Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
11 A magyar hősiesség, az ősi magyar virtus ragyogó képviselőinek gazdag galériájában a legnagyobb intézetünk névadója, a szigetvári hős. A következő szerény sorokban róla akarunk megemlékezni, aki a XVI. század magyar-török harcainak annyi kimagasló alakja között is a legmagasabban kiemelkedő hős, akinek a porbasujtott magyar hazáért elszenvedett vértanusága nemcsak idebenn a magyar hazában illette meg a kortársakat, hanem a legnagyobb csodálatot keltette odakint széles Európában, ahol akkor a pogány török elleni harcok hőseit az egyetemes Európa közös eszményeiért folytatott harc hőseinek tekintették. Magyar volt-e Zrínyi ? Mindenekelőtt tisztáznunk kell azt a kérdést, jogosan tulajdonítjuk-e mi magyarok magunknak gróf Zrínyi Miklóst, mikor ő tudvalevőleg horvát-dalmata eredetű családból származott ? E kérdéshez egy másik kérdést csatolhatunk: vájjon jogosan magyarnak tarthatjuk-e Martinuzzi Fráter György bíborost, a nagy erdélyi államférfiűt, aki olyan sorsdöntő szerepet játszott két évtizeden keresztül a magyar történelemben ? Vagy Bro- darics István püspököt, aki résztvett a mohácsi csatában, leírta annak lefolyását, fontos diplomáciai megbízásokban volt része s királyi kancellár lett ? Vagy Verancsics Antal történetíró esztergomi érseket, akinek magyar és latin nyelven írt munkáiból és sűrű levelezéséből 12 kötetet adott ki az Akadémia ? Ezek szintén horvát-dalmata eredetűek voltak. Vagy Dugonics Andrást, a magyar nemzeti szellem egyik leglelkesebb ébresztőjét, akinek családja szintén dalmata eredetű ? Kétségtelen, idegenek származásra, de szívük a magyar haza szívének dobbanásával vert együtt, lelkűk, érzésük egybeforrott a magyarság leikével, érzésével, sorsával s ki tagadhatja azt, hogy a nemzethez való hovatarto- zandóság ezen : a lelkiileten, a belsőn fordul meg. S ha ezt elmondhatjuk Fráter Györgyről, Brodarics Istvánról, Verancsis Antalról, Dugonics Andrásról, elmondhatjuk Zrínyi Miklósról, aki maga írja NádasdyTamás nádornak:... „Olyan szívvel viseltetem nagyságod és a magyar haza iránt, hogy akár nagyságodnak, akár a hazának ... a legkészségesebb szívvel mindig mindenre kész vagyok.“ Amikor 1556. augusztus végén Bécs- ben jár, megtudja, hogy Szigetvár ezévi felmentésének dicsőségét a németek maguknak tulajdonítják. Felháborodik ezen, Őfelsége előtt és ahol csak alkalma van, előadja a való tényállást s aztán megírja levélben nádori jóbarátjának és jóakarójának: „a német urak közül némelyek Őfölsége előtt és az udvarban a magyarokat kisebbítve nagy fennen azzal dicsekedtek, hogy az ellenségtől megvert és szétszórt hadat az ő vitézségük és bátorságuk mentette meg, amit az udvaroncok el is hittek. De amikor megérkeztünk s erre a tárgyra fordult a szó, vagy ahol csak alkalom kínálkozott rá, higyje meg nagyságod, mindent igazán és őszintén elmondottunk, amint volt, semmit el nem tagadtunk s megvédelmeztük a magyarokat Őfölsége előtt és mindenütt, ahol szükség volt, úgyhogy sok fecsegőt megszégyenítettünk“. — A Magyar Tudományos Akadémia Barabás Samu szerkesztésében 1898-99-ben két hatalmas kötetben kiadta Zrínyi Miklós leveleit és a rávonatkozó okiratokat. E nagyszabású gyűjteményhez írt bevezetésében Barabás a következő sorokat írja hősünkről:. .. „egész egyénisége a hazaszeretetben olvadt fel. Ez vezérli kezdettől fogva élete utolsó pillanatáig... A „haza“, a „szerencsétlen ország“ nem puszta frázisként hangzik szüntelen felénk leveleiből, hanem egy magasztos fogalom, melyért minden áldozatra kész“. Takáts Sándor „Magyar Küzdelmek c. műve I. kötet 46. lapján a Zrínyiek magyarsága című cikkben írja : „A családi levéltárakban százával találhatjuk Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hősnek leveleit. (A Batthyányak körmendi levéltárában pl. egész sereg ismeretlen levele van Zrínyi Miklósnak) E bizalmas levelek minden politikai írásnál jobban elárulják, mit hordozott szívében Zrínyi Miklós. E kiadat
