elvtárs 1953-ban már egyszer megmutatta, hogy nem fogad el gondolkodás nél­kül mindent, ami felülről jön, szeret a saját fejével is gon­dolkozni. Különösen nagy ér­dem ez egy képviselőnél. Kí­vánjuk. hogy jó egészségben, harcosan képviselje megyénk és az ország dolgozóinak ügyét ■ népköztársaságunk legfelsőbb j államhatalmi szervében. Faludi András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom