Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
12 lan levelekből látjuk, hogy Zrínyi Miklósunk magyarnak tartotta magát, magyar udvarral vette magát körül, magyarul írogatott s a magyaron kívül más hazát nem ismert. A fiait és leányait már kiskorukban a legmagyarabb úri házakba küldötte s magyar nevelést adott nékik.“ Németh Béla Szigetvár történetében perbe száll a horvátokkal, kik magukénak követelik Zrínyit s egy cirillbetűs horvátnyelvű oklevélre hivatkoznak, melyet állítólag Zrínyi Frangepán Istvánnal együtt adott ki s az oklevélen horvátul Zrinszkinek irta alá magát. — Hitelesen kimutatható, hogy ez az oklevél hamis, Frangepán neve nincsen rajta, a Zrinszki aláírás nem Zrinyi kezétől származik. Hogy tehát jogosan tulajdoníthatjuk e magunknak gróf Zrinyi Miklóst, a szigetvári hőst, ez nem képezheti vita tárgyát. Magyar volt ő gondolkozásában, tetteiben, egész lelkületében, magyar földön aratta legszebb diadalait, magyar földön szerzett hűséges szolgálataival és szerencséjével nagy birtokokat. A Zrinyi elődök. De lehet-e kétség az ő magyarságában, amikor ősei, akik a történelemben szerepet játszottak, egytől-egyig kitűntek a magyar királyok iránti hűségben és a szent korona szolgálatában ? Hősünk csalágja, a Subics család, egyike a legősibb horvát családoknak. Későbbi, nem igazolható hagyomány a római Sulpicius patricius családdal hozta őket összefüggésbe. De Horvátország és Dalmácia a XI-X1I. század fordulóján a magyar királyok uralma alá kerül. Magyarrá válik ott a kormányzat, a honvédelmi szervezet, magyar főnemesekké lesznek hősünk ősei is, akik II. Endre király ideje óta a Kerka vize és Zára közti termékeny területen tőle kapott Brebir és Osztrovicza várak után Brebiri grófoknak nevezik magukat. Ettől az időtől kezdve bővebben vannak emlékeink a Brebiri grófokról. Nemcsak szűkebb hazájukban, a tengermelléken és Horvátországban viselnek magas tisztségeket, hanem szerepelnek a központi kormányban, a királyi udvarban is. A IV. Béla halála után bekövetkezett hanyatlás korában a széleken mindenütt olygarchák ragadták kezükbe a vezetést. Dalmácia, Horvátország és Bosznia fölött, mint bán, Brebiri Pál szerzett szinte egyeduralkodói befolyást. Fenntartotta a törvény uralmát, békét, rendet teremtett e tartományokban, megvédte azokat a szomszédok hódító törekvéseivel szemben. A történetírás elismeri róla, hogy a közjót soha szem elöl nem tévesztette, nem esett a hatalom mámorától megszédült nagyurak hibájába. Szeszély, kegyetlenség, az önzésnek az a nemtelenebb formája, mely igazságtalan megterhelésre használja fel fölényét s meghunyászkodást követel alattvalóitól, idegenek maradtak előtte. De utóda, Brebiri Mladen szakított e hagyományokkal, megszegte a király iránti hűséget, alattvalóit zsarnoki módon elnyomta és kizsákmányolta. Alattvalói, barátai, szövetségesei elfordultak tőle. Mint olygarchatársainak, neki is buknia kellett. A király, Róbert Károly hívei leverték őt, a menekülő nagyúr kénytelen volt kegyelemre megadni magát. Róbert Károly elvette tengermelléki várait, birtokait, jövedelmeit, de a központhoz közelebb, az Unna mentén új, szerényebb birtokot adott neki Zriny várával s ezzel új korszak kezdődik a család történetében. Most már Zriny vára után Zrínyieknek nevezik magukat s Nagy Lajos, Zsigmond, a Hunyadiak és Jagellók idejében mint a királyi udvar vitézei, mint hősi harcok részesei tűnnek fel a család tagjai. Nem játszanak többé oly kimagasló szerepet, mint eddig. A ránk maradt forrásokból az derül ki, hogy kisebb erőforrásokkal, de változatlan hűséggel szolgálják királyi uraikat.
